J kitúrt a konyhából. Még nézni se igazán hagyta, hogy hogy csinálja a cseresznyés rétest, nemhogy belepofázni. Azt mondta, hogy most ez az ő dolga. Hát engedtem az erőszaknak.
Ez már a második, az első szeletet már megettem
A második tepsi sül a sütőben
És itt a vége.
Lehet estére már nem lesz belőle semmi, mert annyira rá voltam éhezve, hogy az eső tepsi már elfogyott.
Amúgy nem olyan mint amit boldogult anyám és nővére a "Nene" csinált. Ez kifogástalan. Ropogós, finom, pont annyira édes mint kell. Az meg "rétes szempontból" kifogásolható volt, kifejezetten túl szaftos, a tésztája vastagabb, elázott, talán túl édes is volt, de hát NEKEM az volt "a rétes". Érdekes, mindenki a mama főztjét keresi, miközben a nőknek legalább a fele még abban az időben is kifejezetten rosszul főzött. De hát amit először ettél az lesz az etalon.
Az imént csörög a telefonom és Bauer József hosszújáratú tengerészkapitány megöregedett hangját ismerem fel benne. Névnapi jókívánság okán hívott immáron nem először. Minden évben megteszi, ami különösen annak fényében esik jól, hogy annakidején amikor a parancsnokom volt ...hogy is mondjam "nem igazán ettünk egymás tenyeréből". Biztos bennem van valami amit "megosztó"-nak lehet tán nevezni, velem szemben ritkán közömbösek az emberek, engem vagy szeretnek, vagy utálnak. Hajón a kapitány VALÓBAN Isten után az első. Nem bratyizhat és nem engedhet magához túl közel senkit, mert félő, hogy valaki ezzel visszaél. Tehát szükségszerűen magányos marad. Szóval nem könnyű pálya. Ugyanakkor a Jóska annakidején, amikor már régesrég szállodás voltam, megkeresett amikor a Bisset könyvet kiadtam és könyvet vásárolt tőlem és azonnal letegezett és azóta is barátságával tüntet ki. Szóval nem kérdés, hogy a barikád melyik oldalát választotta. Nem tudom eléggé nagyra értékelni, mert már oly kevesen vagyunk életben a régiek közül, és ami különösen szomorú, miután megszűnt a magyar tengerhajózás újak már nem lesznek. Furcsa, mások számára érthetetlen szavainkkal, szokásainkkal, megmagyarázhatatlan bece- és gúnyneveinkkel, kihalunk mint a rinoceroszok, még a maklári tengerész múzeum is Dobozi Gabi magánvállalkozása, ha ő elmegy az is az enyészeté lesz.
Szóval AMÍG vagyunk, böcsüljük meg egymást! Köszönöm Jóska kapitány, hogy gondoltál rám!
Pokoli meleg van odakint, nem is megyek ki majd csak éjszakára aludni a hajóra. Felfüggesztettem kint a melókat, idebent hűvös van mindenféle légkondi nélkül is, a házat eleve részben beárnyékolják a magas fák, és sokadszorra állapítom meg, hogy életem legsikeresebb projektjei közé tartozik a ház hőszigetelése, aminek eredményeképpen a téli fűtés elképesztően gazdaságos ( egy erdei köbméter fával kifűtünk egy telet) és nyáron meg megcsapja a hideg az embert belépve a házba.
Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat, azokat is eltettem mára akik még április 6.-án kívánták, így aztán különösen remek névnapom van!
