Hajónapló

Polcok polctartók szaporodnak a fuxban. Egyre kellemesebb a munka, egyenes padlódeszkán állva, vagy az akkus rekesz tetején ülve, vége a kínlódásnak! Mondjuk bújkálni, görnyedni persze kell, de hol van már a kezdeti kínlódás a cuccokkal teli munkatérben! Satu az asztal szélén, tiszta "ganzmávag" TMK. Viszont teljesen lerongyolódtam. Folt hátán folt nadrágom térdén, combján cafatokban az anyag, ez a vasmunka eszi a gúnyát. Jövő héten valami jobbat kell felvegyek, mert olyan csöveskülsőm van, hogy világgá menekülnek a könyvvevők.

Ma hideg volt ugyan kicsit, de szépen sütött a nap. Cseppet sem fáztam, de a kábelek már elég merevek. +3 fok volt. Beszabtam a deszkákat a munkaasztal keretbe. Azonnal használatba is vettem az asztalt. Az asztal alatt lebillenthető előlapos pakoló polcok lesznek, mondjuk fiókok elegánsabbak lennének, de nem viszem túlzásba.  Elkezdtem a jobb oldali polcrendszer szerkezetét összerakni.

Na végre megvan a ponyva, tegnap megvarrtam, nem hullik a fuxban a fejemre eső, hó. Ma kiballagtam a hajóra és nekiálltam valamiféle szárnyékot összeeszkábálni mindenféle lemezekből a fux lejárata köré, mely fölé a ponyvát majdan kifeszítem. Ahogy ott dolgozgatok csöng a telefon a zsebemben, a nyomda hív, hogy kész a könyv mintapéldánya, akarom e látni? Naná hogy! Eldobtam mindent és mentem a nyomdába. Íme az eredmény.

Ennél persze sokkal szebb, mert csak egy íróasztali ámpa fényénél fotóztam.  Mint kis példányszámban kiadott könyvritkaság, minden darabja számozott példány lesz, egytől kétszázig.

A hátúlján az olvasócsalogató. 

Semmi hajómunka, csak nyomdába menés, tördelő grafikushoz menés, most kezdek ponyvavarrásba. De. Kész a végleges fedlap. GYÖNYÖRŰ. Kész az amit régen, mielőtt computer meg printer csinálta volna a könyveket, azt hiszem "kefelevonatnak" hívtak. Még lehet, hogy picit igazítani kell a margón, mert a halálom, ha a könyvet szét kell tépni azért, hogy a gerinc tövében lévő betűket látni lehessen.  

Szépen sütött reggel a nap, na mondom ma se varrok ponyvát, úgyse kell. Nekiláttam a fuxban a munkaasztalnak. Alighogy nekikezdek rákezd a hó is. Mégiscsak kellett volna az a ponyva... Felraktam egy fóliát, de mindíg elvitte a szél. Azzal együtt nem hagytam abba a munkát, merthogy időnként elállt a hóesés. Kissé eláztam, de lábain, konzoljain áll az asztalkeret. Már csak festeni és deszkázni kell és lehet rajta satuzni, ütni-vágni. Eredetileg az volt a tervem, hogy a foxlit nem fogom hőszigetelni. Most ezt átértékeltem. Maradt pár tábla 2cm vastag ROOFMATE keményhab anyagom, ezeket a bordák közé be fogom rakni és letakarom vékony OSB lemezzel. Nyáron valamit fog a fekete hajótestben keletkező hőségből, ha már ilyen műhelyt csináltam az eredetileg csak raktárnak szánt térségből. Az OSB lapra pedig az asztal felett mint szerszámtáblára fel fogom erősíteni a leggyakrabban használt szerszámokat. Egyre közelít az idő, amikor már nem halogathatom tovább a horgonylánc tároló kamra, láda, tepsi kitalálását. Még nem jött meg az ihlet.

Ma a hóvihar kergetett le a hajóról. De csak sorjában! Tegnap esőre ébredtem, na mondom itthon maradok ponyvát varrni. De mielőtt nekikezdek belenézek a gépbe, vajh van e éreklődő a könyv iránt? Na volt. Bizony sokakat érdekel, talán mégse megyek tönkre, de ezt most azért lekopogom. Szóval nem lett semmi a varrásból, mert egész nap, de még éjfél után is csak írtam, írtam a válaszokat a megrendelőknek. Pedig egy egyenszöveget copyztam, meg egy egyentérképet küldözgettem, hogy talál  oda ki-ki az Amapola "könyvesboltba" de az időt az vette el, hogy megpróbáltam párosítani az igazi neveket a különféle nicknamekkel, meg email címekkel. Na ez kegyetlen volt. Ki is mentem ma a hajóra kipihenni. Végre eljutottam odáig, hogy kiürült a hajófenék a fuxban, nekiláttam összeállítani a padlódeszka tartó vasakat, mindössze két darab, fel is hegesztettem őket a fenékbordákra és a bontott ládaanyagból befűrészeltem, gyalultam a deszkákat. Vége a fenékárokban, bordákon, ferde lemezen való botladozásnak, csúszkálásnak! Csodás érzés egyenes, szilárd  "talajon" ácsorogni. Na miközben ott pöffeszkedek még a nap is kisütött. Remek. Mondjuk mindössze 3 fok, de fűtött a lelkesedés. Nekiláttam a szögvasakat felmetélni a satupad-munkaasztal keretéhez. Ahogy RP mesélte, apósa erre mondta, "hogy lehessen az asztal szélén lemezt kalapálni".  Méricskélek, számolgatok. Ekkorra már bealkonyult. Alig hogy a leghosszabb szálat leszabom, meg a  csőből való lábat a decken,(közben kemény szél fújt egész nap)  leszakadt az ég hóvihar formájában. Úgy hogy szégyenszemre hazakullogtam.

Esik az eső, reggel hat óra van.  Azt hiszem ma ponyvavarró nap lesz. Még iderakok két képet, ahogy jelenleg a fux polcai kinéznek. Komolyan mondom nem látszik mi meló van benne. Az ember azt hinné, egy nap alatt össze lehetett sikeríteni. Oszt már mióta kucorgok vele az oduban.                    

