Hajónapló

Na akkor folytatom. Lehet, hogy át kell értékeljem, hogy nem kell autó. Idáig elvoltam a biciklivel, de úgy tűnik mostantól rendszeresen kell majd Budapestre járnom az egészségügy bugyraiba. Az pedig 3 km a HÉV, vagy 8 km a vonatállomásig. És majd ahogy a beszámoló végén kiderül, idézem a szakembert: " fizikai és psychés kímélését javaslom". Szóval autóznom kell. Most ugyan szerencsére itt van nálam a lányom autója, mert ő kint él tavasz óta Németországban, szóval kapóra jön, hogy nekem kellett levizsgáztassam a kocsit, de ez múló állapot, BÁR nagyon nem adtam fel, hogy a betegségem is az. Szóval ...meglátjuk.

Ott tartottam, hogy beutáló (sic) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe. Azt se tudtam, hogy van ilyen. meggoogleztam, google Eathöztem a hol és hogyant és múlt héten kedd délelőtt megjelentem.

Előrebocsájtom nem volt betegségtudatom (mostanra lett). Vidáman, peckesen gyalogoltam le a bő egy kilométert ami a Ferencvárosi vasútállomástól a Nagyvárad térhez közeli intézetig van, felvettem a maszkot és beléptem a kapun. Zord biztonsági őr állta utamat, "Időpontra jött??", "Nem" rebegtem, "de van beutalóm". Ez úgy tűnik enyhítő körülmény volt, mondta fertőtlenítsem a kezem és haladjak tovább "arra". Az "arra" az egy kis asztal volt két fős személyzettel akiknek a feladata a vírus behatolásának megakadályozása volt az intézetbe. Ennek megfelelően megállapították, hogy a testhőmérsékletem 35,3 °C és a kérdőív valamennyi pontja alapján nincs bennem koronavírus. Téptem egy számot, amivel 5 m-el arrébb kellett várakozzak amíg az ablak feletti eredményjelzőn megjelenik a számom. Ez meg is történt néhány percen belül, az ablakban igazolnom kellett magam, meg hogy jogosult vagyok ellátásra, meg hogy igazán orvos küldött ide és nemcsak úgy bejöttem, sőt azt is be kellett vallanom, hogy van egy feleségem telefonszámmal ha netán tepsiben és + 5 fokosan hagynám el az intézményt akkor kinek szóljanak, hogy részükről ennyi. Mindent rögzítettek a kompjúterben és innentől kezdve bekerültem a "gyárba" mint munkadarab. Mondták a 110-es ajtó előtt várakozzak, majd név szerint fognak szólítani. Az ajtó megtalálása kis nehézségbe ütközött, mert sok ajtó volt, a szembelévő fal mentén kényelmes széksorral, az ajtók szép kék táblával felcímkézve, sőt alatta felirat hogy az ajtó mögött miféle munkafázist gyakorolnak, megvolt a 109-es és a 111-es is, de az, hogy a kettő közt lesz a 110-es is a sorban azt csak én gondoltam. Próbálkoztam még a 90-esek környékén is, de azokról gyorsan kiderült, hogy a felszálló csőstrangok ajtajai és sorszámai. Szerencsére elég jól beszélem a helyi nyelvet, sikerült elcsípnem egy helybélit, megkérdezve, hogy hol a 110-es, meglepődve mutatott rá egy ajtóra egy zsákfolyosón a klotyóval szemben, amin valóban volt egy 110-es szám, de csak egy A4-es papírra írva. Ez előtt viszont többen ácsorogtak, például mentősök is egy tolókocsis jövevénnyel. Szék viszont csak egy volt, nem is fért volna el több. 

Megkérdeztem még egy helybélit, hogy van e itt ruhatár, mondta hogy volt, de szétverték, szóval mindenki  télikabátban várakozott egy olyan folyosón amit a rövidujjú pólóban, köpenyben dolgozó helybéli személyzethez fűtöttek. Egy egészségügyi intézményben tapasztalatom szerint rengeteget számít a helyismeret. Tehát hiába érkezel időben, van beutalód, betegséged, igazából az "Erzsikeszindróma" ami működik. Az tökmindegy, hogy azt aki  időnként kidugja a fejét egy ajtón Erzsikének, vagy Lujzikának hívják, abban kell jártasnak lenni, hogy hogy kell rá a megfelelő pillanatban lecsapni a kezünkben lévő átizzadt papírlappal. Aki ezt kitapasztalta órákat nyerhet a várakozási időben, magában elégedetten röhögve a tudatlanokon. Olyan tudás ez, amit csak szorgalmas intézménybejárással lehet megszerezni ( mint Privát Eleknek a vagonok és titkos ládák tudójának {nem Rejtőfanok ne is próbálják értelmezni}) Itt, miután sorszám és név szerinti szólítás van, ez ELVILEG nem játszik, de azért gyanús a dolog, mért csoportosulnak az ajtó körül. Távolabb hívogató széksorok, de mi van ha nem fogom onnan hallani amikor szólítanak? Mi van ha nem is tudják kimondani a nevemet  ( tízből kilencszer nem tudják), szóval csupa aggódás az egész. De 20 perc ácsorgás és izzadás után feladom, engedek a székek csábításának, nekivetkőzök és leülök távolabb, lesz ami lesz. Azt már felfedeztem, hogy a mennyezetről lelógó táblán világító számoknak  közük nincs az én 41-es sorszámomhoz, de időnként szólítanak valakit a 110-esbe és hallatszik. Aztán szólítják azt a köpcös lapajt, aki besurrant előttem a sorszámtépőhöz a kapuban a 40-es számért, szóval jól állok. És csakugyan úgy fél óra múlva engem is szólítanak.

Innentől kezdve mint a karikacsapás. De tényleg. Ketten csak velem foglalkoznak a kis szobácskában, egy fiatalember ( a továbbiakban a "fehérmaszkos srác"), ad egy orvosi maszkot amire lecserélem a szokásosan hordott ipari gázmaszkomat, mert akadályozza a vizzgálatokat, miután derékig levetkőztem és felfeküdtem a priccsre  villámgyorsan rakja rám az elektródákat, máris kihangosítva pittyeg a szívritmusom, a fiatal doktornő ( a továbbiakban a "rezidens kislány") felveszi és rögzíti az anamnézist. Megkockáztatok egy elméletet. Mert amire idáig értem, már persze mindent kigugliztam a szívaritmiáról. És egyik oka lehet a káliumhiány. Az asztmámra évek óta kortikoszteroidot használok, az pedig pusztíthatja a káliumot. Orvosok utálják, ha a beteg kész elméletekkel áll elő, de ez a kislány még olyan fiatal, szinte még gyerek, sőt otthon még biztosan az is, hátha nem fertőzte még meg a szakmai nagyképűség, előadom az elméletemet, persze csak mint lehetőséget. Megnyugtat, hogy a labor ki fogja deríteni. Ajaj mondom, akkor még kell menjek laborba is? ( aggaszt az Erzsikeszindróma) de ez itt kérem tényleg egy MŰKÖDŐ rendszer. A maszkos srác már nyomja is belém a branült, levesz vagy három fiola vért, minden mozdulatából sugárzik a magabiztos gyakorlat. Ahogy végeztek velem, máris jön az átviteltechnikus egy kerekes székkel, csak egy pólót kell magamra vennem, beülök, ölembe kapom a monitor készüléket, a ruháimat, hátizsákomat felnyalábolja és visz ki és liften fel egy nagyobb helyiségbe amiben elfüggönyözött ágyak vannak. A maszkos srác jön velünk, jelen van amikor 4 (!!!) nővér pattog az ágyam körül, újabb izéket szerelve rám, a legnagyobb probléma találni egy konnektort( itt alighanem valami átrendezés lehetett, gyanítom a covid miatt), mert az ölbéli monitorom (immáron kisasztalon az ágyam mellett) biztos  nem sokáig bírja akkutápon. Kérdem a maszkos srácot aki ezek szerint felelős értem mint munkadarbért mindaddig amíg az idevalósi személyzet valamilyen módon át nem vesz tőle, hogy meddig leszek itt? Csodálkozva néz rám. "Uram ez itt sürgősségi betegellátás". Ezt ő biztos tudja mit takar, de én azt szeretném tudni, hogy MEDDIG LESZEK ITT? Szerintem továbbra se érti mi a problémám, de közli, hogy 2-től 72 óráig. Hát nem izgulok, de nem erre készültem. Egyszercsak megjelenik egy rozsdabarna ruhás (itt a ruhák színében lehet valami rendszer, de még nem tudtam felfedezni a lényegét)  kisfiú, nyakában fonendoszkóp, de kizárt hogy orvos legyen nincs több 15 évesnél, mondja hogy koronavírius tesztet fog végezni, mondom hogy sebaj. Na itt hibáztam. Láttam sokszor a TV-ben hogyan csinálják, "de akkor még nem sejtettem" (lásd még Pelikán József gátőr a főtárgyaláson) hogy ennek még jelentősége lesz. Merthogy orrsövényferdülésem van, operáltak is vele, de a siheder a hurkapálcikájával sutty, mindkét orrjáratomat egyenesre szúrja, majd kéjesen megforgatja benne a szerszámát. Úgy érzem az agyam ugrik ki a helyéről, igyekszem decensen vonyítani, de nem nagyon sikerül. Ő ezt indokolatlan kényeskedésnek értelmezi és reagálja, csak akkor lepődik meg amikor elkezd mindkét lukamból folyni a vér. Akkor valami olyat motyog a nővérek felé, hogy "hát ezt így kell a szabály szerint csinálni" aztán elkotródik. (Még két nap múlva is véreset fújok a zsebkendőmbe.) Az egyetlen papírzsebkendőmet hamar átvérzem, szerencsére még itt sürögnek köröttem az ápolók, kapok egy csomó papírtörlőt és itatom a vért szorgalmasan. Ami átvérzett azért nyújtja a kezét egy nővérke, de aztán eltávoznak, én meg csak vérzek, egy idő után tele a kezem átázott törlőkendőkkel, jó lenne valami szemetes, de nincs, az ágyat nem akarom összekenni (ez hiba volt, ilyen csak itthon tilos, a kórházban nem) némi tétovázás után a véres csomagot ledobom az ágy mellé. Ez is hiba volt. Van a nővérek közt egy rózsaszín kabátos, ő olyan rangidős lehet ő dirigálja  a fehéreket, észreveszi a földön a szemetemet és kikel magából, hogy hogy képzelem (mondom, parancsoláshoz szokott, ezt katona és tengerészviselt ember azonnal észreveszi). Engem nem nagyon lehet terrorizálni, önérzetesen válaszolok, hogy nem akartam az ágyneműt összekenni, sajnos a gyerek felszúrta az orromat. Na ez aztán végképp felháborította, közölte, hogy "az nem GYEREK, az egy ORVOS!! Hát úgy tűnik a rozsdabarna ezek szerint azt jelenti, hogy leggyengébb láncszem, ezért nem bíznak rá komolyabb feladatot mint az orrbatúrás.

