Betömtem a kompaszok helyét és négy réteg rovingszövettel, epoxigyantával belamináltam a repedéseket ahol az oldalsó légszekrények a fenékkel találkoznak. Reggelre megkötött a gyanta, átcsiszoltam, az első réteg glettelés után így néznek ki a javítások. Miután kitapogattam a légszekrény ablakán keresztül a repedést, elvetettem azt a megoldást amit az eladó javasolt, hogy belülről javítsam a hibát. Egyrészt nem lehet tisztességesen hozzáférni, másrészt egy korábbi gányolt javítás miatt egyik oldalon hozzáférhetetlen a hibahely.
Remélem, hogy ez volt az a két hely ahol a víz bement az oldalsó kamrákba. Hogy az elsőbe hol ment be arra nincs igazán elképzelésem, pedig ma még egyszer beküldtem F-et előre a lukba, én lámpával világítottam az oldalsó kamrákból, hogy meglátja e a fényt átvilágítani valami résen, de semmit nem találtunk. Pár helyen találtunk korábbi leszerelt veretek nyomán csavarfuratokat, ezeket gondosan betömtem, kijavítottam Epokittel ahol a gelcoat felszakadozott, ennél nagyobb javításokat idén nem tervezek, a cél, hogy minél előbb vitorlázni tudjunk a 470-essel. És itt jött el az ideje, hogy felhagyjak ezzel a "négyhetvenezéssel", az én fogalmaim szerint minden vizijárműnek nevet kell adni ( nem úgy mint Ervin akinek csak névtelen hajói vannak), igaz még keresztelőt nem tartottunk, de a neve Sam Small ( a yorkshirei ember, Eric Knight regényhőse, akivel mindenféle olyan csodálatos dolgok történnek mint senki mással) lesz, szóval mostantól "Sam". Miközben ezeket a sorokat írom J behozott a kertből egy vendéget.Egyáltalában nem fél a kis gyereksün, kifejezetten érdeklődve tekintget körbe. Egy gyors fotó aztán mehet vissza a kertbe. Tegnap ilyet is láttam.Szegénynek nem tudom az egyik lába hol sérülhetett meg.