Tegnapelőtt megszüntettem az udvaron a letakart farakást és az egész maradék téli tüzelőt behordtam az új fedél alá. Már volt aki kritizálta, hogy a szép tornácot elrondítom a tüzelővel, de hát ez a feladata, ez volt a legfontosabb szempont amiért épült. Az az indiai mese jut az eszembe, amikor egy maharadzsának meghalt az imádott ifjú felesége. Elhatározta, hogy csodálatos mauzóleumot építtet neki. A holttestet egy szarkofágba helyezték és elkezdtek köré építeni egy valóságos palotát. A csipkefinom kőfaragásokkal díszített oszlopcsarnokot drágakövek ékesítették, a rádzsa ebbe ölte bele minden vagyonát, évtizedekig csak ez érdekelte, közben megőszült, teste fonnyadásnak indult, de öregségére készen lett a remekmű, aminek messze földről a csodájára jártak. Amikor elégedetten végignézett a pompás alkotáson, megakadt a szeme az egyszerű szarkofágon és így szólt : "Ezt... ezt meg dobjátok ki innen!".
Valaki kérte, hogy legyen még kép a tornácról, akkor most utoljára bemutatom immáron elkészülve. (Na jó a lábazat burkolása még hátra van, de az a funkcionalitást nem befolyásolja, alighanem a jövő tavasz feladata lesz.)
Bealkonyult amire végeztem a bepakolással, piszokul elfáradtam, elhatároztam, hogy másnap, május 1-én egész nap csak henyélni fogok.
Így is történt. Majális volt kis költséggel és szerény résztvétellel, nem voltak szónoklatok, olyan helyi esemény volt amit saját magunknak rendeztünk. Igaz Zoli az alpolgármester kezdeményezte, de hát ő is csak egy szomszéd innen tőlünk a negyedik házból.
Ki ki vitte amit sütött, aki nagyon közel lakott az adta az asztalt, padot. Aztán megjelent a helyi harmonikás egyesület igazi retro szerelésben, úttörőnyakkendőben és olyan 350-es Csepel teherautón (és oldalkocsis Pannónia kísérettel), amit gyerekkoromban apám vezetett és a nyári szünetben néha elvitt magával a rövidebb utakra, pl többször jártunk Lábatlanban a cementgyárban.
Félfüllel hallottam, hogy valaki húzta a száját a piros úttörőnyakkendők láttán, azt mondták korábban Fideszfan volt, most meg Jobbikos, szerintem meg semmi baj sincs ezzel, balhé az egész. Amikor megindult a teherautó a harmonika zenekarral, a dobos vad dobpergésbe kezdett és a fiúk rázendítettek a "Vörös zászló leng lengeti a szél" kezdetű nótára. Kérdeztem is a Zolit, nem lesz e ebből baj egy Fideszes vezetésű városban, de a válasz látható a csoportképen az arcokon.
Aztán csak pihentem egész nap, sőt jobbára a mai délelőttön is, mert esett az eső, igaz most a fedett tornácon tudtam már a rendcsinálás jegyében mindenféle díb-dáb maradék deszkákat tűzifának felfűrészelni. Délután J-vel láncfűrészeltük a kivágott fenyő törzsdarabjait, szeretném az udvaron a rendetlenséget megszüntetni.
