Na ilyen az idő. Kivételesen nem esik az eső, viszont mindenről csorog a víz, a hajó seggéig se látni olyan köd van napok óta.

Múlt héten összeállítottam a konyha maradékát.Még sehol sincs kész de már a mikro, meg a lekváros üvegek fent vannak a terhelhető polcokon.

Mai örömhír http://www.hwsw.hu/hirek/53049/ado-kulonado-tavkozlesi-telefonado.html A nemmegszorítások, adó és rezsicsökkentések kormánya újabb sarccal boldogítja a választóit.  

Naná hogy megint esik az eső. Idebent kuksolok. Tegnap már sötétben hagytam abba az asztaloskodást a kertben, de mégse sikerült eljutnom a végére, hogy már csak lakkozni kelljen amit idebent is lehet a nappaliban. Semmi se megy úgy ahogy az ember szeretné. Viszont áttörés van (remélem) gázszerelő fronton. Tegnap reggel hívom az embert (már a másodikat, mert az első az annyit hitegetett, hogy lemondtam a további szarakodásról vele, úgy tűnik ez egy olyan szakma amiben a megbízhatatlanok gyűlnek össze.{lásd még a felcsúti gázszerelőt, nem véletlen, hogy Orbán haverja, madarat tolláról}). Én mindig köszönök, bemutatkozom, még ha többedszerre is hívom az illetőt, kérdem mi újság, vártam pénteken a többször megígért időpontban meg azután is, nem hívott, telefont nem vette fel, mi újság? Szombat, vasárnap nem akartam zavarni, de most már hétfő van, nemelehetnee stb. Nem köszön vissza, majd valamikor ma idejön, sok a baja, lerakja. Már délután van, szép az idő, csinálom a bútort a kertben, de azért közben lassan felforr bennem a vér.  Kéne mennem boltba lakkért, egyéb anyagokért de ugye hátha pont akkor jön ez az izé..ember. Na mondom felhívom. De már mellőzöm az udvariasságot, elfogyott a türelmem, idézem a beszélgetést, kizárólag 18 éven felülieknek:

Nem tudom hogy építkezik az aki nem mindent maga csinál mint én.

Megint esik az eső.

Hogy a régi viccel kezdjem, fehér karácsonyunk lesz, végeztem a nappali kifestésével. Szép lett.

Szóval azért a magát liberális baloldalként meghatározó konglomerátum se lehet büszke minden "hozzátartozójára".

Sikerült az esők szünetében megcsinálni a nappaliban a déli fal mentén fekvő podeszt faburkolatát.

Na mire ébredtem reggel?

Esküdni mertem volna, hogy még csak szerda van. Ehhez képest...

Már megint esik az eső. Nagyon hiányzik egy műhely. Asztalos munka a program,

 A 444.hu.írta:

"Mindenki nyugodjon meg, Szijjártó Péter törvényesen vette a házát! "

Munkás hét áll mögöttem. Részemről kész a gázszerelés. Várom a gázszerelőt, hogy megpréselje a kötéseket, mint korábban írtam ehhez nincs szerszámom, de ha lenne is, tőlem nem veszi át a Tigáz meósa a szerelést, mert nincs hozzá jogosítványom. A konyhába felszereltem egy kukázott elszívót amit valahol kilomtalanítottak majd kibelezték, aztán Imre szomszéd hazavitte, elrakta a padlására, hogy majd kezd vele valamit, aztán végül nekem adta. Kapóra jött, mert a gázterv nem depressziós, hanem kompressziós légcserét írt elő a konyhába, ami azt jelenti, hogy nem elszívás kell a gáztűzhely fölé, hanem csak egy légkibocsájtó ernyő azaz pont ez amit kaptam és egy légbefúvó ventilátor a falba valahol a konyhában, vagy azzal közös légterű helyiségben.

Bár nem sok látszik a naplóban, de megy az élet, haladok a munkáimmal. Most a gáz bevezetése van soron, ennek a fagyok beállta előtt be kell fejeződnie. Úgy gondoltam, hogy még bőven időben vagyok, de ma reggel már talajmenti fagyokat mondott a meteorológia, ahhoz képest, hogy néhány hete még lubickoltunk a Dunában és pár napja egy szál gumibugyiban sikáltam a hajó oldalát, hirtelen jött a tél. Éjszakára mindössze 2-3 fokot jósolnak ma is, ha ez így megy tovább döntenem kell, vagy elkezdek fűteni a hajón, vagy kénytelen leszek beköltözni a házba éjszakára, nem is tudom hogy leszek képes a szárazföldön aludni. :)) 

De aranyos! Nézem a királyi TV híradóját, megy a hülyítés, hogy mennyivel jobban élünk.