Balra a hajó közepén lévő-,(nem igazán látszik, de a polc alatt az akkuk trepnije van) jobbra a hajó bal oldalán lévő állványzat.

Na kérem. Hát nem volt egy egyszerű, de így néz ki felül a gázcső burkolata. Nem fog megsérülni a cső az biztos. 2-es lemezből van. Négy M6-os csavar tartja. Azért ilyen háromszög forma, mert a sugár irányban széttartó deckbordákat zárja közre. Nekifut a függőleges válaszfalra hegesztett acélcsőnek.

Melynek alján egy kis-, ugyancsak két csavarral rögzített dobozka takarja a vízszintes csőhöz csatlakozó részt. Sehol nem lehet megsérteni a gázcsövet, amit végül is úgy döntöttem nem fogok körbehabosítani, hanem betekerem behúzás előtt Armaflex szalaggal. Azért piros minden lemez, mert korábban ez volt a felülvilágítót, meg az ajtókat ideiglenesen takaró lemez és akkor épp ilyen rozsdagátlót használtam. MINDEN anyag felhasználtatik egy ilyen takarékos hajóépítés során. A kormány lánckerekeinek burkolatait is ebből szabtam ki, lassan elfogy, DE.... lassan kész a hajó is!

Na még egy polc megvan. Ezzel a bordametszet teljes szélességében a headet a fuxtól elválasztó válaszfalat lefedő polcrendszer baloldali felének nagyrésze összeállt. Megszünt a kupi a fenéken, meg van végre hely a jobboldalon megcsinálni a másik felét. Persze mindíg van valami amit közben is kell csináljak. Mivel csak nyitott fuxtető mellett tudok dolgozni, hogy meg ne fulladjak a hegesztéskor keletkező gázoktól, ha esik az eső kell valami sátortető fölé. Csütörtökön csendes esőben még csak megtette egy fólia, de ha szél is fúj, valami komolyabb sátor kell, amit le lehet kötni. Ma átvonultam egy köteg múzeális ponyvamaradékkal a VIZÁ-ra. Egyszer minden kacat funkciót nyer. 28 éve amikor az első hajómat építettem egy budai társasház udvarán, egy nagy ponyvával takargattam. Ebből később kiszabtam egy hajótakarót, a maradékot meg elraktam, "egyszer még jó lesz valamire". Na a VIZA rakterében ideiglenesen egy nagy asztalt csináltam rétegelt furnértáblákból és összeszabtam a maradékokat. Ha beüt az esős idő  és nem tudok kint dolgozni, majd megvarrom.

A jobb oldalon, amíg még könnyen hozzáférhető, meg kell oldjam a PB gáz cső megfelelő vezetését. A legnagyobb veszély ami hajót fenyegethet, a levegőnél nehezebb gáz, ami bármilyen szivárgás esetén összegyűlik a fenékben és  szikra, vagy láng hatására felrobban. A decken ládában lévő palackoktól a csövet az egyenes szakaszokon végig, fixen behegesztett acélcsőbe húzom, ebből azt a függőleges   darabot hegesztettem be ma délután,  ami a head és a szalon padlója alatt a tűzhelyig menő, már korábban rögzített csőhöz csatlakozik. A kanyarokban  felcsavarozott lemez burkolattal fogom védeni, nehogy bármi megsértse, kilyukassza, kidörzsölje a flexibilis csövet. A védőcső és a flexi cső közti hézagot  PUR habbal kihabosítom. Úgy gondolom, hogy mindenféle mechanikai sérülés ellen, beleértve az esetleges rezgések okozta súrlódást is, megfelelő lesz ez a védelem. Nagyon félek a hajótűztől.  Két kikötőben  is láttam annakidején kiégett roncsokat.

Amint egy polc vasszerkezete a helyén van, azonnal bedeszkázom és megkönnyebbülve pakolom rá a cuccokat. Remekül fogy a fenékről a belebotlanivaló. Persze ez csak ideiglenes megoldás, ha az összes lakatosmunka és deszkaszabás kész, ismét le kell pakoljak mindent, hogy  a megfelelő számú festékréteggel ellássam a vasakat, meg a szőrös deszkákat megmunkáljam és azokat is lefessem. Közben két napig a betördelt könyvet javítottam, meg a Közlekedési Múzeumban kutattam kiegészítő képanyagért, de nem találtam igazán használhatót. Annyi haszna azért volt a dolognak, hogy kiderült, a múzeumi ember régi kedves Mahartos kollega. Jót beszélgettünk.

Röpülnek a napok. Kigyúlt a fény a foxliban, plusz két dugalj a gépeknek. Nem túl sok, de hosszútávon elég lesz, csak most használok egyszerre két sikítót (daraboló és csiszoló) meg egy hegesztőtrafót. Bent hentergek, leginkább térdelek és guggolok a vason és szabom-varrom a zártszelvényt, meg szögvasat a polcrendszernek. Ma hazafelé már éreztem rendesen az izomlázat a lábaimban. Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy a rakás kacatot, amit itt tárolok nem hordom hátra a cockpitba amíg a munka folyik, hisz utána hordhatom vissza ugyanide a polcokra. Ennek persze az az ára, hogy most kerülgetni, jobbára átlépkedni kell őket, ami elég macerás. Közben legalább másfél napot elvett a könyvvel kapcsolatos jövés-menés, tördelőhöz, ide-oda, de alakulnak a dolgok. Gondban voltam a fedlapra kerülő képpel, ezt eddig valahogy nem vettem komolyan, de most a keresztkomámnál találtunk egy könyvet, amiben pont idevaló, ráadásul a 100 évvel ezelőtti időkben ritkaság számba menő tűéles tall ship képet találtunk, na ez lesz a címlapon. Nota bene egy lomtalanításkor kukázta az Andris. Persze a címlapfotó szkenelve lesz, ezt a képet egy íróasztali lámpával megvilágítva fényképeztem.

Nem igazán tudom, hogy mi érdekeset fogok mesélni mostanság a kitartó naplóolvasóknak, mert az eljövendő napokban csak arról fog szólni a dolog, hogy nap mint nap szaporodnak a vasak a foxliban és a viszerek a lábamon.

