Hajónapló

Július 28. hétfő. Szokás szerint a többiek még alusznak amikor mi már J-vel  a tükörsima tengeren körbevezünk egy kis szigetet, fürödve, sznorkerozva. A víz alatti világ elég szegényes, ezek mindent lehalásztak itt, elvétve látni arasznyinál nagyobb halat. A semmi szélben motorral indulunk, de kis idő után beerősödik a szél, hátszélben pillangózva kerüljük BLITVENICA világítótornyát, innen én kormányzok friss szélben PRIMOSTENig, a szél folyamatosan velünk fordul óramutató szerint, úgy, hogy halz nélkül jó sebességgel, helyenként kevéssel hét csomó alatt, csak a végén négy csomóra lassulva érünk kora délután PRIMOSTENba. Csak bólyán van hely és még ez is a korai érkezés miatt, estére minden bólya elkél, a  kikötőmóló  nyúlfarknyi, bocival megyünk a parti vizeskomplexumba, három WC és három zuhanyfülke  (koedukált, viszont legalább tiszta) mindössze, vagy  fél órát állunk előtte sorban, estére legalább  60 hajó áll az öbölben és a partnál.

Július 27. vasárnap. Izs Veliben gond nélkül tudtunk kikötni. Hely annyi mint a pelyva. Miért? Nos a relytély kulcsa, ez nem charterkikötő. Viszont ugye hétvégén váltónap, mindenki húz vissza a bérhajókikötőkbe, máshol kiürülnek a marinák.  Majd hétfőn megtelik, itt se lesz hely persze, de most nekünk buli. Üres a vizesblokk, nincs sor a klotyó előtt. Reggel mi mindíg korán kelünk J-vel. Mire a többiek ébredeznek, mi már körbejártuk a kikötőt. A móló végén  vizestanker készül kikötni,  előtte kint a mélyebb vizen dobott horgonyt, a part mentén olyan kevés víz van, hogy csak csónakkal tudja kihozni a vizestömlőket, farkötelét én teszem a bakra. A szigetre Zadarból hordják az ivóvizet, minenütt felirat a mosdóban, ami a takarékosságra figyelmeztet.  Reggeli után séta a piciny városkában, fagyi egy padon ücsörögve, majd indulás délkeletnek. Áthajózunk a LAUDARA  csatornába a sziget déli oldalán,  KATINA és DUGI OTOK közt egy egészen nevetségesen szűk átjárón besettenkedünk a fantasztikos KORNAT csatornába. A part holdbéli táj, kopár sziklahegyek közt hátszelezünk, időnként kipillangózva erős hátszélben, gyakran raumolva állandó csapásváltásokkal,  sziklák, zátonyok közt a hegyek miatt tekergő szélben az állandó halzveszély remek gyakorlási alkalom Katinak és Attilának, nem is nyúlok a kormányhoz egész nap.  A képen egy bliszteres hajó mögöttünk, kétoldalt meg a kietlen part, melynek monotonitását  csak néhány  kicsiny         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

öbölben megbúvó oázisszerű piciny kikötő töri meg. Estére érünk ZAKAN sziget védett öblébe, mázlink van, a kikötő tele, de amikor már kint ledobtuk a horgonyt elmegy egy hajó, gyors horgonyhúzás és már el is foglaltuk a helyét. Se villany, se víz nincs itt, viszont a kocsmáros ragaszkodik, hogy fogyasszunk nála, plusz a nemzeti park őrei is kaszálnak. Hogy ez a szikladomb mitől nemzeti park? A parkhoz valami zöldféle is tartozna az ember képzeletében, na ilyen itt alig van.

Július 29. kedd. Jó helyen van a bólyánk, közel a part, reggel kievezünk  J-vel a CBA-ba, tej, kenyér, sör, szóval a legfontosabbak végett. Utána mégegyszer kimegyünk, veszünk méregdrága gyümölcsöt, megnézzük a halpiacot, 30 kunától 120 kunáig terjednek a különféle halak kilós árai, legolcsóbb a fekete kagyló, az 15 kuna/kg. A legdrágább a hosszú import tintahal, a rövid helyi tintahal, akárcsak a polip 60 kuna. Jó érzékkel ráérzek, hogy Attila nem örülne, ha Biancán halat sütnénk, (Attila ezt később megerősíti.)így ellenállok a tintahal vásárlásnak.  Pedig az egyetlen halétel amit tudok csinálni a sült tintahal, mondjuk nem túl bonyolult ami azt illeti. Primosten városából, a látványon kívül persze, legjobban a macedóniai feketebajuszos Mikitiki fagyiját szeretjük, (igazi főzött fagylalt, nem a porból készült izé) a reggeli hűvösben elnyalunk egy egy háromgombócosat a tengerparti strandra néző karosszékekben. Szóval ezek azok az alapjábavéve irracionális dolgok amikért az ember jó messziről idejön sok pénzért és fáradsággal, mégis valahogy ez élteti. Reggeli után kezdetben motorral, majd vitorlával irány Jezera, a "honi" kikötő, Kati szegény dolgozó, haza kell menjen, neki ennyi volt a vakáció, nekünk még van két napunk.

Július 30. szerda.  Kikötési gyakorlatokat végzünk Jezerán. Na ez gyenge oldalam. Motorral rosszabbul kötök ki mint vitorlával.  De hát szinte soha se gyakoroltam. Mintha valaki tudna ugrani dupla Axelt, de nem tudna szimplát a műkoriban. Csoda érdekes, amikor az üres falhoz kell beállni (ugye naná, hogy ott kezdi az ember, nehogy elüssön más hajókat) szinte mindíg elszúrom, csámpásan állok be, amikor meg végre két hajó közé "harcszerű körülmények közt", gond nélkül megcsinálom kétszer is és érzem, még tízszer megcsinálnám ugyanígy. Érthetetlen. Délután kimegyünk KAKAN szigetet kerülve ZIRJÉre. Éjszaka horgonyzunk egy festői öbölben egy csomó más hajóval egyetemben, mivel későn jöttünk, persze szabad bólya már sehol.

