Hajónapló

Reggel miközben a szántóföldi ösvényen ballagtam  Sz-el (mondjuk csak én ballagok, ő rohan az izgalmas illatok után) távoli gajdácsolásra figyeltem fel. A hangot  közeledő vonuló madarak okozták, százas csapatok követték egymást több bekezdésű V alakban magasan húztak át keletről nyugatra, aztán kisvártatva nyugatról keleti irányba. Hogy honnan mentek hová, nem tudom. Kicsit googliztam mik lehetnek, a különféle ludak ilyenkorra már valahol messze délen vannak, ezek alighanem darvak lehettek. Szépek ahogy messze a magasban hangoskodnak a kristálytiszta levegőégben sebesen megjelenve, majd eltűnve a horizonton. ( hogy miért is gondolom őket szépnek, igazából nem tudnám megmondani csak megragad a természet mutatványa)  De miért mennek hol keletről nyugatnak, hol meg nyugatról keletnek?  Rejtélyes dolgok ezek, ahogy az egész természet. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a világ az amivel naponta találkozik, pláne amit a TV-ben mutatnak neki. Vajh ezek a hosszúnyakú széles szárnyfesztávú madarak miért teszik azt amit éppen tesznek? Pihenőhelyet keresnek vonultukban? Melyikük dönt hol szállnak le? Nyilván az a vezér aki a V csúcsán evez. Vajon váltják egymást? Egyszer a Vörös tengeren hajózva gólyacsapattal találkoztunk, ami keresztben szelte át a vizet, tartott az Arab félsziget felől Afrikába. Az eleje, nyilván az erősek, magasan szárnyalt, ahogy távolodott a V alakzat a vezértől egyre alacsonyabban repültek, a vége a szárnyával a vizet verdeste. Amikor beleértek, kicsit elemelkedtek, majd újra vizet fogtak. Szomorúan néztem őket, aligha éri el a végén haladó néhány tucat a túlpartot, ráadásul onnan még át kell röpülni a sivatagot. Szerencsére a ma látott madarak nem tűntek kimerültnek. Akármik is voltak és akárhonnan mentek akárhová, jó utat kívánok nekik. Az itthonmaradóknak meg készül az új, a réginél sokkal nagyobb és minden technikával felszerelt madáretető. Csak most megint le kellett állnom az önként vállalt hétvégi zajongástilalom miatt. (Ebbe a harmonika nem tartozik bele, nyomom keményen, bár nem tudom más hogy bírja a többórás gyakorlatokat, én tegnap két órát gyakoroltam egy 10 perces szünettel, olyan fáradtan estem be utána az ágyba, mintha matekpéldákat kellett volna megoldanom órákon át, szinte még el se oltottam a lámpát már aludtam. Pedig  egy mester azt mondja a neten, hogy napi 4 óra a minimum.)

Régen mutattam mit nézegetünk délutánonként.Nem tudom ki hogy van vele, de én nem tudom megunni.Kicsit megenyhült az idő, úgy, hogy gyorsan nekiálltam az új madáretető folytatásának. Lesz benne egy kis, szokásostól eltérő megoldás, egy központi garatot kell feltölteni napraforgómaggal (általában ezt kapják a kosztosok, meg néha diót, ha kukacos) és a madarak saját maguknak terítik az etetőplaccra, nem kell folyamatosan felügyelni az etetőt, hogy netán túl sok van a tálcán és csak szórják szerte, vagy éppenhogy elfogyott a táplálék és csak a maghéjak halmozódnak, a madarak meg éheznek. Takarítani persze kell, de sokkal egyszerűbb az üzemeltetése. Az ötlet nem a sajátom, a netről puskáztam, de a legfontosabb tudomány nem kitalálni mindent, hanem a már kitaláltak közül megtalálni a nekünk megfelelőt. Sokan szidják a netvilágot, hogy a gyerekek nem sportolnak csak ülnek a videójátékok előtt, hogy  mindenki csak a pletykát, pornót nézi, hogy fő szerepe van a tévhitek terjedésében mert minden hülye hirdetheti az elméleteit, mocskolódó kommenteket váltanak a a népek, amúgy szelíd emberekből hozza ki az állatot, stb. Mindez igaz, de ahhoz, hogy ha valaki valamit tudni akar, ahhoz régen csak rögös úton juthatott hozzá, könyvtárakat kellett bújni, kacskaringós kapcsolatokat felderíteni, most meg csak googlizni kell. Szóval ez is olyan szerszám ami az egyik kezében varázspálca, a másikéban még lapát sem.

