Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Hétfő.

2009.12.08. 00:12 :: A Tengerész

Azért ez a hőlégfúvó egy remek fegyver. Valamennyi "epoxi dugó"amit így indítottam be,  szépen bekötött mára, a hideg műhelyhőmérséklet ellenére. A módszer a következő. Megkeverem az epoxit némi, a csiszológép zsákjából vett, faporral dúsítva és a kifurkált csomók helyére hőlégfúvóval és egy pálcával betessékelem. A meleggel úgy kell bánni, hogy a gyanta meghíguljon a melegtől, de semmi szin alatt ne melegedjen túl. Megfelelően kezelve szépen becsorog a lukba. Vigyázni kell, hogy ne rekedjen bent levegő, mert az kötés közben a felszinre tör és ott üreget képez. Merthogy amikor a lukat púposra tömöm, egy háztartási folpack fóliadarabbal leragasztom, hogy ne csorogjon ki amikor forgatom az árbocot (majd holnap lefényképezem, úgy érthetőbb), hogy a többit is kitöltsem. Ma folytattam ami tegnapról megmaradt az árbocsudaron, meg lecsiszltam amik már kikeményedtek. Aztán nekiláttam kerekíteni azt a 4,20m hosszú, három rétegből összeragasztott botot, ami a csúcsvitorla első élébe jön, quasi a főárboc meghosszabbításaként. Reggel kiautóbuszoztam a kies Kőbányára a volt Műszéntermelő vállalat telephelyére szénkeféket venni a gépeimhez, amikben azok meglehetősen csutkára koptak. Oda kell figyelni rájuk, mert ezzel le lehet égetni a forgórészt. Egy nagy háztömbnyi lepukkant gyártelep, a többszáz dolgozó blokkolókártyájának befogadására alkalmas táblán tán kéttucatnyi lap árválkodik, a boltba is csak nehezen tudott előkeríteni a portásnéni valakit. Nagyon szomorú a kép. Bár privatizálták, de az egészen valami elmúlásszag érződött. A Csavargyár nézett ki így szülőföldemen Angyalföldön, mielőtt bezárták volna. Bár ne lenne igazam, amikor minden szenzorom azt súgta, ez a gyár a végét járja. Istenem mi lett a magyar iparból?!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr331582144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása