Tegnap valahogy elfelejtettem naplót írni, ma meg már nem emlékszem mit csináltunk tegnap. Most rákérdeztem "J"-nél, arra emlékszik, hogy kibicikliztünk vásárolni, mert elfogyott a tej, de a többi....homály. Úgy hogy gyorsan leírom a mai napot, mert holnapra azt is elfelejtem. Reggel nekiálltam megtörni a maradék diót. Közben jött látogatóba a Jobbikbal, aki csinált egy csomó fotót, videót rólunk, akit érdekel, a tegnapelőtti bejegyzés kommentjei közt megtalálja, köszönet érte Ernőnek, hogy színesíti vele a blogomat. A kemény politikai kirohanásaival néha nem értek teljesen egyet, egyszer még ki is moderáltam a kommentjét, de alapjábavéve mindenkit elfogadok olyannak amilyen, ha egyébként a szándékai jók. Mindenféle terveim voltak mára, de ezek az átkok az oktatóvitorlással kellemes szélben, napfényben le-föl masíroztak, úgy hogy hagytam az egészet a fenébe, leengedtem a Mákvirágot a vízre, felszereltem és beültem kicsit vitorlázni. Ott egye meg a fene a melót! Előtte "J"-t is felbizgettem, úgy hogy amikor sikerült elszakadnia a kelkáposztafőzelék előkészületből, ő is beszállt, sőt rávettem csalafinta módon, hogy üljön a kormányhoz, merthogy beesett a kikötőkötél a vízbe, húztuk magunk alatt és csak én tudtam a hosszabb karommal kihalászni, de ahhoz, hogy előre menjek az orrba neki hátra kellett ülni, na ezért ottmarasztottam a kormány mellett és csodák csodájára remekül csinálta, kreuzolt, félszelezett, raumolt, hátszelezett, anélkül, hogy tudta volna mit csinál. Az elején még megpróbáltam magyarázni, de persze amire megcsinálta volna már mást kellett csinálni, merthogy a szél itt állandóan forgolódik így az én drágám mindjárt szerelmesen rámordított, hogy menjek én a πcsába az ukázaimmal, így aztán csöndben maradtam és hagytam, hogy magától jöjjön rá a dolgokra. És ragyogóan csinálta. Időnként ugyan sokáig ácsorgott szélbe, meg behúzva félszelezett, de kifejezetten élvezte a dolgot függetlenül attól, hogy tisztában lett volna vele, hogy most éppen halzol, vagy fordul. Úgy lehet ez, mint a nyelvtanulás. A gyerek tökéletesen beszél hat éves korára az anyanyelvén anélkül, hogy alanyt állítmányt egyeztetne. Később megtanítják neki, de ha csak nem nyelvész lesz elfelejti az egész nyelvtant úgy ahogy van, és ettől nem fog rosszabbul beszélni. Na amikor már nagyon korgott a gyomrunk abbahagytuk, amúgyis elbújt a nap és esőfelhők gyülekeztek, "J" elment ebédet tálalni, én meg leszereltem, leponyváztam és felhúztam Mákvirágot a víz fölé. Egy késői ebéd, alvás után már nem kezdtem komolyabb dologba, viszont felébredve szikra gyúlt az agyamban, eljött az ihlet és a többheti meddő agyalás után egyszercsak megszültem a "csónakgurító-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó-étkezőasztal" további funkcióit.
Fent látható a kocsi és az asztal állapot skicce. A kocsi zongorapántokkal síkba hajtható, a kerekek befordulnak az asztallap alá és a húzó rúd lesz az asztalláb. Az asztal másik oldala a cockpit műszerpulthoz csatlakozik. Kacérkodtam "RP" Ausztráliába szakadt barátom megoldásával, ő az itt látható utánfutót készítette egy nagy műanyag láda felhasználásával, de a láda nagyon útba lenne használaton kívül. Így viszont asztalként remélem megfelelően funkcionál majd.