Aztán béke van. Fekszem az ágyon ( https://www.youtube.com/watch?v=p9fd5YTd8LY&ab_channel=V%27Moto-Rock-Topic) és sudokut fejtek, kicsit zavar az ujjamra csippentett szaturáció érzékelő, időnként amikor elmozdul velvisít a készülék mellettem, ettől valaki bedugja a fejét a függönyön, kérdezem nem lehet e átrakni lábujjra, de nem lehet. Bár mindenki el van függönyözve, hallani mindent lehet, mellettem valaki kacsát kér (erről jut eszembe, egy ilyen műanyag víziállatra nekem is hamarosan szükségem lesz, hajnal óta úton vagyok és már dél van, a prosztata nem ismer tréfát), valaki nyög, a rangidős nővér kommandírozza az alantasait, "őt felvesszük, ő mehet haza, ő megy  a harmadikra, valamilyen Vilmos (ez alighanem én leszek) még vár". Megjelenik egy nővér, azt mondja "Hoztam magának ebédet kéri?" Kérem. Tudom, hogy ez itt nem a Gundel, de éhes vagyok. "Kanala van". bevallom hogy nincs, azt mondja "Majd hozok". De  nem hoz. Egy idő múlva kérek kacsát és egyúttal kanalat is. A kacsa működik, az ebéd nem, a fasírt az nem az a kívánatos finom gombóc amire én gondoltam, hanem egy szelet íztelen valami, a főzelék állítólag tökből van, de szerintem darált WC papír, de eszem mert éhes vagyok, viszont a vízben úszkáló sárgarépakarikákra mint levesre nem visz rá az éhség sem.

Aztán jön a rezidens kislány. Mondja, hogy az ionjaim rendben vannak (szóval nem a kálium), viszont sürgősen menjek endokrinológushoz (ekkor még nem tudtam az micsoda) , ha nem megy TB-re mert hosszú a várakozási idő, akkor menjek magánorvoshoz. Az elbocsájtó levélben az endokrinológiai kivizsgálás sürgős voltát vastaggal szedve közli. 

Aztán leszednek a gépről, kapok egy papírt amivel fel kell menjek a harmadikra, ahol rám szerelnek egy hordozható EKG monitort ami másnap reggelig fogja rögzíteni a szívadataimat, amikor vissza kell hozzam. Ez volt kedden.  Szerdán délelőtt visszavittem a rámszerelt technikát, csütörtökön meg mentem ismeretség révén kikutatott maszek endokrinológushoz, mert megtudtam, hogy ha várok arra amiért egész eddigi munkás életemben levonták a díjat akkor az 3 hónap. Addigra simán meghalhatok a pajzsmirigy által túlhajszolt szívem miatt. Ja.... merthogy az endokrinológus az mirigydoktort jelent. Szóval újabb kanyar Pestre, három hónap helyett egy nap alatt lenyomtam az endokrinológust (á: 25000 + 2000 a labornak ami ugyan közgyógy, de nem mindegy az elejére tesznek vagy a végére). Felírt gyógyszert  és utasitásokat a háziorvosom részre, mert maszekdoktor ide vagy oda, az igásló akkor is ő lesz, mert neki kell hetente laborba küldenie értékelni a vérképet, mert pl. a gyógyszer mellékhatásként zabálja a fehérvérsejteket, tehát ha 4 alá megy, akkor változtatni kell, a terápián. És még van egy csomó más érték is amit a háziorvosnak kell ellenőriznie, a helyi szakorvosi rendelő ( a szép szőke) bevonásával. Az endokrinológus doktornő elküldött még szintén maszek pajzsmirigy ultrahangra ( újabb 12000), az lesz dec 1-én. Most beszéltem telefonon a házidoktornővel, vette az adást, meg fogom magam gyógyíttatni velük.(persze csak ha előtte meg nem halok, de nem hinném, hogy ez lesz)

Ja FONTOS. Azt írta az endokrinológus a papíromra, hogy "Fizikai és psychés kímélése javasolta." Úgy, hogy azt a nagy csomós tuskót amit nyáron félretettem, hogy majd télen fűtési szezonban, amikor nem lesz olyan hévség mint júliusban, szétcsapkodom a nagy baltával, egyelőre félrerakom. Ahogy a Fb-on se fogok válaszolni drága kormánykedvelő barátaim kommentjeire. 

Pocsék egy hetem volt. Akik régen olvassák  ezt  a blogfolyamot, talán emlékeznek rá amikor még telve energiákkal  nekikezdtem a hajóépítésnek. Már  akkor mondtam valami ilyesmit, hogy "most jó, aztán majd EGYSZER jön a vége amikor már rossz lesz és akkor majd ez a blog is szomorú véget fog érni". Ennek több mint 15 éve, hát kezdtem azt hinni, hogy most jön az "akkor".

Úgy kezdődött, hogy a múlt hét csütörtökön elkezdett a szívem össze-vissza ütemben és össze-vissza erővel dobogni. 18 órakor leszofáztam szokás szerint az RTL klub TV híradó elé és feltűnt, hogy a szívem valami ilyeneket csinál, hogy "pikk, pikk, pikk.....BAMM, BAMM.....pikk, pikk, BAMM.....BAMM, stb". A "BAMM" az olyan, hogy a hátam közepéből a torkomig megrecegtette a berendezéseket. (És a híradó még el se kezdődött!) Mondom J-nek mi van, azt mondja, "semmi nekem is van, erre kapom évek óta a Betaloc-ZOK-ot". Azért én mégse voltam higgadt, ilyenem sose volt még. Ugye Covid van, ilyenkor semmi se olyan mint régen, a háziorvos ha jól tudom csak előzetes bejelentésre fogad, mondom írok neki. Több mint egy éve nem láttam, a szokásos vérnyomáscsökkentőt egy erre a célra rendszeresített Email címen rendelem újra 3 havonta, na mondom oda leírom mi  a bajom. Ez volt pénteken, visszaírt, hogy ennek nem ez a módja, rendelni mostanság nem rendel, de majd az asszisztense ad beutalót a szakrendelő belgyógyászatra hétfőn. Hétfőn elbringáztam érte, a szakrendelő két házzal arrébb van, ami a jó a járványban, hogy a máskor zsúfolt váróban összesen hárman várakoztunk, úgy tűnik a népek megegészségesedtek a járványtól.

Néhány éve jártam itt, akkor 80 év körüli főorvos úr vizsgált, most viszont meglepetésemre mézszőke Barbi baba ült a helyén (persze lehet ha leveszi  a maszkot kiderül, hogy egy foga sincs) a szívdobogásom ettől biztos nem csillapodott. Mit mondjak, az EKG-m még nekem is fertelmesnek tűnt, rettenet tűhegyek felfelé és lefelé, mindenféle szabályos ismétlődés nélkül, köztük ugyancsak ritmustalan alacsony amplitúdójú rezgésekkel. Mielőtt odamentem, persze alaposan utánagoogleztam a témának, szóval már tudtam mi az a kamrafibriláció, meg a tachikardia, kezdetben a doktor néni(?) is ezt motyogta, miközben a pulzusomat tapintotta, de aztán azt mondta "ez nem az". Hosszasan tanulmányozta az EKG diagramot, közbe azt mondta, ilyet még az egyetemen látott csak. Aztán azt mondta "Nem tudom mit csináljak magával. Ha nem lenne a járvány simán adnék egy sürgősségi beutalót, de nem tudom most ki az aki fogadná." Erre megszólalt az asszisztensnő: "Doktornő küldjük a Kardiológiai Klinikára, a múltkor is oda küldtük a ...-t" Így jutottam a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe.

Folytatása következik. ( Az az igazság, hogy a teljes  beszámolót megírtam tegnap {ma vasárnap van}, de elment az egész a semmibe, amikor ki akartam rakni vázlatból élesbe, pedig be van kapcsolva az automatikus mentés, azt hittem a guta üt meg, nem volt kedvem újra megfogalmazni ugyanazt, de majd erőt gyűjtők és pótolom. Idáig jutottam. )

Úgy tűnik vonzódnak hozzánk az állatok. J amikor valami rendellenességet észlel, azonnal megvádol, hogy biztos én vagyok annak okozója. (hova tetted a fakanalamat??) Na a télikertben kiszórt földet talált  a cserepek mellett, azonnal jött a fúróval "mit csináltál a növényeimmel?!!". Ilyenkor hangoztatom az ártatlanságomat, de persze mindegy. A fakanál aztán meglesz az eszcájgtartóban ("de akkoris te raktad oda hátra!!") és úgy tűnik meglett a felforgató is a télikertben. Hogy hogy került oda be...rejtély.

Meggugliztam, zöld varangy, gyönyörű példány. Sajnos ott rossz helye van, mert a fő élelmiszerforrását hangyát nem nagyon fog találni, J most megpróbál neki lisztkukacot adni, de azt hiszem megy vissza a kertbe.

 A sünházat kicsit átalakítottam. Arrébb raktam a kályhát, mert túl közel volt a termosztáthoz, pont alatta volt, ami azért nem jó, mert hamar kikapcsolta a fűtést, miközben  távolabb hideg volt. Az alvó kuckóját meg két lépcsőfokkal megemelve a kályha fölé telepítettem, ott jó meleg lesz neki az "ágya". Az ötletet saját tapasztalatból merítettem, egyelőre még mindig a fűtetlen hálókabinban alszom a hajón, amióta befűtöm az ágyat magam alatt elalvás előtt, megfelelő mennyiségű takaróval, fejemen kötött sapkában úgy alszom mint a bunda, ugyanabban a testhelyzetben ébredek ahogy elaludtam.

Hát elég undorító volt. Gyakorlatilag telesz@rta a jószág  a futókereket és szétkente rajta a belső hengerpaláston. Levagdaltam róla a kartonpapír burkolatot és a rácsot kislaugoztam. Némi tépelődés után J javaslatára, az általa a padláson rejtegetett  5 mm-es Polifoam lemezből szabtam rá új burkolatot (ő is ugyanakkora gyűjtő mint én HA NEM NAGYOBB)

Vágtam két tartalék csíkot, ahogy elszennyeződik cserélem és kimosom. A gyors cserét kárpitos gumihevederek biztosítják, varrtam két feszes végtelenített szalagot ami tartja a rácsdob külső oldalán a Polifoam lemezt.

Korábban probléma volt az etető edény. Amíg könnyű tálka volt, felborogatta. Lett nehéz üveg hamutartó, azt teleszórta a forgácsalommal. Hegesztettem ezt a dögnehéz vas spécit. Nem tudja felborítani és a magas perem miatt fel kell kapaszkodnia, hogy enni tudjon belőle, viszont remélhetőleg már nem tudja átemelni belé az almot. 

A táplálék betöltése a szürke bontott  PVC lefolyó csődarabon át történik (még a felduzzasztott, korábban a mosdószifonhoz csatlakozó rész is passzolt a vastagfalú acélcsőhöz), pont ekkora darabot találtam a kertvégi szemétdombomon.

