Hajónapló

Körbenéztem a neten hegesztőtrafó ügyben. Nos a Nefelejcs utcai Trakis-Hetra boltban olcsóbban kaptam, mint az OBI-ban amit kinéztem. És rendesen ki voltam szolgálva barátságos emberek által, kipróbálhattam egy próbahegesztésre két fajtát is és a kiválasztotton kérésemre kicserélték egyből az elektródafogót egy jobban kezembeállóra anélkül, hogy külön pénzt kértek volna érte. Amúgy mindíg itt veszem a hegesztőelektródákat, három sarokra lakunk a bolttól, de nem ezért voltak kitüntetően kedvesek, annyira azért nem vagyok gyakori vásárló, kb. évente veszek egy dobozzal. De van azért aki megbecsüli a vevőt. Csak ajánlani tudom őket trafó, inverter, akkutöltő ügyben. Remélem nem fognak tönkremenni. Mindenki kínlódik. Pl a lakatosok visszahúzódtak a csarnokuk fele alapterületére, merthogy négyzetméterre fizetik a Vízügynek a bérleti díjat. Beindulhatna már valami, mert a kicsik nem bírják tőkével az ínséges időszakot. Ha ennyire elfogy a munka, mindenki visszamenekül a feketegazdaságba, vagy ami még annál is rosszabb, feladja.

Vidáman hegesztek az új apparáttal, összeállt az asztalláb, bevallom kicsit féltem ettől a munkától, nagyon pontosan kellett dolgozzak, nem lötyöghet egy kicsit sem, de meg vagyok elégedve az eredménnyel. Ha minden igaz, holnap készre hegesztem, letisztítom a varratokat és lefestem.

Negyedik napja esik a hó, egész komoly mennyiség. Legalábbis a decken. Mégiscsak kellett volna vennem a hajóra akciós hólapátot, akkor most biztos nem esne. A cockpit aránylag védett a remekbeszabott ponyváim alatt hálistennek, bár a a réseken  befújja a havat helyenként a szél, majd fejlesztem még a technikát.  Mondjuk sokat nem hátráltat a munkában, egész nap műhelyben dolgozom, de iszonyatosan csúszik a deck, nagyon kell majd a csúszásgátló réteg. Tegnapelőtt megkapta az asztallap a végleges szinét,  lakkozni majd akkor fogom ha már a helyén lesz, mert itt a műhelyben nagyon hideg van, nem kötne rendesen a kétkomponenses lakk. Dolgozom a csuklós lábon, nem egy egyszerű dolog, de meglesz. Az acél anyagot nem sikítóval darabolom, hanem dekopírfűrésszel. Még valamikor tavaly próbaképpen vettem nem is drágán Makita fűrészlapokat amik mégcsak nem is vidiások. Nem fűztem hozzájuk nagy reményt, de legnagyobb meglepetésemre úgy viszi a zártszelvényeket, 3mm vastag lemezeket, mint a vajat. És nagyon sokáig elég egy fűrészlap. Külön előny, hogy tizedre pontosan lehet vele dolgozni, nem úgy mint a sarokcsiszolóval. Kellemes meglepetés. Aztán jött a kellemetlen. Tegnap este kikapcsolt a hegesztőtrafóm túlmelegedés védelme. Sebaj, ilyenkor várni kell amíg lehül. Amikor egy idő után bekapcsoltam, büdös lett és sötét. (egy munkalámpa mellett dolgozom, ami a gépek tápjáról kap áramot) Ma szétszedtem, kimértem, menetzárlat. Dobhatom a kukába. Újat kell vegyek. Ez a költség nagyon nem hiányzott. Jöhetnétek a maradék könyvekért! Legalább azok, akiknek őrizgetem a sorszámozott példányait...

Rémálom volt a ma reggeli kifelé menet. Ugye hiába fejeződött be a BKV sztrájk, mivel tegnap este robogóval tértem haza, ma azzal kellett kimenjek, mert itthon nincs hely igazán hova rakjam, félek, hogy vagy ellopják, vagy szétszedik. Már este sejtettem, hogy baj lesz, így korán ébredtem, kinézek, hát lőn, friss porhó borította az utcát. Mielőtt még beindult volna a forgalom nekivágtam az útnak, iszonyat volt a flaszterkövön csúszkálni, de az igazán veszélyes a még letakarítatlan Könyves Kálmán körút volt, főleg a szerencsére még gyér autóforgalom miatt. Az autózókat a lehető legkevesebbet érdekelte az, hogy éppen a keréken maradásért küzdök, pontosan úgy száguldottak el mellettem a még szinte üres úton, mintha semmi veszély se lenne. Fél hatra nagy megkönnyebbüléssel értem a hajóra. Így aztán jó hosszú munkanapom volt. Nekiláttam az asztal összerogyasztható lábait elkészíteni. (Az ötlet a "P" barátomtól származik, akivel szinte naponta "beszéljük meg" Emailben hajóink dolgait. Néha szidja az ember a globalizációt {mondjuk én nem nagyon} de azért ez egy csoda, hogy én itt, ő meg Ausztráliában és mégis....)

Egy kis méreg közben. Miközben ezeket a sorokat írom szól mellettem a TV-ben a Discovery chanel műsora. Hogy egy ismeretterjesztő filmben milyen csapnivaló a magyar fordítása a narrátor szövegének, az kétségbeejtő. Egyszerűen döbbenet, a gagyit gagyira halmozó igénytelensége  korunknak. Azt mondja a beszélő, miközben a képen valaki helyére tesz egy csapszeget, hogy elhelyezi a "cöveket". Egyszerűen fogalma se volt a fordítónak mi látszik a filmen. Annyira hülye, vagy annyira nem fizetik meg, hogy csak ezt adja az alamizsnáért. Szörnyen fel tudom magam bosszantani az ilyen igénytelenségen.

"P" azt tanácsolta, csináljam az összecsukló asztallábat fából, de inkább 40X60-as zártszelvényből készítem, így erősebb és tartósabb lesz. (Discoveryben szájharmonikát csinálnak, egy automata csavarokat hajt a fatestbe, azt mondja az alámondás: A gép "összeszögeli"... Anyátok!) Ma leszabtam az alkatrészek egyrészét és két zsanért fel is hegesztettem. Így fog működni.

 Hála a robogónak, már fél nyolckor a hajón voltam. Mondjuk kicsit huzatos az utazás. Felváltva csinálom a szalon étkezőasztal-lapot és a padlódeszkák méretpontosítását, ahogy kötnek a ragasztások. Ez mindenféle gyalulással, marással, ragasztással és csiszolással jár. Az asztallapnak elöször készítettem egy 80X60cm külméretű mahagóni keretet, ez 30mm vastag és 50-60mm széles, amit a maradék kevés anyagom kiadott. Sajnos már csak vicik-vacak darabok vannak a valahavolt remek, bontott anyagból. A sarkain 30mm-es sugárban lekerekített keretet a belső oldalon körben alul-felül 9mm mélyen kimartam és pontosan beleillesztettem mindkét oldalon egy-egy 9mm vastag főzésálló ukrán nyír rétegelt furnérlemezt. Az asztalnak egy lába lesz, ezzel még lesz gondom, mert ezt összerogyaszthatóra kell készítsem, hogy le lehessen sűlyeszteni, amikor az asztalból és az azt "U" alakban körülvevő szofából franciaágy lesz. Az egymástól 12mm-re lévő alsó és felső rétegelt lemez közé oda ahol a láb lesz, beragasztottam egy kőrisfa betétet, ami befogadja majd a lábat rögzítő csavarokat.

