Hajónapló

Rég írtam, de hát nem nagyon volt miről. Komoly dolog nem készült. Pocsék idők voltak errefelé. Napokig esett az eső, kihoztam a hajóról a varrógépet és  idebent a nappaliban varrtam, foltoztam a melósruháimat. Amikor kicsit javult az se tartott sokáig, kisütött a nap, aminek már komoly ereje van, hirtelen nyár lett, a reggeli öltözékben izzadt az ember. Kinézek az ablakon, J bikinialsóban és egy szál pólóban nyírja a füvet. Két óra múlva megyek ki a hajóra, viharos szél fúj és hosszú nadrágban flanel ingben didergek. Szégyenszemre be is gyújtottam három éjszakára a hajókályhába és nem volt túlzás a dolog, igen jólesett a meleg az esti zuhanyozáskor. Végre úgy tegnapra megemberelte magát a tavasz, délután zakóban melegem volt. Merthogy könyvbemutatón voltunk a helyi múzeumban. Erről van szó.

A füzet megjelenésének apropója, hogy 575 éve alapították Ráckevét az aldunai Keve városából menekülő szerbek. Az iszlám terjeszkedést akkor a törökök reprezentálták, az ortodox katolikus (másnap javítom A D komentelő felvilágosított, hogy ortodox keresztény) rácok, akiknek kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik voltak a dunai hajózás kapcsán Magyarországgal, választhattak, hogy vagy iszlám hitre térnek, esetleg kiirtatják magukat, vagy rabszíjra fűzve Sztambul piacterein lesznek kelendő portékák. Nos Péter bíró vezetésével inkább odahagyták szülőföldjüket és a gabonaszállító bárkáikkal megindultak felfelé a Dunán, hogy 1440-ben letelepedjenek a mai Ráckeve területén. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a történelem ismétli önmagát. Ugyanígy menekülnek a legújabbkori iszlám hódítók, az ISIS elől a leigázástól rettegők. Ez a füzet annak a 38 latin nyelvű  történelmi dokumentumnak a fotómásolatát és fordítását tartalmazza, melyek a letelepedés után keletkeztek. Merthogy az exodust követő letelepedéssel nem értek véget a rácok viszontagságai. Az okmányok tanúbizonysága szerint állandóan meg kellett küzdenie a városnak a helyi oligarchákkal, akik nem ismerték el Keve város korábban kivívott jogait. Ugyanis az eredeti Keve városnak a korábbi uralkodóktól kiváltságleveleik voltak, mely jogokat adott nekik és miután egységes közösségként, nem mint földönfutó gyalogmenekültek, hanem egy egész város kelt útra a burcsellákon (bőgőshajó) , ezeket a jogokat továbbra is bírni akarták és ezt az aktuális uralkodók, Mátyás, Zsigmond, Ulászló az iratok tanúsága szerint meg is erősítették. Mindazonáltal, hogy ezekre a függőpecsétekkel ellátott és díszes kaligrafikus betűkkel megírt okmányokra újból és újból szükségük volt, az azt bizonyítja, hogy az akkori időknek is megvoltak azok az oligarchái akik minduntalan ilyenamolyan vám és harmincadfizetési kötelezettséggel léptek fel a szabad Keve polgáraival szemben. Mindezt a füzet szerzőjének, az ólatin nyelv kiváló ismerőjének, Dr Miskei Antalnak a  könyvbemutatón tartott cizellált előadásából, meg némely fordítások böngészéséből  tudtam meg. A múzeumban amúgy az állandó helytörténeti kiállítás mellet az I. Világháború Ráckevét érintő emlékeiből van kiállítás, rengeteg helybéli katonafotóval, emléktárggyal  (gyerekkoromban alig volt lakás ahonnan hiányzott az ágyúlövedék hüvelyéből készített cikornyás mintákkal díszített virágváza és egyéb hadifogolyrelikviák, most itt már múzeumi tárgy lett, ahogy lassan én is), elgondolkodtam rajta, hogy vajh ha a török elől menekülő szerb anyának megmutatta volna valaki a jövőt, hogy ivadékait tűzben pusztítja el a XX. század, mekkora kedvvel indult volna neki az amúgyis fájdalmas új haza keresésnek. Nagy szerencse, hogy nem látunk a jövőbe.

Más. Hiányzik a sebességi vitorlázás. A Mákvirággal való játék kellemes dolog, de szívesen szaladgálnék itt a helyi vizeken valami gyorsabbal. Nem tud valaki elfogadható áron egy eladó, uraságtól levetett  470-est?

 Tegnap még nyár volt, estére megjött az eső és a hideg, most legalábbis borongós ősz van, szégyenszemre visszavettem a jégergatyát. Ilyen időben mit lehet csinálni? A csajok bezzeg tudják!  Amikor reggel jöttem befelé a hajóról C ott táncolt, dorombolt a lábam alatt, kikövetelte a reggelit, majd visszafeküdt J tetejére aludni. Én még kínlódok egy darabig a PC-kkel.

