Hajónapló

Sietve csináltam kiülőgurtnikat a Tequilába, mivel csak egy volt benne, az is olyan foszladozott, hogy nem mertem volna beleakasztani a lábamat. Merthogy ezt a szappantartót erősebb szélben enélkül, hacsak nem akarunk hátrafelé a vízbe bukfencezni, nem lehet kiülni, semmibe nem lehet beakasztani a lábat, még a svertkaszni se áll ki a fenékből, mint mondjuk a kalóznál, hogy a peremébe lehessen lábujjal kapaszkodni. A gurtni selejt tűzoltótömlőből készült, mint annyi más heveder (pl a rudazatok felfüggesztése a tornácon) az utóbbi időben, na ez biztos nem fog elszakadni a súlyunktól.Na sietek takarítani Amapolára, ma hajóval jönnek vendégeim és nem akarok előttük szégyenkezni amilyen kosz van a hajón, bevallom egész télen nem takarítottam.

Felállítottuk az árbocot, aztán összeraktam amit kellett. Nem a legtökéletesebbek a hajón a dolgok, pl. fogok csinálni majd hozzá egy komplett új kormányt, mert a jelenlegivel nagyon nem értek egyet (és most kivételesen nem a Fideszkormányra gondolok, bár az helyett is csinálnék egy újat). J beszedett valami fertőzést, köhög, fuldoklik, lázong, szerencsére már kifelé jön belőle, de vitorlázni azért még nem érezte magát elég fittnek, így csak F-el mentem, még sose vitorlázott, de nagyon tetszett neki a dolog.

Amúgy érzem, hogy fáj imitt amott. Mondom J-nek nézzen már rám oda ahova nem látok, mert amikor F nem ért rá én másztam be a 470-es (Sam Small) orrkamrájába és E húzta be kintről a popszegecseket. És hát beszorultam a lukba, ahova F kényelmesen (na jó aránylag gond nélkül) tudott ki-be csúszkálni. De úgy beszorultam, hogy vagy 6-8 percig tartott amíg valahogy kiűzdöttem magam. Na hát ennek a nyoma ami fáj. Ilyesmi van többhelyütt is rajtam.

Volt három nap rossz idő. Úgy volt, hogy három technikumi osztálytársam jön látogatóba kedden hajóval, de az egyiküknek begyulladt a térde, így egy héttel megcsúsztattuk a programot. És milyen jól tettük! Az apropó persze sajnálatos, de ha nem maradt volna el a látogatás, a tervezett szabadtéri, vízi programok helyett a házban kuksolhattunk volna, mert szinte végig esett, szemerkélt, kisütött, beborult, megint esett. Úgy lehűlt a levegő, hogy három éjszaka is begyújtottam a hajón a kályhába. Na nem valami nagy tűzre tessék gondolni, csak a famunka himi-humi hulladékából amolyan gyorstűzre, de nagyon jól esett a reggelig kitartó langymeleg. Szégyenszemre amikor kint sertepertéltem az esőszünetekben, még a jégergatyát is felvettem a vékony vászon munkásnadrág alá. Ma dél felé kisütött a nap és egyből melegebb lett vagy öt fokkal, mindjárt kellemesebb a kinti munka. Merthogy lett még egy hajó amin lehet munkálkodni! Az úgy volt, hogy a  Rácz Józsi jóbarátnak volt egy hajós oktató iskolája. ( http://www.deckpartner.hu/)  De amióta két éve felemelték az összes hatósági árat csak támolygott a vállalkozás, eladta a motorost, a Tequila nevű vitorlás meg ott árválkodott a parton. Na olvasta, hogy kis vitorlást keresek, nekem adta a Tequilát. csak úgy ingyen. Ilyen barátaim vannak nekem. Tegnapelőtt  E a Baylinerrel jött haza Ráckevére a Filatorigátnál lévő egyes számú telephelyéről, megrakodva vasakkal, a Kvassaynál mellé vettük a Tequilát és hazabrummogtunk vele. Kicsit töprengtem bevalljam e a szégyent ami történt, de hát ez egy napló, elmondom. Szóval meg se fordult a fejemben, hogy az árboccal ne férnénk át a hidak alatt. És nem fértünk át. A Gubacsi OK, de aztán jött a csőhíd amin tán az ivóvíz megy Csepel szigetre. Békésen ballagunk, egyszercsak egy hatalmas csattanás, kidőlt az alu árboc. Szerencsére nagy baj nem történt, semmi nem tört, szakadt, a forstagban szétcsúszott egy nipli és az árboctalpban elnyíródott három popszegecs. Az árboc (jó furkó darab semmi kúposítás, nem is ártott meg neki a havaria) tetején a karcból tudtam rekonstruálni, hogy olyan 10 centivel kellett volna alacsonyabb vízállás, hogy átférjünk. Szerencsére Csepel ivóvízellátása nem került veszélybe. :) Hát ma kitataroztam az árbocot, holnap felállítom és ki is fogom próbálni a hajót. Aztán a " Sam " is be lesz üzemelve, mert azon is megvan az a legfontosabb pár dolog ami kellett, hogy ki lehessen próbálni, csak azt kicsit komplikáltabb összerakni, mert mondjuk tízszer annyi madzag van rajta mint a Tequilán, ugye az egyik egy olimpiai versenyhajó, a másik egy végtelenül egyszerű daysailer. Lassan olyan vagyok ezzel a rengeteg vizijárművel mint Onassis.

Beleragadtam hitványtanító Mars könyvébe, az esős órákban azt olvastam, Déry Tibor "felelet"-ének első kötetét tettem kicsit félre a kellemes lektűr kedvéért.

Mondjuk igazság szerint már szerda, mert elmúlt hat perccel éjfél. Ellógtam a mai napot. Egész nap esett az eső, csak annyi időre dugtam ki az orrom, amikor kicsit elállt és gyorsan elbringáztam kenyérért. Mit lehet ilyen időben csinálni? C tudja.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=z_ms_Eo4GxQ

Betömtem a kompaszok helyét és négy réteg rovingszövettel, epoxigyantával belamináltam a repedéseket ahol az oldalsó légszekrények a fenékkel találkoznak. Reggelre megkötött a gyanta, átcsiszoltam, az első réteg glettelés után így néznek ki a javítások. Miután kitapogattam a légszekrény ablakán keresztül a repedést, elvetettem azt a megoldást amit az eladó javasolt, hogy belülről javítsam a hibát. Egyrészt nem lehet tisztességesen hozzáférni, másrészt egy korábbi gányolt javítás miatt egyik oldalon hozzáférhetetlen a hibahely.

Remélem, hogy ez volt az a két hely ahol a víz bement az oldalsó kamrákba. Hogy az elsőbe hol ment be arra nincs igazán elképzelésem, pedig ma még egyszer beküldtem F-et előre a lukba, én lámpával világítottam az oldalsó kamrákból, hogy meglátja e a fényt átvilágítani valami résen, de semmit nem találtunk. Pár helyen találtunk korábbi leszerelt veretek nyomán csavarfuratokat, ezeket gondosan betömtem, kijavítottam Epokittel ahol a gelcoat felszakadozott, ennél nagyobb javításokat idén nem tervezek, a cél, hogy minél előbb vitorlázni tudjunk a 470-essel. És itt jött el az ideje, hogy felhagyjak ezzel a "négyhetvenezéssel", az én fogalmaim szerint minden vizijárműnek nevet kell adni ( nem úgy mint Ervin akinek csak névtelen hajói vannak), igaz még keresztelőt nem tartottunk, de a neve Sam Small ( a yorkshirei ember, Eric Knight regényhőse, akivel mindenféle olyan csodálatos dolgok történnek mint senki mással) lesz, szóval mostantól "Sam". Miközben ezeket a sorokat írom J behozott a kertből egy vendéget.Egyáltalában nem fél a kis gyereksün, kifejezetten érdeklődve tekintget körbe. Egy gyors fotó aztán mehet vissza a kertbe. Tegnap ilyet is láttam.Szegénynek nem tudom az egyik lába hol sérülhetett meg.