Ha már a netvilág.... Többször merült fel tanácsként, használjam ki a lehetőséget, hogy ezt a blogot reklámokkal tarkítsam, ezzel pénzt is keresve. Mindig ellentmondtam, ez egy olyan "önéletrajz"  amit a saját exhibicionizmusomon kívül az olvasók érdeklődése tart fenn, nem gondolnám, hogy kéretlen reklámokat kellene annak fejében az arcukba tunkolnom, hogy megtisztelnek érdeklődésükkel.  Most viszont egy picit megszegem a saját magam alkotta szabályt, de előbb egy kis köztes történet. Nem tudom kinek ismerős a "21 napos kihívás". Nekem korábban fogalmam se volt róla, hogy létezik ilyen, meg egyáltalán mi az. Azt hiszem a lényege, hogy állítólag ha valaki 21 napig csinál valamit, akkor rászokik, ha meg éppenhogy nem csinál valamit amit korábban megszokott, akkor leszokik róla. De nem szabad visszaesni, mert akkor elölről kell kezdeni. Hogy ez ne történhessen meg számon kell tartani a napokat, hogy hol tart az ember a kiválasztott programban. Na legkisebb gyermekem ehhez készített egy segédeszközt, ennek csinálok most piciny reklámot, nézzétek el nekem! Akinek van kedve kattintson rá! 

http://titileather.hu/21

Megvagyok ám! Csak az időjárás nem túl alkalmas kinti munkára, sokmindenről nem tudok beszámolni. Leginkább tervezgetek, lustálkodok, esténként gyakorlok a harmonikával. Kicsit felpörgettem a programot, eredetileg az volt a szándékom, hogy tavaszra ennek

https://www.youtube.com/watch?v=XO8Q2ukOuxg

mennie kell, de most előrehoztam karácsonyra. Elég ambiciózus projekt azt hiszem  8 lecke után, de  belevágtam és Ádámot a tanáromat is belezavartam, úgyhogy a tankönyvet egyelőre félretettük. Persze az ujjgyakorlatokat közbe nyomni kell, fülembe csengenek a Kisember szavai ( tudjátok ő zongorista), a rutint nem lehet kihagyni a gyakorlásból. Ha nem is megy majd ennyire jól ( azért a végén egy helyen ő is elrontja és elég gépiesen játszik, a frazeáláson még van mit javítania), de azért valamennyire muszáj lesz mennie.

 Hogy valamit ajánljak is, aki nem tudná mi az a "fado" na ez az. 

https://www.youtube.com/watch?v=lh9YHtZzHfk

Na tegnap dudál a postáskislány miközben az "esernyő" alatt az új madáretetőn dolgozom. Kérdem mit hozott, mondja "tértivevényes", na mondom megjött a határozat a Vízirendőrségtől. Mindjárt fel is bontottam, izgatott megyek e böribe vagy sem, hát megúsztam! ( a kislány örömmel újságolta is J-nek találkozván vele amikor az a boltból hazafelé kerekezett, ez a jó egy kisvárosban) Az elsőrendű vádlott, szegény  G F viszont alighanem rosszabbul fog járni, ellene a rendőrség megszüntette az eljárást, viszont áttette azt az NKH-hoz, na náluk már nem 150000 a felső határ.

Miután nem halmoztatok el túlságosan jobbnál jobb ötletekkel kormánylap ügyben, ez lesz.

Csak az a baj, hogy hideg van, nincs kedvem kint dolgozni, ilyen méretű, ráadásul koszolós munkához meg bent a házban nincs hely. Még a következő "házi feladatommal" is lógok J-nek, egy nagyobb madáretetővel a jelenleginél.

Megjelentek a YouTubeon a tegnapi esemény videói. Akit netán érdekelnek, ezen a környéken megtalálja. 

https://www.youtube.com/watch?v=hRDz6x2z60U

(Nem mellékesen ő a tanárom.)

Remek volt a tegnap este. Nem voltak különleges várakozásaim, azt gondoltam, biztos hogy lesznek jó harmonikások, meg valami hangszereket is meg lehet nézni, de nem voltam különösebben felcsigázva elvárások vonatkozásban. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy egy ilyen "helyérdekű" esemény mennyire széles palettán fedi le egy szakma valamennyi vonatkozását. Ez most kicsit ködösen hangzik, de ki fog derülni a végén mit is éltem meg. Megérkezéskor mindenkinek regisztrálni kellett! Kicsit meglepődtem amikor megláttam a "regisztrációs asztal feliratot", de aztán az ismerősök "ráutaló magatartásából" megvilágosodott, hogy a regisztráció az asztalon felsorakoztatott számtalan pohárka egyikének kiürítéséből áll. A poharakba valamiféle "háziszőttest" töltöttek, nem vagyok annyira szakértő, hogy meg tudtam volna állapítani, miféle gyümölcs párlata, de hát ahogy az én egyik régi tengerészkollégám megállapította, "Te annyira nem iszol, hogy az már nem normális", a helyzet azóta se "javult". A regisztráció után a nagyterembe lépve éppen befejeződött egy előadás. Sajnos nem hallhattam, de később megszólítottam az előadót, aki saját fejlesztésű elektromos harmonikákat készít egészen úttörő módon és elmesélte hogyan csinálja. Aztán egy lelkes virtuóz Schmidt Attila tartott előadást arról, hogy a magyar műzenét hogyan hangszereli harmonikára, ez nekem kínaiul volt, de biztos sokan értették, majd egy fiatal srác, Dudás András tartott előadást arról, hogy javítja, újítja fel a régi harmonikákat. Engem a technikai részletek jobban érdekeltek volna, de hát ez az előadás nem az én "mindent tudni akarok" szájízem kielégítését szolgálta. Később az előadók közt is fellépett, virtuóz játékával engem elkápráztatott, ha olyan jól javít hangszert mint ahogy játszik, akkor nagy jövőt jósolok neki. Belépve a nagyterembe harmonikakiállítás fogadott. Negyvenvalahány hangszer felsorakoztatva.Mindenféle volt, a régi muzeálistól a legmodernebb, quasi szintetizátorig.

A hangszereket Móger Péter keszthelyi illetőségű harmonikakészítő és a már említett Dudás András állította ki és mint később "Csiga" a főszervező felvilágosított, bármelyiket bárki felvehette, kipróbálhatta és a rendezvény szüneteiben erre sor is került, emberek lelkesem muzsikáltak magányosan, vagy párokban, SŐT még én is vettem magamnak a bátorságot és egy gyönyörűséget magamra akasztva félrehúzódva próbálgattam, milyen is egy másik hangszer mint az enyém. (szerencsére senkinek nem tűnt fel a dolog és nem jött oda, hogy egy ilyen, ránézésre a kora alapján nyilvánvalóan virtuóz játékában gyönyörködjön) ." Persze", mondhatja valaki, mindkettőjüknek reklám is egy ilyen eseményen való megjelenés a hangszerekkel, de meggyőződésem, hogy  ennek semmi köze a szó szokásos értemében vett reklámhoz. Ennek az embernek http://www.harmonikamoger.hu/hu/adok-veszek/petromaestro semmi szüksége rá, hogy egy ilyen eseményre költséget, fáradságot nem kímélve elhozzon két tucat hangszert, hogy magamfajta bénázók összetapogassák, ez inkább mondható karitatív akciónak. Amikor meg az ő fellépésére került a sor kitetszett, hogy ahogy játszik, ahogy megszólal és ahogy az egész emberhez hozzánőtt a hangszere, az izzó szenvedély. Hogy mellette üzlet is? Hát kívánom mindenkinek, hogy megéljen a szenvedélyéből, ilyen még a qrváknál is ritkaság. A Dudás gyereknek meg annyi a munkája, hogy nem is győzi, sok szüksége nincs rá, hogy itt is reklámozza magát, de róla se lehetett volna levakarni a hangszert, amikor a szünetekben egyikkel-másikkal összeálltak örömzenélni, szóval ezek megszállottak.

Egy mester kezei a hangszeren.

Ő géplakatos mester és "mellékesen" művészien harmonikázik. Nagy önbizalmat öntött belém, mert belesült az előadásába, szégyenkezve le is jött a színpadról, ezzel nagy örömet okozva nekem, nélküle számomra csüggesztően elbizonytalanító lett volna a zenei esemény, mert minden előadó annyira tökéletes volt, hogy elkerülhetetlen volt arra gondolnom, reménytelen a küzdelmem, hogy valamiféle eredményt érjek el ezzel a hangszerrel. De ha a "nagyok" is hibáznak, akkor még van esélyem. Meg is mondtam neki, hogy a kudarca nem volt hiábavaló, bennem felkorbácsolta az önbizalmat.  Mindenki összevissza zenélt minden zugolyban, aki nem harmonikázott az csak úgy kackiásan énekelt hozzá.

Esetleg harmonikát szerelt.

Aki meg se nem harmonikázott, se nem énekelt, se nem szerelt az csak úgy babgulyást evett. Esetleg sört ivott mint én.

Mármint a szünetben, mert előadás alatt feszült figyelem volt és művészet. Merthogy

6 órától megkezdődött a műsor. Itt derült ki igazán ( ha valaki nem tudta volna) hogy ez a hangszer mindentudó. Az ügyesen összeválogatott fellépők valamennyi stílust és valamennyi fajta zenét bemutatták. És naná, hogy mindenki virtuóz volt. Én aki szinte minden ráckevei és környékbeli zenei eseményen jelen voltam és nem egy nívós komolyzenei eseményt élvezhettem, állítom, hogy ilyen sokszínű és magas színvonalú előadással, pláne ilyen mennyiségben nem volt alkalmam találkozni. Ő épp Vivaldit játszik nagy átéléssel.

Itt meg egy, a szünetben hirtelen összeállt duett  fergeteges produkcióját élvezhettük, hol szerb népzenét, hol a tiroliak jódlizósait, vagy a franciák bravúrszámait  adták elő. 

Marko ugyan most épp Szlovákiából érkezett, de ő szerb és nemcsak harmonikában nagy ember, két székre ültette le őt "Kityó" az előző fellépő amikor átadta a helyét és elég rendesen kitöltötte a székeket. Szóval volt "komoly és komolytalan" zene órákon át.  Persze zenét visszaadni képekben reménytelen. Talán inkább azzal próbálom érzékeltetni az est hangulatát, hogy a végén, amikor a ráckevei "harmonikaszakkör" adta elő a záró produkciót, akkor Marko, aki azért nem akármilyen minősítésű művész, magától értetődő természetességgel beült örömködni a zenekarba egy kezdő kislány mellé.

Mindent összevéve remek este volt.