Reggel avartakarítással kezdtem, a decken. Az egy hét alatt amíg nem voltam kint, alaposan felgyülemlettek a falevelek, amiket nemcsak tisztaságmániából  túrtam le, hanem mert alatta megreked a csapadék és borzalmasan csúszik, balesetveszélyes. Amikor korábban spekuláltam, hogy mi is legyen a fuxban, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy ott legyen az állandó műhely. Mindenfélére gondoltam, de alapvetően a decken terveztem felállítani  a satupadot, munkaasztalt, ha valami komolyabbat kell fuserálni, amire hajón MINDÍG számítani kell. RP barátom innen Ausztráliából, (istenem, hogy a sok hülye szidja a globalizációt, miközben a net nélkül ott lennénk a szarban, már mindenki elfelejtette, amikor 30 évet kellett várni egy telefonvonalra) akit megkértem, hogy spekuláljon, mit hagytam ki a funkciókból, mutatott rá, hogy hisz ott a helye a satunak is. Na ma alaposan körbeszimatoltam és ki is találtam, hogy lesz. A méretes felnyitható  tető alatt bőven megvan az állómagasság, még ha az csukva van akkor is, hisz 40 cm-re kiemelkedik a deckből. Lesz egy jó hosszú asztallap, szögvas kerettel, beintegrálva a polcrendszerbe, melynek lenyitható előlapjai megakadályozzák, hogy a cuccok kidőljenek, lecsússzanak a hajó mozgásakor. Na ma azzal foglalatoskodtam, hogy a 230V AC kábelt behúzzam a főkapcsoló táblától a fuxig, egyszer úgyis meg kell csinálni, akkor miért vacakoljak hisszabbítókkal? Mostantól  itt működik a műhely.  Közben volt egy vendégem. Időnként nagyon használható emberek keresnek fel ennek a naplónak eredményeképpen, akiktől sokat tanulok. Múltkorjában egy, a vezeték nélküli hírközlés szakterületen működő mérnök, ma egy amúgy közgazdász, de hajósember, aki sok utat megtett a Német, Osztrák, Francia  belvizi útvonalakon és máris tudott olyat mondani, amit feltétlen alakítanom kell a hajón, hogy a zsilipekben fellépő várható problémákat minimalizáljam. Magamtól nem is gondoltam volna rá pl., hogy vannak olyan zsilipek, ahol annyira feljön a víz, hogy gyakorlatilag "eltünik" a partfal. Ilyenkor hiába lógnak kint a pufferek, nem ér semmit, mert ugye valahol a vízvonal környékén ver bele a part éle a hajótestbe. Meg, hogy olyan ütközők kellenek elől hátul, amik megakadályozzák, hogy a hajó közepetáján  egyetlen kötéllel megtartott hajó (merthogy zsilipben nincs lehetőség két kötéllel kikötni, elől hátúl) ívben elforogjon, és hol az orrát, hol a farát beleverje a partba, amikor a labanc zsilipkezelő barom módra nagysebességgel engedi be a vizet, vagy a kishajókat leszaró nagy géphajó a zsilipben se állítja le a motorját, hanem kavarja a vizet. (ez utóbbiak elgondolkodtatására lehetne tartani rossz drótkötéldarabokat a hajón,  melyek a hajócsavarjuk közelében véletlenül beleesnének a vízbe)   Most még fel tudok olyan füleket hegeszteni nem sokkal a vízvonal fölé,  a főbordától elől-hátúl néhány méternyire, ahova ilyen vizeken hajózva alkalmi támaszokat szereljek fel.

Minden évben, ahogy ma is,  találkozunk egy kocsmában, azok akik annakidején együtt érettségiztünk a technikumban. Mármint akik eljönnek, meg akik élnek még. Az idei év pozitív híre, hogy tavaly óta senki se halt meg, merthogy az elmúlt évek során mindíg eggyel kevesebben voltunk. Rák, infarktus. Én hálistennek meggyógyultam úgy, hogy használt, hogy a hetet gyakorlatilag ágyban töltöttem. Hogy ne legyen olyan unalmas, régi kazettákat néztem a videolejátszón. Egy réges régi fonyódi bajnokságról, olyanok tüntek fel, akik sajnos szintén nincsenek már köztünk. Hamvas Imre, Leho, Balogh Janó, Csocsó. Remélem azóta nem szaporodott a sor. Hogy felvidámodjak megnéztem két kedvenc filmemet, tegnap az "Ének az esőben"-t Gene Kellyvel, Debbie Reynoldsal és Donald O'Connorral, ma meg az "Azok a csodálatos férfiak" (Those Magnificent Men In Their Flying Machines) címűt, melyen sose szünök meg nevetni. Tegnap este felhúztam magam a TV2 afrika showján, mérgemben megnéztem a Frei beharangozóját a neten, dühömben ezt írtam rá a fórumukba, de úgy tünik "kimoderálták".

"Hát kedves Frei Tamás végighallgatva ezt a szép tervet, van benne elég sok buktató, amit elég nehéz lesz kiszűrni, tehát legalább azt ami a műsorkészítőkön múlt, meg kellett volna próbálni. Amikor a Fialával beszélgetett a Keljfeljancsiban, azt kivántam Önnek hogy végre sikerüljön egy olyan műsort készíteni, ami nemcsak az intelligens mosóporhívőknek szól. Jelentem nem sikerült. Kezdődik a műsorvezetők választásán. Kovács (minden)Áron gyakorlatilag tökéletesen húzza le a béka feneke alá az erre mindíg könnyen kapható Liptai Claudiát, ezzel megütve a műsor alaphangját. Ha nem lenne érthető, megfogalmazom ITT KÉREM OSTOBA ELMÉNCKEDÉS FOG ZAJLANI HÜLYÉKNEK. Egy ilyen quasi ismeretterjesztő, élményekkel kecsegtető műsor, mely az Ön jelen beharangozójában Afrika legcsodálatosabb vidékeit igéri bemutatni keveredik szellemtelen programokkal, elefántszarszedés, hernyóevés, ez utóbbi lerágott csont(hernyó) az ilyenfajta műreality marhaságokban. Ezért, és azért, hogy a Fiala összevesszen a Bódival kár volt őket Afrikába vinni drága pénzért, ezt a nézettséget meghozta volna, ha elviszik őket az operába, ahol az előadás alatt a Bódi beordibál a szinpadra a szereplőknek, a Fiala letólja ezért, és amikor a karmester csendre inti őket, az Áron gyerek megjegyzéseket tesz a karmester frakkjára, miközben a Claudia mélyen dekoltálva vihog. A szünetben a bátor versenyzők közűl ki lehet sorsolni, ki törje bele a fogát a büfé háromhetes perecébe. A dolgot lehet cifrázni, ez csak ez első ötletem, garantáltan a tizedéért árulom, mint amennyiért ezt a műsorlicencet vették a hollandusoktól. "

Hát nem így képzeltem a dolgokat. Hétfőn egy óra alatt felszaladt a lázam és annyi erőm se volt, hogy a géphez üljek, csak feküdtem mint egy darab fa. Influenza. Korán kezdem, még nem hallottam, hogy beindult volna a járvány. De ma kész leszek a könyvvel, ha a fene fenét eszik is.

