Hajónapló

Ma Mákvirággal mentünk a piacra. Még sose próbáltam ki motorcsónak üzemmódban, most eljött ennek is az ideje. Négyen ültünk a parányi csónakban és még a gumihurka se merült vízbe! Gyönyörű szépen megy motorral is. Kicsit elázott ugyan az orrban ülő Zsuzsi ("E" felesége ) meg a az én fenekem hátul  a csónak tükrének peremén ülve amikor az erős szélben szembe mentem a hullámokkal, de kit érdekel? Meleg volt hamar megszáradtunk. Hálistennek alaptalanul huhogtam, vajknak volt igaza, ma a rendes megszokott zsúfolt lökdösődős piac volt. Vettünk  kenyeret, krumplit paprikát, meg "balkonparadicsom" palántákat, ezek egy közepes méretű cserépben is teremnek, kipróbáljuk "hajósüzemben". Kipakoltuk a zsákmányt a hajókra, aztán átmentünk, hogy felderítsük a Balabán szigetet a szárazföldtől elválasztó csatornát, de 30 méter haladás után visszafordultunk, mert karbantartás híján tele a meder bedőlt fákkal, uszadékkal, talán evezős üzemmódban egyedül tudnék benne evickélni a bocival, de így négy személlyel terhelve, kockáztatva a kis Suzuki motor hajócsavarját nem volt kedvem az expedicióhoz. Visszatértünk hát a hajókra ebédelni. Szieszta után befejeztem egy kölcsönkönyv olvasását, a Titanic katasztrófájának 100 éves évfordulójára jelent meg a Carpathia magyar hajóorvosának életrajzi regénye. Aki nem tudná, ez a hajó volt az amelyik kimentette a Titanic túlélőit és a rajta szolgáló három orvos egyike Lengyel Árpád volt. Előtte és utána a BÖME (Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület) orvosa volt az első világháborúban az Auguszta kórházvonat többszörös hadi éremmel kitüntetett főorvosa, a nemzet megbecsült zsidó polgára, 1940 szeptemberében bekövetkezett korai halálát követően Budapest díszsírhelyen temettette el, koporsóját a Frontharcos Mozgalom önkéntesei kísérték a rendőrség díszegyenruhás tagjainak sorfala közt. Mindazonáltal veje, egyetlen leányának férje bár kiváló eredménnyel végezte a gimnáziumot a numerus clausus miatt nem mehetett orvosi egyetemre, özvegyét 1944-ben nyilas suhancok az utcán elfogták és az óbudai téglagyárba vitték, további sorsa ismeretlen, csak tudható. Miért írom le mindezt? Mert gyakran olvasom és kommentálom miniszterelnökurunk kedvenc lapjának a Magyar Nemzetnek internetes kiadványát. Az oda kommentelők közül sokan olyan minősíthetetlen antiszemita hozzászólásokkal egészítik ki a szélsőjobb hangvételénél sokszor alig enyhébb stílusú cikkeket (én csak falhugyozó antiszemitizmusnak nevezem, nem mondom ki, de érezze mindenki mire gondolok, de ha valaki rámolvassa akkor pofátlanul tagadom). Nincs messze sokaktól a neonáci gondolkodás és azt hogy ez így előjöhetett azon túl, hogy 60 éven keresztül nem volt a dolog kibeszélve,  sokat rátett a lapátra Orbán Viktor nemzetmegosztó politikája. A kétharmaddal hatalmas lehetősége volt a nemzet egyesítésére, de ugyanazt az ellenzéki, sőt ellenséges politikát folytatta hatalomra kerülve, mint amivel nyert. Ostoba focista, csak a meccset tudta megnyerni, de fogalma sincs mit kezdjen a győzelemmel, miután eleme a harc, nekiment egy nagyobb ellenfélnek Európának, két év alatt kikapott és most a veszteséget hazudja győzelemnek, azt, hogy talán sikerül oda visszahozni az országot ahonnan indította a csatát. A hívei el is fogják hinni, hogy leverte Brüsszelt, pedig ha okosan csinálta volna, nem ott tartanánk nagyon jó esetben mint 2010-ben, hanem tán túl lennénk a bajokon.

Délután magunkra maradtunk. "E"-ék elindultak visszafelé a Baylinerrel , holnap estére már Budapesten kell lenniük és "E" addig még egy kicsit kalandozni szeretne. Mi még maradunk, bennünket nem sürget semmi, a jövő hétre még van pár itteni programtervünk.

Tegnap nem gondoltam, hogy ennyi ideig fog  tartani a kötelek mosása, amihez tekintettel a hőségre és a spriccelésre, fürdőruhára vetkőztünk. Ezért ma így néz ki a hátunk. "J"-nek a bikini melltartó madzagjának csokrát, nekem meg a derekamra oda a gerincműtét fércnyomai alá még a fürdőgatyámben lévő cimke árnyékát is odarajzolta a nap.

Kissé érzékeny a bőrünk, de semmi komoly. Ma délelőtt biciklivel össze-vissza karikáztuk Ráckevét. "J" ugyan sétálni akart inkább, de meggyőztem, hogy kerékpárral sokkal jobb a séta. Nagyobb a bejárt terület, ha eltévedünk kevesebb idő visszatalálni a járt ösvényre, egy város alapos megismeréséhez a legjobb mód a bringázás. Kiérve a parti sétányra már kinyitott a múltkor az orrunk előtt bezárt kajálda, úgy hogy bepótoltuk a sült tarjalakomát. Olyan szelídek itt a tőkésrécék, hogy kézből szedik el a kenyérdarabokat, nekem alig maradt, mert "J" állandóan ezeket a koldusokat etette. Utána fagyizás a Romantica cukrászdában, majd békés délutáni szunyókálás Amapolán. Most rotyog a gázon a paprikáskrumpli sok füstölt kalbásszal, vörösbor lesz a közös vacsorához Ervinékkel, szép az élet na! Az idő meglehetősen lehűlt, ami kifejezetten kellemes a hőség után. Szerencsére a beharangozott szélvihar, legalábbis errefelé elmaradt. Béke van és nyugalom nekünk a legjobb a világon. Viszont holnap szuper telihold lesz jönnek a vérfarkasok!!!

Beho küldött képeket a buliról, de sajnos nagyfelbontásúakat. Ez azért baj, mert megint túlléptem az 5 GB-omat, így  hatodikáig tetű a gépem, tízperces letöltések lennének, ennyi időm nincs rá. Hatodika után letöltöm és átméretezem őket, mert ekkora felbontásban a blog se "eszi" a képeket. Addig gyönyörködjetek a buli utáni ébredés képeiben a "MP" helyére kötött Amapoláról.

Délelőtt látogatóink voltak. Dr Rácz Tamás a vizek tudósa és fia voltak nálunk és elbeszélgettünk a hajókról. Délután véget vetettem a tespedésnek. Az a helyzet, hogy egészen elszontyolodtam valahányszor a valaha szép kikötő és horgonyköteleimre néztem. A téli használat során hol a levegőben feszülve, hol a vízben ázva, hol a fenék iszapjában feküdve rettenetesen elkoszolódtak. Amikor elindultunk és beszedtünk minden kötelet egészen iszapos lett a frissen mosott deck tőlük, amikor meg megszáradtak a napon merevek lettek és hullott belőlük a homok. Itt nem használ a régi balatoni módszer, a mosógépben való kimosás, mert 12-30 méteres 20-as köteleket betedutyálni a max 5 kiló mosására alkalmas gépbe elég reménytelen vállalkozás. Ervinnel beszélgettünk a dologról és az ő ötlete volt a magasnyomású mosás. Ma kipróbáltuk, az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Ilyen volt, ilyen lett. Elbabráltunk vele "J"-vel pár órát, egyikünk nyomta a Karcher puskával, másikunk mezitlábas ujjakkal forgatta. Nem egy haladós meló, de valamennyi kötél olyan lett késő délutánra mint újkorában!

Késő délutánra beerősödött a szél és komor felhők gyülekeztek nyugat felől. Kicsit rohangásztunk a Mákvirággal kettesben "J"-vel. Rendes kiülős volt az idő, egy kajakos gyerek fel is borult, a kísérő motoros kiszedte, de aztán elfogyott a benzinje és a kajakos húzta ki a partra. Miután a felhők egyre közeledtek és a rádió piros viharriasztással ijesztgetett kidaruztuk és leponyváztuk a bocit, aztán mindent rögzítettünk amit a szél rángathat a decken. Hamarosan dörögni és villámlani kezdett, de csak pár csepp eső esett idáig, most este 10 óra van, egyelőre semmi jele a nagy szélnek, bár az eső erősödött és a mennydörgés is közeledik. Szóval nincs még vége a dolognak, alighanem befelé megyünk az "időbe". Hat kötelet raktam ki, ennyi biztos megtart, hacsak a Viza le nem szakad a partról, amire kötve vagyunk. Megnéztük az előttünk ugyancsak a Viza oldalára kötött helyi nevezetességet a Balabán nevű hajót is...nos nem szívesen mondok ilyet de olyan "antihajós" módon volt kikötve, hogy (miután az ő kikötésükhöz nyúlni nem akartam) félve, hogy ha leszakadnak pont ránk esnek, biztonsági kötélnek kiraktam a  horgonykötelüket előre, hogy ha "minden kötél szakad" valami azért tartson. Ennél jobban nem tudok felkészülni a riasztás jósolta százas szélre. Talán vannak akik túlzottnak vélik ezt az óvatosságot, de véleményem szerint vízen indokolt esetben semmilyen óvatosság nem lehet túlzott. A havariák többsége a veszély alábecsüléséből származik.

