Nem bírtam magammal. Úgy döntöttem, hogy meggyógyultam. Úgy tünik helyes döntés volt, mert reggel ugyan még kicsit szédelegtem, de ahogy telt a nap jött meg az erőm, szünt a köhögés. Azért a kormány összerakása nem volt felhőtlen, pedig elhatároztam, hogy addig nincs ebédszünet amíg a lánc a helyén nincs. Na négy órára már nagyon mardosott az éhség, de ez is megvolt. Ebéd után kihagytam az alvást és kicsit elbíbelődtam a PVC ponyva szoknya (ami a mozgó kormányrudat a lánchoz való csatlakozásnál takarja a csapó eső ellen) kiszabásával popszegecsekkel való rögzítésével, hat órára minden burkolati elem a helyén volt, felraktam a kormánykereket és pörgettem jobbra balra, hogy a zsír eloszlódjon a láncon, meg a lánckerekeken, meg amúgy ki tudna ellenállni egy kormánykeréknek amit épp most szerelt fel? Csak ezért nem fényképeztem le mert hatra már olyan sötét volt, hogy az utolsó csavarokat csak tapogatva tudtam a helyükre rakni. Ma mindenféle papírokat hozott egy motoros futár, ebben csak az az érdekes, hogy azt hiszem a srác azonnal megfertőződött hajóilag. Inkább ezt kapja el tőlem, mint az influenzát.
Kedd.
2008.10.14. 20:09 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.