Tegnap nagyjából befejeztem a rendcsinálást az udvaron. Eltűntek a farakások, minden bontott faanyagot amiben újrahasznosítás szempontjából nem láttam fantáziát kályhaajtó méretűre aprítottam és a tornácon elraktároztam. Nagy munka volt, unalmas és fárasztó, főleg, hogy semmi alkotás jellege nincs, viszont megvan a gyújtósnak való legalább egy télre.Aztán további, csupa nemszeretem dolgot csináltam. Régebben említettem, hogy J laptopja a zsanér hibája miatt eltört, ezért nem lehetett rendesen használni, na csináltam mindenféle ravasz vasdaraboból egy olyan külső kalodát ami összefogja, így ismét használható. SP arra autózott, kérdezte mit csinálok, mondom J laptopját hegesztem. Ismer, ezért még furcsán se nézett rám. J gépén még a windows  XP fut amit sajnos már nem frissít a cég, ráadásul az évek során piszokul belassult. Korábban megvettem az Avast Grime-Fighter szoftverjét amit erre a gépre telepítettem amiről most is írok. Gyanítottam, hogy csak egy gépre érvényes a vásárlást, de gondoltam azért megpróbálom. És úgy tűnik sikerült az ő gépére is installálni és működtetni. Vérszemet kaptam és a régi ugyancsak törött és összedrótozott ASUS laptopra is megpróbáltam letölteni, sikerült, de a vizsgálatot beindítani nem tudom, azt írja ki, hogy vagy  nem talál Windowst amivel együttműködhet, vagy le vannak tiltva a perifériák. Nem tudok ilyesmiről, amúgy ez a gép is működik de piszok lassú, alighanem ez a baja vele a Grime-Fighternek is. Meg kell mondjam utálok ilyesmivel foglalkozni, mert nem értek hozzá úgy ahogy kellene.

Most olyat teszek amit még soha. A Blog.hu többször ajánlotta, hogy tehetek hirdetéseket a naplómra, amivel még pénzt is kereshetek, de én mindig visszautasítottam, ez a napló hobbi és az is marad. Hüm. Miután leírtam az előző két mondatot eszembe jutott, hogy nem igaz. Most jut eszembe, egyszer hirdettem szegény Schneider Karcsi barátom eladó hajóját, aki élete nagy álmát volt kénytelen negyedkész állapotban árulni, szegény bele is betegedett és meg is halt azóta. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy a megvalósulatlan álmok ölték meg. Szóval most ismét kivételt teszek, felhívom az olvasók figyelmét két linkre, ha belenéztek meg fogjátok érteni miért.

Annyi fűrészport szívtam ma, hogy nem győzök orrot fújni. Aprítom a fákat. Nekiálltam annak a nagy kupacnak amibe azokat a gerendákat, deszkákat raktam, amik a ház faépület része alatt tartották a hajópadlót, mielőtt felszedtem és alábetonoztam volna az egészet. Most, hogy darabolom, látszik milyen rossz állapotban voltak, kisebb részt korhadtak, de nagyobb részt rovarkártevők által károsodtak. Meg nem mondom miféle cincér, vagy kopogóbogár (most meggogliztam, van olyan is, hogy "dacos kopogóbogár" jó név mi?), vagy szíjácsbogár volt aminek a lárvája ilyen mértékben elintézte a padlót tartó gerenda alapzatot, de ahogy belevágok a láncfűrésszel, csak úgy felhőzik kifelé a finom porrá rágott (vagy emésztett és kiürített? rejtély) fa, a fűrész meg csak rohan át a szilárdságát vesztett anyagon. Pedig kívülről sokszor teljesen egészségesnek látszik a faanyag. Szóval nagyon is jó ötlet volt, hogy gondolkodás nélkül (bár a hőszigetelés miatt tettem) azzal kezdtem, hogy rendbe raktam a padló alatti részt. Viszont a nap végén bekrepált az elektromos láncfűrészem, a hiba javíthatatlan, az a nagy fogaskerék ment tönkre (egy foga kitört) ami a láncot hajtja. Ez már egyszer megtörtént, akkor az eredeti gyárit egy danamidból készítettel (esztergálás marógépen fogazás) pótoltam, de még egyszer nem csinálok ilyet, már se esztergához, se marógéphez nincs hozzáférésem. Sok évig használtam, megszolgálta az árát, béke poraira. Van egy benzinmotoros láncfűrészem is, azzal fogom holnap felvágni a maradékot.

Egyre újabb és újabb virágok nyílnak ki a kertben.

Ha nem lenne elég ami magától terem, J még vesz hozzá a piacon.

C meg a legnagyobb koszban hempereg, hogy utána meg beosonjon és befeküdjön az ágyamba.

Tegnap színházban voltunk. Itt ugyan nincs "igazi" színház, de az Ács Károly művház időnként befogad produkciókat. idejét nem tudom mikor voltam utoljára színházban. Ez ment  https://www.youtube.com/watch?v=qLpArE2N4y0  Remek előadás volt

Mámmegint péntek van. Suhannak a hetek. Kicsit lazábban, de azért termelek. A kerti qpleráj felszámolás során azokat a farakásokat tüntetem el amik a különféle bontási munkák után maradtak. Most a Balabán csatorna partján volt kerítés korhadó (kivéve az akác oszlopok, na azok nem korhadnak el soha) maradékét aprítom láncfűrésszel téli tüzelővé és hordom be a tető alá. Sokat bénáztam ezzel a fűrészeléssel. A normál eljárás, hogy egy régi vas virágállvány a munkapad, J fogja a fát, én vágom. De egyrészt J nincs mindig kéznél, másrészt utálja, mert csupa fűrészpor lesz tőle. Két napja egyedül csináltam amikor ő Pesten volt, hát félkézzel láncfűrészelni utálatos dolog, ráadásul balesetveszélyes. 18-as karika ONTudjátok mi a hasonlóság a láncfűrész és a tangabugyi közt? Épp csak hozzáérsz és az ujjad a πcsában.{Bocs}) 18-as karika OFF. Nos megelégeltem a kínlódást és összehegesztettem a maradék himihumi vasakból egy fűrészbakot.A háttérben a fehér virágállvány amin idáig fűrészeltem. A végén rendkívül kényelmes volt a befejezés, mert volt segítségem, a szomszéd Flóra (22 éves orvostanhallgató) valamilyen okból hegeszteni akart tanulni és asszisztált nekem, tisztára mint a műtőben, adogatta a cájgokat, egészen úrias volt. Annyira jól tudtunk együttműködni, hogy délután még összeütöttünk neki a maradék bútorlapjaiból egy csirkekotló ládát, egész jól használta a fúrógépet (élő koponyát már fúrt, nagyon érdekes az "emberfúró", mesélte, hogy amikor átmegy a koponyacsonton magától leáll, szóval ha ügyetlen is a dolgozó akkor se tud lukat fúrni az agyvelőbe) szöget kalapácsot. Jó ezermester lehetne belőle, de most inkább Angliába megy kutatóorvos tanoncnak. Most azért henyélek itt, mert szemerkél kint az eső, de ha eláll folytatom a farakáskupactalanítást immáron új szerszámom a fűrészbak segítségével.

