Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm. Sokmindent csináltam...vagy legalábbis TÖBB mindent. De bármit is, mindig igye... (2024.05.07. 22:46) Kedd.
  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.

Linkblog

Szombat.

2019.12.28. 17:54 :: A Tengerész

Elszoktam a téltől. Merthogy idáig nem volt. Ma viszont 1,4 °C volt reggel és kegyetlen viharos szél. De hát a kutyával menni kell! Egyébként is nem felejtettem el, hogy egyszer egy szívgyógyász azt mondta egy rádióműsorban, hogy "A kutyát szívügy, hogy naponta kétszer el kell vinni sétálni. Még akkor is ha nincs kutya.". Hát itt van kettő is. Bár a Picur ( a továbbiakban P) sokkal kényelmesebb (érdekes minden kutya olyanná alakul mint a gazdája), amikor reggel jövök be a hajóról a Szmájli ( Sz) ott toporog az előszoba ajtóban, amint nyitom suhan kifelé, még azt se várja meg hogy az időjárásnak megfelelő lábbelit, kabátot vegyek fel, inkább kint didereg a lábtörlőn, várva hogy én is meginduljak. P-t meg hiába hívom, a szemét se nyitja ki pedig tudom hogy hallja, ott alszik J-vel az szófán, hol a lábánál, hol mellette bepréselődve közé és a támla és közé, hol csak nemes egyszerűséggel rajta keresztben. Rám se bagózik. Amikor aztán már rég visszajöttünk a sétából, J ébredezve  ártatlanul kérdezi tőlem, hogy mért nem vittem el az ő kutyáját is... mintha nem ismerné! Így aztán neki is kell mennie P-vel sétálni, de hát az ő szívének is jót tesz a mozgás. Na szóval tél lett. Amikor  fél egy felé SP (Sári Pista aki járni tanul, de egyelőre csak a villamosszékkel száguldozik)-től jöttem hazafelé bringával, a legnagyobb áttételre kellett kapcsoljak és még így is lihegtem attól a 400 méteres úttól amit viharos erejű szembeszélben meg kellett tenni hazáig.

Merthogy felraktuk a használt kamionponyvából szabott függönyt a fészerre. Tegnap jobb idő volt, akkor kellett volna csinálni, de elment a délelőtt a szokásos pénteki bevásárlással. Na mindegy kicsit hideg volt, fújt a szél, meg kesztyűben nehezebb is volt matatni, úgy hogy jobbára levettem, de akkor meg a kezem fagyott rá a szerszámokra, de meglett. El nem tudom képzelni, hogy az űrhajósok amikor szkafanderben dolgoznak "odakint", hogy a vén bánatban hajtják rá a hatos anyát a csavarra. Tuti hogy kering ott a Föld körül pár darab amit elejtettek.

urseta.jpeg

A mienk egy kicsit földhözragadtabb projekt, mint ami itt fentebb a képen látszik, bár mi is annyira beöltöztünk hozzá a hideg miatt, mintha űrruhában lennénk, K (Klárika) pont úgy néz ki mint egy Matrjoska baba, csak őt nem lehet szétcsavarni.

sp_ponyvafuggony_2.jpg

A karikákba legelőször is  karabinereket raktam, azok futnak a korábban kifeszített drótkötélen. A legnehezebb volt újabb karikákat beütni a hidegtől elmerevedett nehéz ponyvába

sp_ponyvafuggony_1.jpg

Aztán felraktuk őket.

 

sp_ponyvafogguy_9.jpg

sp_ponyvafoggony_9.jpg

sp_ponyvafuggony_5.jpg

Ahogy mostanában mennek errefelé a dolgok, ha ezt a Mészáros Lőrinccel csináltuk volna simán felnyalhattunk volna érte pármilliót, végülis a vak is látja, hogy ez egy EU-s projekt volt.

sp_ponyvafoggony_7.jpg

1 komment

Péntek.

2019.12.27. 22:06 :: A Tengerész

greta-thunberg.jpg

Valahogy folyamatosan rámtalál egy téma.( szóval nem én keresem, ma pl ebéd közben a Klubrádió is ezt a műsort nyomta) Pedig igazából nem akartam vele foglalkozni. Hosszú életem során többnyire igyekeztem megtartani Assisi Szent Ferenc tanítását, miszerint: " Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam amit lehet és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." Mondom igyekeztem, persze nem mindig sikerült. Többnyire ott tévedtem, hogy olyan dolgokat feszegettem, amik megoldására képtelen voltam. Aztán az idő meghozta a tapasztalatot és mára inkább kerülöm a megváltoztathatatlant. Na pont így voltam a klímaváltozással. Én azt gondoltam és tulajdonképpen még gondolom ma is, hogy az ember ilyen óriási trendekkel szemben tehetetlen. Hiszen a Föld klímája akkor is folyamatosan változott amikor ember még nem is élt rajta, akkor is változott amikor még barlangokban firkált a falra, mért pont most hagyná abba? Kicsit nagyképűségnek is gondolom, hogy az emberi tevékenység okozna ekkora globális hatást, de lassan már a csapból is ez folyik, talán lehet benne valami. De mondom, hessegettem magamtól a témát, de tegnap utolért egy üzenet. Kedves ismerős küldött egy youtube videót, mely nagyon elgondolkodtatott. Ez volt az: https://www.youtube.com/watch?v=IVoTTL62coc&t=18s

Nagyon figyelmesen végignéztem és nem igazán értettem egyet vele. Mindazonáltal igyekszem  soha nem elhamarkodottan zsigerből ítélni, elkezdtem guglizni a témát és sorra bukkantam rá más véleményekre is. Így bukkantam rá erre a sorozatra,  (https://www.youtube.com/watch?v=-Sq6ks0zjm4), érdemes mindhárom részt megnézni.

Ha  egy dologra jó volt Horváth András hosszadalmas videója akkor az az volt, hogy a "másik" véleményre is rákerestem. Nagyon érdekes ez a sorozat  bár kicsit bénán indul, de miután az első néhány percet átvészeltem és megnéztem mindhárom részt, valamivel tájékozottabb lettem.

Ennek hatására megnéztem azt az ominózus beszédet, amit Greta Thunberg adott elő New Yorkban a klímakonferencia alkalmából. https://www.youtube.com/watch?v=lGlscTA-nBM meg kell mondjam ezek után nagyon nem tetszett, messze nem keltett bennem akkora szimpátiát, mint sokmillió emberben. 

Nos ezek után  a véleményem a Greta Thunberg jelenségről ez, amit a Horváth-féle videó alá írtam:

"Alapvetően igyekszem környezetkímélő módon élni. Például főleg biciklivel járok, csak akkor autózom, ha muszáj, nincs is autóm és nem azért mert nem telne rá, de ha nagyon muszáj kapok kölcsön. Régi a telefonom, fával fűtök egy agyonhőszigetelt házban a legkisebb cserépkályhával, gyakorlatilag nem veszek ruhát, mert a divat nem érdekel és addig hordok valamit amíg ronggyá nem szakad rajtam. Minden fényforrásom energiatakarékos, vagy LED, vagy fénycső, amit lehet komposztálok és a kertben termelem meg a paradicsomot, meg a petrezselymet és minden éjjel egy gyakorlatilag fűtetlen (villannyal 10-13 fokra temperált) hajón hatom álomra a fejem.  Szóval engem ne savazz, ha azt mondom Gréta egy zsákutca úgy ahogy van. Ettől persze disznóság őt leqrvázni, de ez az egyetlen dolog amiben tökéletesen igazad van. Mert ahhoz hogy karbonsemleges legyen az emberi civilizáció, ahhoz mindenkinek gyalog kellene járni, fel kellene hagyni az állattenyésztéssel, télen nem fűteni SEMMIVEL, melegen inni a sört és kézzel mosni, és SEHOVA se utazni, mindenkinek otthon maradni a seggén ahol született és főleg SEMMIT nem használni ami hajóval érkezett a tengeren (csak úgy mondom, hogy ebben a pillanatban SEMMI nincs a háztartásodban ami, vagy aminek valamije ne hajón jött volna). És még EKKOR SE BIZTOS, hogy így maradna a Föld, ami az embertől teljesen függetlenül is korszakonként felmelegedett és lehűlt az évmilliók során. A videódhoz, rendkívül lelkes, szenvedélyes, de hosszú és unalmasan önmagadat ismétled állandóan. Ráadásul tele van tárgyi tévedéssel. Az, hogy valakit átvisznek vitorlással az Atlantin, nem különösebben életveszélyes ( volt szerencsém Kopár István felkészülését támogatni személyesen közreműködve a Földkerüléséhez https://kopar.blog.hu/ na az AZ), az meg hogy valaki vödörbe sz@rik, vagy a hajó pumpás WC-jébe tökmindegy mind a tengerbe megy, de hálistennek a legkevésbé sem szennyező, emberből csakis lebomló anyag jön ki. A 15 nap a tengeren meg semmi mint teljesítmény. De ez a legkisebb probléma. A karbonemisszió okozta felmelegedést csakis a karbonemisszió megszüntetésével lehetne megállítani, viszont a civilizációnk, létalapja a karbonkibocsájtás (fűtés, energiatermelés, közlekedés, áruszállítás, mezőgazdasági termelés, ipari termékelőállítás) meg kell(ene) szüntetni a civilizációt. De ha bekövetkezik a környezet összeomlása a felmelegedés következtében ez automatikusan meg fog valósulni, ergo kár most feleslegesen, kampányokban téves reményeket keltve erőlködni. Tudnunk kell, hogy meg kell tenni mindent ellene amire alkalmas a civilizációnk, de ami lehetetlen arról ne hazudjunk legalább önmagunknak se! Boldog karácsonyt!

Szóval valami olyan jelenséget orrontok, mint amikor születik egy "izmus" ami valami varázsigével reményt lebegtet azoknak a millióknak akiknek valami bajuk van. "Eddig sz@r volt, de majd most". Kommunizmus, fasizmus,  secko jedno, csak legyen egyszerű a mantra, akkor sokakat lelkesít és lehessen másokat utálni, mert az jót tesz az egónak. És AZ, hogy kimegy suli helyett pármillió gyerek tüntetni, akiknek a felét autó viszi az iskolába és mindnek ott a zsebében az okosteló, mindnek a ruháját kínai rabszolgamunkások készítették és hajóval hozták Európába... és még sorolhatnám, NEKEM néphülyítésnek tűnik. Szerintetek? Ja... és ugye azt mondtam, hogy azok lázadnak akiknek valami bajuk van. Most is így van. Ezeknek a gyerekeknek az a bajuk, hogy túl jól élnek. Hogy nincsenek igazi saját problémáik. A matrózlázadások is akkor törnek ki amikor nincs munka a hajón. Az ember márcsak olyan, hogy ha nincs semmi baja, gyorsan keres magának egy konnektort amibe belepisálhat.

 

8 komment

Szerda.

2019.12.25. 11:17 :: A Tengerész

Van töltött káposzta, kocsonya, bejgli, túrótorta, kőrözött, halászlé, narancs, banán, alma, három darab kitömött hűtőszekrény az egyebekkel és lesz még ma kaszinótojás is. Miközben a főzés illatai lengenek be mindent a kis házban ( sose értem amikor valakinek baja van a "konyhaszaggal", biztos valami rosszat főz a felesége) a két kutya, "akiket" mágnesként vonz az ételszag, mint az árnyék követi J minden lépését, időnként majd a nyakát töri ki rajtuk, amikor hirtelen változtat irányt. Amikor már nagyon útba vannak keményen rájuk parancsolok, hogy takarodjanak be a szobába, ez olyan néhány másodpercig eltávolítja őket a konyhától, illetve J sarkától.

001_197.JPG

Ezt a gyűjteményt ma fedeztem fel a Qubit cikke nyomán https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5959 mindenki figyelmébe ajánlom Veress Péter soha el nem évülő szavait a végén.

Ami a legjobb hír Sári Pisti már járni tanul. Fél éve ez még csak álom volt.

2 komment

Vasárnap.

2019.12.22. 09:06 :: A Tengerész

Bár a leghatározottabban esőt jósolt mára a meteorológia, de szerencsére minket elkerült. ( azt hiszem igazából rólunk előbb elvonult, mert tegnap szinte egész nap esett, szakadó esőben sétáltatott engem a kutya) Szóval ma reggel ilyen idő fogadott.

002_162.JPG

Én ennél szebb Karácsonyt nem is kívánok magamnak. Ha valakinek tetszik, akkor neki is hasonlót, amúgy meg minden olvasómnak

                                     Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok!

(Most látom, hogy egy napot téved a fényképezőgépem dátumbélyegzője, 22-e van.)

4 komment

Péntek.

2019.12.20. 21:07 :: A Tengerész

7:42 Persze azért van akinek az ember tudja, hogy milyen ajándékot lehet venni, aminek hasznát is veszi és még nincs neki. Itt vagyok például én. Tegnap reggel J-t viszem Kiskunlacházára a vasútállomásra kölcsönautóval, amikor is elmegyünk a szerdai piac mellett. Na mondom "itt még sose voltam, visszafelé benézek". És vettem magamnak karácsonyi ajándék gyanánt töpörtyűt, disznósajtot és pörcöt. Eddig stimmel a szabály, "csak olyat ami ELFOGY!". De aztán megláttam ezt.

002_161.JPG

És tudtam, hogy PONT erre van szükségem. Cipőnek nem nevezném, mert egy műanyag vacak, műanyag bundabéléssel, de megoldja egy problémámat. Nevezetesen a kiszaladgálást a kapuhoz télen ha valaki csönget. Mert ha jön postás, futár, az nem ácsorog szívesen amíg én felhúzom a csizmám, bakancsom ( a postás leginkább bedob egy cetlit, aztán mehetek a postára a levelemért), ha meg kiszaladok a hóba, vagy csak a hidegbe papucsban, fázik, sáros lesz, elázik a lábam. De ez egy számmal nagyobb mint a lábam, lehajolni se kell, csak belelépek és máris mehetek, vízhatlan és meleg. Csak egy dolga van, az előszobában várni rám. A ballábason látszik, hogy a kutya már megpróbálta felvenni.

20:54 Ma délelőtt a szokásos autós bevásárlás volt. J mondta, nem veszünk semmit, csak előfőtt rizst. ( Nem emlékeztem rá, de most rákérdeztem, erre nevetve közli, hogy AZT elfelejtett venni!) Merthogy tegnapelőtt amíg a Pici kutyát operálták alaposan bevásároltak a hölgyek a közeli Pennyben, szóval két púpos bevásárlókocsi tartalmát pakoltuk be a kocsiba, plusz ölben a műtét utáni kiskutyát. Na ma a szokásos, hentes, majd a Lidl. Hát mitteszisten ISMÉT két púpos bevásárlókocsi. Be kellett indítani még egy hűtőszekrényt a tornácon, ami igazából már ki volt dobva, szerszámokat tartottam benne. Komolyan mondom, mintha háborúra készülnénk, ha MOST bezárna minden élelmiszerbolt, szerintem tavaszig nem halnánk éhen. Ahhoz mérhető mennyiségű élelem van itthon, mint amit a Kopárnak bepakoltunk a Földkerüléshez. Én azt mondtam, hogy MOST megyek utoljára boltba idén, de J rámparancsolt, hogy csak rendeljek meg egy fél parasztkenyeret hétfőre a Lipótinál, mert sose lehet tudni. Parancs az parancs, megrendeltem.