Két napig egyfolytában esett, de tegnap végre kisütött a nap. Na nem nagyon, csak úgy épphogycsak. Az elmúlt napokon annak ellenére, hogy országosan árvizek, belvizek dúlnak, itt szinte kiapadt a hajó alatt a folyó, a szabályzott szakaszon alaposan lecsökkentették a vízszintet, hogy a belvizek minél könnyebben lefolyhassanak. A csökkenés olyan gyors volt, hogy pénteken még gond nélkül szálltunk csónakba a stégről, szombaton meg amikor hazajöttem alig tudtam felmászni a mellmagasságba "emelkedett" placcra. Azóta ha lassabban is, de napról napra tovább csökken a vízállás, Amapola alaposan ül a fenéken,

Tegnapelőtt délre szünetet tartott az eső, a munkacsónakot kitataroztam kicsit, vízretettük és átmenve a túlpartra Budapestre HÉV-eztünk.

Tegnap este dörgés villámlás kíséretében hatalmas zivatar váltotta fel az egész nap váltakozó hevességgel eső esőt. Egész éjjel és délelőtt is zuhogott, leesett vagy 10 cm az elmúlt 24 órában. 

Naná, hogy szakad az eső. Kimenni sincs kedvem a hajóból. Kivételesen kijön az internet a hajóra (én még mindig a hajón alszom, egyszerűen semmi kedvem kiköltözni a házba, pedig már van ott is ágyam), olvasgatok.

Természetesen megint esik az eső. Ez jó a krókuszoknak.

Péntek délután és szombat délelőtt betalicskáztam a kapu előtt leborított fát az udvarba, ahol rakásoltam a tavalyról megmaradt mellé. Ami tuskó olyan méretű volt, hogy nem fért volna be a cserépkályha, vagy a hajókályha ajtaján, azt széthasogattam. Soha többé nem veszek "kugli" tűzifát.

Hát itthon vagyunk. Meg kell mondjam lassan ment az "akklimatizáció". Nem tudtam könnyen visszaállni a laza hajózásból a "szürke hétköznapokra". Mondjuk két napig esett az eső, sok ingerenciám nem volt fejest ugrani a munkába, inkább csak aludtam. Szóval nem találtam a helyemet, lassan szoktam meg újra a parti életet. Mielőtt tovább lépnék, levonom az egy nap híján egy hónapos túra tanulságait.

Augusztus 25. Hétfő
Reggel még a parton lelakatolt biciklijeinkről leszedem a ponyvát (kell e mondanom, hogy szemerkélt az éjjel az eső, de az idő most éppen bíztató, úgy hogy indulás lesz) és kimegyünk a Tescoba gyümölcsért (hüm… már ha ezt a kőkemény nektarint annak lehet nevezni), macskajáért, meg veszünk egy fagyit, amit mélyhűtő hiányában a hajóra érve azonnal elfogyasztunk. Van itt egy kút amiből mindig folyik a víz, sokan viszik inni gyógyvíz gyanánt, mindenesetre enyhén záptojásszagú, azt mondják 1600 m mélyről tör fel a víz, mi is megtöltünk hat PET palackot, hátha megfiatalodunk tőle. A Tesco amúgy nagy forgalmat bonyolít le, Szlovákiából is átjárnak, a hajósok is itt vásárolnak a különösen jó helyen, a hídfőtől tényleg csak egy macskaugrásra lévő szupermarketban. Tegnap nézem egy evezős ladik közeledik, folyásnak felfelé küszködve az árral a parkoló uszályok felől. Alaposan megnézem, a sportolókat és vizitúrázókat kivéve evezővel hajtott járművet egész utunk során nem láttam. A leghitványabb horgászcsónakon is motor van, a népek még állóvízben sem hajlandók akár 50 métert is evezni, a munkahajókon meg természetesen ott a motor hajtotta csónak. Nos az előző nap lerakott román uszályról jönnek a „fiúk”, már ha annak lehet nevezni a két hozzám hasonló korú szíjas öregembert. Amúgy egyikük magyar szóval válaszol mosolyogva, értve a tréfámat amikor dicsérem azt a klasszikus stílust hogy megvetve a flancos motorkorszakot ezzel a leharcolt ladikkal dacolnak a folyással. De az igazság, hogy bár nevetünk rajta, mindketten tudjuk, az egész a nyomorról szól, ezek a szó szerint (is) szegény emberek a hídlábhoz igyekeznek, hogy az ottani akciós Tesco élelemmel töltsék meg csónakjukat, majd visszacsorogva uszályukra a hasukat, így tengetve életüket hétről hétre. Beszélgetve az úszódaru őrével megtudom, hogy még annak a kevés embernek is, aki magyarországi munkaadónál dolgozik a folyón, nagyrésze ukrán, román, mert a képesítését elfogadja az EU és fele bérrel is beéri mint a magyar munkavállaló, pedig az sincs túlfizetve. Mindenki megy nyugatra a jobb fizetésre, nekik mi vagyunk a nyugat, nekünk Németország, Anglia. Az érzéketlen csüngőhasú Maradona ezt nevezi kalandvágynak. Miután elfogyasztottuk a fagyit,

