Reggel 8-ra jött Flóra. Akik olvassák ezt a blogfolyamot, talán emlékeznek 2 évvel ezelőttről rá, az a "kislány" aki mannschaftolt nekem a Tequilán, meg a 470-esben. Na ő azóta már annyira nem kislány, hogy már doktornéni. De nem akar gyógyászkodni, szenvedélye a kutatás ( és a siklóernyőzés). Hosszas próbálkozás után beküzdötte magát egy kutatói állásba. Nehéz kenyérnek tűnik ez is, pénz sehol, most egy olyan téma felelőse, amiben egereket kell különféle pályákon tesztelni (lásd még "Virágot Algernonak."), de ehhez a pályát meg kell építeni egy asztalra, aminek ráadásul elég speciális, állíthatónak kell lennie. Megkapta feladatnak, hogy csinálja meg az asztalt is, mert pénz az nincs rá. (Nem foci, ha vennék többezer dollár lenne) Na egy ismerőssel összehozták, nekem csak az utolsó lépés, négy önfúró csavar behajtása maradt a zártszelvényekbe. Seperc alatt végeztünk, jöhet a tudomány. Azért az elgondolkoztatott, hogy milyen tékozló az a szegénység, ahol egy diplomás orvosnak kell egy lakatost, vagy maximum egy ügyes mechanikai műszerészt helyettesíteni.
Aztán Klárika kutyáját a Picit vittük autóval varratszedésre meg oltásra. Mondtam ugyan, hogy a férceket szívesen kiszedem én, de ha már oltani is kellett, csinálja az állatorvos, benne van az ivartalanító műtét árában.
Visszaúton beugrottam az Ápiszba (tudom nincs már ilyen nevű üzlet, de úgy vagyok vele mint sráckoromban boldogult Schreiber néni a harmadikról a "Meinlivel", amit most mindenki Közértnek hív pedig egyik sincs már régen) füzeteket venni. Adalék az öregséghez. Nehezen fog a fejem....illetve gyorsan megértek dolgokat, de gyorsan el is felejtem. Iskolás koromban amit megértettem tananyagot, azt nem is kellett megtanulnom, mert már TUDTAM is. Most a Kisember unszolására és segítségével elindultam a szolfézs tanulásban. De már nem elég megérteni mint régen, memorizálni egy külön feladat. Na ehhez kevés az, hogy cetlikre irkálok, amik aztán elkeverednek. Kell gyakorló füzet. Jegyzetelek és ismétlek. Szerencsére a neten minden megvan. De ott elolvasni SEMMIT nem ér. Az már iskolában is megvolt, hogy nagyon gyorsan tudtam jegyzetelni, az ma is megvan. De akkoriban nem sokat kellett utána a jegyzeteket bújnom, most már viszont kell tanulni. Ez van. De remélem, akárcsak a hangszeres játék tanulás, ez is segít kitolni az aggkori elhülyülést.
Az autóban velünk volt SP is aki már, ha nem is könnyedén, de az autóba is be tud szállni, így ha nem is gyalogosan, de legalább kimozdult ő is az otthoni bezártságból.
Itt az év vége, holnap Szilveszter. Nekünk nem volt ez egy rossz év, különösen annak tükrében, hogy egyre többször gondolok rá, hogy mennyivel rosszabb évek fognak még következni, ahogy öregszünk. De ne gondoljunk most erre! Minden olvasómnak Boldog Újévet kívánok!