 Kihajóztunk a piacra a Baylinerrel (mégiscsak más így érkezni, mint gyalog kutyagolva, ha nem is olyan mint a bangkoki floating market), merthogy Ráckevén piac van a vízparti sétányon  szerdán és szombaton és egy kellemes szabadon használható kikötő a sétány közepén. Vettünk kenyeret, epret, újhagymát, paradicsomot és retket. Aztán hazahajóztunk Amapola mellé, ami meg a Vizára van kötve. Déltájban még visszabicikliztünk ebédelni, de nagy volt a csalódás, mert bár már beállítottuk a gyomornedveinket a híres sült tarjára, de annyira gyenge volt a forgalom a piacon, hogy nem sokkal dél után pont amikor odaértünk  zárták a büfékocsit, serpenyők üresek, árú elfogyott. A piac eleve később kezdett és korábban zárt, a tavalyi hömpölygő tömegnek csak halvány mása volt a mai, kevés lézengő és még kevesebb igazi vásárló. Nem akarok megingathatatlan végleges következtetéseket levonni, de nekem gyanús, hogy mintha kevés pénz lenne az emberek zsebében. Kíváncsi vagyok milyen lesz a szombati piac. Nagy bánatunkban hogy "porba esett a pecsenyénk", visszanéztünk a zöldségeshez. A korábban ezerhatért vett magyar eper vége már 1350-re volt leárazva, ezt lealkudtam 1050-re és megvettük az egész maradékot majd három kilót és most epret zabálunk eperrel mert mindketten döglünk érte. Délután kicsit Mákvirágoztam, de annyira gyenge volt a szél, hogy hamar abbahagytam. Aztán a Baylinerrel elmentünk egyet barangolni a Senkiszigete körül. Most, hogy a munkaszüneti napok elmúltával az a kevés horgász is elmúlt, egész közel lehetett menni a parthoz bámészkodni ezzel a csekély merülésű hajóval. Nem vagyok egy kukkolós fajta, de érdekes az egyes birtokok kitárulkozása a víz felé. A rangos házakat az utcán járva zárkózottságot, rideg titkolódzást sugárzó  homlokzatok, magas, a nyilvánosságtól való elhatárolódást sugárzó kőkerítések zárják el az arrajárók elől, rejtik a mögöttük lakók világát. A víz felé viszont valami relytélyes okból mindenki megmutatja az igazi arcát, buja kertek szaladnak a víz felé, tágas teraszok, lugasok árulkodnak a tulajdonosok valódi vágyairól, legalábbis ami az otthont, a pihenőhelyet, a tuszkulánumot illeti. Nekem az a szépasszony jutott az eszembe, aki kívülről hideg, rideg, de ha megfelelőképpen közelíti meg az ember már teszi is szét a lábait.

 Elhajóztunk Szigetszentmártonba, hogy meglátogassuk régi barátaimat akiket már sok éve nem láttam. Kevés víz volt a stégjük előtt, ezért horgonyra álltam ahol még volt méteres víz és kimentünk bocival, meg behoztam őket a hajóra. Kell csináljak egy masszívabb létrát a hajó oldalára mert a boszkalinával bizonyos koron túl nem szimpatizál mindenki, ráadásul ki se raktam, az autógumin tornáztattam a vendégeket. Jól elbeszélgettünk, aztán ebéd és szunya után amíg "J" alukált a cockpitban az árnyékban, én körbevitorláztam Mákvirággal a környéket. Csodás ez a béke és nyugalom. Érdekes, hogy bár ünnep  van és ráadásul isteni az idő mégis alig látni embert a parti kastélyokban, házakban, bódékban. Mindenki megvette a telket, épített rá valamit aztán mostanra nincs pénze már leautózni ide Budapestről. Mondjuk a természetnek jót tesz ha az ember hanyagolja a jelenlétet, de azért nagyon szomorú volt látnia vízről az Angyali szigeten, meg az Operaszigeten a kalyibák előtt a teraszon, vagy csak úgy a parton heverő csónakokat. Szemmel láthatóan nem hogy az idén, de talán már évek óta senki nem használta őket, a gaz felverte a parányi birtokokat amik valaha annyi örömöt okozhattak a boldog jövőben, nyugodalmas horgászós öregségben reménykedő tulajdonosoknak. Hal mindenesetre lehet bőven, gyakran láttunk vízből kiugró nem is aprócska halakat, sajnos két nagy ponty dögöt is láttunk, remélem nem a vízszennyeződés pusztította el őket, bár itt a Viza (volt honvédségi csapatszállító hajó) mellett, ahova kikötöttünk éjszakára, olyan mocskos a víz, hogy a lábamat se dugnám bele szívesen.

Ezzel a koránkelésmániámmal egyedül vagyok a környéken, ébredés után amikor kimentem lobogózni (fene a pókokat, csak előretartott partvissal hadonászva lehet közlekedni mert estétől reggelig beszövik a hajót) még a szokásos vízi béke fogadott. Ma is szép idő lesz, mázlink van. Leteszem Mákvirágot a vízre, mert ha ma is feltámadna a szél biztos lesz aki ki akarja próbálni.

21:50 Főzünk, ettünk, ittunk, vitorláztunk (Mákvirággal) köszönjük, hogy itt lehettünk és Mihalik Péter vendégül látott bennünket. Holnap továbbállunk, még nem döntöttem el pontosan, hogy hova, de majd reggel beleszagolok a szélbe és kitalálom. Ez az élet, nem az örökös agyonszervezés és határidőzés! Kivételesen valahogy nem jutott eszembe fotózni, de számítok rá, hogy volt aki készített képeket (pl Beho az holtbiztos) és ha elküldi, akkor utólag berakom majd ide. 

 Perceken belül felkel a nap a ferencvárosi házak felett. Gyönyörű a reggel. Miután vasárnap van, még a távoli Kvassay híd forgalmának szokásos halk zúgása se hallik. A csendet csak néhány koránkelő tőkésréce hápogása töri meg. Gyenge szellő lengedez, még hűvös van, jólesik a bundesvehr molinó gatya a melegítő alatt, de ha kisüt a nap a tegnapihoz hasonló nyárias meleg várható (tegnap megdőlt az országos melegrekord, 30 fok körül volt a hőmérséklet).  A deckre kilépve, mint a világ fennállása óta valamennyi kapitány, elégedetten végigtekintettem az indulásra felkészült hajómon, beleszippantottam az illatos levegőbe, eloltottam a horgonylámpát és felhúztam a lobogót. Idebent megnéztem a maileket, elolvastam a tegnapi kommenteket, most reggelizek, aztán elmegyek még ivóvízért, mert a tegnapi melegben és izzadásban beszlopáltuk a hajón lévő készlet nagyrészét. Reggeli után elkezdem beszedni a parti kábelt és ha ez megvan, minden kész az induláshoz.

