Hajónapló

Nem tudok egy dícsérő szót se mondani az időre. Mostmár úgy tünik állandósul ez a pocsékság. Szombaton eső és viharos szél, vasárnap "csak" viharos szél (de olyan, hogy a hegesztő pajzsot majd kicsavarta a kezemből) tette keservessé a munkámat. Ma délelőtt a szokásos erős szél tépázott, majd délutánra az eső is megeredt. Ennyit a sírásról. Vasárnap összeállt a végleges formájára az olajkályha-víztartály-füstelvezető csatorna komplexum. Ma lefestettem. Így néz ki szemből. Oldalról csatlakozik a már korábban beállított  fatüzelésű kályha füstgázcsonkjához. Annak a füstje áthalad az olajkályha ablakos felsőrészén, érintkezik a víztartály oldalával és felfelé megy a kéménybe. A víztartály tele van vízzel, rákötöm a hálózatra és  a csap kinyitásakor adja  a melegvizet a headbe, vagy a konyhai mosogatóba. Ugyanerre a hálózatra dolgozik a motor hűtővizével fűtött-, illetve parti áram esetén villannyal fűtött gépházi boyler, valamint a decken lévő napkollektor boylere. Ezek már idáig is üzemeltek. Valahonnan csak jön majd melegvíz. Amíg a csaphoz ér a meleg, a cirkulációs ágon visszafolyik a víz a fenéktankokba, így nincs vízveszteség. Az automata légbeszívó a régi olajkályhákon még nem volt, ez egy olyan hatásfokot javító elmés szerkezet, mely ha nagyon beindul az égés, ettől megnő a gravitációs huzat, ekkor egy pillangószeleppel zárogatja a légáramot. A gázolaj adagolót a "BE" csonkra kell majd felszereljem, a szabályzó kart pedig, amivel a felirat szerint 20-tól 100%-ig lehet a kályha teljesítményét szabályozni, ki fogom vezetni az előlapra, merthogy ezt a meglehetősen indusztriális szerkezetet valami szép, alul-felül légáteresztő burkolattal fogom eltakarni. A burkolat az ablaknál persze nyitott lesz, hogy látsszanak a lángok.

Az oldalnézeti képen jól látszik a fatüzelésű kályhához csatlakozó füstcsonk.

Ezen a felülnézeten jól látszik az eredeti olajkályhából megtartott öntöttvas fedél. Mivel az átmérője nagyobb, mint a helyszűke miatt lekarcsúsított középrészé, elég trükkösen lehetett csak összehozni. Hogy a dülöngélő hajón ki ne nyíljon a fedél, kitaláltam rá egy súlyzárat.

Estére a betekintő ablakot is beüvegeztem. Persze ide nem jó akármilyen üveg, még a jénai tányért se gondoltam alkalmasnak, így amikor a gyári ablakos kályhát vásároltam, ugyanott vettem egy vegyestüzelésű kályhához való tartalék üveget, ehhez alakítottam ki az ablakméretet. Estére ez is a helyén volt a környezetkímélő azbesztmentes "azbesztzsinór" tömítéssel.

Botrányos az időjárás. A cockpit jobb oldalában állva a decken, mint munkapadon dolgozom, de többször bevert a ponyva alá a hózápor. Aztán időnként meg kisütött a nap. A szél hol elállt, hol meg majd széttépett. Hegtesztem a füstjáratokat. Ma az első élet hozzáhegesztettem a víztartályhoz, melynek fenekébe elöször behegesztettem a 3/4"-os betöltőcsonkot. Utána biztos ami biztos a kerti csapnál lenyomáspróbáztam és milyen jól tettem! Elsőre egy mikrohibánál szivárgott a hegesztésem.

Most érkeztünk haza Balatonról. Bár az időjárás mesze nem volt tökéletes, most délután amikor indultunk például hózápor volt, de mi azért szokásos módon remekül éreztük magunkat. Minden tüzifa elfogyott, így okulva a múltkori tapasztalaton, amikor kihasználva a szorult helyzetünket egy tán még mázsánál is kevesebb hulladék fát horror áron volt hajlandó eladni nekem a kereskedő, két délelőtt kimentünk az uca végén kezdődő erdőbe és a kidőlt vékony, az avarban korhadó fenyők közűl hazavittünk (Hm, vajon ez lopás? Én nem érzem annak, bár jogilag...) annyit, amit láncfűrésszel felaprítva megvolt a kellemes melegednivaló. Kellemes laza testmozgás.

Első olvasatra a végére értem a Bisset második kötet lektorálásának. Érdekes dolog ez. Azt hiszem mindent tudok már a Titanic katasztrófájáról. De amikor oda értem (Az utolsó három fejezet erről szól, mivel a Bisset a második tisztje volt a Carpathiának, amelyik a túlélőket kimentette.) elszorult a szivem, kifejezetten izgultam. Mintha abban reménykednék, hogy hátha nem következik be! Micsoda marhaság. De az érzéseknek nem lehet parancsolni. A szöveg részletesen ismertet minden előzményt, a történést, a tényadatokat és az esemény keltette érzelmeket. Voltak gondjaim a nyolcsoros bővített mondatokkal, pedig a Bandi már megpróbált tökéleteset alkotni a fordítással, ami általában sikerült is neki, hiszen rengeteget dolgozott a szöveggel. De a szórend véglegesítése, az árnyalatok finomítása úgy érzem az én dolgom, remélem nem érzi majd sértőnek, hogy annyi helyen változtattam a mondatain. De különösen a túlélők mentésének érzelemdús leíró mondatait nagyon meg kellett csiszolgatni. Szóval a kandalló mellett ücsörögve ilyesmikkel foglalkoztam. A kevés napsütéses időben pedig vagy fát loptunk, vagy a kertet buzeráltuk. Kegyetlenül megmetszettem a mogyoróbokrokat, melyeket arasznyiként ültettem vagy 20 éve, aztán mivel rájuk borította a billencs a murvát, hónapokig voltak eltemetve, de mostanra megfojtással fenyegetik a felettük  növekedni próbáló cseresznyefát. Ez a fa amúgy nagy sikerem, mert egy vadon nőtt sajmeggybe szemzettem be a régen meghalt kedves székely messzeszomszéd germerszdorfi cseresznyéjét és csodák csodájára (a legalább 20 próbálkozásom közűl ez az egy) megfogant. Csak idén is meg kell majd oldjam a madárijesztést, mert a rigó már, legalábbis nekem tisztára úgy tűnt, már most szemez a fával. Mostantól megint a hajón leszek minden nap, így

