Végre ki tudtam szabadulni a deckre, időnként még a nap is kisütött. Bakelitből kiszabtam az akkumulátorteret oldalról lezáró lapokat a foxli fenekébe. Ezt a rettenetes mennyiségű fűrészpor miatt csak a decken tudom csinálni, a szalonba már nem viszek ilyen koszolós munkát, de most kihasználtam a jó időt. Felhegesztettem a tartókat a lapokhoz, lyukakat meneteket fúrtam, festettem, csavaroztam, szóval remekül működtem, bár a nap végén már nagyon elegem volt a térdelve fejjel lefelé való működésből. Pedig három napot nagyjából erről szólt a tornaóra, mert az akkumulátorok tápkábeleinek elkötése, meg a mai villanyszerelés is így zajlott. Mindenféle elképzeléseim voltak, hogy kellene a majdani akkucsoportokat (most csak két kivénhedt gépkocsi akku van bent ideiglenesen) összekötni a 150 kvadrátos gerinckábellel. Végül beugrott a dolog, semmi óriás saru, meg támszigetelőn gyűjtősindarab rácsavarozott leágazóvezetékekkel. Merthogy. A 15mm átmérőjű vastag vezeték, ugyanúgy mint a kötelek, nem elemi szálakból sodrott, hanem az elemi szálakat előbb pászmákká sodorják, majd azokat sodorják össze vastag kötegbe. Nos én szétbontottam a pászmákat, zsugorcsőbe dugtam őket és a végek megsaruzva egyből az akkukra lesznek kötve, illetve ahol nem elég hosszúak, ott forrasztással megtoldva kötöm őket a több akkumulátorból álló 12V-os egységekre. Így az akkuk a vastag kábel belsejében "kötődnek" párhuzamosan, elmarad az egységek közti áthidalgatás és a bonyolult csomópont kialakítása.
Így néz ki most. Mivel még csak az ideiglenes akkuk dolgoznak, a felesleges végeket elkötöttem középre egy kapocslécbe, illetve egy rongyba tekerve (az a fehér batyu ott alúl) bedugtam egy nylon zacskóba. A vastag vezetékeket, a pozitívat külön vastag PVC szalaggal betekerve ( a minusz akár testzárlatos is lehet, bár a hajótestet a jövendőbeli horgonycsőrlőt kivéve sehol nem használom fel áramvezetésre, de a negatív azért testelve van) hozzábilincseltem a válaszfalhoz, 100 év alatt se koptatja ki a rezgés. Az akkuteret elölről lezáró lapot ma készítettem el, az előlapba beépítettem egy kis elosztótáblát, kapcsolókkal, olvadóbiztosítókkal, ezt sok évvel ezelőtt egy 25-ös jolle flottabulin nyertem tombolán, erről lehet majd kapcsolni a fux 12V-os világítását és az alá szerelt 12V-os szivargyújtó aljzatot, amiről mindenféle törpefeszültségű szerszámokat tudok majd üzemeltetni.
Az akkuteret körbevevő lapoknak nem az a feladatuk, hogy az akkumulátorokat a kieséstől, feldőlésről megóvják, erre valami spanolható hevedereket fogok használni, hanem azt akadályozzák meg, hogy a fenéken körben tárolt súlyosabb tárgyak, hébérek, olajemelő, hegesztőtrafó rázuhanjanak az akkukra, ha megdől a hajó. Csináltam még tegnapelőtt egy munkalámpát. Ezzel, mármint a megfelelő világítással a megfelelő helyen, mindíg bajom volt. Egy régenvolt szállodai ágylámpának, melyet amúgyis lehetett forgatni, döntögetni, csináltam egy "satus" fogót, amivel bármelyik bordára, szerkezeti elemre oda lehet rögzíteni. Csak odacsavarozom ahova kell és lőn világosság. Hogy mi a fenéért nem csináltam meg már régen?
Közben gyártom a skicceket a kombitűzhelyhez. Nem egy egyszerű nóta. Az árról nem is beszélve. Az Alexandra meg persze nem siet a lektorálás munkadíjának átutalásával. J-nek már jeleztem, hogy kályhát kap szülinapjára.