2 komment

Csütörtök.

2019.12.19. 21:58 :: A Tengerész

Tegnap ivartalanító műtétre vittük SP és K kutyusát "Pici"-t Klárikával, én a szokásos sofőrszolgálatot láttam el. K nagyon aggódott kis kedvencéért, én nyugtattam, egy ilyen fiatal állatnak semmi egy ilyen beavatkozás, nincs náluk az embernél természetes műtéti stressz és nagyon gyorsan gyógyulnak. Nem is volt semmi baj,

pici_kutya.jpg

P már ma vidáman jön-megy,  ma délután vittük kiszedni a branült. Én ugyan amikor tavaly J kutyáját (amikor valami rosszat csinál akkor azt mondja, hogy az enyém, mert én vagyok beírva az oltási könyvébe, de most mondjátok meg, szerintetek kié ez a kutya

001_196.JPG

?) ivartalanították, nem csináltam vele ilyen nagy felhajtást, mind a barnült, mind a varratokat magam szedtem ki az állatból, de hát én magamnak is így szoktam.

MÁS. Itt a Karácsony a nyakunkon. Mindenki ajándékok után futkos. Egyéni tapasztalatom, hogy az ajándékok jelentős része újabb felesleges kacat. Lehetnek kivételek, de az emberek nagyrésze, pláne idős korban rendelkezik mindazon javakkal amikre szüksége van. Mindnyájunk otthona tele van agresszív lomokkal. Ezek olyan holmik, amiket kidobni sajnál, de nem kellenek semmire. Az csak a karácsonyi történetekben van, hogy  a nagymama hogy örül a meleg sálnak. A nagymamának általában van egy fél szekrényre való sálja, szó sincs róla, hogy idáig fagyoskodott volna a süvöltő szélben az erdőben rőzseszedés közben. Ha meg nem volt neki sálja, akkor szégyellje magát gyereke, unokája, hogy karácsonyig várt vele, idáig tűrte, hogy a nagyi nyaka fázzon! Ide linkelem George Carlin  előadását a témában. https://www.youtube.com/watch?v=cs8DBsyhTxE

Tehát általában semmi szükségünk arra amit ajándékba kapunk, ráadásul örülni kell neki, ráadásul nem dobhatjuk ki és nem ajándékozhatjuk tovább, mert esetleg mélységesen megbántjuk vele az ajándékozót ha lebukunk. Szóval ajándékozzunk olyat amit a megajándékozott megeszik, megiszik, magára ken, szóval olyat ami ELFOGY. Nagypapának például egy utalványt a masszázsszalonba, vagy ha autózik egy kanna benzint, nagymamának madáreledelt, esetleg rejtvényújság előfizetést. Mindegy, csak sálat ne.

Szólj hozzá!

Kedd.

2019.12.17. 21:33 :: A Tengerész

Említettem már többször, hogy ez hajóépítőblogként indult, aztán életmódbloggá vált és egyre inkább öregedésbloggá válik. Ezt a mai bejegyzést nem ajánlom azoknak akik nem akarnak megöregedni és úgy gondolják, hogy nem is fognak. Mindenki másnak viszont ajánlom, mert főleg a végén fontos megállapítást fogok tenni.

Úgy végződött a múlt hét, hogy városom frissen megválasztott szenátusa (tudatos az antik név, az új városvezetés egy patinásabb történelmi múltban keres mintát a működéshez, a képviselőket a bemutatáskor a polgármester "szenátorokként" említette, bár róla még nem mint "főbíróról" beszélünk, ahhoz hiányzik a közigazgatási felhatalmazás, de talán ha Károly Róberthez visszatérünk az is meglesz, bár most még csak Horthynál tart az ország) a város öregjeit (mellőzöm az eufémisztikus "szépkorúak" kifejezést, aki öreg az öreg, slussz-passz) egy karácsonyi ünnepi műsorral egybekötött ebédre hívta meg az általános iskola tornatermébe. ( a képeket Varga Viki alpolgármester Fb oldaláról loptam, én is fényképeztem telefonnal, de soha többé nem teszem mert pocsékok lettek a képek)
karacsonyi_ebed_2.jpg

A műsort az iskolások kezdték

karacsonyi_ebed_1.jpg

nagy tetszést aratva a népes közönség körében

karacsonyi_ebed_7.jpg

a "harmonikás szakkör" ( igazából http://www.harmonikainfo.hu/) folytatta

karacsonyi_ebed_3.jpg

 remek szólistákkal. (Sajnos, mint már sokszor említettem az egyfüllel való hallásom nagyon befolyásolja, különösen egy rossz akusztikájú teremben, a hangok, főleg a mikrofonba mondott szöveg megértését, hiába van agyonhangosítva, egy csomó hangszóró szól a terem minden sarkából, plusz a színpadról, csak azt hallom, hogy nagy a zaj, de érteni nem értem. Például a múltheti gyászmisén a templomban is hangosan hallottam, hogy beszél a plébános, de csak valahogy úgy, hogy buahuavaaauahaéá. Valamit segített a halló fülem tenyérrel való kagylózása, sőt megpróbálkoztam egy hallótölcsért is tekerni egy templomi pár lapos kiadványból, de ez meg suhogóvá tette a továbbra is érthetetlen hangokat.  Na ezért dolgozom a saját konstrukciójú hallókészüléken talán segít valamit.)

Aztán szünet következett étkezéssel. Lehettünk bő háromszázan, nem lehetett egyszerű ennyi emberre főzni, de ami még komplikáltabb ezt a mennyiséget felszolgálni. És a felszolgálást személyesen a képviselőtestület a polgármesterrel együtt, néhány segítővel végezte. 

A csapat itt látható, középen a műsor díszvendégével. (Vajon ha már városi rendezvény, miért nem látom köztük azokat a képviselőket akik nem a KEVE civil egyesület jelöltjeként jutottak be a városvezetésbe? Pártok képviselőinek derogál felszolgálni a város öregjeinek?)

karacsonyi_ebed_4.jpg

Igen jól látjátok Kovács Kati volt  az ebéd utáni előadó. Először is elnézést kérek attól aki most fanyalog, hogy egy nőnél a koráról beszélek, de ez a mai bejegyzésem kifejezetten a korosodásról szól, tehát nem tudom kihagyni. A művésznő beleillett a műsorba, már ami a korát illeti, egy évvel még nálam is idősebb. Viszont fantasztikus volt az az életteli, sokmozgásos előadás amit lenyomott. Igaz ugyan, hogy erőteljes unszolásom ellenére nem volt hajlandó elénekelni a "Ha egy rokkendrollert kaphatnék" című számát, de hát talán nem is egy karácsonyi ünnepségre való (nyilván a felvett zenekari kíséretben ezért nem szerepelt).....bár én nagyon szerettem volna hallani.  Nagyon komoly hangja van és most nem azt mondom, hogy még mindig, vagy hogy a kora ellenére, hanem abszolút értelemben, nem fogott rajta az idő. Pont olyan mint fénykorában. Elképesztő. Külön köszönet Schuszter Andreának A Monarchia szimfonikus zenekar koncertmesterének, hogy elcsábította Kovács Katit Ráckevére erre az előadásra. Nagyon fontos, hogy egy magát valamire tartó városnak legyenek kultúrkötődései. (megkockáztatom, hogy talán még a focinál is fontosabb... bár lehet ezzel a véleményemmel egyedül vagyok itt a focializmus építésnek befejező szakaszában)

karacsonyi_ebed_5.jpg

Aki régóta olvassa ezt a blogfolyamot, talán visszaemlékszik arra amikor operaelőadásokról számoltam be, hogy ENGEM speciel mennyire zavart, amikor az éhező, tüdőbeteg Mimit hájas idősecske énekesnő adta elő a "Bohémélet"-ben, vagy 1,60 -as hordóhasú tenor a délceg Radamest az Aidában. Nos Katit nem kell behunyt szemmel hallgatni, a lábait sok 30 éves megirigyelheti, a mozgásán meg meglátszik, hogy még ma is teniszezik.

karacsonyi_ebed_6.jpg

Ennyit a vidám öregségről, jön a szomorú.

Tegnap ismét fogorvoshoz vittem J-t Budára és ha már  ott voltam én is beültem a 30 éve nem látott régi ismerős. dr Gombos Edit székébe nagyra tátott szájjal. Szóval amire számítsatok, a fogaitok elkezdenek majd cserbenhagyni benneteket, de ez még a legkisebb baj.

Utána elmentünk az otthonba Judit papájához. Az "otthon" egy önkormányzati fenntartásban működő intézmény a kerület öregjei számára. Amíg a Mama élt, kettesben elég jól elvoltak benne, de miután meghalt, a Papa egyedül maradva azóta se találja a helyét és erre a körülmények is jócskán rátesznek egy lapáttal. Az otthont folyamatosan átépítik, renoválják, tatarozzák és ilyenkor szegény öregeket, darab-darab pakolják ide-oda. Magamról tudom, hogy minden változásra, legyen az akár pozitív is, rosszul reagálok. Magyarul, utálom. Most képzeljük el, hogy nehezen mozgó, új dolgokhoz nehezen alkalmazkodó embereket összecsomagolnak kevéske maradék holmijukkal és darab-darab, logisztikázzák. Például az Internet egy öreg embernek ablak a világra. Ráadásul nem ért az informatikához, tehát azt tudja, hogy mit szokott megnyitnia  gépében, hogy mivel levelezik, hogy használja azt a minimumot amire szüksége van. Egy átépítésnél MINDEN megváltozik. Az összes eszközt összecsomagolják, darab-darab, raktározzák, aztán időnként akinek szerencséje van visszakap a SAJÁT holmijából valamit. Papa "visszakapott" egy PC-t ami nem volt soha az övé, amúgy meg egy vasdarab, mert még a merevlemezt is kilopták belőle. Ja és Internet hálózat meg már nincs is. Azt is nehezen érti meg, hogy nem az a baj, hogy a pendriveját nincs hova bedugni rajta, meg a CD-t se játssza le. És csak 10 évvel öregebb nálam. És neki még szerencséje van, mert Judit törődik vele, bejár hozzá, viszi, intézi amit kell és amit lehet, de mi van ha egyedül maradsz? Szóval az élet ahogy öregszel, egyre inkább arról szól, hogy hogy lehetne megúszni, hogy "darab" legyél valahol.

1 komment

Péntek.

2019.12.13. 23:11 :: A Tengerész

Ha péntek akkor sofőrnap, mint minden héten bevásárolni viszem a "lányokat". Kivételesen én is vásárolnék, beugrok a barkácsboltba, de nekem speciális tehetségem van ahhoz, hogy mindig olyasmit akarjak venni ami nincs. Most pl. M3-as csavar kellene a készülő nagyothalló készülékhez, na M4-től kezdődik, abból is csak süllyesztett fejű van, duplán nem jó nekem. Amúgy a menet rendszerint hentes,  pék és végül a Lidl. Amíg a "lidliben" a hölgyek pakolják a kocsikat én bámészkodok, néha berakok J szekerébe egy csokit ( menthetetlenül édesszájú vagyok), de a múlt héten megismételtem a korábbi félédes vörösbort is, vessetek megvetően a mókusok elé, de ez az olcsó kategóriájú 2 literes PET flakonos Vino Rosso nekem kifejezetten ízlik, buborékos ásványvízzel fröccsnek iszom.

Néha veszek egy-egy szerszámot, határozottan meg vagyok elégedve az itt árult Park Side szerszámokkal. Nem profi minőség, de ár-érték viszonylatban verhetetlen. Például valamikor régen, amikor ifjan tranzisztorokkal mesterkedtem vadásztam a "harmadik kéz"-re,

harmadik-kez-paneltarto-nagyit.jpgde mindig sajnáltam rá a profi minőség borsos árát. Aztán felhagytam a precíz munkákkal amikor áttértem a hajó és házépítésre, nem is volt rá szükségem évtizedekig, de néhány hónapja megláttam itt akcióban és nem tudtam neki ellenállni. Pedig valószínűnek látszott, hogy soha az életbe nem lesz rá szükségem, de a szerszámokkal úgy vagyok mint a nők a cipőkkel. És most, hogy ezt a nagyothalló segédeszközt csinálom, nélküle nem is tudnék dolgozni.

Na szóval lődörgök a szupermarketben és látom az akciós könyveket. Hát majdnem megvettem... aztán mégsem. Mert tényleg nem kell, minden ott van a neten. A gyönyörű album  címe " Az emberi test nagykönyve". 999 Ft. MINDEN benne van, részletesen, csodás képekkel és magyarázatokkal. Úgy belegondoltam, hogy ha csak 150 éve egy orvos EZT MIND tudta volna ami ebben a könyvben minden olvasó számára közérthetően le van írva, a legnagyobb professzor lett volna. (most el is kezdtem sajnálni, hogy nem vettem meg)

Mostanában állandóan Budapestre kell menni valamiért amit utálok, de muszáj. (J-t vittem fogorvoshoz hétfőn, egyedül el nem menne a világ kincséért se, jövő hétfőn megint kell menjek vele, úgy retteg a fogorvostól... Moldova jut eszembe aki Kádárt idézte a könyvében aki állítólag azt mondta, "aki nem fél a fogorvostól és a hatalomtól az hülye".) Kedden temetés volt, autóztunk, vonatoztunk HÉV-eztünk, mikor épp mi volt célszerű. Utazás közben mindig olvasok. A HÉV-en ez szinte lehetetlen. Nekem  semmi bajom az 50 éves NDK szerelvényekkel. Szegény ország ne urizáljon, tudomásul veszem, hogy erre futja, megy, nem tapasztaltam, hogy elromlott volna és azért kellett átszállni pótlóbuszra, pontosan jár, azt kell mondjam, hogy tisztességesen karban van tartva, nem rohad a karosszéria mint a régi ruszki metrószerelvényeknek, szóval NEKEM jó. DE. A sínpálya valami elképesztő. Néha azon csodálkozom, hogy hogy a fenébe nem esik le róla, akkorákat ugrik a kocsi ennél a fertelmes 60 km/h maximális sebességnél. Ha az ember az állomáson belenéz a sínbe hosszirányú rövidülésben... mint az ökörhugyozás. XXI. század!! Mindeközben Szíjjártó úrhajózásról vizionál. https://24.hu/kulfold/2019/11/27/szijjarto-peter-urhajos-ur-2024/ Egyrészt nem tudom hogy jön a téma egy külügyminiszter szájába, másrészt miközben a nyelvem harapom el a HÉV-en és a minduntalan a kezemből kiugráló Ebookom után kapkodok, az jut eszembe, hogy mint a gyerek amikor a Jézuskával egyezkedik mit kapjon Karácsonyra.... esetleg mint amikor a tetű a holdra bámul, hogy egyszer még felmászik oda.

