Az ember azt hinné, hogy felkészült és tudja és csinálja. Hát NEM. Sokkal inkább "ember tervez, isten végez" ahogy boldogult anyám mondta volt... bár visszagondolva, ő inkább úgy szokta mondani "mindig b@szik valamit a kutya".
De mondom sorba. Tegnap piszok meleg volt, meg baromira sütött a nap, azt mondta a meteorológus, hogy erős UV sugárzás, és mindenki (pláne az idősek) kerülje a napot, naná, hogy kitaláltam, hogy itt az ideje a délben napon dolgozásnak. Mert most, hogy rendberaktam a hajón a melegvízgyárat, hamarosan vizet is kell tölteni az édesvíztankokba, de a csatlakozót a meredek parti falban benőtte a bozót. Az a menetrend, hogy én a hajóról kidobok egy kötelet, J azzal kihúzza a víz felett a slaugot, rákattintja a gyorscsatlakozós végét a pari csutkára, aztán megnyitja a kertben hátul a kerticsapot és megy a víz a hajóra. De ahhoz le kell ereszkednie a meredek partfalon, amin a földbe vágott lépcsőfokokat az idő és a legutolsó használat óta több mint egy éve bedurvult növényi vegetáció teljesen használhatatlanná tette, a jelenlegi fájós állapotában biztos nem tudott volna ott leereszkedni. Nekiálltam hát elsőre kivágni a növényzetet.
Fentről indultam, aztán rájöttem, legjobb ha leverem a nagy pajszert odafent, rákötök egy kötelet és abba kapaszkodom, mert anélkül esetleg legurulok a vízbe. Persze kapaszkodva nehéz dolgozni, de megoldható. Néhány óra múlva lent voltam a víz szintjén és bele se estem és a legalsó két lépcsőfoknak le is vertem a cönköket és deszka támaszt is létesítettem, amikoris éreztem, hogy hacsak nem akarom magam csapágyasra kihajtani, akkor MOST kell abbahagyjam és árnyékba vonulni.
(Az a két deszka ott lent az alsó két lépcsőfok támasza, hogy ezután ne omoljanak le a lépcsők az eróziótól. A vödör alatt a karó végén meg a dugaszolóaljzat amiről a villany megy a hajóra, meg a stégre. Nem éppen az a szabvány "luxusmarinás" parti csatlakozó, de 12 éve működik .)
Szóval majd holnap (azaz ma) befejezem a négy lépcsőfokot. És itt szólt közbe Isten, (vagy az a bizonyos kutya). Említettem, hogy amikor itt volt a lányom bevonultam a gépházba a bojler alatt a csepegést keresni és nem csepegett, de a dolog azóta is fúrta az oldalam, tegnap délután kinyitottam a szalont a gépháztól elválasztó falat és bekúsztam.. ÉS bizony tele volt a tányér alatta amt otthagytam csepptálcának és túl is folyt és a bilge hátsó szektorban is volt pár deci víz, SZÓVAL folyik a bojler! Na mindjárt mondtam is J-nek, hogy dolgunk van holnap. Ő meg mondta, hogy "tényleg a kerítést kell csináljad a virágok előtt". Mondtam nem épp erre gondoltam, de ő meg mondta, hogy de ő meg erre. Úgy hogy kerítéssel kezdtünk ma, leszabtuk a dróthálót, levertem a karókat, számszerint kettőt, drótoztunk és feszítettünk és ahol nem szúrt össze a 20x20-as háló szabott vége ott a rózsák tövisei miatt véreztem, de meglett a háló a kutyák ellen. "Rendes" helyen a kutyákat láncon tartják, de hát mi nem vagyunk rendes hely, inkább kerítünk, a sok gödörbe amit meg ásnak, esetenként belelépve káromkodunk.
Na ezzel megvolnánk, indulás a hajóra bojlerezni. Hogy világos legyek, a 25 literes bojlert ki kellett emelni ONNAN (mondjuk a képen egyrészt a bojler már nincs rajta mert kiszereltem, másrészt meg nem érezni, hogy a hely csak olyan 65-70 cm magas)
a gépház végéből a szokásos magzati pózban görnyedve, na ezért húztam ezt a munkát már vagy két éve. Előtte kemény logisztika, és büszkén jelentem ki sikerült mindent kitalálni, hogy mi kell majd hozzá, szerszám, eszköz (gumicső, kis vödör, nagy vödör, tölcsér stb), merthogy a bojlert kiemelés előtt le kellett üríteni ÚGY, hogy a víz ne folyjon a bilgébe, mert onnan a motor alól kiszivacsolni külön varázslat lett volna. Mindent kicipeltem a hajóra, bekúsztam a gépházba, J meg helyet foglalt a sámlin a szalonban és adogatta a szerszámokat és ürítette a köcsög vizeket ahogy trükkösen szakaszosan engedtem le a bojlert és adogattam ki az edényt. Büszkén jelentem, hogy azt nem mondhatom, hogy "egy csepp sem", de egy decinél több biztos nem folyt a gépházba, az meg majd kiszárad.
Ezután kicipeltem a műhelybe a bojlert és most jött a dolog legizgalmasabb része HOL FOLYIK? Nos kiszerelve a fűtőbetétet a tömítésnél ott a nyom (bekarikáztam)
Ez a bojler alja, a fűtőbetétet Sziloplaszttal tömítettem a fedél alatt és a nyomás kinyomta a sarokban. Azt is tudom hogy történhetett. a tágulási edényben a gumilabda évekkel ezelőtt kipukkadt, ezért az edény színültig megtelve megszűnt a rendszerben a légpárna. Amikor a bojler melegítette a vizet (mint az közismert a folyadék összenyomhatatlan {ugye Schafranek?}) , az tágult és a rendszer leggyengébb pontjánál (mindig van egy leggyengébb pont) kijött a víz. És erre aztán rászokott. A tágulási edényt időközben kicseréltem, de a luk maradt.
Ami a jó hír, sehol egy makula vízkő a fűtőbetéten, Ráckevén lágyvíz folyik a csapból. ( 5 német keménységi fok, egyszer kititráltam) Csak a rend, és azok kevéért akik nem 20 éve olvassák a blogot, a bojlert 25 literes kidobott rozsdamentes szódásballonból csináltam, a fűtőbetét meg háromfejes presszógép tartalék alkatrész. Holnap megyek a boltba Gumiámért, mert a régi Sziloplaszt bekötött a kartusba. Ehhez a kis tömítéshez elég a kis tubus, nagyot nem érdemes venni, mert amit nem használok fel az beköt sajnos akármit is csinálok vele.
Szerencsére a villanybojlernak mostanában nincs dolga, van időm megreparálni, dolgozik a napkollektor. Már kora délutánra ennyi a vízhőmérséklet a napbojlerban a decken.
.