Más. Egyik kedves filmem a "Vissza a jövőbe" (Back to the future) Két napja néztem (sokadszorra) a második részt a TV-ben, a távoli jövőben 2015-ben játszódik ( a film 1985-ös), hát szinte semmi se úgy alakult mint amit a film "mára" jósol. Sehol a repülő autók, sehol "légdeszka" és egyéb csodák. Megtorpanni látszik a világ, van mennyiségi fejlődés, de minőségi szinte semmi. Mert az, hogy negyedére zsugorodik a telefon és hogy "okos" az nem forradalmi változás, mint ahogy az autó, akármennyit is változott, még mindig a földön gurul, akárcsak a gördeszka. Van egy rakás villanyfaló (és anélkül halott) kütyünk, de  az ember nem győzte le a gravitációt, leginkább a saját ostobaságával küzd pont ugyanúgy mint 2000 éve.

19:45 Aztán elállt az eső (májusi eső aranyat ér) és használatba vettem a fűrészbakot. Ha visszaemlékeztek, olyan bő  két hónappal ezelőtt elmélkedtünk azon, hogy vajh a part feltöltése a komposzttal betemetett fenyőágakkal jó ötlet e. Nos Ilyen lett a part.Nádas nőtt ki a feltöltött parton. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen lesz, de örülök neki, még sose volt saját nádasom. C cserkészi az idei kiskacsákat, de azoknak persze eszük ágában sincs megtenni neki azt a szívességet, hogy kijöjjenek a partra, anyjuk felügyelete mellett vidáman pedáloznak a csatorna viztükrén.

Régen írtam. De sok új nincsen. Bevallom kicsit lelazultam a nagy munka után, nem hajtok annyira ahogy szoktam. Volt három kemény nap. Kicsit nehéz róla beszélni. Ugye Amapola vitorlás hajónak épült, de eddig még sose jutottam el odáig, hogy felállítsam az árbocokat, összerakjam a "takelázst", ennek csak a tengeren lenne értelme, a keskeny Dunán nem lehet vitorlázni a nagyobbik Dunán meg pláne nem, ott erős  a sodrás. Ezért már tavaly kivittük a rudakat a kertbe bakokra, ott volt letakarva idáig. Ahogy a többi ilyenamolyan kupacot, most ezt a tárolót is felszámoltam és az árbocokat ketten J-vel, az összes többi rudat (bummok, gaffok, orrsudár, árbocsudár,) meg egyedül felfüggesztettem a tornác mennyezete alá. Nem volt egyszerű. 

Tegnapelőtt megszüntettem az udvaron a letakart farakást és az egész maradék téli tüzelőt behordtam az új fedél alá. Már volt aki kritizálta, hogy a szép tornácot elrondítom a tüzelővel, de hát ez a feladata, ez volt a legfontosabb szempont amiért épült. Az az indiai mese jut az eszembe, amikor egy maharadzsának meghalt az imádott ifjú felesége. Elhatározta, hogy csodálatos mauzóleumot  építtet neki. A holttestet egy szarkofágba helyezték és elkezdtek köré építeni egy valóságos palotát. A csipkefinom kőfaragásokkal díszített oszlopcsarnokot drágakövek ékesítették, a rádzsa ebbe ölte bele minden vagyonát, évtizedekig csak ez érdekelte, közben megőszült, teste fonnyadásnak indult, de öregségére készen lett a remekmű, aminek messze földről a csodájára jártak. Amikor elégedetten végignézett a pompás alkotáson, megakadt a szeme az egyszerű szarkofágon és így szólt : "Ezt... ezt meg dobjátok ki innen!".

Valaki kérte, hogy legyen még kép a tornácról, akkor most utoljára bemutatom immáron elkészülve. (Na jó a lábazat burkolása még hátra van, de az a funkcionalitást nem befolyásolja, alighanem a jövő tavasz feladata lesz.)

Bealkonyult amire végeztem a bepakolással, piszokul elfáradtam, elhatároztam, hogy másnap, május 1-én egész nap csak henyélni fogok.

Így is történt. Majális volt kis költséggel és szerény résztvétellel, nem voltak szónoklatok, olyan helyi esemény volt amit saját magunknak rendeztünk. Igaz Zoli az alpolgármester kezdeményezte, de hát ő is csak egy szomszéd innen tőlünk a negyedik házból.

Ki ki vitte amit sütött, aki nagyon közel lakott az adta az asztalt, padot. Aztán megjelent a helyi harmonikás egyesület igazi retro szerelésben, úttörőnyakkendőben és olyan 350-es Csepel teherautón (és oldalkocsis Pannónia kísérettel), amit gyerekkoromban apám vezetett és a nyári szünetben néha elvitt magával a rövidebb utakra, pl többször jártunk Lábatlanban a cementgyárban.