Július 31. csütörtök. Reggel J-vel rituálisan körbeevezzük az öblöt, némi fürdőzés után indulunk visszafelé. Még megállunk egy kis öbölben, amit ZMAJANnak hívnak, eltölt a boldogság, végre-végre csak mi vagyunk egyedül valahol, örömömben le is dobom a gatyámat, végre meztelenül (egész pontosan egy pár gumibocskorral a lábamon) úszhatok ki  felderíteni a többszázévesnek tünő romokat a kivételesen fákkal borított parton, na amire visszatérünk az izgalmas part felderítéséből vagy négy hajó dobta le a horgonyát mellénk. Mondjuk a partra nem jött ki senki közűlük, így elmaradt a  közszeméremsértés. Aztán végtelen szomorúságunkra, szerencsére erős szélben örömvitorlázva visszatérünk Jezerára, vége a túrának. A hajónapló szerint vagy 320 mérföldet tettünk meg a nyolc nap alatt. Pakolás, egy utolsó fürdés a tengerben és a marina zuhanyozójában, búcsúzkodás  az Attiláktól, majd este indulás haza. Eltekintve az álmosságtól remek dolog éjszaka autózni, forgalom semmi, amikor nagyon ragadnak le a szemeim, megállunk, alszom egyet, aztán felfrissülve magyünk tovább. A harmadik megálláskor tovább alszom mint előtte,  mondjuk érthető, eléggé kiszívott a tenger, amire felébredek világos van, végül is Szlovénia csücskén át megérkezünk Magyarországra péntek reggel 9 óra körül. Ami a baj az egészben, hogy a határt átlépve elfelejtettem kitiltani a fizetős autópályát a navigátorból, így ráküldött az autópályára, ahonnan csak 7,6km után tudtam meglépni,  (tudom, ha lejőve azonnal veszek egy matricát az se mentesít a büntetéstől, ha már egy centit  is mentem a sztrádán) most remegve várom a méltó büntetést, kis hazánkban sokmindent lehet büntetlenül tenni (TV székházat felgyújtani, rendőrt, buzit , politikust dobálni stb)de eltévedve autópályára menni, parkolóautomatába nem futva pénzt dobálni, na azt nem. Van itt rend!

Remekül működött a vízköpő amikor péntek reggel az eső után kimentem a hajóra.

 

Nekiálltam kitakarni maszkoló szalaggal a díszcsíkot, meg a hajó orrában a majdani sárga mezőt ahová a név jön. Nem gondoltam volna, hogy annyi idő elmegy ezzel a munkával. Aztán elkezdtem kenni a sárgát a vízvonalra, meg a fenti csíkra és amikor már harmadszorra kentem, rájöttem, hogy SOHA nem fog rendesen takarni. Pedig nem a fekete volt alatta, csak a katepoxtól imitt -amott elszineződött alapozó. Na kénytelen voltam felkenni a csíkokra még egy réteg világosszürke alapozót és arra két réteg sárgát. Így már rendben volt a szin, de este kilencre lettem kész őrületesen kapkodva. Azért a sietség, mert elutazunk és nem hagyhattam fenn a maszkoló szalagot, mert ráégeti a nap és nem lehet leszedni többé. Tehát mindenféleképpen be kellett fejezzem a festést és leszedni a szalagokat. Elég kevés volt már a fény este kilenckor megörökíteni, nos ilyen lett.

 

Holtfáradt voltam, de elégedett. Mindaddig legalábbis amíg be nem ültem a kocsiba és el nem fordítottam a slusszkulcsot. Nyekk. Lemerült az akkumulátor a hosszas állásban. Egy órát piszmogtam amíg rájöttem, hogy nem tudom kiszedni az akkut, mert begyógyult alul a rögzítőcsavar és kivezettem a hajóról a töltőről egy kábelt. Nem emlékszem, voltam e életemben ilyen teszefosza a fáradtságtól. Éjszaka ment a töltés és én aludtam mint a tök a hajóban , reggelre minden rendbejött, ismét kerek a világ,süt a nap hétágról, akku tele villannyal, hazaautóztam, megyünk Balatonra  és onnan hétfő délután Horvátországba, kedd reggel érkezünk Murter szigetére a "Bianca" nevű hajóra, ahol 10 napot leszünk. Tkp. ez a szülinapi ajándékom. (15.-én voltam 63 éves)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma reggel fél hétkor már kevertem a festéket. Elöször a bal oldalt nyomtam le, szerencsére a hordóknak hamar ment. Felkötöztem a stellungot és az orrában is felraktam az első réteget. Azután  jobbra  áttettem a stellungot és befejeztem a jobb oldalon az első réteget. Az akril gyorsan szárad, az idő meg nagyon nyomott, lerohantam a bal oldalt a második réteggel, majd a tükröt az elsővel, ezután a jobbot a másodikkal, végül a tükröt a másodikkal. Közben gyülekeztek az esőfelhők. Egyik szemem az égen, másik az ecseten és amire elkezdett délután két órakor szemerkélni az eső, én befejeztem a hajófestést körben! Közben egy rövid ebédszünetet tartottam csak, alvás se tegnap, se ma nem volt. Olyan vagyok mint a rongy, de remek érzés, hogy a kitűzött feladatot teljesítettem. Ha holnap még lenne négy óra alkalmas időjárás felraknám a sárga vízvonalat, a díszcsikot és a hajónevet a tükörre, de ha nem az se egy tragédia. Holnapután indulunk Balatonra és utána az Ariára.

A hétfő meg a kedd kényszerpihenő volt, esett az eső. Ma reggel is elég felhős volt az ég, de nekiálltam befejezni a fenékfestést,  11 óra tájban végre kész is voltam, nagy öröm, hogy nem kell többé ezzel az undorító Katepxszal manővereznem fej felett. (kivéve a támasztó cönkök helyeit, ami már aprómunka). A legnagyobb óvatosság ellenére is úgy nézek ki tőle, mint egy dalmatiner. Bár aggasztott az idő, de nekiálltam a végleges szint (fekete) felrakni a hajó jobb oldalára, egy réteg meg is lett estére (kivéve a hajó orrát, amihez ismét stellungot kell felkössek). Sok időt vett el a gunwhale fehér szegély határvonala, a  vízvonal  és a felső díszcsík kitakarása Tesa szalaggal . Felgurítottam a Vizáról három dögnehéz üzemanyagos hordót és a bal oldalra  sorba állítottam őket, meg az asztalt, így a stellung deszkáját könnyedén átrakosgatva,  létrázás, asztalrakosgatás  nélkül be tudok fogni festeni kb. nyolc-kilenc  méternyi hajóoldalt. Holnap nagyon korán akarok kezdeni, egyrészt mert délután hatra kell vigyem J-t kezelésre, másrészt  délutánra esőt igér a meteorológia. Hogy a friss festés ne károsodjon a hajó oldalán  a deck vízlevezető nyílásaiból csíkban végigfolyó csapadéktól, meg főleg a deckről lemosott kosztól, mindkét oldalon egy-egy  nyílás kivételével valamennyit beragasztottam belülről öntapadó szalaggal, amit meg meghagytam, azokba egy egy 40-es gégecső darabot ragasztottam, hogy elvigye a hajóoldaltól a vizet, mint egy kisded vízköpő. Majdnem be is vált tegnap, tegnapelőtt, csak akkora volt a vihar és az eső, hogy a lehullott falavelek eltömték a csövet, így egy- egy  helyen túlfolyt mindkét oldalt, de szerencsére még nem volt festék egyik oldalon se amiben kárt tehetett volna.

Semmi se megy úgy ahogy szeretném, na nem panaszképpen, mert azért mindent megoldok mindíg. Ma azért kellett ebéd után fájrontolnom, mert elfogyott a Katepoxhoz használt Epodur 217-es higító. Így terveim ellenére csak a fele lett meg a fenéknek. Az a helyzet, hogy ezt a két félig telt nagy csöbör festéket négy éve kaptam ajándékba, tehát már akkor se volt friss, azóta a "B" komponens meglehetősen besürűsödött, zabálja a higítót. Este munkavégeztével az ecsetet beleállítom egy konzervdobozba amibe higítót töltök és jól benejlonozom, hogy ne párologjon. Később ezzel a higítóval higítom a festéket. Na ma épp annyit hagytam csak meg, hogy be ne kössön az ecset.

