Hajónapló

Egész más dolog úgy dolgozni odakint, hogy süt a nap, trilláznak a fülemülék és virágzik a cseresznyefa felettem.

Az embert átjárja a természetből áradó energia.

Elértem az oszlopsor végére. Itt ugrik (majd ) a majom a vízbe, megnehezedik a munka, mert a végét le kell kontyolni, hogy illeszkedjen a ház nyugati nyeregtetejének síkjához. Pillanatnyilag nem tudom hogy fogom összehozni, csak nagy vonalakban voltak elképzeléseim amikor kitaláltam, hogy néz majd ki, de majd adja magát a feladat.

Na. Mindjárt meglendul a munka a ha három napig jó idő van!

Hát nem illik blogban szitkozódni, de olyanokat mondtam... de olyanokat, hogy még A...!( "Kendé bizony az árnyéka, mert olyat mondok, hogy még a..." megvan?) Ugye azt mondta a meteorológia, hogy mától aztán...! Na kivonultam szerszámokkal, gépekkel, jó, borult volt az ég, de én "tudtam" hogy mindjárt kisüt a nap, hisz megjósolták a szakemberek. Na belebonyolódtam a további oszlopok megmunkálásába, beállításába, erre elkezdett esni az eső. Az a jó kis áztató csendes, ami leginkább a tegnapi betonnak jó, nem kell locsolni. Nekem ácsmunkához pont nem való. Takarás, elpakolás. most lefekszem aludni és csak akkor kelek fel ha VALÓBAN süt a nap!!

Ahhoz képest, hogy hideg volt, meg folyamatosan ijedeztem a felhőktől, egész hatékonyan tudtam tegnap és ma is dolgozni. Azzal a problémával kellett megkűzdjek, hogy ellentétben a ház téglával falazott részével, a faház lambériával burkolt padlás homlokzatán nem volt mihez rögzítsem a tornác tető tartógerendáját. Kénytelen voltam megbontani a lambériát és a kb. 10 cm-el mögötte lévő mennyezeti tartógerendákra mindenféle kacifántos konzolokat kitalálni,

Haladok, haladok. Van "segítségem" is. Amint felállítok egy létrát C már ott van a tetején.

Gondosan ellenőriz mindent, csak a "hátramenettel" van gond, a gerendán nem lehet megfordulni.

Le kéne jönni valahogy.

J már tiszta ideg, hogy "az a szegény macska még leesik". Látjátok azokat a félelmetes karmokat? A gyöszsös kis kölyökmacskából (J aki örökké aggódik az állatokért kivéve értem, szomorkodott, hogy milyen aprócska és egyáltalán nem akar növekedni) méteres csupaizom ragadozóvá fejlődött. Tegnap erre járt egy szomszéd, három befogadott kutyát sétáltatott, a legnagyobb volt közülük olyan háromkilós, mindjárt cserkészni kezdte őket, gyorsan eltereltük egymástó a  jószágokat, nehogy megtámadja az arasznyi legkisebbet.

Boldogult anyám azt mondaná "böjti szelek". De én nem emlékszem, hogy ilyen sokáig fújtak volna ilyen erővel. Lassan egy hete viharos erővel fúj. Időnként mintha megalmulna, mint tegnap reggel, de este olyan erővel (és esővel) támadt fel, hogy bár mérni nem tudom, de megesküszöm, hogy voltak benne százas löketek. Reggel ébredve észleltem, hogy a head ajtaja ( merőleges a hajó hossztengelyére) magától csukódik, ami azt jelenti, hogy az orr felült a fenékre, a hajó kimozdult stabil úszás (even keel) helyzetéből, hátrafele lejt a deck. Aggódni kezdtem, hogy mégiscsak elszántott a két farhorgony, de amikor a reggeli pipere, öltözködés után kitópáltam a deckre, megnyugodva láttam, hogy megint elengedtek vagy 30 centi vizet a Dunából, ezért ült fel Amapola orrocskája a fenékre. Valamelyest csökkent a szél, de én már nem bízom benne és joggal, mert most három órával az ébredés után kinézve immár a házból az ablakon, látom a szomszéd karikára hajló tujáit lengedezni, szóval ma se lesz szélcsend, de legalább az eső elállt. Tegnap kályhát, füstcsövet kormoztam a hajón, meg kínomban, hogy nem tudom a tornác ácsmunkáját folytatni a szél miatt, a terepet rendeztem hátra a kertbe kijárni, most, hogy az ösvény nagyrészét elvettem a tornáccal. Ez nagyon kényes munka, mert J kegyetlenül odafigyel, hogy nem sértem e meg a medvehagymák életterét, jaj nekem ha egy szál is le lesz taposva.