 Félfüllel hallottam, hogy valaki húzta a száját a piros úttörőnyakkendők láttán, azt mondták korábban Fideszfan volt, most meg Jobbikos, szerintem meg semmi baj sincs ezzel, balhé az egész. Amikor megindult a teherautó a harmonika zenekarral, a dobos vad dobpergésbe kezdett és a fiúk rázendítettek a "Vörös zászló leng lengeti a szél" kezdetű nótára. Kérdeztem is a Zolit, nem lesz e ebből baj egy Fideszes vezetésű városban, de a válasz látható a csoportképen az arcokon.

 Aztán csak pihentem egész nap, sőt jobbára a mai délelőttön is, mert esett az eső, igaz most a fedett tornácon tudtam már  a rendcsinálás jegyében mindenféle díb-dáb maradék deszkákat tűzifának felfűrészelni. Délután J-vel láncfűrészeltük a kivágott fenyő törzsdarabjait, szeretném az udvaron a rendetlenséget megszüntetni.

Tegnap délutánra bejött a tízes idő. Egész éjjel dülöngélt a hajó, döngtek a hullámok az oldalán, tiszta északi volt, keresztbe kapta a hajó a szelet és a hullámokat amik, miután így a Duna hosszirányából hajtotta őket a szél, egész szépen megnövekedtek.  Reggel is tartott még a vihar, mondta a meteorológia, hogy Balatonon majdnem 140 km/órás szelet mértek, hát itt se volt sokkal kevesebb. Nem nagyon aggódtam a friss zsindelyezésért, végülis mindent megtettem, minden hódfarkat külön leragasztottam, de azért amint kimentem a partra persze azonnal ránéztem a tetőre, továbbra is hibátlan. Ha ez a szél nem tett benne kárt így frissen, akkor már nem kell későbbi viharkártól tartanom, pláne ha a nyári nap összesüti a bitumenes pikkelyeket. Megszüntettem a kerti munkaasztalt és betelepítettem a tornácra, a zártszelvény alapra (ajándékba kaptam a Rácz Józsitól, "lánykorában" egy fagylaltos hűtőláda borítását tartotta) szabtam az ideiglenes deszkák helyett végleges asztallapot, lesz rajta egy kis forgatható satu, a sok időjárási viszontagság után felüdülés lesz itt a fedél alatt dolgozni. A maradék tűzifát elkezdtem behordani a tornác végébe, ezzel vége az állandó tüzelő ki-be takargatásnak a kertben. Meg kell mondjam nagyon jó érzés betelepedni a kész alkotásba, gyönyörködni benne, hogy milyen jól sikerült és besöpörni a látogatók elismeréseit. Most visszanéztem a naplóban, 50 nap alatt építettem meg, az alapárok betonozásának egy napját kivéve teljesen egyedül, azt hiszem nem rossz teljesítmény egy öregembertől.

Kész a tető, megjött az eső! Teljesen rendben van a dolog, minden működik.Szélvihar tépázza a fákat, a hajó ringatódzik a hullámokon, de a ház déli  frontját immáron védi az új alkotás, mégcsak a szerszámokat se kellett sietve elpakolni, nem ázik lucskosra a lábtörlő, kikötőkötelek leellenőrizve, béke van és nyugalom, eső, vihar ellenére.