Reggel a Hungária körúton teljes sebességnél lefulladt a robogó alattam. Ebben az a legkellemetlenebb, hogy  az automata kuplung azonnal intenzív motorfékezéssel reagál a gázelvételre, tehát a lefulladásra is és ráadásul persze ilyenkor a féklámpam se gyullad meg, szóval ha mögöttem nyomja valaki, ami ugye forgalomban eléggé valószinű, elüthet simán. Szerencsére megvan az az önvédelmi jószokásom, hogy ha nem jön semmi keresztben, azonnal átmegyek a piroson, Kresz ide, vagy oda, viszont  ilyenkor az autók állva maradnak a lámpánál, egyedül mehetek, míg ha  egyszerre indulok az autókkal, azonnali a veszély, hogy valamelyik sietős lenyom a járdaszélre, vagy egyszerűen kinyom a sávból a másik kocsi alá. Most, miután átmentem a Zrínyi Katonai Akadémia szombaton ember nem járta, de az iskola magas státusza miatt hosszasan piroslámpás zebráján, amire a falka utólért én már a járdaszigetre feltólt robogó mellett vakargattam a bukósisakomat. Indítózásra, berugásra nem reagált semmit. Egyszercsak egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam berugni teljesen feltekert gázkarral, azonnal beugrott. Rápattantam gyorsan, mert ilyenkor el is indul nyomban, de 10 méter után ismét lefulladt. Szerszám bármit is megnézni, semmi se volt nálam, nem részletezem, a lényeg így mentem Csepelig. A Soroksári úthoz érve annyit javult a helyzet, hogy két lefulladás közt 100 métert is megtudtam tenni. Minden indítózás előtt megdöntögettem a gépet, mert az a fixa ideám támadt, hogy vízes benzint tankoltam, ami megült a karburátor úszóház aljában és az a kevés ami a tetején van csak teljesen nyitott pillangószelepnél tud begázosodni, de el is fogy hamar, de ha szorgalmasan döntögetem a motort, csak elfogy a víz egyszer a sok újraindításkor cseppenként. Igaz vagy nem, sose fog kiderülni, mindenesetre az, hogy a végén már egész hosszan tudtam menni ezt valószinüsíti.

Délelőtt felraktam az utolsó réteg fehér zománcot a felső szegélyre, ilyen lett. Azután felragasztottam a vízvonalat Tesa szalaggal a tervezett vízvonal fölé úgy 12-14 centire és az az alatti részt körbefestettem Katepoxszal, majd gyorsan le is szedtem a szalagot, mert a Tengerésznél egyszer rajtahagytam hosszú ideig és a naptól rásült, nem tudtam levakarni se, úgy kellett lecsiszolni. Többen rákérdeztek, mitől vagyok olyan biztos benne, hogy valóban ott lesz a vízvonal, ahová festem, nos nagyon bízom magamban, de akkor sincs nagy baj, ha pár centit ferde, utólag majd gyűjtök kidobott akkumulátorokat,  kiolvasztom az ólmot belőlük és majd egyenesre ballasztolom vele a hajót. Egy jó darabot a fenékből is lefestettem, mint a képen is látszik, erre jön majd két réteg piros algagátló festék, a fekete felett meg egy sárga csík lesz.  A Katepoxot 1:1-ben kell keverni térfogatra, ezzel nics bajom, vettem két kávékiöntőt, ezzel meregetem a 20 literes laták fenekéről (mostmár, hogy a vége felé járok), de a Rezakrilt súlyra kell keverni, 1:3 arányban. Erre csináltam egy mérleget. Bemérek egy súlyrész "B" komponenst, majd a távolabbi bevágáshoz rakom az ellensúlyt és hozzáadagolom az "A"-t, amíg újra vízszintes lesz a mérleg karja. Valamikor a kofák ilyet használtak a piacon.

A délután aminek a fenék befejezésével kellett volna eltelni, ráment a robogószerelésre, megpucoltam a gyertyát, bár egyáltalán nem volt vészesen kormos, leengedtem a karburátor aljából a feltételezett vizet (megkóstoltam, benzinizű volt, de azért lehetett víz is) és a szakadozott olajjal átitatott légszűrő szivacslap helyett beraktam egy darab klíma szűrőt. Ettől olyan dinamikus lett a pici, majd kiugrik alólam gázadásnál és a végsebesség is megnőtt. Hazafelé nem állt le egyszer se. Mostanában ez már a második ilyen "veszteségidő" amit valamiféle szereléssel, de nem az Amapoláéval töltök, tegnapelőtt a kontakthibás rádiót javítottam, amit mindíg oda teszek ahol épp dolgozom, ezokból sokszor esett le már innen-onnan, így már alig van "emberi" formája és leginkább a szigetelőszalag tartja össze, nos a sokadik leesés  után felvette azt a csúnya szokást, hogy hol szólt rendesen hol meg csak suttogott, ilyenkor mindíg oldalbarugtam, ami egy darabig használt, de szaggatottá tette a munkát. Harmadszorra szedtem szét, mindíg találtam valamit amit megforrasztottam, de nem használt, viszont tegnapelőtt nagyítóval átnézve a tápegységpanelt az egyik elko lábát meglátva és újraforrasztva végre megszünt  a bosszantó hiba.

Kentem a fehéret a tűző napon, hol fejjel lefelé a deckről, hol létrán állva. Egyik se egy kéjmámor. Fejjel lefelé nem látom rendesen hogy terül, hogy takar, a térdemet égeti a kemény tűzforró deck, kénytelen voltam venni az OBI-ban két térdvédőt, de a támaszkodó kezemmel se tenyerelhetek a deckre, mert odasül. A létráról meg csak egy karhossznyit tudok egyszerre befogni, le-fel mászkálással, létrarakosgatással és az egyenetlen talajon való létraláb ékeléssel megy el az idő.  Valahogy be kéne állványozni a hajót körben a vízvonal magasságában, de az isten deszkája is kevés hozzá. Viszont csodaszép a fehér felső rész, tengerésznyelven muráda (gondolom olaszból)  angolul "gunwale" az ángilus neve, merthogy ez az a palánksor, ami mögött az ágyúk lapultak a decken. Nem takar eléggé a két réteg, ami ma ráment, holnap kap még egy "kezet".

Lemostam a vízbecsiszolás maradványait nyeles szivaccsal, meg magasnyomású mosóval, aztán nekiálltam volna kenni a következő réteg festéket a mestersorra, de bizonytalan volt az idő. Nagyon úgy tünt bármely pillanatban megeredhet az eső. Az a helyzet, hogy több mint 1600Ft kilója a festéknek, higító 1300valamennyi literje, ha bekeverem és az eső miatt nem tudom felkenni, beköt az edénybe az a félkilónyi amivel dolgozom egyszerre, sajnálnám. Vártam egy darabig, kilátogattam a Vizára ahol Béla idézett  kimeríthetelen élményei tárházának azon részéből amikor a német lobogó alatt hajózott. Aztán csak elszántam magam, ahogy Bála mondta "aki mer az nyer" és nekiálltam festeni. Jó döntés volt, lassacskán elvonultak a felhők, meglett a "negyedik kéz", holnap már a fehér zománc jön rá, kettő lesz rajta. Ami a sajnos, megint kell venni festéket.

