Adtam magamnak egy angolszombatot. Reggel még harmatosan lemostam a decket és a hajó stég felőli oldalát a nyeles sváblerrel, meg nyeles kefével ( a derekam már nem lelkesedik a hajlongásét), aztán kibringáztam felderíteni hogy van nyitva a Népbolt (én már csak minden falusi szatócsboltot így hívok, mint ahogy a városit mag Közértnek, függetlenül attól, hogy mi van rá kiírva, szegény jó nagynéném volt így a "Meinlivel"), holnap friss kenyérrel a tarisznyában akarok indulni. De ezen kívül ma csak a henyélés a program, legalábbis nekem. Ez a tegnapi ebédlőhelyünk, nem olcsó, viszont finom volt a kaja. (mi olcsó manapság.... legfeljebb a használt koporsó, de azt meg nem lehet kapni)
Megszűnt a "zúgó",
ismét nem folyón, hanem csendes öbölben állunk. Ez volt Neszmélyből az utolsó naplóbejegyzés, holnap indulunk Komáromba. Búcsúzóul mindenkinek ajánlom a helyet (még ideköltözni se butaság szerintem, rengeteg az eladó ingatlan és itt van közel Komárom, Esztergom), kiváló üdülőhely, a múzeumhajókon lehet lakni méltányos szállásköltség ellenében, a kiszolgálás barátságos, kedves. (kifogástalan a helybéli törköly és ágyas meggypálinka) Az idő végre ragyogó, hétágról süt a nap és kellemes enyhe szellő lengedez, mit mondjak az élet szép, amihez hasonlót mindenkinek tiszta szívemből kívánok.
Utóirat. 18:05, nem megy nekem ez a henyélés. Kibringáztam és addig mentem felfelé a dombnak amíg elfogyott a levegő a tüdőmből. Aztán átkerekeztem Dunaalmásra és megnéztem a Lilla sírját. Csokonai Vitéz Mihály reménytelen szerelme Vajda Júlia bővérű asszony lehetett, első férje, Lévai István halála után 63 éves korában férjhez ment Végh Mihály református espereshez, aki az asszonyt amikor az 78 éves korában meghalt, az első férje mellé temettette, így nyugszanak a dunaalmási templomdombon együtt. Barbár kezek valamikor összetörték mindkettejük sírkövét, de az utókor helyreállította, a sírkövek szépen össze vannak ragasztva. Feltűnt egy tábla Dunaalmási Royal Yacht Club. Na mondom megnézem a "királyi" jachtokat. Hát egy régi Mahart kikötőponton a szokásos két bódé, mellette kikötve két rozzant ladik. Hát elnevezésben már nagyok vagyunk.