Tegnap ismét arrébb raktam a húsz szorítót, újabb két léccel hizlaltam a láda tetejét.
Sose hittem abban, hogy amit az ember elfelejtett, azt pusztán akarattal előbányászhatja az emlékképeiből. Tehát amikor a filmeken a detektív győzködte a tanut, hogy erőlködjön, emlékezzen vissza, mindíg úgy gondoltam, hogy ez hülyeség. Most megváltoztatom ezt a véleményemet, az ember öreg korára is jöjjön rá dolgokra, addig se hülyül el. Szóval tegnap áttúrtam az egész hajót, ami nem kis munka, bele is izzadtam rendesen, szóval kerestem az olajemelőt, mert emelném a hajót, hogy a kiel aljához hozzáférjek kényelmesen festeni. Sehol se találtam. Aztán elkezdtem facsarni az agytekervényeimet és egyszercsak beugrott, hogy a baloldali ágy alatt, elől a fenékdeszka alá csúsztattam és még örültem is, hogy éppen befér állva. Közben elment az idő, úgy, hogy az emelést mára hagytam, de szakad az eső, egyelőre itthon dekkolok. Kicsit tartok ettől az emeléstől, mégis csak nyolc tonna körül van az a súly, ami alá oda kell feküdjek, miközben emelgetem. Bár már egyszer csináltam, amikor beállítottam a hajót vízszintesbe, hogy a korlátokat tudjam függőzni.
J-t ezerrel kuruzsolják, ami azért nagyon fontos, persze azon túl, hogy rossz mozgássérültnek lenni, mert egy hónap múlva megyünk Horvátországba vitorlázni és addigra fontos hogy rendbe jöjjön. Mondtam is a dokinéninek (úgy egy tizessel lehetett fiatalabb nálam) hogy korai még nekünk betegeskedni, nekünk most kezdődik az élet. Nyugdíjas és munkanélküli, ez a felhőtlen kötelezettségek nélküli szabadság!
10:40 Most jöttem vissza a kórházból. J hálistennek úgy érzi javul. Naponta kap infúzióban valami enyhítő körülményt és gyógytornázzák. Ez a Medárd nagyon bejött. Úgy szakad az eső, hogy ölcájgban mentem az utcára. Pedig egy hét és itt az aratás, Medárd meg csak 10 napja volt. Namármost két eset lehetséges. Mivel májusban is esett az eső, (ami köztudomásúlag aranyat ér)tehát ha Péterpálra eláll akkor rekordtermés lesz, lesz gazdatüntetés, hogy szaréhugyé veszik a búzát, egyre drágul a gázolaj, kérünk támogatást. Ha meg elveri az eső az aratást, jönnek a fellobogózott traktorok megbüntetni a pesti ingyenélőket, hogy azonnal adjanak támogatást, mert a földeken elrohadt a búza, miből élünk meg. Egészen komolyan mondták tavalyelőtt is a hősöktereiek, hogy "ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik". Nagyon kiszámítható ez az agrárium. Érdekes lenne mit szólnának, ha a szállodások kimennének tüntetni, hogy a magas forintárfolyam miatt nem jön a nyugati vendég. Sajnos ma az eső elmosta a hajóemelést, ha netán délutánra elállna, kirobogok átrakni a szorítókat a következő deszkákra.
19:56 Egész masszív a pad, alig hajlik ha ráülök, pedig még 1/3 -a a léceknek hátravan a tetejéből. Ismét felraktam négyet 20 helyen szorítva, kétoldalt culagokkal. És még mindíg szinte pillekönnyű. Lefényképezném a naplóba, de nem találom a kamera akkutöltőjét, lehet lentmaradt Balatonon. Nem bírtam a véremmel és elkezdtem emelni a hajót a tatoldalon, 3 centire jutottam, aztán elkezdett ismét zuhogni az eső, az olajamelő alatti negyednégyzetméteres kazánlemez egyszerűen elsűlyedt a sárban és az emelőnek csak a teteje állt ki a tócsából. Amúgy is macerás az emelés, nemhogy még sárban henteregve, pláne csúszik minden. A hajó kielje acél gerendákon ül, hat helyen 10X10 cm-es fenyőfa dúcokkal kitámasztva a fenék, a dúcok talaj felőli vége is a hosszú "U" gerendákra támaszkodik, így nem tud a földbe sűlyedni, ezeket a támaszokat még három helyen (jobb lett volna négy, de nincs több hébér) megduplingoltam hébérekkel, az a technika, hogy tizet nyomok az olajemelővel, aztán a kiel alá kazánlemezeket csúsztatok, amennyit emeltem, majd körbejárom a hajót 5 kilós kalapáccsal beljebb ütöm a támaszokat és a hébéreken tekerek 5 kattanást. Csak nem esik a fejemre Amapola azután, hogy annyit tettem érte.