Bár az időjárás nem kedvez a szabadtéri hajóbütykölésnek azért nekifogtam. Rajta a ponyva a hajón, ha elkezd esni betakarom, ha eláll kitakarom. Elsőre nekiálltam kibányászni a törött illetve kiakadt rózsájú kompaszt jobb és bal oldalon a deck elején. Természetesen ez se ment egyszerűen, körbe forogtak a csavarok, "hálistennek" anyás csavarokkal lettek felrakva, az anyák persze elforogtak, be kellett bújni az első légkamrába rátartani a 7-es dugókulcsot. De ha bebújok (ott kezdődött a baj, hogy igazából be se férek) nem tudom kívülről tekerni a csavarhúzót. Szóval vannak dolgok amik nem mennek egyedül. Szerencsére van nekem kifejezetten karcsú segítségem, F-et hajszoltam bele a melóba, szegénykém megkínlódott vele, mert valami rejtélyes módon az anyákra lazán rálamináltak, gondolom a tájolókat a gyártás során akkor rakták be amikor a deck még külön volt az aljától, aztán ráterítettek az egészre egy paplant amikor összelaminálták a kettőt. Szóval az anyákat először ki kellett faragni a műanyagból amiben azért nem voltak olyan fixen benne, hogy ne forogjanak el ezzel lehetetlenné téve a csavarok kihajtását a deck felől. Három dolog látszott amint nekikezdtem. 1. Az összes légkamrában víz volt illetve még van is. Szóval bemegy valahogy, de ki nem jön.  2. A laminálás csak kívülről szép, belülről egy trágya az egész, vannak helyek ahol gyűrögetni lehet a felső szövetréteget, elkeverték a gyantát, ragad most is, nem keményedett ki a fene tudja hány évtized alatt se. 3. A korábbi használók minden erőfeszítése eredménytelen volt az orrkamra vízmentessé tételére, a kompaszok körbesziloplasztozása, ragasztgatása különösen céltalan volt ebből a szempontból, ugyanis ezek alaposan bele voltak ragasztva csavarozva a deckbe, a víz rajtuk nem tud átmenni, ha bele is megy a víz a szélrózsa házába, onnan nincs út befelé mert egy zárt fazék az egész. Ergo valahol máshol jut be a víz az első rekeszbe. Hogy hol? Meg kell fejteni a rejtvényt!

Ezt a képet Beho kedvéért raktam be, ő Jenő, jött engem meglátogatni pár napja, Behoék Lujzával barátkoztak elmondása szerint, ő majdnem ugyanilyen, csak mi tudjuk őket egymástól megkülönböztetni.

Ma meglátogattam öreg barátomat Rezsőt, erős váram ő nekem, vannak kapcsolatai gépműhely ügyben ( a Budapest Kongresszusi Központ pincéjében lévő titkos műhelyemet miután nyugdíjba mentem utódaim felszámolták, esztergástul, marógépestül, nincs már hol fusiznom szerszámgépmunkát ). Amapola propulziójának legújabb variációja a tönkrement IFA kuplungtárcsa és Lada Hardy tárcsa tengelykapcsolat helyett egy Periflex gumitömlős tengelykapcsoló, az ehhez való alkatrészeket kell megesztergálni. Tegnap este lerajzoltam a végleges kialakítást, a vasakat becsomagoltam és felgumipókoltam egy banyatank csővázra, ezzel mentem Rezsőhöz ma reggel. Rezső 93 éves múlt, a járása már nem a régi, de kőkeményen kivezetett Kőbányára, háromszori átszállással és vagy 1 km gyaloglással, melynek során csak kétszer álltunk meg szusszanni és csak a biztonság kedvéért karolt belém, egyáltalán nem kellett támogassam. Szóval ebben az a lényeg, hogy én nem vagyok gazdag abban az értelemben amit ezen érteni szoktak, de mégis van ami többet ér a gazdagságnál, hogy nekem ilyen barátaim vannak! Hogy mindig van aki segítsen, ha szükségem van rá. Szóval otthagytam a vasakat egy olyan helyen ahol megvan a felkészültség rá, hogy furatos tárcsából kiálló reteszhornyos tengelycsonkok legyenek belőlük. Visszafelé Gazsi a műhely gazdája előzékenyen elsofírotzott bennünket a volt Zalka Máté térig (azt hiszem most Liget tér), így R-nek nem kellett végiggyalogolni a hepehupáson. Miután hazakísértem R-t elhoztam a Boronkay műhelyből a körfűrésztárcsámat amit két hete vittem fel élezni és ebéd után néztem. Csábító volt a Fehérvári úti piac rétesboltja, de mivel bőven volt időm a hazabusz indulásáig és sokat emlegettük a Bábel művek Pléhcsárdáját Zuglóban, mondom régen ettem szalontüdőt, benézek oda. Hát csalódás ért. Egyrészt a korábban kifejezetten gemütlich hely ahol volt idő nyugodtan elbeszélgetni Istvánnal a minden(tjobban)tudó főnökkel, az utóbbi időkben valami főkóstoló látogatása és az ezzel kapcsolatos hírverés nyomán úgy tűnik felkapott hely lett, már ahogy közelítettem meglepődve láttam, hogy az utcán kanyarog az éhes várakozók hosszú sora. Utálok sorba állni, azért már nem az '50-es '60-as években élünk amikor ez természetes volt. Aztán nézem az étlapot szalontüdő az nincs, van viszont cordon bleu, stílusosan "Gordon blő"-nek írva, na az nem az amiért ide eljöttem. Másik amit itt szoktam előszeretettel vásárolni, a rántott csirkemáj, na az se volt. És mintha az árak se a régiek lennének...  Szóval retro ide, nosztalgia oda, hátat fordítottam a "hely"-nek aminek szemmel láthatóan megártott a publicity. Felszálltam a 69-es villamosra, hogy a valamikor Vadászkert, ma Trófea vendéglő előtt leszállva és átballagva a Hungária körútra első munkahelyem, a Vegyterv előtt átszálljak az 1-eas villamosra ami majd a Népligetbe visz ahonnan a Ráckevére menő busz indul. Vegyterv persze már régóta nincs, ahogy vegyipar is csak alig, de elégedetten láttam, hogy a korábban szépen felújított 12 emeletes épület mellett a hatemeletest (melynek harmadik emeletén dolgoztam tizenkét és fél évet, J-t is itt ismertem meg) is gyönyörűen rendbe hozták, új homlokzat, minden nyílászáró cserélve, kíváncsi vagyok mi lesz itt. Kicsit elácsorogtam a Hungária Egressy sarkon, álltam és felnéztem az épületre ugyanúgy, ahogy több mint fél évszázada 1963 július 15.-én  a 18. születés- és egyben első munkanapomon. A szembesarkon annakidején Közért volt, most kínai gyorsbüfé lett, nem retro, nem bádog, nem talponálló kispiszkos, hanem csak olyan szép tiszta, udvarias olcsó és lehet kezet mosni folyékony szappannal, működik a kézszárító és a klotyóban van papír és kényelmes asztalok, székek és a kislány szépen beszél magyarul, vigyorog amikor kínaiul köszönök, a kaja meg finom volt. Mit mondjak, mostanában van ez a megélhetésikormánybevándorlótáblamizéria, én ezt tenném ki: "Ha Magyarországon élsz tanulj az idejövő kínaiaktól!" 

Hazatérve miután pótoltam az ebéd utáni alvást befejeztem a sólyakocsit.

Új kerekek, új támaszok Polifoammal beragasztva, aztán J-vel ráraktuk a 470-est és behúztuk az utcáról, holnap nekiállok a reparálásának.

Elfogyott a szalontüdő :-( . Ja ti nem is tudjátok, pénteken Behoék voltak nálunk villámlátogatáson és Laci hozott kifejezetten nekem főzött szalontüdőt zsemlegombóccal. Három ebédre futotta (nekem, J ránézni se hajlandó). Pont olyan volt mint amilyet boldogult anyám főzött. Ehhez hozzá tartozik, hogy J ki nem állhatja az ecetszagot, kijelentette, hogy bármit hajlandó főzni, de szalontüdőt akkor se, ha az életem függ tőle.

Végre kész ez az átok csónakponyva. Három napom ment rá! Most hogy dolgozzon így az ember ha egyesek megágyaznak maguknak a munkadarabon?!

Így nem lesz tele állandóan esővízzel. A szélébe nagyobbacska kavicsokat varrtam nehezéknek, remélhetőleg így nem tudja a szél felpenderíteni.