Na mostmár este van. A könyvet elküldtem Emailben a tördelőnek. Lázam lement, az előbb mértem 35,9-et, most meg már kihülőfélben vagyok és az izületeim se fájnak. De azért holnap még ágyban maradok, biztos ami biztos.

Nos akit érdekel a könyv, hogy  belekukkanthasson, kedvcsinálónak egy apró részlet.

"Nagyjából tíz nappal azután, hogy ezekről a meleg helyzetekről szóló meséket hallottam, valami olyan történt velem, amit csak tétovázva merek leírni, nehogy kételkedjenek benne, de mivel megtörtént, muszáj itt beszélni róla. A County of Pembroke a Jóreménység-foka elhagyása után kelet felé haladt az üvöltő negyvenesek vidékén, amikor a szélirány néhány vonásnyit elfordult és egy nagy hullám csapott át a szélalatti mellvéd felett. A fővitorla fordítókötelét húztam az őrség többi tagjával, amikor az áradat kimosta alólam a lábaimat és a következő pillanatban kisodort a tengerbe! Mivel a combközépig érő csizmák és a viharruházat nagyon gátolták, kevés esélyem volt az úszásra, de szerencsére sikerült valahogy megkapaszkodnom a fordítókötél szabad végébe, mely velem együtt sodródott a hajó mellett, ahová ugyanaz a hullám vágta ki a mellvéd felett, mint engem.Amikor megragadtam a kötelet, a bark megdőlt szél felé, én pedig levegőért kapkodva lógtam a kötélen és megpróbáltam segítségért kiabálni, de a hajóstársaim, akik a hullám becsapásakor lebuktak a mellvéd mögé, nem vették észre, hogy a tenger kisodort a hajóról, a hangom pedig beleveszett a szél és a hullámok zúgásába.   A bark újból a szélalatti oldalára dőlt és a tenger beözönlött a fedélzetére. Miközben küszködve kapálóztam, és elkeseredetten kapaszkodtam a kötélbe, a hullám besodort a mellvéd felett a fedélzetre! Ezúttal már nem hibáztam. Mindkét karommal átöleltem a főárboc tövénél lévő kötélfogó-padot és belekapaszkodtam. A hajóstársaim tátott szájjal bámultak. A Mate megszólalt: - Hát te honnét kerültél ide?

Kiköptem a számból a sósvizet és az igazságnak megfelelően válaszoltam. - Az egyik hullám kimosott a fedélzetről, uram, de a másik visszasodort.

A bejelentésemtől támadt általános meglepetésből a Mate tért elsőnek magához. - Ha ez még egyszer előfordul - mondta -, beírlak a hajónaplóba szökési kísérletért!"

Ma korán abbahagytam a munkát, mert újabb nagy fejezetbe kezdek odakint, de az ilyesmit jobb reggel kezdeni. Amúgy is sürget a könyv, most addig nem megyek ki a hajóra amíg nem adom le a tördelőnek. Na szóval levonultam a fuxba (fore-castle, foxli, fuxloch, fuxlyuk, picó, kinek hogy tetszik) ahol idáig az ősállapotok uralkodtak, ahogy a test kijött a műhelyből, csak behajigáltam ami éppen nem kellett kéznél. Az a terv, hogy az egészet bepolcozom és ott lesz a raktár, na ehhez ami most ott van elöször rendezni kellett. Ez volt ma. A polcokra azért is szükség van, mert ahogy a többi hely (szalon, háló, coclpit)kultúrálódik, úgy kell valahová áthelyezni az anyagokat, szerszámokat. Itt lesz az akkumulátorok tároló ládája, meg a lánckamra is. Ez utóbbira még csak halovány elképzeléseim vannak. Eredetileg egy teljesen zárt acéllemez kasznit akartam, de nem biztos, hogy kell, ráadásul rengeteg hátránya van, pl nem lehet belülről időnként kifesteni, márpedig akkor rozsdásodni fog és mindent összemaszatol a lánc, meg egyszer csak (úgy 30 év múlva) szétesik. A Pardy például egy ponyva zsákba csorgatja a láncot. Mondjuk én biztos nem fogom ezt tenni, de egy gumilapokkal kibélelt felfüggesztett erős ládát el tudok képzelni,  alatta van egy csepegővíz felfogó tálca, amiből egy kannába folyik a víz.  Így a lánc is ki tud száradni. A polcokkal is csínyján kell bánjak, mert azt már tapasztalatból tudom, hogy amelyik túl mély, ott hátúl csak a kupleráj, az ember egy idő után azt se tudja mije van. Aztán az akkuk tárolója se olyan egyszerű. Az akkuk élettartama sajnos véges és az újak mindíg más méretűek, mint a régiek és ráadásul ha az ember többet akar, mint amennyi volt, soha nem fér el. Ezért egy olyan keretet akarok, ami kétszer akkora, mint ahány akkuval indítok és valami variálható rögzítés lesz rajta. Aztán nem akarom, hogy az akkuk nyáron melegben legyenek, ez főleg gyorstöltésnél káros, ezért az egészet a hajófenék kivételével körbe fogom hőszigetelni és alulról a lemez fenéken keresztül a víz hűti majd az "akku hűtőládát". Kell, hogy jól hozzá lehessen férni, mélyen kell legyen a súlypont miatt, de nem lehet egyből a fenékre rakni, egyrészt mert az ferde, másrészt meg ha netán bejön valami víz, ne az akkuk ázzanak be egyből. Szóval van min  agyaljak.