Pénteken kimentem Angyalföldre a Menettrendhez rozsdamentes 3/4-es menetes  csonkért, amit be kell hegesszek a kályha melegvíztartályba. Rég jártam erre, legalábbis gyalogszerrel, robogóval ugye az emberaz utat (leginkább az életveszélyes kátyúkat) nézi, nem a környezetet. Itt nőttem fel Angyalföld szivében. Gyerekkoromban mindenütt a Váci út mentén embertömegek hömpölyögtek, egymást érték a három műszakban dolgozó termelő üzemek. Most ahogy a metró Forgách utcai megállójától a Teve utca felé sétáltam, nem láttam mást csak a többnyire lepusztult, néhány helyen modernizált régi üzemi épületekben  nyílt mindenféle kis- és nagyker árudákat. A rendszerváltás egycsapásra eltörölte a föld szinéről a gazdaságtalan termékelőállítást, de nem adott helyette gazdaságosat. Mostanában csődöl be a hagyományos autógyártás. Csúcstechnika, energiaautó, hibridautó, hidrogén hajtás, vízhajtás? Megújuló energiák, vízerőmű, (majd kap a pofájára a Bős-Nagymarost anulláló ökoterrorista guruktól aki említi felelős helyen) szélenergia, napenergia? Majd ha már kint kifutott a termelés és az megy a gyarmatokra.  Helyette megjelentek a külföld levetett technikáját, gönceit (Angol-Holland használtruha csarnok, stb) árusító krejzlerájok. Jobb lenne ez? Senki nem hisz az innovációban. Senki nem hiszi már, hogy egy kis nemzet kitörésének egyetlen lehetősége lenne a csúcstechnika fejlesztése. Kutyakozmetika szalon kapja az EU-s támogatást, a hazai fejlesztésű NC vezérlést exportáló cég helyett. Seggfej jogászok osztják az észt a parlamentben. Az országot szerencsétlen balfaszok vezetik a semmibe. De az ellenzéktől sincs mit remélni. Ez a demokrácia csődje. Akik a nemzet felemelkedését kellene szolgálják, egymással marakodnak a koncért. A jobboldali ellenzék szóvivőjének mondatait legutoljára mintha Rákosi Mátyás szájából hallottam volna. Néhány apró szó nem stimmel csak, a Matyi "dolgozó nép"-et mondott ahol a Szíjjártó "embereket" emleget. Ja a főnöke meg az "elvtársak" helyett "tisztelt hölgyeim és uraimat" mond,  amúgy a szöveg ugyanaz. Puskáznak ezek?

Ember tervez, Isten végez. Tudomásulveszem. Harmadik napja hol kisüt a nap, hol elered az eső. Nem is haladtam, ahogy terveztem. Az olajkályha teste ugyan összeállt, de a víztartályt is magába foglaló füstgázelvezető rendszer félbe-harmadába van csak. Holnap lemegyünk pár napra Balatonra, kicsit pihenek, meg meg kell metszeni a szőlőt, cseresznyefát (kicsit el is késtem vele, de bő egy hete még hó esett) meg megnézni a birtokot a gazda szemével.

Na mindjárt más. Egyrészt nem esett egész nap igazi eső, bár azért folyamatosan ijesztgetett néha esett is egy pár csepp. Másrészt lesikítóztam az olajkályha alját, levágtam 2-es lemezből két csíkot (két darabból lesz a henger az ablak miatt) és a vízügyesek lemezhengergetőjével meghengerítettem az öntöttvas fedlaphoz illő 22 cm átmérőjűre. Az alsó 1mm vastag hengert kívülről és belűlről is megduplingoltam egy egy ugyancsak átmérőre hengerített lemezcsíkkal, így köztük a vékony lemezzel szorosan összeszorítva meg tudtam hegeszteni. Ehhez a vastag peremhez már  tudtam tovább építeni a felső bonyolultabb részt. Szépen haladtam, lehet, hogy holnap összeáll az egész, de a héten (főleg ha kitartana a jó idő) biztos kész lesz a cucc.

Egész nap, illetve a nap kisebbik részében, merthogy régi vitorlázók látogattak meg Amapolán és a délelőttöt átbeszélgettük, az olajkályha hegesztéssel való átalakításával kínlódtam. 1-es lemez és villannyal iszonyatos hegeszteni, állandóan kilyukad. Miután számtalan időt elszúrtam vele, este a villamoson elhatároztam, hogy inkább szétvágom és a tűzteknő kivételével legyártom 2-es lemezből az egészet, azt öröm hegeszteni. Túl sokat akarok ugyanis, azt, hogy ablakos legyen az olajkályha is, hogy látsszanak a táncoló kék lángok, és hogy vizet is melegítsen. Ehhez jelentős átalakítások szükségesek.Természetesen ma is hol esett, hol elállt, így kínomban már harmadik napja a cockpitba a ponyva alá helyeztem vissza a műhelyt, mert ezzel a terjedelmes holmival nem férek be a fuxba, a decken, vagy a hajó melleti manőverplaccon meg az eső nem hagy dolgozni. Kitavaszodhatna már....

Ma mezőgazdasági munkával telt a délelőtt jórésze. Kihasználtam, hogy kivételesen pár óráig nem esett az eső és kihúzgáltam a tavalyi paradicsomtöveket karóstúl, kigereblyéztem, felástam az ágyást, elgereblyéztem és elültettem 33 lyukba négyféle paradicsommagot. Pontos térképet csináltam, hogy melyik lyukba melyik fajtát ültettem. Amire az utolsó magokat szórtam a lyukakba már megint szemerkélt az eső, persze nem annyi, hogy az ültetvényt ne kelljen meglocsolni, csak annyi, hogy ne lehessen a decken az olajkályhát hegeszteni! Pedig azt hittem, ha elültetem a magokat, talán véget vetek a hetek óta tartó csapadékos időnek, de kifogott rajtam. Délután kilátogattam a Tönkő Gábor műhelyébe Diósdra, Gábor komoly hajóépítő komplexumot hozott létre ott, én karbon, vagy üvegepoxi rudazat ügyben kértem tőle, illetve a nála vendégeskedő experttől tanácsot, a lényeg, ár/érték arány okból marad az eredetileg is tervbevett fa rudazat Amapolára. Visszafelé benéztem a Németh Sanyihoz Érdre, hogy áll a hajójával, idén le akarja tenni vízre, hát hozzám képest sokkal rosszabbul áll és én is letettem róla, hogy idén kész leszek, de kívánom, hogy neki sikerüljön!

Cafatokra szedtem az olajkályhát. Egy lakóhajón használták korábban, sokat nem tartották karban, iszonyatos mennyiségű olajkokszot vertem ki belőle, mocskos lettem tőle mint a disznó. Most az jön, ahogy korábban írtam, hogy a tűztér felső részét össze kell hegesszem a víztartállyal és a vaskályha füstelvezető csövével. Elég kicsi a hely, ahová mindent be kell intarziázzak, de valahogy megoldom majd. Csak az olajtartálynak nincs helye sehol. Lehet, hogy a válaszfal túloldalán lesz csak hely neki, a headben. Érdekes megoldás lenne...Persze hajón vannak szokatlan megoldások. Gyerekkoromban olvastam valamelyik könyvben, hogy valakinek az ágyának a közepén ment keresztül a horgony nadrágcsöve. Elég kényelmetlen lehetett az alvás az ágyban. Ja van még egy apróság, az olajkályha-víztartály-füstgázköpeny egységet kiemelhetőre kell csináljam, mert alatta van az élelmiszerhűtő kompresszora a bilgében és ha azt kell szerelni, útban van a kályha. Szóval ilyen apróságok.