Nyugalom... Orbán megszólalt. Most épp a halálbüntetés visszaállításán kommunikálkodik. Egy jogásznak pontosan tudnia kéne, hogy aláírtunk mindenféle papírokat, amikor bekéredzkedtünk az EUba, hogy olyan nálunk nincs és nem is lesz. Tudja is ő azt jól, bár az, hogy jogász, az olyan mint amikor Kádárnak az volt írva a szavazólapjára, hogy "munkás", de hát ehhez nem kell jogásznak lenni.  De amióta kikaptak Tapolcán a Jobbiktól azóta nem Gyurcsány a főmumus. Ez a fociban szocializálódott  agresszív kismalac csak a harcnak él, képtelen másra gondolni, mint a hatalmi csatározásra. A Jobbik elkezdte kihúzni alóla a lopásaik (netán kontraproduktív kormányzásuk) miatt csalódott szavazóikat, rámennek a Jobbik radikális szűkagyúinak populista szemfényvesztegetésére, most éppen a halálbüntetés mézesmadzagjával. Amúgy senki nincs szívből ellene, magam is felcsattanok néha látva egy-egy gazfickót (rendőrségi szóhasználattal "úriember") aki bestiálisan gyilkolt semmiért, hogy ennek igazán kár élve maradnia. De ez csak a bennünk élő állat, vagy még rosszabb, állat nem öl elvből, csak szükségből. Életet elvenni nem lehet ember joga. Azon kívül, hogy a bosszút szolgálja tényleges értelme nincs, a bűnöző nem úgy mérlegel, hogy " nem ölök mert halálra ítélnek, de ha csak életfogytiglanra akkor ölök". A bűnöző vagy nem mérlegel semmit, mert csak a zsákmány érdekli bármi áron, vagy úgy, hogy "úgyse kapnak el". És akkor még nem említettem azt, hogy létezhet téves ítélet is, amit a kivégzés után elég nehéz kijavítani. Szóval a halálbüntetés visszahozásának emlegetése ugyanolyan kommunikációs maszlag mint a többi, aminek a Fidesz a hatalmát köszönheti( egymillió munkahely, 7 % gazdasági növekedés, erős forint, söralátéten elférő adóbevallás, államadósság csökkentése, bla bla bla), ezen az úton nyomulnak tovább. De még abban is bénák, amiben idáig erősek voltak, a kommunikáció. Felcsút gyöngyszemének teljesen elhomályosította a térlátását a tapolcai saller. Itt van pl az Illatos úti szennytemető.(  http://www.hir24.hu/belfold/2015/04/15/brutalis-kornyezetszennyezes-az-illatos-uton/ ) Senki nem akadt aki Orbán körében felhívta volna a főnök figyelmét (nem merte?) a vegyi katasztrófában rejlő kommunikációs lehetőségekre. Miközben 25 milliárdot(!!!) készülnek elpacsizni a saját kommunikációjukra (http://fn.hir24.hu/gazdasag/2015/04/27/25-milliard-megy-kormanyzati-kommunikaciora/) ebből nem jut 2-3 milliárd ennek a tényleges veszélynek az elhárítására. Orbán annakidején gumicsizmát húzott és kiállt a gátra az árvíz elleni védekezést műmájerkedni és a hívei beszopták, hogy azért nem öntött ki a Duna mert a vezér személyesen irányította nagy szaktudásával a vízmérnököket. Most nem esett le senkinek, hogy ezt a vegyi katasztrófaveszélyt bagatellizálás helyett 1. még jobban fel kéne fújni,2. ezzel kihúzva a szőnyeget a libsi 444 alól amelyik az egészet előrángatta, 3. miután már régen érik a dolog, a szocik nyakába varrni (mint mindent),4. majd rázuhanni nagy erőkkel, felszámolni (igaz ezen nem lehet annyit keresni, mint pár kamu tanácsadói szerződésen, itt valóban tenni kell valamit a veszélyes vegyi anyagokkal),5. mindeközben naponta mutogatni a híradóban Orbánt talpig vegyvédelmi ruhában, homlokára fickósan feltolt gázálarccal, amint vezényli a mentesítést. Minden nyanya alatt benedvesedne a fotel aki csak nézi. Többet hozna a Fidesz kampánykonyhájára, mint akárhány jobbikotnácizás, libsi-szocialázás. De mondom, ahogy Jókai írta valahol "szénégetőnek tőkén a szeme", ha valaki belevadult a harcba észre se veszi a csatamezőt szegélyező  szexuálisan kiéhezett fehérnépet.

Hát ha (ahogy eredetileg terveztem), április 4-re nem is, de május elsejére átadom a projektet. (Hogy kinek? Hát nekem.) Ma ebédre kész lettem a tetővel. Délután az esőcsatornát forrasztottam, holnap az is fent lesz, már csak a maradék tűzifa behordása és a takarítás, rendcsinálás van hátra.

Közben virágeső hullott reám ahogy a Korda Gyuri bácsi énekli ( https://www.youtube.com/watch?v=lhiVY0LBxEw ), merthogy a cseresznyefa felettem minden fuvallatnál szirmok százait hullatta tar fejemre. Tombol a tavasz, az almafák is virágba borultak.

Galambok viaskodnak választottjuk kegyeiért.

És általában mindenfelé virágok nyílnak.

Juhé! mai ajánlatom. https://www.youtube.com/watch?v=dnr1R4ULRTY

Ma felraktam a zsindelyek bő harmadát. Igaz gyakorlatilag világosodástól sötétedésig dolgoztam. Ezt a fajta tetőt a nap "érleli" meg, az intenzív napsütés összeolvasztja a zsindelyeken lévő (az alanti képen is jól látszó) kátrány pacnikat. Miután még messze van a nyári hőség kénytelen vagyok extra ragasztást alkalmazni, minden elemet leragasztok az alatta fekvőhöz mert ha visszajön az a viharos idő ami az elmúlt hetekben volt, leszedi a tetőről a héjalást. Láttam ilyet, a balatoni szomszédom megcsináltatta a háztetejét a profikkal, aztán jött egy vihar és egyrésze a zsindelyeknek a kertemben kötött ki. Én túl amatőr vagyok ahhoz, hogy ilyet megkockáztassak.

C-nek persze mindent ellenőriznie kell, rettenetesen érdekli minden amit csinálok. Amikor a tetőt ácsoltam, a gerendákon egyensúlyozva is sikerült rálépnem, mert észre se vettem, hogy felmászott utánam a létrán és különös tehetsége van hozzá, hogy a szó szoros értelmében láb alatt legyen. Én sem mozgok túl rosszul a tetőn, de ahogy ez közlekedik, a testhosszúságának a négyszeresét helyből átugorva a tetőről a cseresznyefára, majd onnan vissza, az figyelemreméltó. A mozgásának puhasága, könnyed ritmusa, lendülete, azt kell mondjam eleganciája, bámulatos. Láttam zsákmányolni, hát nagy szerencse, hogy nem tízszer ekkora, mert ember nem maradna élve, így is ha rájön a játszhatnék megtámadja J-t (érdekes engem nem) és jókorát harap belé. Persze tudjuk hogy nem komoly a dolog, ha amúgy "igazából" harapna folyna a vér is, tűhegyesek a fogai és a a karmai de így is fájdalmas egy ilyen játéktámadás. Néha felveszem a kesztyűt ( a szó szoros értelmében, mert anélkül a fogak és karmok hamar vérző sebeket okoznának) és kicsit megmancsolom, veszi a lapot támad, védekezik, aztán,egy idő után tapasztalva, hogy én vagyok az erősebb megsértődik és elmentében bosszúból jól beleharap J lábába.

A nap végén elégedetten szemlélem a haladást.

Kész a nyugati homlokzat.

In memoriam Deni.

