Vége a jóvilágnak! Négy napja leszedtem a kertben az utolsó, még valamennyire használható paradicsomokat. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az ENYÉM. Na ennek is vége. Ahogy bejöttek éjszakára a mínuszok, meglottyadt az összes.
Levágtam az utolsó három kanadai sütőtököt is. A két kisebbiket amik nem voltak egészen beérve megsütöttük, egész ehető volt, a nagytól,
ami viszont teljesen beérett különleges ízélményt várok...majd kiderül.
Aztán. Beköltöztem a fűtetlen, hátsó hálókabinból a szalonba a kályha mellé. Nem azt mondom, hogy azért mert fáztam, az első igazán hideg, reggelre - 5,7°C-ra lehűlő éjszakát is békésen átaludtam az elalvás előtt elektromosan alaposan befűtött ágyamban dupla takaró alatt (csak az volt rossz este elalvás előtt, hogy olvasáskor a kezem majd lefagyott a könyvön), de az történt, hogy reggelre kívülről csurom víz lett a felső paplanom. Ugyanis az ember alvás közben jelentős mennyiségű vizet párologtat el a bőrén keresztül. Ez normális esetben átmegy a takarón keresztül a környezetbe. De a hideg kabinban a külső levegővel találkozva azonnal lekondenzált belőle a víz. Próbáltam szárítani napközben, de ebben a hidegben nem száradt. Szóval beköltöztem a szalonba, ahol most a hulladék fákkal fűtök, egy takaró is elég éjszakára és még reggel is 10 fok felett van a hőmérséklet.
Húztam tiszta ágyneműt is és megkezdtem a nyári ruházat elpakolását. Ez a téli előszedését jelenti egyúttal, de két jó meleg bolyhos bélésű tréningnadrágomat sehol se találom. Tavaly vettem őket a régi (hát tán még kamaszkori) "mackónadrágjaim" helyett, amik az évtizedek alatt átlátszóvá vékonyodtak, hát SEHOL nem találom őket. Rejtély hogy tudnak dolgok eltűnni egy parányi házban és egy még kisebb hajóban.
A jó hír, hogy a padláson elfogytak az egerek. Második hete mind a négy egércsapda, melyekben az ősz beállta óta minden héten volt 1-3 agyoncsapott egér, érintetlen.
Cuki a sün tegnap, miután a nagytakarítás után visszaraktam a házába, este fél nyolctól éjjel kettőig egyfolytában ügetett a sünkerékben. Elképesztő.