J reggel kijelentette, hogy vagy én megyek a piacra, vagy ő, de akkor nem lesz aki főzzön itthon. Ha az embernek így megmagyaráznak valamit akkor egyből megérti. Amikor a piacra bicikliztem még szép idő volt, amikor visszafelé jöttem már majd lefújt a szél a kerékpáról és jöttek a fekete felhők is. Délután kisütött a nap, nekiálltam a tornác elkészült fadúcait lazúrozni, meg is bántam, mert létrát döntött festékes edényt borított a vihar, azért befejeztem, de többet nem csinálok ilyet, ebben az időben gyakorlatilag semmit nem lehet odakint csinálni.

Bolond egy nap volt. Reggel még csak kinézett valahogy az idő, J kitalálta, hogy menjünk bevásárolni. Amíg ő készülődött beolajoztam a bringája váltóját, láncát, aztán elindultunk. De megártott a karbantartás, a kenőanyag kihozta a hátsó kerék kotyogását, láttam én, de mondom nem veszek elő most szerszámokat utánahúzni a kónuszt (a bringához minden kulcsnyílás méret "normálatlan" és csak spéci lapos kulcsokkal lehet odaférni), kint vannak a hajón, menjünk, ha eddig jó volt így jó lesz most is, aztán ha hazajöttünk megszerelem. De J elkezdett ijedezni menet közben, hogy szétesik alatta a jármű, így visszafordultunk szerelni. Hamár, akkor kereket is kellett fújni, persze a pumpa szelepe nem passzol a kerékével, autósszelep, benzinkúton fújtam utoljára. Kompresszor a hajón van a búvárkodáshoz, dilemma, a bringát bevinni a hajóra vagy a kompresszort kihozni a partra, végülis az elsőt választottam. Na így aztán jó későn indultunk neki ismét a bevásárlásnak. Ja, közben eleredt az eső, J be is pánikolt, hogy akkor most ilyen időben induljunk e neki, de én nem haboztam és jó döntés volt, mert hamarosan el is állt az eső. Megjártuk a Pennyt meg a hentes üzletet, J visszafelé még a Liedlbe is megpakolta a kormánykosarát amíg én hazatekertem a megpúpozott utánfutóval, de holnap még piacra is kötelező lesz menni, ez a Húsvét már csak ilyen. Na délután nekiálltam a tornác gerendáit csiszolgatni ahol a felsőmaróval kicifráztam az éleket, ez viszont már nem volt jó döntés, mert hát nem elkezdett zuhogni az eső?! Vacsorára meg olyan északnyugati vihar váltotta fel a délelőtti mérsékelt dél-délnugati brízt, hogy be kellett csukni s zsalugátereket, nehogy leszakadjanak. Bevallom a hátam közepébe se kívánom ezt az időt kint a vízen, még így a biztonságos parthoz kötve se kellemes a hajón a decken, csak a jól fűtött szalonban jó hallgatni ahogy fütyürészik odakint. Az ember változik. Valaha (főleg egyesületi hajókon ahol ha szakadt a vitorla nem a saját zsebemet terhelte) kifejezetten szerettem a viharos szeleket, de most undorodva gondolok rá amikor a levegő megtelik a szél félelmetes zúgásával, az esőcseppek vágják az ember arcát és a kéz rádermed a kötelekre. Emlékszem egyszer volt egy Mahart vitorlás túra, ahol a cég fiataljait vitorláztattuk a Balaton körül egy hétig, minden nap másik kikötőben éjszakázva. Akkor még nagyobb volt a szabadság a Balatonon, akárhol lehetett sátrazni, mi kormányosok a hajón aludtunk, a vendégek meg sátorban. Bejött Szigligeten egy kemény viharos idő, második nap dekkolt a nép a sátrakban, halálra unta magát mindenki. Én a Magellán nevű Dragont vittem és kijelentettem, hogy ez nem sátorban ücsörgő tábor, hanem vitorlás tábor, aki velem van jön kifelé a vízre, vitorlázunk. Ötletem nem aratott nagy sikert, de becsületből jött velem B Mari kolléganőm a férjével, hárman bőven elegen voltunk a Dragonra. Marit már az előző napokban oktatgattam kormányozni, amikor kint voltunk és már száguldott a hajó rendesen deckvízzel, én már nem emlékszem rá, de M sok év után amikor találkoztunk visszaidézte a számára emlékezetes eseményt, azt mondta teljesen megváltoztam, rá se ismert az addig visszahúzódó csendes fiatalemberre, esküszik rá, hogy hangosan énekeltem bele a spriccelő szélbe. A történet úgy folytatódott, hogy átadtam M-nak a kormányt, had élvezze a rohanást a kormányrúdon a kezében, ő át is vette és  ült leeben összegubódzkodva, szeme a fock első élén ahogy tanítottam. Egy idő után megkérdeztem( hadd lelkesedjen egy kicsit), "Na, hogy tetszik?". Mire a válasz: "Vili, nagyon jó, de most már vedd át, mert beszarok úgy félek!". Aztán nemsokára  egy szál grósszal tértünk vissza,  mert egyszercsak keresztben szétreccsent a génua. Na ennyit az erős szelekről.

