Ezt a képet Beho kedvéért raktam be, ő Jenő, jött engem meglátogatni pár napja, Behoék Lujzával barátkoztak elmondása szerint, ő majdnem ugyanilyen, csak mi tudjuk őket egymástól megkülönböztetni.
Ma meglátogattam öreg barátomat Rezsőt, erős váram ő nekem, vannak kapcsolatai gépműhely ügyben ( a Budapest Kongresszusi Központ pincéjében lévő titkos műhelyemet miután nyugdíjba mentem utódaim felszámolták, esztergástul, marógépestül, nincs már hol fusiznom szerszámgépmunkát ). Amapola propulziójának legújabb variációja a tönkrement IFA kuplungtárcsa és Lada Hardy tárcsa tengelykapcsolat helyett egy Periflex gumitömlős tengelykapcsoló, az ehhez való alkatrészeket kell megesztergálni. Tegnap este lerajzoltam a végleges kialakítást, a vasakat becsomagoltam és felgumipókoltam egy banyatank csővázra, ezzel mentem Rezsőhöz ma reggel. Rezső 93 éves múlt, a járása már nem a régi, de kőkeményen kivezetett Kőbányára, háromszori átszállással és vagy 1 km gyaloglással, melynek során csak kétszer álltunk meg szusszanni és csak a biztonság kedvéért karolt belém, egyáltalán nem kellett támogassam. Szóval ebben az a lényeg, hogy én nem vagyok gazdag abban az értelemben amit ezen érteni szoktak, de mégis van ami többet ér a gazdagságnál, hogy nekem ilyen barátaim vannak! Hogy mindig van aki segítsen, ha szükségem van rá. Szóval otthagytam a vasakat egy olyan helyen ahol megvan a felkészültség rá, hogy furatos tárcsából kiálló reteszhornyos tengelycsonkok legyenek belőlük. Visszafelé Gazsi a műhely gazdája előzékenyen elsofírotzott bennünket a volt Zalka Máté térig (azt hiszem most Liget tér), így R-nek nem kellett végiggyalogolni a hepehupáson. Miután hazakísértem R-t elhoztam a Boronkay műhelyből a körfűrésztárcsámat amit két hete vittem fel élezni és ebéd után néztem. Csábító volt a Fehérvári úti piac rétesboltja, de mivel bőven volt időm a hazabusz indulásáig és sokat emlegettük a Bábel művek Pléhcsárdáját Zuglóban, mondom régen ettem szalontüdőt, benézek oda. Hát csalódás ért. Egyrészt a korábban kifejezetten gemütlich hely ahol volt idő nyugodtan elbeszélgetni Istvánnal a minden(tjobban)tudó főnökkel, az utóbbi időkben valami főkóstoló látogatása és az ezzel kapcsolatos hírverés nyomán úgy tűnik felkapott hely lett, már ahogy közelítettem meglepődve láttam, hogy az utcán kanyarog az éhes várakozók hosszú sora. Utálok sorba állni, azért már nem az '50-es '60-as években élünk amikor ez természetes volt. Aztán nézem az étlapot szalontüdő az nincs, van viszont cordon bleu, stílusosan "Gordon blő"-nek írva, na az nem az amiért ide eljöttem. Másik amit itt szoktam előszeretettel vásárolni, a rántott csirkemáj, na az se volt. És mintha az árak se a régiek lennének... Szóval retro ide, nosztalgia oda, hátat fordítottam a "hely"-nek aminek szemmel láthatóan megártott a publicity. Felszálltam a 69-es villamosra, hogy a valamikor Vadászkert, ma Trófea vendéglő előtt leszállva és átballagva a Hungária körútra első munkahelyem, a Vegyterv előtt átszálljak az 1-eas villamosra ami majd a Népligetbe visz ahonnan a Ráckevére menő busz indul. Vegyterv persze már régóta nincs, ahogy vegyipar is csak alig, de elégedetten láttam, hogy a korábban szépen felújított 12 emeletes épület mellett a hatemeletest (melynek harmadik emeletén dolgoztam tizenkét és fél évet, J-t is itt ismertem meg) is gyönyörűen rendbe hozták, új homlokzat, minden nyílászáró cserélve, kíváncsi vagyok mi lesz itt. Kicsit elácsorogtam a Hungária Egressy sarkon, álltam és felnéztem az épületre ugyanúgy, ahogy több mint fél évszázada 1963 július 15.-én a 18. születés- és egyben első munkanapomon. A szembesarkon annakidején Közért volt, most kínai gyorsbüfé lett, nem retro, nem bádog, nem talponálló kispiszkos, hanem csak olyan szép tiszta, udvarias olcsó és lehet kezet mosni folyékony szappannal, működik a kézszárító és a klotyóban van papír és kényelmes asztalok, székek és a kislány szépen beszél magyarul, vigyorog amikor kínaiul köszönök, a kaja meg finom volt. Mit mondjak, mostanában van ez a megélhetésikormánybevándorlótáblamizéria, én ezt tenném ki: "Ha Magyarországon élsz tanulj az idejövő kínaiaktól!"
Hazatérve miután pótoltam az ebéd utáni alvást befejeztem a sólyakocsit.
Új kerekek, új támaszok Polifoammal beragasztva, aztán J-vel ráraktuk a 470-est és behúztuk az utcáról, holnap nekiállok a reparálásának.