Komáromban ülök a bábolnai pék/cukrászda boltban. Percenként 6 Ft-ot van képük kérni a wifiért, ha sokáig tart a blog beszerkesztése fizetek és kiülök a parkba, oda is ki kell érnie a netnek. Nyomom az előző napokat pendriveról.

Augusztus 19. Kedd.

9 óra után néhány perccel indultunk Neszmélyből. Kifizettem amit a villanyóra mutatott, meg a múzeumi belépőket, bár korábban Tibor, a Zoltán alapítvány helyi képviselője nagyvonalúan felajánlotta, hogy nekünk ingyen van a múzeum, de én semmi esetre se akartam lejmolni, legszívesebben inkább támogatnám a hajósmúzeumot. A legnagyobb támogatás az lenne, ha sereglenének ide a turisták és bőségesen költenének, de ehhez sajnos 1. túl szegények az emberek, 2. Akinek van mit a”tejbe aprítani”az inkább külföldre megy, hiába a központilag is erőltetett fenenagy nemzeti öntudat. Pedig így a folyón hajózva megannyi csoda amit látunk, Magyarország többet érdemelne, de a tettek helyett csak szavak vannak. Tőlem öregembertől már nem telik sok, de otthagytam Neszmélyben mintegy 30000 Ft „vásárlóerőt”. Talán szánalmas ez, de igazából azokban az országokban, amelyekben nincs igazából sokkal több természeti szépség, turistavonzerő és mégis nagyrészt a turizmus tartja el őket, valahogy rájöttek a polgárok, hogy nem az állami támogatást lesik, hanem megragadják a lehetőségeiket és bevételt csinálnak belőle. Nálunk a szorgalmas munka, az okos helyzetfelismerés és annak célszerű kihasználása helyett a csodavárás, a múltbatekintés, a bűnbakkeresés és az ezzel mentegetett tespedés a jellemző. Nem újkeletű ez a dolog, alighanem bő ezer éve nemzeti karakterünk része. No a szokásos zsörtölődés után visszatérek a hajózásra. Neszmélyből kijönni vagy 3 km keletnek, azaz állóvízben a főággal párhuzamosan folyásirányában, mert szigetek láncolata alkotja az öblöt, köztük áthajózni még kenuval is lehetetlen, mert zúgók választják el a folyótól ezt a vizet. Itt gyorsan, 10 km/h körüli sebességgel haladunk, de kiérve a főágra már jó ha 5-öt megyek, mert ugye lejön a sebességből a szembeáramlat. Továbbra is felfelé, megyünk, az uticél Komárom. Egy idő után átadom a kormányzást és ellenőrző körútra indulok, műszerek OK, bemenve a hajóba egyből feltűnik, „harsányan” világít a tengelygenerátor töltésellenőrző lámpája a fóőkapcsolótáblán, töltőáram nulla, nézem a voltmérőt 13 V alatt a feszültség, tehát gond van. Nyitom a gépházajtót, lent az ékszíj ami meghajtja a generátort. Na ez így nem mehet, J kikormányoz a hajózóutat jelző bóján kívülre, leveszi a gázt, amikor már 2 m alatt van a víz megáll és horgonyt dobok. Erős a sodra a víznek, le kell rakjak vagy 20 m láncot mire megfogja a derék Rocna (koppintás) horgony a hajót. Alámerülök a gépházba, nem értem a dolgot, a fejlámpa fényénél az ékszíj jónak tűnik, J ilyenkor kintről adogatja a szerszámokat, jelen esetben csak egy 10.es kulcsra van szükségem, lelazítom a generátort, visszarakom az ékszíjat és újra megfeszítem. Ennyi. Motor indul. De nem indul, csak egy halk kattanás….Ajaj, ez már nagy baj. Ez a generátor aminek az ékszíját az imént visszaraktam a háztartási akkukat tölti, az új akkukat, amik a világítást, hűtőládát és egyéb fogyasztókat táplálják, a motorindító akkukat másik generátor tölti, ezért is érthetetlen a dolog. Sajnos hajót nem lehet betolni mint az autót ha gyenge az akku, az csak a vízirendőrös viccben van, mit lehet tenni? Hát mindenesetre nem erőltetni, hogy a sikertelen kísérletek következtében tovább merüljön az akku, visszavonulok a gépházba, J további szerszámokat adogat, akkusaruk le, smirglizem a pólusokat, a sarukat, visszarakom, tán ha az átmeneti ellenállást javítom elég lesz az induláshoz, a motort kézzel átforgatom felső holtpont utáni „lötyögős” állapotba, mást nem nagyon tehetek. Az áramkör ellenőrzése kiterjed az önindítóra…. Mi a fene?? Lötyög az indítómotor mágneskapcsolója! J-nek újabb szerszámokat kell adogatnia, leszedem az imént alaposan meghúzott negatív sarukat és kiszerelem az egész önindítót. Hát uramfia, a három csavarból ami tartja egy sincs bent a helyén! Hogy hogy rázódott ki fogalmam sincs, egy biztos, itt kell lennie a bilgében, csak meg kell keresni. Ez persze nem olyan könnyű mint mondani, de hosszas tapogatás után megvannak a csavarok, önindító össze és visszarak és lássatok csodát a motor pöccre indul és én is csak elenyésző mértékben égettem össze magam odalent a kipufogóval, meg az egyéb forró motorrészekkel! Horgonyhúzás a szokásos gondtalan módon és bő egyórás kényszerszünet után már megkönnyebbülve zakatolunk Komáromnak. De a megkönnyebülés nem tart sokáig, az újabb ellenőrzéskor megint világít a töltésellenőrző lámpa!!! Pedig induláskor szépen töltött, az akkufeszültség fel is ment 13V fölé. Az ember ilyenkor súlyos szavakat mormog, majd betekint a gépházba (az ajtót nem raktam vissza) ezúttal látom, hogy elszakadt az ékszíj. Átkapcsolok solar tápra, szerencsére a nap süt, tennivaló más nincs, tartalék ékszíjam eléggé el nem ítélhető módon nincs, majd veszünk Komáromban. Meg is látjuk a várost úgy 16 óra tájban.