21:19 Végülis 8:15-re már menetben voltunk. Pesten beszállt Kiss Feri, Szigethalmon Sün a Kata lányával  (azt írta a Horthy telepnél fog integetni, de én az 1958-as kiadású, "a Duna Budapesttől Sztálinvárosig" című térképemen valahogy nem találtam a Horthy telepet, de szerencsére Sünéket igen), Csikós Lacit meg  Szigetcsépen vettük fel biciklistül. Nagyon kemény déli szél fújt szembe ami a kikötési, part megközelítési manővereket megnehezítette. Arra számítottam, hogy folyással szembe kell majd a part mellé állni a csepeli oldali manővereknél, ezért Ervinék hajóját a jobb oldalra véve mellékötött alakzatban vittük. De az erős szembeszél miatt ez hátszeles kikötést jelentett volna aminek beláthatatlan következményei lehettek volna, merthogy azt már kitapasztaltam, hogy hátrában Amapola mozgása meglehetősen kiszámíthatatlan, márpedig a hajócsavaron "lógva" kellett volna hátszelezni a part mellé. Ezért inkább mindkét esetben lekötöttük a Baylinert, Szigethalmon Amapolával, igaz egy puffergumi leszakadása árán (a régi hajóállomás kiálló gerendája elakadt benne) egész jól sikerült a Sünéket felszedni, de Szigetcsépen tekintettel a gyengécske stégre Ervin ment ki a Baylinerrel a Laciért. Addig amíg ők manővereztek én parkolópályán kőröztem kissé távolabb a nyílt vízen, aztán ismét összekötöttünk. Ehhez jött még, hogy további három parti ismerőst kicsődíttettem telefonon, integetni a partra, ezeket jól meg kellett találni, szóval kinavigáltuk magunkat mire délután négy előtt valamivel megérkeztünk a Mihalik Péter stégjéhez és bedugtuk Amapola orrát a nádasba. Aztán már csak a poharak csörgését és egymást kellett túlkiabálni a nap és egyéb események felidézése során Péter árnyas nyárikonyhájában. Útközben egyszer kellett megállni egy negyedórára, mert egy résolajcső (olajállónak hazudott) kipukkadt és szivárgott a gázolaj a motor oldalán végig, de szerencsére "J" észrevette, amikor bekukkantott a gépházba én meg dacolva a tűzforró hengerfejjel és szelepházdeklivel kicseréltem. Már csak a Kata gyerek örökmozgása miatt aggódtunk mindnyájan, kivéve az apját aki már megszokta. Ervin kérdezte is, hogy hogy lehet ennyire szabadon hagyni a gyereket ugrabugrálni a decken meg még annál is veszélyesebb helyeken és hogy hogy az apja ilyen nyugodt, de mondtam, hogy van még otthon három másik.

Mázlim volt, hogy pont ma jött látogatóba ideiglenesen hazánkban tartózkodó tejtestvérem (a történetet már meséltem) "F J" igazából csak Dodó, itt meg  mostanság emeritus. Merthogy végigdolgoztam a napot és délelőtt őt is befogtam, pont a nehezére érkezett. Már reggel hatkor festettem a rozsdátalanított marmonkannákat, mert ilyen dzsuvásan nem akartam elzéfesztelni őket. Aztán nekiálltam a téli tanyahajót valahogy menetkész állapotba hozni, nagyjából rendet csináltam a cockpitban is, mert pár napja még fűtöttünk, a kormányállás még tüzifával volt eltorlaszolva és mindenütt halomban állt az anyag, alkatrész. Két púposra pakolt csónaknyi kacatot kihordtam a parti raktárba, illetve a kukába. Aztán beszedtük, kihúztuk a rengeteg parti drót és egyéb köteleket, parti kábelt és feltéptük a két horgony egyikét, a másik itt marad kibólyázva és vár bennünket. Valóban csak úgy sikerült felszedni, hogy egy kis hátra után rámotoroztam, a tonnák megtették a magukét egyből felszakadt a fenékről. Délután lemostuk a decket, behordtuk a hajóra a bicikliket, pótkocsit, mert erre az éjszakára a Deckparner kft Kisduna nevű hajójára illetve pontonjára kötöttünk, így aki holnap reggel jön velünk nem kell csónakon behozzam így Mákvirágot fel tudtuk már most húzni a helyére  hátra a darukra, a gumicsónak itt marad. Most alaposan elfáradva, de mindennel elkészülve térünk hamarosan nyugovóra, mert holnap reggel 8-kor indulás, aki velünk jön kérem ne késsen, mert lemarad! A délutáni zsilippel megjöttek Török Ervinék a kis Baylinerrel, ők mellénkkötve teszik meg az utat lefelé. Holnap-holnapután találkozunk azokkal akik komolyan gondolják!

 Volt vagy 50 kiló amivel ma hazatekertem. Jól bírta, bár az oldalakat ki kell majd merevítsem valamivel, mert kissé hajolgatnak. Készülődünk az útra.

Majdelfelejtettem. Közérdekű közlemény:  Ma felhívott a kisember, hogy hétfőn kora délután indulnak autóval Ráckevére. Van két, esetleg 2,5 szabad helyük. Este jönnek vissza. Ha valaki akar jönni velük, állnak rendelkezésre.

 Nem gondoltam volna, hogy ez a bicikliutánfutó ennyire megmozgatja a fantáziáját az olvasóközönségnek. Nos aki a néven gondolkodik az asztalt ne hagyja ki, mert bár a formája összecsukhatóból műanyag ládává változott, de használaton kívül azért mégiscsak asztal lesz belőle a cockpitban.

Tegnap bent jártam volt munkahelyemen a Novotel-Budapest Kongresszusi Központban. Merthogy ott lesz a "30 éves az Átrium Hyatt" című zenéstáncos megemlékezés. Szóval ebből az alkalomból nagy eszemiszom lesz a volt dolgozóknak (valami 2,5 évet dolgoztam ott mint villanyszerelő). A buli fizetős, ezért mentem be. Kicsit körbesétáltam a régi helyen. Hazudnék ha azt mondanám nem éreztem nosztalgiát, valaha ott voltam már a szálloda építkezésekor, műszaki igazgató helyettesként a nyitáskor, majd a kongresszusi nyitásánál, aztán 5 év után "felrúgtam a vödröt" és elmentem, de úgy hozta az élet, hogy 14 évi szünet után visszahívtak műszaki igazgatónak. Innen mentem nyugdíjba. Rengeteg energiámat tüzeltem ott el az évek során. Jó volt látni ahogy "él" az épület. 

Ma kiszereltem a hajóWC-t és beépítettem helyette az Ausztráliából kapott újat. Nem tudom írtam e már róla, régi kalózos kormányosom az Ausztráliába szakadt Rákóczy Pisti mostanában hajófelszereléseket, többek közt egyszerűen cserélhető  WC szivattyút fejleszt. Aki már járt úgy, hogy küzdött hajón lefolyó dugulással, WC-vel ami "visszapofázott" , az tudja mennyire kellemetlen dolgok ezek. Ha valaki eltöltött pár hétnél több időt hajón előbb utóbb belefutott a problémába. És nem mindenki van olyan közeli viszonyban a szerszámokkal mint néhányunk, egy brókernek alkalmasint rémálom a dolog. Nos mostantól akármilyen technikai analfabéta valaki, akár viharos tengeren is pár mozdulattal sz@rbanturkálás nélkül cserélni tudja a meghibásodott egységet. Az első példányt mi fogjuk tesztelni,  ha nálunk, folyamatos használat mellett beválik biztos megbízható a konstrukció. Viszont a mi vécénkhez nem illeszkedett a töltő-öblítő egység, ezért egy teljesen új Jabsco márkájút (ez a világon a legjobb) kaptam "RP"-től, úgy hogy most luxusbudink van.

Reggel egy csér pár csérregett (hangutánzó nevének megfelelően)az orrsudáron "J" nagy örömére, aki imád minden vadállatot, én kissé szkeptikus vagyok, mert mindjárt az jut eszembe, hogy már megint leszarja valami madár a hajómat.

Késznek nyilvánítom a bicikliutánfutót. Itt látszik mindenféle nézetből. Kevés híján 60 liter a befogadóképessége, de a tetejére mondjuk 50%-ot még rá tudok pakolni és gumipókokkal rögzíteni. Hüm...mondjuk pár lyukat majd azért még kell fúrjak a felső perem alá ezek beakasztásához. 

A gyerekbicikli kerekeket a villáikkal egy lemez vinklihez hegesztettem, csavaroztam, ezeket pedig a láda oldalaihoz csavaroztam. 

Alul a sliccelt részek amik a láda alsó nézetén jobbról-balról látszanak, csónakszállító funkcióban (természetesen láda nélkül) a csónak feneke alatt átfeszített heveder befűzésére szolgálnak. Ilyenkor viszont erősen tartják a láda alsó peremét. Mivel a láda feneke, ahogy látszik is a képen, sűrűn bordázott, nem tartok a behajlástól, még nyári PVC lágyító forróságban sem. De ha mégis, akkor majd alácsavarozok egy 6-os rétegelt furnér lemezt.

A bringára való akasztáshoz egy 10-es furat van a kocsirúd végére hegesztett laposvason ez akad a 6-os csavarra, ami függőlegesen kiáll a csomagtartó végéből. Ragaszkodtam ehhez az egyszerű megoldáshoz, bár mindenki aki csak látta  mivel foglalkozom azonnal mindenféle gömbfejes megoldásokat javasolt, de a sok tudomány közül az egyik legtöbbet érő az, hogy tudjuk kiválasztani a számtalan jótanács közül azt az egy-kettőt ami orvosság és kiszűrni azt a rengeteget ami biztos halál. Az a nagy karika amit 8-as köracélból hajtottam és hegesztettem a kocsirúdra a lelakatoláshoz való, merthogy a biciklikkel együtt oda kell lakatolni a szupermarket parkoló korlátjához, ugye ez nyilvánvaló. "J" ugyan azon a véleményen van, hogy egyből ebbe kéne bevásárolni, de szerintem azonnal kivágnának bennünket a boltból, ha ilyennel akarnánk manőverezni az eladótérben.