8 komment

Csütörtök.

2019.12.12. 08:30 :: A Tengerész

Arra tud valaki választ, hogy időnként a Yahoo kitúrja a gépemből az alapértelmezettként bejelölt Googlet, bár ő mégcsak a listán sincs és bejelöli magát alapértelmezettnek? Ilyenkor mindig törlöm, de pár hét múlva ismét betolakodik.duhos.jpg

5 komment

Szerda.

2019.12.11. 23:22 :: A Tengerész

Tegnap végső búcsút vettünk Fábián Sanyitól. A "Magyar Szentek templomában" helyezték urnáját végső nyughelyére, előtte gyászmise volt. Nem vagyok miséző, már csak azért sem, mert református vagyok, nálunk nem divat ez a fajta kötött liturgia. Anélkül, hogy mélyebben belemennék, a két keresztény vallás közti ellentét mára, Istennek hála jelentéktelenné vált. Boldogult anyám mesélte, hogy amikor gyerekkorában a mélységes szegénységük miatt egy időre apácák kezébe került, valamiféle jótékonysági "felhizlalási" akció keretében, a "kedves" nővér amikor megtudta, hogy reformátusnak keresztelték, attól kezdve ridegen bánt vele, mint "pogánnyal". Anyám 1909-ben született, gyerekkorában már ez is jelentős javulás volt az egymást követő vallásháborúk kora után, melyekben véres kegyetlenséggel próbálta a katolikus egyház visszaszerezni hatalmát .... elvileg a lelkek, gyakorlatilag a világi hatalomra gyakorolt, megrendülni látszó befolyása miatt. Nemrég olvastam egy könyvet a hugenottákról, ők a francia protestánsok voltak, akiket kíméletlenül irtott a katolikus egyház támogatta egymást követő királyok sora, a "Szent Bertalan éj" máig nem feledett fogalom, melynek során Párizs katolikusai az ott megbékélésre összegyűlt hugenottákat tömegével mészárolták le. Az eseményt XIII. Gergely pápa három napos ünneppel üdvözölte.  Valahogy ilyenek jutottak eszembe, miközben a katolikus szertartás jegyében hol felálltunk, hol leültünk, miközben általam ismeretlen imákat mondott a plébános és mormogtak a hozzáértők.

Én azt is helytelenítettem, hogy szentekhez imádkoznak, a reformáció egyik legfontosabb tétele volt, hogy a szentekhez való fohászkodás közönséges bálványimádás, alázat és könyörgés csakis Istent és az ő egyetlen fiát a Megváltót illeti meg. Mára kifejezetten érthetetlen, hogy efféle distinkciók miatt gyilkolták egymást halomra 500 éve az emberek, talán azért, mert a vallást még a legvallásosabbak sem veszik kizárólagos "sorvezetőnek" az életvezetésük során.

Szóval valahogy úgy éreztem, hogy a szertatás árukapcsolás volt, a plébános megörült a nagyszámú megjelentnek és gyászmise apropóján megpróbálta a katolicizmus legjavát előadni, de lehet, hogy mindig ez van ha mise van, mondom nem értek a katolikus szertartásokhoz, de nekem nem passzolt ahhoz, hogy IGAZÁBÓL azért jöttünk, hogy Sanyitól méltó búcsút vegyünk.  Amikor a "Hiszek egy"-et mondtuk, meglepve tapasztaltam, hogy másképpen szól "katolikusul", mint nálunk reformátusoknál, ahol az egyetemes anyaszentegyházról és nem a katolikus egyházról  szólunk, na ezt a sort ki is hagytam. Nem lehettem egyedül a rosszallásommal, az előttem lévő sorban egy hölgy egyszerűen kiment a szertartásról.

Nagyon sokan voltunk, lehettünk tán száznál is többen, jó volt tudni, hogy ennyien szerettük barátunkat és próbáltuk legjobb tehetségünkkel vigasztalni Icát a feleségét, akit most életemben először hallottam (a plébános által ) Ilonának említeni, elsőre nem is tudtam kiről beszél. Miután J-vel elhelyeztük virágainkat az altemplom urnafala előtt, el akartunk távozni, de Icuka azt mondta, hogy mindenkinek kötelező részt venni a gyászzsúron ( nem tudom jó e ez a szó ide, most találtam ki), akkor úgy éreztem, hogy itt csak a szűk családnak lenne a helye, alkalmatlankodásnak gondoltam a maradást, de be kellett lássam, hogy butaság volt. A közös evés-ivás oldotta a gyászos hangulatot és határozottan jót tett mindenkinek. Sanyinak meg már úgyis mindegy, hogy egy idő után hangos nevetések is hallatszottak amikor régi ismerősök találtak egymásra. Nem mellékesen, miután az első pogácsát magamhoz vettem, ami addig eszembe se jutott rájöttem, hogy piszok éhes vagyok ( utoljára egy vékony reggelit ettem és jócskán elmúlt már ebédidő), úgy hogy látván mindenki eszik-iszik én is befaltam néhány szendvicset, szigorúan Sanyi tiszteletére és Icuka vigasztalására. Drága Icuka, ha olvasod e sorokat ne vedd profánságnak a gondolataimat, most írásban is megismétlem, ha bármiben tudok itt segíteni, csak szólnod kell és megoldom.

8 komment

Kedd.

2019.12.03. 13:09 :: A Tengerész

Tegnap egész nap (meg még éjjel is) esett valami. Hó, havas eső, eső. Már vasárnap este szakadó hóban mentem ki a hajóra este, reggel nagyon óvatosan kapaszkodva másztam ki a meredek járón, akkor már csak eső esett, de még minden csupa csúszós latyak volt. Persze a kutyával meg kell indulni, mert TUDJA, hogy jövök, ott áll az ajtóban, ahogy nyitom ki az előszoba ajtót, suhan kifelé mint a nyíl. Neki mindegy milyen idő van, ha reggel van akkor menés van. Ugyanúgy, délutáni alvásból ahogy kelek, már noszogat hogy induljunk. Pedig most, hogy hidegre fordult az idő látom, hogy fázik, mert didereg. De ez őt úgy tűnik nem zavarja, ahogy a szakadó eső sem. Hiába alszik napközben a jó meleg kályha tövében, ha meghallja ahogy húzom az előszobában a bakancsomat, vagy csizmámat (elképesztően éles füle van, {apropos van még rajtam kívül valaki aki kapcát használ csizmában és nem zoknit, harisnyát?}), már ott tipródik az ajtóban, hogy jöjjön velem. Bent a házban meg J-t követi mint az árnyék, ebben a P is együttműködik, ahogy a feleségem jön-megy, szobák, konyha, fürdőszoba közt, úgy vonul utána a két kutya.

Na szóval tegnap nem lehetett semmit csinálni odakint, de ma kisütött a nap, befejeztem a kert paradicsomtalanítását. 

001_195.JPG

Már csak a fenyőn van paradicsom, olyan 5 méter magasan, az immáron karácsonyfadísz lett.

005_84.JPG

003_128.JPG

7 komment

Vasárnap.

2019.12.01. 10:29 :: A Tengerész

Szóval megjött a tél. Reggel hatkor szokás szerint ébredek a hajón, a szalonban ahol alszom ilyenkor télen, most épp 10 °C van (rátekerek kicsit a villanykályhára), a külső hőmérő -3,5-öt mutat. Amire végzek a borotválkozással, öltözködéssel és a harmonikázással, kint -4,3, bent +12 fok van. Eddig nem fűtöttem a hajón csak éjszakára, akkor is csak ilyen spórolósan, de mostantól bekapcsolva hagyom a villanyfűtést, este azért az a plusz 6 fok ami fogadott tegnap, kicsit durva volt. Ami nagyon bevált az az elektromos ágymelegítő, mialatt este gyakorlok a hangszerel, kellemesen bemelegíti a derékaljamat, mert a legrosszabb a takarékos helyiség hőmérsékletben, hogy enélkül dermesztően hideg ágyba kellene bújni. Így viszont aludni tökéletes az akár 10 fok is a hajón.

A reggeli séta során viszont, miután elállt a szél, a tegnapinál nyolc fokkal hidegebb is kellemesebbnek tűnik a Veperdi Banditól (isten éltesse sokáig, tegnap volt a névnapja) kapott honvédségi mikádóban.

Most várom, hogy egy kicsit melegebb legyen, hálistennek hét ágról süt a nap, aztán kimegyek a kertbe és kitermelem a leszáradt paradicsomot az ágyásból a karókkal, feszítőhuzalokkal, mert szombaton jön az ipari alpinista a szomszédhoz és lebontjuk a házuk fölé magasodó cseresznyefám ágait, mert veszélyezteti a tetőt. A manőverhez jobb ha nincs ott lent a sok karó.

001_194.JPG

1 komment

Szombat.

2019.11.30. 22:14 :: A Tengerész

Hidegre fordult az idő. Ahogy a cigány mondja "sz@r a hideg szél nélkül", hát mára az is lett. Igaz nincs még mínusz, de reggel a Duna parton miközben a kutya sétáltatott engem a szokásos útvonalon, könnyeket csalt a szemebe a szél. Jól esik bejönni a meleg házba. Nem tudom ki hogy van vele, de én egyre jobban a tudatában vagyok annak, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van meleg otthonom. Amúgyis valahogy öreg koromra elkezdtem szeretni a meleget. Miután a ruháimat addig hordom, amíg gyakorlatilag leszakadnak rólam, mert divat nem érdekel és kihízni se hízok ki semmit, 5 kilóval vagyok nehezebb mint 20 éves koromban, a meleg téli nadrágjaim, amolyan mackónadrágok, úgy elvékonyodtak a sok hordásban, mosásban, hogy át lehet látni rajtuk. Na a múlt héten a Lidlben láttam kétezerre leértékelve jó vastag bolyhos tréningnadrágot. Elkapott a Black Friday szelleme és beraktam a kocsiba. Hát a kedvenc ruhadarabom. Meleg, kényelmes, simogató érzés viselni, a kutyázásból bejövet a játszónadrágot erre cserélve már mosolygok amikor a kezembe veszem. Tegnap, lévén ismét heti bevásárlónap Klárikával amikor Judit is mindig jön velünk elintézni a vásárlást, addig kutattam amíg megtaláltam máshova helyezve a maradék nadrágokat, már csak három volt belőle, egyet megint beraktam a kocsiba, legyen belőle váltás, ha mosásba kell rakni. Végülis jócskán benne vagyok a korban, ki tudja meddig leszek még szobatiszta? :) Tekintve a vásárlási szokásaimat, azt hiszem megvettem életem utolsó meleg nadrágjait. A régiek mennek felszabva törlőrongynak. (aki gyakran nyúl gépekhez, tudja, hogy a szerelés egyik legfontosabb kelléke )

Persze nem mindenki olyan friss mint Sz  kutya meg én, hogy reggel hétkor már elindulunk sétálni, J szeret sokáig aludni, nála csak Picur kutya a kényelmesebb, amint  J felkel és kimegy a fürdőszobába, gyakori ez a látvány.

002_159.JPG

Ők akkor indulnak neki amikor már kisütött a Nap. 

Apropos Nap. Pár napja déli irányba sétálva a parton, látom, hogy a Duna túloldalán a gimnázium ablakai lángolnak. MI A FENE?!! Aztán gyorsan megnyugszom, a keletről épp felkelő nap sugarai "borítják lángba" a tükröző ablakokat. A látvány csak másodpercekig tart, amíg elfordul a Föld pár tized fokot, de csodálatos tünemény. Ha az ember természetközelben él állandóan rácsodálkozik valamire. Valamelyik este például szakadó esőben megyek kifelé a hajóra aludni, amikor feltűnik, hogy apró halak folyamatosan spriccelnek ki tömegével a vízből. Úgy fejtettem meg a dolgot, hogy az eső ahogy verte a víztükröt alighanem oxigénbőséget okozott a felszín közelében és ez okozott ilyen mámort a halaknál, mert amúgy a jelenség nem hasonlított arra, ahogy a ragadozóhalak rövid időre kikergetik a vízből az aprókat. Amúgy elképesztően dús az élet a vízben, azóta minden este kifelé menet belevilágítok a vízbe és a felszín közelében nyüzsögnek az apró halak, a néhány milliméterestől a 10-12 centisig.

Csak a télikertben van akkora asztal, hogy tudok dolgozni a nagyot-halló készüléken. Az előerősítőnek vettem egy előre csomagolt építőkészletet a Conradnál, csak be kellett ültetni a NYÁK-ot (https://www.conrad.hu/hu/mono-mikrofon-eloerosito-197688.html?gclid=Cj0KCQiAw4jvBRCJARIsAHYewPMRa031LgCeDlTMtsNZ6V5D2mJX4eaw5krP6CtnF9DeZ330X3Mnd0kaAj6ZEALw_wcB ) de végfoknak nem volt ilyen félkész, ezt a kapcsolást csináltam meg http://www.bsselektronika.hu/old/index.php?w=XWFE9bGBan.

Sajnos a télikertben ilyen munkához hideg van, jellemzően 10 fok. Ezért kicsit speciális a munkahely.

001_192.JPG

Az asztal alatt a térdeim közt ahogy ülök a széken elektromos hősugárzó fújja a meleget, a papundekli kartonok a felfelé áramlást segítik, én csak úgy hívom az eszközt, hogy "tojásmelegítő", remekül bevált.

 Az alkatrészek.

001_193.JPG

Provizórikusan összeállítva.

002_160.JPG

A mikrofonnak a próbajelet a jobb szélen álló KORG metronom adja, a kimeneten egy 8 ohmos hangszóró van. Működik, de nem igazán tetszik a dolog. Egyrészt kattog, másrészt nem érzem elég érzékenynek, amint eltávolítom a mikrofontól pár centire a metronomot, megszűnik a hang, szóval valamit javítani kellene rajta. Sajnos nem vagyok eléggé szakember hozzá, hogyan tegyem jobbá.

4 komment

Hétfő.

2019.11.25. 17:15 :: A Tengerész

Annyi mindenről akartam írni...de nincs hangulatom hozzá. Egész közel csapott le a halál. Most kaptam a hírt, hogy meghalt Fábián Sanyi, akit itt többnyire csak S-ként szoktam emlegetni. Innen a hetedik házban nyaralóztak, Icával, aki első munkahelyemen volt kedves kolléganőm. 46 éve ott voltam az esküvőjükön a Bocskiy úton, aztán elváltak életútjaink, itt a szigeten találtunk ismét egymásra. Sanyi két évvel volt nálam idősebb, tele volt tervekkel, amiket immáron nem fog megvalósítani. Egész nyáron és ősszel dolgozott a stégje új akácfa deszkázatán, a rá jellemző elképesztő precizitással, viccelődtünk rajta, hogy EZT legközelebb 50 év múlva kell majd cserélni.... hát 50 nap se telt el azóta, hogy kész lett vele.