Szakadok szétfele mint a véreshurka. Egy seggel "n" számu lovat, ha "n>1" elég nehéz megülni. Így vagyok most Amapolával és a könyvvel. Miután teljesen késznek gondoltam elmentem a tördelőszerkesztőhöz megbeszélni a dolgokat, de mondom előtte azért átfutom mégegyszer. Na azóta javítok. Egy rakás mondatot találtam, amivel nem vagyok megelégedve. Akinek kenyere a műfordítás, lektorálás, biztos triviálisnak veszi a gondjaimat, de nekem szokatlan. Vannak mondatok, amiket ha sokáig csócsálok egyszerűen elveszítem a kontrollképességemet. Ha azt hiszem már jó és otthagyom, majd később ismét elolvasom, egyből látom, (érzem) hogy rossz. Nem akarok sírni (bár hova sírjon az ember, ha nem a naplójába) de kegyetlen nehéz dolog az eredeti szöveghez, tartalmában és hangulatában  hű és egyúttal tisztességes, olvasmányos, magyar nyelven kifogástalan mondatok megfogalmazása. Pedig mindíg ötösöm volt magyarból és soha nem volt bajom sem az írásos, sem a verbális kommunikációval, de hát ez nem egy sima laza blogírás. Csak egy apró példa. A teljesen hű fordítás így hangzana. "....a vontatóhajó átadta a vontatókötelét, vontába vette a hajót és elvontatta a horgonyzóhelyre." Nos ugye ez a szöveg elég hülyén hangzana a könyvben, jogosan vágnák az olvasók a fejemhez. Pedig hát teljesen hű az eredeti angolhoz. Merthogy ott semmi baj a szöveggel, ugyanis a vontatóhajó az "tug", a vontakötél az "warp" a vontázni az "to take in tow", a horgonyzóhelyre vontatni az meg egyszerűen egy szóval "berthed". Hát így megy ez.

Na azért pihenésképpen Amapoláztam is. Nem kis nehézségek árán összehegesztettem a kormányfej téli védőburkolatát. Így néz ki.                                      

A téli felkészülés jegyében nekiláttam a head 30X30 cm-es mennyezeti szellőző ablakának belsejét beburkolni és a fedelét megalkotni. A nyílás pereme  kiemelkedik  a  felépítmény  tetejéből , hogy a víz még véletlenül se tudjon alámosni, belülről ezért egy kürtőt alkot, aminek tövén eddig kilógott a hőszigetelő anyag ami a mennyezeti burkolat és az acéllemez közt lapul, a lefedésére meg nemes egyszerűséggel egy kidobott számítógép lemezburkolatát használtam, amit felülről egy autógumival terheltem le, hogy a szél el ne vigye. Na ennek vége. Most ilyen kívülről tető nélkül, körben polifoam szigeteléssel.

És tetővel.

A bakelit fedlapot alul körben aluminium "L" profil szegélyezi, hogy a vízszigetelés minél jobb legyen. Ma estére felszereltem a saját találmányú záró-nyitó szerkezetet is, ami lehetővé teszi a minden irányban való ferén kitámaszthatóságot, vagy akár a teljes nyitást, ugyanakkor mégis biztonságosan zár.

Négynapos ünnep van. Tegnap és tegnapelőtt a Bisset könyvvel foglalkoztam kizárólag. Nekiálltam mégegyszer elölről átvenni, mert elégedetlen vagyok a mondatokkal. A régi nóta amit az orosz tanárom mondott a műfordításról. Mint a feleség. Ha szép, akkor nem hű, ha hű akkor nem szép. Megpróbálok hű lenni, de ha nagyon átsüt a mondatokon az eredeti angol szöveg, csúnya, magyartalan. Ugyanakkor ezt a könyvet nem én írom. Nem szólhat úgy, mintha én fogalmaznám. Éreznem kell, mit akart a szerző és bele kell bújnom a bőrébe, azt a stílust kell sugározni, nem az enyémet. Nehéz, de ami idáig készen van (hanyadszor is, tán ötödször) az azt hiszem nagyon jó. Aztán van néhány abszolút lefordíthatatlan dolog. Pl amikor a Captain az ifjú Bissettet oktatja, hogy a tengerésznyelvben nem illik a Ship és a Boat szavakat felcserélni.  Még jó, hogy a Vessel nincs ott! Vagy a Captain-t és a Skipper-t, mega Bulkhead-et a Wall-al.

Szóval két nap alatt mondössze öt fejezettel végeztem. Ma kimentem kipihenni Amapolára a lektorálást. Vannak dolgok amiket halogat az ember. Így hetekkel ezelőtt elrontottam a dekopír fűrészt, mert megerőltettem a gyenge gépet a vastag acéllemezek vagdalásával és szétesett  a fűrészlap befogója. Na ma annyira kellett, hogy nekiálltam megjavítani. Aztán kivágtam vele a headbe, bordás alu lemezből a végleges zuhanypadlót. Nekikezdtem a kormány fejét burkoló "kappa" rétegelt lemez vázának. Merthogy azt tetőszigeteléshez használt nehéz PVC lemezből készítem, de ha nem teszek alá valami merevítőt, ki fogja lyukasztani az acél szerkezet ahogy dörzsölődik amikor a szél rezgeti. Azon kacagok, hogy mindent úgy csinálok, hogy száz évig jó legyen, én meg jó ha tíz évig élvezhetem a korom miatt. Valaki nagyon jól jár majd ezzel a hajóval.

Szomorúan megállapítottam, hogy amit idáig nem festettem le, az már jövőre marad. Ha lesz is rövid ideig jó idő, az már nem alkalmas a teljes deck végleges szinre festésére. Nem nagy baj, egy hét alatt meglesz ha lesz egy olyan meleg hét, amikor végig legalább 15 fok lesz (a kétkomponenses epoxi és akril festékek miatt) és száraz napos idő. Mindenesetre kiválogattam a festékeket, elmostam az ecseteket és bedugtam őket gázolajba. Ami festék nem kell télen, előrehordtam a fuxba, csak az oldószeres Trinát rozsdagátló alapozó maradt hátul, meg egy kis Epodur ha netán mégis... Aztán kidobtam egy rakás szemetet és megpróbáltam úrrá lenni a cockpitban uralkodó rendetlenségen. Estére nagyjából sikerült, így kicsit több a hely a cockpitműhelyben a téli munkákhoz. Szivesen megcsinálnám a jobb oldali padládát is, de akkor nem tudok satuzni a helyén, mert pillanatnyilag ott a "lakatosműhely", amit csak jövő nyáron tudok kiköltöztetni a hajó mellé.