Ma, eltekintve a reggeli gyógyászkodástól, egész nap vízbecsiszoltam a hajót.  120-as angol vízpapírom volt még nagyon régről, tán '82-ből amikor a Tengerészt építettem, és egy csiszolószivaccsal ami még finomabb volt utáncsiszoltam. Megfelelő lett, de nagyon hangulattalan meló. Este még mielőtt fél nyolckor letettem a lantot körbekentem Epodurral kívülről a felső szegélyt. Fél kiló ment rá és nem értem egészen körbe, még egy szűk kilónyi van a hétkilós dobozból amit vettem legutóbb, holnap felkenem következő rétegnek. Az ötliteres higítós kannának is éppen csak lötyög egy kevés a fenekén, a Katepoxhoz, ami még egy réteg a vízvonal alatti részre jön, meg a cockpit padlóra,  kell majd vegyek még egy kannával. Azért hajtok ilyen keményen, mert már nagyon szeretném végleges szineiben látni Amapolát, meg most van az erre való idő(járás), ki kell használjam maximálisan. Ha így haladok egy hét alatt végzek . Persze  a deckkel nem, mert ahhoz igazából még hozzá se kezdtem és a fenékre se rakom fel az algagátlót, csak vízretétel előtt, tehát valamikor jövő tavasszal. Tegnap végre kitaláltam milyen betűkkel lesz felírva a hajónév.

Na ma befejeztem a fenékfestést, na nem egy életre, sőt nem is vízretételhez, csak ezt a réteget. Elkezdtem a vízbecsiszolást. Most így néz ki a hajó.                              

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nálam okosabb ember mondta valamikor, hogy "Az élet él és élni akar". Nos eleven példa rá az egyik cömpöly amivel Amapolát alátámasztottam. Három helyen kihajtott.

Szombat-vasárnap körbekentem a hajót a töltőalapozóval, egészen pontosan majdnem körbekentem, mert a fenekét nem tudtam vasárnap este befejezni, egy 4-5 m2-nyi darab a "balfenéken" még hátravan. Ez az elvileg világosszürke festék azért is fontos, mert amúgy a fekete Katepoxra a fekete Rezakrilt nem lehetne úgy felkenni, hogy imitt amott ki ne maradjon. Ma megindultam volna befejezni, de közbeszólt a betegség. J nem nagyon tud járni, csak feküdni meg ülni, mert ha néhány tucat méternél többet kell lépkednie pokoli fájdalmai vannak. Ehhez képest a szélestudású fizioterápiás főorvosasszony felírt neki olyan kezelést (1mA egyenáramot vezetnek át derék és boka közt, én is megtudnám csinálni itthon, csak ahhoz a kencéhez nem jutok, ami háromkeresztes méreg, úgy, hogy nem adtak belőle, amivel bekenik az elektródák alatt a bőrét) amihez be kell járni a Péterfybe. Az hogy nem tud odamenni, merthogy épp ez a baja? Kit érdekel? Oldja meg! Namármost itt  parkolni a kórháztól legközelebb négy sarokra lehet.  Pont ennyire  lakunk a kórháztól. Na valahogy odavánszorogtunk, (szegénykémnek időnként könny szökik a szemébe) kiderült, hogy nem úgy van az! Előbb időpontot kell kérni! De ezt aki felírja a kezelést egy ajtóval odébb, nem mondja (mert nem tudja, vagy nem érdekli) az amúgy járóképtelen betegnek. A pontos diagnózishoz szükséges MR vizsgálatra meg augusztusi időpontot adtak. Namost ezt az egészségügyet ne adják el akárkinek?? Miért is? Lehet ennél még szarabb? Valahogy kisírtuk,  hamár odakínlódtunk, adjanak egy kezelést, mégha nem is ez a megszentelt rend (amúgy töküres volt a kezelő). Sikerült! Én meg egy egészen egyéni akcióval felmentem az osztályra ahol kéthete feküdt és a betegszállító gyerektől kölcsönkértem egy tolókocsit. Elég furcsán néztek rám, de sose volt gondom a verbális kommunikációval, úgyhogy végül is főorvosi engedéllyel a kezelés idejére kaptam egyet. Ezzel minden nap odatolom, kezelés után hazatolom őt.  Még azt kellett megoldanom, hogy a dögnehéz szekeret ne kelljen felcipelni a másodikra, hogy a földszinti takarítóraktárhoz szerezzek itthon egy kulcsot, de ez már könnyűségbe ütközött. De kérdem én, ha valakiben nincs meg az a tehetség, mint bennem, hogy a betonfalon is átrágja magát, az mit tud tenni ilyenkor, amikor szembekerül az egészségügy tökéletes teszefoszaságával? Az dögöljön meg? Lehet, hogy ez a természetes kiválasztódás útja? Sajnos én már végpont vagyok. Nem fogok több gyereket nemzeni (kapnék is a fejemre) nem tudom tovább örökíteni a kreativitást. Amúgy tegnap este megpróbáltam egy gumikötéllel és némi shottolással  nyújtani a lányt, hogy tehermentesítsem a gerincoszlopát, de hamarosan olyannak tünt a dolog mint egy különösen durva bondage party, úgyhogy abbahagytam.

Még tegnap átmentem a Vizára, mert ez a létrázás a hajóorr festésnél nincs ínyemre. A Vizán van stellung (ez a magyar neve tengerészül) amivel ha vizen van a hajó lehet a hajó oldalát festeni. Ezt Bélával áthoztuk és felkötöztem Amapola orrára és így némi ide-oda helyezgetéssel mindkét oldalt többé kevésbbé úriasan tudom festeni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután megkapta a Katepoxot körben tegnapelőtt és tegnap, jött volna a szokásos glettelés, de mert egészen símának itéltem a felületet, helyette a töltőalapozóval való, festést alkalmaztam  következő, amúgy nyolcadik rétegnek (ahogy a tengerészek mondják a nyolcadik kezet kapta)de most látom erről már tegnap írtam. Nos ma a bal oldallal végeztem, ( ilyen lett) aztán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

átraktam a jobb oldalra a stellungot, holnap ezt is lekenem.  Azért foltos, mert attól függően, hogy mennyi higítót rakok éppen bele a folyamatosan besürűsödő festékbe kissé visszaoldja a kátrányt a Katepoxból. Ezután vízbecsiszolás és két újabb "kéz" a végéges Rezakril 2k fényes fekete UV álló fedőzománccal. Most már harmadik napja azon PC grafikázok, milyen elhelyezésben és milyen betűkkel legyen felírva a hajónév. Nem akarok semmi hivalkodót, a halálom, amikor egy hajó nevét még közelről se lehet elolvasni mert olyan blikkfangos betűkkel írták fel, ugyanakkor mégis szeretném, ha szerényen bár, de egyéni lenne.

