Hát itt van a pici.

Nem volt felhőtlen a szállítás. A szó szoros értelmében, nemhogy felhős, de olyan iszonyatos zivatar volt a hazaúton, amit rég láttam. Sün segített ki, örök hála neki a szállításért, szerzett egy nagyobbacska hajószállító utánfutót, kényelmesen ráfért a 470-es, még az árboc se lógott ki. Már odafelé Fűzfőnél elkaptunk egy kiadós zivatart, szerencsére amire Almádiba értünk már csak szemerkélt. Visszafelé alighogy elhagytuk Akarattyát leszakadt az ég. Olyan felhőszakadás tört ki kiadós jégesővel, hogy az autópályán legtöbben félreálltak. Hosszú életem során tán kétszer tapasztaltam ilyen komoly zivatart és jégesőt autózás közben. (Hajóval emlékeim szerint többször is, egyik különösen emlékezetes volt, bemenekültem előle a 25-ös jolléval a nádba és épphogycsak leponyváztam amire kitört a zegernye.) Mi olyan 20-szal ballagtunk békésen, leggyorsabb fokozatra kapcsolt ablaktörlő mellett is gond volt a láthatósággal. Szinte végig kitartott az eső, Még Dunavarsánynál is jócskán esett, Kiskunlacházánál váltott szemerkélőre és csodák csodájára Ráckevére érve elállt. Mit mondjak mázlink volt, nem lett volna egy leányálom esőben leszedni a rakományt. Kiöntöttünk a hajóból úgy 100 liter vizet és hárman aránylag könnyen le is vettük a trélerről, egyelőre az utcán van, mert behozni a telekre nem volt hely a szűk utcában rátolatni az utánfutóval, a saját sólyakocsijának meg az egyik kereke defektes, alighanem sokat húzogathatták ilyen lapos kerékkel, mert a külső is tönkrement, elvittem a gumishoz, azt ígérte megoldja. Amíg nincs kerekem addig nem tudom behozni, mondjuk nem nagy gond ezen a környéken nem kell tőle tartani hogy lerabolják ami mozdítható. Amúgy elkezdtem megkopasztani a testet, ahhoz hogy kijavítsam a héjon a hibákat nem kell, hogy ott lifegjenek a kötelek. Nem lesz túl sok munkám vele. Elől a deckben van, egészen pontosan inkább csak volt. két kompasz, így néz ki az egyik,a vihar leszaggatta a ragtapaszt róla amivel korábbi gazdái elfedték, Érdekes módon még ebben a búrátlan félig széthullott állapotban is stabilan mutatja az északot. Ezeket megszüntetem, sétahajónak nem kell a kreuzhoz taktikai kompasz.  Aki egyértelműen örül a hajónak (rajtam kívül persze) az C. Belemászott, minden zugba beszimatolt, minden kötélre rávetette magát amit csak mozdítottam, a légszekrények ablakaiba is bebújt, a száradni kiakasztott vitorlákat is megtámadta szerencsére úgy tűnik nem kieresztett karmokkal, a legváratlanabb helyekről tört elő, amikor már mindent felderített akkor csak méltóságteljesen kihúzva magát, ücsörgött a decken felügyelve az utcát.

Mindenféle csinos (és csíntalan, de pont ez a jó benne, itt még nincs az a kibírhatatlan neodzsentri/exproli procc mint Balatonon) hajócskák jönnek-mennek. (Háttérben a "Fregatt Pub", aki nem tudja Mihalik Peti megvette még tavaly, azóta keményen dolgozik a felújításával nap mint nap, egyszer csinálok majd egy bemutatót a belsejéről, nagyon szépen alakul, csak a határidőkkel áll úgy ő is mént én a magaméival, eredetileg 2014 Szilveszterre tervezte a nyitást, de még nincs egészen kész.)

J nem rajong érte, hogy trapézolnia kell majd, bár felpróbálta a mellényt, Flóra ( ő a szomszéd kislány) viszont piszok lelkes.

Visszatérve a 470-esre, az előző tulaj és felesége szomorkodva búcsúzott a kedvestől, ami időhiány, másirányú kötelesség diktálta elfoglaltság miatt lett használatlan. Mondtam az eladónak, hogy ez a  szülinapi ajándékom magamnak, merthogy a jövő hónapban leszek  70 éves, mondta, hogy ő meg akkor lesz 40. Megígértem neki, hogy amikor ő 70 lesz akkor én meg 100, ha netán már nem lesz ingerenciám 470-ezni, akkor visszavásárolhatja.

Beteszek még két képet ide Jonathannak. A Bahamákon a fekete fiúk így vitorláznak kreuzban.