Ahhoz, hogy az utcáról behozzam a 470-est meg kell javítanom a sólyakocsiját. Én boldogtalan azt gondoltam, hogy mindössze egy defektes kereket kell rajta kicserélni. de hát semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy az ember gondolja. A a rozsdás jószágot látva alaposan nekikészültem szerszámokkal, hogy leszedjem a rossz kereket, de meglepve tapasztaltam, hogy a 14-es anyákat kézzel (!!) könnyedén le tudom csavarni. A gumis 5000-ért cserélte volna a külsőt és a belsőt, de a neten találtam  ugyanilyen kereket, párban árulják molnárkocsi kerék néven, házhoz szállítva 24 órával a megrendelés után 5250Ft volt a két darab, ráadásul nem a csúszó műanyag hüvelyes, hanem a tűgörgős. Nem szívesen csinálok negatív reklámot a hajósboltoknak, merthogy ők is a barátaim közé tartoznak, de ugyanez a kerék(na jó ott sólyakocsi keréknek hívják) az egyiküknél darabja 7900. (és ebben nincs benne a szállítás)  Na ma hogy végre vízretettük a munkacsónakot, mondom kicserélem a kerekeket. Alighanem rájöttem miért volt olyan könnyű leszedni az anyákat, a tengelyekről hiányoztak a perselyek, alighanem valaki erről a kocsiról begyűjtött alkatrészekkel javított fel egy másikat. Nem haragszom rá érte, ennyiért kocsi nélkül is megvettem volna a hajót. Mázlim volt, volt itthon megfelelő méretű csövem, igaz alumínium, nem acél mint az eredeti, de időnként megzsírozva 20-30 évet ez is ki fog bírni. Ha már nekifogtam, mondom kicserélem az elkorhadt billegő támasztó tappancsokat is, na itt lett nehéz a dolog, alumínium alkatrészek állnak olyan zártszelvény fészekben amiből nem tud kifolyni a víz, mert a feneke zárt. Kész galvánelem. Egyrészt a vas lemezesen szétrozsdált, másrészt az alu tuskóba úgy belerohadtak az M10-es csavarok, hogy oldáskor az anyák és a csavarfejek leszakadtak, középen bent maradt a csavarok szára. Szerencsére Ervinnek volt vas csöve hasonló átmérővel, holnap ebből csinálom meg ami most alumíniumból van. További szerencse, hogy volt 40X40-es zártszelvényem, így a rozsdás csukló fészkeket is lesikítóztam és újat hegesztettem fel a kereszttartóra. Így lesz a fél órás kerékcseréből (jóesetben) egy napos munka. Megtehettem volna (volt is rá ingerenciám, mert már nagyon szeretném a hajót bütykölni), hogy hagyom a fenébe a régi tákolmányt, csak a kerekeket cserélem ki, de ha már hozzányúlok legyen rendesen megcsinálva rajta minden és akkor ebben az életemben már nem kell vele többé foglalkozni.

Tegnap, ritka eset, dél-délnyugati szél fújt egész nap, méghozzá viharos erővel. Na mondom J-nek lesz a Balatonon mentenivaló, de lehet hogy páran bele is fulladnak. Merthogy a jónép a déli parton csak arra emlékszik, hogy milyen jó volt tavaly vagy azelőtt, amikor jött a vihar és lehetett a hullámokban pancsikálni, gumimatracozni. Csak azt felejti el, hogy akkor északnyugati volt, azaz a part felé fújt, most meg elkapja a strandlabdát matracot, "jaj gyorsan utána", persze a szél gyorsabb és máris ott a vízbefulladás. Vízibiciklivel ha valaki kikerül a part vékonyka takarásából, reménytelen visszajutni viharos erejű szél ellenében. Hát ma tele is volt a rádió híradása mentésekkel, szerencsére halálesetről nem adtak hírt. Jó meleg volt ma, de a házban szinte hűvös van. Nagyon bevált a hőszigetelés immáron nyári üzemben is. Egész nap a tornácon varrtam az árnyékban a munkacsónak ponyváját, megmondom őszintén már nagyon unom, bár a munkakörülmények itt is optimálisak, kellemesen lengedez a szél és egyáltalán nincs melegérzetem, ez a tornác egyszerűen tökéletes. . Sajnos ezt a kamionponyvát nem viszi a háztartási varrógép, egészen pontosan nem akarom gyötörni vele, gyakran négy réteget kell átvarrni. Szóval így kell öltögetni, unalmas, nehéz és lassú.

Tegnap este itt voltunk. http://www.hobo.hu/index.php?lang=1&modules=conc&id=749  Bevallom őszintén Ady Endrét talán a technikumi kötelezők óta nem olvastam, ezen nincs mit szépíteni. Sajnos ezek után a tegnapi est sem nyújtotta számomra azt az élményt amit vártam. Hobo enerváltnak, dekoncentráltnak tűnt, gyakran bakizott, voltak jobb részek, főleg az énekelt versek, nemhiába ő a "bárd," a reszelős hangjával a magyar Viszockij,  (mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=p5ZpiIxHVi8 ) de a szöveg, a versmondás vagy nem neki való, vagy tegnap rossz napot fogott ki. Arra nem akarok gondolni, hogy ez csak egy vidéki hakni, egy kisváros sznob közönségének, bár volt erre utaló lesajnáló megjegyzése a mesternek, aki amikor egyik hatásszünetébe valaki beletapsolt megjegyezte "Volt ennél rosszabb közönségem is, a tököli börtönben. ". Nos nem mondhatnám, hogy mellbevágó volt a művészi alázat akár a közönség, akár a nemes előadói anyag iránt. Hát így jár a magamfajta együgyű kézműves ha színházba megy. Egy dolog azért elgondolkoztatott, Ady ugyanazokkal a szellemekkel, percemberekkel, nemzeti sorscsapásként megtestesülő magyaros tunyasággal, földhözragadt parlagi bunkósággal küzdött 100 éve mint amin néha én is siránkozok itt. Ha száz év alatt nem változott semmi, mi az ami reményt nyújthatna? Vagy csak mi ketten Ady meg én vagyunk ilyen pesszimisták? Szóval változott itt valami az elmúlt, pontosítok, 113 év alatt? http://mek.oszk.hu/05500/05551/html/adypr0183.html

Egyik munka tolja maga előtt a másikat..vagy hogy van ez? Szóval akar az ember csinálni valamit, kedve is van hozzá, meg kell is csinálni, de nem lehet mindaddig, amíg meg nem csinálta azt  amihez nincs is olyan nagy kedve, de azt is muszáj, mert amíg az nincs meg a másikba nem lehet belekezdeni. Hogy világos legyen, szívesen bíbelődnék a 470-essel, de be kéne hozni az udvarra, itt mégiscsak kényelmesebb. Na de amíg itt van a bejáróban a munkacsónak , plusz nincs kerekem a sólyakocsihoz ( a gumis annyiért csinálná meg a régit amennyiért ma rendeltem szállítással két újat a netről) , addig nem tudom csinálni. A munkacsónakot vízre kéne tenni, de amíg nem vagyok kész a ponyvatartójával, meg a ponyvát nem varrtam meg, addig nem akarom vízre rakni. Merthogy elegem van belőle, hogy minden eső után ki kell merni belőle a vizet, azonkívül (bár most ismét beragasztottam a belső héj valamennyi látható repedését) minduntalan elnehezül a rejtélyes módon a dupla héj közé a kihabosításba bejutó esővíztől. Ha leponyvázom ez is megszűnik. Aztán elhoztam tegnapelőtt mielőtt Balatonra indultam volna a hajóért a Periflex kuplungot , de amíg a plazmavágók nem méltóztatnak kivágni a tárcsát addig nem tudom vinni az esztergályoshoz. (Tengelyanyagot kaptam ajándékba a Golenár Feritől). Szóval meló annyi mint égen a csillag, csak válogasson köztük az ember. De amúgy frászt fogom magam hajtani, ma este pl a szomszéd kislány (Flóra a hegesztőtanoncom amúgy majdnemorvos) 22. szülinapját ünnepeltük. Vidámság volt és béke, na ezért vagyunk itt.

Itt az ivararány is megfelelő.

Hát itt van a pici.