A  kép felső részén látszik hogy ragad be a köris betét. Hogy ez se legyen egyszerű, szerkezeti okokból a láb nem az asztal közepén van. (A kép alsó részén egy padlódeszka szélesedik 13mm-el.)

Szóval jó kis bíbelődős meló, de alakul.

 Itt már a felső lap ragasztódik a keretbe. Hogy a culagok ne ragadjanak hozzá a kinyomódó ragasztóval a munkadarabhoz, folpack fóliát rakok mindenütt alájuk.

És estére kialakult a végleges asztallap. A világos rész mahagóni pácot kap majd, mely kihozza a nyír  furnér szép virágos mintázatát és így illeszkedni fog az uralkodó szinvilághoz, majd az egész több réteg kemény parkettlakkot. Végül is hosszas töprengés után lemondtam a gyakran szokásos kiemelkedő peremről az asztal széleken, mert engem határozottan zavar étkezéskor, hogy töri az alkaromat. Majd ha dülöngél a hajó, csúszásgátló terítőt használunk.

Megszívtam a BKV sztrájkot. Tegnap járt a 2-es villamos, arra számítottam, hogy ma is úgy megyek, ahogy tegnap hazajöttem, 2-es villamossal és a Kossuth téren átszállva metróval, de ma, miközben sokadmagammal várakoztam a villamosra a Kossuth téren, jött egy nő, aki közölte, hiába várunk, mert a 2-es nem jár. Visszaszálltam a metróra és elmentem a Népligetig, onnan meg gyalogoltam, mint '56-ban. Pár kilométeres séta után fél tízre már a hajón is voltam. De mostmár nem bízom bennük. Kiszámíthatatlanok. Visszaültem a robogóra, kicsit melegebben kell öltözni mint nyáron, de függetlenítettem magam a BKV-tól. Az az igazság, hogy nem vagyok szolidáris egyik féllel sem. Ugye a dolgozók az egyszer már megszerzett juttatásaik fennmaradásáért kűzdenek. Ez rendbenlévőnek látszik. De az egész ország szarban van, mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjjat. Azt mondja a BKV-sok sztrájkjára vasutassztrájkkal "rászolidarított" Gaskó, hogy azért kell szolidárisnak lenni, hogy minden dolgozó érezze, nincs egyedül, ha majd ő is sztrájkol. Csak az a baj, hogy most olyanok nem tudnak bemenni dolgozni, akik soha se fognak sztrájkolni, esélyük sincs a bérharcra, örülnek, hogy a pénzügyi cérnaszálon billegő vállalkozásuk, munkaadó cégük nem húzza le a rolót éppen és szünik meg a szánalmas kenyérkeresetük. Ugyanakkor azok ellen megy a sztrájk, akik évtizedek óta nem ültek buszon, villamoson, mert még a gyereküket is autó viszi az iskolába. Azok ellen megy a sztrájk, akik talicskával tólták haza a pénzünket a BKV-tól,  de olyanok sztrájkolnak, akik közt százból van egy aki bemondja a megállókat és mielőtt kitört volna a munkalassítási buszátvevősdi, simán kijött olyan autóval a garázsból, ahol két napja száradt a padlón a hányás. (láttam) Szóval mindkét fél sorai közt jócskán vannak szarháziak, ebben az országban mindenki "megéri a pénzét", most nézem félszemmel a hiradót, a magas tárgyaló felek ülnek egymással szemben és kedélyesen röhögcsélnek.

No így néznek ki a szalon tegnap és ma befejezett furnérozásai. A szófa backboard felőli oldalfalát, bár  bakelit burkolat és alatta 8 cm hőszigetelés és párazáró fólia van, még 5mm vastag polifoam habbal is leburkoltam, hogy semmiféleképpen se legyen hideg, ha az ember odaheveredik és a pucér feneke a falhoz ér. Erre jön majd a fekvőpárnákkal azonos anyaggal történő kárpitozás.

Túl sokat nem dolgoztam ma, mert kész lett az autó, el kellett hozni. Mivel úgy alakult az életem, hogy lassan mindenki akivel kapcsolatba krülök rendes hajósember, természetesen a karosszérialakatos is az. Lévén BKV sztrájk, nem tudtam elmenni a kocsiért Pest határába a XVII kerületbe, (ha meg odarobogózok, hogy hozom vissza egyszerre a robogót és az autót is) értem jött két barátjával kocsival és egyuttal mindjárt Amapolát is megcsodálták. (Azért mostmár van ez-az amivel dicsekedhetek.) Mindhárman horgásznak, motoroshajóznak, Dunán, Tiszán, pl a mesternek olyan hajója van (megnéztem a képeit) ami egy aluminium rocsótest, megmagasította az oldalát és készített rá egy felépítményt kidobott Polski Fiat és Trabant kasznikból. NAGYON jól néz ki. Ez a magyar virtus! Bemenni a boltba kivágni a pénzt és vinni a hajót, ilyet minden hülye tud, ha van rávalója. De a semmiből valamit, a sz@rból várat építeni, olyat ami működik, ehhez fantázia, kitartás és szakértelem kell. Ennek kéne kihúzni a gödörből az országot, de nem látszik, hogy nagyban is működne a dolog. Nagy szerencsém volt hogy rátaláltam erre az emberre,  (egyik könyves látogatóm ajánlotta) remekelt az autó rendbehozatalában, ezek után semmi gondom nem lesz a műszaki vizsgán, hogy miből mit csinált álljon itt néhány kép! Ilyen volt:    

És ilyen lett:

Elkezdten felrakni a szegélyléceket a fal- és mennyezetburkolatok találkozásánál. Az volt a tervem, hogy ma be is fejezem, de olyan szép idő volt, hogy a délután nagyobbik részében a hajó mellett letakarva tárolt tüzifa maradékot  hordtam fel a cockpitba. Ezt pont ilyenkor kell csinálni, amikor nem esik az eső, hogy ha majd rossz idő lesz, ne kelljen kimenni a hajóról tüzelőért, csak kényelmesen a cockpitból rakni a kályhát. Amit az egész télre hittem, hogy kitart, biztos nem lesz elég, túlzottan optimista voltam, nagyjából január végéig fog kitartani, pedig még egy csomó egyéb fát is felvágtam, felhordtam és eltüzeltem mellette, ami az árboc és padlódeszka készítés során keletkezett. Ma úgy éreztem magam, mint Amundsen, amikor a Déli Sarkról visszatérőben egymás után ette meg hűséges szánhúzó kutyáit, amikor az utolsó tüzifadarabok felhordása után a hajóépítés során étkező és munkaasztalként, festőállványként, végül tüzifatárolóként szolgáló éttermi asztalt is felaprítottam tüzelőnek. Korábban már megemlékeztem erről a remek, két szállodában is szolgált "munkatársról", ezen a télen utoljára tesz szolgálatot nekem mint fűtőanyag, melegítve hitvány testemet, álljon itt mementóul a leltári jele, PANNONIA  SZ. V. V. 102484 E . Még egyéb fahulladékot, maradékot is felfűrészeltem és elraktároztam a cockpitban, éppen befejeztem a munkát, amikor egy rendkívül lelkes hajónéző érkezett, bár némi csalódást okozott neki, hogy a hajó vasból van, ő fára számított. Na elpofáztuk a délután maradékát, így holnap tudom csak befejezni a szegélyléceket, feltéve, hogy ki tudok menni a hajóra, mert úgy tünik BKV sztrájk lesz.