Aki olvassa a kommenteket már tudja, a Kisember írta tegnap, hogy Deni kutya nincs többé. Szerettük és ő is szeretett bennünket, most szomorkodunk. 

Ma a tornác tetőn dolgoztam, óvatosan kell lépkedni, mert a nem túl ferde tetőn ugyan teli talppal meg lehet állni, de ha csak egy kis fűrészpor van valahol csúszik mint a fene és nincs mibe megkapaszkodni. Rövid tépelődés után a tetőre fektettem egy alumínium létrát és mindig oda szorítóztam ahol éppen dogozni kellett. Így persze lassabban haladtam, de biztonságban. Beütöttem vagy 200 szöget, az OSB lapokat, amiket idáig csak néhány szöggel rögzítettem, rendesen felszögeltem a szarufákra.

J pogácsát sütött , két kiló lisztből kb 450 darabot.

Mindent visszavonok! Mármint ami a szerencsémet illeti. Kegyes volt hozzám az "Öreg". A péntek esti eső után, mind tegnap, mind ma teljesen alkalmas idő volt. Igaz hideg, meg szeles, de ha nem esik az eső nekem már jó. Haladtam is szépen.

Cserbenhagyott a szerencsém. Délelőtt még tartott a szép idő,

Egész más dolog úgy dolgozni odakint, hogy süt a nap, trilláznak a fülemülék és virágzik a cseresznyefa felettem.

Az embert átjárja a természetből áradó energia.

Elértem az oszlopsor végére. Itt ugrik (majd ) a majom a vízbe, megnehezedik a munka, mert a végét le kell kontyolni, hogy illeszkedjen a ház nyugati nyeregtetejének síkjához. Pillanatnyilag nem tudom hogy fogom összehozni, csak nagy vonalakban voltak elképzeléseim amikor kitaláltam, hogy néz majd ki, de majd adja magát a feladat.

Na. Mindjárt meglendul a munka a ha három napig jó idő van!

Hát nem illik blogban szitkozódni, de olyanokat mondtam... de olyanokat, hogy még A...!( "Kendé bizony az árnyéka, mert olyat mondok, hogy még a..." megvan?) Ugye azt mondta a meteorológia, hogy mától aztán...! Na kivonultam szerszámokkal, gépekkel, jó, borult volt az ég, de én "tudtam" hogy mindjárt kisüt a nap, hisz megjósolták a szakemberek. Na belebonyolódtam a további oszlopok megmunkálásába, beállításába, erre elkezdett esni az eső. Az a jó kis áztató csendes, ami leginkább a tegnapi betonnak jó, nem kell locsolni. Nekem ácsmunkához pont nem való. Takarás, elpakolás. most lefekszem aludni és csak akkor kelek fel ha VALÓBAN süt a nap!!

Ahhoz képest, hogy hideg volt, meg folyamatosan ijedeztem a felhőktől, egész hatékonyan tudtam tegnap és ma is dolgozni. Azzal a problémával kellett megkűzdjek, hogy ellentétben a ház téglával falazott részével, a faház lambériával burkolt padlás homlokzatán nem volt mihez rögzítsem a tornác tető tartógerendáját. Kénytelen voltam megbontani a lambériát és a kb. 10 cm-el mögötte lévő mennyezeti tartógerendákra mindenféle kacifántos konzolokat kitalálni,

Haladok, haladok. Van "segítségem" is. Amint felállítok egy létrát C már ott van a tetején.

Gondosan ellenőriz mindent, csak a "hátramenettel" van gond, a gerendán nem lehet megfordulni.

Le kéne jönni valahogy.

J már tiszta ideg, hogy "az a szegény macska még leesik". Látjátok azokat a félelmetes karmokat? A gyöszsös kis kölyökmacskából (J aki örökké aggódik az állatokért kivéve értem, szomorkodott, hogy milyen aprócska és egyáltalán nem akar növekedni) méteres csupaizom ragadozóvá fejlődött. Tegnap erre járt egy szomszéd, három befogadott kutyát sétáltatott, a legnagyobb volt közülük olyan háromkilós, mindjárt cserkészni kezdte őket, gyorsan eltereltük egymástó a  jószágokat, nehogy megtámadja az arasznyi legkisebbet.

Boldogult anyám azt mondaná "böjti szelek". De én nem emlékszem, hogy ilyen sokáig fújtak volna ilyen erővel. Lassan egy hete viharos erővel fúj. Időnként mintha megalmulna, mint tegnap reggel, de este olyan erővel (és esővel) támadt fel, hogy bár mérni nem tudom, de megesküszöm, hogy voltak benne százas löketek. Reggel ébredve észleltem, hogy a head ajtaja ( merőleges a hajó hossztengelyére) magától csukódik, ami azt jelenti, hogy az orr felült a fenékre, a hajó kimozdult stabil úszás (even keel) helyzetéből, hátrafele lejt a deck. Aggódni kezdtem, hogy mégiscsak elszántott a két farhorgony, de amikor a reggeli pipere, öltözködés után kitópáltam a deckre, megnyugodva láttam, hogy megint elengedtek vagy 30 centi vizet a Dunából, ezért ült fel Amapola orrocskája a fenékre. Valamelyest csökkent a szél, de én már nem bízom benne és joggal, mert most három órával az ébredés után kinézve immár a házból az ablakon, látom a szomszéd karikára hajló tujáit lengedezni, szóval ma se lesz szélcsend, de legalább az eső elállt. Tegnap kályhát, füstcsövet kormoztam a hajón, meg kínomban, hogy nem tudom a tornác ácsmunkáját folytatni a szél miatt, a terepet rendeztem hátra a kertbe kijárni, most, hogy az ösvény nagyrészét elvettem a tornáccal. Ez nagyon kényes munka, mert J kegyetlenül odafigyel, hogy nem sértem e meg a medvehagymák életterét, jaj nekem ha egy szál is le lesz taposva.

