Nem tudok egy dícsérő szót se mondani az időre. Mostmár úgy tünik állandósul ez a pocsékság. Szombaton eső és viharos szél, vasárnap "csak" viharos szél (de olyan, hogy a hegesztő pajzsot majd kicsavarta a kezemből) tette keservessé a munkámat. Ma délelőtt a szokásos erős szél tépázott, majd délutánra az eső is megeredt. Ennyit a sírásról. Vasárnap összeállt a végleges formájára az olajkályha-víztartály-füstelvezető csatorna komplexum. Ma lefestettem. Így néz ki szemből. Oldalról csatlakozik a már korábban beállított fatüzelésű kályha füstgázcsonkjához. Annak a füstje áthalad az olajkályha ablakos felsőrészén, érintkezik a víztartály oldalával és felfelé megy a kéménybe. A víztartály tele van vízzel, rákötöm a hálózatra és a csap kinyitásakor adja a melegvizet a headbe, vagy a konyhai mosogatóba. Ugyanerre a hálózatra dolgozik a motor hűtővizével fűtött-, illetve parti áram esetén villannyal fűtött gépházi boyler, valamint a decken lévő napkollektor boylere. Ezek már idáig is üzemeltek. Valahonnan csak jön majd melegvíz. Amíg a csaphoz ér a meleg, a cirkulációs ágon visszafolyik a víz a fenéktankokba, így nincs vízveszteség. Az automata légbeszívó a régi olajkályhákon még nem volt, ez egy olyan hatásfokot javító elmés szerkezet, mely ha nagyon beindul az égés, ettől megnő a gravitációs huzat, ekkor egy pillangószeleppel zárogatja a légáramot. A gázolaj adagolót a "BE" csonkra kell majd felszereljem, a szabályzó kart pedig, amivel a felirat szerint 20-tól 100%-ig lehet a kályha teljesítményét szabályozni, ki fogom vezetni az előlapra, merthogy ezt a meglehetősen indusztriális szerkezetet valami szép, alul-felül légáteresztő burkolattal fogom eltakarni. A burkolat az ablaknál persze nyitott lesz, hogy látsszanak a lángok.
Az oldalnézeti képen jól látszik a fatüzelésű kályhához csatlakozó füstcsonk.
Ezen a felülnézeten jól látszik az eredeti olajkályhából megtartott öntöttvas fedél. Mivel az átmérője nagyobb, mint a helyszűke miatt lekarcsúsított középrészé, elég trükkösen lehetett csak összehozni. Hogy a dülöngélő hajón ki ne nyíljon a fedél, kitaláltam rá egy súlyzárat.
Estére a betekintő ablakot is beüvegeztem. Persze ide nem jó akármilyen üveg, még a jénai tányért se gondoltam alkalmasnak, így amikor a gyári ablakos kályhát vásároltam, ugyanott vettem egy vegyestüzelésű kályhához való tartalék üveget, ehhez alakítottam ki az ablakméretet. Estére ez is a helyén volt a környezetkímélő azbesztmentes "azbesztzsinór" tömítéssel.