Torokfájás ide vagy oda, ma csak kimentem. megcsináltam a rögzítését a hajókályha fatüzelésű részének, lefestettem és lecsavaroztam a "kabátját", aztán beraktam a samottbetéteket és felcsavaroztam az öntöttvas elemeket. Így néz ki összerakva. A sárga ideiglenes padlódeszkákat is átszabtam, az új elrendezéshez, a hamuzó ajtó előtt majd egy vörösréz lemez szikrafogó lesz, ami takarja a most még szürke alapozóval lefestett tartószerkezeteket. A kályha alatt látszanak a vízcsövek, egy vaslemezzel fogom lefedni őket, nehogy kilágyuljanak az esetleges sugárzó hőtől. A bal oldalon van egy 6 centis légrés a kályha és az ülőbútor közt, ide meg valami hőszigetelő terelőlemezt kell tegyek majd. Gondosan elolvastam a kályha használati utasítását, bár még pontosan emlékszem, hogy is kell fűteni egy "jancsikályhában", gyerekkoromban láttam eleget apám hogy csinálja, meg Balatonon most is zárt tűzterű, hasonlóan ablakos saját gyártmányú kandallóval fűtök, szóval szinte minden vastagon szedett utasítást megszegek, pl. legközelebbi éghető anyag minimum fél méterre, minimum 4m magas, legalább 14X14 cm-es kémény, legalább 30 légköbméteres helyiség stb., de nem aggódom különösebben. Pótlólagos hőterelővel kivédem a gyulladásveszélyt a közeli bútorral, kisebb tüzet rakok, illetve leszabályozom az égést a levegőutánpótlás oldalon, így a helyiségméret se lehet gond, a kémény meg ha alacsonyabb, kicsit rosszabb lesz a huzat, legalább kisebb lesz a teljesítmény, 6kW úgyis sok a szalonba. Ja és 120-as cső helyett csak 100-as fér be, az is fog a teljesítményen. Igazság szerint kisebb kályha is elég lenne, de ennél kisebb nincs. A Slocum egy bádogkannából csinált kályhát és még kenyeret is sütött rajta, bár fogalmam sincs hogy csinálta, de biztos nem kerített túl nagy feneket a dolognak és biztos neki se volt 4m magas kéménye. Ahogy a P mondja a service manuálba hülyék írnak hülyeségeket hülyéknek. Szerintem főleg azért írják őket, hogy kivédjék a pereket. Azért biztos ami biztos, berakok egy szénmonoxid érzékelőt és szénnel (bár a kályha alkalmas rá) sose fogok fűteni. A szalon ajtón meg lesz egy külön nyílás, ami ha ég a tűz a kályhában (vagy a gáztűzhelyen), mindíg nyitva lesz. A Szimonék is azért haltak meg a Dunán három éve, mert az olajkályha elfogyasztotta az oxigént a hermetikusan lezárt kabinjukból.

Tegnap este elkezdett fájni a torkom. Nem úgy mint máskor, sokkal tompábban és mélyen, szinte az ádámcsutkámnál. Lázam nincs, de fáradt vagyok. Ma a nap nagyrészében ágyban maradtam, ez az újfajta influenza lehetősége nem csábít túlágosan. Nemrég vettem a hírt, hogy szegény O GY régi munkatárs influenzával kezdte és egy hét kóma után a szive feladta. 9 évvel volt fiatalabb nálam. Erősen hajtotta a vállalkozását. Biztos az elején nem vette komolyan, ahogy én se vettem soha komolyan az influenzát.

Ég a pofám. Butaságot csináltam. Kaptam egy ilyen közösülési izéről, valami h5 nevűről egy "meghívót", hogy egy kedves ismerős felvenne a barátlistájára. Gondoltam jó, persze, miért ne. De nem figyeltem és valamit rosszul kattintottam, vagy eleve így volt felállítva a csapda és az összes ismerős mailcímére kiadta a rendszer, mintha most én akarnám őket meghívni ilyen közös szarrágásra. Mindenkitől elnézést kérek. Az iwiw-et már többször kivédtem, de most nem figyeltem. Lehet, hogy öregszem?

Ez volt reggel. Aztán, -bár esett az eső- kiautóztunk a boltba és megvettük a hajókályhát. Tekintettel a súlyára, ott a bolt előtt annyi darabra szedtük ahányból összerakták, így kellemes volt berakni a kocsiba, meg felhordani a hajóra. Szerencsére -bár "nosztalgiakályha" de - nem egy hagyományosan készített monoblokk, hanem csavarokkal összeszerelt, nútos samottéglákkal bélelt, vagy 20 darabból összeállított holmi, így egyik alkatrésze se volt 10 kilónál nehezebb. Bár tegnap nagy volt az ingerenciám, hogy az előregyártott tartószerkezetét behegesszem a bordák közé, de biztos ami biztos egy rossz előérzettől vezérelve mégse tettem. Na "dejóltettem, hogy nem tettem", mert ma ki is derült, hogy a lábak 2mm-el szélesebbek, mint a bolti mintadarabon, amit a múltkor megmértem, de egy nyisszantás a sikítóval és egy hegesztés rendbehozta. Ezután már nyugodtan behegesztettem a fenékbordákhoz. A csavarral való rögzítés kicsit bonyolultabb lesz mint képzeltem, mert a lemezház a lábakkal zománcozott, amit nem akarnék megfúrni. De megoldom, van rá már elképzelésem.

Nekikezdtem a kályha alapjainak lerakásához. Nem mondom, hogy minden részletében kitaláltam, de van elképzelésem. Aztán amint a vaskályha már ott áll, majd úgyis adja  a többi magát. Kicsit bezavart, hogy az ideiglenes padlódeszkákat felszedve rá kellett jöjjek, nem tehetem a kályhát oda ahová akartam, mert pont takarja az 1-es édesvíztank tisztítónyílását. Namármost ha be kell kukkantani esetleg a tartályba, vagy pláne tisztítani, elég macerás lesz a kályhát arrébbrakni. Szóval újból kellett kezdeni az agyalást. Sebaj, ilyenkor abba bízom, ez is kitólja az öregkori elhülyülést. Tegnap kezdtem, ma befejeztem egy acélszerkezetet, a második réteg festékkel hagytam ma este ott száradni, ez a bordákhoz lesz hegesztve. Ezen  áll majd a vaskályha. Majd valahogy hozzá kell csavarozzam a lábait, mert ha megindul a 90 kilójával eléggé átrendezheti a szalont. A ma délután nagyrésze egy átok mosdószifon tuningolásával telt. Itthon rettenetes szag terjengett már napok óta, főleg J-t izgatta, részint mert ő van itthon egész nap, részint meg mert -velem ellentétben- olyan a szaglása, mint  egy vadászkutyának. Egyszer a Balaton közepén vitorázva így szól "gulyást főznek a parton".  Nem akartam elhinni. Majd egy óra múlva odaérünk a valamikori Berbank-hoz, az úri közönség gardenpartyzik a parton, bográcsot mosogatnak. Kérdem, "Mit ettetek?" Válasz "Gulyást." Na szóval szétrohadt a mosdó szifonja belül, így megszünt a bűzzár. Egy aranykezű "profi" vízvezetékszerelő csinálta és ahelyett, hogy rendes gumitömítésekkel rakta volna össze, minden menetes hollandit sziloplaszttal , kenderrel összeragasztott, ettől szétszedhetetlen és tisztíthatatlan lett a szifon, csak mindenféle maró (és környezetszennyező) vegyszerrel lehetett "tisztítani", ami végül is szétmarta a búvárcsövet. Tegnap kínomban az egész hóbelevancot kitéptem a falból, és ma a hajón gázlámpával felhevítve tudtam csak szétcsavarni a darabokat. Végül is a legnagyobb részét kicseréltem az Amapolán mostanáig a headben funkcionáló mosdó szifonjára. Hajón úgyse kell a szifon, csak egy felesleges dugulásforrás, mert nincs honnan visszajöjjön a szag.