Tegnap rendesen belehúztam. Lekentem a bal oldalt Katepoxszal, aztán portalanítottam a lecsiszolt jobb oldalt és nekiálltam annak is. Reméltem, hogy körbeérek estére, de mivel reggel festékért kellett mennem a Budalakkhoz, épp nem tudtam befejezni, egy keverés elmaradt, pedig fél nyolckor hagytam abba. Kutyafáradt voltam, nyakam hátam görcsölt a mereven előre, felfelé való folyamatos fejtartástól, karom a festékmaszírozástól, azt gondoltam, ma reggel nem tudok majd kikelni az ágyból. Ehelyett? Reggel hat előtt valamivel kipattantak a szemeim, testem megtelt energiával, csak úgy szaggattam az istrángot, egy gyors reggeli és borotválkozás után hétkor már a maradék feketét kentem a jobb oldalra. Amúgy borzalmasak a festékek árai. Ez a köcsög festék  (a hátizsákban lévő liternyi "B" komponenssel, meg az öt liter higító valami huszonháromezer forint volt. Pedig ez a legolcsóbb forrás minőségi anyagokra. Robogóval közlekedem és szállítok amit lehet. Nincsenek közlekedési, parkolási gondjaim. Érdekes  az a csökött gondolkodás ami az emberek 99%-ára úgy tünik jellemző. Kirobogóztam innen a Keletitől Újpestre a festékeshez, majd onnan végig a pesti dunaparton Csepelre. Ezt megtettem  egy bő  óra alatt és ebben a vásárlás is benne volt. Ezalatt a rengeteg ember a rengeteg autóban eljutott néhány kerülettel arébb a hőségben "autózva".  OK a teherautóknak nincs más választásuk, de akik egyedül ücsörögnek a kocsiban? Összesen ha  tíz -tizenöt kétkerekűvel találkoztam a teljes várost átszelve.  És köztük  volt néhány nagy motorkerékpár is amikkel  majdnem ugyanúgy nem lehet beférni mint az autóval. Miközben megelőztem, kikerültem vagy ezer autót.  Nem mondom, hogy csak az a normális, ha valaki biciklizik, robogózik, sőt azt se, hogy én normális vagyok, mert normális ember nem épít hajót, de körülbelül ez az arány  a birkákkal, akik nem képesek kilépni a "dobozból" szakítani a sémákkal. Megérdemli az emberiség, hogy beledögöljön a saját hülyeségébe.

Na. Szóval ma folytattam a lemaradt jobb oldalt és amire a nap igazán rágyújtott keletről, én már körbeértem  és a hajó árnyékos oldalán, ahová igazából délután kezd sütni a nap a glettelésre használt Epodur töltőalapozót kentem. Most nem glettvassal dolgozom, hanem sürítés nélkül ecsettel és majd vízbecsiszolom ezt a felületet a következő réteg felhordása előtt. Korán kezdtem, korán léptem le, mert J-nek az orvost kellett intézzem fél egykor. Utána hazahurcoltam két láda sárgabarackot, most azt falatozzuk.

Vettem egy töltőt négy ceruzaakkuval, úgyis kell J walkmanjébe, aztán majd csak előkerül a kamera töltője valahonnan, de addig is tudom tölteni a gépbe valókat, így visszamenőleg is beszúrok néhány képet, ne legyen már ilyen sivár a napló, mint annakidején a Szabad Nép. Ma körbecsiszoltam a glettelt hajóoldalt kézzel, meg rezgőcsiszolóval. Így néz ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az orrban trükköznöm kellett, mert a talaj elől lejt, az amúgy festőállványnak használt asztal legurulna  a meredélyen, csak a meghosszabbítot létráról érem el ilyenformán.

A sárga slaugon keresztül nyomom kifelé a graywater tankból a mosdó-zuhany-mosogató szennyvizét, ami amúgy idáig csak a hajó alá folyt, de most zavarná a fenékfestést.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán délután három után át mertem menni a hajó bal oldalára ahol addigra már hangyányival kevésbbé perzselt a nap és portalanítás után felkentem az újabb réteg Katepoxot az orrból indulva. Holnap folyt. köv.

Ez most egy ilyen nóta, egy sor festék, egy sor glett, meglehetős egyhangú és fárasztó, de ki mondta, hogy a hajóépítés csupa zenemókakacagás? Ja a Balatonból nem lett semmi egyelőre, újabb orvoshoz kell vigyem J-t.

Befejeztem a glettelést, a csiszolásra már nem maradt időm, mert elkezdett esni az eső, így is szép az Öregtől, hogy hagyta elkenni az epoxi anyagot, amint elhúztam az utolsó kenetet szemerkélni kezdett. A kormánylap az egyetlen amit nem én festettem szinre. Úgy volt, hogy kapott egy, emlékeim szerint piros cinkkromátos alapozó festést, miután megcsináltam, (amúgy nem volt egy egyszerű munka az sem, cseppalakú forma, 2-es acéllemezből, belül epoxival kihabosítva) majd levittem és a profik, akik a testet  építették helyre rakták és valamiféle érthetetlen okból  (valószinűleg összeb...ták a felületet) rákentek egy fekete festékréteget, ami egyrészt már újkorában ráncos volt, másrészt a napon állás közben megrepedezett. Szóval profimunka. Na ahol lejött, lecsiszoltam, ami meg nem arra rágletteltem, hát a ráncos felület ötször annyi glettet evett meg, mint ahol én festettem a héjat.

Pénteken körbefestettem Katepoxszal a hajó oldalát. Ilyenkor nem örülök annyira, hogy a drágám ilyen nagy. Tegnap eszembe jutott, hogy felhegesztem a jobb oldalra is a cockpit esővíz kifolyóinak zárókengyeleit, mert  amikor belülről hegesztem a lemezt, kívülről leég a festék egy foltban és így csak az idáig rajta lévőt  kellett  javítanom és nem fognak sérülni az újabb festékrétegek. Merthogy lesz még pár. Tegnap elkezdtem és ma folytattam a katepox glettelését. Elöször a tavalyról maradt Epodur kétkomponenses epoxit használtam el, alaposan meg kellett higítsam, mert meglehetősen beszáradt, de működött. Ez az anyag eltünt a Budalakk kínálatából, helyette a Révai úr a drágább International helyett az Epodur töltőalapozó festéket javasolta, mivel úgyis agyonhigítom az anyagot és úgy húzom fel a csak barázdásan ecsetelhető Katepoxra (ha túlhigítom a Katepoxot, nincs megfelelő rétegvastagság, így inkább sűrűbb anyaggal dolgozom, de ekkor meg nagyon látszanak az ecsetvonások, csiszolni nem lehet, mert gumis, egyből eltömi a papírt, ezért ráglettelek, ami kitölti az ecsetvonásokat és azt csiszolom) hajlékony vékony acél glettvassal. Na azért  ez  a festék így túl híg volt, lefolyt volna a szerszámról, de raktam bele egy csipetnyi Q-cellt, ami egy pehelykönnyű nagyon finom púderszerű töltőanyag, príma lett a konzisztenciája a glettmasszának, ha nem lenne olyan iszonyatosan nagy a felület, azt mondanám öröm vele dolgozni. de (bár egy ebédszünettel keményen nyomtam kétszer négy órát megállás nélkül) mégse végeztem estére, maradt holnapra is egy 20% -nyi hajóoldal. Tűzött a nap egész idő alatt, igyekeztem reggel a bal, délután a hajó jobb oldalán dolgozni, így némileg árnyékban voltam, mondjuk így is izzadok mint a ló, de  az egyetlen ami  fontos, hogy hajófestés szempontjából  ideális az időjárás,  alacsony páratartalom, magas hőmérséklet szóval fontos a technológiai fegyelem betartása. Igazából úgy néz ki, az idő most majd egy hétig megfelelő lenne, akár be is fejezhetném a hajófestést,  (még egy réteg Katepox, majd glett, csiszolás és két réteg Rezakril 2K) de J-t kell Balatonra vigyem, hátha jót tesz az úszkálás a gerincsérvének (nekem használt annakidején, mielőtt megoperáltak), így most ez a főszempont, annyi lesz még holnap, hogy befejezem ezt a glettelést és átcsiszolom.