Ma 470-es nézőben voltam. Ez az amire deckard bukkant rá a felhívásomra. http://www.hajomania.hu/hirdetes.php?id=26944 Ha minden jól megy kedden hozzuk Sünnel Ráckevére. Rég utaztam Balatonra vonattal. Az ember amikor megautósodik, pláne családdal, főleg azzal jár. Ha jól emlékszem '72-ben váltottam autóra, most viszont, hogy pár éve eldobtam az autót, tömegközlekedek. Nos kellemesen lepett meg a vasút korszerűsödése. Az idők hajnalán volt olyan, hogy az ablakokat rögtön a Déli pályaudvar elhagyásakor be kellett csukni, nehogy a mozdony fojtó füstje megtöltse a kocsit. Aztán jöttek a villany és Diesel mozdonyok, nyitva lehetett az ablak, de a tömeges Balatonjárás, a SZOT üdülőkorszak, a hétvégi telkezés, az olcsó jegy (41 Ft volt Budapest-Siófok, bár ezt az "olcsó"-t át kell kicsit gondoljam, havi 1100-ért kezdtem el dolgozni) miatt iszonyatos volt a tömeg a koszos szerelvényeken. Volt olyan, hogy Budapesttől Székesfehérvárig a lépcsőn állva utaztam, csak Székesfehérvár után volt annyi hely, hogy be tudtam menni a peronra! És ez így ment minden hétvégén, mert ugye "navigare necesse est". (Ja és még szabad szombat se volt eleinte, szombat délután mentünk, vasárnap este jöttünk)  Most Ráckevéről a 6:11-es HÉV-vel indultam, villamos, 4-es metró, személyvonat Székesfehérvár, majd egy másik Balatonalmádiig, ahol 10:25-kor szálltam le. Semmi késés a menetrendhez képest. És a vonatok áramvonalas, kényelmes tiszta légkondis szerelvényekkel suhanva közlekednek a pályákon, nincs zakatolás és főleg nincs tömeg. Az már csak hab a tortán, hogy ingyen utazok így 70 évesen. Szóval a lényeg elfogadtam a meghirdetett árat, többet egy fillérrel se adtam volna érte, de ennyit pont megér. A hajó amúgy teljesen felszerelt, évek óta használatlan, grósz és spinakker ( ez utóbbi szinte új) rendben, a fock is használható, de lehet egy helyütt ahol ragasztva van varrnom kell. A test pár helyen javításra szorul, de nem vészes. Szimpatikus volt a quasi eladó (azért quasi, mert ő csak helyet adott a hajónak a nyaralójuk kertjében) nem az a hajó(autó stb)nepper típus, pláne ahogy említettem olvasóm, szóval megalázónak tartottam volna leállni vele alkudozni. Szóval kicsit rendbe kell hozni, aztán  ezzel fogunk száguldozni ha arra támad kedvünk. J ugyan kicsit tart tőle, de hát a 25-ös jollén annakidején megállta a helyét, folyamatosan bátorítom, bár amikor a trapézolást említem eléggé pesszimista a hozzáállása. https://www.youtube.com/watch?v=fYOi7tW5zQo  Valamikor a '70-es évek végén Dzsiutiban jártam, egy hetet voltunk ott ha jól emlékszem az M/S "Petőfivel".  ENSZ gabonát vittünk Eritreába, csak ott a korszerűtlen kikötői berendezések miatt több mint egy hónapot kellett volna horgonyon várakozni a kikötőbe való bejutás előtt, így átvezényeltek bennünket Dzsibutiba, ahonnan vasúton szállították a búzát a célországba. Nos életem egyik legszebb hete volt. Már befelé hajózva a kikötőbe feltűnt a parton a  "Club Nautique" . Dzsibuti akkoriban már nem  Franciaország egy megyéje volt, hanem önálló köztársaság, de Franciaország szövetségese, az utcán fehérbőrű idegenlégiósok és óriástermetű fekete katonák tartották a rendet (mindenki csak a saját bőrszínét verte félholtra ha netán randalírozás esete forgott volna fenn), ami egyáltalán nem tűnt nehéz feladatnak, olyan tiszta, jómódú és barátságos színesbőrűeket sehol Afrikában máshol nem láttam mint ott. Na szóval egy hétre kibéreltem egy 470-est és miután a váltótársamnak lent volt a felesége úton és egy kimenetel után nem volt kedvük többé a partra menni a trópusi hőség, sivár város és borzalmas drágaság miatt, egy hétre szabad voltam. A borzalmas árak miatt remegő szájszéllel érdeklődtem a klubban, hogy mennyibe kerülne egy hétre a hajóbérlés, de alig akartam hinni a fülemnek (franciául nem beszélek, egy amerikai srác tolmácsolt, leírattam vele papírra, hogy jól értem e az árat) annyira aprópénzt kértek a hajóért, A klub titkára alighanem az éves tagdíj egy hétre eső részét számította fel nekem. Elsőre nem akart hajót adni, merthogy ilyesmivel nem foglalkoznak, a hajók csak a rendes tagoknak állnak rendelkezésre, de olyan meggyőző voltam, hogy megesett rajtam a szíve. Hát egy hetet élvezkedtünk a mesevilágszerű korallzátonyok közt vitorlázva, búvárkodva. Egyik nap a Dobozi Gabi, másik nap a "Parafa" ( az igazi nevét már akkor se nagyon tudtam, mindenki így szólította, most meg már végképp nem) gépaszit vittem magammal a trapézra, ahogy a szolgálatuk engedte, amíg élek nem felejtem el ezt a csodás hetet.

Két napja kihúztuk a munkacsónakot a vízből, mert szakállas alga lengedez a fenekén. De nemcsak ez a baj. sajnos minden korábbi erőfeszítésem ellenére esővíz megy a dupla héj közé, gondolom teljesen átáztatta a kihabosítást, mindenesetre mindkét fél elvált a habtól, kívül-belül huppog a hajó. A baj mégcsak nem is ez, statikailag így is működik a csónak, hanem dögnehéz a sok benne lévő víztől. Két napja felállítva áll a fűzfának támasztva és a tükörnél még mindig csöpög kifelé a víz. Mindenesetre miután hangyaszorgalommal (meg spaklival, meg magasnyomású mosóval meg csiszolószivaccsal, meg vízpapírral) eltávolítottam a fenekéről az algát, lefestettem cinkkromátos alapozóval, ez a szegényember algagátlója (bár már ez is 2750 Ft egy kiló), a vízvonal alatti részt. Aztán itt van Amapola  propulziója.  Nem egyszerű a nóta. (Persze mi egyszerű? Pofázni a Parlamentben.) Szóval utána jártam a Periflexnek. Hát nem igazán fér be a Merci lendkerék és a  tengelygenerátor ékszíjtárcsája közé. Egészen pontosan éppencsak befér, de nem tudom még, hogy fogom beszerelni, mert tengelyirányban nincs hely a szükséges tologatáshoz Mindenesetre az IFA kuplungtárcsa helyett kell esztergálni egy 245 mm átmérőjű 10-es kazánlemez tárcsát, erre centrálisan és sugárirányú szögben nagyon pontosan átjelölni a furatokat, a közepéből ki kell álljon egy reteszhornyos tengely ami passzol a Periflex  hüvelyéhez, a Periflex másik felét meg valahogy illeszteni kell az ékszíjtárcsához, aminek a közepébe megy bele a bordás tengelyű irányváltó. Ma mindenesetre megrendeltem a plazmavágó cégnél egy 250 mm átmérőjű 10 mm vastag kazánlemezt. Tengelynek nem találtam anyagot, de kaptam ígéretet valakitől, hogy hétfőn utána néz. Jó sokat bringáztam ezügyben össze-vissza Ráckeve,  Lórév, Szigetújfalu viszonylatok közt, hazafelé eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egyet fagyizni. Felhívtam J-t, hogy hagyjon ott mindent és jöjjön. Amíg vártam rá, leültem egy árnyas padra az első világháború ráckevei áldozatainak emléket állító szobor tövébe. 117 név van  a szobor talpazatán. Most a város úgy 12000 lakost számlál, gondolom akkoriban talán ha harmada volt. Nem kis véráldozat és teljesen értelmetlenül. Merthogy a két napja volt "magyarok összetartozásának napja"  alkalmából eszembe jut, hogy a sok véráldozat mellett még az ország kétharmada is áldozatul esett a dirigensek butaságának. (de persze semmiből nem tanul a magyar ha főnök lesz lásd második világháború)  A nevek ABC sorrendben vannak felvésve, gyakoriak az azonos vezetéknevek még a ritkább vezetéknevek közül is, az az anya aki több fiát, netán még a férjét is elvesztette vajh hogy tudta mindezt megbocsátani azoknak akik ebbe a szörnyűségbe értelmes dolognak tartották belekormányozni Magyarországot? Az utolsó név Zsiday Vilmos lenne az ABC szerint, de kicsit más vésettel még egy B betűvel kezdődő név is ott áll utána. Meddig reménykedhetett még az anya vagy az özvegy, vagy mindkettő, támasza, szeretett párja visszatértében mire jóval az emlékmű felállítása után úgy döntött, hogy akkor az ő emberét is véssék oda, mert már biztos nem tér haza? Nem egy név már nekem is ismerős, Viski Gyuri az asztalos, Sári Pista a kőműves, gondolom az ő felmenőik vannak a szobortalpazatra vésve. Akik úgy gondolják, hogy a háború az egy jó balhé, olyan mint egy izgalmas akciófilm, kicsit elüldögélhetnének egy ilyen szobor tövében ahogy én tettem ma J-re várva hogy szembesüljenek azzal a sok névvel ami megtöltötte az emlékmű talpazatát.