Ellógtam a  napot. Reggel esett az eső, arra ébredtem, hogy verik az esőcseppek a fejem felett a decket. Hol eleredt, hol elállt, szóval nem az az idő volt amikor folytathattam volna a kinti munkát. Szerencsére tegnap sikerült végre összerakni az első négy oszlopot az andráskeresztekkel, végre van látszata a munkámnak, mert idáig csak előregyártottam, próbáltam, visszaszedtem, újra próbáltam, igazítottam, befaragtam, megint próbáltam, alakítottam a gerendákat. De így volt a jó, most ami a végleges helyén áll azzal meg vagyok elégedve, minden vízszintes és függőleges  úgy áll ahogy kell. Ez a két kép ma készült este az esőben.

Hú de randa idő lett! Tegnap kénytelen voltam abbahagyni odakint a munkát, csak a már előkészített 5m-es gerendát csavaroztam fel a homlokzatra aztán visszavonultam "összes termeinkbe", a kezem ráfagyott a szerszámra, viharos széllel jött be a lehűlés, majd lefújt a magas létráról, a hajóra menve meg egészen rá kellett dőlni a "levegőre". Tarajos hullámokat kergetett az északnyugati, még reggel is cibálta a hajó a köteleket, alig enyhült éjszaka. Ilyenkor az szokott lenni tapasztalatom szerint, hogy amint kisüt a nap még jobban beleerősödik a szél, nem tudom miért. Szóval vagy leáll késő délutánra és akkor vége, vagy jön a Balatonról ismerős (bár sok éven át valamiért nem tapasztalható) "3 napos északi", ami csak harmadnap délutánra csillapodik. Viszont holnap hajnaltól nyári az időszámítás, szegény dolgozók kelhetnek egy órával korábban. Engem nem érint a dolog én így is világossal ébredek, függetlenül attól, hogy hány óra van.

17:20 Ahogy mondtam, amint kivilágosodott ismét beerősödött a szél. Délelőtt ismét a már korábban is javítgatott porszívókat javítottam, kettő is van, az egyikben egy ETA 7400-asban (jó régi NDK gép) megadta magát a fordulatszámszabályzó elektronikus egység, egyelőre kiszereltem és rövidrezártam a bemenetet, most folyamatos maximális fordulaton működik, majd megpróbálom feltérképezni a NYÁK lapot, talán megtalálom a hibát. A másiknak, az egy újabb, olyan 10-12 éves cucc,  amiben a múltkor szénkefét cseréltem, csak annyi volt a hibája, hogy lecsúszott valahogy a saru az egyik hozzávezetésről. Délután a Balabán csatorna partján gereblyéztem a sok odatalicskázott földet, egész rendezett formája kezd lenni a partnak. Aztán aprítottam egy kevés gyújtóst a hajóra mert kifogytam, majd kifúrtam a tornác jövendőbeli torokgerendájának rögzítő csavar furatát abba a falra csavarozott szögvas tartóba amit pár napja szereltem fel, de 5 óra felé megelégeltem a kintlétet, ahogy öregszem egyre kevésbé bírom a szelet valahogy, emlékszem apám is utálta, mindig megfájdult tőle a füle. Szóval piszmogással telt a nap semmi igazi "termelés" így megy ez ha rossz az idő.