Jaaaajdutálomeeezt! Reggel óta  fenyeget az égbolt a felhőkkel. Ezzel a talicskával nem férek be a fuxba, ekkor a műhelyt mégse tudtam kialakítani Amapolán, ergo egy rakás szerszámmal kiköltöztem a deckre. Félszememet az égboltra függesztve dolgoztam egész délelőtt, hogy mikor ered meg az eső. Ilyenkor villámsebesen el kell pakolni a szerszámokat, ami a fuxba sok ki-be ugrálással, könyököm és egyéb kiállóim beverésével jár. Na délutánra be is jött a hibapont (ebédre kint hagytam mindent, csak összeraktam kupacba a láda tetejére és leponyváztam) esőben pakoltam elfelé, a mai napra már nem folytatom a munkát. Mindenesetre a kerékpár csomagtartójának "vonóhorgosításával" végeztem, az a helyén van, az utánfutó is meglett volna ráakaszthatósítva, ha nem szól közbe az eső. Most henyélek, meg válaszolok az összegyűlt Emailekre.

Mai ajánlatomat http://www.mavir.hu/web/mavir/elokozvetites1 egy blogolvasómtól "KF"-től kaptam, nagy érdeklődéssel nézegetjük.

19:40 És kisütött a nap fél hétkor! Nem bírtam magammal, visszaöltöztem "játszóruhába" kipakoltam megint és gyorsan befejeztem a vasmunkát. Gyakorlatilag használható a bringapótkocsi, csak a végleges csavarokat kell leszabni (utálom amikor centis nadrág és bőrszaggató feleslegek lógnak ki az anyákból) és lefesteni a fémalkatrészeket. Azért nyomom ilyen veszett tempóban, mert a ráckevei "expedicióra" már ezzel szeretnék bevásárolni.

 Tegnap mindenféle nem idevalókat csináltam, meg egyszerűen csak henyéltem. Viszont beleléptünk a Ráckevéremenés hetébe, tehát megismétlem a felhívást, ha valakinek netán elkerülte a figyelmét. Azaz a következő parti party Ráckevén,  e hó 30-án lesz. Mi 29-én vasárnap reggel 8-kor indulunk innen a horgonyzóhelyünkről. Ha valaki velünk akar jönni, szívesen látjuk. Akármennyi cuccal befértek, de éjszakai szállást nem tudunk biztosítani, viszont a Péter azt írta korábban, hogy van a parton sátrazóhely korlátlan mennyiségben. Itt a térkép .

 8:51 Hogy a jó édesanyja inkább fogadta volna magába egy szamárcsikó hímvesszejét anno amikor megfogant a Fővárosi Gázművek honlapkészítőjének apjától!!! Egy fél órát ellopott az életemből a kínlódás, hogy a sok hónapja megszokott módon lejelentsem az otthoni nullás gázfogyasztást. Merthogy akárcsak az ELMŰnél itt is minden megváltozott a honlapon (alighanem ugyanaz a rendszer kreálója), a régi jelszóval nem engedett be akárhányszor is próbáltam, végülis azt kellett hazudnom, hogy hülye vagyok és elfelejtettem a jelszót, mert azt nem volt pofája odaírni, hogy "bocs a régi jelszavak érvénytelenek, mert elb@sztam valamit ezért kérem kérjen új jelszót!". Nem, helyette "kínlódj barom ügyfél, majd rájössz hogy szopatlak aztán oldd meg magad!".  Ráadásul a régi jelszót nem szabadott újra aktiválni az általa generált új jelszó helyett mert azt nem hagyta, azaz jegyezhetek meg új jelszót. Anyád! 

21:42 No eddig jutottam estére a bicikliutánfutóval.

 Hát a dolgok nem mindig úgy sikerülnek ahogy eltervezem. Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen ügyesen kitaláltam a bicikliutánfutó asztallá való alakítását (tabulatornak igaza van, valóban a P51-es Mustangra vagy a Mitsubishi A6M Zerorora hajaz a megoldás, a Spitfirenek, vagy a Messerschmitt Bf 109-nek kifelé csukódtak a futóművei), tegnap neki is ugrottam nagy lelkesen leszabni az anyagot hozzá, még a zsanérokért is elrobogóztam (egy vagyon volt, piszok drága minden). Rakom  egymásra a levágott anyagot, a  8mm vastag bakelitból, amikor gyanakodni kezdtem ránézve a kupacra....milyen nehéz lesz ez a kocsi? Megemelem, még nem vagyok meg mindennel, de már majd leszakad a karom bele. na leültem nekiálltam kiszámolni a súlyát. Hát aligha lesz 10 kiló alatt! Nem tetszik. Erre nem gondoltam, bár "J" azt mondja, hogy ő bizony mondta, elképzelhető, bár akárhányszor valami nem sikerül mindig ezt mondja. Nem leszek fiatalabb és egyre nehezebben fogom ki-be rakosgatni a hajóból, hajóba, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nehéz. Kiszámoltam, ha a 6mm vastag rétegelt nyír lemezből csinálom, akkor megúszom mondjuk 6 kilóból. Ez már barátságosabb, de most elmenni fatelepeket járni, anyagot keresni, hogy hozom el, nincs már kocsim, persze tudok szerezni kölcsön, de valahogy elment a kedvem az egésztől. Nem adtam fel teljesen még a dolgot, de azért ma elrobogtam a műanyag edények, dobozok ládák boltjába a Vágóhíd utcába és találtam egy masszív megfelelő méretűt, ezért úgy döntöttem, hogy nem vacakolok a dologgal, hanem megveszem, rászerelem a két kereket úgy, hogy könnyen levehető legyen és úgy lesz belőle vagy asztal, vagy egyszerű tárolórekesz valamelyik padládában a cockpitban.

  Tegnap valahogy elfelejtettem naplót írni, ma meg már nem emlékszem mit csináltunk tegnap. Most rákérdeztem "J"-nél, arra emlékszik, hogy kibicikliztünk vásárolni, mert elfogyott a tej, de a többi....homály. Úgy hogy gyorsan leírom a mai napot, mert holnapra azt is elfelejtem. Reggel nekiálltam megtörni a maradék diót. Közben jött látogatóba a Jobbikbal, aki csinált egy csomó fotót, videót rólunk, akit érdekel, a tegnapelőtti bejegyzés kommentjei közt megtalálja, köszönet érte Ernőnek, hogy  színesíti vele a blogomat. A kemény politikai kirohanásaival néha nem értek teljesen egyet, egyszer még ki is moderáltam a kommentjét, de alapjábavéve mindenkit elfogadok olyannak amilyen, ha egyébként a szándékai jók. Mindenféle terveim voltak mára, de ezek az átkok az oktatóvitorlással kellemes szélben, napfényben le-föl masíroztak, úgy hogy hagytam az egészet a fenébe, leengedtem a Mákvirágot a vízre, felszereltem és beültem kicsit vitorlázni. Ott egye meg a fene a melót! Előtte "J"-t is felbizgettem, úgy hogy amikor sikerült elszakadnia a kelkáposztafőzelék előkészületből, ő is beszállt, sőt rávettem csalafinta módon, hogy üljön a kormányhoz, merthogy beesett a kikötőkötél a vízbe, húztuk magunk alatt és csak én tudtam a hosszabb karommal kihalászni, de ahhoz, hogy előre menjek az orrba neki hátra kellett ülni, na ezért ottmarasztottam a kormány mellett és csodák csodájára remekül csinálta, kreuzolt, félszelezett, raumolt, hátszelezett, anélkül, hogy tudta volna mit csinál. Az elején még megpróbáltam magyarázni, de persze amire megcsinálta volna már mást kellett csinálni, merthogy a szél itt állandóan forgolódik így az én drágám mindjárt szerelmesen rámordított, hogy menjek én a πcsába az ukázaimmal, így aztán csöndben maradtam és hagytam, hogy magától jöjjön rá a dolgokra. És ragyogóan csinálta. Időnként ugyan sokáig ácsorgott szélbe, meg behúzva félszelezett, de kifejezetten élvezte a dolgot függetlenül attól, hogy tisztában lett volna vele, hogy most éppen halzol, vagy fordul. Úgy lehet ez, mint a nyelvtanulás. A gyerek tökéletesen beszél hat éves korára az anyanyelvén anélkül, hogy alanyt állítmányt egyeztetne. Később megtanítják neki, de ha csak nem nyelvész lesz elfelejti az egész nyelvtant úgy ahogy van, és ettől nem fog rosszabbul beszélni. Na amikor már nagyon korgott a gyomrunk abbahagytuk, amúgyis elbújt a nap és esőfelhők gyülekeztek, "J" elment ebédet tálalni, én meg leszereltem, leponyváztam és felhúztam  Mákvirágot a víz fölé. Egy késői ebéd, alvás után már nem kezdtem komolyabb dologba, viszont felébredve szikra gyúlt az agyamban, eljött az ihlet és a többheti meddő agyalás után egyszercsak megszültem a "csónakgurító-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó-étkezőasztal" további funkcióit. 