Ma bíróságra kellett menni. Mi az egy tengerésznek?! Az asztalos, lakatos, víz-gáz-villanyszerelő szakmák mellé felvettem a zugügyvédit is, J. szüleinek  birtokháborítási perében képviseltem őket, mint akibe az összes bizalmukat fektették. Röviden az öregeket egy vájtagyú ügyvéd egy  jogilag gakorlatilag megtámadhatatlan nyilatkozat  fondorlatos aláiratásával csőbe húzta, nos az én feladatom ebből  mint  a  felperesek képviselőjének pert nyerni. Hatalmas sikernek könyvelem el a mai tárgyalást, a helyzetünk "teljesen reménytelenből" "katasztrófálisra" javult. (idézet RP aranymondásaiból)

Kiruccantunk kicsit Balatonra. Volt némi munka. Kilapátoltam a komposztálóból a gilisztás fekete földdé vált tavalyi faleveleket, füvet, krumplihéjat stb. és megtöltöttem idei frissen hullott felevelekkel. Ahogy nőnek a  fácskáim, úgy eszkalálódik ez a munka. Emlékszem valamikor amikor a házat elkezdtem építeni, a tréler amin a gerendákat odavittem legázolt két csenevész térdig érő juharcsemetét, úgy kellett kipiszkálni  őket a havas sárból. Az egyiket azóta kivágtam, mert nyomták egymást, a másik betakarja a telek negyedét. Átolvastam alaposan szóról szóra mégegyszer a Bisset  könyv első kötetét és ismét találtam benne vagy két tucat hibát. Mielőtt nyomdába megy, mégegyszer átolvasom, úgy, hogy minden mondatnál megállok és az angolt is hozzáolvasom. Nem tudom lehet e tökéletes egy szöveg, de nagyon igyekszem. Szombaton meglátogattunk egy új barátot, akit  akárcsak több más szeretereméltó hajósembert ennek a naplónak köszönhetek. Ő a Nagy Imre, akinek a Moha nevű hajóját a Schopper Tibor kezdte még építeni, aki aztán beleszeretett egy Multi héjba, abból építette meg a Faun II. nevű hajóját, amivel elment világgá. Nos a Moha a Verne testvérhajója, ami az Amapola mintájául szolgált. Néhány kép róla.                

 Imre amúgy igazi profi, ő vezeti a Zánka nevű vizibuszt, ami valamikor "Szabadság" néven Kádár repihajója volt. Mondjuk a nevét én nem változtattam volna meg.  Valaki úgy gondolta, hogy ez a szó valami kommunista métely, nos túlmotivált volt az illető. Ez a névváltoztatás a rendszerváltás(ok) velejárója, lásd még  "aa múltat végképp eltöröölni" szakaszt az Internacionáléból,  kevés kivétellel egy marhaság, a "SZABADSÁG" az egyik legszebb szó a világon, sokan haltak meg úgy, hogy ez volt az utolsó szavuk, mielőtt kirugták alóluk a zsámolyt, vagy tüzet vezényeltek a kivégzőosztagnak. Ma már kevés van belőle, nem vadászhatunk a királyi erdőkben és a túloldalra is csak akkor mehetünk át, ha zöld a lámpa. Ha valaki belegondol, meglehetősen nagy a szabadságdeficitünk, így a legdemokratikusabb időkben is.    Amúgy a hajó "repisége" az "aszkéta", "spártai" jelzőkkel illethető, a mai, mondjuk miniszteri, vagy pláne köztársasági elnöki környezet eszetlen pénzszóró, a valaha volt Festetich-eket megszégyenítő pompájához képest. Csak azért nem mondom, hogy Kádár forog a sírjában, mert ugye a fejét már ellopták onnan. Ezt én mondom, akit  '56-ban csak apám szigora tartott visza attól, hogy elmenjek benzines palackokat dobálni a szovjet tankokra, de az igazság (a másik veretes szó a "szabadság" mellett) az igazság, nem függhet politikai és egyéb hovatartozásoktól.                                                   

 Imrétől remek ajándékokat kaptam, egy kb 10 kilós fischerman horgonyt,  meg egy gallionfgurt és a Feri nevű kollegájától egy remek antik spannert. Elgondolkoztam, hogy jó két éve valakinek adtam egy soling spinakkert és igért érte egy 15 kilós négykapás horgonyt, azóta is hozza. Az orrdísznek különösen örülök, szürkeöntvény, tehát időtálló lesz és pont a megfelelő méret Amapolára.

  Aztán szokás szerint sütkéreztünk a Balatonparton, legalábbis én sütkéreztem, J vizimadarakat etetett.

Ma hazafelé jövet benéztünk Lovasberénybe a Temesi Tamáshoz, akit ugyancsak ennek a blognak köszönhetek, ő volt tengerésztiszt, akinek a "14" című rendhagyó tengerészkönyvét  dedikáltattam vele. Azért rendhagyó, mert  "háromlépcsős", azt hogy miért írta a kék oldalakon található, az, hogy hogyan, a fehéreken kiemelve és az ami a tengeren történt vele a fehéreken kiemelés nélkül.

Azért nem írom, hogy "élvezetes", vagy "olvasmányos" a könyv, mert bár hűen mutatja be a tengerészéletet a valaha volt Mahart tengerjárókon, de az a dráma  ami a könyv indítéka volt kizárja ezeket az amúgy az alaptörténetre jellemző jelzőket.

Na így néz ki. Kissé indusztriális, viszont jó erős és kap majd egy ponyva kappát, úgy hogy látszani se fog igazán.

A teleszkópos rúd bemegy a PVC ponyva leffentyűk takarta csúszópályán kialakított csuklós bekötőponthoz, melyet a lánc vonszol jobbra balra a kormánykerék forgatásakor.