Persze ha belegondolok, én is jobb szeretnék úgy elmenni, hogy tele vagyok tervekkel, mint úgy, hogy tétlenül várom a halált, de, akkor se jut más az eszembe most, mint az, hogy mennyire igazságtalan. Miközben persze nem az. Aki megjött el is megy és arra, hogy hogyan ..... vajmi kevés a ráhatásunk... Isten nyugtasson Snyikám! Icuka neked meg békés belenyugvást kívánok és megcsináltam az "esernyő" alá a világítást is alternatív kapcsolókkal, hogy ha esténként átjössz Judittal scrablézni, ne kelljen botladoznod a sötétben a kaputól a tornácig.

halal.jpg

https://www.youtube.com/watch?v=dF-IMQzd_Jo

2 komment

Péntek.

2019.11.22. 14:18 :: A Tengerész

Kész a télikert világítása. Egy bajom van, ha az EPH-ba (gyakorlatilag a "Föld"-höz)  bekötöm a lámpákat, az egyik veri a Fí relét. A testen nincs a földhöz képest mérhető feszültség, tehát belül lehet valami gubanc, azt hittem a nulla van összekötve a testtel, de nem mérhető galvanikus kapcsolat a kettő közt, tehát csak akkor állhat elő az összeköttetés amikor ég a lámpa, de akkor meg azonnal lekapcsol. Az a baj, hogy miután a tetőszerkezet alumínium idom, ami fehér műanyag "U" profillal van borítva, erre a lámpát, miután semmiféle gyári rögzítő elem nincs rajta, csak ragasztani tudtam. Ha most elkezdem a ragasztást lefeszegetni, minden károsodhat (ezeket a LED-es lámpákat bútorlámpa"-ként árulják, de a télikertbe pont jók voltak), azt hiszem marad ahogy felragasztottam a műanyagra, legfeljebb ez az egy  nem lesz leföldelve.

Tegnap nehéz napom volt. Gyakran említem, hogy utálok Budapestre járni, de mostanra 7 dolog is összejött amit csak ott tudok megvásárolni. Ebből a hétből négy a tervezett nagyotthalló készülékemhez (azt hiszem írtam már róla egy irányított mikrofon erősítővel) szükséges alkatrészek beszerzése volt különféle helyeken. Egyet nem tudtam megvenni, sehol nem kaptam a csónakmotorhoz a jelenleginél "melegebb" hőértékű gyertyát ( az a baj vele, hogy beindul, de olyan 5 perc működés után lefullad, a gyertya úszik a benzinben), mert arra jutottam, hogy ez a csak hidegben jelentkező probléma a "nyári gyertya " nem megfelelőségével függ össze. A Bárdi autós áruházban már ott tartottam, hogy 8-10 perc múlva hozzák nekem, de amikor úgy 40 perc után rákérdeztem, hogy  mégis mi újság, mondták, hogy elromlott a raktári lift, így nem lett gyertyám.

Különösen bosszantó, mondhatnám megalázó volt az esetem az Alkotás utcai Leddiszkont boltban, ahova a megrendelt LED reflektoraim átvételéért mentem. Előrebocsájtom, nem vagyok "nagy" vevőjük, de évek óta, amikor még egészen kis cég voltak, vásárlójuk vagyok, mert tetszett a vevőbarát hozzáállás, a szolíd, nem "nyomulásos" reklám, a korrekt árak és a megvásárolt termékek is mindig megelégedésemre szolgáltak. Kivált kapóra jött az, hogy a Nefelejcs utcai üzletük ritka budapesti tartózkodásim alkalmából mindig útba esik, így ott kényelmesen átvehetem a megrendelt tételeket. Budapesti tartózkodásaim rövid idejűek és a sok összegyűlt tennivaló miatt mindig sietős az utam, ezért volt tegnap különösen kellemetlen, hogy olyan 13 óra körül üzletüket "Rögtőn jövők" táblával zárva találtam. Miután éhes voltam, gondoltam addig bekapok valamit a közelben, megtettem és olyan bő negyed óra múlva visszamentem az üzlethez. Sajnos a tábla még midig ott volt, ami nem töltött el örömmel, így is késésben voltam és nálam a "rögtön" az rövidebb a negyed óránál. Viszont az ajtó előtt támasztó létra állt, tövében egy vékonyabb fiatal emberrel, a tetején testesebbel, elsőre karbantartókra tippeltem, de aztán a zárt ajtótól és a táblától megvilágosodtam, hogy ők alighanem a bolt eladói. A földön állónál érdeklődtem, hogy hogy is van ez,  azért ez mégsem olyan természetes, hogy a vevőt ilyen hosszú várakozásra kényszerítik, sietnék, ha esetleg beugranánk az üzletbe, csak átveszem a megrendelt lámpákat és már megyek is, vele normális hangon beszélgettünk, amikor a létrán álló, gondolom rangidős alkalmazott a szó szerint "leordította a fejemet". Hogy nem vagyok a főnökük, hogy utasításokat adjak és egyáltalán hogy képzelem ezt az egészet, ők most dolgoznak nekem meg várnom kell. Annyira megbotránkoztatónak tartottam a dolgot, hogy sarkon fordulta és otthagytam őket. Miután a Kék golyó utcában is volt dolgom a "Mikrovill"-nál vettem az apró alkatrészeket a hallókészülékhez, ha tisztességesen szóltak volna hozzám, mondjuk elhangzott volna a varázsige, hogy "elnézést", még el is mentem volna azt elintézni, majd utána visszajövök, addigra ők is végeznek,  de így ez eszembe se jutott mert ez a megalázó incidens annyira kizökkentett.

Na elintéztem a vásárlást a Kék golyóban és természetesen EZEK után már eszembe se volt visszamenni a Leddiszkont boltba, amikor is a Greguss utcán békésen ballagva az Alkotás utca irányába, a sarok előtt megállított  az említett agresszív alkalmazott, aki valamiért az utcán sertepertélt és számon kérte RAJTAM az eseményt. Az ő szavait idézem : "Maga szerint az rendben van, hogy miközben mi dolgozunk, maga ott duruzsol (erre a szóra külön emlékszem) a kollégám fülébe, hogy hagyja ott a munkát és szolgálja ki magát?" Nos én addigra nagyjából túltettem magam a dolgon, mindenkinek lehet rossz napja, így 75 évesen már némi elnéző derűvel tekintek polgártársaimra, békejobbot nyújtottam és felajánlottam a tegezést, kezdjük elölről, de ő szigorú volt, visszautasította mind a kézfogást, mind a tegeződést, csak többször ismételte a fenti kérdést, miközben én mindig igennel válaszoltam. Aztán meguntam és otthagytam.

Nos igazából az egész nem érdekes, nyilván azt a néhány tízezer forintot amit évente náluk elvásárolok és ezek után többé nem fogok, nem fogják megérezni. De az egész nem illik a cégről idáig kialakított képbe. ÉN sajnálom, hogy ez így meg tudott történni. 
Hosszú életem során sokáig éltem azokban az időkben, amikor a vevő kiszolgáltatottja volt a hiánygazdaságnak. Amikor az eladó úgy beszélt a vevővel, mintha szívességet tenne neki azzal, hogy kiszolgálja. Amikor a vételáron felül "jattolni" kellett, ha kurrens cikket akartam vásárolni. EZ pont arra emlékeztetett amiről azt hittem végleg vége, ráadásul olyan tette velem aki AKKOR még nem is élt. Akik olvassák ezt a blogot tudják, hogy negyed évszázadot szállodás voltam. mint középvezető dolgoztam a Pannóniánál, amit egy nagy francia multi vásárolt meg és nekünk meg kellett tanulni milyen az gyarmatnak lenni. Utáltam, amikor nálam 20-30 évvel fiatalabb ifjú francia titánokat kellett tolerálni, ráadásul csupa olyat küldtek ide az anyaországból, akik kint átestek a rostán ODA nem voltak még igazán jók, ezért  itt akartak bizonyítani. Még ki se nyitották a szájukat, de tudtam, hogy amit kitaláltak ITT nem fog működni, mert ez még nem a nyugat. De EGY DOLOGBAN vitán felül igazuk volt, a vevőt ki kell szolgálni! Mert minden PR, marketing és egyéb hókuszpókusztól függetlenül, a legfontosabb reklám a megelégedett kuncsaft. Egy szállodaportásnál "elszakadt a cérna", helytelenül bánt egy vevővel.  Ráadásul kollégámnak igaza volt, a vevőnek aki bukó volt és erőszakos meg nem. Mégis azonnali hatállyal kirúgták. És joggal. 
Ez az ember szemmel láthatóan meg volt győződve róla, hogy neki igaza van. Én meg azt mondom, hogy nem volt igaza. Ráadásul egyest kapott az egyik legfontosabb tantárgyból, amit egy kereskedőnél alap, a vevőkezelésből, ami függetlenül attól, hogy milyen a vevő, MINDIG ugyanolyan. Udvarias, segítő, szolgálatkész és megértő.
Ennyit a tegnapról.
Minden jónak vége szakad egyszer. Ma "leszüreteltem" az utolsó paradicsomokat. Már ezek is sápadtak és íztelenek, ami meg piros az elszáradt aszott a régóta nem zöld, hanem barna elszáradt szárakon az már rohadt belülről.
002_158.JPG

4 komment

Hétfő.

2019.11.18. 15:25 :: A Tengerész

Ezt most gyorsan leírom mielőtt elfelejtem. Ebéd közben hallgatom a Klubrádiót. Bizonyos Horváth Balázs nevű jeles tudóst egyetemi tanárt faggat a kérdező az új könyve kapcsán. Szóval a rend kedvéért leszögezem ez egy könyvreklám.  A  szerző súlyos kijelentéseket tesz, melyekről nem nyit vitát, de nekem megáll a villa a számban. Nyilván egy fizetett reklám-interjú során nem várhatom el a riportertől, hogy ízekre szedje, megpróbálja cáfolni az interjúalany állításait, de azért némi halvány visszakérdezés elvárnék. Semmi! Na megguglizom a szerzőt és a könyvet, ő az: https://www.numero7.com/konyvesbolt/9789634930617/horvath-balazs/a-beteg-bolygo-a-fenntarthatatlansag-es-a-betegseg-kulturtortenete.html Ilyen sort ír az ismertető és ez a mondat többször is elhangzott mint tényállítás a reklámriport során: ".....az egyéni életminőség valójában nem javult, hanem romlott. "  A riportból kiderült, hogy a tudós az elmúlt 12000 (!) évet vette górcső alá.

Nagyon utálom amikor az amatőrök belepofáznak egy tudós megállapításaiba, sajnos az Interenet elhozta azt a  szabadságot, amikor egy tahó bármilyen fórumon leugathat egy akadémikust A tahók el is hiszik magukról, hogy néhány perces szörfözés a Wikipédián és máris olyan tudás birtokába kerültek, hogy képesek eldönteni, kell e atomerőmű, vagy inkább elég a napelem minden tetőre. Hogy kell e védőoltás, vagy kenjünk be minden gyereket körömvirágkenőccsel. Ésatöbbi. Szóval nem szeretnék tahó lenni. De azért könyörgöm EZT állítani....nekem szükségem lenne némi indoklásra is. Nyilván ez a könyv (ami ráadásul egy többkötetes enciklopédikus mű első kötete) az indoklással foglalkozik. Buzog bennem a tudásvágy, de AZÉRT 5323 Ft-ot (hogy jött ki ez a szám? jó tudom a 6500-nak a 20 %-a , de akkor is...) kiköhögni netán azért, hogy megpukkadjak a méregtől, mert nem értek egyet a szerző válaszaival, NEKEM nagy kockázat. Esetleg ha érvényes  lenne rá a 14 napos visszafizetési garancia, mint az egyéb netes áruvásárlásokra...

Én nem vagyok tudós. Tehát nem látok vissza 12000 évvel ezelőttre. Lehet, hogy eltelt belőle 11930 amikor VALÓBAN semmi se lett jobb, de hogy az utóbbi 70 év alatt amire én mint gondolkodó lény vissza tudok emlékezni, az ember életminősége, legalábbis amit ÉN annak gondolok rengeteget javult, ennek az ellenkezőjéről nehéz lesz engem meggyőzni. Kisgyerekként fűtetlen szobában aludtunk, sokan a vizet az utcai, kútról hordták, klotyóra az egész emelet ugyanarra járt a gang végére, hetente jóesetben egyszer fürödtünk melegvízben, ha egy asszonyt megkérdeztek hány gyereke van, általában olyasmi volt a válasza, hogy "ötöt szültem, kettőt neveltem fel". Mert a gyerekek több mint fele meghalt 10 éves kora előtt olyan betegségekben amiben ma egy se hal meg. A fiam a tornaórán 8 éves korában eltörte a karját több darabra. Benyomtak neki egy drótot a velőűrbe, amikor meg összeforrtak a csontdarabok, kiszedték és nyoma se maradt a dolognak. Ha ez akárcsak 50 évvel ezelőtt történik, amikor a törésre csak a gipszelés létezett, esélyes lett volna, hogy egész további életére hibás marad a karja. Nem tudok más magyarázatot, a szerző állítására, mint hogy az "életminőség" alatt nem ugyanazt értjük mi ketten. Ha valaki tud feloldást a dilemmámra kérem jelezze!

8 komment

Vasárnap.

2019.11.17. 22:17 :: A Tengerész

Tegnap megint SP-nél volt munka.  A fészer lezárása elől, oldalt és hátul, elhúzható ponyva függönyökkel fog történni, amik kifeszített drótköteleken fognak futni. Na ezeket a köteleket szabtam le és erősítettem a helyükre. Így elmondva  nem nagy munka, de azért ráment a délelőtt. Ha megjönnek hozzá a függönyök, még azokat kell majd felrakni. Aztán szerintem ott is kell majd valami villanyt szerelni, hogy legyen világítás meg konnektorok, ne kelljen mindig hosszabbítókat húzgálni, ha kell ott valamilyen gépet, lámpát használni.

