Na ma nekiindultunk hazafelé. Egész jól ment J-nak. Végül is eltekintve az eltekintendőktől egész jól éreztük magunkat. Mielőtt kiakadt volna J dereka átbicikliztünk Balatonfüredre ahol egy kicsit vitorláztunk a Szilágyiékkal a "Suttorán" (Az elöző hajójuk a "Jokkó" volt, éljen Dékány András! Aki nem tudja ki volt azonnal nézzen utána!) Elöző hét szombat -vasárnap volt a Mihálkovics emlékverseny, az első futam rajtját meg a szemesi bólyakerülést Fövenyesről néztem távcsővel, aztán (mivel J közölte, hogy dagadt vagyok) elhatároztam, hogy kevesebbet eszem és többet mozgok, átbringáztam Tihanyrévbe a Berbank (mostanában azt hiszem ÁFI) kikötőbe és szárazra próbáltuk inni a "Lázadó" nevű 25-öst a befutó után a "Batyus" kormányossal, legénységével (egyikük a Méder Pista, aki a földkerülő Méder Áron papája) meg a Frigyer Attila+legénysével. Jól esett kicsit találkozni a régi flottatársakkal és beszívni a verseny hangulatát. Nem mondom, hogy nem éreztem vággyal teljes nosztalgiát, de valamiért valamit, ha nem hagyom abba a versenyzést és nem koncentrálok kizárólag Amapolára, sose érem el a célom. Visszafelé, mivel odafelé a parti út elég hoszú volt, a hegynek felfelé a falun át az Apátságnak vezető rövidebb, de hegynek felmenő úton pedáloztam, bevallom kéteszer le kellett szállnom és vagy 100métert tólni, mert kifogyott a szuflám. Mire visszaértem a falumba a fenekem meglehetősen sajgott és iszonyatosasn elfáradtam, de hát a zsírégetés nem megy másképpen. Máris karcsúbbnak érzem magam.
Valamikor úgy kb. 15 éve egy sajmeggy fácskába, melynek magját a kerítés tövébe pottyanthatta egy madárka és ott kikelt, beleszemzettem germerszdorfi cseresznyét (szegény Bandi bácsi azóta meghalt székely ember fájáról kaptam a szemeket és egyikük csodák csodája megfogant, pedig elöször csináltam ilyet) ami úgy négy éve már termett egy keveset. Csoda finom a termése, nagyszemű sötét mézédes, csak egy a bökkenő, a madaraknak is izlik, egyszer a legelején ettünk belőle, azután egy szemet se, mind leették a rigók és a seregélyek. Na elhatároztam, hogy ennek végetvetek és a Tengerész régi 4m-es bummját felállítottam a fa mellé egy- a MAHARTos régi munkáskabátomból és egy IBIS VOLGÁs kertésznadrágból, meg némi szalmakalapból, jégergatyaszárból applikált- madárijesztőt rögzítettem rá. Ő a Rigójancsi.
Az utca felőli képen jól látszik, ahogy a kerítés fölé magasodva kitárja karjait a fa lombkoronája felé. Eredmény: azon az oldalon megmaradt a cseresznye, legalább egy kiló jutott nekünk, de a túloldalról már nem volt félelmetes a madaraknak, mert ott mindent felzabáltak. Jövőre két madárijesztőt kell csináljak.