Tegnap osztálytalálkozón voltam. A minden évben szokásos őszi összejövetel a volt Trombitásban a volt Moszkva téren(most Il treno és Széll Kálmán). Sajnos eggyel megint kevesebben vagyunk Béki Feri ( eggyel utánam az osztálynévsorban) több éves betegeskedés után meghalt. Már hatan hiányoznak a technikumi osztályból "igazoltan". Azért vidám volt a hangulat, végülis nem az orrunkat lógatni jövünk össze minden évben. 11-en voltunk az egykori 33-as osztálylétszámból, páran nem járnak találkozókra egyáltalán, ők elszakadtak, tudjuk, hogy vannak, de nem tartják fontosnak megjelenni, mások külföldön, vidéken, messze élnek, ők csak néha jönnek és sajnos most is van olyan aki már alig tud mozdulni. A többség boldog, vagy kevésbé boldog nyugdíjas, de néhány elszánt matuzsálem még aktív dolgozó, nem képesek abbahagyni, mert vagy szerelmesek a munkájukba, vagy annyi a család adóssága, hogy az öregnek is húzni kell, vagy egyszerűen csak nem tudnának magukkal mit kezdeni ha nem kéne valahova bejárni. Hát, nem mindenki olyan mázlista mint én, hogy állandóan van mit építenie. Rágja sorainkat az öregség. T B aki a legerősebb volt az osztályban, de valószínűleg az egész iskolában is, kajakozott, még az olimpia is sanszos volt, függeszkedve mászott fel bicskatartásban földön ülésből a tornateremben másodpercek alatt a plafonig a kötélen úgy, hogy végig fejmagasságban voltak a lábujjai, ma két bottal jár, mert leesett valahonnan, V R-nek aki a legjobb futó volt az iskolában kétmillióért raktak be maszekban új csípőízületet, mert "gömbfejes" lett az eredeti. K F aki reményteljes ifi bunyós volt a Vasasban, ma állandó kemény fájdalomcsillapítókon él és tele van mindenféle éles kövekkel az összes folyadékot tartalmazó testürege. Én meg, aki nagyjából a kripli kategóriába tartoztam, ma viháncolok.  Persze tudom, hogy a sorsnak, meg benne az időnek ( "Mindenek felett az idő az úr" mondta valaki nálam okosabb) nem lehet fityiszt mutatni, de az biztos, hogy mázlista vagyok, függetlenül attól hogyan lesz később. Amikor tegnap itthonról induláskor félkézzel beemeltem a csónakmotort a stégről a billegő munkacsónakba át is futott az agyamon, hogy vajh meddig leszek képes ezekre a tornamutatványokra. Amikor napsütésben elindultam délután itthonról, még olyan jó idő volt, hogy rámmelegedett a kabát, de éjfélkor amikor hazaértem, már deres volt a stég, óvatosan kellett kimászni a csónakból, nehogy vízbe essek. Még elvittem egy kör sétára a kutyát, az lefekvés előtt kijár neki, aztán még becsületesen végigcsináltam a harmonikaleckét miközben a szalont befűtötte a friss tűz a kályhában, aztán zuhanyozás és lefekvés. Ma ez lesz

https://signedevents.com/hungary/rackeve/vii-harmonik%C3%A1s-tal%C3%A1lkoz%C3%B3-%C3%A9s-hangszerki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-a-csepel-szigeten/ majd mesélem.

Tegnap ez is meglett.A borítást a ház konyhájának régi, bontott hajópadló PVC burkolatából szabtam ki, valami értelmet nyer mindig, hogy szinte semmit se dobok ki, "egyszer még jó lesz valamire". Az avar alól ástam elő, fél óráig tartott amíg lemostam róla a koszt a stégen, csak azon nem tudtam segíteni, hogy a hidegben nem volt hajlandó rendesen kisimulni, a meglapult tekercs kiterítve is kissé hullámos maradt, sebaj, majd nyáron a melegben kiegyenesedik. A fehér szegély meg ami a dupla OSB lap csúnya bütüjét, meg a tartószerkezetet takarja, a télikert építése után maradt  takaróprofilból van. Ja  az OSB meg abból maradt amiből M2-nek az emu istállót építettem. Recicling az életem.

Ma alighanem idebent fogok sertepertélni, reggel nézem a hajón a külső hőmérőt, -0,9 °, sok kedvem nincs odakint ráfagyasztani a kezem bármilyen szerszámra, arról nem is beszélve, hogy a gépeim kábele ilyenkor merev, még nyakban törik is.

Régi adósságom törlesztésébe vágtam  tegnap bele, ma azt folytattam. J hosszú ideje rágja a fülem, hogy szélesítsem meg a nappali külső ablakpárkányát kvázi virágtartó polcnak. Ez a télikert elkészültével a szabadból bekerült a télikertbe és az ablakokon sincsenek már zsalugáterek, szóval eszményi virágtartó, csak nem fértek el rajta nagyobb cserepek, na ez fog megváltozni holnaptól. Az ilyen "egy órás munka" is eltart legalább két napig, igaz nem hajtok nagyon és nem lehet csak úgy odabiggyeszteni valamit, elég erősnek kell lennie a szerkezetnek, mert biztos vagyok benne, hogy zsúfolva lesz nehéz virágcserepekkel.

