Megállapítom, hogy az ácsmunka a kőműveshez képest PHD fokozat. Bár manapság már nem csinálnak olyan szerkezeteket mint 100 éve, mindent szögelnek (valaki, talán Makovecz úgy mondta "dunaújvárosi kötés"), maximum csavaroznak. Amikor a balatoni házat építettem a famunkát egy 90 éves ház bontott anyagából csináltam. Abban minden csapolva volt a fedélszékben (már a szó is gyönyörű, "fedélszék"), tehát minden csomópont összefaragva, csapolva keményfa csapokkal, beszámozva az összeszereléshez római számokkal (azt jól lehet vésővel szekercével beütni a fába), meg is hagytam párat a látszó szerkezet felületén és ránézve mindig nagy tisztelettel gondoltam a mesterre, aki már rég elporladt, de a keze munkája még látszik. Szóval én most faragok. Nem mindenütt, van ahol a csavar legalább olyan jó mint ha összefaragnám, szóval hülye azért nem vagyok, de nem csinálok olyat mint a mostani ácsok, hogy szöget nemcsak nyírásra, hanem húzás igénybevételre is használnak minden további nélkül. És persze keményfa csapokat se használok. Van egy saját "szabadalmam" a gerendákat bordás betonacéllal csapolom össze. A betonacél magmérete a névleges átmérő, a borda azon felül van. http://www.timarvasker.hu/betonacel/k Tehát a 12-es betonacélnak 12-es kukacfúróval ( nem tudom mi az igazi neve én így hívom, remek szerszám) előfúrok, összeszorítom a két gerendát és beütöm a bordázott vasat, ez úgy beleszorul, hogy soha többé nem lehet kihúzni, vigyázni kell mert amit egyszer így összeraktam többé nem lehet szétszedni.
Szóval kicsit pepecselek, egy profi már rég összecsapta volna jó nagy szögekkel a dolgot, de ez egyrészt szebb, másrészt jobb, harmadrészt meg kifejezetten élvezem az "alkotást". Persze már nem vésővel faragok mint a régiek, hanem felsőmaróval, mint említettem a hagyományhűségnek is vannak határai.
Ma is jól elfáradtam estére, itt éppen "TV-t nézünk" C-vel.
Búcsúzóul a tegnapi naplemente.