Fent látható a kocsi és az asztal állapot skicce. A kocsi zongorapántokkal síkba hajtható, a kerekek befordulnak az asztallap alá és a húzó rúd lesz az asztalláb. Az asztal másik oldala a cockpit műszerpulthoz csatlakozik. Kacérkodtam "RP" Ausztráliába szakadt barátom megoldásával, ő az itt látható utánfutót készítette egy nagy műanyag láda felhasználásával, de a láda nagyon útba lenne használaton kívül. Így viszont asztalként remélem megfelelően funkcionál majd.

 Ma nem esett ugyan az eső, de elég hideg volt, nem sok kedvem volt kimenni reggel a jól fűtött szalonból. Idebent törtem a diót amit derék blogolvasó barátaimtól kaptam és nem ment bele a karácsonyi bejglibe. Diós kiflit rendeltem "J"-nél, majd meglátjuk mikor lesz hozzá kedve, hogy megsüsse, de most már nem tud rá hivatkozni, hogy azért nem kapok, mert nem törtem meg a diót. Aztán hogy kicsit melegebb lett odakint elbicikliztünk a Haller utcába a Lipóti pékhez egy nagy kenyérért, mert nem volt idehaza már semmi kenyér, most 10 napig megint lesz. Ismét mondom, a tizedik nap is olyan friss mint az elsőn, nem tudom hogy csinálják, illetve mit rontanak el a "nemparaszt" kenyereken, hogy már másnap morzsálódnak. Délután időnként kissé fagyoskodva befejeztem a varrást, két foltozott nadrág immáron kész. Gyerekkoromban azt mondták az öregek, hogy csak a szakadt ruha szégyen, a foltozott az nem. Mondjuk engem nem sokat izgat, hogy mit hordok, hálistennek a szabadság az öltözködésemre is kiterjedt, amikor visszavisszük az üres üvegeket a Tesco visszaváltóba és sorba állunk a göngyölegvisszaváltást iparszerűen űző hajléktalanok közt, a szó átvitt értelmében sem lógunk ki a sorból. Eszembe jut Kovács Laci barátom papája. Az öreg építési vállalkozó volt a háború előtt és a kommunisták államosították, elvették mindenét. Úgy a '60-as években nyáron a melegben derékig meztelenül járt a Közértbe egy hózentráger tartotta az ollóval levágott szárú hosszúnadrágból átszabott, szegetlenül foszladozó rövidnadrágját. Kérdezték tőle (tudván, hogy intelligens kultúrember), hogy 

-De Laci bácsi, hát hogy néz ki? Miért nem vesz fel egy rendes ruhát?

Mire az öreg

-EZEKNEK??!!

Szóval lassan én is itt tartok.

No a lényeg. Nem tudom ki olvassa, ki nem a kommenteket, miszerint Mihalik Péter döntött. Azaz a következő parti party Ráckevén,  e hó 30-án lesz. Mi 29-én vasárnap reggel 8 órakor indulunk innen a horgonyzóhelyünkről. Ha valaki velünk akar jönni, szívesen látjuk amíg a férőhely (8 fő utas) engedi. Eddig Abraxas jelentkezése konkrét, Harpi4 egészségügyi okokból visszamondta (jobbulást ezúton is), Sünnek korábban megígértem, hogy ha jön Katával akkor feltétlen van helye és van egy ígéretem egy barátomnak. Akármennyi cuccal befértek, de éjszakai szállást nem tudunk biztosítani, viszont a Péter azt írta korábban, hogy van a parton sátrazóhely korlátlan mennyiségben. Itt a térkép az adatokkal. (csak annyi a változás, hogy a hajó már nem kék/fehér)

 Reggel még egy kicsit szemerkélt az eső, de aztán annyira megjavult az idő, hogy két réteg zománcfestéket rá tudtam tenni a csónakdarukra. Ezzel késznek nyilvánítom őket. Délután a korábban szétszakított munkásnadrágjaimat kezdtem foltozni, mert megfogadtam, hogy a vitorla és csónaktakaró varrás után addig nem rakom el a varrógépet a hátsó kabinba az ágyam alá, ameddig minden varrnivalót ki nem végzek. Nos már nagyon unom kerülgetni a cockpitban a varrógépes koffert és ez az esős idő is éppen alkalmas a ponyva alatti varrogatásra . Amúgy a hajóépítés különösen ruhapusztító foglalkozás, a sok festék és ragasztófolt csak szépséghiba, nem foglalkozom vele, viszont a térdeimen állandóan kiszakadnak a nadrágjaim. Műszálas anyag tartósabb lenne, de azt meg kihegesztem. Tavaly kaptam "J"-től egy remek könnyű, meleg pufi mellényt, na napok alatt cafatokra hegesztettem.

Vasárnap délután szoktuk megtölteni az édesvíztankokat, úgy másfélhavonta. Most pont az ebéd utáni mosogatás legeslegvégére fogyott el a négyes(az utolsó) tankból az utolsó csepp víz. Jobban kiszámítani se lehetett volna. Szóval délután víztöltés volt a program, amiről már írtam egy párszor mennyire nemszeretem meló, nem ismétlem magam. Délelőtt kihasználva a derengő napfényt, rákentem a harmadik réteg alapozó festéket a csónakdarukra, kezd pofásodni a termék. Az 1-3-as édesvíztankok tisztítónyílásait korábban kibontottam ellenőrzés céljából amikor kiürültek, most kettőt újraszigeteltem a hármast viszont elfelejtettem, ki is jött egy pár szivacstörlésnyi víz a töltéskor, ha majd lefogy ismét, meg kell csináljam. Az 1-est meg újra kell tömítsem mert gyengén, de egy csavar mellett ereszt. 

Tegnap délelőtt városbanügyintézés volt, délután felhegesztettem a darukarok tetejére a bikákat, amik a pozíció rögzítésre szolgáló kötelek bekötőpontjai (ezeket le kellett vágjam a befogáshoz amikor az ívet görbítgettük), lecsiszoltam és lefestettem két réteg alapozóval mindkettőt, ami jó döntés volt, mert éjjel elkezdett esni az eső, de mostmár nem tud rozsdásodni. Ma idebenti munka lesz, mert vagy esik, vagy éppen lóg a lába az esőnek, mert amit a legjobban utálok, hogy jól kipakolom a szerszámokat (a legkisebb munkához is rengeteg szerszám kell) és elkezd esni az eső, villámgyorsan kell elpakolni, na ehhez semmi kedvem.

10:39 Elhunyt Moldován Stefánia.   http://hirszemle.net/article/elhunyt-moldovan-stefania-operaenekes  Az  Ódry Árpád színészotthon lakója volt. "J" ott töltötte az ápológyakornoki idejét és a kedvence volt "Stefike", ő meg a művésznő kedvence. Csak "J" fésülhette meg, pedig járt be fodrász is. Azt mondják ilyenkor a fiatalok, hogy "öreg volt már" (82 éves) én meg arra gondolok, hogy "csak" 15 évvel idősebb nálam. Borongós idő borongós hangulat....

14:29 Borúra derű. De tényleg. Kieveztem a partra, legszebb reményeimet megcáfolva, hogy ebben a szezonban már nem kell többet fűteni, elég az a két vödörre való fa ami idebent van, hozzak még egy nagy vödör parkettahulladékot, meg kivigyem a Szutyokcicának a maradékot amit "J" a paprikás csirke készítésekor kivagdalt. Visszafelé éppen a sólyás fiúkkal beszélgetek, amikor ketten közelednek rámköszönve. Egyikük meg is kérdezi, hogy megismerem e? Hát nagyon hajaz egy régi jóbarátra, aki eltűnt vagy  30 éve, de nem lehet az!! De amikor mondja, hogy a tejtestvérem, akkor kiderül mégiscsak! Ő az személyesen a Felker Józsi, akivel valóban a háború után ugyanannak a kecskének a tejével tartottak bennünket életben anyáink! Akivel egy iskolába, az "Ütegbe" jártunk és akivel tizenvalahány évet dolgoztunk együtt első munkahelyünkön a Vegytervben. Ezt az örömöt!!! Tényleg olyan ő mintha a testvérem lenne és most előkerült a semmiből, illetve a messzi Baden-Wüttenbergből. Jót beszélgettünk idebent a hajón és mostmár soha többé nem fogunk kikerülni egymás látóköréből. Tán vagy egy éve írta valamelyik kommentelőm, hogy vajh mi lehet vele, hát megvan! És jól van, éli a német nyugdíjasok felelőtlen életét. Kinemsz@rja le ezek után az időjárást? Meg azt, hogy hol settenkedik a halál a kaszával?