A karika egy szétrohadt szekérkerék közepének fa alkatrészeit fogta körbe amin a tengely átment, a feneke a háztető lemezmaradéka, a fenéktől 1 cm-re véget érő acélcső még Amapola építéséből maradt. Szóval továbbra is recicling. Viszont a csepegtető nyalogatós itatóedény az gyári kínai, erre rászántam 800 forintot.

A műszer az alvó kuckó hőmérsékletét mutatja.

Nagyon él a jószág.

Ma beköltöztettem a kész sünházba a télikertbe. "L" alakban a "kerengő" a központi "terem" körül, a nyitható tető felett a hőszigetelést búvárólmokkal súlyoztam le kimászás ellen.

Az ablak a kerengő végén a futókerékhez való csatlakozásnál reciklált mirelit húsostálca. Amúgy a futókerék kivételével itt minden újrahasznosított anyag.

A kerengő padlója PVC burkolatú, rajta vastag fóliából tálca, benne murva és kövek, ha elpiszkolódik, könnyű a fóliával együtt cserélni. Így ha nem is örökéletű, de nincs is rá szükség, csak májusig kell kitartson, akkor a lakója megy vissza a természetbe.

A jobb alsó sarokban lévő nyílás a kerékdobba vezet.

Miután beraktam a központi "terembe", elmentem neki kajáért, mire visszatértem eltűnt. Azt hittem bebújt a kuckójába, de nem volt benne. Kinyitottam a kerengők tetejét, az egyik sarokban volt megbújva. Elkezdtem neki csipesszel kukacokat kínálni, amiket minden tartózkodás nélkül elvett, szóval az áttelepítés az ismeretlen helyre nem okozott neki tartós tarumát. Elcsalogattam egészen a húsostálca ablakig, ahol jól láthattam kívülről hogyan táplálkozik, jó étvággyal megevett vagy 30-40 lisztkukacot. Ezután rácsuktam a kerengők tetejét a hőszigeteléssel és vártam mi lesz. És az lett amit vártam, de ekkora sikerre azért nem számítottam, bebújt a futókerékbe és egyszerűen megmámorosodott tőle. Kis megszakításokkal több mint egy egy órát edzett benne, de később is amikor visszanéztem hozzá tekerte. Életében még nem mozgott ennyit az biztos. Szerintem most holtfáradtan izomlázzal alszik a kuckójában, mert órák óta nem láttam mozogni.

Ezért a videóért elnézést kérek, nem használok okostelót, ezt is a Juditéval készítettem.

Ami már biztos, a  futókerék rácsának sün számára járhatóvá tétele kartonpapír befűzésével hibás döntés volt. A "nagy dolgát" úgy tűnik edzés közben szereti végezni és az anyagot szétkeni körben a kartonra. Le kell szedjem és valami olyan anyagot kell kívülről ráfeszítenem a rácsra, amit tudok naponta cserélni és kimosni.

Walter Scottot olvasok. (http://mek.oszk.hu/03900/03916/html/01.htm) A piacon turiztam. Nem könnyű olvasmány. A cselekmény lebilincselő, de az az stílus amiben megírták, NAGYON más mint amihez szoktunk, pedig én (többek közt) Jókain szoktam olvasáshoz zsenge gyermekkoromban, de még ahhoz képest is antikabb. De néhány oldal után beleszoktam. Olyasmi, mint amikor valaki megszokta a sört és hirtelen valami óbort kezd kortyolgatni. Ahogy 10 évesen élveztem Jókai mondatait, amik tele voltak latin szavakkal, ráadásul régi kiadványokat olvastam, amik akkor jelentek meg, amikor még mindenki értette azokat, tehát nem voltak lábjegyzetben megmagyarázva (innen tudom még mindig, mit jelent a "konstábler" vagy a "hic Rhodus hic salta"), nekem külön élvezetet jelentett a szövegkörnyezetből elérteni, mit is jelentenek, úgy élvezem most is a 200 éves stílust. De alighanem az utolsók egyike vagyok az ilyeneknek, tán még a könyvolvasás is velem együtt megy ki a divatból.

Naná, hogy nem lettem kész a sünházzal, de azért haladtam.

Alakul a hőszigetelés is a külső falra.

Az alvó kuckó a hőtárolós kályha végében, felette a helyiségtermosztát.

A tetőn meg a belső hőmérsékletet mutató csőhőmérő.

Még nem megy a fűtés, a benti hőmérséklet megegyezik a télikertével.

Lassan vége a paradicsomszezonnak. A nagy bogyók már rég leérettek, de ez az aprószemű koktélparadicsom terem mint a dudva, felkúszott a mandulafára, fenyőfára, csak mér nem érik be.

Ilyen sápatag lesz az is ami megpróbálja, még ehető, de már messze van az íze a nyáritól.

De ő megpróbálja ami tőle telik, végülis a célja  a fajfenntartás, ha már a létfenntartás nem megy és meglottyad sárgán, de a magjait, a jövő zálogát még elengedi. Jövő tavasszal akkor is nőne itt, ha nem palántáznék belőle.

Az más kérdés, hogy hiába teszi, Mind ki fogom gyomlálni, mert nem kell ez a rettenetes burjánzás, előbb terem amit a télikerben kikeltetek palántának és már májusban kiültetem. De hát az élet ilyen, a szaporodás pazarló, százezer magból jó ha egyből ivarzó növény lesz ami tovább viszi a fajt. 

Lucky Cuki már 410 g !

https://youtu.be/ERQ3sAP7

Igyekeznem kell az új otthonával, mert  igazából kinőtte már a macskahordozót. Már bent van a fűtés, amit  ki-be kapcsol a szobatermosztát, kellett rá csináljak egy fémhálót, mert a kályha (szóval a sörösdoboz)  felmelegszik 55 fokra, nem akarom, hogy megégesse magát vele. Az ideális hőmérséklet a központi  "teremben" ahol az alvókuckója is van 25° C. Kaptam a kisállatboltban neki nagy átmérőjű futókereket, ma azzal voltam elfoglalva, hogy összekössem az új háza labirintusával és beborítsam futófelülettel, hogy a körmei, lábujjai, vagy akár a lába be ne szoruljanak a rácsba és csináljak rá átlátszó polikarbonátból (hogy látni lehessen hogy edz odabent) "szökésgátlót". Talán, ha nem jön közbe semmi (mindig jön) holnap befejezem, próbaüzem és holnapután beköltözhet.

A reggel mindig sétával indul. Ez a nap kellemes indítása. Még akkor is, ha nincs igazán szép idő. De ez ma nem áll, csodás időjárás lett mára a csúf hétvége után.

Ez itt az RSD, a túlparton a Savoyai kastély.

SP kint horgászott ma is a kiskutyájával a stégjén, ilyenkor leülök mellé beszélgetni.

Már harmadik napja én hozom a szerencsét neki, PONT akkor fog egy bő kétkilós pontyot amikor én odaérek hozzá. A tegnapelőttit nekem adta. A tegnapit is akarta, de mondtam nem kell, mert még a másik is ott van a fricskóban feldarabolva, amíg tart a csülkös füstöltkolbászos bableves, nem főzünk halászlét. J ha nekiáll főzni mindig több napra készít ételt, engem cseppet se zavar ha négy napig ugyanazt eszem. Ez lesz a halászlével is.

Sajnos aztán elromlott a nap. Pár napja kórházba került koronavírussal  a pár háznyira tőlünk lakó barátunk (amúgy a város polgármestere ) és sajnos rosszabbra fordult az állapota. A felesége (akit itt M2-nek szoktam emlegetni ) szintén beteg, ő itthon van. És ők még nem is tartoznak a "veszélyeztetett korosztály"-ba. Nagyon aggódunk. Amúgy miközben nem győzik emelgetni a karantént megszegők büntetését, őket senki nem rakta karanténba, nem kaptak piros cédulát, rajtunk, barátokon és a családtagokon kívül a kutyát nem érdekli kikkel tartottak kontaktust és merre jártak, járnak. Nézem az RTL klub esti híradót, az "operatív törzs" rendületlenül közli, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igaz, hogy egy hete kétóránként, három napja már óránként, tegnap már félóránként, mára meg már 20 percenként halt meg egy koronavírusos beteg. Vigyázzon mindenki magára! És most nem csak a koronavírusra gondolok. Boldogult anyám mesélte, hogy az ő gyerekkorában a "közönséges" tüdőgyulladás is halálos kórnak számított. Nos ha valaki most kap tüdőgyulladást, ha lázas, a háziorvosa csak akkor fogadja, ha tesztelték Covidra. Ez most 4 nap volt mire kijött a mentő a barátunkhoz. Utána 3-4 nap az eredmény. Addig nincs aki antibiotikumot felírna, azt meg recept nélkül nem adnak a patikában. Ez alatt simán meg lehet halni, szóval ott tartunk mint 100 éve mielőtt Fleming feltalálta a Penicillint.

Amúgy csendesek a napok, a téli felkészülés megvolt, készül Cukinak a sünnek a háza, mert a macskaszállítót hamarosan kinövi. Megérdemli a jószág. NAGYON akar élni, Mára 30 dekára hízott, zabál, egészen pontosan úgy viselkedik amikor meglátja a lisztkukacos edényt mint az újságírók a sajtófogadáson. Éjszakára nem kapott csak száraz kölyökmacskaeledelt, kukacot nem, ezért mérgében mindent felborogatott.

A magas doboz a központi "terem" az étkező, ivó és alvóhellyel, körben L alakban a bújkálótér több bejárattal, nyitható tetővel a takarításhoz. Lesz még csúszda, körömkoptató, játékszerek és egy csatlakozó "mókuskerék".

Ez a villamos fűtőtest próbaüzemben. 

Két 40 W-os gyertyaizzó sorbakötve (így fél feszültségen soha nem ég ki) a villamos vezető részek betontömbbe kiöntve és az egész egy sörösdobozba elhelyezve, kaviccsal körberakva, ettől hőtárolós a "kályha". 31 W a teljesítménye a műszer szerint. Termosztát fogja működtetni. Az egész kap majd külső hőszigetelést és a télikertben lesz a helye. 

Cuki a sün előnevet kapott, ő a Lucky Cuki, merthogy ha nincs olyan mázlija, hogy a Picur rátalál, akkor alighanem már nem él. Az anyja feltehetően lemondott róla és a közelgő tél elől vagy már elvermelt, vagy épp a saját felhízlalásával van elfoglalva. derekasan él a felkínált lehetőségekkel, kezdetben mohón ette a szaftos macskaeledelt, aztán a száraz kölyökmacskatápot. Próbálkoztam lisztkukaccal, de elutasította. Már épp aggódni kezdtem, hogy ha igy undorodik az élő kajától, hogy fog tavasszal életben maradni ha szabadon lesz engedve a kertben, de aztán valahogy ráérzett az ízére. Kezdetben volt a műszerészcsipesszel darabonkénti etetés, de aztán már csokorral ette, a végén belemászott a kukactárolóba.

Szemre is sokat nőtt, de az igazi a mérleg, három hét alatt megduplázta a testsúlyát.