Végre ki tudtam szabadulni a deckre, időnként még a nap is kisütött. Bakelitből kiszabtam az akkumulátorteret oldalról lezáró lapokat a foxli fenekébe. Ezt a rettenetes mennyiségű fűrészpor miatt csak a decken tudom csinálni, a szalonba már nem viszek ilyen koszolós munkát, de most kihasználtam a jó időt. Felhegesztettem a tartókat a lapokhoz, lyukakat meneteket fúrtam, festettem, csavaroztam, szóval remekül működtem, bár a nap végén már nagyon elegem volt a térdelve fejjel lefelé való működésből. Pedig három napot nagyjából erről szólt a tornaóra, mert az akkumulátorok tápkábeleinek elkötése, meg a mai villanyszerelés is így zajlott. Mindenféle elképzeléseim voltak, hogy kellene a majdani akkucsoportokat (most csak két kivénhedt gépkocsi akku van bent ideiglenesen) összekötni a 150 kvadrátos gerinckábellel. Végül beugrott a dolog, semmi óriás saru, meg támszigetelőn gyűjtősindarab rácsavarozott leágazóvezetékekkel. Merthogy. A 15mm átmérőjű vastag vezeték, ugyanúgy mint a kötelek, nem elemi szálakból sodrott, hanem az elemi szálakat előbb pászmákká sodorják, majd azokat sodorják össze vastag kötegbe. Nos én szétbontottam a pászmákat, zsugorcsőbe dugtam őket és a végek megsaruzva egyből az akkukra lesznek kötve, illetve ahol nem elég hosszúak, ott forrasztással megtoldva kötöm őket a több akkumulátorból álló 12V-os egységekre. Így az akkuk a vastag kábel belsejében "kötődnek" párhuzamosan, elmarad az egységek közti áthidalgatás és a bonyolult csomópont kialakítása.

Így néz ki most.  Mivel még csak az ideiglenes akkuk dolgoznak, a felesleges végeket elkötöttem középre egy kapocslécbe, illetve egy rongyba tekerve (az a fehér batyu ott alúl) bedugtam egy nylon zacskóba. A vastag vezetékeket, a pozitívat külön vastag PVC szalaggal betekerve ( a minusz akár testzárlatos is lehet, bár a hajótestet  a jövendőbeli horgonycsőrlőt  kivéve sehol nem használom fel áramvezetésre, de a negatív azért testelve van) hozzábilincseltem a válaszfalhoz, 100 év alatt se koptatja ki a rezgés. Az akkuteret elölről lezáró lapot ma készítettem el, az előlapba beépítettem egy kis elosztótáblát, kapcsolókkal, olvadóbiztosítókkal, ezt sok évvel ezelőtt egy 25-ös jolle flottabulin nyertem tombolán, erről lehet majd kapcsolni a fux 12V-os világítását és az alá szerelt 12V-os szivargyújtó aljzatot, amiről mindenféle törpefeszültségű szerszámokat tudok majd üzemeltetni.

Az akkuteret körbevevő lapoknak nem az a feladatuk, hogy az akkumulátorokat a kieséstől, feldőlésről megóvják, erre valami spanolható hevedereket fogok használni, hanem azt akadályozzák meg, hogy a fenéken körben tárolt súlyosabb tárgyak, hébérek, olajemelő, hegesztőtrafó rázuhanjanak az akkukra, ha megdől a hajó. Csináltam még tegnapelőtt egy munkalámpát. Ezzel, mármint a megfelelő világítással a megfelelő helyen, mindíg bajom volt. Egy régenvolt szállodai ágylámpának, melyet amúgyis lehetett forgatni, döntögetni, csináltam egy "satus" fogót, amivel bármelyik bordára, szerkezeti elemre oda lehet rögzíteni. Csak odacsavarozom ahova kell és lőn világosság. Hogy mi a fenéért nem csináltam meg már régen?

 Közben gyártom a skicceket a kombitűzhelyhez. Nem egy egyszerű nóta.  Az árról nem is beszélve. Az Alexandra meg persze nem siet a lektorálás munkadíjának átutalásával. J-nek már jeleztem, hogy kályhát kap szülinapjára.

Reggel esett az eső és piszok randán nézett ki az ég. A meteorológia is csupa rosszat mondott. Na mondom nem az a hajóépítő idő, de boltba menni jó, nekiindultam hát. Most értem haza, pillanatnyilag hétágról süt a nap, az idő egész meleg, legalább 4-5 fok van, leizzadtam, főleg mert sokat metróztam. Legyen itt okos az ember. Arról van szó, hogy megint olyat csinálok, amit még sose láttam sehol. A szalonban egyetlen komoly munka van hátra (a sok kisebb mellett) a kályha komplexum megalkotása. Ez lesz egy vegyestüzelésű üvegajtós vaskályha, összeintegrálva egy olajkályhával, hogy bármivel lehessen fűteni és mindez kiegészítve egy 25 literes rozsdamentes szódásballonnal (univerzálisan használt nyomástartó edény Amapolán) amiben fűtés esetén melegszik a fürdővíz. Na ehhez néztem alkatrészeket. Vaskályha van többféle is a salgótarjáni SVT-Wamsler boltban, kedvencem a http://www.svt-wamsler.hu/termekismerteto.php?termekkod=40122261090 de ez is elképzelhető, http://www.svt-wamsler.hu/termekismerteto.php?termekkod=20001092010, ebbe nagyobb hasábfák rakhatók be. Namármost. Van egy kukázott olajkályhám, (meg még kettőre való kukázott alkatrészem) ebből csinálnék egy kisebb egyedi, hajóravalót és a kettőt fűstgázoldalon összehoznám, úgy, hogy a füst körbejárja a víztartály alsó harmadát. Na ehhez méricskéltem ma a kályhaboltban, meg kerestem rozsdamentes fűstcsöveket. Ez utóbbi viszont, annak ellenére, hogy több cég is hirdeti, csak rendelésre van, nem kereskedelmi tétel.

Ma hólapátolással kezdtem a hajón. Letóltam a deckről a 10 centis havat amerre járok a cockpit és a fux között, meg a cockpit és a fux ponyvájáról. Csináltam egy nyomnyi ösvényt is a hajóhoz, ha netán valaki jön könyvért, ne kelljen bokáig szűz hóban gázolnia. De nem jött senki. A hólapátot a Vizáról kértem kölcsön, aztán amikor visszavittem a Bélával jól elbeszélgettük a délelőtt további részét.  Bekötöttem a tegnapelőtt beépített választókapcsolót, meg délután meglátogattuk J-vel a VA-ékat és könyveztünk.