Megnéztem a régi bejegyzések közt, két réteg katepox van a hajó oldalán és fenekén is. Még kettőt szándékszom rátenni, ebből ma kemény munkával befejeztem az elsőt, amit tegnap kezdtem el. Elég undorító munka fej felett matyálni az ecsettel. A hajó oldalával folytatom holnap, hogy kicsit kipihenjem a feneket. Kicsit lejjebb mentem a rétegtervvel, a Budalakk Innova irkája szerint  a vízvonal alatt 220-340 mikron a szükséges össz rétegvastagság, ha azt mondom, hogy elég sűrű a katepox, meglehet 50 mikron egész biztos, akkor két réteg algagátlóval kiadja.

Tegnap elvileg szünnap volt, mert J.-t vittem vissza a kórházba délután. Délelőtt azért kiugrottam Újpestre a Budalakk-hoz és konzultáltam a Révai úrral hajófesték ügyben. Vettem Epodur HS korrózióálló töltőalapozót, ezzel a kétkomponenses epoxival fogom glettelni idén a festékrétegeket ecsetelések közt, hogy eltünjenek az ecsetvonások, (a Katepoxot nem lehet csiszolni, mert gumis) mert az Epedur HS késtapaszt nem gyártják többé, helyette az International anyagját forgalmazzák, ami drágább de nem jobb. Ma aztán nekiálltam kora reggel és lesikáltam a hajó fenekéről, meg a kiel oldaláról a kétéves szutykot, merthogy arra nem igazán illik ráfesteni (én nem vagyok profi, hogy miket látok nem messze az iparosok üzemeltette  sólyán...). Előszedtem a legalább ötéves katepoxos edényeket, némi bőrösödéstől eltekintve használható a festék, ez ügyben is megnyugtatott Révai mester, sőt a régi katepox jobb minőségű mint amit most árulnak, mert környezetvédelmi okokból kátránymentes kátrányt tesznek bele manapság, ami sajnos nem olyan jó mint az igazi. Én igazán adok a környezetre, de ez azért túlzás, annakidején ivóvizes tartályokat is festettek belülről katepoxszal és nem tudok róla, hogy bárki is megmérgeződött volna. A teljes kikeményedés után nem oldódik ki semmi káros anyag a festékből, kétségtelen ha beleiszok a festékbe nyilván megmérgez, de ezt azért meg fogom állni. Volt kint a hajón délelőtt a Visy Laci, írni fog Amapoláról és rólam a Yacht magazinban, adtam interjút meg csinált sok fényképet, ezek szerint amit csinálok felkeltette a szaksajtó érdeklődését, hogy ilyen emelkedetten fogalmazzak. Aztán meglátogatott gyerekkori barátom a Csete Bandi feleségestül és unokástúl, mondtam a hatéves Ákosnak, akinek nagyon tetszett a hajó, hogy ha jövőre vizen lesz Amapola, jöhet mocónak. Végül délután Peti fiam is beállított, úgy, hogy ma nem volt egyhangú a hajóépítés. A hőségben gyorsan száradt a lemosott hajófenék, délután a negyedrészét le is festettem, persze a legmacerásabb a kiel talpának festése. Most fogom megnézni a napló két évvel ezelőtti oldalain hány réteg is van már rajta, olyan 200 mikron alapozó minimum kell rá, aztán vízretétel előtt egy két héttel még két réteg algagátló. A vízvonal felett ugyanennyi alapozóra két réteg UV álló Rezakril 2K jön. Ez az elkövetkező napok (hetek?) programja. Egy pár napos megszakítás lesz benne, mert lemegyünk Balatonra J.-megúsztatni gerinctornailag.

Nagyjából kész a baloldali padláda a cockpitban. Azért nagyjából, mert se szépen lecsiszolva, se felületkezelve nincs, mert amíg ilyen "ipari" körülmények uralkodnak a cockpitban, azaz gyakorlatilag az a lakatos-asztalosműhely, addig csak sérülne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszont már harmadik napja ebéd után a padra terített szivacsokon szunyókálok. Ez különösen ma jött jól, mert a hajó alatti hentergéstől olyan mocskos voltam, (pedig kartonlapokkal betakartam a talajt, de akkor is felhordta a földet rá a talpammal, amibe aztán izzadtan egy szál gatyában feküdtem) hogy a hálókabinba be se mehettem. De csak sorjában. Két napi kemény munkával olajemelővel apránként emelve és hébérekkel támogatva megemeltem a hajót úgy 20 centivel az "U" keresztgerendák fölé, melyeken eddig harmadik éve  a kiel talpán nyugodott. Miután ezzel a meglehetősen nehéz munkával végeztem, további mintegy 10-15 cm mély mélyedést kapartam kapával a kiel alá hosszában. Így kb. 40cm hely nyílt a kiel aljának megtisztítására és festésére.  Vasárnap estére a hajó 12 fa, illetve acélcső dúccal kitámasztva, két "I" illetve "U" gerenda csutkán állt, alatta hosszanti talajmélyedéssel.

Ma nekiálltam a kiel fenekét sikítóra fogott drótkoronggal megtisztítani. Mivel az acéllemez eredetileg homokfujás után kapott egy alapfestést, csak apró pontokban rozsdásodott, bár ezeket elég nehéz volt eltüntetni.  Többször is tengeribeteg lettem, mint mindíg, ha hanyat fekve, fejfelett dolgozom, ráadásul a fejem alacsonyabban volt mint a testem és  erősen nyomtam a forgó drótkefét felfelé. Miután ezzel megvoltam az egészet lefestettem egy réteg Epodur HS vascsillámos rozsdagátló alapozóval. Ezután Katepox rétegeket fog kapni. A kiel oldalával együtt fogom az alját is festeni, mert ha csak az alját festem, egy munkafázisban fekve mint ma, előbb utóbb rosszul leszek, muszáj időnként felülni. Ráadásul mindehhez volt úgy 35 fok árnyékban.

Tegnap ismét arrébb raktam a húsz szorítót, újabb két léccel hizlaltam a láda tetejét.

