Remekül működött a vízköpő amikor péntek reggel az eső után kimentem a hajóra.
Nekiálltam kitakarni maszkoló szalaggal a díszcsíkot, meg a hajó orrában a majdani sárga mezőt ahová a név jön. Nem gondoltam volna, hogy annyi idő elmegy ezzel a munkával. Aztán elkezdtem kenni a sárgát a vízvonalra, meg a fenti csíkra és amikor már harmadszorra kentem, rájöttem, hogy SOHA nem fog rendesen takarni. Pedig nem a fekete volt alatta, csak a katepoxtól imitt -amott elszineződött alapozó. Na kénytelen voltam felkenni a csíkokra még egy réteg világosszürke alapozót és arra két réteg sárgát. Így már rendben volt a szin, de este kilencre lettem kész őrületesen kapkodva. Azért a sietség, mert elutazunk és nem hagyhattam fenn a maszkoló szalagot, mert ráégeti a nap és nem lehet leszedni többé. Tehát mindenféleképpen be kellett fejezzem a festést és leszedni a szalagokat. Elég kevés volt már a fény este kilenckor megörökíteni, nos ilyen lett.
Holtfáradt voltam, de elégedett. Mindaddig legalábbis amíg be nem ültem a kocsiba és el nem fordítottam a slusszkulcsot. Nyekk. Lemerült az akkumulátor a hosszas állásban. Egy órát piszmogtam amíg rájöttem, hogy nem tudom kiszedni az akkut, mert begyógyult alul a rögzítőcsavar és kivezettem a hajóról a töltőről egy kábelt. Nem emlékszem, voltam e életemben ilyen teszefosza a fáradtságtól. Éjszaka ment a töltés és én aludtam mint a tök a hajóban , reggelre minden rendbejött, ismét kerek a világ,süt a nap hétágról, akku tele villannyal, hazaautóztam, megyünk Balatonra és onnan hétfő délután Horvátországba, kedd reggel érkezünk Murter szigetére a "Bianca" nevű hajóra, ahol 10 napot leszünk. Tkp. ez a szülinapi ajándékom. (15.-én voltam 63 éves)