Befejeztem a burkolatok lakkozását. Az igazság az, hogy lehetne szebb is. Valahogy a felhólyagzások kivasalgatásával, a javításokkal nem a legtökéletesebb. De azért elég szép, a hibákat csak én veszem észre (meg majd "J" a röntgenszemével) amikor nagyon odanézek, mert tudom, hol keressem őket. Holnap felcsavarozom a szegélyléceket.

Két könyvet olvastam ki legutóbb. Mindkettőt a Trinexus kidobott szemétjéből kukáztam, én könyvet szemétben nem hagyok. Az első Flaubert "Bovarynéja", a második Darvas "Törökverője". Előbbi ugye világhírű remekmű, de nekem nem jött be. A maga korában hatalmas botrányt kavart szexuális töltésű regény mai szemmel lányregény. A maga korában írói bravúrnak számító aprólékos leíró részletek mérhetetlenül unalmassá teszik a mai "eksöndús" cselekményhez szokott olvasó számára a könyvet. Bevallom féloldalakat ugrottam át, várva, hogy "legyen már valami". Elmúlt az a kor, amikor komótosan éltek, haltak a népek. Hogy ez jó vagy rossz? Szerintem néha jó, néha rossz, értelmetlen rajta töprengeni, ez van. A "Törökverő", Darvas József történelmi regénye, mely Hunyadi János életét dolgozza fel, figyelemreméltó mű. Más kérdés, hogy az a nyelvezet, melyet a régi emberek szájába ad a szerző, lehet akár kortükör is, de elgondolkodtam, hogy vajh milyen nyelven beszélhetett Husz János Zsigmond királyhoz (feltehetően latinul), amit a szerző simán archaizáló magyar nyelven szólaltatott meg? Ez nem stílustörés? Egyáltalán van e jó megoldás erre? Mindenesetre a nemes tartalmú merített papírra nyomott, eredeti metszetekkel illusztrált régi Dante kiadású könyv nem érdemelte meg a szemétbe dobást.

Csiszolom, lakkozom a kivasalt falburkolatokat. A kétkomponenses parkettlakkot 1:3 arányban kell keverni. Ilyen kis mennyiségben ez nem egyszerű dolog. Ugye ezt a kiszerelést arra találták ki, hogy egymásba borítva összekeverni és felkenni. De én kis mennyiségeket használok fel egyszerre. A megfelelő arányban való keverés nem egy egyszerű dolog. Én mindíg elraktam azokat a dolgokat, amikről azt gondoltam, hogy egyszer még szükségem lesz rájuk. Persze nem szabad elfelejteni, hova raktam őket. Volt egy igazgatóm (amúgy tiszteltem, sőt szerettem és azt hiszem jó barátok lettünk az évek alatt), aki az ellenkezőjét vallotta, szerinte azt amire az embernek egy évig nincs szüksége, azt ki kell dobni. Annakidején sok, általam még megőrzendőnek vélt holmit dobatott ki velem a Volga és a Novotel szállodákban. Nos most jól jönnek azok az egyszer használatos injekciós fecskendők, amiket Uraiújfalun raktam a zsebembe, úgy 40 éve amikkel a Csiga haverom oltotta a naposcsibéket. Ezekkel remekül tudom adagolni akár néhány ecsetvonásnyi mennyiségben is a komponenseket.

Reggel befűtöttem és amíg melegedett a hajó, a műhelyben megcseréltem a pántokat a vörösfenyő gázpalackos ládán. Ahogy mondtam elég erős, 12mm átmérőjű a csapja.

A fehér lap egy kőris kerettel ellátott 6mm vastag kazánlemez 40mm vastag vörösfenyő lapon, felül 8mm vastag bakelittel takarva, ezen lesz a nagy 150-es satu. Bár nagyon szép a vörösfenyő ládatető, de majd a végleges helyén az orrdecken kap egy eloxált alu lemez fedést (a Budapest Kongresszusi Központ egykori aulájában volt hatalmas irányító tábla maradékából) és vízorros élburkolatot, végül is a láda másodlagos funkciója deck munkaasztal.

Aztán a bemelegedett szalonban tovább vasalgattam, hézagoltam, símogattam, csiszolgattam a falburkolatokat. Alakul a dolog. Szeretném a héten befejezni  és indítani az étkezőasztal "projektet". Ez lesz az utolsó komolyabb munka a belső térben. A végleges kárpitozás, fogasok, kapaszkodók, ilyen-amolyan szerelvények encsembencsemek akár a vízretétel után is kialakíthatók, úgyis a használat során fog kialakulni, mi hova kell. Az asztallal még vannak koncepciós problémáim. A Pardey filmje se tudott igazán eligazítani. Arról van szó, hogy a hajókon többnyire kiemelkedő kerete van az asztallapoknak, ami megakadályozza az evőeszközök lecsúszását ha megdől a hajó. Ugyanakkor ez a perem nagyon kényelmetlenné teszi az alsó karnak az asztalon való nyugtatását étkezés közben. Szivem szerint elhagynám a fenébe. Mondjuk lehetne valami fel-leszedhetőt kitalálni, de megint behozni egy mozgóalkatrészt, komplikálni....

Elkoboztam "J" eredeti csillogó-villogó múzeális Szarvasi Vas és Fémipari Szövetkezet által gyártott vasalóját. NAGYON nehezen adta kölcsön. Nem hitte el, hogy túl fogja élni baj nélkül az "ipari" jellegű használatot. Pedig igértem neki, hogy kap egy újat, ha bármi baja esne, de neki csak ez a jó, nem a szuper gőzölős modern szarok. Viszont a módszer, és itt most külön köszönetem a kommentekben kapott tanácsoknak, működött! Szépen kivasaltam a felhólyagzott, dudorodott felületeket, megszünt a furnér alatt a recsegés, ahogy végigmasszíroztam, és kisimult a felület. Heuréka! És a vasalónak se lett semmi baja. Ahol már a korábban lelakkozott felületet vasaltam, ott raktam alá egy papírlapot, ahol meg még natúr volt, ott símán rávasaltam és utána mindkettőnél "kivasaltam" még egy sima fadarabbal, amíg kissé visszahült. Azért macerás ez a téli munka. Reggel azzal kezdek, hogy kihamuzom a kályhát és begyújtok. Elsöpröm és kilapátolom a havat a deckről. Kissé vacogva átöltözöm munkásnak. Amíg bemelegszik a szalon az egy bő fél óra, valamit matatok az árbocműhelyben. Tegnap és ma lecsiszoltam és beeresztettem a gázpalackos ládát lenolajkencével. Felszereltem a 40mm vastag (!) fedélre a két bitang erős rozsdamentes zsanért. Ezeket a valahavolt Budapest Kongresszusi Központ kidobott Konvektomat  ételmelegítő szekrényeinek ajtajáról szereltem le, hogy még egyszer kell az majd hajóra, most jött el az ideje. Ma délelőtt elégedetten szemléltem a csodálatosra sikeredett ládát, ami egyszerre tároló és satupad, amikor belém vágott a gyanú....És tényleg! Hogyaza....!! Rossz irányba nyílik. Nem lehet a fux tetőtől hozzáférni nyitáshoz. Nem nagy baj, át kell rakni a zsanérokat a másik oldalra. Csak már annyira kész volt!