Ma meg korán indultam Budapestre, hogy részt vegyek egykori munkahelyem előtt a szokásos téleleji aknázómolytalanítási akcióban. Gerstl Józsi kertész, volt kollégám és felesége Andika lassan 25 éve szervezik a gesztenyéskert megmentése akciót a BAH csomópontnál. Kezdetben csak mi az ott dolgozók, meg a Pannónia Hotels dolgozói vettünk részt rajta, aztán az esemény kinőtte a vállalati keretet, tizenvalahány éve a Nemzet Kertésze, Bálint Gyuri bácsi vállalta fel a fővédnökséget

telefonrol_1_029.jpg

( a képen mellette felesége Antónia asszony)

és támogatják szponzorok is, sok iskolás gyerek jött, szóval nagy összejövetel volt, melyhez egykori munkahelyem adta a büfét és a megjelenés egyéb kellékeit. Az egykori kollégák közül Grtsléken kívül csak Erzsikével futottam össze, ő volt a pénztáros a '80-as években amikor én ott a műszaki igazgató helyettes voltam.

telefonrol_1_049.jpg

Ketten összegereblyéztünk kb. annyit amennyit velünk párhuzamosan egy középiskolás osztály.

Megünnepeltük Gyuri bácsit, tortát

telefonrol_1_037.jpg

és emlékfát is kapott,

telefonrol_1_042.jpg

természetesen gesztenyefát, ez már olyan fajta aminek állítólag nem árt az aknázómoly. (elnézést a gyengébb képekért, szokásommal ellentétben telefonnal fényképeztem)

telefonrol_1_043.jpg

Ahogy mondtam az egész akció a  Gerstl Józsi és felesége érdeme, ők azok, akik az első perctől kezdve ( ami 1980 tavaszán volt, akkor kezdtük el üzemeltetni a szállodát, majd két évre rá a Kongresszusi Központot) a szívügyük volt, ha ők nincsenek, akkor ott alighanem ma már nincs egy gesztenyefa se életben. Mert sajnos ez a legújabbkori kártevő úgy tűnik Magyarországon ki fogja pusztítani a teljes őshonos fehérvirágú vadgesztenye  populációt, ami sajnos védtelen vele szemben.

Az aulában régi képeken jelent meg a negyed évszázada tartó hagyomány, régi sztárokkal és elmúlt celebekkel, akik mind fát ültettek, hogy unokáinknak is lehessen mi alatt sétálni a parkban.

telefonrol_1_018.jpg

telefonrol_1_017_1.jpg

Hát Gyuri bácsi, te vagy mind közt a legidőtállóbb, nálad csak a fák patinásabbak.

Minden tiszteletem a Nemzet kertészéé. Fantasztikus életút áll mögötte, munkabírása és vitalitása csodálatos. Bár botra támaszkodva jár és a biztonság kedvéért mindig bele is karol a mellette állóba, de a köszöntést olyan mélyenszántó bölcs gondolatokat tartalmazó, szépen csengő beszéddel köszönte meg, ami sok fiatalnak becsületére válna.

telefonrol_1_036.jpg

(mindig felidegesít amikor olyanok akik a dumálásból élnek "őő"-znek, keresik a szavakat, értelmetlen mondatokba bonyolódnak, nos a 100 éves mesterrel nem fordult ilyen elő most sem)

Néhány kép még az eseményről, ők a Főkert profijai, merthogy a park hiába tartozik szervesen a Novotel-BKK-hoz, a rendszerváltás során lezajlott privatizáció után kiderült, hogy közterület.

telefonrol_1_021.jpg

Amikor a Kongresszusi Központ felújításának első ütemén ügyködtem 2005-ben, a főbejárat előtetejét cseréltük a megújult dizájnosra (miután a franciák vették meg az egész céget, a korábbi "elavult" dizájn iparművészek által készített belsőépítészeti kialakítását egy belga belsőépítész tervezte "Ikeásra"{keresztkomám mondta erre a modern minimál art stílusra, hogy "mindegy milyen csak szép ne legyen"}, ami modern, meg üveg, de beázott, szóval ezen ügyködtünk. Letalpalt az autódaru a bejárat elé és miközben elkezdődött a kényes művelet, megjelent két közterület felügyelő ( ezek valami olyanok mint a cápák, a vérszagra jönnek) és kérték tőlem a közterületfoglalási engedélyt. Mondom, ez nem közterület ez itt a miénk. Nemnem, mondják ők, EZ közterület. OK, akkor mért mi takarítjuk, A Gerstl Józsi szedi a szemetet, takarítja a havat, mert ITT én MAGUKON kívül még nem láttam olyat aki nem ehhez a házhoz tartozik és úgy néz ki, hogy köze van ehhez a területhez. "Az mindegy" mondták ők "a maguk érdeke, hogy itt tisztaság legyen".  Mondtam jelentsék fel a házat, ott a házszám.  De ők a praktikus végéről fogták meg a dolgot, azt mondták "ott a rendszám" és az autódarust vették le zsebbe tízezerre majd  leléptek. Na ennyit a közparkról a városról, meg a gesztenyefákról.

A hölgyek nem a famentési ceremónia tartozékai, 

telefonrol_1_028.jpg

ők az aulában lévő kiállítást népszerűsítik.

telefonrol_1_027.jpg

Dolgoztunk, ettünk, ittunk,

telefonrol_1_022.jpg

búcsúzóul még vetettem egy pillantást a "Pátria" nagyteremre aminek a felújításában volt a hattyúdalom, mielőtt befejeztem volna aktív pályafutásomat.

telefonrol_1_023.jpg

Aztán a 61-es villamos, 4-es metró, 2-es villamos, 6-os HÉV, majd némi gyaloglás és 193 evezőcsapás után kikötöttem Amapola mellett a stégnél. Szép nap volt.

u.i. Amikor kiraktam a Fb-ra láttam más is csinált képeket. Itt Andikával és Erzsikével feszítek.

gesztenyeskert_3.jpg

Szólj hozzá!

Péntek.

2019.11.15. 21:50 :: A Tengerész

Ma volt a szokásos bevásárlónap, autóval vittem SP feleségét Klárikát és ha már....  akkor J is jön a heti bevásárlásra. SP sajnos még mindig messze van attól, hogy vezessen, még csak az elektromos rokikocsival közlekedik, de vannak  gyógyulásra utaló jelek, bizonyos fizikai tevékenységek amiket egy hónapja még nem tudott végezni, mára már mennek. Úgy másfél hónapja az orvosa Karácsonyra jósolt észrevehető javulást, szóval még ehhez képest is pozitív a helyzet. Biztató, hogy a kedélyállapota szemmel láthatóan töretlen, ami egészen biztosan segíti a gyógyulást.  Aránylag gyorsan végeztünk a vásárlással, azon túl, hogy ÁLTALÁBAN nem szeretek vásárolni (nem tudom a nők mit zabálnak benne) legjobban utálom az örökös félelmet, hogy a "városban" lesz e parkolóhely. Na EZÉRT nem veszek autót, amíg biciklire tudok szállni. 

Szakaszosan haladok a villanyszereléssel. Mondjuk egyedül nem is könnyű vezetékeket behúzni sanyargatott helyekre. J időnként segít, de neki is megvan a maga dolga. De inkább az a gátja a termelékenységnek, hogy MINDIG közbejön valami, hol ezt, hol azt MUSZÁJ csinálni. Tegnap pl muszáj volt elmenni a háziorvoshoz felíratni az aktuális vérnyomás csökkentőt, mert elfogyott a félévi adag. Kialkudtam, hogy a szabályokkal ellentétben ne három havonként kelljen mennem, hanem félévente, akkor felír két receptet, amiből az egyiket váltom csak ki azonnal, a másikat elrakom és csak két hónap múlva megyek vele a patikába.

Másnapra ̶c̶s̶i̶l̶l̶a̶g̶o̶s̶ ötösre megírtam a házi feladatot szolfézsból, aztán mindjárt tovább is léptünk a Kisemberrel, aki külföldről korrepetál telefonon és Emailben. Érdekes  dolog, hogy míg 18 évesen, amikor csépeltem a gitárt utáltam a zeneelméletet, csak a kifejezések maradtak meg az emlékezetemben, "kvint kör, kis terc, nagy terc, tonika, domináns, szubdomináns, szeptim, szűkített, bővített stb." és azóta is hessegettem el magamtól a zene ezen részét, most a Kisember felnyitotta a szemem és kifejezetten élvezem a zenével való matekozást. Tegnap nagy sikerélmény volt, hogy a tanultak alapján, elméleti levezetéssel, szinte percek alatt sikerült megtalálnom egy zeneszámnak azon kísérő akkordjait, amikkel fülre hónapok óta nem értem el eredményt. Mert már TUDOM hogy kell egy adott hangnem hangjait és nem kizárólag, de többnyire előfordulható akkordjait kimatekozni. De nemcsak a fej segít. Idézek a Kisembernek írt e tárgyú Emailemből: 

"ÉS meg is van!! Pofonegyszerű volt, igaz zongorán nem ment, de harmonikán AZONNAL.
És miért? Mert ugye nem vettük még a szeptimakkordot, csak dúr-moll, nagy terc, kis terc, kvint szerepelt a gondolkodásomban. ESZEMBE SE JUTOTT más a matekban! Nézem, nem jön össze  az F dúrban lévő 6 db (dúr és moll) akkorddal sehogy a zongorán. Késő volt már, mondom majd  a hajón harmonikán még egyszer megpróbálom lefekvés előtt. Annyi tiszta volt, hogy F dúrral kell kezdeni, de hogy utána mi jön, a zongorán a d moll-lal próbálkoztam, de sehogy se tetszett a fülemnek.... Na leülök a harmonikával a hajón, úgy szoktam a basszus kísérettel kezdeni, hogy sziszegem, fütyülöm, hümmögöm a dallamot és gombozok hozzá a  bal kezemmel, ugye ez sokkal egyszerűbb mint zongorán az ujjaimat illesztgetni... És az ujjam (szóval nem a fejem) AZONNAL rálépett a váltásra az F dúr után a C7-re. Mert ugye "Ő" tudta a korábban játszott számokból a kádenciát! (hüm... jó ez a szó ide?, szóval a jellemző továbblépést)"

 

Szóval nagy örömömre szolgál, hogy egyre újabb ajtók nyílnak ki előttem a zenével való foglalkozás során. Ha már zene, itt is van egy. 

 https://www.youtube.com/watch?v=o5ZEYMl9VIs

Erről jut eszembe (ezt is a Kisembertől hallottam). Mi a különbség a jazz-zenész és a blues-zenész közt? ... A jazz zenész 300 akkordot játszik 3 embernek, a blues zenész 3 akkordot 300 embernek.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2019.11.11. 22:14 :: A Tengerész

Végre kisütött a nap. Persze nem csinálhattam amit terveztem, mert kihasználva az esőmentes időt bringára kellett pattanjunk mindkettőnknek. A 19.-én lejáró lakcímkártyáinkat kellett megújítani (J-vel egyszerre csináltattuk 5 éve {MÁR 5 éve, hogy itt lakunk} amikor ide költöztünk, szóval egyszerre is jár le), mert ha hagyjuk lejárni akkor annak azon túl, hogy mindenféle kellemetlen következményei lehetnek, még pénzbe is kerül a lejárat utáni megújítása. Na kormányablak, sorbaállás, ráment a délelőtt nagyrésze, de még nem is panaszkodom, mert Budapesten állítólag ez rövidnek számít.

Ha már bent voltam a "városban", bevásároltam a villanyszereléshez, világítást kell csináljak a télikertbe, meg az "esernyő" alá, mert J már nagyon rágja érte a fülem. Én elvagyok időnként elemlámpával, ha nincs természetes fény és mégis arra kell járni, de ő igényesebb.

Kimertem a csónakból vagy 50-60 liter vizet ami beleesett két nap alatt, a nap szépen ki is szárította, beraktam a sátra alá, most már eshet az eső. Bár nem bánnám ha a holnapi napot még megvárná, mert J-t viszem reggel a túlpartra, mert Pestre megy papázni, nem lenne jó elázni közben oda, majd visszaúton.

Az imént felhívott a Kisember zenélés ügyben, kaptam tőle szolfézs házifeladatot, olvasta az előző blogot és próbál segíteni. Egyetért abban, hogy lépni kell attól a zenetanulási módszeremtől, hogy zeneszámokat tanulok be.Ennél átfogóbban kell foglalkozzak a zenével, hogy javuljon a tanulás hatásfoka. Nagyon mérges leszek, ha meghalok mielőtt valamennyire elfogadható zenész lenne belőlem.

4 komment

Vasárnap.

2019.11.10. 12:16 :: A Tengerész

Most már azért elállhatna az eső. Pár napja még mondogattam, hogy "nagyon kellett ez, minden ki van száradva", de jóból is megárt a sok. Tegnap pláne nem jött jól.... BÁR nekem valahogy kedvezett az Öreg. Ide mentem: https://www.kisdunamente.hu/programok/x-hangszerkiallitas-es-harmonikas-talalkozo-a-csepel-szigeten/94836/ Amikor csónakba szálltam még egészen rendben volt az idő, a meteorológia jósolta ugyan az esőt, de azt is, hogy abba fog maradni, gondoltam errefelé már abbamaradt.  A HÉV állomás jó másfél kilométerre van a kultúrháztól (én még ezt az elavult kifejezést használom ), számítottam a gyaloglásra, de még jóformán el se hagytam az állomást, kaptam stoppot. Itt vidéken valahogy barátságosabbak az emberek, egy kedves Marutis  kirakott a kapu előtt, ami azért volt jó, mert abban a pillanatban rázendített az eső. Esett is végig a teljes előadás alatt, de a végén elállt. Nekiindultam gyalog, kerülgetve a pocsolyákat és szaporázva a lépteimet, hogy elérjem a HÉV-et mielőtt ismét esni kezd. De most is szerencsém volt, az út felénél leintettem egy autót, ami nemhogy a HÉV megállóig, de a csónakomig elvitt Ráckevére, pedig nem is ott volt dolga és még ő köszönte meg a beszélgetést. Gyakran mondom, hogy rossz a világ, rosszak az emberek, ilyenkor érzem, hogy ez nem igaz, csak leginkább a rosszak azok akik látszanak.

Az évről-évre megrendezett harmonikás találkozókból ez a negyedik amin részt veszek (természetesen nem mint előadó), sajnos otthon felejtettem a fényképezőgépet, sőt még a telefonomat is, így most nem lesz képes beszámoló. De idekopizom a "Csiga" Fb oldaláról azt a számot ami nekem is talán a legjobban tetszett, a számtalan remek fellépés közül. https://www.facebook.com/cserna.gabor/videos/3147446631949239/ Nagyjából az lenne a célom, hogy ebbe az irányba fejlődjön a harmonikajátékom, mert amúgy a hangszer sokszínű. Voltak minden nép zenei stílusából számok, a balkáni baravúrostól a cseh-német pattogóson át a franciás könnyedig (de milyen nehéz az a könnyedtség!), gyakran ugyanattól az előadótól és akkor még  nem szóltam azokról a fellépőkről akik Mozartot és más "komolyakat" adtak elő.