Ácsolok ácsolok, az eső meg rámcsorog. Ma egész nap stresszeltek a felhők, hol kisütött, hol beborult, hol futó záporocska permetezett, nylon alól szólt a rádió, szedtem, raktam a szerszámokat gépeket, jó macerás így dolgozni. A déli falon fut majd végig egy 10 x 10 cm-es gerenda, arról indul a féltető, azt fúrtam fel, kezdtem dűbelezni. J meg kertészkedik, sikerült kigereblyéznie az avar alól egy szegény téli álmot alvó sünikét, de nem vette zokon a jószág a dolgot, visszatakarva békésen aludt tovább.

 Megállapítom, hogy az ácsmunka a kőműveshez képest PHD fokozat. Bár manapság már nem csinálnak olyan szerkezeteket mint 100 éve, mindent szögelnek (valaki, talán Makovecz úgy mondta "dunaújvárosi kötés"), maximum csavaroznak. Amikor a balatoni házat építettem a famunkát egy 90 éves ház bontott anyagából csináltam. Abban minden csapolva volt a fedélszékben (már a szó is gyönyörű, "fedélszék"), tehát minden csomópont összefaragva, csapolva keményfa csapokkal, beszámozva az összeszereléshez római számokkal (azt jól lehet vésővel szekercével beütni a fába), meg is hagytam párat a látszó szerkezet felületén és  ránézve mindig nagy tisztelettel gondoltam a mesterre, aki már rég elporladt, de a keze munkája még látszik. Szóval én most faragok. Nem mindenütt, van ahol a csavar legalább olyan jó mint ha összefaragnám, szóval hülye azért nem vagyok, de nem csinálok olyat mint a mostani ácsok, hogy szöget nemcsak nyírásra, hanem húzás igénybevételre is használnak minden további nélkül.  És persze keményfa csapokat se használok. Van egy saját "szabadalmam" a gerendákat bordás betonacéllal csapolom össze. A betonacél magmérete a névleges átmérő, a borda azon felül van. http://www.timarvasker.hu/betonacel/k  Tehát a 12-es betonacélnak 12-es kukacfúróval ( nem tudom mi az igazi neve én így hívom, remek szerszám) előfúrok, összeszorítom a két gerendát és beütöm a bordázott vasat, ez úgy beleszorul, hogy soha többé nem lehet kihúzni, vigyázni kell mert amit egyszer így összeraktam többé nem lehet szétszedni.

Na mindjárt több kedvem van az ácsmunkához mint a betonozáshoz.

Tegnap a nap végére elteregettem a murvát a térdfal és járda közé,

Tegnap délutánra kész lettem a tornác lábazattal.

Híbecsúf az idő! Mondjuk legalább a szél csökkent, mert tegnap majd lelökött a stégről "hazafelé" menet a hajóra, de az eső továbbra is szemerkél, úgy tűnik ma se lesz odakint folytatása a betonnak. Kicsit megmutatta magát a tavasz aztán fityiszt mutatott. Persze ez csak átmenet, a télnek vége, mindig így van ez. Emlékszem még aktív dolgozó koromban (szóval amikor még irodában senyvedtem és nem hajóépítéssel, betonozással élvezkedtem) egyik héten még azzal szekíroztak a népek, hogy nem fűtünk eléggé, megfagynak a 22 fokban, rá két héttel, meg azzal, hogy mikor indulunk már be a klímával, megdöglenek a 25 fokos hőségben. Meg amikor épp csak elolvadt a hó és kibújtak a hóvirágok, kisütött a nap, azonnal építsük a teraszt, fagylaltpulttal, asztalokkal, napernyővel, aztán jött a lehűlés viharos szelekkel és ázott, borult, szakadt minden. De jó, hogy soha többé az életben nem kell a tavaszt gondcsinálóként várnom.

Tegnap a nagy henyélésben TV-t néztem és belebotlottam a "Nagy balhé" című filmbe, amit eddig tán csak négyszer láttam, megnéztem hát mégegyszer. Túl a színészi játékon, a természetesen elhihetetlen de mégis hihető lebilincselő sztorin, a zenéje ami gyönyörködtet, ahogy szinte tapad a cselekményhez, most, hogy megleltem a youtubeon, látom Oszkárt kapott érte Marvin Hamlisch, aki átdolgozta Scott Joplin regtimejéből, fogalmam se volt ki ő és hogy egy évvel lenne csak nálam idősebb, ha még élne, de ezek szerint a korán haló zsenik közé tartozott. Ezt találtam, a filmben csak részletei vannak, pont odavalóan pont úgy ahogy kell. https://www.youtube.com/watch?v=Fboul05pdu0  Egyszer még odakönyökölök egy sörrel a Kisember zongorájára és megkérem játssza el nekem, egész biztos hogy szerepel a repertoárjában.

