Négynapos ünnep van. Tegnap és tegnapelőtt a Bisset könyvvel foglalkoztam kizárólag. Nekiálltam mégegyszer elölről átvenni, mert elégedetlen vagyok a mondatokkal. A régi nóta amit az orosz tanárom mondott a műfordításról. Mint a feleség. Ha szép, akkor nem hű, ha hű akkor nem szép. Megpróbálok hű lenni, de ha nagyon átsüt a mondatokon az eredeti angol szöveg, csúnya, magyartalan. Ugyanakkor ezt a könyvet nem én írom. Nem szólhat úgy, mintha én fogalmaznám. Éreznem kell, mit akart a szerző és bele kell bújnom a bőrébe, azt a stílust kell sugározni, nem az enyémet. Nehéz, de ami idáig készen van (hanyadszor is, tán ötödször) az azt hiszem nagyon jó. Aztán van néhány abszolút lefordíthatatlan dolog. Pl amikor a Captain az ifjú Bissettet oktatja, hogy a tengerésznyelvben nem illik a Ship és a Boat szavakat felcserélni. Még jó, hogy a Vessel nincs ott! Vagy a Captain-t és a Skipper-t, mega Bulkhead-et a Wall-al.
Szóval két nap alatt mondössze öt fejezettel végeztem. Ma kimentem kipihenni Amapolára a lektorálást. Vannak dolgok amiket halogat az ember. Így hetekkel ezelőtt elrontottam a dekopír fűrészt, mert megerőltettem a gyenge gépet a vastag acéllemezek vagdalásával és szétesett a fűrészlap befogója. Na ma annyira kellett, hogy nekiálltam megjavítani. Aztán kivágtam vele a headbe, bordás alu lemezből a végleges zuhanypadlót. Nekikezdtem a kormány fejét burkoló "kappa" rétegelt lemez vázának. Merthogy azt tetőszigeteléshez használt nehéz PVC lemezből készítem, de ha nem teszek alá valami merevítőt, ki fogja lyukasztani az acél szerkezet ahogy dörzsölődik amikor a szél rezgeti. Azon kacagok, hogy mindent úgy csinálok, hogy száz évig jó legyen, én meg jó ha tíz évig élvezhetem a korom miatt. Valaki nagyon jól jár majd ezzel a hajóval.