Gyönyörű volt a reggel. Kissé hűvös, a külső hőmérő csak valami 5 fok körüli értéket mutatott, de káprázatos a napfelkelte tündöklése a túlsó parton. Azért keveseknek adatik meg hogy amikor felkelnek (ráadásul hajón alvás után) ezt lássák. Bocs hogy hencegek, csak mutatom mitől kerültem azonnal emelkedett hangulatba ahogy kiléptem a deckre.

A házban még minden csendes. Ilyenkor sétálni indulunk, Sz már vár a kertkapuban ahogy jövök be a hajóból, a rácsra kapaszkodva áll a hátsó lábain és extázisban csóvál. Ma szerencséje volt, pont jött Krisztike a Nelli kutyával, akivel nagy barátok, nehezen bírták a fegyelmezett menetet pórázon a szántőföldekig, de ott aztán elkezdődött a rohangászás a repcében. RázoomolvaNelli ivartalanított szuka, egyidős a Sz-el és lévén farkaskutya keverék rendkívül kemény harcos, azonnal torokra támad, Kriszti mindig rákiabál, mert fél, hogy kárt tesz  Sz-ben, de fantasztikusak ezek az állatok, mindkettő nagyon vigyáz, hogy a játék ne okozzon fájdalmat a másiknak. A párharcban rendre Sz húzza a rövidebbet, így futásra fogja a dolgot, de abban meg ő a jobb, villámgyors és kitartó futó, őrülten cikáznak kilométereket. A napba már nem lehet belenézni, kelet felé csak a vakító fényesség.Sajnos már a júliusi álláshoz képest vagy 30 fokkal jobbra van, jóval alacsonyabban ballag át az égbolton és a lemenő napban is 30 fokkal balra nézve gyönyörködhetünk a Duna felett. Mindazonáltal befejeztem a napkollektortés ki is cipeltük J-vel a hajóra, ne legyen ott útban az "esernyő" alatt a munkapadon, de használatba már csak tavasztól kerül. Sajnos már a solarok is alig termelnek áramot, napközben ugyan amikor csak az élelmiszerhűtő az egyetlen fogyasztó még ellátják a hajót, de amikor kimegyek és égnek a lámpák, vizet használok (tehát be-kikapcsol a vízszivattyú) be kell kapcsolnom a parti tápot. Nem bánnám ha ennél kegyetlenebb arcát nem mutatná a tél, gyanakodva nézem a tornácon felrakásolt tűzifát kitart e tavaszig, ha nem lesz hidegebb mint a tavalyi volt akkor valószínűleg igen.

Tegnap felemeltem a Tequilát a sólyakocsiról. Azért ez nem egy könnyű hajócska a dupla fenekével. Amúgy nem baj, nem horpadozik a héj szóval van benne anyag. Előbb az orrát emeltem meg, mielőtt a fartükrön lévő vízleeresztő csavart kihajtottam meglehetősen aggódtam vajh mennyi víz jön ki a kettős fenékből, de legfeljebb ha 5-6 liter csorgott ki, szóval biztos  nincs luk a hajó fenekén, ennyi bárhol bejuthatott az alatt a két év alatt amióta nálam a hajó és egyfolytában  szabadban áll, de az is lehet, hogy még sokkal előbb folyt bele, akár a leeresztőcsavar mellett. Meglepő módon egészen rendes a feneke, biztos hogy nem volt algagátlózva legalább 10-15 éve és alig volt rajta valami vegetáció, pl kagylók, szivacsok, amik a munkacsónakot szinte pár hét után beborítják sehol. A svert jó rozsdás, azt biztos ki kell valahogy húznom belőle és lekezelni és a testet is le fogom festeni.