Sose hittem abban, hogy amit az ember elfelejtett, azt pusztán akarattal előbányászhatja az emlékképeiből. Tehát amikor a filmeken a detektív győzködte a tanut, hogy erőlködjön, emlékezzen vissza, mindíg úgy gondoltam, hogy ez hülyeség. Most  megváltoztatom ezt a véleményemet, az ember öreg korára is jöjjön rá dolgokra, addig se hülyül el. Szóval  tegnap áttúrtam az egész hajót, ami nem kis munka, bele is izzadtam rendesen, szóval kerestem az olajemelőt, mert emelném a hajót, hogy a kiel aljához hozzáférjek kényelmesen festeni. Sehol se találtam. Aztán elkezdtem facsarni az agytekervényeimet és egyszercsak beugrott, hogy a baloldali ágy alatt, elől a fenékdeszka alá csúsztattam és még örültem is, hogy éppen befér állva. Közben elment az idő, úgy, hogy az emelést mára hagytam, de szakad az eső, egyelőre itthon dekkolok. Kicsit tartok ettől az emeléstől, mégis csak nyolc tonna körül van az a súly, ami alá oda kell feküdjek, miközben emelgetem. Bár már egyszer csináltam, amikor beállítottam a hajót vízszintesbe, hogy a korlátokat tudjam függőzni.

J-t ezerrel kuruzsolják, ami azért nagyon fontos, persze azon túl, hogy rossz mozgássérültnek lenni, mert egy hónap múlva megyünk Horvátországba vitorlázni és addigra  fontos hogy rendbe jöjjön. Mondtam is a dokinéninek (úgy egy tizessel lehetett fiatalabb nálam) hogy korai még nekünk betegeskedni, nekünk most kezdődik az élet. Nyugdíjas és munkanélküli, ez  a felhőtlen kötelezettségek nélküli szabadság!

10:40 Most jöttem vissza a kórházból. J hálistennek úgy érzi javul. Naponta kap infúzióban valami enyhítő körülményt és gyógytornázzák. Ez a Medárd nagyon bejött. Úgy szakad az eső, hogy ölcájgban mentem az utcára. Pedig egy hét és itt az aratás, Medárd meg csak 10 napja volt. Namármost két eset lehetséges. Mivel májusban is esett az eső, (ami köztudomásúlag aranyat ér)tehát ha Péterpálra eláll akkor rekordtermés lesz, lesz gazdatüntetés, hogy szaréhugyé veszik a búzát, egyre drágul a gázolaj, kérünk támogatást. Ha meg elveri az eső az aratást, jönnek a fellobogózott traktorok megbüntetni a pesti ingyenélőket, hogy azonnal adjanak támogatást, mert a földeken elrohadt a búza, miből élünk meg. Egészen komolyan mondták tavalyelőtt is a hősöktereiek, hogy "ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik". Nagyon kiszámítható ez az agrárium. Érdekes lenne mit szólnának, ha a szállodások kimennének tüntetni, hogy a magas forintárfolyam miatt nem jön a nyugati vendég. Sajnos ma az eső elmosta a hajóemelést, ha netán délutánra elállna, kirobogok átrakni a szorítókat a következő deszkákra.

19:56 Egész masszív a pad, alig hajlik ha ráülök, pedig még 1/3 -a a léceknek hátravan a tetejéből. Ismét felraktam négyet 20 helyen szorítva, kétoldalt culagokkal. És még mindíg szinte pillekönnyű. Lefényképezném a naplóba, de nem találom a kamera akkutöltőjét, lehet lentmaradt Balatonon. Nem bírtam a véremmel és elkezdtem emelni a hajót a tatoldalon, 3 centire jutottam, aztán elkezdett ismét zuhogni az eső, az olajamelő alatti negyednégyzetméteres kazánlemez egyszerűen elsűlyedt a sárban és az emelőnek csak a teteje állt ki a tócsából. Amúgy is macerás az emelés, nemhogy még sárban henteregve, pláne csúszik minden. A hajó kielje acél gerendákon ül, hat helyen 10X10 cm-es fenyőfa dúcokkal kitámasztva a fenék,  a dúcok talaj felőli vége is a hosszú "U" gerendákra támaszkodik, így nem tud a földbe sűlyedni, ezeket a támaszokat még három helyen (jobb lett volna négy, de nincs több hébér) megduplingoltam hébérekkel, az a technika, hogy tizet nyomok az olajemelővel, aztán a kiel alá kazánlemezeket csúsztatok, amennyit emeltem, majd körbejárom a hajót 5 kilós kalapáccsal beljebb ütöm a támaszokat és a hébéreken tekerek 5 kattanást. Csak nem esik a fejemre Amapola azután, hogy annyit tettem érte.

Szép munka a padládázás, mert fával dolgozni eleve szép dolog és ez elég aprólékos ennek megfelelően mint sok más a hajóépítésben ez sem valami haladós. Amikor csak 10 szorítóm volt az volt kevés. Most van már 20, most az a kevés. Nem akarok csavarozni, bár a végén az is lesz benne  pár darab biztosításképpen, de ragasztok minden lécet léchez, így az egésztől nagy szilárdságot és alacsony súlyt várok, nem mindegy, hogy egyre öregedve, mekkora súlyú ládatetőt emelgetek majd.  Namármost amikor elfogynak a szorítók, várni kell egy napot és valami mást csinálni addig amíg le lehet szedni őket és az újabb léceket odaragasztani. Ma például a "más" az, hogy J-t viszem a reumatológiára, mert szegényke nem javul. Reggel éppen csak kirohantam a hajóra átrakni a szorítókat a következő munkafázisra, meg megöntöztem a paradicsompalántákat. Lehet mégis lesz termésem, mert a Toldy Miki hozott palántákat és az enyémből is kinőtt pár amit a vakond (vagy pocok, ürge, vagy mi az ami a föld alatt él és legalább 20 centi hosszú amikor kiöntöm, majd kiásom, mire elszalad) megkimélt.

Most már délután van, J-t bentfogták a Péterfyben, csak úgy mitsem sejtve bevánszorogtunk vizsgálatra aztán már fekszik is egy ágyon és lóg az infúzió a karjából. Szerencsére nincs messze a kórház, így egyszerű volt utánavigyem  a menetfelszerelést, aki nem tudja mi az, örüljön, én álmomból felkeltve is vágom, szegény szüleim nyomán. Kis kórházi szines, miután az iratait visszaadta a nővér, figyelmeztetett, jobb ha hazaviszem őket, mert itt ellopják. 

Mindenféle más dolgom is volt az elmúlt napokban, de azért tegnap a Józsival levágtuk és legyalultuk a gépén a padládák anyagát. Kész  és a helyén van végre a bal padláda bal oldali acélszerkezete, estére le is festettem másodszor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég nehéz volt a deck alatt a hegesztés, épp hogy csak befért a fejem és  még a kezeimnek is be kellett férni a hegesztőelektróda-fogóval, meg a pajzzsal, de valahogy megoldottam. A bordáslemez annak a podesztnek a teteje amin a kormányos ácsorog, hogy kilásson a szalon felépítmény felett, alá pedig a háló ágyainak lábrésze nyúlik be. Minden hely kihasználtatik egy jól megtervezett hajón.