J reggel kijelentette, hogy vagy én megyek a piacra, vagy ő, de akkor nem lesz aki főzzön itthon. Ha az embernek így megmagyaráznak valamit akkor egyből megérti. Amikor a piacra bicikliztem még szép idő volt, amikor visszafelé jöttem már majd lefújt a szél a kerékpáról és jöttek a fekete felhők is. Délután kisütött a nap, nekiálltam a tornác elkészült fadúcait lazúrozni, meg is bántam, mert létrát döntött festékes edényt borított a vihar, azért befejeztem, de többet nem csinálok ilyet, ebben az időben gyakorlatilag semmit nem lehet odakint csinálni.

Bolond egy nap volt. Reggel még csak kinézett valahogy az idő, J kitalálta, hogy menjünk bevásárolni. Amíg ő készülődött beolajoztam a bringája váltóját, láncát, aztán elindultunk. De megártott a karbantartás, a kenőanyag kihozta a hátsó kerék kotyogását, láttam én, de mondom nem veszek elő most szerszámokat utánahúzni a kónuszt (a bringához minden kulcsnyílás méret "normálatlan" és csak spéci lapos kulcsokkal lehet odaférni), kint vannak a hajón, menjünk, ha eddig jó volt így jó lesz most is, aztán ha hazajöttünk megszerelem. De J elkezdett ijedezni menet közben, hogy szétesik alatta a jármű, így visszafordultunk szerelni. Hamár, akkor kereket is kellett fújni, persze a pumpa szelepe nem passzol a kerékével, autósszelep, benzinkúton fújtam utoljára. Kompresszor a hajón van a búvárkodáshoz, dilemma, a bringát bevinni a hajóra vagy a kompresszort kihozni a partra, végülis az elsőt választottam. Na így aztán jó későn indultunk neki ismét a bevásárlásnak. Ja, közben eleredt az eső, J be is pánikolt, hogy akkor most ilyen időben induljunk e neki, de én nem haboztam és jó döntés volt, mert hamarosan el is állt az eső. Megjártuk a Pennyt meg a hentes üzletet, J visszafelé még a Liedlbe is megpakolta a kormánykosarát amíg én hazatekertem a megpúpozott utánfutóval, de holnap még piacra is kötelező lesz menni, ez a Húsvét már csak ilyen. Na délután nekiálltam a tornác gerendáit csiszolgatni ahol a felsőmaróval kicifráztam az éleket, ez viszont már nem volt jó döntés, mert hát nem elkezdett zuhogni az eső?! Vacsorára meg olyan északnyugati vihar váltotta fel a délelőtti mérsékelt dél-délnugati brízt, hogy be kellett csukni s zsalugátereket, nehogy leszakadjanak. Bevallom a hátam közepébe se kívánom ezt az időt kint a vízen, még így a biztonságos parthoz kötve se kellemes a hajón a decken, csak a jól fűtött szalonban jó hallgatni ahogy fütyürészik odakint. Az ember változik. Valaha (főleg egyesületi hajókon ahol ha szakadt a vitorla nem a saját zsebemet terhelte) kifejezetten szerettem a viharos szeleket, de most undorodva gondolok rá amikor a levegő megtelik a szél félelmetes zúgásával, az esőcseppek vágják az ember arcát és a kéz rádermed a kötelekre. Emlékszem egyszer volt egy Mahart vitorlás túra, ahol a cég fiataljait vitorláztattuk a Balaton körül egy hétig, minden nap másik kikötőben éjszakázva. Akkor még nagyobb volt a szabadság a Balatonon, akárhol lehetett sátrazni, mi kormányosok a hajón aludtunk, a vendégek meg sátorban. Bejött Szigligeten egy kemény viharos idő, második nap dekkolt a nép a sátrakban, halálra unta magát mindenki. Én a Magellán nevű Dragont vittem és kijelentettem, hogy ez nem sátorban ücsörgő tábor, hanem vitorlás tábor, aki velem van jön kifelé a vízre, vitorlázunk. Ötletem nem aratott nagy sikert, de becsületből jött velem B Mari kolléganőm a férjével, hárman bőven elegen voltunk a Dragonra. Marit már az előző napokban oktatgattam kormányozni, amikor kint voltunk és már száguldott a hajó rendesen deckvízzel, én már nem emlékszem rá, de M sok év után amikor találkoztunk visszaidézte a számára emlékezetes eseményt, azt mondta teljesen megváltoztam, rá se ismert az addig visszahúzódó csendes fiatalemberre, esküszik rá, hogy hangosan énekeltem bele a spriccelő szélbe. A történet úgy folytatódott, hogy átadtam M-nak a kormányt, had élvezze a rohanást a kormányrúdon a kezében, ő át is vette és  ült leeben összegubódzkodva, szeme a fock első élén ahogy tanítottam. Egy idő után megkérdeztem( hadd lelkesedjen egy kicsit), "Na, hogy tetszik?". Mire a válasz: "Vili, nagyon jó, de most már vedd át, mert beszarok úgy félek!". Aztán nemsokára  egy szál grósszal tértünk vissza,  mert egyszercsak keresztben szétreccsent a génua. Na ennyit az erős szelekről.