Tegnap elbúcsúztunk Csikós Laci barátomtól. 11:30 kor volt a  találkozó a Dráva utcai pontonnál álló "Halászbástya" hajón. Nem szeretek idejárni. Úgy két éve lehetett amikor egy hajós barátom, Csendity Gábor hamvait ugyancsak erről a hajóról úsztatták a Duna vízére, akkor is ugyanilyen pocsék idő volt, esett az eső, hideg volt és kellemetlen szél. Ő is fiatalabb volt nálam, ő jó pár évvel, Laci csak nem egészen három hónappal, két hét hiányzott, hogy megélje a 75. születésnapját.

Nehezen élem meg a barátok elvesztését. Amikor sok éve meghalt a Rehák Balázs barátom, a "Bagó" nevű, tengeri mentőcsónakból átépített lakóhajócska tulajdonosa, az egykori Lágymányosi híd hídmestere, annyira gyáva voltam, hogy nem mertem elmenni a temetésére, neki már úgyis mindegy, én meg azt gondoltam megúszom a fájdalmat. Azt mondtam, csak akkor megyek majd ha engem visznek. De hát beláttam, hogy ez nem megoldás. A halál elől nem lehet elmenekülni. Még a másé elől SEM. Azóta sorra búcsúztam el barátoktól, osztálytársaktól, egykori technikumi osztályfőnöktől, de nem mondom, hogy hozzászoktam. Egy kicsit se jelent vígaszt, hogy "lám én meg még élek". Még az ellenségeim kárán se tudtam örvendeni soha. Egyszer pont a Lacival beszélgettünk róla (ő Szigetcsépen lakott a vízparton közel hozzánk és gyakran találkoztunk, amíg el nem adta a házát), hogy mitől ilyen jó hozzám az Isten, hogy megengedi, hogy ilyen boldog nyugalomban éljek itt a szigeten, a hajón. Amit tudok, hogy én életemben szándékosan rosszat nem tettem senkinek, még annak se aki megpróbált nekem ártani. Olyankor csak legyintettem, "hát ő ilyen". Laci azt mondta erre, " hidd el, ez visszajön". Nem tudom ő kinek ártott, hogy neki "nem jött vissza", ráadásul elképzelni nem tudom, hogy lett volna rosszakarója. 

Voltunk vagy 60-80-an, nem is gondoltam, hogy ennyien szerették, de megérdemelte.

Egy temetés amúgyis pocsék dolog, de a Covid járvány erre még rátett egy lapáttal. Mindenki maszkban, olyanokat kellene felismerni akiket nem láttam 20-30 éve, a szemüvegem folyton bepárásodik ebben a vacak nyirkos időben, nem látok amúgysem semmit, he meg leveszem, akkor meg azért nem látok semmit. Ennek ellenére a Kő Pityu (Kővári István egykori vitorlás versenyrendező, mentőmotorosvezető) felismer, neki jobb a szeme mint nekem, de Laci fiára, akit nem láttam idestova 10 éve rá kell kérdezzek, nála nagyobb bajban csak Etával vagyok Laci feleségével, mert több szőke rövidhajú nő közül kell felismerjem a szeméről. Nem is sikerül, de a második akit "leszólítok" valóban ő. Pedig biztos van egy csomó ismerős az álarcosok közt, de hát végülis ide nem beszélgetni jöttünk.

Ha temetés akkor beszéd van. Bevallom, nem szeretem a hivatásos megemlékezőket. Egy igazán jó temetési búcsúbeszédről tudok, Poszlovszki Rezső barátoméról, aki 96 évesen ment el rövid szenvedés után, annak a beszédnek a végén mindnyájan mosolyogtunk, az furcsamód  vidám beszéd volt, hisz a beszéd nem a halottnak szól (ki nem állhatom, ha az elhunytnak beszélnek, vele hosszasan "beszélgetve" ) hanem a "felkészülőknek"..... de hát azt a beszédet én mondtam. A hivatásos beszélőket hallgatva mindig az jut eszembe, "na ennek sincs halvány fogalma róla, hogy milyen volt az akit búcsúztat és mi az amit a hátramaradóknak a lelkére kéne kötni". És ezt a hiányosságot nem pótolja a beszéd profi megmunkáltsága.

Amikor a vízben oldódó urnát a személyzet vízre bocsájtotta, a szemerkélő esőben ( a Jóisten is őt siratta) mindenki fehér virágokat dobált  a vízbe, kivéve engem, én a kulacsomból egy elegáns arannyal szegélyezett vékonyfalú üvegpohárba egy bő fél deci, neszmélyi hajóskanzenből való minőségi törkölypálinkát töltöttem magamnak és Laci emlékére ürítettem, majd neki is töltöttem egy adagot és a poharat az urna után dobtam. Úgy gondoltam jobban illik hozzá mint a halott növényi nemiszervek. Utoljára "élőben" a Thököly- Dózsa György út sarkán lévő kocsmában poharaztunk együtt a Kopár István Népsatadion konferenciatermében történt előadása után (mindketten adakozói voltunk az István földkerülő útjának). Sok időnek kell még eltelni, hogy ne ez jusson eszembe ha  hajón alkoholos italt  tartalmazó poharat veszek a számhoz.

Azt hiszem a saját halotti beszédemet amint megszáll az ihlet magam fogom megírni, jobb az ilyet nem idegenre bízni. Igazából felolvasni is én szeretném,  de tekintettel a technikai nehézségekre talán hangfelvételt csinálok róla.                                                                                                                                     

A sün neve "Cuki", mert amikor M1 meglátta a róla készült videót azt írta "Jaj de cuki". Így nem kell a nemét sem megállapítani névadás előtt. Mert az macerás lenne, bár már elég jól tűri a fogdosást (szigorúan manőverkesztyűvel), mert minden etetésnél kivesszük, visszarakjuk, de komolyabb kézbevételtől még mindig összegömbölyödik. Amúgy remekül viselkedik, amikor jóllakott, hátat fordít a kanálnak és megpróbál elrejtőzni orrát bedugva a legközelebbi sarokba.  A macskahordóban lakik macskaalmon, rejtőzködésre van benne egy zárt dobozka búvónyílással, azt azonnal megszerette, benne alszik. Amikor éhes elkezd motoszkálni. Ezt éjjel meghallja a Szmájli kutya és felkelti J-t aki megeteti és aztán mindenki alszik tovább. A közeljövő az lesz, hogy csinálok neki valami nagyobb dobozból egy komolyabb lakást a télikertbe elektromos fűtéssel és rászoktatjuk az önálló táplálkozásra.

Sz képtelen elszakadni tőle, ott ül mellette vigyázzban és egyfolytában szimatolja. Egész testében remeg annyira felizgatja a látvány, vagy amit hozzá képzel, mert amúgy nem lát a sünből semmit mert az békésen alszik a dobozkában. Csuda érdekes, ugye Picur kutya aki megtalálta a kertben hangosan ugatta folyamatosan az összegömbölyödött gombócsünt, tisztára meg volt tőle bolondulva, hogy nem tudja megrágni mert szúr. Idebent rá se bagózik, a közelébe nem megy. A Szmájli meg akivel sétáink során számtalan sünnel találkoztunk, miután megtapasztalta, hogy értelmetlen kikezdeni velük, mert se játszani nem hajlandók vele se megrágni nem lehet őket már rájuk se néz ODAKINT. De idebent nem tud tőle elszakadni.

Ja képfeltöltés! Panaszkodtam, hogy nem működik a ..... végülis kiderült SD kártyaolvasóm. Ma kaptam kölcsön kettőt. Azokkal simán ment a PC-re való másolás. Tehát valóban az olvasó romlott el. Na mondom ebben már nem tudok kárt tenni, szakad az eső, ilyen időben semmi kedvem elbiciklizni a boltba újért, megnézem milyen belülről, hátha tudok valamit csinálni vele. Levettem a "kabátját" szemre semmi híbanyom. Óráslupéval nézegetve egy kis, talán ha 2 mm2-es szürke koszfoltot találtam a dupla nyáklap külső oldalán az egyik alkatrész lábai körül. Csak úgy rutinból a megnyálazott ujjam hegyével letörölgettem és megállapítottam, hogy ezzel nem tudok mit csinálni. De azért  úgy tok nélkül utoljára bedugtam az USB csatlakozóba, benne a kártyával és meglepetésemre működött. Az a koszfolt valami kicsapódott só lehetett és ezek szerint zárlatot okozott, a használat megkezdése után vagy egy évvel. Vannak ilyen rejtélyek.

Úgy tűnik új családtag lett. Délután hallom rettenetesen ugat a P kutya, de nem a kerítésnél ahol szokott, hanem hátul az udvarban. Odasiettem, mert az ilyesmi nem jelent jót, hát egy tüskés gombóccal pöröl. Szerencsére nem tett benne kárt. Ha az ember valami vadállatot talál legjobb ha otthagyja ahol van, pláne ha kölyök mint ez, akkor az anyja majd felneveli. De most más a helyzet. bent vagyunk az októberben. A sünök hamarosan téli álomra vonulnak, de ahhoz, hogy túléljék a telet 70-80 dekásnak kell lenniük. Ez meg alig több 10 dekánál. Akármilyen gondos anyai ellátást kap, nem fogja elérni a túléléshez szükséges testsúlyt. Ergo a télikertben fog telelni, folyamatos táplálás mellett. Azt hittem nehezebb lesz feloldani a gátlásait, de gyakorlatilag néhány másodperc múlva elfogadta a szaftos macska kaját. 

J telefonjával csinált róla videót, de képtelen vagyok a PC-re letölteni, Fb-on átküldte nekem, de arról meg nem tudok se youtube másolatot csinálni, mert a youtube nem eszi azt a video formátumot, se ide nem tudok  URL-t beszúrni, pedig korábban ez ment, de valami változott az Indexnél, a blog.hu gazdájánál, a franc ezt az informatikai káoszt, akit érdekel ezt bekopyzva megnézheti.

https://www.facebook.com/judit.laszlo.10/videos/2113805148752214/

Gondban vagyok. Nem tudom a fényképezőgépből letölteni a képeket a PC-re. Korábban volt egy kábel, aminek egyik végét a fényképezőgépbe, a másikat a PC-be dugva simán ment. Aztán itt valami bedöglött, gyanítottam, hogy  a kábel, vettem újat, azzal se ment. Vettem egy kártyaolvasót, ennek az a hátránya, hogy mindig ki kell venni a kártyát a kamerából, beledugni és az olvasót bedugni a PC USB lukjába, ez vagy egy éve működik, most meg már nem. Miután két PC-t használok, kipróbáltam hátha... de a másik is azt írja ki, hogy "helyezzen be lemezt". Besz@rt volna az olvasó? Lehet ezt tesztelni?