 

 

Tegnap és ma nekiálltam a padláda tetejének baloldali tartószerkezetét összeheszteni. Az alapozáshoz használt  vascsillámos festékhez szükségem lesz higítóra, mert fogytán van. Tegnap kirobogtam Újpestre a Budalakk egyik utódkáeftéjéhez, a Budalakk Innovához. Ugye ahogy sok más régi nagy cég ez is szétesett a privatizáció során mikrovállalkozásokra, de ittmaradt a Révai úr aki nagtudású idős vegyészmérnök, valamennyi Budalakk termék atyja, annakidején őt találtam meg és nagyon jó tanácsokat adott a hajófestéssel kapcsolatban.  A vascsillámossal nincs is probléma, mert az az ő termékük, de a Katepox amit ugyancsak használok, ahhoz is kellett volna higító, kérdem az eladót van e. Azt mondja sajnos nincs, menjek érte Gyálra, vagy hova a fenébe, mert azt a terméket másik Budalakk klón örökölte.  Na mondom kérdezzük csak meg a Révai urat, ott szokott lenni hátúl az irodájában! Egyből monta az okosságot, az Epodur 217  higító a katepoxhoz is jó. Szóval tele az ország az ifjú titánok dicsőségével, aki elmúlt 50 ássa el magát, de ha valami "nincs benne a gépben" megáll a tudomány. Ma kiválogattam a padládák faanyagát és egyik oldalt egyenesre vágtam három deszkát, megbeszéltem a Józsival, hogy holnap felcsíkozzuk a gépén és lenyomjuk vastagsági gyalun. Piszok meleg volt a tűző napon a dögnehéz deszkákkal manőverezni, jól el is fáradtam, most pihenkélek.

Amapola remekül viselte a majd kéthetes magányt, semmi gond, csak a paradicsomültetvényt verte fel a gyom, kicsit kihúzgáltam őket. A kultúrnövények a természet mostohagyermekei, míg a gyomok az édesgyermekei, így azok minden emberi erőfeszítés ellenére növekednek, szaporodnak. A paradicsomra egyébként is rájár a rúd, elöször a magról ültetett palánták amiket féltő gonddal nevelgettünk itthon az ablakban, kiugráltak az edényből, amikor kirobogóztam velük Amapolához, a magról újraültetetteket meg kitúrta a vakond, ahogy nézem tán három-négy ha kikelt és az erős késés miatt csak akkorra fog teremni amire éppen lefagy. Hát ebben a parasztműfajban nem vagyok a toppon.

Szóval minden a legnagyobb rendben, hajó ahogy otthagytam. Ledeszkáztam a baloldali padláda alját. Minden eleme könnyedén kiemelhető, így ha alatta takarítani, festeni kell nincs akadálya. Egyelőre így marad a kőris anyag, de a végén alaposan leápolom majd lenolajkencével és lelakkozom, mert  nem tudom teljesen vízzáróra elkészíteni a tetejét, illetve olyan körülményes lenne, hogy nagy esőben, vagy felcsapódó hullámpermetnél ne menjen bele egy csepp víz se, hogy inkább nem kínlódok vele, ami fent egy kevés bemegy, az alúl kifolyik, a vitorlázás nem sivatagi sport, itt úgyse lesz olyan holmi ami tönkremegy, ha egy kis vizet kap.

Na ma nekiindultunk hazafelé. Egész jól ment J-nak. Végül is eltekintve az eltekintendőktől egész jól éreztük magunkat. Mielőtt kiakadt volna J dereka átbicikliztünk Balatonfüredre ahol egy kicsit vitorláztunk a Szilágyiékkal a "Suttorán" (Az elöző hajójuk a "Jokkó" volt, éljen Dékány András! Aki nem tudja ki volt azonnal nézzen utána!) Elöző hét szombat -vasárnap  volt a Mihálkovics emlékverseny, az első futam rajtját meg a szemesi bólyakerülést Fövenyesről néztem távcsővel, aztán  (mivel J közölte, hogy dagadt vagyok) elhatároztam, hogy kevesebbet eszem és többet mozgok, átbringáztam Tihanyrévbe a Berbank (mostanában azt hiszem ÁFI) kikötőbe és szárazra próbáltuk inni a "Lázadó" nevű 25-öst a befutó után a "Batyus" kormányossal, legénységével (egyikük a Méder Pista, aki a földkerülő Méder Áron papája) meg a Frigyer Attila+legénysével. Jól esett kicsit találkozni a régi flottatársakkal és beszívni a verseny hangulatát. Nem mondom, hogy nem éreztem vággyal teljes nosztalgiát, de valamiért valamit, ha nem hagyom abba a versenyzést és nem koncentrálok kizárólag Amapolára, sose érem el a célom. Visszafelé, mivel odafelé a parti út elég hoszú volt, a hegynek felfelé a falun át az Apátságnak vezető rövidebb, de hegynek felmenő úton pedáloztam, bevallom kéteszer le kellett szállnom és vagy 100métert tólni, mert kifogyott a szuflám. Mire visszaértem a falumba a fenekem meglehetősen sajgott és iszonyatosasn elfáradtam, de hát a zsírégetés nem megy másképpen. Máris karcsúbbnak érzem magam.

Valamikor úgy kb. 15 éve egy sajmeggy fácskába, melynek magját a kerítés tövébe pottyanthatta egy madárka és ott kikelt, beleszemzettem germerszdorfi cseresznyét (szegény Bandi bácsi azóta meghalt székely ember fájáról kaptam a szemeket és egyikük csodák csodája megfogant, pedig elöször csináltam ilyet) ami úgy négy éve már termett egy keveset. Csoda finom a termése, nagyszemű sötét mézédes, csak egy a bökkenő, a madaraknak is izlik, egyszer a legelején ettünk belőle, azután egy szemet se, mind leették a rigók és a seregélyek. Na elhatároztam, hogy ennek végetvetek és a Tengerész régi 4m-es bummját felállítottam a fa mellé egy- a MAHARTos régi munkáskabátomból és egy IBIS VOLGÁs kertésznadrágból, meg némi szalmakalapból, jégergatyaszárból applikált- madárijesztőt rögzítettem rá. Ő a Rigójancsi.    Az utca felőli képen jól látszik, ahogy a kerítés fölé magasodva kitárja karjait a fa lombkoronája felé. Eredmény: azon az  oldalon megmaradt a cseresznye, legalább egy kiló jutott nekünk, de a túloldalról már nem volt félelmetes a madaraknak, mert ott mindent felzabáltak. Jövőre két madárijesztőt kell csináljak.                                                      

                     

Belevágott J. derekába a lumbágó, hexenschusz, idegbecsípődés, vagy amit akartok. Balatonon pont mielőtt hétfőn haza indultunk volna. Egyelőre maradunk, se hajóépítés, se naplóírás (ezt egy internetshopban írom) maszírozom, kenőcsölöm, amíg nem tudom behajtogatni az autóba (tetőcsomagtartón deszkára kötözve nem akar jönni) maradnunk kell.