Tegnap az idei első munkanapomon megcsináltam a csőcsatlakozásokat, ismét van hideg-meleg víz kézmosáshoz, mosogatáshoz. (Most nem izzadok le a munkában, nem zuhanyozom a hajón mielőtt hazamegyek.) Ma konzultáltam még a gumicsónakos Ferivel is, mint minden ragasztók atyjával, hogy mit lehetne csinálni a felhólyagzott furnérozással, ő a győkeres (és legmacerásabb) levakarást és újraragasztást javasolta. Még teszek egy kisérletet az egyik kommentezőm javasolta felhasogatásra és ragasztóval való javításra, az egyetlen baj, hogy nem tudom megszorítani a nagy felületeken. Kieszeltem, hogy a kétkomponenses PU parketlakk az nagy valószinűséggel ragasztóként is működik. Tehát felhasogatom, alá és rákenem, (így légnedvességet se szív többé) majd mielőtt teljesen megkötne, mintha kontakt ragasztó lenne lenyomom, levasalom  egy tompa szerszámmal. Holnap kiderül mire mentem a mai egész napi munkával.

Utolsó pihenőnapomon a neten bóklászom szinte egész nap. Elég is volt a lustálkodásból. Vágyom a melóra. Alkotásra. Holnap már rendes munkanap. Belekeveredtem egy fórumba a Tékozló Homáron. A tárgy a Tescoban a sajtok lehetséges átcimkézése volt.  Sajnálatos, hogy nem lehet kultúráltan semmiről se tárgyalni, eszmét cserélni, van egy réteg akinél a gorombáskodás, a mindenáron való politikai (politika...? jobb híjján nem találok más szót rá) szurkolói megnyilvánulás, a másik alázása a cél. Cseppben a tenger. Erre megy rá a nemzet.

Na ez már a boldog újév. Teljesen ellustultam, még ma meg holnap téli álmot alszom, aztán hétfőn indul a hajóépítés. Szóval letörlesztettem az utóbbi napokban hetekben az egész éves lustálkodásdeficitemet. Annyit dolgoztam mindössze a két ünnep közt, hogy újrapántoltam a fürdőszobaajtót és megjavítottam a mikrohullámú sütő ajtaját, előbbit becsukni, utóbbit kinyitni nem lehetett már, nem túlzok évek óta, csak nyers erőszak alkalmazásásval, szóval egyáltalában nem kapkodtam el a dolgokat. Egyvégtében kiolvastam a könyvet amit a kislányomtól kaptam Karácsonyra, de amúgy csak zabáltam és aludtam felváltva, függetlenül attól, hogy este, reggel, éjjel, vagy nappal van. Na kicsit még guvadtam a TV-n fél(vagy egész)álomban, meg szörföztem a neten. Apropos zabálás.  (innen a gyengébb gyomrúak ne olvassák)"J" azt mondja egyik este, enne valami édeset, kever egy pudingot. Semmi rossznak nem vagyok megjavítója, benne voltam. Mondom én meg bontok egy pezsgőt, ne csak Szilveszterkor vedeljünk. (Na jó, a tempónkra jellemző, hogy egy üveg több napig is kitart) Eszünk iszunk.... a pezsgő ugye buborékos, ami később diszkrét büfögésekkel távozik. Hát én nem tudom az élelmiszervegyészek milyen kőolajszármazékokból alkotják a pudingpor ízanyagát, de az a pokoli utóíz, amit okoz a nyelőcsőben a szénsavas pezsgővel keverve emésztés közben felbüfögve tuti nem szerepelt a nagydoktorijaikban.

Boldog Újévet minden olvasómnak! Hamarosan már azt mondom, "Idén vízre megy Amapola".

Az a helyzet, hogy megijedtem. Merthogy rám van ijesztve. (gut ungarisch gesagt) Már a két év előtti műszaki vizsgán is csak némi anyagi rásegítéssel ment át a jövőre 30 éves VW, most meg csak úgy dől a médiából, hogy rettenetesen megszigorították a vizsgát. És hát biztos nem menne át....  Na nem arról van szó, hogy olyan autóval közlekednék, ami biztonságtechnikailag nem tökéletes, a fékek kíválóak, a gumik majdnem újak, kormány és egyebek kifogástalanok, viszont a küszöbbe jobb oldalt nem az ujjamat, hanem a karomat is be tudom dugni. Szóval akár azt is mondhatom, hogy rontja a városképet. Nekem nincs ezzel bajom, az autó leginkább csak a hajóépítéshez elengedhetetlen anyagszállítások miatt kell, amúgy meg százezerért vettem a jószágot immár hat éve, arra számítva, hogy ha kész a hajó eldobom, de hát lassabban lesz kész, mint reméltem. Utána már csak bringával közlekedünk, kell találjak valami összecsukhatókat, amik elférnek kényelmesen a hajón. Amúgy tíz éve még naponta kerékpárral közlekedtem, télen-nyáron, hóban, jégen, de amikor átkerültem a Novotel-BKK-ba, oda hegynek fel és kemény autóforgalomban kellett volna bringáznom, ez nem volt ínyemre, akkor szoktam át a robogóra. Autózni kifejezetten utálok, autópályán elalszom, városban csak menni és parkolni nem lehet, mást mindent, az időt amit a dugóban töltök sajnálom. Nem érdekel a kocsi esztétikája, (nem úgy mint kedvenc fiamat, aki kijelentette, hogy ő nem ülne be ilyen autóba) vigyen el ahova akarom biztonságosan, jót mosolyogtam a biztonsági őrön, amikor tavaly egy bank által szponzorált versenyre voltam meghívott a puccos és erre a célra még külön kiagyusztált Klub Kenese kikötőbe, nos ő valami másféle autóra számított, amikor mondták neki, hogy VIP vendégeket várnak, nem is engedett be elsőre. No szóval kezdődött azzal, hogy kellene találni egy olyan megfizethető karosszérialakatost, aki hajlandó rohadó autóval bíbelődni, mert ez egészen más műfaj, mint törött, de még újszerű autókat lakatolni. Ebben is Amapola segített, mert az egyik látogatóm tudott egy embert akihez ma elvittem a kocsit, a harmadik mondatnál kiderült, hogy van hajója, az elkövetkező két órában a hajókról beszélgettünk, (a neten Amapolát nézegetve) és az ebédje előtti maradék húsz percben lerendeztük az autó dolgát is. Mondjuk belekerül majd legalább annyiba mint amennyiért hat éve vettem, de hát még így is szerencsém van, hogy ezt a rendkívül szimpatikus embert megtaláltam. Én már másik autóval nem kezdek, az, hogy ettől megszabaduljak is pénzbe kerülne, pl. már a jövő évi kötelező biztosítást is megkötöttem rá, egy nehezebb, fiatalabb, újabb autóra biztos jóval többe kerülne, nem beszélve a vételárról. Na ez volt a mai programom.