Komáromban vagyunk a Pingvin nevû vendéglôben amolyan ebédvacsoråzunk.Minden szuper, képes beszåmoló majd.

Adtam magamnak egy angolszombatot. Reggel még harmatosan lemostam a decket és a hajó stég felőli oldalát a nyeles sváblerrel, meg  nyeles kefével ( a derekam már nem lelkesedik a hajlongásét), aztán kibringáztam felderíteni hogy van nyitva a Népbolt (én már csak minden falusi szatócsboltot így hívok, mint ahogy a városit mag Közértnek, függetlenül attól, hogy mi van rá kiírva, szegény jó nagynéném volt így a "Meinlivel"), holnap friss kenyérrel a tarisznyában akarok indulni. De ezen kívül ma csak a henyélés a program, legalábbis nekem. Ez a tegnapi ebédlőhelyünk, nem olcsó, viszont finom volt a kaja. (mi olcsó manapság....  legfeljebb a használt koporsó, de azt meg nem lehet kapni)

Még csak ébredezik a skanzen. Tegnap este leánybúcsú volt, a zenéből ítélve nem volt olyan vad mint a tegnapelőtti szülinapi buli. (egyiket se láttam közelről, csak kevésbé kellett a használhatóbbik fülemre feküdni, hogy aludni tudjak) Vízitúrázók cuccolnak a kenuikba. Apad a Duna, ismét öbölben állunk, a töltés vagy 20 centire kiáll a vízből. Ha így javul az idő holnap indulunk Komárom felé. Ami a tegnapi képes beszámolóból kimaradt.

17:46 Hűs az idő és friss szél fújdogál. Ez a bejegyzés most direktben megy a "Neszmély" fedélzetéről. Délelőtt igazán turistáskodtunk, megnéztük alaposan a két múzeumhajót belülről és kívülről, a "Neszmélyt" és a "Zoltánt". Sok kép következik. Elsőnek a "Neszmély" Ez maradt gőzhajó, igaz modernizálva, már nem szenes, hanem pakuratüzeléső a kazán és van benne diesel segédgép is . (Segédgép {donkey}= egy motor ami generátort hajt a villamos fogyasztóknak. Főgép= ami a hajót hajtja)

Ugyanúgy kell "adni az erőt"mint Amapolán, csak kicsit nagyobb a kar.