Rég írtam, de hát nem nagyon volt miről. Komoly dolog nem készült. Pocsék idők voltak errefelé. Napokig esett az eső, kihoztam a hajóról a varrógépet és idebent a nappaliban varrtam, foltoztam a melósruháimat. Amikor kicsit javult az se tartott sokáig, kisütött a nap, aminek már komoly ereje van, hirtelen nyár lett, a reggeli öltözékben izzadt az ember. Kinézek az ablakon, J bikinialsóban és egy szál pólóban nyírja a füvet. Két óra múlva megyek ki a hajóra, viharos szél fúj és hosszú nadrágban flanel ingben didergek. Szégyenszemre be is gyújtottam három éjszakára a hajókályhába és nem volt túlzás a dolog, igen jólesett a meleg az esti zuhanyozáskor. Végre úgy tegnapra megemberelte magát a tavasz, délután zakóban melegem volt. Merthogy könyvbemutatón voltunk a helyi múzeumban. Erről van szó.
A füzet megjelenésének apropója, hogy 575 éve alapították Ráckevét az aldunai Keve városából menekülő szerbek. Az iszlám terjeszkedést akkor a törökök reprezentálták, az ortodox katolikus (másnap javítom A D komentelő felvilágosított, hogy ortodox keresztény) rácok, akiknek kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik voltak a dunai hajózás kapcsán Magyarországgal, választhattak, hogy vagy iszlám hitre térnek, esetleg kiirtatják magukat, vagy rabszíjra fűzve Sztambul piacterein lesznek kelendő portékák. Nos Péter bíró vezetésével inkább odahagyták szülőföldjüket és a gabonaszállító bárkáikkal megindultak felfelé a Dunán, hogy 1440-ben letelepedjenek a mai Ráckeve területén. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a történelem ismétli önmagát. Ugyanígy menekülnek a legújabbkori iszlám hódítók, az ISIS elől a leigázástól rettegők. Ez a füzet annak a 38 latin nyelvű történelmi dokumentumnak a fotómásolatát és fordítását tartalmazza, melyek a letelepedés után keletkeztek. Merthogy az exodust követő letelepedéssel nem értek véget a rácok viszontagságai. Az okmányok tanúbizonysága szerint állandóan meg kellett küzdenie a városnak a helyi oligarchákkal, akik nem ismerték el Keve város korábban kivívott jogait. Ugyanis az eredeti Keve városnak a korábbi uralkodóktól kiváltságleveleik voltak, mely jogokat adott nekik és miután egységes közösségként, nem mint földönfutó gyalogmenekültek, hanem egy egész város kelt útra a burcsellákon (bőgőshajó) , ezeket a jogokat továbbra is bírni akarták és ezt az aktuális uralkodók, Mátyás, Zsigmond, Ulászló az iratok tanúsága szerint meg is erősítették. Mindazonáltal, hogy ezekre a függőpecsétekkel ellátott és díszes kaligrafikus betűkkel megírt okmányokra újból és újból szükségük volt, az azt bizonyítja, hogy az akkori időknek is megvoltak azok az oligarchái akik minduntalan ilyenamolyan vám és harmincadfizetési kötelezettséggel léptek fel a szabad Keve polgáraival szemben. Mindezt a füzet szerzőjének, az ólatin nyelv kiváló ismerőjének, Dr Miskei Antalnak a könyvbemutatón tartott cizellált előadásából, meg némely fordítások böngészéséből tudtam meg. A múzeumban amúgy az állandó helytörténeti kiállítás mellet az I. Világháború Ráckevét érintő emlékeiből van kiállítás, rengeteg helybéli katonafotóval, emléktárggyal (gyerekkoromban alig volt lakás ahonnan hiányzott az ágyúlövedék hüvelyéből készített cikornyás mintákkal díszített virágváza és egyéb hadifogolyrelikviák, most itt már múzeumi tárgy lett, ahogy lassan én is), elgondolkodtam rajta, hogy vajh ha a török elől menekülő szerb anyának megmutatta volna valaki a jövőt, hogy ivadékait tűzben pusztítja el a XX. század, mekkora kedvvel indult volna neki az amúgyis fájdalmas új haza keresésnek. Nagy szerencse, hogy nem látunk a jövőbe.
Más. Hiányzik a sebességi vitorlázás. A Mákvirággal való játék kellemes dolog, de szívesen szaladgálnék itt a helyi vizeken valami gyorsabbal. Nem tud valaki elfogadható áron egy eladó, uraságtól levetett 470-est?