 Ma kilátogattunk a hajóra. Elöször nem vettem észre semmit. "J" vette észre a nagyobbik bajt. Aztán a kisebbet is. Leírom mert tanulhat a káromból aki ezért olvassa ezt a hajónaplót. Előbb a kisebbet mesélem. Beindítottam az édesvíz szivattyút, hogy tudjunk kezet mosni. Épp csak elkezdett morogni amikor kis feleségem felkiálltott, "folyik a víz a szekrényből"! Elöször a ruhásszekrényre pillantottam, mégis szétfagyott megint ez az átok szivattyú? Hát hiába állítottam mellé a hősugárzót? De nem. Most a mosogató alatti szekrényajtó alól folyt a víz. Elöször azt gondoltam, valami ott fagyott szét, de aztán megláttam, hogy a szivattyú bekapcsolásakor jelentkező nyomás lelökte az AWAB bilincses csatlakozást a cirkuláció golyóscsapjának csőtoldatáról. Mi történhetett? Később megláttam, hogy a head mosdó alatti golyóscsapnál is pontosan ugyanez történt. Egy közös van bennük, hogy itt síma rézcsöveket forrasztottam be a golyóscsapok végeibe, erre szorítottam rá a műanyag tömlőket. Nos nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a hosszabb távollétemben mínusz valahány fokra lehült hajóbelsőben elridegedtek a PVC alapú tömlők és ez valahogy megváltoztatta a tapadásukat a síma csővégeken. Lehet, hogy mivel tele voltak vízzel, a megfagyáskor a jégdugó táguláskor egyszerűen letólta a csöveket. Mindenütt máshol a bordás VIEGA idomokra bilincseltem rá a tömlőket, ott nem volt semmi gond. Mondjuk a baj nem nagy, sőt jobb ha most jönnek ki a hibák. Ki kell cseréljem a síma csővégeket bordásra. A kevés kiömlött vizet felszivacsoltam, a bútor mindenütt színfa, befűtöttem, holnapra kiszárad, sehol nincs a hajón forgácslap, aminek a beázás  halál. Na ez volt a kisebbik baj. De  "J" sasszeme fedezte fel a nagyobbik bajt is, ami többnapos munkám tönkremenését jelentette. Az összes, az utóbbi napokban fáradságos munkával felragasztott furnérozás felhullámosodott! Értetlenül álltam a jelenség előtt. Ugyanúgy készítettem, mint évekkel ezelőtt a korábbiakat, amikkel semmi gond nem volt mindezidáig.  Eltekintve attól, hogy többnapi munkám veszett kárba, a hiba nemcsak, hogy kijavíthatatlan, de a több négyzetméternyi felületről már nem lehet nyomtalanul eltávolítani a furnérozáshoz használt ragasztó nyomait, (tehát már nem hagyhatom natúrfehérben, ahogy eredetileg kinéztek) arról nem is beszéve, hogy a drága pénzért vett mahagóni furnért rettenetes munkával kell majd eltávolítani ismét csak napok alatt, négyzetcentiméterenként levakarva. De mitől lett hullámos?! Töprengés közben ránéztem a falon lógó higrométerre. 85% a fűtetlen szalonban a levegőnedvesség. Nos ez a baj. Amikor felragasztottam a furnérlemezeket, 30% körül járt, merthogy rendesen befűtöttem. Ahogy nőtt a fűtetlen hideg napok alatt a levegő páratartalma, úgy szívta be a nedvességet a vékony furnér, megduzzadt, felhullámosodott. Korábban állandó volt a hőmérséklet és a páratartalom, amire meg megnőtt, vagy lecsökkent, már hetek, tán hónapok óta rajta volt a sok lakkréteg a burkolaton, nem tudott nedvességet beszívni. Hiába fűtöttem most be, tán valamennyire kisimulnak, de ami ragasztó egyszer elengedett, az többet nem ragad vissza. Szóval azért írtam le ilyen részletesen, hogy ha valaki a nyomdokaimba lépne, erre nagyon vigyázzon. Most terveket szövök, mit csináljak. Vannak elképzelésem, a káromkodáson hamar túllendültem.

Csodálatos ez a Denny Kaye. https://www.youtube.com/watch?v=2CJ5obdyF3I&feature=related (amúgy aki az elején beszól neki a páholyból az a Zubin Mehta) az 1:00-tól kezdődik az a modern szimfonikus zene, sajnos se a szerzőt se a címét nem tudom, amit már sokszor hallottam rádióban, de csak most ez az előadás ami megragadott. De ez nagyon.

Most, hogy a "kepike1" kommentje nyomán kicsit rámtörtek a régi emlékek abból a történelem előtti korból, amikor még 23 hajón lengette a magyar lobogót a szél a világ tengerein, rákerestem a neten a Memphis Jug Band felvételeire. A történet az, hogy valamikor Amszterdamben egy helyi rádióadást hallgatva szerelmesedtem bele a zenéjükbe, a primitív hangszereken előadott ősbluesba. Fel is vettem (volna) az egész műsort magnóra, de ahogy a hajó távolodott a kikötőtől, lett az adás egyre használhatatlanabb. A kedvenc számommal kezdtem mindíg a hajó hangosbemondójában egyedi szignálként a filmismertetőt. Abban az időben még nem volt videó, az otthonról küldött, zömmel többéves és a mozikban a legkisebb sikert aratott magyar művészfilmeket tudta cég kikölcsönözni tán a Moképtől, ezekkel múlattuk az időt mi magyar tengerészek. A mozigépész minden esetben a hajó elektrikusa volt, akit függetlenül a nevétől mindenki mindíg csak "Elek"-nek hívott, szólított. Nos mindíg nagy érdeklődés várta, mit vetítek aznap és a hangulatot megalapozandó szólt a film rövid ismertetője előtt ez a zene. https://www.youtube.com/watch?v=5232jeoDz0c Sajnos nem az eredeti zenekar játssza, azok mind feketék voltak, ezeket meg kihipózták, de egész  jól csinálják, bár az eredeti azért jobb volt. Ráadásul itt nem játszik a kedvenc basszushangszerem, a mosódézsára söprűnyéllel kifeszített, pengetett egyhúros quasi "nagybőgő". A szignálzene hatására automatikusan kezdett a hallgatóság szája fülig érni, ez a zene valahogy magában hordja a vidámságot. Más kérdés, hogy a filmek olyanok voltak amilyenek, egy idő után a sokadik lejátszáskor már mindenki tudta kívülről a cselekményt, a címekkel a kutya se törődött, ha kívánságműsor volt, csak úgy szólt, hogy "Elek vetítsd ma a villamosos kommunistást!", ez emlékeim szerint, egy Cserhalmi György főszereplésével készült film volt, ahol volt ellenállási mozgalom, meg '19-es forradalom, és akárcsak egy másik cserhalmis filmben, ami Hunyadi Sándor "Egy erkölcsös éjszaka" című könyvéből készült, voltak csajok alúlöltözötten. Hja kérem akkoriban még  a Playboy volt "a szexújság". Ez még abban a korban volt, amikor szőr borította a lányok vénuszdombját (Istenem de szép is az... http://www.idontlikeyouinthatway.com/pictures/20080626/demi%20moore%20nude%20naked/demi%20moore%20nude%20naked%20pictures%205.html )és háromforintos benzinnel autóztunk.

Itthon leszek a két ünnep közt, mert van "családlátogatás", meg a szokásos karácsonyozás, de már nagyon hiányzik Amapola. Holnap  pár órára azért csak kiugrunk megnézni. De könyvezés csak jövőre lesz,  akinek éppen most van vásárolhatnékja, január másodikáig kénytelen lesz várni, van még könyv elegendő.