Ellógtam a  napot. Reggel esett az eső, arra ébredtem, hogy verik az esőcseppek a fejem felett a decket. Hol eleredt, hol elállt, szóval nem az az idő volt amikor folytathattam volna a kinti munkát. Szerencsére tegnap sikerült végre összerakni az első négy oszlopot az andráskeresztekkel, végre van látszata a munkámnak, mert idáig csak előregyártottam, próbáltam, visszaszedtem, újra próbáltam, igazítottam, befaragtam, megint próbáltam, alakítottam a gerendákat. De így volt a jó, most ami a végleges helyén áll azzal meg vagyok elégedve, minden vízszintes és függőleges  úgy áll ahogy kell. Ez a két kép ma készült este az esőben.

Hú de randa idő lett! Tegnap kénytelen voltam abbahagyni odakint a munkát, csak a már előkészített 5m-es gerendát csavaroztam fel a homlokzatra aztán visszavonultam "összes termeinkbe", a kezem ráfagyott a szerszámra, viharos széllel jött be a lehűlés, majd lefújt a magas létráról, a hajóra menve meg egészen rá kellett dőlni a "levegőre". Tarajos hullámokat kergetett az északnyugati, még reggel is cibálta a hajó a köteleket, alig enyhült éjszaka. Ilyenkor az szokott lenni tapasztalatom szerint, hogy amint kisüt a nap még jobban beleerősödik a szél, nem tudom miért. Szóval vagy leáll késő délutánra és akkor vége, vagy jön a Balatonról ismerős (bár sok éven át valamiért nem tapasztalható) "3 napos északi", ami csak harmadnap délutánra csillapodik. Viszont holnap hajnaltól nyári az időszámítás, szegény dolgozók kelhetnek egy órával korábban. Engem nem érint a dolog én így is világossal ébredek, függetlenül attól, hogy hány óra van.

17:20 Ahogy mondtam, amint kivilágosodott ismét beerősödött a szél. Délelőtt ismét a már korábban is javítgatott porszívókat javítottam, kettő is van, az egyikben egy ETA 7400-asban (jó régi NDK gép) megadta magát a fordulatszámszabályzó elektronikus egység, egyelőre kiszereltem és rövidrezártam a bemenetet, most folyamatos maximális fordulaton működik, majd megpróbálom feltérképezni a NYÁK lapot, talán megtalálom a hibát. A másiknak, az egy újabb, olyan 10-12 éves cucc,  amiben a múltkor szénkefét cseréltem, csak annyi volt a hibája, hogy lecsúszott valahogy a saru az egyik hozzávezetésről. Délután a Balabán csatorna partján gereblyéztem a sok odatalicskázott földet, egész rendezett formája kezd lenni a partnak. Aztán aprítottam egy kevés gyújtóst a hajóra mert kifogytam, majd kifúrtam a tornác jövendőbeli torokgerendájának rögzítő csavar furatát abba a falra csavarozott szögvas tartóba amit pár napja szereltem fel, de 5 óra felé megelégeltem a kintlétet, ahogy öregszem egyre kevésbé bírom a szelet valahogy, emlékszem apám is utálta, mindig megfájdult tőle a füle. Szóval piszmogással telt a nap semmi igazi "termelés" így megy ez ha rossz az idő.

Ácsolok ácsolok, az eső meg rámcsorog. Ma egész nap stresszeltek a felhők, hol kisütött, hol beborult, hol futó záporocska permetezett, nylon alól szólt a rádió, szedtem, raktam a szerszámokat gépeket, jó macerás így dolgozni. A déli falon fut majd végig egy 10 x 10 cm-es gerenda, arról indul a féltető, azt fúrtam fel, kezdtem dűbelezni. J meg kertészkedik, sikerült kigereblyéznie az avar alól egy szegény téli álmot alvó sünikét, de nem vette zokon a jószág a dolgot, visszatakarva békésen aludt tovább.

 Megállapítom, hogy az ácsmunka a kőműveshez képest PHD fokozat. Bár manapság már nem csinálnak olyan szerkezeteket mint 100 éve, mindent szögelnek (valaki, talán Makovecz úgy mondta "dunaújvárosi kötés"), maximum csavaroznak. Amikor a balatoni házat építettem a famunkát egy 90 éves ház bontott anyagából csináltam. Abban minden csapolva volt a fedélszékben (már a szó is gyönyörű, "fedélszék"), tehát minden csomópont összefaragva, csapolva keményfa csapokkal, beszámozva az összeszereléshez római számokkal (azt jól lehet vésővel szekercével beütni a fába), meg is hagytam párat a látszó szerkezet felületén és  ránézve mindig nagy tisztelettel gondoltam a mesterre, aki már rég elporladt, de a keze munkája még látszik. Szóval én most faragok. Nem mindenütt, van ahol a csavar legalább olyan jó mint ha összefaragnám, szóval hülye azért nem vagyok, de nem csinálok olyat mint a mostani ácsok, hogy szöget nemcsak nyírásra, hanem húzás igénybevételre is használnak minden további nélkül.  És persze keményfa csapokat se használok. Van egy saját "szabadalmam" a gerendákat bordás betonacéllal csapolom össze. A betonacél magmérete a névleges átmérő, a borda azon felül van. http://www.timarvasker.hu/betonacel/k  Tehát a 12-es betonacélnak 12-es kukacfúróval ( nem tudom mi az igazi neve én így hívom, remek szerszám) előfúrok, összeszorítom a két gerendát és beütöm a bordázott vasat, ez úgy beleszorul, hogy soha többé nem lehet kihúzni, vigyázni kell mert amit egyszer így összeraktam többé nem lehet szétszedni.

Na mindjárt több kedvem van az ácsmunkához mint a betonozáshoz.

Tegnap a nap végére elteregettem a murvát a térdfal és járda közé,