Aztán megjött J és feledve a szomorú hangulatomat csodás sokgombócos fagylaltkelyhekből kanalaztunk, majd legurultunk  a pénteki korzóra. Nekem kicsit gondom volt a tele hólyagommal, ezért benéztünk Golenár Feri jóbaráthoz akinek a kikötője, hajója ott van a sétány végén, na "elágazó italkeverékek" fogyasztása lett a dologból ( a kifejezés eredtét csak Rejtő fanok tudják), aztán még meglátogattuk Imrét a pecsenyesütőt majd békésen hazatekertünk.

A tűzliliom már elvirágzott, de ezt a nemtudomhogyhívják virágot ma elkaptam. 

Ez egy nyolcrugós IFA kuplungtárcsa. Volt. Most már csak négy rugó van benne, a többi négyet a gépház bilgében, meg a Mercedes motor lendkerékházában találtam meg. Nem várom el senkitől, hogy emlékezzen rá hogy nézett ki Amapola hajtása. Tehát a Zetor traktorkabin gumibakokon álló Mercedes motor ezen a lendkerékre csavarozott IFA kuplungtárcsán, illetve a bele dugott IFA bordás tengelyen, majd  egy Lada Hardy tárcsán, majd egy Technodrive irányváltón keresztül hajtotta meg a hajócsavartengelyt. Nos ezzel a kuplungtárcsával értünk haza baj nélkül tavaly a túrából. De az ideihez nem akarnék nekivágni már vele. Nem gondolok simán cserére, ha ez tönkrement akkor nyilván valamit rosszul gondoltam, nem jó ide ez az alkatrész. Pedig olyan jó ötletnek tűnt a rugózó tárcsa, de nyilván nem bírta a motor rezgéseit fixen felcsavarozva. Mert ugye a csúszókuplung nem arra van kitalálva. Ahhoz hogy kiszereljem szét kellett bontanom az egész kihajtást, utálatos munka. Holnap megyek egy céghez ahol Periflex tengelykapcsolókat árulnak, meglátom mire megyek velük.

Persze mást is csináltam, kihasználva a másra nem jó vacak időt. Van egy nagy, régen nyúló adósság, a padlás nagyjából ugyanúgy van ahogy lassan két éve beköltözéskor hagytuk. Hát igen, szóval ruhanemű és egyebek zsákokban, dobozokban, zacskókban.  Mielőtt telepakoltuk volna, volt ott egy rusztikus házi készítésű franciaágy(a korábbi tulajdonosok hálószobának használták a padlásteret), amit bár nem szándékoztam használni, de azért gondosan szétszedtem és a deszkáit összejelölve elraktam. Na kiötöltem, hogy az lesz idelent a hálószobában, lehordtuk a deszkákat és idelent összeraktam. Csak a lábakat nem találtam sehol se. Addig spekuláltam, míg meggyőztem magam, hogy elfogyott tüzelőnek, emlékeztem is holmi repedt kerek fadarabokra. Na sebaj, csináltam újakat. Amikor a matracokat szedtem elő, hogy felszerszámozzam az ágyat akkor mit találtam alattuk a fal mellett? Eltaláltad, a lábakat. Az előző tulajdonos büszkélkedett, hogy a franciaágyban milyen remek lószőrmatracok vannak. Nos megmondom őszintén elég görbe szemmel néztem rájuk, semmi ruganyosság, olyan hepehupásnak is tűntek, de ma ebéd után azon aludtam és egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek. Igaz én bármin elalszom ha álmos vagyok. Ha J-nek is tetszik, marad a lószőr, ha nem akkor sajnos kell egyet csináltassak, mert a mérete az ágynak persze semmilyen szabvány mérettel nem stimmel, 130 x 208 cm.A padlásra csináltam a Volga szálló maradék bontott vízvezeték csöveiből egy kétrudas sztenderdet a vállfás ruháknak a falazott kémény felhasználásával. Ehhez a kéményre csináltam egy hegesztett, csavarozott  vas kalodát, az az egyik lába az állványnak, a másik egy a tornácból maradt 10x10-es gerendaoszlop.

Ez alatt lesz egy hosszú polc, alatta még egy a cipőknek. A tőle jobbra lévő hosszú falon egy egy sor polcos szekrény mindannak ami mindezidáig kicsomagolatlanul parkol. Ami nem fér be sehova az kuka! De egyelőre leállok a házban a munkákkal, holnaptól  Amapolán indítom a nyári hajózást megelőző karbantartást. Szóval a kicsomagolás őszi terv. Végülis ha eddig ráért...

Amivel nem lehet betelni. (előtérben az Ervin hajója)

Rég írtam, de hát nem nagyon volt miről. Komoly dolog nem készült. Pocsék idők voltak errefelé. Napokig esett az eső, kihoztam a hajóról a varrógépet és  idebent a nappaliban varrtam, foltoztam a melósruháimat. Amikor kicsit javult az se tartott sokáig, kisütött a nap, aminek már komoly ereje van, hirtelen nyár lett, a reggeli öltözékben izzadt az ember. Kinézek az ablakon, J bikinialsóban és egy szál pólóban nyírja a füvet. Két óra múlva megyek ki a hajóra, viharos szél fúj és hosszú nadrágban flanel ingben didergek. Szégyenszemre be is gyújtottam három éjszakára a hajókályhába és nem volt túlzás a dolog, igen jólesett a meleg az esti zuhanyozáskor. Végre úgy tegnapra megemberelte magát a tavasz, délután zakóban melegem volt. Merthogy könyvbemutatón voltunk a helyi múzeumban. Erről van szó.

A füzet megjelenésének apropója, hogy 575 éve alapították Ráckevét az aldunai Keve városából menekülő szerbek. Az iszlám terjeszkedést akkor a törökök reprezentálták, az ortodox katolikus (másnap javítom A D komentelő felvilágosított, hogy ortodox keresztény) rácok, akiknek kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik voltak a dunai hajózás kapcsán Magyarországgal, választhattak, hogy vagy iszlám hitre térnek, esetleg kiirtatják magukat, vagy rabszíjra fűzve Sztambul piacterein lesznek kelendő portékák. Nos Péter bíró vezetésével inkább odahagyták szülőföldjüket és a gabonaszállító bárkáikkal megindultak felfelé a Dunán, hogy 1440-ben letelepedjenek a mai Ráckeve területén. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a történelem ismétli önmagát. Ugyanígy menekülnek a legújabbkori iszlám hódítók, az ISIS elől a leigázástól rettegők. Ez a füzet annak a 38 latin nyelvű  történelmi dokumentumnak a fotómásolatát és fordítását tartalmazza, melyek a letelepedés után keletkeztek. Merthogy az exodust követő letelepedéssel nem értek véget a rácok viszontagságai. Az okmányok tanúbizonysága szerint állandóan meg kellett küzdenie a városnak a helyi oligarchákkal, akik nem ismerték el Keve város korábban kivívott jogait. Ugyanis az eredeti Keve városnak a korábbi uralkodóktól kiváltságleveleik voltak, mely jogokat adott nekik és miután egységes közösségként, nem mint földönfutó gyalogmenekültek, hanem egy egész város kelt útra a burcsellákon (bőgőshajó) , ezeket a jogokat továbbra is bírni akarták és ezt az aktuális uralkodók, Mátyás, Zsigmond, Ulászló az iratok tanúsága szerint meg is erősítették. Mindazonáltal, hogy ezekre a függőpecsétekkel ellátott és díszes kaligrafikus betűkkel megírt okmányokra újból és újból szükségük volt, az azt bizonyítja, hogy az akkori időknek is megvoltak azok az oligarchái akik minduntalan ilyenamolyan vám és harmincadfizetési kötelezettséggel léptek fel a szabad Keve polgáraival szemben. Mindezt a füzet szerzőjének, az ólatin nyelv kiváló ismerőjének, Dr Miskei Antalnak a  könyvbemutatón tartott cizellált előadásából, meg némely fordítások böngészéséből  tudtam meg. A múzeumban amúgy az állandó helytörténeti kiállítás mellet az I. Világháború Ráckevét érintő emlékeiből van kiállítás, rengeteg helybéli katonafotóval, emléktárggyal  (gyerekkoromban alig volt lakás ahonnan hiányzott az ágyúlövedék hüvelyéből készített cikornyás mintákkal díszített virágváza és egyéb hadifogolyrelikviák, most itt már múzeumi tárgy lett, ahogy lassan én is), elgondolkodtam rajta, hogy vajh ha a török elől menekülő szerb anyának megmutatta volna valaki a jövőt, hogy ivadékait tűzben pusztítja el a XX. század, mekkora kedvvel indult volna neki az amúgyis fájdalmas új haza keresésnek. Nagy szerencse, hogy nem látunk a jövőbe.