Reggel ötkor arra ébredtem, hogy kitört a vihar. Átalában nyugodtan alszom, nem ébredek fel ha csak nincs rendellenes zaj. Tehát ha dörög az ég, nyugodtan alszom, csak arra ébredek fel, ha valami megváltozik "gyanús" irányba. Most az ébresztett fel, hogy a hajó erősen mozog és a fejemtől 20 centire döngenek a hullámok a hajó vízből kiálló fenekén a fartükör alatt. Ilyenkor nincs más teendő, mint bízni a kötelekben, láncokban és horgonyokban, az ember hallgatódzik miközben, ha már felébredt, elvégzi amit a korának megfelelő állapotú prosztata megkövetel, aztán visszafekszik aludni. Ezért aztán el is aludtam és a szokásosnál később pár perccel 7 óra előtt ébredtem.

Viharnak nyoma sincs, viszont kijönni gond a hajóról, mert a járó a hajóhoz kötött végénél fogva lóg bele a vízbe, ezek szerint déli vihar volt és lerángatta a stégről a görgős végét. Ilyesmi nagyritkán fordul elő, a kikötőkötelek ELVILEG nem engedik ennyit mozogni a hajót, de hát a vihar az nem törődik az elvekkel. A stégről könnyű lenne csáklyával kihalászni és kiemelni a végét, sajnos ahhoz ki kéne jutni a stégre. Kiemelem az egészet és némi erőfeszítéssel sikerül a végét kilendíteni, megvolt a reggeli torna.

A vihar dacára a levegő nem hűlt le nagyon, viszont hatalmas eső lehetett, mert minden csupa víz, a decken a vödörben vagy 2-3 centi víz áll.

Tegnap élveztük a kései nyarat. Szombat piacnap, J kiadta az ukázt krumplit kell venni. Ideális csónakázó idő és feladat, a krumplit a legkevesebb fáradsággal hazajuttatni a piacról csónakkal lehet, az ember kiköt a kofa lábánál, berakja a zsákot, esetünkben zsákokat, mert kétfélét vettünk, otthon meg  már csak a stégről kell becipelni. Hát tudjátok, még jó, hogy nem 50 kilósak a zsákok mint fiatal koromban, hanem csak 15 kilósak, így is elég volt kiemelni, bevinni, mert a zsáknak nincs igazán fogása, mászik kifelé a csücske a kézből, ha meg a hónod alá veszed koszol.

Amúgy csodálatos nap volt. A friss déli szél (ebből lett éjszakára a vihar) keltette szembehullámok időnként összespricceltek minket, de ez a melegben inkább kellemes volt mint kellemetlen. Az aprócska, 2,80 hosszúságú munkacsónak a 2,2-es Suzuki motorral 20 perc alatt kivisz a piacra, közben a nap és a szél simogat. Végtelen nyugalom és béke. Hazafelé ugyanez, a csónak megpakolva mindenféle földi jóval, már csak meg kell sütni, főzni, étvágyunk meg hálistennek még van hozzá. Tudjátok azért ez NAGYON más, mint leküzdve a dugókat leparkolni a szupermarket előtt és hazaautózni. Gyakran elgondolkodom ezen, ahogy tegnap is hazafelé prüntyögve, hogy meddig engedi meg még a Teremtő, ezt a csodás életet. Legutóbb a Csikós Lacival beszélgettünk erről, épp ma figyelmeztetett a Fb, hogy ma van a születésnapja, ünnepeljem meg. Bár tehetném! De ő a múlt héten befejezte. Szóval a tízezer dolláros kérdés, hogy MEDDIG MÉG? Mert nagyon fogy az idő, ami mindenek felett az úr. Persze ettől egy cseppet sem vagyok szomorú... de egyre többet jut az eszembe. 

Ma délelőtt ismét beerősödött a déli szél, egészen a viharos erősségig. átrendeztem a köteleket és kiraktam még egyet déli irányba megfeszítve, mert megint bent volt a járó a vízben. Ilyenkor amikor a parton vagyok nem probléma kihalászni, csak arra kellett vigyázzak, hogy amíg beszaladok rajta extra kötelekért a hajóra, meg kiszaladok a kötél végével nehogy megint becsússzon a vízbe, pláne amikor rajta vagyok. Az hogy az ember beesik a vízbe csak a dolog mulatságosabb része, de közbe ha odaveri magát stég széléhez, kikötőcölöphöz, kellemetlenebb véggel járhat. Az ember ha vigyáz magára, jó egészséggel érhet meg magas kort, de ha baleset éri, hamar "utolérheti a kora", pláne ebben a covidzilálta helyzetben, amikor csak a véletlenen múlik, hogy ki marad életben és ki nem. Nem messze tőlünk egy 30 körüli fiatalasszony, akinek a kisfia épp most kezd járni tanulni, rosszul lett belázasodott és erős fájdalmai voltak. Háziorvosa közölte a telefonba, hogy ha láza van nem tud vele foglalkozni kell előbb egy negatív test. Férje kétségbeesetten autózott vele ide-oda, a végén két megyével arrébb fogadta egy kórház, életmentő műtétre volt szükség, mert méhenkívüli terhesség volt a diagnózis, kevés híján meghalt, így is ráment az egyik petefészke.

Ma este vége az antibiotikum kúrája P kutyának. Sajnos még mindig köhög, bár egyéb tünete nincs, élénk, érdeklődő, jó az étvágya, megtámad mindenkit aki elmegy a kerítés előtt az utcán, csak időnként köhög. Nincs igazán ötletem mit kellene még tennem az érdekében.

Általában ilyen a reggel. 

De most nem.

 https://www.youtube.com/watch?v=qW1G2o_a_mM&ab_channel=ATengeresz

A Covid miatt nehézkes az állatorvos, semmi kedvem az asztmámmal és a 76 évemmel várakozni a rendelőben, először is utánaolvastam. A Google szerint "kennelköhögés". Bár kutyapanzióban nem járt soha, de hát akkor is ez köhögés. Elsőre azt hittem lenyelt valamit, de nem. Hasa nem feszül, kedélyállapota sőt étvágya is megfelelő, bár a mozgása határozottan meglassult, láza sincs, orra normál nyirkos, nem taknyos. Nagy átlagban 10 percenként jön elő ez a köhögés. J persze kétségbe van esve és engem szekíroz, hogy mitől vagyok ilyen nyugodt. Amikor ÉN köhögök, eszébe nem jut aggódni.

A videót elküldtem Argay Gyuri állatorvos barátomnak, azt mondta, hogy kennel vagy nem kennel ő is felsőlégúti bakteriális fertőzésre gyanakszik, antibiotikum kell neki. Időközben szereztem M1-től 2 db AKTIL DUO tablettát.( https://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/aktil_duo_875_mg_125_mg_filmtabletta/52446  ) Ez amoxicillint és hatóanyagsegítő klavulánsavat tartalmaz, de persze felnőtt adagot. A kutya meg legfeljebb 7 kilós. Gyuri azt mondta, hogy  a normál adag az körülbelül 15mg/testsúly kg. Mostmár csak az volt a feladat, hogy hogy osztom nyolc felé az 1000 mg-os tablettákat. Megoldottam. Schnitzerel szétvágtam bezsírozott teflon lapon és az így kiporciózott adagokat a porral együtt beburkoltam ömlesztett sajttal. Egyet már kapott, enyhe undorral elfogyasztotta, az esti adagot töpörtyűvel kellősítve fogja kapni. Napi kettőt fog belőle kapni. Amikor aránylag nem volt semmi problémánk és jött mégis valami nem várt kellemetlenség, baj, boldogult apám szokta mondani sóhajtva, "mindig b@szik valamit a kutya". Na most szinte szó szerint ez van.

Mint a  MÉZ! Szóval nem kellett megvárni amíg megcsípi a dér. A másikat, ami ott áll mögötte, tegnap sütöttük meg az is ugyanolyan finom volt.

Ma a háztartási akkumulátortelepekben pótoltam a lefogyott elektrolítszintet ioncserélt vízzel.  A téli felkészülés jegyében leengedtem a vizet a napkollektorból és a csatolt bojlerból. Nem számítok már idén olyan intenzív napsütésre ami elég melegvizet termelne az esti zuhanyozáshoz. Ma feltöltöttem az édesvíztankokat, kb 1500 liter kitart közel Karácsonyig. Tegnapelőtt még lezuhanyoztam 32 fokos vízben, de ezt már hűvösnek éreztem. Ugyancsak a téli felkészülés jegyében beraktam a fűtést tegnap a hálókabinban az ágyamba, lehőszigeteltem az ajtót Polifoam lapokkal és papundeklivel és a szekrényekben a nyári ruhákat elraktam hátra, az akasztós rész mögötti polcokra, meg az ágy alatti raktérbe, a télieket meg előre kézhez. Felhúztam egy vastag takarót a vékony nyári pléd helyett és odakészítettem még egy paplant. Kíváncsi vagyok meddig bírom (mármint, hogy milyen külső hőmérsékletig) a fűtetlen hálókabinban, úgy, hogy lefekvés előtt befűtöm villannyal az ágyat. Lefekvéshez immáron flanel pizsamát öltöttem. Ha már nem bírom, akkor átköltözöm aludni a jobban hőszigetelt és fűthető szalonba. 

Alighanem érthetetlen miért nem alszom a parton a házban, amit remekül hőszigeteltem (akik régebben olvassák ezt a blogfolyamot, tudják, hogy ez volt az elő dolgom ahogy ideköltöztünk) ahol barátságos meleg van a cserépkályha jóvoltából, bár még nem kellett begyújtani, egyelőre a csatolt télikert melegíti a házat. Magam sem tudom erre a kérdésre a választ, de semmi kedvem hozzá. Talán túl egyszerű lenne. És valahogy úgy érzem cserbenhagynám a hajót.

Fogalmam sincs meddig kell hagyni érni egy ilyen tököt (gondolom, hogy ez kanadai sütőtök ), de miután teljesen leszáradt a szára, levágtam őket.

Emlékeim szerint akkor jó a sütőtök, ha már megcsípte a dér, de hát ezt most biztosan nem fogja. Tegnap este még a napkollektor melegítette vízben zuhanyoztam, ma biztos be kell kapcsoljam a villanyt, mert ma már alig sütött a nap, úgy tűnik elmúlt a nyár.

Még a téli felkészüléshez. J régóta rágja a fülemet, hogy a bejárati ajtó hőzárását valahogy erősíteni kellene. Teljesen igaza van, egyszerű vékony vacak fa ajtó, körbe a toknál jelentős hézagokkal, ráadásul a felülete kétharmad része egyrétegű katedrál üveg,  a hőszigetelése gyakorlatilag nulla. Valójában kellene egy "igazi" ajtó, de én már mindent annak a tükrében nézek, hogy menyi időm van még hátra élvezni azt amit csinálok, AZÉRT, hogy majd az utánam hátramaradók elkótyavetyéljék, én már nem fogok se olyan munkát se olyan pénzt befektetni aminek MI, még a hátralévő kevés földi életünkben nem vesszük komoly hasznát. Viszont miután előző tulajék csak nyaralónak használták a házat, ami  a telek folyamán bezárva állt, bitang módon megerősítették a nyílászárók mechanikai védelmét. Vas keresztpántok, láncok, lakatok, rácsok mindenütt. Így ez előtt az ajtó előtt is van egy komoly rács. Egyszer se zártuk még be, hiszen itt lakunk, kinyitva ált mindig. Az előszoba téli hőszigetelését egy vastag függöny biztosította, ezzel kettévágva a helyiséget, mintegy szélfogót biztosítva a cipőhúzó pad részen. Jó megoldás volt, jelentős hőmérsékletkülönbség volt a függöny két oldalán, de J szeretett volna valami még jobbat. Ezért a rácsot beborítottam 5 cm vastag XPS lapokkal. Télre az ajtó külső oldalán lévő rácsot be fogjuk csukni, ezáltal a bejárat hőszigetelése vagy egy nagyságrenddel meg fog növekedni.