Húúúú. Reggel kinézek (felkelve két dolgot nézek elöször, a kinti hőmérőt és szemben a háztetőt) szakad a hó. Eldöntöm, maradok itthon és a Bisset második kötetet csinálom. A 315 oldalból a 149.-en tartok. (éjfél után 21 perccel hagytam abba és a 166. oldalig jutottam) Tegnap összeforrasztottam a vastag gerincvezetéket a kanyargósakkal a horgonycsőrlő betápnak, rámelegítettem egy zsugorcsövet, plusz leszigeteltem egy PVC szalaggal. Ez a szalag a teljes gerincszakaszon végig rá lesz tekerve, plusz "kidörzsölésgátló"-ként. Elvilg ugye elektromos forrasztásnál nem illene semmiféle "letvasszert", forrasztózsírt használni, de megnézném én azt a szakit, aki pákával, gyantás cinnel összeforraszt egy 150 m2-es sodronyt négy darab 10 kvadrátossal! Annyit tettem, hogy miután a Rotenberger csodapasztával bekent drótokat gázlámpával és csőszerelőcinnel összeforrasztottam, a savat közömbösítendő, mosogatószerrel lemostam, majd bő vízben leöblítettem. Megnyalva semmi savas hatást nem éreztem. (aki lebecsülné, ne tegye, a "nyaliméter" és a "szikroszkóp" alkalmasint fontos műszereink)

A főkapcsolótáblába beépítettem egy átkapcsolót, amivel a foxli 230V-os dugalját lehet szükség esetén a korlátozott teljesítményű  (1000VA) leválasztó trafóról direktben a parti tápra kapcsolni. Holnap akkor is kimegyek ha hátrányos helyzetű gyerekek potyognak az égből. 

Havas, jeges  a deck, hideg van, kinti munka szóba se jöhet. De a jó fütött szalonban kábeleket lehet huzogatni. Ma J-vel behúztunk minden maradék vezetéket át a head padlója alatt.  A  fuxba menő nyíláson átlógattuk a horgonycsőrlőnek 4db 10-es rézvezetéket, (a 150 kvadrátos gerincet nem lehetett volna bekanyarítani) ezeket párhuzamosan fogom kötni, a nagy keresztmetszet nemcsak a terhelés miatt szükséges, hanem a 12V-ból minél kisebb esik a vezetéken, annál "töb jut" a fogyasztónak. Aztán bent van egy 3X2,5-es kábel a 230V 50Hz-es generátornak, régen bent van a 230V-os táp a szerszámoknak, ugye erről már hetek óta dolgozok,  és egy 4X2,5-es tartalékot is behúztunk ma bárminek. Pl ez alkalmas lehet a csőrlő irányváltós távvezérlésére plusz egy láncszámlálónak.  Közben kint szépen esett a hó, de bentről jó melegről nézve ez kifejezetten hangolatos volt. Örülök, hogy minden kábel bent van. J-nél jobb segítségről nem is álmodhatnék, könnyen átlátja a tennivalókat, nő létére egész jó műszaki ézéke van a dolgokhoz, ügyes,  vannak ötletei, de  nem okoskodik feleslegesen.

Most "benaplózom" a Magyar Postát! Ma azért kell egész nap itthon maradjak, mert a  nyomkövetős csomag Emailes "nyomkövetője" (rakszám CH0030614143)azt jelezte nekem vissza ma reggel, hogy utánvéttel küldeményt (könyvet egy vevőnek amit tegnap küldtem)kapok ma! Azaz a saját küldeményemet amit tegnap küldtem méregdrága, szupergyers, biztonságos, időgarantált üzleti csomagként egy XXII kerületi címre, ma megvehetem sajátmagamtól a postán keresztül. Nos ma várom a postást, hogy visszahessegessem a rendszerbe a csomagot. Már reggel megjártam a Keleti pályaudvar melletti postát, ahol tegnap 15 perc alatt egy a munkájához semmit nem értő Attila, akinek én magyaráztam, hogy Entert kell ütni a rendszerükben hogy bejöjjön a kukac az Email címembe( a Dózsa György úton szoktam feladni egy másik fiókjukban máskor, nem csak a hölgy kiemelkedő mellbősége, hanem a szaktudása miatt is  és már kitanultam) vette fel a könyvet. Ott ma amikor berohantam, megnyugtatott ugyan valami alfőnök, hogy semmi baj nem lesz, ma a címzett kapja meg a könyvet és nem én, miután előbb azt mondta, hogy hívjam fel a XXII kerületi postát és érdeklődjek és elég furcsán nézett rám, amikor mondtam, hogy talán ő hívja fel, mégiscsak jobban tud "póstásul" mint én, így felhívta őket. De nem mondom, hogy nyugodt vagyok, mert akkor miért kaptam az Email értesítést? Modern korunkban, ha valaki egy ikszet rossz helyre tesz be a gépben annak komoly következményei vannak, nem úgy, mint annak a semmiségnek, ha leütsz valakit az utcán! A fene hogy ott egye meg az egészet ahol van. Ja, reklamáltam, hogy miért dezinformálják a kuncsaftot, hogy csomag és levélfelvétel, amikor csak csomagot vesznek fel ebben a teremben, a többi vagy 10 ablak zárva, (amíg ott várakoztam két levelét lobogtató kuncsaftot is irányítottam át, mint pótpóstás a megfelelő helyre) azt válaszolta, hogy  a (számítógép kivágta öntapadós ) tábla műemlék, nem javíthatják. Ha nem lenne annyira dühítő, tán még röhögni is tudnék rajta. Így ma nem lesz könyvesbolt Amapolán. De holnaptól:

Szégyenszemre visszavettem a téli kabátot, pedig pár hete, amikor a nagy esők voltak már a vékonyabb vízhatlanra váltottam. Megelőzendő az újabb szivattyúlefagyást, kiszedtem a felette lévő padlóját a ruhásszekrénynek és a szalon éjszakai fagymentesítését, nappali fűtését biztosító  hősugárzót a szekrény elé raktam a padlóra. Tegnapelőtt J-vel behúztunk pár kábelt a fuxba. De elfogyott az anyag, ma hoztam még a SZ A padlásáról a villanyszerelő maradékai közűl még annyi vezetéket, amivel a jövendőbeli horgonycsőrlő tápját kiépítem. Kaptam még tőle NKI aljzatot, mert nem merem a horgonycsőrlő vezetékét zárlatvédelem nélkül hagyni, ez csúnya hajótüzet okozhat. Nem egyszerű a dolog, 200A-re kell biztosítsam, ez azért nem egy sima wickmann olvadóbiztosító!

Mínuszok vannak és süvölt a szél. Főleg a szalonban matattam, de a fuxban és a cockpitban is kellett dolgozzak. Azért valahol a lelkem mélyén meg voltam győződve, hogy milyen tökös legény vagyok én, hogy ebben a hidegben is nyomom. Hát némi szerénységet tanulhatok a Kvassay híd pesti hídfőjétől a benzinkúti kereszteződésig strichelő hosszú szőke hajú lánytól, miután minden este ott megyek át a területén, már köszönőviszonyban vagyunk (másban nem!) egymással, nos miniszoknyában sétál fel 's alá, ahol nekem a jégergatyában lefagy a lábam szára. Hogy nem fagy be a munkaeszköze? Néhány képpel összefoglalom az elmúlt napok, hetek haladását. Ez az a bizonyos vasasláda a fuxban, baloldalt a horgonylánckamra mögött. Mellette a padló már nem is deszka, hanem a tengerjáró géphajók "pajorlemeze".