Más. Hiányzik a sebességi vitorlázás. A Mákvirággal való játék kellemes dolog, de szívesen szaladgálnék itt a helyi vizeken valami gyorsabbal. Nem tud valaki elfogadható áron egy eladó, uraságtól levetett  470-est?

 Tegnap még nyár volt, estére megjött az eső és a hideg, most legalábbis borongós ősz van, szégyenszemre visszavettem a jégergatyát. Ilyen időben mit lehet csinálni? A csajok bezzeg tudják!  Amikor reggel jöttem befelé a hajóról C ott táncolt, dorombolt a lábam alatt, kikövetelte a reggelit, majd visszafeküdt J tetejére aludni. Én még kínlódok egy darabig a PC-kkel.

Tegnap nagyjából befejeztem a rendcsinálást az udvaron. Eltűntek a farakások, minden bontott faanyagot amiben újrahasznosítás szempontjából nem láttam fantáziát kályhaajtó méretűre aprítottam és a tornácon elraktároztam. Nagy munka volt, unalmas és fárasztó, főleg, hogy semmi alkotás jellege nincs, viszont megvan a gyújtósnak való legalább egy télre.Aztán további, csupa nemszeretem dolgot csináltam. Régebben említettem, hogy J laptopja a zsanér hibája miatt eltört, ezért nem lehetett rendesen használni, na csináltam mindenféle ravasz vasdaraboból egy olyan külső kalodát ami összefogja, így ismét használható. SP arra autózott, kérdezte mit csinálok, mondom J laptopját hegesztem. Ismer, ezért még furcsán se nézett rám. J gépén még a windows  XP fut amit sajnos már nem frissít a cég, ráadásul az évek során piszokul belassult. Korábban megvettem az Avast Grime-Fighter szoftverjét amit erre a gépre telepítettem amiről most is írok. Gyanítottam, hogy csak egy gépre érvényes a vásárlást, de gondoltam azért megpróbálom. És úgy tűnik sikerült az ő gépére is installálni és működtetni. Vérszemet kaptam és a régi ugyancsak törött és összedrótozott ASUS laptopra is megpróbáltam letölteni, sikerült, de a vizsgálatot beindítani nem tudom, azt írja ki, hogy vagy  nem talál Windowst amivel együttműködhet, vagy le vannak tiltva a perifériák. Nem tudok ilyesmiről, amúgy ez a gép is működik de piszok lassú, alighanem ez a baja vele a Grime-Fighternek is. Meg kell mondjam utálok ilyesmivel foglalkozni, mert nem értek hozzá úgy ahogy kellene.

Most olyat teszek amit még soha. A Blog.hu többször ajánlotta, hogy tehetek hirdetéseket a naplómra, amivel még pénzt is kereshetek, de én mindig visszautasítottam, ez a napló hobbi és az is marad. Hüm. Miután leírtam az előző két mondatot eszembe jutott, hogy nem igaz. Most jut eszembe, egyszer hirdettem szegény Schneider Karcsi barátom eladó hajóját, aki élete nagy álmát volt kénytelen negyedkész állapotban árulni, szegény bele is betegedett és meg is halt azóta. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy a megvalósulatlan álmok ölték meg. Szóval most ismét kivételt teszek, felhívom az olvasók figyelmét két linkre, ha belenéztek meg fogjátok érteni miért.

Annyi fűrészport szívtam ma, hogy nem győzök orrot fújni. Aprítom a fákat. Nekiálltam annak a nagy kupacnak amibe azokat a gerendákat, deszkákat raktam, amik a ház faépület része alatt tartották a hajópadlót, mielőtt felszedtem és alábetonoztam volna az egészet. Most, hogy darabolom, látszik milyen rossz állapotban voltak, kisebb részt korhadtak, de nagyobb részt rovarkártevők által károsodtak. Meg nem mondom miféle cincér, vagy kopogóbogár (most meggogliztam, van olyan is, hogy "dacos kopogóbogár" jó név mi?), vagy szíjácsbogár volt aminek a lárvája ilyen mértékben elintézte a padlót tartó gerenda alapzatot, de ahogy belevágok a láncfűrésszel, csak úgy felhőzik kifelé a finom porrá rágott (vagy emésztett és kiürített? rejtély) fa, a fűrész meg csak rohan át a szilárdságát vesztett anyagon. Pedig kívülről sokszor teljesen egészségesnek látszik a faanyag. Szóval nagyon is jó ötlet volt, hogy gondolkodás nélkül (bár a hőszigetelés miatt tettem) azzal kezdtem, hogy rendbe raktam a padló alatti részt. Viszont a nap végén bekrepált az elektromos láncfűrészem, a hiba javíthatatlan, az a nagy fogaskerék ment tönkre (egy foga kitört) ami a láncot hajtja. Ez már egyszer megtörtént, akkor az eredeti gyárit egy danamidból készítettel (esztergálás marógépen fogazás) pótoltam, de még egyszer nem csinálok ilyet, már se esztergához, se marógéphez nincs hozzáférésem. Sok évig használtam, megszolgálta az árát, béke poraira. Van egy benzinmotoros láncfűrészem is, azzal fogom holnap felvágni a maradékot.

Egyre újabb és újabb virágok nyílnak ki a kertben.

Ha nem lenne elég ami magától terem, J még vesz hozzá a piacon.

C meg a legnagyobb koszban hempereg, hogy utána meg beosonjon és befeküdjön az ágyamba.

Tegnap színházban voltunk. Itt ugyan nincs "igazi" színház, de az Ács Károly művház időnként befogad produkciókat. idejét nem tudom mikor voltam utoljára színházban. Ez ment  https://www.youtube.com/watch?v=qLpArE2N4y0  Remek előadás volt

Mámmegint péntek van. Suhannak a hetek. Kicsit lazábban, de azért termelek. A kerti qpleráj felszámolás során azokat a farakásokat tüntetem el amik a különféle bontási munkák után maradtak. Most a Balabán csatorna partján volt kerítés korhadó (kivéve az akác oszlopok, na azok nem korhadnak el soha) maradékét aprítom láncfűrésszel téli tüzelővé és hordom be a tető alá. Sokat bénáztam ezzel a fűrészeléssel. A normál eljárás, hogy egy régi vas virágállvány a munkapad, J fogja a fát, én vágom. De egyrészt J nincs mindig kéznél, másrészt utálja, mert csupa fűrészpor lesz tőle. Két napja egyedül csináltam amikor ő Pesten volt, hát félkézzel láncfűrészelni utálatos dolog, ráadásul balesetveszélyes. 18-as karika ONTudjátok mi a hasonlóság a láncfűrész és a tangabugyi közt? Épp csak hozzáérsz és az ujjad a πcsában.{Bocs}) 18-as karika OFF. Nos megelégeltem a kínlódást és összehegesztettem a maradék himihumi vasakból egy fűrészbakot.A háttérben a fehér virágállvány amin idáig fűrészeltem. A végén rendkívül kényelmes volt a befejezés, mert volt segítségem, a szomszéd Flóra (22 éves orvostanhallgató) valamilyen okból hegeszteni akart tanulni és asszisztált nekem, tisztára mint a műtőben, adogatta a cájgokat, egészen úrias volt. Annyira jól tudtunk együttműködni, hogy délután még összeütöttünk neki a maradék bútorlapjaiból egy csirkekotló ládát, egész jól használta a fúrógépet (élő koponyát már fúrt, nagyon érdekes az "emberfúró", mesélte, hogy amikor átmegy a koponyacsonton magától leáll, szóval ha ügyetlen is a dolgozó akkor se tud lukat fúrni az agyvelőbe) szöget kalapácsot. Jó ezermester lehetne belőle, de most inkább Angliába megy kutatóorvos tanoncnak. Most azért henyélek itt, mert szemerkél kint az eső, de ha eláll folytatom a farakáskupactalanítást immáron új szerszámom a fűrészbak segítségével.

