Egész más dolog úgy dolgozni odakint, hogy süt a nap, trilláznak a fülemülék és virágzik a cseresznyefa felettem.
Az embert átjárja a természetből áradó energia.
No szükség is volt rá, mert ezekkel a csomópontokkal, meg a hozzá tartozó szarufákkal megkínlódtam.Ahogy korábban tartottam is tőle, nem volt egyszerű, minden gerenda különféle szögekben csatlakozik egymáshoz,
se kimérni, se kiszerkeszteni nem lehet két teljes napom ment rá amíg összehoztam, ráadásul a leghosszabb szarufát toldani is kellett, mert nem volt elég hosszú az anyag. Itt egyaránt kellett szabni, varrni vasat és fát, sikítózás, hegesztés a létra tetején állva billegve, bár vassal még így is könnyebb dolgozni, a fát sajnos nem lehet hegeszteni, pedig milyen jó lenne mondjuk hurkapálcikával az elektródafogóban.
De a nehezén túlvagyok, megvan a teljes tető kontúr, a meglévő háztető hajlásszögét követő kontyolással, ide már csak négy rövid szarufát kell beszabni, mindent összecsavarozni, betonacél tüskékkel megtűzni, de ez már gyerekjáték, a héten ha az időjárás is kedvez kész lehetek az egésszel. Az ereszvonal esését a 10 m-es déli, meg a 2 m-es keleti oldalon ahol az esőcsatorna kifolyója lesz, ilyen egyszerű schlaugvízmércével lőttem be.
A nyugati és a déli végek közt adtam a 12m-es csatornának 2 cm esést.