Mindenki dolgozik valamit. A szomszédok például árbocot cibálnak. Én befejeztem nagyjából a darukarokat, csak festeni kell. Immáron feltudom emelni a kormány fölé a bocit. Ha még a "V" alakú felfüggesztést is lerövidítem egy kicsit akkor a hurka nekifekszik a daruszáraknak és még billegni se fog hullámos vízen az egész.

Szóval igaz, hogy 10 perccel elmúlt éjfél,  tehát hivatalosan már szerda van, de ez még a keddi történet, azaz az alant következő "ma" még keddet jelent. Csak vacsora után rámjött az álmosság, úgy héjastul eldőltem és most ébredtem fel. Ma nekiálltam a darukarok átalakításának, első lépcsőben becipeltük mindjkettőt a lakatosműhelybe és autogénnel melegítve egyenesítettünk az íven, ettől a vége feljebb jött. Miután visszahurcoltuk a hajóra látom ám, hogy a szomszédok szerelnek az oktatóvitorláson. Rátekintve a lobogóra, friss déli szél volt, ott egye meg a fene a munkát, én is felszerszámoztam a Mákvirágot és egész délelőtt le-föl vitorláztunk. "J" is élvezte a dolgot, bár mindenféle oktatás ellen tiltakozik, a rögeszméje, hogy a vitorlázás az én dolgom, ő úgyse tudja megtanulni, hogy mi a különbség a hátszél és a raum közt. Délután már inkább nem is jött ki a vízre, valahogy alattomosabb módon kell becsempésznem az oktatást az életünkbe, mert a direkt tanulás ellen tiltakozik. Mondjuk ezen az egyik oldalon  magas parttal, a másikon meg magas fákkal szegélyezett keskeny vízen elég macerás a vitorlázás, egyik pillanatban szélcsend és döghullámok, a másik pillanatban "kiülős" szél és mindez folyamatosan változó irányú ahogy a turbulenciában csolnakázik a dolgozó. Délután amikor egyedül élvezkedtem és minden fordulónál át kellett hemperednem lúvba egyszer fültövön is vágott a bum (aki megkérdi mi ebben az élvezet az nem érti az egészet), ennyivel jobb amikor ketten ülünk a csónakban, akkor mindenki marad a helyén, egyik az egyik, másik a másik oldalon. Igaz viszont, hogy egyedül nagyobb a sebességélmény. Namost a lényeg. A gumivirsli remekül vizsgázott! Pl hátszélben ebben a forgolódós szélben állandó a halzveszély, jópárszor átvágott minden óvatosságom ellenére a bum, miközben az enyhén tarajozó hullámok dülöngéltették a hajócskát. Ilyenkor az ember ugye ottmarad leeben, annyira gyorsan játszódik le a dolog, hogy szóba se kerülhet, hogy a másodperc törtrésze alatt valahogy átkerüljön a túloldalra. És semmi probléma. Ami mondjuk egy finndihghyben azonnali borulás lenne, az itt egy kis dőlés, az új lee oldalra, a hurka felfekszik a vízre (na jó kis vízfröccs néha a kormányos tarkójára ami ilyenkor közel kerül a hullámokhoz) és a csónak leebe dőlve bár, de biztonságosan robog tovább, aztán vagy újabb halz, vagy az ember átmászva a tuloldalra kiegyenesíti a hajót. Nagyon úgy néz ki (amit a "P" Ausztráliából meg is jósolt), hogy a hurka nem fog lekerülni a bociról soha. Addig vasalgattam a hullámokat (még a Kvassay híd alatt is átvitorláztam, na itt voltak aztán szélfordulók) amíg már a fenekem se bírta tovább a gyötrést és kikötöttem Amapola mellett. A délután további részében folytattam a darukarok végére kerülő új, a korábbi helyigényes blokkok helyetti fix csigák kialakítását. Derék jó Mákvirág leponyvázva lebeg a hajó és a part közé átfeszített kötélhez kötve, mely parti tápot (villany) tartja.

23:50 No még éppen bent vagyok a szerdában, különben ma is holnap lenne. Ma folytattam a darukarok átszabását. Ez az alapjábavéve egyszerű meló egy rakás agyalás során alakult végleges (remélem) formára. Elsőre mindenféle komplikált megoldás jut az eszembe, aztán lassan tisztul le a forma. Az is fontos tényező valamely konstrukció kialakulása során, hogy mi van a kacatosban. Merthogy kiderült, hogy a megfelelő csőből kifogytam, viszont 30X30-as vastagfalú zártszelvény még van egy arasznyi. 

Más. Felhívott a Mihalik Péter a ráckevei parti party ügyben. Úgy tűnik, hogy nem május 1-én, hanem április 30-án lesz, de miután azt mondta, hogy megírja ide a kommentek közé, még megvárom a megerősítést. Csak azért, hogy akik bejelentkeztek, hogy Amapolával jönnének számítsanak rá, hogy a tárgynapon reggel 8:00-kor indulunk innen.

 Reggel az új kerekeken szép könnyedén legurítottam a sólyán a bocit. Felvitorláztam, beleültem és a friss szélben könnyedén elhajóztam Amapola előtt. A hullámok muzsikáltak a fenéken, remek érzés volt....de nem sokáig tartott. A tegnapi viharos szél maradéka tíz perccel azután, hogy elkezdtem "felhasználni" kifoltosodott, forgolódni kezdett, majd majdnem teljesen leállt. És itt jött amire ugyan gondolhattam volna, de nem készültem fel rá, bár tenni ellene nem tudtam volna sokat. Miután a vízállás lehetővé teszi az erőműben az áramtarmelést, a víz szép lassan folyik,  épphogycsak  elsuhantam  az észak-északnyugati szél maradékával  délnek, kifogyott az "üzemanyag" viszont a sodrás vitt tovább lefelé miközben a visszakreuzoláshoz semmi szelem nem maradt. Szégyenszemre le kellett szereljek és visszaevezzek. Szóval rövid volt a mai vitorlázás. Elpakoltam a csónakban és felhúztuk Mákvirágot próbából a csónakdarukra a hajó farára, mint a mellékelt színes ábra mutatja. A képen azon túl, hogy a figyelmetlen kormányos elfelejtette a svertet kihúzni kiszedés előtt, az is látható, hogy súlyos bajaim vannak a férőhellyel. Miután így felhurkásítottam a borjút, épp annyival lett szélesebb, hogy nem fér el a kormány fejétől. Fölé kéne húzni, de ahhoz pillanatnyilag nincs elég magasság. Szóval át kell alakítsam a darukarok végét. Mondjuk nem egy hatalmas probléma, számítottam is rá, holnap belevágok. (a sikítóval a darukarokba)

 Egész nap viharos szél fújt, nem gondolom, hogy épp ez lenne a legalkalmasabb Mákvirág kipróbálására, még a partra való kievezés is nehézkes volt. Lehűlt a levegő, +7 fok volt amikor a legmagasabb volt a hőmérséklet. De hát nekünk ez semmi. A horgonyaink, köteleink jól fognak, begyújtottam a kályhába és pihenőnapot tartottam. Végülis Húsvét vasárnap van. Kata lányom és barátja Geri ebédeltek nálunk, sokat beszélgettünk, jó volt "apának" lenni egy kicsit. Estére ismét beborult, lehet visszajön az eső ami előző éjjel is esett, reggel vagy 10 liternyi vizet mertem ki a gumicsónakból.  Napnyugtával  egészen drámai volt a látvány, a szinte teljesen fekete égbolt nyugaton egy keskeny tündöklően fényes csíkban meghasadt. Bent a városban ilyet soha nem látni, hiányzik hozzá a tér. Megpróbáltam lefényképezni, de az erős széltől felkorbácsolt hullámzás okozta hajómozgás miatt csak hitvány, életlen képét tudom megmutatni a lélegzetelállítóan szép látványnak.