De a legfőbb dolog egy rendes kormány, merthogy ez volt neki idáig. Nem tudom hogy született, de hogy nem ide való az biztos. Semmi baj egy, a tükörre szerelt külkormánnyal, ilyen van pl Amapolán is, meg rengeteg jollén, pl a Mákvirágon, vagy az általam korábban épített és hőn szeretett 25-ös jollén is, de ezen a visszametszett fartükrön úgy áll mint tehénen a gatya. Ráadásul ahogy meg van csinálva.... De túl az esztétikán, használhatóság szempontjából is teljesen rossz konstrukció, ugyanis a felület súlypontja messze a tengelyvonal mögött van, ezért erős szélben a kormányon ébredő erő karja indokolatlanul nagy, ezt a kormányosnak kell erővel legyőzni, a lemeztákolmány ami a kormány tengelyét tartja görbedezik kormányzás közben, az egész szerkezet statikailag elhibázott. Oktatóhajó korában ez persze nem volt jelentős, évekig néztem Amapola építése közben ahogy használták fent a Kvassaynál, már hármas szélben bereffelték a grószt hogy ne dőljön a hajó, nem volt szó jelentősebb kormányerőkről, kiülőgurtni se volt a hajóban, meg kormányhosszabbító se a kormányrúdon, a vitorlás oktatás nem arról szól, hogy hogyan kell vitorlázni, hanem hogy hogyan kell levizsgázni. Jellemző a vizsgára, hogy ahogy a "kis" Fluck Jenci  mesélte ( a "nagy" a papája volt isten nyugtassa, de a "kis" Jenő is már 50 körül jár, döbbenet, ahogy ezek a gyerekek öregednek), hogy a vizsgán arra a kérdésre, hogy mit kell tenni ha erősödik a szél, nem az a helyes válasz, hogy kiülöm a hajót, hanem az, hogy reffelek. Persze a vizsgázók és vizsgáztatók egyaránt kajütös, legalább 30 lábas hajókban gondolkodnak, de aki kishajóban nem tud vitorlázni az nem tud vitorlázni, akármekkora hajóra is van papírja.

Naszóval ere kell valamit kitalálnom ami szép és jó. A tükörre nem tehetem, mert az ugye ferde, méghozzá ellenkező irányba mint kéne. Ha bármit építek is rá (ahogy az ismeretlen előd tette ezzel a lemezkonzollal), az randa, nem illik az amúgy elegáns vonalú hajótesthez, olyan mintha a menyasszony seggéből nőne ki csokor. Ha a hajótest hátsó harmada alá teszek egy kormányt aminek a tengelyét átvezetem a fenéken és a decken egy beépített tönkcsövön át mint a kielereknél szokásos, akkor elvész a kormány vízen való leszerelhetőségének lehetősége, ami ennél a jollénál (is) rendkívül fontos, mert a hajó sólyázásához az itteni sekély vízben elengedhetetlen. Szóval olyan kormány kellene, ami nem a tükrön van, hanem a hajó alatt és mégis fel és leszerelhető vízbemerülés nélkül. Akinek van ötlete közölje bátran, egy elképzelésem nekem is van, de nem akarom befolyásolni a brainstormingot, hátha valakinek van egyszerűbb és jobb, mert ami pillanatnyilag az eszembe jutott az kissé komplikált.

Legalább 900 %-al felértékeltem a forintot! Ez alighanem példátlan e fizetőeszköz történetében és nagy igazságtalanság lenne ha nem kerülne bele a nevem a történelemkönyvekbe. Az történt ugyanis, hogy a napkollektort tartó fa távtartókat(amik a bontott rekamié fa keretéből készültek) az alumínium lemezre hosszú popszegecsekkel erősítettem fel. De a fához szükségem volt nagy alátétekre a szegecsfejek alá, meg a túloldalra a lemezre is a húzóerő megosztására. Volt egy fél marék húszfilléresem a történelem előtti időkből, azokat kifúrtam és príma alátét lett belőlük. Miután egy ilyen legalább 2 Ft-ba kerül manapság, így lett a húszfilléresből 2 Ft érték.