Folytatnám, de idáig esett és most is lóg a lába az esőnek. Össze kéne hegesztenem a betonvasakat a toldásoknál, de nem merek nekiállni, mert nem tudom mikor kezd rá megint. Aztán meg ha folytatom a zsalukövezést, egészen pontosan a következő sor betonnal való kitöltését és elkezd megint esni, szétáztatja a friss betont. Mondjuk annyi haszna van az időnek, hogy a tegnapit nem kell locsolni. Pillanatnyilag várakozó álláspontra helyezkedtem. Addig is nézzétek Rubint Réka mind az egy arcát! http://postimg.org/image/gbaed73f7/    !

Mai ajánlatom: http://csinnbummcirkusz.blog.hu

Kemény nap volt. Most jutottam ebédhez. Megesett a szívem Sári Pista barátomon, annyira ajánlkozott, hogy segít a tornác mellvéd alap indításában, hogy egye fene, megengedtem neki! Még nem tudtam mire vállalkozom, egyrészt majd 20 évvel fiatalabb mint én, másrészt háromszor erősebb, olyan tempót diktált, hogy elég volt követni, holott a nehezebbjét a talicskázást ő csinálta én csak a keverést, csömöszölést, meg némi zsalukő pakolást. S P egyébként kőműves, sokat tanultam tőle. Szóval jót dolgoztunk, de meg is van a látszata, bedolgoztunk kb. 2,5 m3 betont koradálutánra, reggel 8-as kezdéssel. Most így állok.

Kiástam az árkot, holnap kezdem a betonozást. Most aktuálpolitikai eseményeket fogok kommentálni.

 Életelvem : nulla dies sine linea. (Bálint Gyuri bácsinak, Magyarország kertészének is ez van kiírva az íróasztalára) Persze van olyan családtag aki csak henyél.

Na kérem. Igyekszem bepótolni az elmaradást. Menet közben az is kiderül majd, hogy mi okozta. De csak sorba az eseményeket!

Aggódók megnyugtatàsàra, minden a legnagyobb rendben, csak nincs időm ezekben a napokban írni.

Mindenfélék történtek, nem akartam idáig beszélni róla. Azért volt a sok mászkálás, mert a vége koponya CT lett ami szerencsére nem mutat nagyobb bajt. Kicsire meg nem nézünk. Szóval nem daganat okozta a látászavaraimat. Úgy két hete egyszercsak nem láttam a képernyőn amit írtam.( a jobb szememre tompalátó vagyok, csak bal szemmel nézek és most erről is elmenni látszott a látásom és csak órák múlva tért vissza) Megijedtem, mert ha mondjuk levált az ideghártya az azonnali vakság, de hálistennek nincs ilyesmiről szó. Még nincs vége a vizsgálatoknak, de a legrosszabb, úgy tűnik nem fenyeget. Mai ajánlatom. https://www.youtube.com/watch?v=pDIu7pO1QvA

Tegnap kénytelen voltam törölni azokat a telefonszámokat a régi telefonomról amik nem fértek rá a SIM kártyára, hogy átmentsem őket az újra.

Kinyílott a hóvirág, megírom.

Nna. Mondom az én drágámnak, hogy pogácsarecept. Erre ideadja a füzetet amibe le van írva. Olvasom, nem értem. Kérdem, hol van ebben, hogy össze kell gyúrni. Aszongya" azt mindenki tudja" . Egy frászt én pl nem tudtam volna, hogy mikor és mennyire. Szóval ideültettem magam mellé és úgy írom, hogy akár én is meg tudjam csinálni, akkor mindenkinek menni fog. Tehát kb 49 db tepertős pogácsa készítése.

Hogy bezárva vagyok kinti  hideg okán, nézem a netet. Bevallom nem szoktam "fészbukozni", idejét nem tudom mikor jártam ott, biztos több mint egy éve. Valahogy ez az üzenősdi, mindenki a barátom, bár "asse" tudom ki az..... nem az én világom. De valamit kommenteltem, ami csak a facebookon hagyta magát, így keveredtem a saját oldalamra. Megdöbbentem a rengeteg akármin amit ott találtam. Ebből ez az egyik

https://www.youtube.com/watch?v=GBaHPND2QJg#t=289

Úgy tűnik most egy kicsit én betegeskedek. Szerencsére J jobban van, tegnap már aktivizálta magát tepertős pogácsa ügyben. Itt a töpörtyűk darálódnak.