A nyeles szerszámok, amik idáig belebotlás, kereszbeakadás útján hoztak időnként dührohamokat rám, most békésen simulnak, szinte semmi helyet nem foglalva.

A szalonban a térképasztal melletti elektromos főkapcsolótábla alsó ajtaján így néz ki a 12V DC próbafeszültség kapcsolója a banándugókkal. Alatta a villanyboyler kapcsolója.

Beépítettem egy kapcsolót a gépház világításnak is  a solarcellák szabályzói mellé, (az a piros ott a dátum felett) hogy ha bekukucskálok oda a lesőablakokon, lásak mindent. Merthogy....

 a gépházat a szalontól egy háromrészes ajtó választja el. Ha netán motortűz lenne, fontos, hogy úgy tudjak benézni, hogy ne adjak levegőt a tűznek, tehát ajtónyitás nélkül. Beszereltem két hőálló üvegablakot . Célszerűen a Vasedényben kapható jénai tányért használtam erre a célra. 

 Az ablakok alatt egy-egy "cirkli" (aki nem tudja mi az, ne is tudja meg soha, én szerencsére csak hallomásból ismerem)takarja azokat a lyukakat, amiken keresztül, a hangszigetelő Armaflex burkolatot szűzhártyaként átszakítva bedugom a tűzoltó készülék csövét és el tudom oltani a tüzet.

A belső oldalra kontakt ragasztóval ragasztottam fel a hangszigetelést.

A végeredmény:

Hideg van, de legalább nem esik semmi. (Csak a forint. Ha így marad, nem tudom miből fogok hajózni, 300Ft-os euroval  még ez a kevés nyugdíjam is elolvad, ha odakint veszem fel az átutalási költségekkel terhelve.) De a kezem ráfagy a szerszámokra, ugye a fuxban, ahol most épp a motor légszűrőházát csinálom nincs semmi fűtésem, értelme sincs sok, hogy odavigyem a hősugárzót, mert a hőszigetelés ott azért nagyon gyenge, gyakorlatilag töredéke a szalonénak. Na nem nyafogok, mert épp ma kaptam a P  mailjét innen a szomszédos Ausztráliából, hogy majd megdöglik az ottani nyári kánikulában a hajóján szerelve. Szóval csak ne panaszkodjak! Amúgy is rettenetesen szerencsésnek érezhetem magam, ma volt kint látogatóban a hajón nálam az Á L, régi tengerészcimborám, annakidején az M/S Petőfin hajóztunk együtt mint elektrikusok, kiváló szakember, évekig dolgozott Kanadában is és olyanféleképpen alakult az élete, munkahely, állás vonatkozásban, hogy közel 60 évesen kénytelen 20 év kihagyás után visszamenni hajózni a tengerre, hogy eltartsa a családját, mert legutolsó olaszországi munkahelye is bedőlt. Mesélt borzalmakat az olasz villanyszerelő szakmunkások szakmai szinvonaláról. Döbbenetes, hogy úgy néz ki világszerte kiirtotta a pénzügyérek és jogászok és komputerguruk dominenciája a hagyományos értelemben vett, mélyen megalapozott, alapos, körültekintő, precíz  műszaki szakértelmet. Kínai építésű építkezési lifteket (volt benne japán alkatrész is, azokkal érdekes módon nem volt baj, de az, hogy a kínaiak nem húzták meg a motorok bekötőcsavarjait, tönkretette a japán elektronikát) üzemeltetett olaszországban, amit azok Kanadából vásároltak. Nos úgy tünik a technikában és főleg technológiai fegyelemben a kínaiak rosszabbak, mint a testvéri Szovjetúnió volt annakidején.

Most hajnali 1óra 14perc van. Egész nap dolgoztam mindössze egy (még csak az ötödik)fejezeten. 50 oldal van meg a Wordben szerkesztett kétszázvalahányból. Nem sok...De hát eléggé alaposan csinálom. Aztán ha majd kész leszek, akkor még legalább kétszer átolvasom, majd a betördelt szöveget is kétszer. Látszik, hogy amatőr vagyok. Profik nem szaroznak ennyit. Meg is látszik az összecsapott könyveken.

Reggel egész jó volt az idő. Ha az ember éjjel keveset alszik sokminden belefér a nappalba. (még egy kis ebéd utáni alvás is) Szóval kimentem, lefestettem a foxliban ami még nem volt lefestve, kampókat, deck alatt ahol leégett a festék, amikor fentről valamiket ráhegesztettem a deckre, meg még egy réteget felkentem a fenékbe ahova a horgonylánc vize csorog a lánckamrából. Aztán beültem a gépházba és elkezdtem kitalálni a légszűrő-levegőbefúvó rendszert. Még elég folyékony a dolog. Az autó motor korabeli légszűrőt nem használhatom, mert az egy nagy malomkerék, amitől nem lehetne mozogni a motortérben. Valami laposabb elnyújtott téglalap alakú lemezszerkezetet kell kitaláljak, amit klíma szűrőanyaggal fogok beborítani. Elkezdtem rajzolgatni, meg a rendelkezésre álló anyagokban gondolkodni, aztán ebédszünetet tartottam. Amire felébredtem az ebéd utáni szendergésemből, szakadt a hó. Átöltöztem és elmentem az elektromos bigyók boltjába, vettem  mindenféle bizbazokat, holnap tisztességes mérőzsinórokat fogok csinálni, ezt már rég szeretnék, mert állandóan kínlódok mindenféle vezetékekkel, amikor, mint ma is a motortér autó roncstelepről guberált ventillátorát, ki akartam próbálni. Most amíg ilyen mocsok idő van, csak ilyesféle kabinban végezhető tiszta munkákat tudok csinálni, lesznek banándugós, sarus, krokodilcsipeszes próbazsinórjaim, a főlapcsolótáblára meg csinálok egy külön biztosítós, 12V DC  próbafeszültség csatlakozást két fix banánhüvellyel. Táblaműszereket nem rakok fel, van több kézi műszerem is, azokkal minden mérést megoldok.

Megpróbáltam dacolni az idővel, tegnap még kimentem és mivel a fuxban még minden ragadt, kifestettem a gépház egy részét.  A kiel akna ahol a motor is ül a bakjain, még mindíg nem száradt ki, kiszivacsoltam vagy két liter vizet, ha kiszárad majd egyszer oda is felkenek vagy három-négy réteg festéket. Ahogy szárad a festék, felváltva fogok majd terveim szerint elől-hátúl dolgozni, de ma is közbeszólt az idő. Reggel csak nedves volt minden amikor ébredtem, de amikor nekiindultam volna, mégegyszer kinézek, hát szakad a hó. Nem tudok mindent bent csinálni, szükség szerint a decken is kell szabjam a vasakat, lemezeket, merthogy be akarom fejezni a motortérben a levegőellátást ventillátorral, légcsatornával, légszűrővel és ilyen időben ez nem megy. Maradok a fenekemen és csinálom a Bisset második kötetet.