Most érkeztünk haza. Gyógyfürdőzni voltunk, mint immáron három, vagy négy éve minden karácsonykor. Ez a karácsonyi ajándék mindkettőnknek. Nem kell rakosgatni, kerülgetni, továbbajándékozni stb, amiket az ember azzal a sok  kacattal tenni kényszerül, amik évek alatt mint kapott ajándékok felhalmozódnak körötte. Ha elérsz egy bizonyos kort, már nincs igazán szükséged több tárgyra, eszközre, mindened megvan. Az csak a karácsonyi mesékben van, hogy a nagypapa mennyire örül a jó meleg sálnak amit Karácsonyra kap. Fenéket. A nagypapának van annyi sálja, sapkája, egyéb meleg kacatja, amivel megtölt egy baromi nagy szekrényt, amit ki se nyit soha, mert az előszoba fogasról öltözködik naponta. Viszont a fürdő a kis falucskában az Északi Középhegység tövében minden évben remek kikapcsolódás. Ilyenkor mindenki beleveti magát az ünnepi őrületbe, csak mi heverünk az üres medencékben, dögönyöztetjük magunkat az élménymedence vízsugarával és sétálunk a csinos falucska főutcáján. Idén különösen mázlink volt az időjárással, bár eddig egyik évre se panaszkodhattunk. Amikor indultunk hétfő reggel, már egy napja elállt az a hatalmas hóesés, ami egy napra megbénította az országot, az elég jól letakarított utakon nem jelentett problémát a nyári gumikkal való közlekedés. Én nem ruházok be téli gumikra, nem közlekedem hegyeken, keveset autózom, alig fékezek, inkább visszakapcsolok, nekem még így tanították, nem száguldozom. Annakidején amikor még rendszeresen kijártunk sízni, a lengyel és a szlovák Tátrát is megjártam többször különösebb gond nélkül diagonál nyári gumikkal Trabanttal, szóval véletlenül se mondom, hogy a téli gumi nem jó, de ha az ember tudja mit vezet és tudja hogy kell, nincs nagy gond. Ha meg hófúvás van akkor semmi se segít.  Még a hólánc se. Akkor otthon kell maradni. Azért beraktam a teletankot autóba lapátot, termoszba forró teát, ásványvizeket, két hálózsákot, kaja meg eleve volt nálunk öt napra való. De nem volt rájuk szükség. (kivéve az ennivalóra, hisz lent saját magunkat élelmeztük, ott nincs melegkonyha) Szép nyugodt tempóban, ahogy csúszós úton menni kell, lent voltunk Bogácson kevesebb mint négy óra alatt. Nem megyek autópályára, a régi hármas út nekem tökéletesen megfel. Közel minusz húsz fok volt, ami azért volt jó, mert másnap a falucskát vastagon belepő  szűz porhóban gázolhattunk délelőtti sétánk során, mint a rosszgyerekek élvezve a városban szinte ismeretlen tiszta "hófehér" hótakaró porzását a hótaposóink körül. Azért kellett gyorsan kiélvezni a havat, mert a télnek egy nap múlva vége volt, ma már hol szikrázó napsütésben, gyönyörű szivárványhíd mentén, hol szakadó esőben és tizenvalahány fokos tavaszmelegben jöttünk haza. Nota bene kifejezetten jók voltak a nyári gumik a vízzel borított utakon, elkerülendő az életveszélyes aquaplaningot, amikor váratlanul mély víztócsákra futottam rá, mint a motorcsónakozás, olyan volt az autózás. Szóval amíg tél volt, ilyen volt a kilátás az ablakból, de aztán, ahogy  egy nap múlva megjött a tavasz, csak az vígasztalt minket, hogy nem fáztunk kicsit se, amíg a melegvizes medencéktől azt a pár tucat métert megtettük a szállodaépületig. Főleg este szerettünk lemenni ázni, mert ilyenkor a három nagy medencében csak mi voltunk, nemúgy mint napközben, amikor néha négy-ötfős "tömeg" is feredőzött. Ma meg gyorsan hazajöttünk, mert a Szilveszter ott már nekünk túl zajos lett volna.

Hazatérve egy egész oldalt megtöltöttek a kapott mailek, főleg karácsonyi jókívánságokkal, igyekeztem mindenkinek legalább egy sorban válaszolni, ha valaki kimaradt volna elnézését kérem, sose volt erős oldalam az adminisztráció és hát ez az ünnepi üdvözlősdi is valami olyasféle. De az, hogy a blogom kommentjei közt olyan kedves volt tengerészkollega üdvözlete is akad, akit nem láttam vagy huszonöt éve, az különös örömet okozott. Lacikám látogass meg még a tavasz előtt Amapolán, kibontunk egy kis piros bort a régi tengeri események emlékére! (Lisztes Laci kiemelkedő teljesítményei közé tartozik az, hogy mint fedélzeti watchmann egyetlen jólirányzott késdobással leterítette Dezsőt a már régóta kőrözött potyautas hajópatkányt)

Mai zenei ajánlatom: https://www.youtube.com/watch?v=U9CwfpDucmo&NR=1 Az elöző részböl 3:30-tól tudni, hogy miért ez a koncert zásrószáma.

ÉS MINDENKINEK...MÉGEGYSZER ....BOLDOG KARÁCSONYT!!!   Juhééé!!!

Ha jól meggondolom vagy fél éve nem pihentem, kivéve a betegeskedéssel, illetve annak megelőzése céljából ágyban töltött pár napot. Na ma fel se keltem csak most. Mitagadás jól esett a lustálkodás és még egy pár napig ez lesz. Közben jönnek az illatok a konyhából, a töltöttkáposztát és kocsonyát beigli, majd ma pogácsa követte. A hajóépítés januárban folytatódik, mivel a fűtés a szalonban tökéletes, így semmi nem akadályoz a benti munkákban. Amig nem vagyok ott, a +5 fok környékére beállított villanykályha vigyáz a ruhásszekrényben, hogy a felemelt padlódeszka alatt nehogy ismét szétfagyjon az édesvíz szivattyú, mint tavaly tette amikor még ezt a preventív intézkedést nem foganatosítottam.

Minden olvasómnak áldott, boldog, békés, egészségben élvezett szeretetteljes Karácsonyt kívánok.

Reggelizek és indulok az idei utolsó munkanapomra. Mai ajánlatommal kívánok minden szurkolómnak Áldott Békés Szeretetteljes Karácsonyt!

https://www.youtube.com/watch?v=yi1MTwnOKsE

 Estére iszonyatos hózáporban tértem haza. Az aprószemű havazás úgy délután három óra felé kezdődött és amikor öt órakor elköszöntem Amapolától már vagy nyolc centi porhó fedte az utat. Elég erős szél is volt, alighanem leáll az ország. Hazatérva egy nagyon kellemes meglepetés várt. Én már elfelejtettem azt a hagyományt, hogy a hajó árbocának tövébe helyezett ezüstpénz szerencsét hoz a hajóra és a rajta lévő "lelkekre", de kaptam postán egy blogolvasó, könyvvevőmtől egy hibátlan 1946-os kiadású ezüst ötforintost erre a célre. Egész elérzékenyültem a dologtól és oda is fog kerülni az árboc talpa alá. Sőt, most, hogy felelevenedett bennem a hagyomány, van egy ezüst "ferencjóska" ötpengősöm is valahol, azt meg a hátsó árboc alá teszem majd, biztos ami biztos, szertencséből sose árt a sok. Amúgy ezüstpénz nélkül se panaszkodhatok, én nagyon szerencsésnek érzem magam.