 Jobbra teljesen kitéve.

A lánc és a fordító lánckerék burkolata.

A kereket is felraktam persze, hogy tudjam próbálgatni,

emlékeztetőül a három éve készült kép, így néz ki, 

aztán a nap végén leszedtem, részint mert nagyon útban van amíg a cockpit műhelyként funkcionál, részint, mert túl csábító emléktárgy egy esetleges gyűjtőnek.

Nem bírtam magammal. Úgy döntöttem, hogy meggyógyultam. Úgy tünik helyes döntés volt, mert reggel ugyan még kicsit szédelegtem, de ahogy telt a nap jött meg az erőm, szünt a köhögés. Azért a kormány összerakása nem volt felhőtlen, pedig elhatároztam, hogy addig nincs ebédszünet amíg a lánc a helyén nincs. Na négy órára  már nagyon mardosott az éhség, de ez is megvolt. Ebéd után kihagytam az alvást és kicsit elbíbelődtam a PVC ponyva szoknya (ami a mozgó kormányrudat  a lánchoz való csatlakozásnál takarja a csapó eső ellen) kiszabásával popszegecsekkel való rögzítésével, hat órára minden burkolati elem a helyén volt,  felraktam a kormánykereket és pörgettem jobbra balra, hogy a zsír eloszlódjon a láncon, meg a  lánckerekeken, meg  amúgy ki tudna ellenállni egy kormánykeréknek amit épp most szerelt fel? Csak ezért nem fényképeztem le mert hatra már olyan sötét volt, hogy az utolsó csavarokat csak tapogatva tudtam a helyükre rakni. Ma mindenféle papírokat hozott egy motoros futár, ebben csak az az érdekes, hogy azt hiszem a srác azonnal megfertőződött hajóilag. Inkább ezt kapja el tőlem, mint az influenzát.

Ajaj. Torkom kapar, mellkasom hátam fáj, gyenge vagyok mint a harmat, lázam (még?) nincs. Maradok ágyban, mert ha kifekszem hamarabb túlvagyok a betegségen. Már tegnap délután is csak kínlódtam a hajón. Még az is lehet, délután elmegyek az orvoshoz.

Így néz ki most a NS hajója.

Ott ettünk, ittunk jól éreztük magunkat a sok fogatlan tengeri medvével. Sanyi jövőre tervezi a vízrebocsájtást, de belül messze nem tart ott mint én az Amapolával, na nem akartam elvenni a kedvét, csak bólogattam. Mondjuk neki időnként van segítsége az építésben, de akkor is nagy falat ez. Hiányzott az elbulizott nap, ma nem tudtam összerakni a kormányszerkezet burkolatát, most szárad rajta a festék, de holnap, ha Isten segít befejezem. Merthogy valami takonykór kezd kitörni mindkettőnkön. Pedig szép idő volt, a buli után kimentünk Amapolára és ott aludtunk. Már amennyire a szunyogoktól tudtunk, mert nagyon összeharapdáltak minket éjszaka.

Reggel nagyon optimista voltam ez  délelőtt se múlt el. A tegnapi hibát frissen gyorsan korrigáltam és a vízügyesek óriás hidraulikus élhajlítóján sikerült lehajtani a lánc burkolatának két derékszögű peremét. A 45 fokosakat egy hosszú "I" gerenda élén kalapáltam le. Szóval egész jól alakultak a dolgok, még az ebédet is eltóltam három óráig, de aztán valahogy belassultam. A lánctámasztó tartók, a láncburkolat felerősítő füleinek hegesztgetése az M4-es menetek befurkálása mindenféle nehezen hozzáférhető helyekre (szinte soha nem fordul elő, hogy a menetfúró hajtókart van hely körbeforgatni) elvitte a délutánt, így messze nem lettem készen estére, ahogy reggel terveztem. Jó ha vasárnap estére megleszek vele. Ugyanis holnap a Németh Sanyihoz vagyunk hivatalosak  (aki a Hajnal nevű hajót építi) a MATE (Magyar Tengerészek Egyesülete) tagsággal egyetemben.

Alakul a burkolat. A két lánckerékét már föl is hegesztettem, de amikor kész volt rájöttem, hogy nincsenek teljesen egyvonalban. Ettől ugyan kifogástalanul funkcionálhatnának, de nagyon bántja a szememet, hogy a szent szimmetria nincs meg.Talán Leonardo mondta, hogy ami nem szép az jó se lehet. Elhatároztam, hogy holnap lesikítózom a baloldalit és átszabom kicsit. Átfúrtam keresztben a két 20-as saválló csavarmenet végét amik a lánckerekeket rögzítik a koronás anyák sasszegeinek. Legjobb tudásomnak megfelelően megköszörültem a 4-es kobaltos fúrót, vitte mint a vajat és egyből beletaláltam az anya szembeni vájatába, pedig féltem, hogy a kényelmetlen testhelyzetben  kézben fúrva nem fog könnyen menni.

Tegnap nomdában voltam a Bisset könyv ügyében. Ha valakinek van ötlete, kérem segítsen! Az a gondom, hogy ha idén megfinanszírozom a könyvkiadást, felmerül az összes költségnek vagy 90%-a, ugyanakkor az eladás terjesztés bevétele csak jövőre realizálódik. (ha egyáltalán) Namármost azt mondták az APEH-nál, hogy adószámos magánszemély (aminek lennem kell majd ha könyvet akarok kiadni és ezért számlaképessé kell váljak) nem vihet át  költséget (elhatárolt veszteséget) egyik adóévről a másikra, így viszont kész tönkremenés, mert az eladás évében ha nem lehet az elöző év nyomdaköltségét levonni, az egész bevétel a nyugdíjammal együtt adóköteles, még a nyugdíjam is rámehet.