Ha már itt tartunk elbizonytalanodtam. Reggel és este gyakorlok minden nap legalább fél-fél órát, de keveslem a fejlődést. Alighanem valamit rosszul csinálok. Nem biztos, hogy az az út jó, hogy veszek egy számot, azt kottából, vagy fejből hangzás után megtanulom, aztán lépek a következőre. Egyrészt sose tudok egy számot a tökéletesig elvinni. Mindig vannak, lesznek benne hibák. A másik az, hogy mire a negyediket megtanulom az elsőt elfelejtem. De TELJESEN. Lassan egy éve gyakorlom a  Tabányi féle valse müzettet (https://www.youtube.com/watch?v=PWt9kILqCG0) de ettől a szinttől még messze vagyok. Lassabb vagyok és sokat hibázok. Néha az az érzésem, hogy minél többet gyakorlom annál rosszabbul megy. A tegnapi eseményen ott volt Zsófi, aki "egy idős velem". Most váltja a tejfogait, de nem ez köztünk a hasonlóság (amelyik fogam nekem kihullik az helyett sajnos már nem nő új), de velem egyszerre kezdett el harmonikázni három éve. Azóta nagyot nőtt és már zeneiskolába jár, "megragadt" a hangszernél. Nagyon szeretnék vele lépést tartani, de nem tudom hogy mit tegyek, hogy sikerüljön, alighanem reménytelen vállalkozás, az ő friss agya nyilván sokkal fogékonyabb mint az enyém, ami meg sajnos kopik.

Most ránéztem a harmonikás Fb-oldalra és valaki megörökítette ahogy egy csodálatos olasz harmonikát próbálgatok.

legalabb_egy_vaklaki_legyen.jpg

Sajnos olyan hangzavar volt, hogy a saját játékomat nem tudtam füllel kontrollálni (sose nézem a billentyűket, ha a vakoknak nincs rá szükségük akkor nekem se, de amúgyse látok semmilyen szemüveggel arra a távolságra, a szemem mindig csukva van játék közben).

A Schüszler Tibi (http://suszitibi.mlap.hu/html/18164730/render) bemutatta újfajta harmonika mikrofonjait, ami felcsillantott egy lehetőséget. Arról van szó, hogy miután egy közel 40 éve történt robbanás miatt a jobb fülemre gyakorlatilag megsüketültem és a bal fülemre is rosszabbul hallok, bár az talán a korom miatt van, szóval gondom van az "irányhallással". Tegnap is az eseményt  konferáló Kardos Zsolt szövegének jó ha a felét értettem. Egészséges hallású ember számára furcsa lehet az amikor azt mondom, hogy "hallom minden szavát, csak nem értem". Egyrészt miután egy füllel hallok, nincs térhallásom, nem tudom soha merről jön a hang. De ez a kisebbik baj. Egy olyan rossz akusztikájú helyiségben mint egy egy szokásos kultúrház, vagy mint a Bach koncerten egy templom, a zenehallgatással semmi problémám nincs, de a szövegfelismerés nem működik, mert az össze-vissza verődő hanghullámok kioltják egymás azon felharmonikusait amik a beszédet érthetővé teszik. A magas hangok még csak hagyján, de mély hangok csak mint huhogás, brummogás jelennek meg az agyam hangfeldolgozást végző részében. Ezen kínomban úgy segítek valamennyit, hogy (mint Zalatnai Sarolta) tölcsért csinálok a  kezemből, csak nem a szám, hanem a fülem mögé-köré teszem, ez sokat segít de nem eleget. Ezen a bajon a hallókészülék se segít, mert minden hangot felerősít, azt is amit nem kellene, tehát a háttérzajt, visszavert zajokat. Valamikor régen a hozzám hasonló süket vénemberek hallótülköt használtak, komolyan mondom már erre is gondoltam, de azért.... na mégse. De ha lenne egy érzékeny mikrofonom, aminek hegyes karakterisztikája van, tehát szűk szektorban irányítom a hangforrásra és CSAKIS arra, azt erősítőn, fülhallgatón keresztül tudnám használni. Szóval ilyen korszerűbb "hallótülök". Léteznek puskamikrofonok, méretes erősítővel, de én nem kémkedni akarok többszáz méterről, csak egy zajos társaságban hallani azt amit épp az előadó mond ahelyett hogy a szomszéd cukorkás zacskójának zörgését erősítené fel nekem a hallókészülékem. Ilyen vidékinek mint amilyen én lettem, gyakorta lenne alkalmam megnézni helyi színházi előadásokat rossz akusztikájú helyeken, párszor próbáltam, de reménytelen élvezni az előadást egy tormateremben, mert semmit nem ÉRTEK az amúgy kihangosított előadásból. Na erre kértem és kaptam a Tibortól kapcsolási rajzot és alkatrész ismertetést, ami alapján egy cigarettásdoboz méretben  (igazából a 9 V-os elem determinálja  a méretet) el tudom készíteni az erősítőt, a mikrofonnak, ami amúgy pici, meg ki kell találjam, hogy mi a legjobb formájú, tokozás, hogy csak azt "hallja" amit kell.

Hát szóval ez volt tegnap, miután a kedves ismeretlen elsofírozott a csónakomig, beültem a vizes evezőpadra és hazaeveztem. Ha méltóztatik elállni az esőnek akkor kimegyek és kimerem a csónakból a rengeteg vizet és elrakom a sátra alá.

5 komment

Péntek.

2019.11.08. 17:21 :: A Tengerész

Természetesen nem folytattam a hajón a takarítást, mindig volt fontosabb dolog, amíg ilyen jó idő van a szabadban dolgozom, ma például elraktam a bontott stég faanyagot amit S-től kaptam, abból lesz tavasszal a zöldséges ágyás oldala. Eddig csak oda volt dobálva az "esernyő" alá, most hátrahordtam a jövendőbeli  ágyás helyére, téglákra helyezett raklapra rakásoltam hézagolva és letakartam használt kamionponyvával.

Amúgy a paradicsomágyás még mindig ontja a termést, ez az aprószemű koktélparadicsom valami vad egyed lehet, mert felkúszott a fenyőfára, a legfrissebb termések olyan 6 méter magasan vannak, hát azok már nem lesznek leszedve. Már az is nagy dolog, hogy jócskán bent járunk a novemberben és még mindig minden reggel szabadföldi friss paradicsomot reggelizek. Az íze már nem pont olyan mint nyáron volt, mert a nap ami úgy látszik az ízt adja, már jóval kevesebb, de azért még jó. A boltinál meg sokkal jobb. A nemesebb fajták, a sárga, a szív alakú, a nagybogyójú már rég letermett, de ez az aprószemű még működik. Lehet a hó alatt is teremni fog. Egy baj van csak vele, hogy eltárolhatatlan, ami reggel még friss, estére már poshadt. Az utolsó szem sárgadinnyét egy hete szedte le J, de nemcsak kicsi volt, akkora mint egy nagyobbacska alma, de ehetetlenül édestelen. De ebből a kezdeti zöldségkertészeti gyakorlatból sokat tanultam, jövőre sokmindent másképp fogok csinálni.

Tegnap osztálytalálkozóm volt a szokásos helyen a Moszkva téren a Trombitásban. Előtte az volt a tervem, hogy beugrom a Kassa (később háború után átkeresztelték Debrecenre) nevű Duna-tengerjáró hajóra, ami a Döbrentei térnél van kikötve az alsó rakparthoz, ahol a Kopár István tartott beszámolót a Földkerüléséről a hozzám hasonló extengerészeknek, de amikor a Batthyányi téren a metróból  felszínre akartam bukkanni, rendőrök állták utamat. Én és még vagy ezer ember anyázta magában, félhangosan, vagy hangosan a felcsúti csüngőhasú megváltót, meg a tömeggyilkos török haverját akinek a tiszteletére egy napra áthúzták mindenki tervét aki Budapesten el akart jutni A-ból B-be. Így aztán visszacsoszogtam a tömeggel sodródva a metróba és a Moszkva téren, ugyancsak nem egyszerűen, mert ott is rettenet tömeg torlódott fel a mozgólépcsőn és a kijáratoknál, a felszínre törtem.

12-en jöttünk össze a 34 -es osztálylétszámból, négyen vagy öten eltűntek, van akit érettségi óta se láttunk, néhányról tudjuk hogy élnek, de nem keresik a társaságunkat valamilyen okból és tízről tudjuk biztosan, hogy igazoltan vannak távol, elhalálozás okán. 

Én amíg tehetem biztos ott leszek, mert a 4 együtt töltött iskolaéven túl immáron az azóta eltelt találkozások is összefűznek minket. 

Hazafelé olyan köd volt este 11 órakor amikor a Dunán keltem át a szigetünkre, hogy a túlpart fényei egyáltalán nem látszottak, indulás után az induló oldalhoz képest vettem emlékezetből iránylatot, aztán amikor azok a fények félvíz környékén eltűntek, a célpart fényeire navigáltam és a parthoz egészen közel korrigáltam, csak  5 stégnyit tévedtem. Amúgy gyönyörű éjszaka volt, nem is volt hideg, a víz tükörsima, csak mindenről csorgott a víz a nagy párásságtól.

Ma, lévén péntek a délelőtt nagyrésze autós bevásárlással telt, a dolog cseppet sincs terhemre, de szívből kívánom, hogy a Sári Pista minél előbb átvegye helyemet az autója volánjánál. Sajnos egyelőre még messze van ettől, az állapota ugyan javul, de a változást inkább hónapról hónapra lehet érezni, nem napról napra.

Mai ajánlatom:

segitseg_az_anyakon.jpg

2 komment

Szombat.

2019.11.02. 17:47 :: A Tengerész

Bevallom utálok takarítani. Tegnapelőtt azzal zártam, hogy "Már csak alaposan ki kell takarítani...", szóval ez volt a tervem péntekre. De megint közbejött valami és nem kellett hozzáfogjak. Így aztán örömmel mentem SP-hez csónakokat kiszedni, télre elrakni. Kicsit megkéstünk vele, mert már apad a Duna, így sokkal nehezebb volt kisójázni a csónakokat, mert a sójakocsit nem lehetett annyira leengedni, hogy ráússzanak a ladikok, erő kellett meg mindenféle segédeszköz, de megküzdöttünk a nehézségekkel és délután 1-re már ponyváztuk a két maradék hajót. 

sari_csonakelrakas.jpg

A többit SP, miután így megrokkant eladta, mert szegény Klárika nem képes egyedül menedzselni a kölcsönzést öt egységgel. Sajnos a betegség minden tervet keresztülhúz.

sari_csonakelrakas3.jpg

A képeket SP csinálta, aki sajnos még mindig kerekesszékhez, villanytriciklihez van kötve. Az orvos Karácsony környékére biztatja apró javulással.

Na de a takarítást nem lehetett már tovább húzni, ma délelőtt nekiláttam. Azt hittem én balga, hogy ha keményen belevágok, megleszek vele ma. Hát NEM. Port töröltem, porszívóztam, forgattam, pakoltam, emelgettem, kályhát kormoztam, de ebédre legfeljebb a szalon negyedével végeztem, se a szalon többi része, se a head sehol nincs és akkor még a cockpitról nem is beszéltem, lehet az tavaszra marad. De az ágy/asztal rész, felette a könyvespolccal, mellette a kályhával kész, át is hurcoltam a téli ágyneműt a hálóból, ahol idáig a nyáriban aludtam, csak még három réteg takarót, hálózsákot terítettem magamra, de ma felhúzom tiszta flanel  huzatokkal a téli takarót, párnákat, téli pizsamát vettem elő, szóval már meleg ( este akár  16-18 fokos ) kabinban fogok dőzsölni. Villannyal, takarékossági okokból ilyen hőmérsékletűre fűtöm, éjszakára ebből is visszaveszek öt fokot, ha begyújtanék a kályhába akár 30 is lenne, de utálok hamuzni és ennek következményeként port törölgetni, aludni meg mint korábban megjegyeztem elég a 10-12 fok.

1 komment

Csütörtök.

2019.10.31. 16:57 :: A Tengerész

Igen, jól mondjátok, naná hogy közbejött. Tegnap reggel mondom "elintézem az aktuális  banki utalásokat". Hát akárhogy próbálom, sehogy se hagy belépni. Nem ütöttem be rosszul, ugyanez a jelszó hónapok óta, az ördög tudja mi történt, pikkel rám a rendszer. Szóval irány a bank. Erre ráment a délelőtt, kenőolajprogram ugrott.

 Ma délelőtt gyorsan letudtuk a heti autós bevásárlást ( pénteken holnap mindenszentek, zárva lesznek a boltok), de utána nekiugrottam. Némi gondolkodás után úgy döntöttem kicsit túlprecízkedem a dolgot, a nívópálca helyén kompresszorral megfúvattam jónéhányszor az olajteknőt és lám nem tettem hiába, kijött még vagy egy deci olaj. Márpedig ha ez a fenéken volt akkor alighanem ez lehetett a legkoszosabb, vagy ami még rosszabb ez volt a víz maradéka. Aztán betöltöttem a friss aranysárga kenőolajat, még egyszer beindítottam a motort pár másodpercre, majd bezártam a gépházat, a szalon immár fűthető. Már csak alaposan ki kell takarítani és akkor a hátsó hálókabinból ide tudok költözni aludni, mert ott igencsak hideg van már éjjel, nincs fűtés és csak egy szimpla szellőzőzsalus ajtaja van, szóval a kabinban a hőmérséklet alig magasabb a kintinél, márpedig ma reggel -0,1°-ot mutatott a külső hőmérő. Mondjuk nem fáztam, az elektromos ágymelegítő amit tavaly kezdtem el használni nagyon jól bevált. ( Csak ajánlani tudom mindenkinek aki hideg szobában alszik, de utál hideg ágyba bújni. Az alvást nagyon pihentetőnek érzem 10-13° helyiség hőmérsékletnél, persze jó meleg takaró alatt, nincs izzadás, forgolódás és felkelve nem érzem borzongatónak a kabin hőmérsékletet sem, kifejezetten jól esik a friss reggel.) A lepedő alá terítettem, amikor kimegyek este a hajóra bekapcsolom, amíg gyakorlok a harmonikával, meg zuhanyozok, pizsamába öltözök, bemelegíti a takaró alatt az ágyat, jól esik belebújni még ha hideg is van. Elalvás előtt olvasok, ezt mindig megteszem bármilyen későn is kerülök ágyba és bármilyen fáradt vagyok, még ha egy fél oldalt is, de amikor észreveszem, hogy egy mondatot már harmadszor olvasok el mert fogalmam sincs miről szólt, akkor lerakom a könyvet, kikapcsolom az ágymelegítőt, lámpát oltok és  olyan 5 másodpercen belül elalszom. 

4 komment

Kedd.