Tegnap befejeztem az összes padlódeszka tábla ragasztásást, bepakoltam a csomagtartóba és este a Komár Józsi műhelyében vastagsági gyalun átnyomtam valamennyit. Még az este visszaautóztam vele Amapolához a műhelybe. Ma kipakoltam az immáron mindkét oldalukon szép síma deszkákat  a további pontos méretre szabás és csiszolás helyszinén ebben a remek csarnokban, ahol jószerencsém okán működöm, még fűtés is van benne, nem miattam persze, de szétfagynának a vízcsövek másképpen. A szalonban tovább folytattam a falburkolatok mahagóni furnérozását. Ezt határozottan nem szeretem csinálni, sőt kicsit  még félek is tőle. Merthogy az oldószergőzök miatt erőteljesen kell szellőztetni, hiába fűtök, választhatok, vagy fulladozom a szipuzásban, vagy lefagy a derekam. A ragasztás elég komplikált, a széles furnér nem akar kifeküdni, megkenve pöndörödik, ha rosszul illesztem nem lehet többé elmozdítani, csak levakarni darabokban stb. Még ahol nagyon jól sikerül, ott is valami megfejthetetlen módon utólag zsugorodik a furnér, az illesztésnél néhány tized milliméter hézag képződik, amit csak bútorrestaurátor trűkkökkel tudok eltüntetni. A hűtőláda oldalán a nagy felület felragasztásakor alúl két helyen is meggyűrődött az anyag és beszakadt, kitört, itt is javítani kell majd. Így néz ki. Ha szépen lelakkozom, olyan lesz mint a mellette lévő mosogató bútorelem.

A kályhacső környékén jól látszanak a megnyílt rések a furnér csíkok közt. Eltüntetésükre a következő módszert eszeltem ki. (ez korábban más helyeken már bevált) Kis ragasztót kenek a résekbe és csiszolópapírral elkezdem simítani a felületet. Ez azon túl, hogy simítja, a résekbe behordja a finom port, ami azonnal odaragad és a hiányosság egyszerűen eltünik. A felső részen, a fal-mennyezet találkozásánál a baloldalon már felcsavarozott szegélyléc folytatása letakarja a csíkok végeit. A jobboldalon a head ajtajának kerete körben ugyancsak takró lécet kap.

A könyvespolc és a szófa hátlapja közti rész, valamint  a szófa lábazata is így fog kinézni.

Hogy ne fagyjak meg az erőteljes szellőztetés mellett, napmintnap alaposan befűtök, mint a szalon hőmérőről a mellékelt tegnapelőtt készült kép  (mely egyaránt mutatja a külső és belső hőmérsékletet) mutatja.

Juditka megkezdte a karácsonyi sütésfőzést, a kisebbik, mindössze 9 literes fazékban kocsonya fő (csak a felületi feszültség tartja bent az anyagot a fazékban, még a fokhagymagerezdeket is óvatosan csúsztatgatta bele) a nagyobbik 14 literesben készül a töltöttkáposzta. Erre vagyunk ketten. Szóval idénre felfüggesztve a fogyókúra.

FIGYELEM! IDÉN HOLNAP RENDELEK UTÓLJÁRA A HAJÓN. TEHÁT AKI KÖNYVET AKAR MÉG KARÁCSONYRA AZ MÁR CSAK HOLNAP JÖHET ÉRTE.

Ja. És valamivel még elhencegek. Annakidején a használati melegvízrendszernél kiépített saját fejlesztésű cirkulációs vezeték jelentett némi plusz munkát és anyagot, merthogy ilyesmi egyetlen gyári építésű hajón sincs, de most csodálatosan beválik. Hogy felevenítsem; célja, hogy elkerüljem a vízpocsékolást, ami a víz kifolyatásával jelentkezik mindaddig amíg a boylertől odaér a melegvíz,  kézmosásnál, mosogatásnál, zuhanyozásnál. Készítettem tehát egy visszatérő ágat a csapoktól a víztartályokig. Ennek a golyóscsapját megnyitva, a golyóscsap fémházát tapogatva,addig folyatom a vizet vissza a tankba, amíg nem érzem, hogy a bronz rendesen felmelegedett. Ekkor a golyóscsapot elzárom és azonnal a melegvíz folyik a csaptelepből. Nos most a hideg télben, hogy elég soká ér a melegvíz a gépházi boylertól a hideg csöveken át a head mosdójához, rengeteg víz folyna el feleslegesen. Így viszont a gyakran kékrefagyott kezeimnek kéjes érzés a forróvizes kézmosás.

Készülnek a padlódeszkák. Így működik a táblásítás.  Egyszerre 4-5 darabot tudok összeragasztani.

 Most azt csinálom, hogy  ragasztok, aztán amíg a ragasztó köt, a szalon maradék fehér bakelit falburkolatait borítom mahagóni furnérral. Nagyon kényelmessé vált a furnérok szabása, mert a tönkrement  asztalosoktól megörököltem egy 2,4X1,2 m-es terítőasztalt, azon működök, nem kell a szűkös szalonban manőverezni és csak a felszabott anyagot viszem a hajóra megkenni és felragasztani a falakra. Most még nem mutatós, de ha már összeéllt egy nagyobb felület akkor lesz róla fotó is. A módszer a következő; A falat megkenem egy Kaiflex nevű ragasztóval, ami ugyanolyan mint a Palmatex, csak nekem ez van. Bekenem a furnérlemezek hátoldalát is és amikor már nem ragad egyik se, a felnyomom a furnért falra. Elmondani egyszerű, megcsinálni kicsit nehezebb, mert egy rossz mozdulat és lehet eldobni a furnért, mert amint hozzáér, máris elmozdíthatatlanul odaragad. 

Tegnap a rudakat itattam. A módszer a következő. A kályhán egy konzervdobozban jól megmelegítem a lenolajkencét, papírba csomagolom, hogy ne hüljön ki amíg kiviszem a műhelybe, és beecsetelem vele a fákat. Az anyagnak csak egy részét szívja be a hideg faanyag, mert gyorsan ráhül. Ezért, amikor végeztem a kenéssel, hőlégfúvóval alaposan végigmelegítem elejétől az összes rudat, így beissza szinte az egészet azonnal, a maradélot másnapra. A következő nap (azaz ma) az egészet megismétlem. Ezt követi majd a lakkozás, a korábban már többször leírt módon. Ma már nyolckor a műhelyben voltam és a tegnap kiszerkesztett, kiszámolt, hosszméretükre szabott padlódeszka anyagot bepakoltam a csomagtartóba és kiautóztam vele a "K J" műhelyébe ahol 8,5cm-es csíkokra felszabtam valamennyi deszkadarabot. Tapasztalatlannak értelmetlennek tünhet, hogy miért kell egy 35 centi széles deszkát, hosszában ilyen keskeny darabokra felvágni, majd 35 centi szélességben ismét összeragasztani, ezért elmagyarázom. (Aki tudja attól elnézést, ugorgyon!) Ha egy deszkát magára hagyunk, az keresztirányban,  abba az irányba amerre az évgyűrük átmérője csökken, homorúan meggörbül. Ha ilyen szélességben ki akarjuk egyenesíteni, annyit kell leszedni belőle két oldalt a vastagsági gyaluval, hogy majdhogynem elfogy az anyagvastagság. Márpedig a drága anyagot nem azért vettük. De még ha megalkudnánk az elvékonyodással, akkor is fennáll a veszélye, hogy ismét "meghajósodik", ahogy  asztalostól hallottam az idevonatkozó szakkifejezést. Tehát a megoldás; a csíkokra vágott anyagot úgy összforgatni, hogy minden léc bütüjén az évgyűrűk ellentétes irányba fussanak. Ezután kell összeragasztani, majd az így kapott "táblát" átnyomni a vastagsági gyalun, illetve miután csak az egyik felének kell szépnek lennie, lehet egyengető gyaluval is kisimítani. Ez már nem fog elgörbülni. Na ma összeragasztottam az első három lapot. "A L" kedves asztalos ismerős, aki e blogot olvasva lett segítőkész jóbarát, felajánlotta az erre a célra szolgáló speciális szorítógerendáit, de rájöttem, hogy a saját és a "K J" még nálam lévő hosszú szorítói elégségesek ehhez, mert a hosszú zártszelvényeim közé beszorítva nem tud kihajolni az anyag. Holnap lefényképezem, hogy érthetőbb legyen.