Kihasználtam a jó időt és kicsit összetakarítottam a hátsó felépítmény tetején és környékén. Engem is meglepett, mennyi fa és vashulladék, maradék volt ott, amiket csak úgy feldobáltam, hogy jó lesz az még valamire. Ez azért nem ér semmit persze, mert ugyanazzal a lendülettel el is felejtem, mit raktam oda, tehát mintha nem is lenne. Na most leszórtam mindent, vasak egy rakásba, fák a másikba a hajó alatt, ha kell valami ott turkálok majd. Felraktam a hátsó tolótetőre is a sárga PVC "kappát", szóval nem örülök neki, de jöhet a tél. Aztán leültem a kormány lánckerekes, görgősláncos mechanizmusa elé(emlékeztetőül erről van szó)                                                                                                              

 a  "pupára"  (farfedélzet) egy darab papírral, mérőszalaggal, ceruzával és nekiálltam megszülni a régóta halogatott burkolat tervét.  Úgy érzem  volt hozzá ihletem, mert aránylag hamar kiötöltem, hogy lesz, meg miből, mindjárt neki is kezdtem a baloladali lánckerék burkolatának. A tetőablak 2-es lemezének hulladékából, meg a  lakatosok hulladékos konténeréből kotort keskeny lemezcsíkokból készül a káva, a teteje meg 0,8-as rozsdamentes lemezből lesz. A 2-es lemezt azért már elég jól lehet hegeszteni, persze csak pöttyözve "heftelgetve", mert a folyamatos varrat elgörbítené. Valahogy így.

 Elég molyolós munka, mert jó alakos lesz a szerkezet, de élvezem ezeket a finomlakatos munkákat, mert precízen kell dolgozni és nem erő kell hozzá, henem inkább ügyeség és konstruktív elme. Hét végére készre szeretném csinálni , véglegesen kifeszített, alaposan bezsírozott lánccal a helyén, egyelőre  ideiglenesen felrakott könnyedén pörgő kormánykerékkel.

Tegnap ráment egy fél nap, hogy csináltam a hőlégfúvómra egy olyan véget amivel tudok PVC-t hegeszteni. Nem egy nagy szám, mondhatná valaki, de próbáljon csak 0,8-as lemezt hegeszteni  sima rutilos, tehát nem védőgázos elektródával villannyal! Nem olyan profi persze mint a Ferié, de hát az a hőlégfúvó nagyjából hússzor annyiba kerül mint az enyém. Kicsit ügyeskednem kellett vele, mert ugya ez nem termosztátos, tehát a hőfokot nem tudom állítani, de felraktam a ponyvákra az összes erősítést ahova kellett. Ma kifaragtam a botokat a szélekbe és összeraktam az egészet. Így néz ki.

Ma az "Orca" gumicsónakszervizben kezdtem. A  Danka Feri,  aki szakadt, lyukas gumicsónakokat varázsol romjaikból újjá, felajánlotta lelkesen, hogy a frekvenciahegesztőgépével sokkal szebben megtudjuk csinálni a PVC ponyváim "varrását" mint  hőlégfúvóval. Valóban,  kevesebb mint két óra alatt megcsináltuk és közben jót beszélgettünk. Jó olyannal dolgozni, aki szemmel láthatóan imádja a munkáját és nem robotként, hanem alkotásként fogja fel azt. F búvár is, mindent ragaszt hegeszt, ami gumi, PVC, pl. tud száraz búvárruhában zippzárt cserélni, meg  egyéb ilyen trükköket. Mostanában  zeng a média tőle, hogy milyen szigorú ellenőrzések vannak feketemunka ügyben. Hogy még az évszázadok óta kialakult családi szüretelésbe, ahol kölcsönösségi alapon családok, barátok és azok barátai szüretelnek, ahogy pl. mi is tettük  valamikor régen Pécselyen, szóval ez is adó és bejelentésköteles. Ettől már csak egy halovány lépés, hogy ha összebújunk a feleségemmel, legkésőbb másnap reggel kötelesek vagyunk "szexuális szolgáltatásról" számlát adni egymásnak. Elgondolkoztam, hogy ha most mondjuk beesne a Munkaügyi Felügyelet, vagy az APEH, vajh elhinnék e, hogy F műhelyében nem fekete bérmunkásként, hanem vendégként fuserálok a tulajjal, aki még pénzt se hajlandó elfogadni a segítségért. Röhej. Miközben nagyjaink nem kötelesek a többmillós költségeik mellé számlát tenni. F  unszolásomra nagynehezen kinyögte, hogy ha nagyon akarom valamivel honorálni a segítséget, hozzak egy nagy üveg Colát, merthogy antialkoholista, még a sört is kiköpi.

Délután kibontottam a meglévő ponyvát és leszedtem a szalonbejárat tolótetejét, hogy befúrjam, meneteljem és hegesszem a szemeket az új ponyva rögzítéséhez. Na a négyből kettő volt meg, amikor ismét esni kezdett az eső, pedig már azt hittem elvonult az idő, (reggel szakadó esőben vízhatlanban robogtam ki Csepelre) a meteorológia is ezt jósolta, de látva, hogy kitakartam Amapolát viszajöttek  a felhők egy kis locsolásra. Kissé eláztam, meg nem szeretek esőben hegeszteni, mert minden ráz, de azért, kivéve a festést befejeztem a munkát. Ma felhegesztem a  PVC ponyvára az erősítő foltokat és üzembe helyezem. Szóval folyik a felkészülés a télre. A deckfestés akighanem tavaszra marad. Kicsit lazára vettem a nyarat, mindent összetólva egy jó hónapot nyaralgattunk, J betegsége is fékezett valamit, meg a borzalmas szeptemberi tél se segített. Szóval nem lesz  a többször módosított márciusi határidőre  kész a hajó az már biztos. Majd jól megkötbérezem magamat.

Tegnap felhegesztettem a szalon tetejére azokat a füleket, amikhez majd a napkollektort  rögzítem. Ez fogja melegíteni a mosdóvizet. Aztán  összehegesztettem és lefestettem a WC szellőző kürtőt (tengerészül "sion") és ma a helyére tettem.   A felső pipa kissé ütött-kopott, ez  amúgy egy márkás, de uraságtól levetett darab, majd a végefelé lefestem és olyan lesz mint újkorában. A mai nap nagyrésze ponyvaszabással telt, a téli takarót a cockpit felett elől kiegészítem, hogy a szél ne verje be alá az esőt. Befúrtam és meneteltem még két karikát a cockpit bal oldalára ahol eddig csak ideiglenesen volt lekötve az ablakos oldalponyva. Viszont valaki lopja a paradicsomot.