Más. Egyik kedves filmem a "Vissza a jövőbe" (Back to the future) Két napja néztem (sokadszorra) a második részt a TV-ben, a távoli jövőben 2015-ben játszódik ( a film 1985-ös), hát szinte semmi se úgy alakult mint amit a film "mára" jósol. Sehol a repülő autók, sehol "légdeszka" és egyéb csodák. Megtorpanni látszik a világ, van mennyiségi fejlődés, de minőségi szinte semmi. Mert az, hogy negyedére zsugorodik a telefon és hogy "okos" az nem forradalmi változás, mint ahogy az autó, akármennyit is változott, még mindig a földön gurul, akárcsak a gördeszka. Van egy rakás villanyfaló (és anélkül halott) kütyünk, de  az ember nem győzte le a gravitációt, leginkább a saját ostobaságával küzd pont ugyanúgy mint 2000 éve.

19:45 Aztán elállt az eső (májusi eső aranyat ér) és használatba vettem a fűrészbakot. Ha visszaemlékeztek, olyan bő  két hónappal ezelőtt elmélkedtünk azon, hogy vajh a part feltöltése a komposzttal betemetett fenyőágakkal jó ötlet e. Nos Ilyen lett a part.Nádas nőtt ki a feltöltött parton. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen lesz, de örülök neki, még sose volt saját nádasom. C cserkészi az idei kiskacsákat, de azoknak persze eszük ágában sincs megtenni neki azt a szívességet, hogy kijöjjenek a partra, anyjuk felügyelete mellett vidáman pedáloznak a csatorna viztükrén.

Régen írtam. De sok új nincsen. Bevallom kicsit lelazultam a nagy munka után, nem hajtok annyira ahogy szoktam. Volt három kemény nap. Kicsit nehéz róla beszélni. Ugye Amapola vitorlás hajónak épült, de eddig még sose jutottam el odáig, hogy felállítsam az árbocokat, összerakjam a "takelázst", ennek csak a tengeren lenne értelme, a keskeny Dunán nem lehet vitorlázni a nagyobbik Dunán meg pláne nem, ott erős  a sodrás. Ezért már tavaly kivittük a rudakat a kertbe bakokra, ott volt letakarva idáig. Ahogy a többi ilyenamolyan kupacot, most ezt a tárolót is felszámoltam és az árbocokat ketten J-vel, az összes többi rudat (bummok, gaffok, orrsudár, árbocsudár,) meg egyedül felfüggesztettem a tornác mennyezete alá. Nem volt egyszerű. 

Tegnapelőtt megszüntettem az udvaron a letakart farakást és az egész maradék téli tüzelőt behordtam az új fedél alá. Már volt aki kritizálta, hogy a szép tornácot elrondítom a tüzelővel, de hát ez a feladata, ez volt a legfontosabb szempont amiért épült. Az az indiai mese jut az eszembe, amikor egy maharadzsának meghalt az imádott ifjú felesége. Elhatározta, hogy csodálatos mauzóleumot  építtet neki. A holttestet egy szarkofágba helyezték és elkezdtek köré építeni egy valóságos palotát. A csipkefinom kőfaragásokkal díszített oszlopcsarnokot drágakövek ékesítették, a rádzsa ebbe ölte bele minden vagyonát, évtizedekig csak ez érdekelte, közben megőszült, teste fonnyadásnak indult, de öregségére készen lett a remekmű, aminek messze földről a csodájára jártak. Amikor elégedetten végignézett a pompás alkotáson, megakadt a szeme az egyszerű szarkofágon és így szólt : "Ezt... ezt meg dobjátok ki innen!".

Valaki kérte, hogy legyen még kép a tornácról, akkor most utoljára bemutatom immáron elkészülve. (Na jó a lábazat burkolása még hátra van, de az a funkcionalitást nem befolyásolja, alighanem a jövő tavasz feladata lesz.)

Bealkonyult amire végeztem a bepakolással, piszokul elfáradtam, elhatároztam, hogy másnap, május 1-én egész nap csak henyélni fogok.

Így is történt. Majális volt kis költséggel és szerény résztvétellel, nem voltak szónoklatok, olyan helyi esemény volt amit saját magunknak rendeztünk. Igaz Zoli az alpolgármester kezdeményezte, de hát ő is csak egy szomszéd innen tőlünk a negyedik házból.

Ki ki vitte amit sütött, aki nagyon közel lakott az adta az asztalt, padot. Aztán megjelent a helyi harmonikás egyesület igazi retro szerelésben, úttörőnyakkendőben és olyan 350-es Csepel teherautón (és oldalkocsis Pannónia kísérettel), amit gyerekkoromban apám vezetett és a nyári szünetben néha elvitt magával a rövidebb utakra, pl többször jártunk Lábatlanban a cementgyárban.

 Félfüllel hallottam, hogy valaki húzta a száját a piros úttörőnyakkendők láttán, azt mondták korábban Fideszfan volt, most meg Jobbikos, szerintem meg semmi baj sincs ezzel, balhé az egész. Amikor megindult a teherautó a harmonika zenekarral, a dobos vad dobpergésbe kezdett és a fiúk rázendítettek a "Vörös zászló leng lengeti a szél" kezdetű nótára. Kérdeztem is a Zolit, nem lesz e ebből baj egy Fideszes vezetésű városban, de a válasz látható a csoportképen az arcokon.

 Aztán csak pihentem egész nap, sőt jobbára a mai délelőttön is, mert esett az eső, igaz most a fedett tornácon tudtam már  a rendcsinálás jegyében mindenféle díb-dáb maradék deszkákat tűzifának felfűrészelni. Délután J-vel láncfűrészeltük a kivágott fenyő törzsdarabjait, szeretném az udvaron a rendetlenséget megszüntetni.

Tegnap délutánra bejött a tízes idő. Egész éjjel dülöngélt a hajó, döngtek a hullámok az oldalán, tiszta északi volt, keresztbe kapta a hajó a szelet és a hullámokat amik, miután így a Duna hosszirányából hajtotta őket a szél, egész szépen megnövekedtek.  Reggel is tartott még a vihar, mondta a meteorológia, hogy Balatonon majdnem 140 km/órás szelet mértek, hát itt se volt sokkal kevesebb. Nem nagyon aggódtam a friss zsindelyezésért, végülis mindent megtettem, minden hódfarkat külön leragasztottam, de azért amint kimentem a partra persze azonnal ránéztem a tetőre, továbbra is hibátlan. Ha ez a szél nem tett benne kárt így frissen, akkor már nem kell későbbi viharkártól tartanom, pláne ha a nyári nap összesüti a bitumenes pikkelyeket. Megszüntettem a kerti munkaasztalt és betelepítettem a tornácra, a zártszelvény alapra (ajándékba kaptam a Rácz Józsitól, "lánykorában" egy fagylaltos hűtőláda borítását tartotta) szabtam az ideiglenes deszkák helyett végleges asztallapot, lesz rajta egy kis forgatható satu, a sok időjárási viszontagság után felüdülés lesz itt a fedél alatt dolgozni. A maradék tűzifát elkezdtem behordani a tornác végébe, ezzel vége az állandó tüzelő ki-be takargatásnak a kertben. Meg kell mondjam nagyon jó érzés betelepedni a kész alkotásba, gyönyörködni benne, hogy milyen jól sikerült és besöpörni a látogatók elismeréseit. Most visszanéztem a naplóban, 50 nap alatt építettem meg, az alapárok betonozásának egy napját kivéve teljesen egyedül, azt hiszem nem rossz teljesítmény egy öregembertől.

Kész a tető, megjött az eső! Teljesen rendben van a dolog, minden működik.Szélvihar tépázza a fákat, a hajó ringatódzik a hullámokon, de a ház déli  frontját immáron védi az új alkotás, mégcsak a szerszámokat se kellett sietve elpakolni, nem ázik lucskosra a lábtörlő, kikötőkötelek leellenőrizve, béke van és nyugalom, eső, vihar ellenére.