Gyertek a könyvekért! Merthogy elég halovány az érdeklődés, pedig nyakunkon a Karácsony. Most nemcsak a befektetett pénzemért aggódom, (persze azért is, nem vagyok szemforgató farizeus) de majd ha 20-án elutazunk, nem kellenének az SOS telefonok, hogy miért nem vagyok ott a boltban, hogy kiszolgáljam az elalvókat.

Az utolsó rúd ami ma lett kész, egy bő három méteres csáklyanyél. Félreraktam a többi "bot" közé, megy rájuk majd a forró lenolajkence, amennyit csak beisznak, aztán a 12 réteg csónaklakk. Nekiláttam a hajópadlónak való nyers, szélezetlen borovi fenyő deszkáknak, egyik oldalélükön egyenesre vágni. Ha az összes meglesz, terveim szerint felpakoljuk a kocsitetőre és vasárnap felcsíkozzuk "J"-vel a "K J" szabászgépén (nagy asztalú vezetős körfűrész). Azutána 10 centis csíkokat évgyűrűkkel összeforgatva táblásítom (egymás mellé ragasztom) olyan 30-40 centi széles lapokra és ezek lesznek véglegesen lerakva az ideiglenes padlódeszkák helyére, melyeket négy évi használat után azt hiszem feldarabolok és eltüzelek a hajókályhában. A szállodai konyhaajtók megtették a magukét, utóljára még fűtőanyagként hasznosulnak. Amúgy egy csomó dolog, ami nem környezetszennyező, de éghető, "eltüzelődik", pl "J" nem akarta a lefolyóba önteni az elhasználódott sütőolajat, az eredeti falkonjukba töltve kivittem Amapolára és a dobozolt abrichterforgácsot megöntöztem vele amivel tüzelek. Remekül elégett. A hajón alig van valódi szemét, egy hét alatt gyűlik össze egy vödörnyi, mert például ami papír, (kélyes örömmel tüzelem el a használt papírzsebkendőkkel az influenzavírusokat) az mind megy a kályhába. A zöldséghulladék egy nap alatt kiszárad a hamuzó ajtó előtti szikrafogó tálcában, másnap megy a tűzbe. Ha nem lenne az a sok nylon csomagolóanyag, nem is lenne "igazi" szemetünk.

Kész az árbocsudár és a csúcsvitorla rúdja. Így néznek ki. Vidám volt a szívem amikor a végre napsugarasra fordult fényözönben (tegnap még csak-csak, de amilyen esős idő előtte napokig volt!), befejeztem a gyalulást és csiszolást. HÁÁÁT, ezzel kész minden rudazat famunkája!! Ez kemény volt!!! Orrsudár, két bumm. két gaff, mizzen, főárboc derékszár + sudárszár, csúcsvitorla rúdja, összesen kilenc (!) árboc(szerű) komoly fadarab. Nem akármilyen feladat volt és bevallom féltem is tőle, de fél év alatt megoldottam. Azt kérdezte a Fiala a Q rádióban a "Keljfeljancsiban", hogy az én hajóm nem mutat e valamiféle hasonlóságot a "Lucaszékével". Marhaság. A Luca széke Amapolához képest elkapkodott postamunka.

Na így néz ki a korábban említett "csomófoltozás". A kifúrt csomó helyét epoxival kitömöm és folpack fóliával letakarom amíg megköt.

Aztán a fóliát leszedem és a dugózást a fával együtt gyalulom, csiszolom.

 Ma ezt csináltam a csúcsvitorla első élének rúdjával.

Elkeltek a kutyák. Siva kutyát és kilenc megmaradt kölykét egy néni befogadta az érdi kutyamenhelyébe. Remélem nem lesz nála "kutyaéletük".

Gyertek a könyvekért! Merthogy elég halovány az érdeklődés, pedig nyakunkon a Karácsony. Most nemcsak a befektetett pénzemért aggódom, (persze azért is, nem vagyok szemforgató farizeus) de majd ha 20-án elutazunk, nem kellenének az SOS telefonok, hogy miért nem vagyok ott a boltban, hogy kiszolgáljam az elalvókat.

Azért ez a hőlégfúvó egy remek fegyver. Valamennyi "epoxi dugó"amit így indítottam be,  szépen bekötött mára, a hideg műhelyhőmérséklet ellenére. A módszer a következő. Megkeverem az epoxit némi, a csiszológép zsákjából vett, faporral dúsítva és a kifurkált csomók helyére hőlégfúvóval és egy pálcával betessékelem. A meleggel úgy kell bánni, hogy a gyanta meghíguljon a melegtől, de semmi szin alatt ne melegedjen túl. Megfelelően kezelve szépen becsorog a lukba. Vigyázni kell, hogy ne rekedjen bent levegő, mert az kötés közben a felszinre tör és ott üreget képez. Merthogy amikor a lukat púposra tömöm, egy háztartási folpack fóliadarabbal leragasztom, hogy ne csorogjon ki amikor forgatom az árbocot (majd holnap lefényképezem, úgy érthetőbb), hogy a többit is kitöltsem. Ma folytattam ami tegnapról megmaradt az árbocsudaron, meg lecsiszltam amik már kikeményedtek. Aztán nekiláttam kerekíteni azt a 4,20m hosszú, három rétegből összeragasztott botot, ami a csúcsvitorla első élébe jön, quasi a főárboc meghosszabbításaként. Reggel kiautóbuszoztam a kies Kőbányára a volt Műszéntermelő vállalat telephelyére szénkeféket venni a gépeimhez, amikben azok meglehetősen csutkára koptak. Oda kell figyelni rájuk, mert ezzel le lehet égetni a forgórészt. Egy nagy háztömbnyi lepukkant gyártelep, a többszáz dolgozó blokkolókártyájának befogadására alkalmas táblán tán kéttucatnyi lap árválkodik, a boltba is csak nehezen tudott előkeríteni a portásnéni valakit. Nagyon szomorú a kép. Bár privatizálták, de az egészen valami elmúlásszag érződött. A Csavargyár nézett ki így szülőföldemen Angyalföldön, mielőtt bezárták volna. Bár ne lenne igazam, amikor minden szenzorom azt súgta, ez a gyár a végét járja. Istenem mi lett a magyar iparból?!

 Figyelem! Amapola mellett találtam egy Pendriveot. Gondolom valamelyik látogatómból esett ki. Nem találok rajta se telefonszámot, se olyan nevet, amit fel tudnék hívni. A rajta lévő anyagban több dokumentum "Kőniger kft" néven fut, jellemző nevek Király Attila és Márkus Péter. Ha valakinek hiányzik ott lesz a hajón a cucc.

Fentieket még reggel írtam (ide, meg a Sailing.hu-ra) és milyen jól tettem, délelőtt hívott is a gazdája.

Ma egy nagyon szép és kedves hölgylátogatóm volt, bár a látogatás végén valamit zokon vett és "eltört a mécses".

Kifurkáltam, kivéstem a csomókat az árbocsudárból és elkezdtem epoxival kitölteni a lyukakat. Ebben a hidegben félek, hogy nem fog bekötni rendesen, de elsőre jól megmelegítettem hőlégfúvóval a betömött lyukakat, aztán holnap kiderül hogy sikerült.