Így néz ki kívülről becsukva. ( oda középre valami monstre zárat tervezhetett a csinálója, de aztán beérte két cilinderzárral alul-felül)

Félig nyitott állapotban.

Teljesen kinyitva, kívülről nézve.

És becsukva, belülről. A csukott mágneses szúnyogháló még a nyári üzem. Igyekeztem precíz lenni, körben a vasrács zártszelvény tokját is lehőszigeteltem.

Amúgy még ez se volt egy olcsó mulatság, egy 5 cm vastag XPS lap 2000 Ft, négyet kellett vegyek, hogy ne dirib-darabokból legyen összerakva, de a maradék is fel lesz használva, a hajón csinálok extra hőszigetelést a hátsó kabin ajtóra és tető egy darabjára, annyira bevált az elmúlt télen a fűtött ágy, hogy kipróbálom, nem költözök be a fűthető szalonba, hanem maradok aludni hátul a hálókabinban, legalábbis amíg nincs nagyon hideg. Az a fixa ideám, ami most már több év tapasztalatán alapszik, hogy kifejezetten jót tesz a szervezet ellenállásának a megfázásos típusú megbetegedésekkel szemben, ha nem állandó hőmérsékleten van az ember. Tehát igenis kell néha fázni egy kicsit, hozzászoktatni a szervezetet a hőingadozáshoz.

Befejeztem a felkészülést a télre. Amapolán a fa alkatrészeket átcsiszoltam, a hibákat kijavítottam lepácoltam és lekentem ismét egy új anyaggal Decoluxszal  három réteggel. https://szinvarazs.hu/termek/zorka-extra-favedo-lakk-lazur/

A jó ég tudja ez már a hányadik anyag amivel próbálkozom a fák megvédésére kevés sikerrel. Az amivel indítottam 15 éve, a hagyományos csónaklakk csak beltérben vált be, ott tökéletes, de hiába hittem olyan varázslatokban, hogy 12 réteget raktam fel belőle, gyakorlatilag semmit nem ért. Utána különféle lazúrok következtek, lehet kerti padra jók, de hajóra snasszok és ráadásul hamar fakulnak, leperegnek. Ez az új anyag reményteljes, bár TÚLSÁGOSAN nem bízom én már semmiben. Beszéltem már itt a Németh Józsiról aki a gerendaházakat építi. Minden nap ott megyünk el a kutyákkal délután előtte és rákérdeztem mivel keni a házát https://www.facebook.com/pages/category/Construction-Company/R%C3%B6nkh%C3%A1z-R%C3%A1ckeve-N%C3%A9meth-J%C3%B3zsef-178451482623735/ , hogy ilyen szép fényes és időtállónak tűnik immáron évek óta. Ő ezt az anyagot mutatta és adott is belőle kipróbálni annyit amennyivel ezt a mostani munkát elvégeztem. MOST nagyon jól néz ki, kiderül milyen lesz a tél és az azt követő nyár után.

Ilyenek lettek a kapaszkodó korlátok a felépítmény tetején.

a külső korlátok

a fux műhelylejárat, mögötte  a gázpalackos ládával

a láda

és az egyebek

Ezzel Amapola felkészült a télre. Sajnos a gunwale faborítása menthetetlen, 

Cserélni kell, hosszas mérlegelés után gőzölt akácból lesz az új, Süni a fás szakember olvtárs segít a beszerzésben, az anyag egyelőre kivágásra vár az erdőben, télen jön majd. Egyúttal a stég fenyő deszkát is, amikkel befürdetett a Skandinávfa nevű cég, hogy három évet se bírtak ki, akácra fogom cserélni, az reményeim szerint kitart amíg élek.

Más felkészülnivaló nincs a télére, annyi tűzifa maradt tavalyról, hogy egy darab nem fér el több a tornácon, nem is értem mivel tüzeltünk az elmúlt télen, mert az a kevés fa amit tavasszal felfűrészeltem és felaprítottam a levágott vastag cseresznyefa ágakból, kitöltötte a helyét.

Íme a tökeim. Miután maguktól nőttek ki az ágyásban, elnyomva a dinnyepalántákat, fogalmam se volt mifélék.

Én azt mondtam, hogy ezek kanadai sütőtökök ( ezt valószínűsítette az, hogy a komposztba, ami bement tavasszal az ágyásba, dobáltuk ki télen a sütőtökök belét, benne azokkal a magokkal amik megúszták a megpirítást) de a szomszédasszony aki kertészebb nálam azt mondta, hogy sima étkezési tök. Ezt a véleményt J is magáévá tette, így leszavaztattam. J levágta, hogy csinál belőle tökfőzeléket.  Amikor felvágta a magokból, meg a színéből egyértelművé vált, hogy ezek bizony sütőtökök. És kissé még éretlenek. De hát ha már lemetszettek, legyalultuk (nehéz volt, mert sokkal keményebb a húsuk mint a főzeléknek való) és... lesz ami lesz, J megfőzte főzeléknek. Én előre kijelentettem, hogy saját termés, AKÁRMILYEN lesz ÉN MEGESZEM! Szerencsére nem kellett magamat megerőltetnem, nagyon finom volt főzeléknek is. Ma az volt az ebéd rántott párizsival. Elég proletár kaja, de nekem nagyon ízlett soha nem kívánok ennél jobbat. Gyerekkoromban, amikor jóesetben hetente ha egyszer került hús az asztalra, gyakran ettünk napokon át mindenféle feltét nélkül tökfőzeléket.

No. Nagyjából helyen van az új gép. Ezt már azon írom. Az az ami háttal van kifelé, így jobban hozzáférek a bedugnivalókhoz, végülis az előlapon csak a ki-be gomb van, azt meg ki lehet tapgatni, ha az ember már tudja merre keresse.

A terv az, hogy ha a régiről már átjött minden ami kell, akkor ez megy a helyére, az meg valami zugolyba ahol ha nagyon kell azért elérhető.  Azt tudja valaki, hogy a két gépet össze lehet e úgy kötni egymással, hogy az új géppel (mostantól 1-es) hozzáférjek a régiben tárolt fileokhoz?

Az úgy van mindig, hogy egyik munka hozza a másikat. Nagyon hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy muszáj áttérnem a Windows 7-ről a 10-re. Egy szakember akitől tanácsot és segítséget kértem, mondta, hogy semmi gond, 10000 Ft és Win 10 lesz a gépemen.... DE arra számítsak, hogy amiket megszoktam programokat azok elvesznek, legalábbis egy nagy részük. Ezzel rámijesztett. Mint autodidakta informatikahasználó rettegek minden változástól. Amikor hirtelen minden máshol van mint eddig és másképpen kell használni, amit ahogy megszoktam. PC használatban egyáltalán nem keresem a kihívásokat (meg már másban sem). Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy inkább veszek  egy új  (persze használt) PC- minden kiegészítő hardverrel és azt fogom használni hálózatra kapcsolva a régi meg marad tároló. Mint amikor valaki nem bontja le a régi házat a kert végében, hanem épít elé egy újat és ha valami kell a régiből átmegy érte. Így szándékozom én pendriveon szépen áthozni amire szükségem van. Így nem tudok elrontani semmit visszacsinálhatatlanra.

Na szóval megjött az új gép, telepített Win 10-el, összeraktuk a helyi szakemberrel (Az ő boltjából vettem, kicsit drágább volt mintha megrendelem Budapestről, de támogassuk a helyi ipart!) és meg kell mondjam már megszerettem. Gyors mint a villám és azonnal mentek rajta a napi megszokottjaim, tehát a Fb és a minden ami Google alapú, mert amint bejelentkeztem a fiókomba impotrálta a megszokottakat. Ezt most épp a régin írom, mert az újon még nem próbáltam belépni, utána kell nézzek a jelszavamnak, de már jóval kevésbé tartok a változástól, mint eredetileg. Ami nem megy egyelőre, a régi gépen van egy olyan programom ami minden szövegemet, bárhol is írom a PC-n (tehát például éppen itt, vagy a Fb-on, vagy a Hotmail levelezőben, vagy akár különböző hozzászólós fórumokon) ellenőrzi magyar helyesírás szempontjából. Na azt egyelőre nem tudom honnan töltsem le, mert a régi gépen se találom a programok közt..

Viszont. A legnehezebb helyet csinálni neki a másik mellett az írópult-zongorán meg alatta, mert ott valami rettent kupleráj volt idáig. Azért mondom, hogy idáig, mert második napja rendezkedek. Nagymennyiségű papírt kellett kiselejtezzek, amik mint a földtörténeti kor rétegei hevertek egymáson az elmúlt pár évből. Ha már a pulton, akkor felette a polcon is ahol ráadásul mindent vastag por borított. Most tartok a felénél.

Hogy mik kerülnek elő?? "Filléres emlékeim"

Amikor utolsó munkahelyemről 14 éve nyugdíjba mentem, a fiókom aljáról besöpörtem az apróságokat abba  a kis kék dobozba, azóta rakosgattam ide-oda, ahogy költöztünk. Most levettem a polcról és megnéztem mi is van benne. Néhány az érdekesebbjéből.

Az a kis piros filc ötágú csillag még a tengerész egyensapkámról való, mi már a gengszterváltás előtt leszedtük. Hogy mért tettem el...talán nem bíztam benne, hogy lesz belőle valami. Mostanra meg egyre kevésbé. Jobb alsó sarokban a sasos  a lengyel haditengerészet sapkarózsája, alul a kék mezőben volt még valami, de elveszett. Volt egy sapkám amin ezt viseltem.

Az új PC egyelőre a télikertben van, itt is nagy rendcsinálás volt, tudom nem látszik pedig de. 

Egyelőre a hálózatot a routertől egy ablakon és egy ajtón át vezettem ki hozzá egy 12 méteres adatkábellel. De már látom at alagút végét, ha nem jön közbe semmi, holnap bent lesz az új gép.

Ezt a könyvet mint alapművet a gengszterváltás történetéről valakitől ajándékba kaptam, 

mostanra naftalinszagúbb mint a Dózsa-féle parasztháború története. Kit érdekel ma már az ilyesmi?  Szóval eszembe jut amikor miniszterelnököcskék "történelminek" neveznek egy eseményt amiben szerepük volt, egy kor amiben tettek, vagy nem tettek valamit.  20 év múlva csak akkor fognak rá emlékezni, újratanulni, ha valakinek fontos volt kiásni a múltból, ha az AKKORI hatalma érdekében fontos NEKI. 