Minden olvasómnak áldott békés Húsvétot kívánok! Nekünk az lesz. Délelőtt bár még szép volt az idő és nagyon kiakartam már próbálni Mákvirágot "felhurkásítva" hogy fekszik a vízen, de amire végeztem  a reggeli matatással látszott, hogy ez csalóka, bejön a meteorológusok jóslata, romlik az idő. Nem túl sokára el is kezdett szemerkélni az eső. A cockpitban kifejtettük "J"-vel a régi Soling orvitorlából az élkötelet, ez pont méretes Mákvirághoz, ez lett a vitorlafelhúzó. Mindig azt akarom mondani, hogy grószfall, de hát ezen a hajón csak egy vitorla van, és ráadásul nem is valami "grósz". Itt kérem semmi nem vész kárba, mindent felhasználok. Talán már meséltem, ezt a Soling fockot (a hozzá tartozó grósszal együtt), amiből most az élkötelet kifejtettük még tengerész koromban vettem használtan a John Albrechtsontól személyesen, aki az Elvström vitorlákat szabta-varrta (amúgy maga is olimpiai bajnok volt ahogy most meggoogliztam, sajnos meghalt már szegény). Albrechtson egy gyönyörű faházban lakott egy sokadik öblének partján  a tengernek, egyik oldalon autóval megközelíthetően, "természetesen" erdő mellett, másik oldalon saját stég vitorlásokkal. A földszint egészében vitorlaszabó műhely. Szóval ahogy kell! No szóval, az első vitorlák amit a Tengerész nevű saját építésű 25-ös jollémra felhúztam ezek voltak. A  '83-as szezont ezzel versenyeztem végig. KATASZTRÓFÁLIS eredménnyel. Nincs rá szó mennyire porig aláztak a versenytársak. Ehhez a tapasztalatlanságomon kívül az járult hozzá legfőképpen, hogy az egész szezonban ilyen 1-2-es és az alatti szelek fújtak. Az ellenfelek meg Star grószt és Dragon génuát húztak fel, azaz vagy 20%-al nagyobb vitorlát, mint amit én. Ha legalább egy erős szeles futam lett volna! De nem volt egy se. A Földvár-Keszthely verseny úgy nézett ki, hogy befutottak a Martin Janóék olyan  délután, elmentek enni-inni, aztán békésen elaludtak (kijózanodtak), felébredtek és kipihenten mosolyogva elnéző derűvel nézték ahogy a lenyugvó napfénynél főttrákká aszalódva befutottunk a Tengerésszel. Mit mondjak nagyjából az osztály hülyéjeként könyveltettem el, nagyon nagyot kellett köszönjek, hogy egyáltalán visszaköszönjenek. Aztán jött a tél és összekapartam egy kis pénzt egy használt Star grószra, meg arra a génuára aminek a történetét már elmeséltem, amiből most a Mákvirág takarója készült. Úgy kezdődött, hogy a szezonnyitón megvertem vele a teljes 25-ös mezőnyt, közte a Kenedi Pistát aki előző évben nulla ponttal nyerte a Magyar Bajnokságot. Nagyjából elkezdtek visszaköszönni, de a tekinteteken látszott, hogy ez azért biztos, hogy valami rendellenes dolog...nem úgy van az! És jöttek a versenyek sorra és a további jó eredmények. A csúcs a Balaton Kupa és egyéb trófeák elnyerése volt, a vitorlásbálon már zsúrkocsival mentem a díjakért annyit kaptam. És elérkezett az is, hogy olyanok akiket nem is ismertem ELŐRE köszöntek. Hogy amikor a Mihálkovics második napján a befutó után utolért a Hárpiával a nagy Izsák Szabolcs (Isten nyugtassa) akkor megkérdezte "Mitől vagy ilyen piszok gyors?" No rég volt, mára már csak pár szétbontani való vitorla nyomán emlékszem minderre..... de nagyon jó visszaemlékezni...

Beadtam a derekam. Sokáig ellenálltam a Facebooknak. Mindig azt mondtam, elég nekem a neten való kapcsolattartáshoz az email címem, meg ez a blog, mi a fenének, hogy mindenki rám akadjon aki csak éppen úgy bejelöl ismerősnek, mert egyszer találkoztunk az életben. De nemrég egy régenvolt, a Balatonba fulladt jóbarát lánya talált rám, akinek másképpen nem tudtam válaszolni, csak a facebookon (a fiataloknak úgy tűnik már természetes, hogy aki számít az ott van), hát én is beregisztráltam. Illetve egészen pontosan valamilyen rejtélyes okból már ott voltam, bár nem emlékszem, hogy valaha bekéredzkedtem volna, most csak azt kellett mondanom, hogy elfelejtettem a jelszavam és új jelszóval bejelentkezve máris válaszolni tudtam a Papanek Áka lányának. No ettől aztán elkezdtek dőlni a meghívók, meg a többi javasolt ismerősök. Énnekem eddig ez nem hiányzott, de mostmár benne vagyok, én csak azt jelölöm be akivel valóban közeli kapcsolatban voltam, főleg balatoni vitorlázókat, extengerészeket, de nem akarok senkinek betolakodni a belső szférájába.

Ma délelőtt még elég szép idő volt, berobogóztam a városba hazavinni és otthonról elhozni szennyest, tisztát, ne kelljen szegény "J"-nek annyit cipelni, de hiába, most jött meg és akkora motyót hozott a banyatankjában, hogy megbillent tőle Amapola. Mondom, a hajózás=80%cuccolás. Délután a szemerkélő esőben a cockpitban a ponyva alatt varrtam a Mákvirág takaró ponyvájára a meghosszabbított füleket, mert a felpróbálás után rövidnek ítéltem az első változatot. A meteorológia változatlanul mondja a rossz időt, tegnap még reméltem, hogy tévednek, de alakul a jóslatuk, ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a húsvét hétfői bográcsozásból nem lesz semmi.

 Lecsiszoltam a tegnap összeragasztott késtartót és a tűző napon ráraktam négy réteg lakkot. Olyan gyorsan száradt, hogy estére már használatba is került. A mikrohullámú sütő oldalára fogom felragasztani tépőzárral. A szabadtéri képen látható, hogy a lakkos doboz fejre van állítva. Ha így tárolom a csónaklakkot akkor nem bőrösödik be a teteje. Illetve biztos bebőrösödik, de amikor megfordítva kinyitom a bőr alul marad.

Gyönyörű idő volt ma, szinte hihetetlen amit a meteorológusok ígérnek, hogy Húsvétra visszajön a tél. A természet gyorsan mutatja a tavasz jeleit. Az utálatos nyárfa a parton hamarosan beborít minket fehér hópelyhekkel, mert már fürtökben lóg rajta a terméskezdemény. A tőkésrécék kissé megfogyatkoztak, alighanem a tojók (és tán a gácsérok is?) többsége fészkén ül, csak az éretlen ifjúság csatázik a bedobált kenyérdarabokért. "J" már alig várja, hogy megjelenjenek az aprócska pehelygombóc kiskacsák. A vízen érdekes csata dúl. Azt kell mondjam a területvédelem még a falatokért való harcot is megelőzi. Nemegyszer a vízen úszó kenyérdarabkákon átgázolva, azzal mitsem törődve űzik egymást gácsérok és tojók, mindegyik csak a saját párjával szolidáris, a másiknak mindkét nembeli példányát igyekszik elűzni a táplálékszerző hely környékéről. Mert az kacsakörökben közismert, hogy Amapola mellett van a svédasztal, amint megjelenik valamelyikünk a decken hanyatt-homlok rohannak a látótávolságban lévők, hangos hápogással követelve a jussukat. Van egy pár, ami éjjel nappal a hajó közelében van, a többiek elmászkálnak, de ezek kiválasztották lakhelynek azt a kis rezervátumot ahova az első fatörzset még a parti party alkalmával húztuk a part mellé és azóta még több úszó rönköt, ágasbogas fát odakötöztem, innen pár méterről ugranak azonnal az etetéshez. Miután ők a terület gazdái, ők a legagresszívebbek a jövevényekkel szemben, akik valamelyest ezt elismerni is látszanak. A nagy csatázás közepette sem vész kárba semmi, a télen teljesen láthatatlan apróhalak is megjelentek, falkában habzsolják a "kacsaeledelt", továbbá időnként lecsap egy-egy dolmányos varjú és a veszekedő récék orra előtt kikapja a kenyeret a vízből és a parti fákon fogyasztja el. Szóval a természet teljes tavaszi valójában bontakozik ki a szemünk előtt, ami bennünket valami nagy nyugalommal és békével tölt el. Akarom mondani töltene, ha....Ha nem lenne ez a csodálatos közmunkaprogram amit pártunk és kormányunk a foglalkoztatási statisztika javítására kiötlött. Ma kinézve a partra megint látom, hogy mozgatták az asztalomat odakint. Kievezek, hát az asztal azért kellett valamelyiknek, hogy leszedje ráállva azt a drótkötelet, amin a bogrács szokott lógni. A fene egye meg ezt az állandó lopkodást! Jól felpaprikáztam magam, különösen, hogy látom a parton ott heverésznek a fűben a naplopók. Az a helyzet, hogy mondjuk annyit csinálnak tucatnyian egy hét alatt, mint egy szorgalmas kertész egy nap alatt, de ennek sincs semmi értelme, mert ma pl az volt vagy hatuknak a napi teljesítménye, hogy egy bimbózó bokrot a karos ollóval cafatokra vágtak a tövéig. No szóval kinézve látom ám, hogy a két napozó sebesen bekuporodik a sólyacsőrlő mögé, mert valamelyik főnök közeledik az úton. Utólag belátom, hogy nem kellett volna, hisz igazodnom kellene a nemzeti egységhez, pofát befogni, szemet becsukni, disznóságot nem észrevenni, csak a saját dolgommal törődni, ha mást ütnek nem odanézni, de nem tudok napirendre térni disznóságokon, kikiabáltam hát a partra, hogy ott lapulnak a csőrlő mögött az emberek ha őt keresik netán. Nota bene a dologra csak a két sunnyogó reagált, az egyik mindjárt meg is jegyezte ordítva, hogy anyám a testével kereste a pénzt és nekem meg szétveri a pofámat merjek csak kijönni. Nos ezen ne múljon! "J" ugyan könyörgött, hogy ne menjek, de elöntötte az agyamat az adrenalin, ez volt a második hiba és csónakba ugrottam, hogy szembenézzek a disznóval. Kifelé evezve azért felmértem, hogy legalább kétszer annyi idős vagyok mint a szarházi és kb 30 kilóval könnyebb, ezért a tutajon lévő husángot kézbe kapva mentem a "kollégái" közé visszahúzódott embernek látszó tárgy felé, aki egy kapával kezdett el hadonászni (mégiscsak jó, hogy az adófizetők pénzéből kapnak szerszámokat). Nem túl nyugodt hangon rákérdeztem, hogy is van ezzel az anyázással, mit is merészel amikor én ledolgoztam egy életet ő meg itt lopja a napot és a pénzt, miközben a kapát a fustéllyal hárítottam, és a végével tartottam a távolságot a  hátrányos helyzetű bordái és magam közt, amitől elkezdett visszavonulni és csak felém köpködéssel fejezte ki a véleményét. Nem tudom hogyan folytatódott volna a dolog amikor is megérkeztek a gumicsónakos Feriék akiket "J" riasztott telefonon, ezzel jelentős erőfölényre tettem szert, amitől a frontok eltávolodtak és a csatazaj is elcsitult. Úgy ahogy voltam karóval a kezemben felmentem "S" úr irodájába, aki itt az operatív főnök, de még nekem kellett őt vigasztalni, mert úgy tűnik  ezt a szemétnépet ide internálták, a pénzü(n)kért gyakorlatilag csak megjelenni kötelesek, munkára bírni őket senki nem tudja, lopniuk nagyjából szabad. Miután kifújtam a mérgemet, visszamentem a tetthelyre azzal a szándékkal, hogy emberi hangon megpróbálok valamiféle párbeszédet ezzel az emberrel, hátha ki tudunk békülni, de már nem találtam.  A többiek szerint elment csapatot gyűjteni azzal fenyegetőzve, hogy visszatérve itt kő kövön nem marad, egyelőre nem tért(ek) vissza, lehet, hogy fegyverkeznem kell? Mert ha a hajóhoz nyúlni próbálnak itt vér fog folyni azt garantálom. 