Élvezem a hideg meleg folyóvizet az ismét működő szivattyúval. Minden este lezuhanyozva patyolattisztán hagyom el Amapolát. Azért ez a szivattyú túl sokat elvitt a hétből, az volt a tervem, hogy hét végére tutto kompletto lesz a forecastle, hát ez csúszik. Mint minden. (Remélem a csontember is a kaszával.)  Nem is olyan rég, még azt mondtam mindenkinek (magamnak is) hogy 2009 márc. 15-én vízre teszem Amapolát. Aztán azt, hogy nyáron. Nem mondom, hogy ha felfújnám a pofámat egy alapos hajtással nem tudnám megcsinálni, hogy vízre mehessen és még üzemeljen is. De túl sok dolog maradna, amit vizen macerásabb csinálni. És igazából tél elejére lenne komplett, ha egyáltalán. Természetes, hogy egy hajón mindíg van apró, vagy akár nagyobb munka is, azt várni, hogy olyan hajóval induljak neki, amin "semmi" munka nincs ostobaság. Mindíg kell majd valamit bütykölni, amit persze jobb lett volna még a parton nyugodtabb körülmények közt elvégezni, de ha ezt az áldott állapotot várom, sose indulok neki. De meg kell találjam az optimumot. Egy fogmosópohártartót fel lehet szerelni bárhol akár menetben is, de árbocokat gyalulni csak itthon lehet műhelyben. Szóval legalább a nyár vége. Namármost télre letenni egy hajót marhaság. Marad a jövő tavasz. Szóval csúszom még egy évet. Hát ez van. Békélgetek a gondolattal.

A szivattyú abszolválása után visszazuhantam a fuxba és mindenféléket szabtam hegesztettem. Azt hiszem említettem, hogy egy masszív "vasládát" csinálok az apróbb vasanyagoknak. Persze ez is hulladékokból van, lemezanyaga a felülvilágító ablakkivágásainak kieső darabjaiból van, a 20X40-es zártszelvény keretének története meg életem egy jelentős szakaszának történetéhez kapcsolódik. Annakidején '82-ben életem első szállodai munkahelyén a szélestudású Kossuth díjas tervező teljesen megfeledkezett róla, hogy személyzeti étkezdét tervezzen, azt építés közben kellett kialakítsuk, de bútorra aztán semmi pénz nem volt beállítva a beruházásba, gyorsan terveztem hát vaslábú primitív asztalokat, amiket a frissen felvett szállodai karbantartókkal az épülő szálloda melletti felvonulási faházak udvarán megcsináltunk. Hogy majd ha lesz egy kis pénz, kidobjuk és veszünk helyettük rendeseket. Na sose volt pénz, 4 év után enyhén botrányos körülmények közt megváltam a szállodától és mindenféle más házakban működtem, de 14 évvel azután, hogy otthagytam a kapufélfát visszahívtak és miután visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam visszamentem. Az asztalok még ott voltak. Na megoldottam, hogy végre ki legyenek dobva, mert az azelőtti szállodámban bútorcsere volt és tudtam, hogy a még életképes éttermi asztalok átmenthetők, így végre "semmipénzből" lettek tisztességes személyzeti asztalok. A 18 évig működött  "ideigleneseket" meg szétvágattam és ment a kukába, illetve az ütött kopott, annakidején  sebtében lefestett  zártszelvényekből valamennyi Amapolára. Na ennek a történelmi anyagnak a maradékából lett a vasturkáló kerete.  Mindenféle lemezcsík maradékokból gyártottam majd két tucat kampót, horgot, amiket a fux oldalfalán és mennyezetén lévő bordákra hegesztettem. Ezekre rakom majd a nyeles holmikat, meg akasztom a különféle karikára szedett köteleket. Ma lefestettem kétszer a vasturkálót meg a maradék részt a fenékben a bordás lemez alatt, ahová a horonylánc behodta víz gyűlik majd össze. Most meg kell várjam, amíg a nedves időben a festék megszárad, mert addig nem tudok ott dolgozni. Sajnos nem igazán javul az idő. Tegnapelőttre már mondta a meteorológia, hogy jó idő lesz, de reggel fújt a hideg szél, a felhőalap 100m alatt volt, a hideg nyirok bekúszott a gallérom alá, ahogy a hajó felé kutyagoltam. Délutánra viszont bejavult, tegnap már egészen tavasz volt, ami azonban mára megint esős, igazi "takonyhúzó" időre változott. Pedig milyen szívderítő dolog napsütésben, langymelegben hajót építeni. De úgy tünik a tavaszra még várni kell.

És sikerült! Na persze azért az egy font húst nem úsztam meg. Egyrészt tovább tartott, mit egy nap, de ez annak is köszönhető, hogy részben mindenféle egyéb dolgokkal is kellett foglalkozzak, ez az átok UPC, de még azt se érdemlik, hogy e naplóban szó essen róluk, meg minden este sokáig (vagy inkább korán reggelig) szöszölök a Moitessier könyvvel, így ma is nyolcig aludtam, másrészt elsőre nem lett jó. Ma ebédre kész volt a szivattyú vaskalodája, lefujtam akrillal, amíg eszem, alszom megszárad, utána összeraktam. Így nézett ki.

Elég meggyőzőnek tünt, beszereltem, beindítottam, nyomta a vizet, de nem kapcsolt le a nyomáskapcsoló és miután egy darabig működött, spriccelni kezdett a nyomáskapcsoló alatt. A kérdés: a nyomás túl nagy, de elromlott a kapcsoló és nem kapcsol le, vagy az illesztés nem sikerült? Ugye valamirevaló hajón mindíg akad egy manométer, bekötöttem a napkollektor csonkjára, hát bizony másfél bár környékén elkezd spriccelni. Ez  nem valami nagy nyomás. Vagy nem jó a nyomáskapcsoló illesztése a peremnél, (pedig ahol eltört epokittal szépen kiöntöttem)vagy a szép saválló lemez kengyel ami lefogja nem elég merev. Az előbbivel nincs mit kezdenem de az utóbbit  újragyárthatom. Túrtam egy darab 6mm vastag laposvas darabot, ez már biztos elég erős, legalábbis az szóba se kerülhet, hogy kengyelt hajlítsak belőle, de egyenesen is működik, csak hosszabb csavarok kellenek bele. Kifúrtam ahol kell, összeraktam, meghúztam alaposan és lássatok csodát, nem spriccel, 2,15 bar nyomásnál kikapcsol, 1,5-nél bekapcsol. Ilyen a helyén.

Reggel nyakamba vettem a várost, ezt a kézi szivornyát elvileg horgászboltokban, hajós üzletekben lehet kapni. Mondom elvileg. Mert három helyen is kerestem, de elfogyott. Végül is a szomszédos Trinexus szervizben (ha már a boltjukban nem volt) a Csaba (ugyancsak volt tengerészkollega) adott egyet kölcsön, amivel kiszívtam a bilgéből vagy hat vödör vizet. Utána kezdődött a neheze, botra kötött szivaccsal, hasalva, facsarva a jéghideg vizet még három-négy vödörnyit kitapizni a motor alól, meg a kiel elejéből ahol a hűtőláda kompresszora van, (szerencsére jó magasan) meg a motor hűtővizének elülső légtelenítő edénye. Gyakorlatilag ráment a nap. Utána megint kiszereltem és szétkaptam a szivattyút és elkezdtem megalkotni a "kalodát" ami a műanyag házban nem tartó csavar(ok, mert most már kettő nem fog) húzóerejét lesz hivatott pótolni. A durvamenetes önmetsző csavarok egyértelműen azt jelentik, hogy ezt a gépet nem szét- és összeszerelésre találták ki. Nem is lenne baj ezzel a szivattyúval, ha annyiba kerülne amennyit ér. Kb ennyi, vagy alig több "társadalmilag belefektetett munka" van egy kínai akkus fúrógépben, ami 3990 Ft-ba kerül. De a "használd és dobd el" számomra amúgy is kicsit viszolygást keltő elve ezen az árszinten ..... Holnap  kiderül mire megyek a kalodázással.