Nyugalom... Orbán megszólalt. Most épp a halálbüntetés visszaállításán kommunikálkodik. Egy jogásznak pontosan tudnia kéne, hogy aláírtunk mindenféle papírokat, amikor bekéredzkedtünk az EUba, hogy olyan nálunk nincs és nem is lesz. Tudja is ő azt jól, bár az, hogy jogász, az olyan mint amikor Kádárnak az volt írva a szavazólapjára, hogy "munkás", de hát ehhez nem kell jogásznak lenni.  De amióta kikaptak Tapolcán a Jobbiktól azóta nem Gyurcsány a főmumus. Ez a fociban szocializálódott  agresszív kismalac csak a harcnak él, képtelen másra gondolni, mint a hatalmi csatározásra. A Jobbik elkezdte kihúzni alóla a lopásaik (netán kontraproduktív kormányzásuk) miatt csalódott szavazóikat, rámennek a Jobbik radikális szűkagyúinak populista szemfényvesztegetésére, most éppen a halálbüntetés mézesmadzagjával. Amúgy senki nincs szívből ellene, magam is felcsattanok néha látva egy-egy gazfickót (rendőrségi szóhasználattal "úriember") aki bestiálisan gyilkolt semmiért, hogy ennek igazán kár élve maradnia. De ez csak a bennünk élő állat, vagy még rosszabb, állat nem öl elvből, csak szükségből. Életet elvenni nem lehet ember joga. Azon kívül, hogy a bosszút szolgálja tényleges értelme nincs, a bűnöző nem úgy mérlegel, hogy " nem ölök mert halálra ítélnek, de ha csak életfogytiglanra akkor ölök". A bűnöző vagy nem mérlegel semmit, mert csak a zsákmány érdekli bármi áron, vagy úgy, hogy "úgyse kapnak el". És akkor még nem említettem azt, hogy létezhet téves ítélet is, amit a kivégzés után elég nehéz kijavítani. Szóval a halálbüntetés visszahozásának emlegetése ugyanolyan kommunikációs maszlag mint a többi, aminek a Fidesz a hatalmát köszönheti( egymillió munkahely, 7 % gazdasági növekedés, erős forint, söralátéten elférő adóbevallás, államadósság csökkentése, bla bla bla), ezen az úton nyomulnak tovább. De még abban is bénák, amiben idáig erősek voltak, a kommunikáció. Felcsút gyöngyszemének teljesen elhomályosította a térlátását a tapolcai saller. Itt van pl az Illatos úti szennytemető.(  http://www.hir24.hu/belfold/2015/04/15/brutalis-kornyezetszennyezes-az-illatos-uton/ ) Senki nem akadt aki Orbán körében felhívta volna a főnök figyelmét (nem merte?) a vegyi katasztrófában rejlő kommunikációs lehetőségekre. Miközben 25 milliárdot(!!!) készülnek elpacsizni a saját kommunikációjukra (http://fn.hir24.hu/gazdasag/2015/04/27/25-milliard-megy-kormanyzati-kommunikaciora/) ebből nem jut 2-3 milliárd ennek a tényleges veszélynek az elhárítására. Orbán annakidején gumicsizmát húzott és kiállt a gátra az árvíz elleni védekezést műmájerkedni és a hívei beszopták, hogy azért nem öntött ki a Duna mert a vezér személyesen irányította nagy szaktudásával a vízmérnököket. Most nem esett le senkinek, hogy ezt a vegyi katasztrófaveszélyt bagatellizálás helyett 1. még jobban fel kéne fújni,2. ezzel kihúzva a szőnyeget a libsi 444 alól amelyik az egészet előrángatta, 3. miután már régen érik a dolog, a szocik nyakába varrni (mint mindent),4. majd rázuhanni nagy erőkkel, felszámolni (igaz ezen nem lehet annyit keresni, mint pár kamu tanácsadói szerződésen, itt valóban tenni kell valamit a veszélyes vegyi anyagokkal),5. mindeközben naponta mutogatni a híradóban Orbánt talpig vegyvédelmi ruhában, homlokára fickósan feltolt gázálarccal, amint vezényli a mentesítést. Minden nyanya alatt benedvesedne a fotel aki csak nézi. Többet hozna a Fidesz kampánykonyhájára, mint akárhány jobbikotnácizás, libsi-szocialázás. De mondom, ahogy Jókai írta valahol "szénégetőnek tőkén a szeme", ha valaki belevadult a harcba észre se veszi a csatamezőt szegélyező  szexuálisan kiéhezett fehérnépet.

Hát ha (ahogy eredetileg terveztem), április 4-re nem is, de május elsejére átadom a projektet. (Hogy kinek? Hát nekem.) Ma ebédre kész lettem a tetővel. Délután az esőcsatornát forrasztottam, holnap az is fent lesz, már csak a maradék tűzifa behordása és a takarítás, rendcsinálás van hátra.

Közben virágeső hullott reám ahogy a Korda Gyuri bácsi énekli ( https://www.youtube.com/watch?v=lhiVY0LBxEw ), merthogy a cseresznyefa felettem minden fuvallatnál szirmok százait hullatta tar fejemre. Tombol a tavasz, az almafák is virágba borultak.

Galambok viaskodnak választottjuk kegyeiért.

És általában mindenfelé virágok nyílnak.

Juhé! mai ajánlatom. https://www.youtube.com/watch?v=dnr1R4ULRTY

Ma felraktam a zsindelyek bő harmadát. Igaz gyakorlatilag világosodástól sötétedésig dolgoztam. Ezt a fajta tetőt a nap "érleli" meg, az intenzív napsütés összeolvasztja a zsindelyeken lévő (az alanti képen is jól látszó) kátrány pacnikat. Miután még messze van a nyári hőség kénytelen vagyok extra ragasztást alkalmazni, minden elemet leragasztok az alatta fekvőhöz mert ha visszajön az a viharos idő ami az elmúlt hetekben volt, leszedi a tetőről a héjalást. Láttam ilyet, a balatoni szomszédom megcsináltatta a háztetejét a profikkal, aztán jött egy vihar és egyrésze a zsindelyeknek a kertemben kötött ki. Én túl amatőr vagyok ahhoz, hogy ilyet megkockáztassak.

C-nek persze mindent ellenőriznie kell, rettenetesen érdekli minden amit csinálok. Amikor a tetőt ácsoltam, a gerendákon egyensúlyozva is sikerült rálépnem, mert észre se vettem, hogy felmászott utánam a létrán és különös tehetsége van hozzá, hogy a szó szoros értelmében láb alatt legyen. Én sem mozgok túl rosszul a tetőn, de ahogy ez közlekedik, a testhosszúságának a négyszeresét helyből átugorva a tetőről a cseresznyefára, majd onnan vissza, az figyelemreméltó. A mozgásának puhasága, könnyed ritmusa, lendülete, azt kell mondjam eleganciája, bámulatos. Láttam zsákmányolni, hát nagy szerencse, hogy nem tízszer ekkora, mert ember nem maradna élve, így is ha rájön a játszhatnék megtámadja J-t (érdekes engem nem) és jókorát harap belé. Persze tudjuk hogy nem komoly a dolog, ha amúgy "igazából" harapna folyna a vér is, tűhegyesek a fogai és a a karmai de így is fájdalmas egy ilyen játéktámadás. Néha felveszem a kesztyűt ( a szó szoros értelmében, mert anélkül a fogak és karmok hamar vérző sebeket okoznának) és kicsit megmancsolom, veszi a lapot támad, védekezik, aztán,egy idő után tapasztalva, hogy én vagyok az erősebb megsértődik és elmentében bosszúból jól beleharap J lábába.

A nap végén elégedetten szemlélem a haladást.

Kész a nyugati homlokzat.

In memoriam Deni.

Aki olvassa a kommenteket már tudja, a Kisember írta tegnap, hogy Deni kutya nincs többé. Szerettük és ő is szeretett bennünket, most szomorkodunk. 

Ma a tornác tetőn dolgoztam, óvatosan kell lépkedni, mert a nem túl ferde tetőn ugyan teli talppal meg lehet állni, de ha csak egy kis fűrészpor van valahol csúszik mint a fene és nincs mibe megkapaszkodni. Rövid tépelődés után a tetőre fektettem egy alumínium létrát és mindig oda szorítóztam ahol éppen dogozni kellett. Így persze lassabban haladtam, de biztonságban. Beütöttem vagy 200 szöget, az OSB lapokat, amiket idáig csak néhány szöggel rögzítettem, rendesen felszögeltem a szarufákra.

J pogácsát sütött , két kiló lisztből kb 450 darabot.

Mindent visszavonok! Mármint ami a szerencsémet illeti. Kegyes volt hozzám az "Öreg". A péntek esti eső után, mind tegnap, mind ma teljesen alkalmas idő volt. Igaz hideg, meg szeles, de ha nem esik az eső nekem már jó. Haladtam is szépen.

Cserbenhagyott a szerencsém. Délelőtt még tartott a szép idő,