Perceken belül felkel a nap a ferencvárosi házak felett. Gyönyörű a reggel. Miután vasárnap van, még a távoli Kvassay híd forgalmának szokásos halk zúgása se hallik. A csendet csak néhány koránkelő tőkésréce hápogása töri meg. Gyenge szellő lengedez, még hűvös van, jólesik a bundesvehr molinó gatya a melegítő alatt, de ha kisüt a nap a tegnapihoz hasonló nyárias meleg várható (tegnap megdőlt az országos melegrekord, 30 fok körül volt a hőmérséklet). A deckre kilépve, mint a világ fennállása óta valamennyi kapitány, elégedetten végigtekintettem az indulásra felkészült hajómon, beleszippantottam az illatos levegőbe, eloltottam a horgonylámpát és felhúztam a lobogót. Idebent megnéztem a maileket, elolvastam a tegnapi kommenteket, most reggelizek, aztán elmegyek még ivóvízért, mert a tegnapi melegben és izzadásban beszlopáltuk a hajón lévő készlet nagyrészét. Reggeli után elkezdem beszedni a parti kábelt és ha ez megvan, minden kész az induláshoz.
21:19 Végülis 8:15-re már menetben voltunk. Pesten beszállt Kiss Feri, Szigethalmon Sün a Kata lányával (azt írta a Horthy telepnél fog integetni, de én az 1958-as kiadású, "a Duna Budapesttől Sztálinvárosig" című térképemen valahogy nem találtam a Horthy telepet, de szerencsére Sünéket igen), Csikós Lacit meg Szigetcsépen vettük fel biciklistül. Nagyon kemény déli szél fújt szembe ami a kikötési, part megközelítési manővereket megnehezítette. Arra számítottam, hogy folyással szembe kell majd a part mellé állni a csepeli oldali manővereknél, ezért Ervinék hajóját a jobb oldalra véve mellékötött alakzatban vittük. De az erős szembeszél miatt ez hátszeles kikötést jelentett volna aminek beláthatatlan következményei lehettek volna, merthogy azt már kitapasztaltam, hogy hátrában Amapola mozgása meglehetősen kiszámíthatatlan, márpedig a hajócsavaron "lógva" kellett volna hátszelezni a part mellé. Ezért inkább mindkét esetben lekötöttük a Baylinert, Szigethalmon Amapolával, igaz egy puffergumi leszakadása árán (a régi hajóállomás kiálló gerendája elakadt benne) egész jól sikerült a Sünéket felszedni, de Szigetcsépen tekintettel a gyengécske stégre Ervin ment ki a Baylinerrel a Laciért. Addig amíg ők manővereztek én parkolópályán kőröztem kissé távolabb a nyílt vízen, aztán ismét összekötöttünk. Ehhez jött még, hogy további három parti ismerőst kicsődíttettem telefonon, integetni a partra, ezeket jól meg kellett találni, szóval kinavigáltuk magunkat mire délután négy előtt valamivel megérkeztünk a Mihalik Péter stégjéhez és bedugtuk Amapola orrát a nádasba. Aztán már csak a poharak csörgését és egymást kellett túlkiabálni a nap és egyéb események felidézése során Péter árnyas nyárikonyhájában. Útközben egyszer kellett megállni egy negyedórára, mert egy résolajcső (olajállónak hazudott) kipukkadt és szivárgott a gázolaj a motor oldalán végig, de szerencsére "J" észrevette, amikor bekukkantott a gépházba én meg dacolva a tűzforró hengerfejjel és szelepházdeklivel kicseréltem. Már csak a Kata gyerek örökmozgása miatt aggódtunk mindnyájan, kivéve az apját aki már megszokta. Ervin kérdezte is, hogy hogy lehet ennyire szabadon hagyni a gyereket ugrabugrálni a decken meg még annál is veszélyesebb helyeken és hogy hogy az apja ilyen nyugodt, de mondtam, hogy van még otthon három másik.
