Nagyjából kész a baloldali padláda a cockpitban. Azért nagyjából, mert se szépen lecsiszolva, se felületkezelve nincs, mert amíg ilyen "ipari" körülmények uralkodnak a cockpitban, azaz gyakorlatilag az a lakatos-asztalosműhely, addig csak sérülne.
Viszont már harmadik napja ebéd után a padra terített szivacsokon szunyókálok. Ez különösen ma jött jól, mert a hajó alatti hentergéstől olyan mocskos voltam, (pedig kartonlapokkal betakartam a talajt, de akkor is felhordta a földet rá a talpammal, amibe aztán izzadtan egy szál gatyában feküdtem) hogy a hálókabinba be se mehettem. De csak sorjában. Két napi kemény munkával olajemelővel apránként emelve és hébérekkel támogatva megemeltem a hajót úgy 20 centivel az "U" keresztgerendák fölé, melyeken eddig harmadik éve a kiel talpán nyugodott. Miután ezzel a meglehetősen nehéz munkával végeztem, további mintegy 10-15 cm mély mélyedést kapartam kapával a kiel alá hosszában. Így kb. 40cm hely nyílt a kiel aljának megtisztítására és festésére. Vasárnap estére a hajó 12 fa, illetve acélcső dúccal kitámasztva, két "I" illetve "U" gerenda csutkán állt, alatta hosszanti talajmélyedéssel.
Ma nekiálltam a kiel fenekét sikítóra fogott drótkoronggal megtisztítani. Mivel az acéllemez eredetileg homokfujás után kapott egy alapfestést, csak apró pontokban rozsdásodott, bár ezeket elég nehéz volt eltüntetni. Többször is tengeribeteg lettem, mint mindíg, ha hanyat fekve, fejfelett dolgozom, ráadásul a fejem alacsonyabban volt mint a testem és erősen nyomtam a forgó drótkefét felfelé. Miután ezzel megvoltam az egészet lefestettem egy réteg Epodur HS vascsillámos rozsdagátló alapozóval. Ezután Katepox rétegeket fog kapni. A kiel oldalával együtt fogom az alját is festeni, mert ha csak az alját festem, egy munkafázisban fekve mint ma, előbb utóbb rosszul leszek, muszáj időnként felülni. Ráadásul mindehhez volt úgy 35 fok árnyékban.