2019.10.29. 19:18 :: A Tengerész

"Ha holnap nem jön közbe semmi....." Írtam csütörtökön. Naná, hogy jött. Legelőször is elfelejtettem ,hogy pénteken bevásárlósnap. Mióta SP kórházban van Klárikát a feleségét én viszem az autójával bevásárolni. K nehezen jár, biciklizni se szokott, így minden héten péntek délelőtt autózás van. J is velünk jön, szóval a hölgyek vásárolnak. Hentes, Lipóti pék, Lidl áruház, ezzel elmegy az idő ebédig, utána én alszom, szóval a péntek már nem munkanap, csak ilyen lifegős nap. Szombaton.... hát vesszek meg ha emlékszem mi volt, de megint mást kellett csinálni, vasárnap folytattuk a fészert, volt még egy csomó hegeszteni való, mert P kitalálta, hogy elöl hátul ponyva függöny lezárás lesz ami kifeszített  drótköteleken fut majd, ehhez kellettek tartók, náluk is ebédeltünk, mert kevés volt rá a  délelőtt.

Úgy, hogy végülis tegnap jutottam hozzá, hogy beszereljem az önindítót és a generátort. TERMÉSZETESEN ez se ment könnyen a szorongatott szűk gépházban és amikor már helyén volt az önindító akkor derült ki, hogy 180°- ot el kell fordítani rajta a mágneskapcsolót, mert a motortesttől nem férek hozzá bekötni a "gyújtás" gombtól jövő vezetéket. Ebéd volt mire végeztem mindennel. Na de ahhoz, hogy indítani tudjam a motort, pótolni kellett a hűtőfolyadékot, mert a tágulási edény már teljesen üres volt (nem tudom hogy hova megy el a teljesen zárt rendszerből, de a két év állás így hatott rá) át kellett csónakázni a túlpartra a MOL kúthoz fagyállóért ioncserélt vízért, akkor ha már mentem, vittem J-t is a Tescoba, amit később megbántam, mert annyit keringett a gondolák közt, spekulálva, hogy mit kell még FELTÉTLEN vásárolni, hogy mire hazaértünk más semmibe nem tudtam kezdeni.

Szóval ma jutottam hozzá, hogy megkeverjek 3 liter hűtőfolyadékot, ennyi kellett hogy alsó szinten legyen a nívó a tágulási edényben ( a teljes folyadék mennyiség a rendszerben kb 140 liter, szóval relatíve nem sok hiányzott). Ezek után már csakugyan nem volt más hátra mint betölteni és motort indítani. Bevallom izgultam egy kicsit, mégiscsak víz alatt és vízzel megtelve volt a motor és bár minden tőlem telhetőt megtettem, mégse voltam teljesen biztos a sikerben, minimum egy rövidebb-hosszabb "köszörülésre" számítottam. De SEMMI! Izzítás 15 másodperc, megnyomom az indítógombot és EGYBŐL indul a motor!! HEURÉKA! Járattam amíg a hűtővíz hőmérséklet elérte a 80 fokot, aztán leállítottam és leengedtem róla a régi olajat. Ez persze nem egyszerű, csak a motor alá tett tálcába lehetséges, ahonnan ki kell szívni, flakonokba tölteni, közbe ami kifolyt (mert MINDIG kifolyik valamennyi) azt fűrészporral felitatni, az olajos fűrészport felseperni ( a hozzáférhetetlenség miatt fél méteres szárra szerelt lapos ecsettel  fél méteres szárra szerelt lapátkára, amit betöltögetni zacskóba stb), bilgét tisztára törölni, megint délután egy volt mire végeztem, illetve végeztünk, mert J-t be kellett fogni a végén, a fáradt olaj töltögetéshez kellett még egy kéz, de mindegy megvan a nagy munka. A kenőolajszűrőt kicseréltem, a tálca még alatta van az olajtejknőnek, hogy az utolsó cseppek is ki tudjanak folyni, holnap (ha nem jön közbe semmi) visszarakom a leeresztőcsavart, betöltök 7 liter friss kenőolajat és bezárom a gépházat.  A lényeg, Amapola ismét egészséges.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2019.10.24. 15:08 :: A Tengerész

Hétfőn a rendőrségre kellett menni mindkettőnknek, ahol külön-külön kihallgatott  minket a civil ruhás rendőr  nyomozó. Mindent beleírt a jegyzőkönyvbe amit mondtunk, úgy ahogy megtörtént, türelmesen meghallgatta és megértette, hogy mi a különbség a hátszelezés és a kreuzolás közt, a jolle és a kieler közt, sőt nagyon érthetően bele is írta a jegyzőkönyvbe, hogy más tudatlanok is megértsék, akik később a szituációt értelmezni fogják.

Kedden megint besegítettem SP-nek. Arról van szó, hogy miután a kedves ántipatikus szomszédja (ismétlem, ugyanaz aki a vízen rámtámadt) az égvilágon MINDENÉRT feljelentette minden elképzelhető hatóságnál, kiástak valahonnan egy helyi rendeletet, miszerint a teleknek csak az északi oldalára szabad építkezni. Ezért kellett a korábbi fedett autóbeállót is elbontani és a polikarbonát fészert építeni amivel a múlt héten foglalatoskodtunk. Na most a fedett kuka- és egyéb encsem-bencsem tároló bódét kellett a másik oldalra áthelyezni. Az átalakítással járó hegesztést megcsináltam, de a kunyhót átvinni már erő kellett, a szomszéd építkezésről áthívtunk 5 munkást, hogy megemeljük és átvisszük. Nem bírták, nehéz volt nekik, abban maradtunk, hogy kell még két ember meg gurtnik. A munkások elmentek, én meg megmérgesedtem,  pajszerral, téglákkal megemeltem, görgőkre raktam és egyedül ( na jó Klárika segítségével) átvittem a túloldalra, csak a végleges helyére nem tudtam tenni egyedül, mert annyira elfáradtam, hogy már állni se nagyon volt erőm. Hazamentem, lezuhanyoztam J elém tette a krumplilevest, de bizisten a kanál is remegett a kezemben amikor kanalaztam. (a második fogás juhtúrós sztrapacska volt, hozzá sört ittam, szóval azért nem volt ez egy rossz nap)

Tegnap befejeztem az önindítót. Ez tulajdonképpen egy pofonegyszerű szerkezet, de szinte mindent elszúrtam amit csak lehetett az összeszerelés során, szégyenszemre az Interneten kellett kapcsolási rajzot keresnem, mert például nem tudtam, hogy a bendixet mozgató mágnes-kapcsolónak két tekercse van, de ma tiszta fejjel átnéztem és minden a helyére került, asztalon lepróbáltam, ahogy annakidején a gépnaplóba írtuk "bezsírozva rendben üzemel". Ha holnap nem jön közbe semmi (többnyire jön) akkor behajtogatom magam a gépházba és az önindítót, generátort felszerelem a helyére, akár be is indíthatom végre a motort. Ideje is lesz befejezni a munkát a gépházban, mert jön a tél és ahhoz, hogy fűteni tudjam a szalont a gépházajtókat vissza kell rakni a helyükre.

Most, hogy túl vagyunk a választáson lement rólam a helyi városi kampány önként vállalt terhe, amit fontosnak gondoltam leírtam, visszatértek a hétköznapok, túl sokat nem fogok politizálni. Bár....Én ugye mindent nézek a TV-ben "oldalaktól" függetlenül. Nekem etalon volt a Pikó András '56-os megemlékezése, ami végre mentes volt az aktuálpolitikától, egyszerű volt és a lényegről szólt.  https://www.facebook.com/magyarinfo/videos/430120964310959/?t=183

Ahogy Mikszáth Kálmán mondta, kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó, ez rövid volt és becsületes. Ehhez képest megnéztem a HÍR TV-ben a "Sajtóklub"-ot. Itt minden volt amit a négy lángelme össze tudott hordani az elmúlt hét eseményeiből. Tudom én, hogy nagy volt a pofon 13.-án, de hogy még mindig így kóvályognak tőle, terrort és világforradalmat vizionálva, az annak ellenére is meglepő, hogy közben ugyanolyan kenetteljes pofát vágnak hozzá, mint annakidején az elvtársak amikor leereszkedtek hozzánk fejtágítani a KISZ gyűlésre.. https://youtu.be/f7lYNrCWe9E?t=67 Amit már alighanem fokozni se lehet, amikor a Huth Gergő fátyolos szemekkel belenéz elvtársai szemébe és azt mondja, "Kövér László házelnök úr a nemzet gerince".

1 komment

Szombat.

2019.10.19. 22:21 :: A Tengerész

Azt meg tudja valaki mondani, hogy mért félnek a kutyák a lábmosástól? Kint sétálunk a Duna-parton. Még ha jeges is a víz, ki-be szaladgálnak eszükbe se jut undorodni a nedvességtől. De ha hazaérve finom langyos vízben az ember megpróbálja lemosni a sarat a tappancsaikról... na AZT utálják. A kicsit még hagyján, az ember fogja a lavórt, felemeli a kutyát és beleállítja a vízbe. Persze ugrál, meg spriccel, meg ha teheti megszökik és bebújik az ágy alá, de hát ő csak 7 kiló és amúgyis engedékenyebb mint a Szmájli, aki 20 kiló és csupa izom.

001_191.JPG

Látszik a behúzott farkán, hogy retteg a lábmosástól.

002_157.JPG

Kézzel lábbal tiltakozik, 20 körömmel kapaszkodik a lábtörlőbe

003_127.JPG

Érthetetlen.

Más. Ősz, sőt tél eleje van, bár remek meleg az idő, de az egerek már érzik, hogy jön a tél, ilyenkor behúzódnak valami melegebb helyre. Pár hete egérszag a konyha mosogatópult alatt a takarítószerek, piás üvegek közt. Felállítottam két csapdát, fogtunk is három egeret, azóta nincs egérszag. Ma J mondja hall valami kaparászást a hűtőszekrény mögül. Én magasabb vagyok, látom, hogy a hűtő tetején lévő fémkosárkában egy egér ugrál, de mire leveszem a kosarat kiugrik belőle. Egész biztosan a padlásról jött le a mennyezetet tartó gerenda mellett ( a ház ezen része fából van). Felmegyek a padlásra ahol egész nyáron érintetlen volt mind a négy egércsapda, most kettő is el van sülve, de egér nincs bennük. Van ilyen, az elcsattant csapdáknak mintegy csak a fele fog is egeret, ezért kell mindig több csapdát felállítani. Beélesítettem a csapdákat és lent a hűtőszekrény mellé, mögé is felállítottam kettőt. Pár óra múlva J hozza az egyiket, benne van a, feltehetően délelőtti, tettes.

Két tapasztalatot osztanék meg egér ügyben. 1. Senki ne gondolja, hogy ha a lakásban egeret lát, azt majd ő jól meg tudja fogni. Reménytelen vállalkozás, csak arra jó, hogy az ember elfáradjon a berendezési tárgyak pakolgatásában. Ha csak nem teljesen üres egy helyiség, az egérnek mindig lesz búvóhelye, olyan agyonzsúfolt szobákban meg mint amik nálunk vannak, reménytelen azt várni, hogy majd arrébb pakol az ember ezt-azt és egyszercsak ott áll majd az egér felderítetten és várja, hogy agyoncsapjam. Viszont a csapda hatásos. 2. Többféle csalival próbálkoztam, fogtam már egeret kolbásszal, sajttal, de ami mindig beválik az a dió. Nem szárad ki, ha megavasodik, talán még vonzóbb lesz a rágcsálónak ami előbb-utóbb belemegy és otthagyja a fogát. Szóval ha egeret látsz otthon suhanni, hallasz kapirgálni a bútor mögött, egyet se  aggódj, rakj le pár csapdát dióval felcsalizva és meglesz a behatoló. Ami még fontos. Az egér a fal, a bútorok, a tárgyak mellett oson, soha nem szeli át a tágas tereket. A csapdát is fal, bútor, nagyobb tárgyak mellé kell a padlóra helyezni és körbe kell állítgatni dolgokat amiket meg kell kerülnie ha a csalétekhez akar jutni. Mert a csapda csak szemből hatásos, ha oldalról, pláne ha hátulról megy rá az egér nem vágja kupán, csak elhajítja, amitől persze majd megrémül, de nem halálosan. (Bár lehet, hogy volt kivétel, egyszer találtam sértetlen döglött egeret az elsült csapdától arasznyira, de lehet hogy annak az egérnek eleve szívelégtelensége volt.)

Hibáztam. Az elmúlt napokban Amapola elázott gépházi villamos berendezéseit tisztítgattam. Összeraktam a Németh Sanyi által esztergált ékszíjtárcsával a motorindító akkukat töltő generátort és szemrevételeztem az önindítót. Optimistán úgy gondoltam, hogy sokat nem árthatott neki az a  pár óra amit víz alatt volt. Még azt is gondoltam, hogy csak úgy rákötöm egy akkura a munkaasztalon, hogy kipróbáljam, de aztán mégis nekiálltam szétszedni, mert HÁTHA. Hát nagy hiba lett volna megpróbálni beindítani. Egyrészt ennyi idő után még mindig nedves volt belül, tehát hibáztam amikor ilyen sokáig hagytam szétszedetlenül, kiszárítatlanul, de nemcsak hogy nedves volt, de rozsdás, kefék beragadva, forgórész beállva, első ránézésre azt gondoltam, hogy vehetek újat. Aztán ahogy tisztogattam, olajoztam, mostam, elkezdtek jobban kinézni az alkatrészek, szóval működni fog, de kár volt ennyire elhanyagolnom idáig. Tanultam belőle. Ha legközelebb megpróbálom elsüllyeszteni a hajómat, utána fürgébb leszek a karbantartással.

2 komment

Kedd.

2019.10.15. 21:13 :: A Tengerész

Lehet kijöttem a pechszériából. A legnagyobb jó, hogy vasárnap estére kiderült, hogy sikerült sz@rráverni a Fidesz-KDNP  helybéli leányvállalatát. De erről már írtam. Amikor már biztos volt a dolog, visszaöltöztem pizsamából "társaságiba" ( kisvakondnadrág, flanel ing) és átmentünk gratulálni a győzteseknek. Nem akarok hencegni, de nagyon sokat írtam a helybéli fórumokra, hogy ez összejöjjön. M1, akit immáron nem is hívhatok így, hanem csak "polgármesternének" (aki amúgy az utolsó pillanatig nem bízott benne, hogy győznek, mert nem akarta elhinni, hogy a kis tenyérnyi szórólapjaikkal le lehet győzni az óriásplakátokkal és nagy csinnadrattával kampányoló állampártot) , könnyezve mondta, hogy " Úgy fogok dolgozni a városért mint az állat!" 