Elegem van már a télből. Attól eltekintve, hogy szétfagyasztja a szivattyúmat, baromira utálom, hogy ráfagy a kezem a szerszámokra, hogy kirepedeznek a körömágyak az ujjaimon, hogy a homályos  füstködön túl csak sejteni lehet, hogy valahol van nap az égen, hogy latyakban totyogunk a villamosmegállóban, a villamoson pedig a pofámba köhög a bunkó parasztja. Szikrázó napsütésben akarok robogóval száguldani Amapolára és legalább ingujjban dolgozni, még délután hat órakor is napvilágnál. Ma reggel is kinézek, havas a háztető szemben, az utca csatakos, nulla fok van. Utána kell nézzek, hol kapok új szivattyút, meg egy kézi pumpát amivel kiszívom a vizet a bilgéből. Ma itthon keresgélem őket a neten, úgyse tudok  vásárolni, minden zárva. Meg haladok legalább a Moitessier könyvvel, szeretek mindent jóval a határidő előtt  megcsinálni.

A szivattyúval bajban vagyok, bár szinte biztos voltam benne, hogy ez lesz. Úgy hívják a picit, hogy Flojet és 40000Ft ahogy nézem. (bár ahogy most áll a forint, lehet, hogy megemelték azóta) Namármost az USA honlapokon 80-100dollár. Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy a kinti kisker árra rárakják a boltosok a szállítást, plusz az ő tekintélyes árrésüket. Azt hiszem futok még egy kört a régivel. Még ha egy napot dolgozom is vele, hogy mint egy kalodába, kívülről összehuzatom hoszába a szerkezetet két megfelelően kialakított acéllemez keret közé hosszú csavarokkal, ezzel kiváltva a négy régi csavar húzóerjét, (egyébként csak egynek a menete szakadt meg) még jó darabig szolgálhat és megspórolom a vételárat. Mert a motor, bár jó rozsdás volt a forgórész belülről és voltak víznyomok is, de amúgy kifogástalan, a kefék akkorák, hogy nem is értem, mivel ment idáig, a kommutátor kopásmentes, ráadásul a letört nyomáskapcsolót is bele tudnám integrálni a kaloda felső részébe úgy, hogy egy csavar támasztaná meg, amit ha megint bejön a fagy csak meglazítok és nem tud többé szétfagyni. Szóval megpróbálok a szükségből erényt kovácsolni. (ezt hívják innovációnak, de anyám azt mondta "szarból várat") Aztán majd egyszer, ha arrafelé járok ahol kedvezőbb az árszint kicserélem. Szegény ember vízzel főz.

Lehet fárdt vagyok, vagy mi a fene, de olyan pocsék a kedvem, hogy legszivesebben lefeküdnék néhány féldecivel a pupomban aludni. Az történt, hogy már második hete víz levegő keveréket szív a szivattyú a hajón, ami akkor szokott lenni amikor kifogy a víz a tankokból. Na ma nekiálltam feltölteni a kerticsapból. Amikor kész vagyok beindítom a szivattyút, de nem kapcsol ki a nyomáskapcsoló. Hm. Nézem, hallgatom, valami gyanús hang a motoré mellett. Közelebbről megtekintve víznyomok a padlódeszkán. Nem részletezem. Szétfagyott a szivattyún a nyomáskapcsoló, pontosabban lefeszítette róla a jég és hetek óta nem azért nem jött rendesen a víz, mert elfogyott, hanem mert a víz egy részét a szekrény alá, onnan a fenékbe nyomta. Szétszedtem a szivattyút, igéretesnek tünt, hogy javítható, de amikor összeraktam átszakadt egy csavarja, így -bár működik-, de csöpög. Alighanem kuka. Plusz fogalmam sincs hogy szedem ki a néhány centi vizet a bilgéből. Kellene valami kézi dugattyús szivattyú, mint a biciklipumpa. Amúgy nem egy óriási baj, de valahogy annyira betett a hangulatomnak, napok óta fagyoskodom, erőltetem a munkát kint, itthon meg guvadok a gép előtt a könyvekkel. Pedig van jó hír is, az Alexandra elfogadta az összeget amit kértem a lektorálásra, de most akkor is rossz kedvem van. Remélem holnapra kialszom.

Végre két nap eső után kisütött reggel a nap, ki is mentem a hajóra. Legalább rendesen megszáradt minden amit festettem, lakkoztam. Beraktam a zéfeszteket a polcok elejére, aztán persze mindjárt ki is szedtem a legtöbbjét, hogy hozzáférjek a szerszámokhoz. A szépséges lakkozott padlódeszkákat letakartam egy papundeklivel, hogy amíg hegesztek, fúrok-faragok, szóval még építem a foxliműhelyt, ne sérüljön. A bal oldallemez belsejére felraktam a bordák közé a hőszigetelést és kiszabtam OSB-ből a burklatot rájuk. Mindenféle kampókat, fogasokat, füleket fogok hegeszteni erre az oldalra a fali és mennyezeti bordákra, hogy felkössem felakaszam az összes cuccot, ami még ide jöhet. Pl egy nyeles kefe, szivacs, partvis, "svábler" esetleg hólapát amik mind szükségesek a hajó oldala, meg a deck takarítására, komolyan útban tud lenni. Ugyanakkor ha megcsinálom, hogy a deck alá hosszában felakasztható legyen eltünik. Ugyancsak el kellett gondolkozzak a mindenféle  vasanyagokról, amik pillanatnyilag a cockpit ládába, meg a padlódeszkák alá ide-oda besuvasztva találhatók. Végül is a kielben lesz a legtöbbnek a helye, az aprajának, a dirib-daraboknak meg, amik mindíg kellenek, ha éppen valamit kell valamihez valamiből alkotni, a fuxban a hajófenéken bal oldalt csinálok egy kb. 50 literes rekeszt, amolyan turkálót, ahova beszórom őket.

Úgy is lett. Reggel kinézek, szakad az eső. Most este 10 óra múlt, mára elég a gép előtt való ücsörgésből. Csinálom a Bernard Moitessier "Hosszú út" című, 1968-69-es hajóútjáról szóló könyvének lektorálását. Remek könyv, egy ember aki igazából nem a sportteljesítményért "izomból és észből", hanem "lélekből és érzékekből" hajózta körbe a földet. Mázlim van, mert franciául kuka vagyok, de a fordító remek munkát végzett, semmi szükség az eredetiben való bogarászásra. Ahol javítok megbeszélem  a fordítóval skipeon. Azért ha holnapra eláll az eső megyek a hajóra dolgozni, mert ez a meredés a képernyőre, kombinálva a széken görnyedéssel utálatos, ki kell pihenjem.