Tegnap, ritka eset, dél-délnyugati szél fújt egész nap, méghozzá viharos erővel. Na mondom J-nek lesz a Balatonon mentenivaló, de lehet hogy páran bele is fulladnak. Merthogy a jónép a déli parton csak arra emlékszik, hogy milyen jó volt tavaly vagy azelőtt, amikor jött a vihar és lehetett a hullámokban pancsikálni, gumimatracozni. Csak azt felejti el, hogy akkor északnyugati volt, azaz a part felé fújt, most meg elkapja a strandlabdát matracot, "jaj gyorsan utána", persze a szél gyorsabb és máris ott a vízbefulladás. Vízibiciklivel ha valaki kikerül a part vékonyka takarásából, reménytelen visszajutni viharos erejű szél ellenében. Hát ma tele is volt a rádió híradása mentésekkel, szerencsére halálesetről nem adtak hírt. Jó meleg volt ma, de a házban szinte hűvös van. Nagyon bevált a hőszigetelés immáron nyári üzemben is. Egész nap a tornácon varrtam az árnyékban a munkacsónak ponyváját, megmondom őszintén már nagyon unom, bár a munkakörülmények itt is optimálisak, kellemesen lengedez a szél és egyáltalán nincs melegérzetem, ez a tornác egyszerűen tökéletes. . Sajnos ezt a kamionponyvát nem viszi a háztartási varrógép, egészen pontosan nem akarom gyötörni vele, gyakran négy réteget kell átvarrni. Szóval így kell öltögetni, unalmas, nehéz és lassú.
Tegnap este itt voltunk. http://www.hobo.hu/index.php?lang=1&modules=conc&id=749 Bevallom őszintén Ady Endrét talán a technikumi kötelezők óta nem olvastam, ezen nincs mit szépíteni. Sajnos ezek után a tegnapi est sem nyújtotta számomra azt az élményt amit vártam. Hobo enerváltnak, dekoncentráltnak tűnt, gyakran bakizott, voltak jobb részek, főleg az énekelt versek, nemhiába ő a "bárd," a reszelős hangjával a magyar Viszockij, (mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=p5ZpiIxHVi8 ) de a szöveg, a versmondás vagy nem neki való, vagy tegnap rossz napot fogott ki. Arra nem akarok gondolni, hogy ez csak egy vidéki hakni, egy kisváros sznob közönségének, bár volt erre utaló lesajnáló megjegyzése a mesternek, aki amikor egyik hatásszünetébe valaki beletapsolt megjegyezte "Volt ennél rosszabb közönségem is, a tököli börtönben. ". Nos nem mondhatnám, hogy mellbevágó volt a művészi alázat akár a közönség, akár a nemes előadói anyag iránt. Hát így jár a magamfajta együgyű kézműves ha színházba megy. Egy dolog azért elgondolkoztatott, Ady ugyanazokkal a szellemekkel, percemberekkel, nemzeti sorscsapásként megtestesülő magyaros tunyasággal, földhözragadt parlagi bunkósággal küzdött 100 éve mint amin néha én is siránkozok itt. Ha száz év alatt nem változott semmi, mi az ami reményt nyújthatna? Vagy csak mi ketten Ady meg én vagyunk ilyen pesszimisták? Szóval változott itt valami az elmúlt, pontosítok, 113 év alatt? http://mek.oszk.hu/05500/05551/html/adypr0183.html