Amúgy vasárnap délelőtt átmentem segíteni P-nek. Ő az a barátom aki immáron több hónapja kerekesszékbe kényszerült és hétvégéken hazaengedik az utókezelőből, ahol türelmesen várja sorsa jobbrafordulását a gyógytornától. Szóval még megbetegedése előtt elkezdett építeni egy fészert a ház végébe ( amúgy a régit, ami senkinek nem volt útban évekig, le kellett bontania, mert a drága jó szomszédja { ugyanaz aki rám támadt a vízen pár hete} annyiszor jelentette fel minden fórumon, hogy végül elérte, hogy elrendeljék a bontást), de közbeszólt a betegség és leállt a dolog. Most a tél előtt szerette volna befejezni. Zoli a kőműves barátja segített neki, de a hegesztésnél elakadtak. Valaki megígérte hogy majd jön hegeszteni, de nem jött és kínjában nekem szólt ( nem akar már kérni tőlem annyi mindent, pedig tudja, hogy szívesen segítek), hogy nem segítenék e. De hát ezért vannak a barátok nem? Persze hogy mentem. Itt Z-vel igazítjuk a vasakat.

pityu_feszer_1.jpg

Aztán ott maradtam, mert láttam, hogy Z egyedül nehezen fog boldogulni, mert P a motoros rokikocsijával hiába cikázik köztünk, nem tud segíteni neki, egyedül meg nehéz felrakni, pláne duplán ( bontott sérült anyag volt, ezért kellett duplázni, viszont ingyenbe került) a nagy polikarbonát táblákat a fészer oldalára.

Jó ütemben dolgoztunk egész késő délutánig, de csak a felével végeztünk. Másnap, hétfőn Z-nek más dolga volt, rengeteg a megbízása és egyszerűen nem kap segítséget, inkább egyedül dolgozik, mint azokkal a bamba és lusta léhűtőkkel akik előre kérik a 2000 Ft órabért zsebbe, amiért úgy "dolgoznak" hogy csakis a kezük dolgozik, a fejük nem. Pedig párban csak úgy lehet hatékonyan működni, ha egymás gondolatát is értjük. Aki nem csinálta nem is érti, milyen dühítő, ha az ember olyannal kénytelen dolgozni, akinek MINDENT a szájába kell rágni és nem is akarja érteni a feladatot. Na mi ketten Zolival remekül működtünk, kezdte is pedzegetni, hogy nem gondolom e... mondtam NEM. Én így 75 évesen pénzért soha többé nem dolgozom, ha valakinek csinálok valamit azt csak barátságból és ingyen.

Na szóval láttam, hogy P aggódik a villanyjárművében a  projekt sorsáért, mondtam semmi baj, holnap átjövünk J-vel és befejezzük a fészert. Így is lett, tegnap hármasban Klárikával P feleségével négy óra alatt befejeztük a munkát, amiben fél óra ebédszünet is benne volt. Az igazi ellenfél amúgy a két oldali tuja és aranyeső volt amiktől se rendesen odaférni, pláne létrázni nem lehetett, álladóan belém álltak, szemüvegemet letépték, alighanem érezték, hogy mostantól nem fognak elég fényt kapni és igyekeztek utoljára bosszút állni. Rendesen elfáradtam, de remek érzés, hogy értelmes dolgot csináltam.

pityu_feszer_3.jpg

pityu_feszer_4.jpg

Ma sikerült megtalálnom a hibát, ami miatt Amapola  motorja önindítójának behúzótekercse nem kapott feszültséget a cockpit indítópultból. Ez a hiba teljesen független volt a majdnemelsüllyedéstől, nem volt könnyű rájönni, de hát  a villany-hibák már csak ilyenek. Szóval az utóbbi három nap csupa sikerélmény.

6 komment

Hétfő.

2019.10.14. 01:02 :: A Tengerész

Éjjel egy óra van. Semmi sincs olyan régen mint a tegnap délelőtt, amikor semmit se tudtunk arról, amiről most meg mindent, hogy hogy kiket választ magának Magyarország népe polgármesternek és önkormányzati képviselőknek.

Jómagam 75 éves vagyok és életemben most fordul elő velem először, hogy szívből szavazok valakire, valamire amit jónak gondolok. Voltak "azok" az idők amikor csak egy pártra lehetett szavazni és kötelező volt. Akkor mindig érvénytelent szavaztam. Aztán volt amikor még mindig csak egy párt volt, meg a Népfront (olyasfajta felszopó mint a KDNP), de akkor már nem volt kötelező, akkor el se mentem. Aztán jött a gengszterváltás, amikor lehetett szavazni, de mindig azon kellett spekulálnom, kit rühellek a legkevésbé a választékból. És van a most. Igaz, ha még mindig Budapesten élnék akkor most se lenne más mint korábban. De miután Ráckevén élek, itt lett egy lelkes, szorgalmas és becsületes civilekből alakult egyesület, a KEVE ( Közösen Együtt a Városért Egyesület ) akik kiérdemelték a  bizalmamat. És minden kishitű, vagy ellenérdekelt huhogás, károgás ellenére ami az aktuális Fb oldalakon ment "úgyse fog sikerülni", "simán behúzza a Fidesz a várost", stb. elképesztő sikert aratott a csapat. Ők adják a polgármestert és a 11  képviselőből hetet.

keve.jpg

További ok számomra az örömre, hogy hiába narancsszínű még az ország térképe, de mind Budapesten, mind a megyeközpontokban, megyei jogú városokban jelentős vereséget volt kénytelen elszenvedni a kivándorlástámogató feudálbolsevik pártállam. Itt teszek egy kis kitérőt.

Anyai nagyapám szenvedélyesen politizáló ember volt ( sokban hasonltok rá, mind testalkatban, mind keményfejűségben, ezt ugyan csak elmondásból tudom, mert amikor megszülettem már nem élt, boldogult anyám csak annyit tett még hozzá, "rabiátus egy ember volt"). Nagy bánata volt, hogy elvették a szavazati jogát büntetésből, mert felvett a földről egy eldobott érvényes villamosjegyet és azzal próbált utazni. Ez olyan súlyos csalásnak minősült az amúgy első világháborús hadirokkant nyomoréktól, hogy az állampolgári jogaitól megfosztatott. Mindazonáltal, barátok és barátságtalanok közt, otthon és a piacon, ahol abból kereste a család eltartására a pénzt, hogy a maradék egy kezével a cselédeknek és a nagyságáknak segített a kosaraikat hazacipelni, állandóan politizált. A családi legendárium szerint amikor a németeket elverték Sztálingrádnál akkor megjövendölte, hogy innentől kezdve elvesztik a háborút. Nos én is jövendölök egyet. A mai... illetve immáron tegnapi nap a Fidesz-KDNP Sztálingrádja volt. 2022-ben bukni fognak. Miért? Mert alapvetően buták. Olyanok, mint a mániás ember aki mindent csak egyféleképpen képes kezelni. Nem gondolom azt, hogy ezt a pofont nem érzik fájónak. Hiába jópofizott Orbán a híveknek a Bálnában, pontosan tudja, hogy seggbe rúgták és hogy fáj neki. De nem fogja tudni adekvátan kezelni, mert ellenkezik a természetével a kompromisszum. Ő lélekben is focista. Ebből az egészből azt a következtetést fogja levonni, hogy az egész politikáját, ami a a gyűlöletkeltésre és a hazudozásra, a bugrisoknak a gondokozókra uszítására épül még jobban erőltetni kell. Hogy még jobban támadni mindenkit aki nem ŐK. De ők ennyien vannak ahányan most rájuk szavaztak. Sőt ennyien sem, mert ha azok akik csak félelemből, megalkuvásból, haszonlesésből szavaztak rájuk vérszemet kapnak, mert látják, hogy a Fidesz verhető, hogy a Fidesz kegyén kívül is van élet, ki fognak szavazni mögülük. És akkor már hiába enyhítenek, úgy járnak mint a kommunisták, nem lesz nagyobb szégyen mint a  Fidesz szekértolójának lenni  (mondjuk már most is az), úgy olvadnak el a hívek ahogy a 800 000 MSZMP tag párolgott el néhány hét alatt.

3 komment

Kedd.

2019.10.08. 23:11 :: A Tengerész

Szmájli kutya ma négy éves. Furcsa, hogy megjegyeztem, hogy október nyolcadikán született, mert amúgy minden dátumot ( egyáltalán, számokat) elfelejtek. Viccen kívül, nem tudom a feleségeim születésnapját, a szüleimét, gyerekeimét, sokáig a sajátomat is összekevertem a névnapommal. A múltkor megkérdeztem J-től hogy tulajdonképpen hány éves, mert tudom, hogy 60 elmúlt, de hogy mennyivel azt nem. Azóta megint elfelejtettem mit mondott. A bankkártyám PIN kódját naponta használom, azt tudom, de amikor egyszer egy hónapig nem használtam elfelejtettem, a banktól kellett újból megkérnem annyiszor próbálkoztam rosszal. A telefonomét se tudom, csak a kezem tudja hogy milyen alakzatot kell megnyomni. Mindeközben emlékszem a versekre, dalokra amiket általános első osztályban tanultam, meg emlékszem szóról szóra mondatokra amiket valakik mondtak 50 évvel ezelőtt.

2019-10-08.jpg

Lajos a malac immáron védve van, nyugodtan alhat.

lajos_flora.jpg

Persze hiányozni fog neki nagyon, hogy immáron nem mászkálhat szabadon az utcán, be lesz zárva az udvarra, de a járvány az járvány. Miközben dolgoztam a kerítéseken amik mostantól elkülönítik karanténját a fertőzésveszélyes külső világtól, Lujza az emu folyamatosan figyelte minden mozdulatomat. Elképesztően kíváncsi madár.


keritesepites_2.jpg

A hátsó udvar lezárása, itt Lujza sorsközösségben lesz Lajossal, ő se járkálhat ki az utcára szabadon ahogy eddig, mert aligha lehetne rávenni, hogy ahogy az emberek, csak a lábbelije fertőtlenítése után lépjen be a steril területre.

2019-10-07-1.JPG

Itt a másik lezárás, a tornácbejáró, itt lesz a fertőtlenítővel átitatott lábtörlő, ami még nincs, most egyelőre az előző képen látható spray-jel történik a cipők csírátlanítása.

2019-10-07-2.JPG

Tegnap átcsónakáztam a Németh Sanyihoz, ex tengerész kollégámhoz az Angyali szigetre, a Pesten a Szabolcs utcában levágatott alumínium rúdanyaggal, amiből ékszíjtárcsát esztergál nekem a hajó motor generátorához. Képes volt kiautózni Németországba, mert ott olcsóbban kapott használt esztergapadot mint Magyarországon, hazahozta, átvitte a szigetre a műhelyébe, ahol felújította. Elképesztő egy pali, ráadásul öregebb nálam egy évvel. Három éve nagy gondban volt amikor befagyott a Duna, nem tudott kijárni amíg nem bírt meg a jég embert, próbálom rábeszélni, hogy miután egyik hajót a másik után csinálja, építsen egy légcsavaros meghajtásút is aminek mindegy hogy jégen vagy vízen megy.

2 komment

Péntek.

2019.10.04. 21:59 :: A Tengerész

Vacak hetem volt. KÉTSZER is Budapestre kellett mennem bevásárolni dolgokat ( többek közt végre kaptam relét az izzítógyertyákhoz), de még mindig nincs meg minden amiért mentem. Engem a havi egy "Pestremenés" is megvisel, hát még a hétfő, szerda egymás után. Vége a hétnek és nem tartok sehol az elmaradásaimmal. Ha lenne egy listám (tudok olyat aki írja a teendőit) az elvégzendőkről, sose lenne vége, mert amit hozzáírok mindig több mint ami fogy róla. Az előbb láttam egy riportrészletet egy nagyon öreg (pont velem egyidős), pilóta bácsikáról a TV-ben aki a hosszú pályafutásáról beszélt, J ki is szólt a konyhából, hogy milyen öreg, megfáradt hangja van, olyan hangulattal, hogy már vége, immáron semmi igazi tevékenykedés, csak a bámészkodás. Én meg tele vagyok tervekkel és elvégzendőkkel. Se sajnáltatni nem akarom magam, se dicsekedni nem akarok vele, csak megállapítom, hogy MÉG nem tartok itt. Holnap pl anyagbeszerzés indul, igaz csak helyben. Jön az afrikai sertéspestis és az 1-es Mária egyik családtagja Lajos a csüngőhasú törpemalac, "aki" az egyetemről van kihelyezve kutatási alanyként veszélybe kerülhet. Ezért különleges óvintézkedéseket kell tenni, melybe beletartozik a higiéniai elkülönítés, fertőzés elleni technikai védelem, szóval, kerítés és kapu és más állatoktól való elzárás, fertőtlenítő cipőmosó stb. Ehhez nyújtok M1-nek műszaki segítséget.

Sokat írok a Fb-ra. Ok az önkormányzati választás. Bejegyzéseimmel, ahogy egy korábbi blogbejegyzésből (https://amapola.blog.hu/2019/09/28/szombat_3652)  is látszik elég intenzíven foglalkoztat a dolog. Ha egy ilyen kisvárosban mint Ráckeve, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, elég a kormánypárti győzelemhez az, hogy gyakorlatilag semmi mással nem kampányolnak, mint néhány mosolygós óriásplakáttal és azzal az üzenettel, hogy ha nem ők nyernek akkor megnézheti magát a város, mert egy fillért se kap majd a maffiakormánytól, amúgy meg jönnek a migránsok, miközben 15 éve fideszes a városvezetés és megállt az idő ez alatt, mert idáig se kapott semmit ami nem volt törvényileg kötelező... szóval ha itt is az lesz minden civil erőfeszítés ellenére, mint mindenütt az országban, hogy ha egy kecskét befestenek narancssárgára és ráírják, hogy Fidesz-KDNP jelölt, akkor rászavaz a többség, akkor annyit is ér a nép, többet a kisujjamat se mozdítom érte.

Ma ezt írtam a Fb-ra: 

"Mese a Fideszről, verhetetlenségének általánosan elfogadott mítoszáról, a Stockholm szindrómás átlagválsztókról és általában a baromfiudvarról.

Mária, utcaszomszédom, mindenféle állatot tart többek közt tyúkokat, pulykákat, meg egy kakast, a "Behemótot". Behemót uralja a baromfiudvart, minden állat tart tőle, még a nála tízszer nagyobb emu a Lujza is. Lujzát csak időnként megzavarja, a méretkülönbség miatt mást nem tud vele tenni, de a tyúkokat, pulykákat folyamatosan és brutálisan szexuálisan abuzálja. Potenciálja kimeríthetetlen, erőfölénye általánosan elfogadott, minden nőivarú baromfi beletörődve fogadja a minden finomságtól mentes durva erőszakot. Legalábbis így ment ez évek óta. De néhány hete az egyik pulykaasszonyság fellázadt. Nem tudni mi ütött belé, de ellenállt az erőszaknak és felbátorodva rettenetesen megverte a Behemótot. Annyira, hogy komolyan aggóni kellett annak felépüléséért, kis híján elpatkolt a veréstől. Azóta Behemót megcsendesedett.

Miért meséltem ezt el? Csak úgy eszembe jutott, hogy nem mindenki verhetetlen akiről ez a közvélekedés. Csak neki kell állni elverni. Csak el kell menni leszavazni."

3 komment

süti beállítások módosítása