 Délelőtt átbicikliztünk a szomszédos ÁBKSz telephelyen (valahavolt árvíz és belvívédelmi készenléti szolgálat) működő tojásnagykerbe és vettünk egy tálca tojást tekintettel az elkövetkező Húsvétra. Aztán a Tescoból hoztunk egy adag élelmiszert, főleg zöldséget, gyümölcsöt. Délután folytattam a tegnap megkezdett konyhai késtartó készítést. A dolog elég régóta aktuális, még a parton volt Amapola amikor megígértem "J"-nek, hogy a konyhakéseinek csinálok egy korrekt falra szerelt késtartót, ne kelljen folyton a zsúfolt fiókban kotorászni utánuk. Nos most nekiálltam kifaragni egy maradék vörösfenyő deszkából, holnap készen is lesz ha nem lesz eső odakint, merthogy ez is deckmunka.

Amúgy képtelenek voltunk kivárni a Húsvétot a sonka-tojás menüvel, már második napja ezt esszük vacsorára, de hát ellen lehet ennek állni? Merthogy ezzel a sonkával tért haza pár napja "J" a piacon jártából. Most kint lóg a cockpitban és időnként lekanyarít belőle a drágám egy darabot és beteszi a fazékba.

No íme Mákvirág alulról, felülről, kipárnázott háttámaszokkal, natúrban és gumiúszóval, két kerékkel és négy kerékkel, ponyva nélkül és ponyvázva, teljes a szortiment (jó ez a szó ide?). Ja és Szutyokcica is átjött a másik műhelyből leellenőrizni, hogy a nagyjából vele egyidős alkotás milyen eredménnyel fejeződött be. Még az asztalra is felmászott, hogy jobban lássa, de belemászni összekoszolni a koszos tappancsaival a szép tiszta festést már nem engedtem. De nem tűnt sértődöttnek.

Tegnap hazaérkezett a Kisember, ma meg is látogattak bennünket, Deni kutyával az élen "aki" amint meglátott vigyorogva rohant a karjaimba. Kicsit macerás volt kivinni a hajóra, de megoldottuk, ahol a szokásos otthonossággal mozgott, szemmel láthatóan semmit nem felejtett el azóta, hogy itt vendégeskedett.

 Hehe. Lenni nagy meglepetés, mint a maláj erőművész mondá José pincérnek Penangban (én az M/S "Budapesttel" és a"Petőfivel" jártam ott néhányszor, ónt és pálmaolajat hoztunk Európába) a Honolulu Star fedélzetén, mielőtt a  balkezes pofont kapta volna. (nem Rejtő fanok googlizzanak utána) Merthogy nem a festék folyt meg a szórás folyamán. Azt jól csináltam. Ez akkor derült ki, amikor megpróbáltam a folyásnyomokat csiszolással eltüntetni. Kiderült, hogy alatta az epoxigyanta folyt meg amikor felkentem, csak miután színtelen volt és a mesterségesen gyengén megvilágított téli műhelysátorban kentem, nem láttam ahol megfolyt a gyanta. Sőt később napvilágon se mutatta magát, mivel átlátszó. De miután most lefújtam fényes feketére, ami a legkényesebb szín, ez minden hibát kihozott. Amennyire tudtam kijavítottam, ha meg valaki nagyon keresi a hibát a festésemben legfeljebb belököm a vízbe. Ezennel a Mákvirág projektet befejezettnek nyilvánítom. Majd holnap lesz fénykép.

 Nagyon szomorú, hogy a pártpolitika, a pártfegyelem, a hatalomért való küzdelem, a hatalom mindenáron való megtartása minden mást, többek közt tisztességet, becsületet, igazságot, szabadságot felülír. Hogy az, hogy valaki a feketére rámondja hogy fehér, az nem hazugság, hanem " kommunikációs technika". Hogy a lopás az simán tisztességnek kommunikálható, amennyiben a nyáj érdeke úgy kívánja. Most éppen egy ritka tisztességes embert fognak pártfegyelmi elé állítani, mert nem állt be a főnöke mögé sumákolni. http://kdnp.hu/news/budapesti-elnok-nyilatkozatai-nem-tukrozik-part-egeszenek-velemenyet Nem tudom mi lesz az eljárás vége, de a módszer ismerős. Rákosi Mátyás idejében követte el néhány becsületes kommunista, hogy szót emelt a "baloldali elhajlások" (később amikor már "kiegyenesítették" a rendszert így nevezték a személyi kultuszt) ellen. Pártfegyelmi indult ellenük.  Akinek szerencséje volt megúszta azzal, hogy"önkritika gyakorlására" kényszerítették. Esetleg kizárták a pártból. Esetleg bebörtönözték. Esetleg kivégezték. Most még puha a diktatúra (ez a neobolsevik rendszer most pont fordítva van mint az előző, az kemény diktatúrával kezdődött és fokozatosan puhult fel, a mostani egész lágy még, de keményedik mint a mellékelt példa igazolja, aztán ahogy minden pozícióban bent lesznek a káderek jön az, hogy kinek milyen a származása, kinek a gyereke nem mehet egyetemre és ki lesz kitelepítve) Szalma Botond még legfeljebb kizárást kockáztat. Mert amennyit én tudok róla az alapján "megköpködni magát" (anyám nevezte így azokat akik az akkori rendszeres újsághírek szerint "önkritikát gyakoroltak") nem lesz hajlandó. 

Amiben nem vagyok jó az úgy tűnik a festékszórás. Ecsettel jó vagyok, de nagyon szépre akartam csinálni a Mákvirág fenekét, ezért hangyaszorgalommal kitakartam amit kellett és lefújtam feketére, hogy olyan legyen mint Amapola. Hát....megfolyt jópár helyen, akárhogy is próbálkoztam elkerülni, szakaszosan fújni, sok rétegben, egyszerre csak vékonyan...szóval ez is egy szakma. Nem tudom az autófényezők hogy csinálják, hát én még messze vagyok attól a színvonaltól. Holnap megpróbálom némi vízbecsiszolással javítani. Viszont belül szépen megszáradt a szürke. Azt ecseteltem, az szép lett. Hogy is van? Járt utat járatlanért el ne hagyj! De mi lesz akkor a fejlődéssel?