Tegnap rácsodálkoztam SP   Fb. bejegyzésére, amiben képeket mutatott a ráckevei autós kempingről. Sose tudtam, hogy van itt ilyen. Na ma reggel felhív, hogy megy oda nem akarok e vele menni. Egy csónakkirándulás mindig kedvünkre van, használjuk ki amíg tart a nyár, J-vel "benne vagyunk".

Ott elől nem J-nek nőttek rozsdamentes szarvai, P épített egy deszka platformot a ladikja orrába kapaszkodóval, ott állva szoktak a csónakot bérlők Titanic pózban szelfizni. Erre komoly igény van és mindent a kuncsaftért. P rokkantnyugdíjas és csónakkölcsönzésből keresi meg nyáron a télire valót, szóval neki muszáj követnie a piac igényeit.

A kemping bejárata.Igaz ezt kifelé fényképeztem.

Dacára annak hogy egy hete elmúlt augusztus 20.-a, amitől nyaralásban a téli időszámítás kezdődik, a kemping gyakorlatilag tele van.

Nagyon jó hely, van bőven árnyékos hely a fák alatt, aki olyat keres talál, nem kell megsülnie a lakókocsiban.

Belső horgásztó.

A kemping mellett a strand, sok medencével és egyébbel.

Aki megéhezik, talál ennivalót.

Párbaj.

Komolyan mondom, ha valaki nem ragaszkodik a sós vízhez és az autópályán töltött félnapokhoz, jobb ide jönni nyaralni, mint az Adriára. Bár az most azt mondják olcsóbb. Kellemes egy órát sétálgattunk, ennyi időre vették bérbe a csónakot P-től, aztán beszálltunk a stégnél és hazacsolnakáztunk.

A dátumtalan képeket és a videót SP csinálta.

Tegnap remek eseményen voltam.

A tuba nagy kedvencem, nála jobban fúvósban csak a szuzafont szeretem, szóval basszus a köbön.

Sejtettem, hogy lesznek jónéhányan, magam is terjesztettem az eseményt a Fb-on, mert ez nem "hivatalos" városi esemény volt, hanem a művészek magánkezdeményezése, de azért meglepett mennyien jöttünk össze az alacsony publicitás dacára.

Időnként ilyen szépségek úsznak be a képbe.

Íme a "rezek". Csillogás a lenyugvó nap fényében.

A zene remek volt, a hangulat valami egészen fergeteges, az esemény különlegessége, a hely kuriozitása, az előadóművészek spontán közvetlensége és nem utolsósorban a remek időjárás miatt. Készítettem néhány rövid videót is, ezeket szerkeszteni, vágni kellene, de nem értek hozzá. Korábban volt egy ingyenes programom letöltve, úgy hívták "Video converter", mondtam magamban, hogy egyszer majd megtanulom vele a szerkesztést vágást, de mindig más dolgom volt.  Viszont ez a szoftver az összes korábbi filmemet "bekebelezte" szóval csak vele lehetett megnyitni, megnézni őket. Miután folyamatosan tolakodott, hogy frissítsem, egyszer rákattintottam, aminek az lett a következménye, hogy fizetős lett és az összes filmemet túszul ejtette, csak akkor hagyta volna megnézni őket, ha fizetek. Ezen felháborodva töröltem a programot, de továbbra sem tudtam semmit megnyitni. Letöltöttem egy másikat, a VLC-t ami készségesen átvette a szerepét,de csak hangot játszott le,a képernyő sötét maradt. Töröltem azt is. Most egy NCH nevű ingyenes, csak amatőr használatra engedélyezett szoftvert töltöttem le, ez hálistennek működik, nagy megkönnyebbülés volt ez nekem, de nem tudom hogy kell szerkeszteni, vágni, pedig kéne mostmár. Ahhoz túl komplikált, hogy csak úgy magamtól kitaláljam, leírást meg nem találok róla sehol, de ha találnék is akkor angol filmes szakmai nyelven lenne, amit aztán végképp nem értek. Van ötlete valakinek?

Búcsúzóul a tegnapi, mai ebéd. (rakott krumpli) A kisebbik Z barátunknak készült szülinapi "tortának".

Hát nem tudom mit rontottam el a babtermeléssel. Ez az ültetvény.

Ez meg a termés.

A TELJES termés. .

Virág volt rajta elég sok, terméskezdemény alig néhány, de többsége leszáradt, ez az egy hüvely maradt. Csak a paradicsommal vagyok sikeres, az nő, terem mint a dudva.

Bosszant a karom. Fáj. A kutyára rá kell szóljak, hogy ne rángassa a pórázt amikor azzal a kezemmel fogom, mert kellemetlen tartani. Terhelni nem igazán tudom, két napja vettem egy tizenkét kilós görögdinnyét, a 30 méterre álló autóig gond volt elcipelni. Nem tudok semmi erőszakosabb munkába belekezdeni. Pedig a kékség szépen múlik, ahol az erős ütés érte ott már nyoma sincs, ugyanakkor az alkarom alsó része aminek semmi köze nem volt a traumához folyamatosan sajog, nyomásra annyira, hogy étkezésnél nem tudom az asztal szélén nyugtatni a karomat. És ott a kékség se múlik.

Szóval lézengek, muszájból pihenek, olvasok, szörfölök a neten, irkálok a Fb-on meg a hvg.hu kommentfalon. Elég kedvetlen vagyok, elszomorít a hülyeség. Kezdem megérteni ifjúkorom öregeit akik mindenért morogtak. Én is egyre morgósabbá válok.  Hogyismondjam....nem igazán azok bosszantanak, akik a másik "oldalon" csaholnak. Bár nekem nincs meghatározott "oldalam", jobbról balról találok olyat amivel egyetértek és amivel nem, tudomásul veszem, hogy vannak  tökéletesen elvakult soviniszták, neonyilasok, fékeveszett antiszemiták, eleve komplex (vagy bármilyen logikus) gondolkodásra képtelenek, ők ilyenek, itt élnek, egy normális társadalomban marginálisak kellene hogy legyenek, jelentőségük nulla, mindig is voltak és lesznek, annyi történt csak, hogy korábban csak a kocsmákban ugattak, de amióta van az Internet, megmámorosodtak attól, hogy álnéven, hamis profillal (mert azért mit lehet tudni) beszólhatnak azoknak akiknek amúgy a szemébe nézni se mernének, mert tudják, hogy azokhoz képest ők senkik. Szóval őket el kell viselni, mint a kutyát ami a kerítésen túlról ugat meg. De vannak azok, akik ELVILEG ott állnak ahol most éppen én. Nem titkolom, akik olvasnak tudják, most épp azon az oldalon ami ennek a kártékony feudálbolsevik állampártnak az eltakarítását tartaná a Haza szempontjából a legfontosabbnak. De amikor megszólalnak a Klubrádióban amit rendszeresen hallgatok, amikor kommentálnak az általam látogatott fórumokon mondjuk atomerőmű, beruházások, gazdasági történések, bevándorlás stb kapcsán, LÁTOM, hogy PONT OLYAN csőlátó, egyoldalú, csak az okoskodásért, negyedosztályú poénokért megszólaló seggfejek mint mondjuk a 888-on, vagy Bayer Zsolt alatt nyilatkozó "jobb oldaliak", vagy még az annál is jobboldaliabbak. Az általános vélekedéssel szemben a szakadék szerintem nem a jobb- és a baloldal, közt van, mert ezek a szavak már semmit nem jelentenek a politikában, hanem az értelmesek és a tahók közt. Az a szomorú, hogy demokráciában választást csak az nyer aki a hülyéket eredményesen mozgósítja, mert ők vannak elsöprő többségben. A hülyéket csak gyűlölettel célszerű motiválni, a módszer több ezer éves, egyszerű és működik. Úgy tűnik a magát jobboldalinak hazudó maffiakormány ebben sokkal eredményesebb. De én akkor is szomorú lennék, ha a magát baloldalinak nevező konglomerátum lenne az. Mert maga a rendszerünk, a demokrácia az ami kizárja az értelmesek hatalomba kerülését. Mert aki értelmes az visítva menekül a politikai szerepvállalástól. A demokráciának az kellene legyen a lényege, hogy addig válogatódnak ki a jelöltek, amíg a legjobb lesz kormányon. NEM MŰKÖDIK. Világosan látható. Hogy mi lesz helyette? Nem tudom. Pillanatnyilag azt vizionálom, hogy ahogy globalizálódik a világ, maguk az emberek fognak oda vándorolni ahova képességük, tehetségük alapján valók. Tehát lesznek értelmes országok, ahol a többségi értelmesek magukhoz hasonlót választanak vezetőnek és lesznek segglyuk országok, ahol meg egymást marják a tahók. A rossz hír az, hogy a hazám rosszul áll ebben. Innen el fognak menni azok akik hasznosak lennének a Haza jobbítása szempontjából és maradnak azok akik eddig se voltak jók semmire, meg a magamfajta öreg csontok, akik már nem jók semmire. Az ország meg besorol a nemzetek fejlettségi rangsorán valahova Fehéroroszország és észak-Korea közé.

Piszok meleg van. J-t ki se lehet vakarni a vízből.

Még én is bementem délelőtt, pedig én csak végszükség esetén megyek abba a nedves vízbe. De rettenetesen leizzadtam. Arról volt szó, hogy azt a katamaránt amit egy barátom hozott felszerelni és félbehagytuk a munkát, hogy majd holnapután jön folytatni csak úgy ideiglenesen kikötöttük a stég elé. De már a holnaputánután is elmúlt, ő meg sehol, a hajó meg útban van, se fürödni bemenni, se csónakot letenni a piacra menéshez nem tudok tőle, most bevittem  a gyékényesbe, ott akármeddig ellehet. Amire nem számítottam amikor egy szál pádlival beszálltam a katamaránba, hogy ezzel a hajóval lehetetlen fordulni. Olyan iránystabilitást ad neki a két test. Közbe fújt a szél és vitt elfelé, hát vért izzadtam mire visszapádliztam vele a parthoz. A nap ezerrel sütött, a szemembe folyt az izzadság, a gyékény a stégtől egy métere úgy megfogott, hogy reményem se volt kiszállni. Végül valahogy meglasszóztam a kikötőbikát és odavonszoltam magam, de annyira elfáradtam, hogy utána egy fél óráig tartott mire visszaállt a pulzusom, eltűntek a villódzó pontok a szemem elől és már nem ziháltam. Utána muszáj volt bemenni a vízbe, ami várakozásomtól eltérően hideg volt, ki is jöttem nemsokára. De J akár órákig is bírja.

Nehéz a nyugdíjas élet, most például jégbehűtött görögdinnyét fogok habzsolni.

Tegnap ez volt.

A recept 3 : 2: 1 rész  száraz pezsgő (nekünk félédes volt itthon), Aperol, bubis ásványvíz, narancs karika ( én mandarint raktam bele, még jobb is volt) és jég. NAGYON finom nyári ital. Valaki megkérdezte, hogy loptam e az italt, merthogy rajta a lopásgátló. magam is furcsállottam, de a Tescoban az önkielégítő pénztárban fizettem, nem volt aki leszedje és rajta maradt, de nem visongott amikor kihoztam, szóval alighanem a pénztáros csak azért szedi le, hogy újra használják, de amúgy fizetéskor inaktiválódik. A bólés poharak egykori kollégám és barátom Kótai Attila, a magyar bármixerek doyenje ajándék készletéből valók, amit Amapola vízretétele alkalmából kaptunk tőle. Attila köszönjük, egészségedre!

Állatokról fogok írni. (mostanában amúgyis embergyűlölő kedvemben vagyok)

J az imént hozta be ezt a  paradicsomot.

Átfordítva a túloldalára

OTT a gonosztevő! Ez alighanem a farka. Piszkáljuk meg kicsit!

Farkát behúzta, fejét kidugta. SŐT amikor J megpiszkálta a "fejét" odavágott az ujjára! Hát, nem lehet rá azt mondni, hogy "gyáva kukac".J haragszik rá, én mondtam, hogy akkor meg mért szereti a pillangót, mert annak a kukac az "ára".Mondtam ne ölje meg, had éljen, így dobja be a kukába, ha szerencséje van túléli. Nem vagyok benne biztos, hogy megtette. (megkérdeztem, azt mondta igen)

A szomszédban egy mázlista madárfióka  eszi a lisztkukacot J kezéből.

Ő egy kakukkfióka "aki" úgy tűnik pórul járt. A kakukk ugye úgy működik, hogy amikor kikel az idegen fészekben, ahova az anyja becsempészte, amint kikel azon mesterkedik, hogy kilökje az odavalósi fiókákat a fészekből, a kuka anya (amelyik többnyire fele akkora mint a cseperedő kakukkfióka) meg csak őt eteti ha már minden konkurenciával végzett. Nos ennek a madárnak nem volt szerencséje, ő esett ki a fészekből. De aztán mégiscsalk szerencséje volt, valaki felszedte, így került a szomszéd röpdébe. M1-éknél mindenféle állatot lehet etetni

Lujza épp alma szeleteket ebédel.

Alma van bőven, csak hullik a fánkról, de a madarat egyáltalán nem zavarja, hogy kukacos.

A Lajos egy csoda. Szerintem a hatásfoka 90 % felett jár, tehát közelít a transzformátoréhoz, most például egy marék vízzel kevert paradicsomot szörcsöl a tányérjából (rettenetes randán eszik, zabál mint a disznó!) és még három apró gubics almát kapott, ebédre, reggelre és estére egy-egy púpozott evőkanál korpát kap és némi zöldséget mégis hízik (mint a disznó).

Odajön a lábamhoz és gorombán megbök, ez azt jelenti, hogy "adjál valamit enni, te mihaszna szolga!"

Megkapja az első almáját  (bőség van, a fánk roskadozik a terméstől, nagy kérdés beérik e egyáltalán valamennyi belőle, vagy mind lehullik éretlenül és a Lajosé lesz), őt cseppet sem izgatja, hogy még éretlen a gyümölcs, csámcsogva befalja. Megkapja a másodikat is majd döfköd  a harmadikért. Amikor megint jön, keményen rákiáltok ELÉG, sértődötten horkantgatva arrébb ballag.

Behemót őrzi a háremét.

Ő egy goromba szexuális ragadozó, rettenetes ahogy bánik a tyúkokkal, bár ahogy korosodik (már tizenvalahány éves) valamit csillapodott. Korábban rettegésben tartotta a pulykákat is 

amíg egyszercsak az a miniatűr velociraptor valahogy megelégelte a szexuális abúzust és rettenetesen elverte a Behemótot. Sőt, vérszemet kapott és már akkor is megkergeti a kakast amikor az nem is udvarol.  Azóta nem kérkedik a férfiasságával. Amúgyis van új kakas, a Zeusz

ő volt az akit a Szmájli kutya tavaly elkapott és egy szempillantás alatt megfosztott egy híján az összes farktollától. Nagy volt a pánik, egészen vicces volt az egy szál tollal ami kiállt a püspökfalatjából, de nevetni nem volt senkinek kedve, Zeuszt állatorvosnak kellett összevarrni és a szárnya is eltört, ha elpusztult volna, a gazdája M1 lehet kárt tesz a heréimben, mert nem vigyáztam eléggé a kutyámra.

Hazatérve az etetésből saját állataink üdvözölnek bennünket akkora hévvel, mintha nem is fél órája mentünk volna el.

Ha valaki nem tudná mért az a kutya neve, hogy "Szmájli" most láthatja.

Amúgy kegyetlen gyilkosok, főleg a Picur, J mondja az imént, hogy nézzem meg mit csinált a kertben 

Alighanem megkergette az egeret, ami rosszul mérte fel átfér e a virágoskert hálóján

és így járt. Nem azért öli meg, hogy megegye, egyszerűen csak benne van a vérében. (mint fideszesében a lopás)

Apropos vér. Rosszkedvem fő oka a jobb karom Így néz ki.

Itt már egy hetes a sérülés, ráesett Icuka lenyitható padláslétrája a bicepszemre (az én hülyeségem okán, nem figyeltem I figyelmeztetésére) és ez lett az eredmény. Most már szép, de akkora duzzanat lett a felkaromon 5 perc alatt mint egy alma. Jó nagy ütés volt, le kellett ülnöm, mert éreztem, hogy elgyengülök. Ami a jó hír, egészen biztos nincs csontritkulásom, ami ebben a korban gyakori, mert ha lenne, ekkora ütés biztos eltörte volna. Fájdogat bizonyos mozdulatoknál (pl fogmosás harmonikázás) amik nem is igényelnek nagy erőfeszítést, de az betett neki, hogy tegnapelőtt itt volt egy barátom, akinek a katamaránjába segítettem beállítani az árbocot, azóta jobban fáj. Mindenki szekál, hogy menjek orvoshoz, meg kenjem ezzel meg azzal, csak legyintek. Nem azért mert én annyira tökös legény vagyok, hanem mert ezzel az orvos se tud mit csinálni. Törés biztos nincs, AZT észrevettem volna, a kenyőcs legfeljebb segít hamarabb felszívódni a hematómának, engem viszont nem izgat mikor tűnik el. Meg fog gyógyulni és KÉSZ.

 A másik amitől levert vagyok, hogy még azokkal se vagyok megelégedve a napi politikában akik amúgy quasi ugyanabba a tömbbe tartoznak mint én. De amúgy semmivel se jobbak mint az általam lenézett kormány-nyaloncok, csak más a becsípődésük. De nem kell vigasztalni, IGAZÁBÓL semmi bajom, SŐT boldog vagyok, csak az ember nem képes tartósan örülni semminek, előbb-utóbb beáll a "még a sz@r is keserű" szindróma.

Kivételesen nem a piacra mentünk csónakkal, hanem körbehajóztuk a szigetünket. Ezt a rituális tevékenységet minden évben legalább egyszer elvégezzük. A 21-es folyamkilométer táblától

északi irányban van a Balabán csatorna bejárata úgy 50 méternyire. Mindjárt egy "maszek" gyaloghíd alatt kell áthaladni.

Szemben barátságos indiánok közelednek.

EZT utálom a horgászokban! A kifogott halat miután kibelezték visszadobják a vízbe ami nem kell, ez itt egy úszóhólyag, ami nevéhez illően úszik és csúfoskodik majd a víz tetején, a jó ég tudja meddig. Amúgy a víz kristálytiszta, a tetején a sok helyütt összefüggő békalencse ellenére, viszont rengeteg a hínár, kifejezetten nehéz evezni.

Sajnos a csatorna borzasztóan elhanyagolt. Minden évben elpanaszolom, most sincs ez másképp, hogy ha így megy tovább, hamarosan már kajakkal, kenuval se lesz "járható" a víz. Ez a letört vastag fatörzs nemsokára a vízbe fog zuhanni és attól kezdve itt nem lesz átjárás.

Sajnos a csatorna önkormányzati terület, arra pedig a város szűkös büdzséjéből soha nem lesz pénz, hogy pár száz milliót költsön a meder kotrására, bedőlt fák kivágására. Technika se nagyon létezik szerintem rá, kotró, markoló, ami úszik a vízen nem fér be, amit kikotorna azt meg nincs hova tenni. Mondjuk ha a Vízügy kezelésében lenne a csatorna akkor se sok remény lenne a megjavítására, jellemző, hogy a 21-es folyamkilométer tábla lefényképezéséhez is helyezkedni kellett, mert a körbenőtt növényzetnek csak egy kis nyiladékán át lehetett látni a táblát. Amióta felállították, itt nem vágták az ágakat, a táblát meg nem festették újra mióta kijött a műhelyből. Semmire sincs pénz eben az országban, ami karbantartás.

A szigetünkre vezető két híd közül ez a hajózás szempontjából kellemesebb, ez alatt ülve át lehet férni.

De ez alatt csak hanyattfekve, azt is óvatosan, hogy a beton le ne horzsolja az orromról a bőrt.

Ahol a vízből kiálló tuskók vannak, előszeretettel napoznak a teknősök. Jól meg kell nézni őket, hogy az ember észrevegye mi is az, mert a békelencse tökéletesen álcázza őket, ez itt két teknősbéka.

Ez meg egy magányos hüllő, nagyon bátor, hogy ilyen közel engedett magához bennünket, mert amúgy félénkek, "lábujjhegyen" evezve és suttogva közelítettünk hozzájuk, de így is többnyire beugráltak a vízbe, mielőtt le tudtam volna fényképezni őket.

A csatorna déli végén egy teknőtlen béka napozott. Ő sokkal bátrabb volt, egész közel engedett magához minket, sőt J még meg is birizgálta az evezőjével és akkor is csak egy rövidet tempózott arrébb.

Ez a tegnapi csülkös bableves a kedvenc lóbabomból, amiből ültettem is a kerítés tövébe. 

Hát így élünk mindig.

Mindig elbóklászok amikor valami határozott céllal megyek fel a  netre. Az imént annak a lehetőségét kerestem, hogy "Műszaki" olvtárs tanácsa alapján hogy menthetném meg biztonság kedvéért a teljes https://amapola.blog.hu/ blogot az esetleges elmúlástól, amikor ebbe a gyöngyszembe botlottam https://cimlap.blog.hu/#bloghu/htenger/2020/07/27/csodaorszag_hadmuvelet

Aggódom. Ez a blog az Index szerverén és gondozásában fut. Ha összedől az Index nagy kérdés, hogy tudom e tovább folytatni. Informatikához nálam jobban értők, van okom aggódni?

Csak azért, mert korábban amikor indítottam ezt a blogot akkor valamilyen más rendszert használtam, aztán az bedőlt és nagyon nehéz volt átmenteni ide azt a mintegy éves anyagot, amit előtte írtam. Ha ez is bedől, képtelen lennék azt a rengeteget elmenteni máshová, szóval lehet, hogy itt a vége.