Reggel még fene hideg volt, amikor kifelé jöttem a hajóról a solar panelek üvegére rá voltak fagyva a vízcseppek amik az esti párából csapódtak le, szóval egész biztosan nulla fok alatt volt a hőmérséklet.  A sikító meg a fúrógép ahogy fújta a kezemre a hűtőlevegőt, majd lefagytak az ujjaim. Szerencsére gyönyörűen sütött a nap, így a délelőtt közepére már kellemes volt odakint dolgozni. A nap végére beszabtam a kőzetgyapotot a "tepsibe" és a fa tappancsokra rozsdamentes lemezből hajlított félbilincsekkel felerősítettem a sík-kollektort.

Mindenütt igyekeztem elkerülni, hogy az alumínium ház bármiféle fémes kapcsolatba kerüljön a vörösréz kollektorral így az alumínium elektro-korrózióját okozva.

 Tegnap reggel kidöntöttem a Tequila árbocát és délután E sólyáján kiemeltük a vitorlást a vízből és begurítottuk az "esernyő" alá, ahol a tél folyamán új kormányt akarok rá szerelni.

Tegnapelőtt feltűnt, hogy Sz emelgeti a jobb első lábát álló helyzetben, amikor meg mászkál sántít. Alapos vizsgálat után nem találtam semmi sérülést és emlékeim szerint a reggeli sétáról még bicegés nélkül jött haza, szóval itthoni baleset érhette. J persze mindjárt a fejére olvasta az egyik főbűnét, hogy állandóan gödröket ás, ő is megvizsgálta, végül arra jutottunk, hogy az egyik körme be van hasadva és valószínűleg megsérült a belső élő rész. Mindjárt állatorvost emlegetett, de én az orvosi beavatkozást mindig megpróbálom elkerülni, így langyos vízben megmostam a jószág lábát és a legkisebb oldalcsípő fogómmal megmanikűröztem a behasadt körmöt, vigyázva, hogy ne vágjak bele az élő részbe, de minél rövidebb legyen ami kiáll és felkoppan a talajon, ezzel fájdalmat okozva. Beszórtam előbb sebhintőporral az egészet, aztán kaptam Zsuzsától E feleségétől jódos sebfertőtlenítő sprayt és azzal is lefújtam. Szinte azonnal csökkent a sántítás és mára el is múlt, holnaptól ismét visszatérünk a napi két sétához és az egyszeri labdázáshoz. A reggeli "séta" amúgy ( ebben az időszakban, tehát amikor minden vadon élő állat kicsinyei már felnőttek)  nálunk azt jelenti, hogy Sz szabadon szimatolva rohangál a szántóföldön úgy 5-10 km-t, időnként felverve a fácánokat. Mindig frászba vagyok, hogy puskavégre kapják a vadászok, merthogy a törvény szerint ez szigorúan tilos, de egyszerűen nincs szívem megtiltani neki, kárt nem tesz a vadállományban és a testi fejlődése és egészsége szempontjából ez a mozgás rendkívül fontos, én nem lennék képes napi 10 km-t futni vele. Ráadásul gyorsabban fut mint én akár biciklizni képes lennék.

Megenyhült az idő. Már azt hittem egészen télre fordul, be is szüntettem a kinti munkákat, pár napja gyorsan levíztelenítettem a kerti szivattyút ami a kútból szívja az öntözővizet, idén már nem locsolunk, de ma olyan meleg volt, hogy gyorsan nekiálltam a napkollektor betokozásának. Az alumínium L profilt még akkor megvettem amikor a rendőrségre kellett mennem Budapestre. 6 m-es szálban árulják, persze arany áron, de hát célszerűbb volt megvenni, mint valamit gányolni a házkörüli hulladékból. A vételárban nagylelkűen benne van két vágás, ez pont elég volt, hogy  BKV busszal, HÉV-vel majd csónakkal hazaszállítsam. Amúgy itt vettem http://www.metalloglobus.com/kapcsolat1, az érdekes az, hogy már rég nem Metalloglobusnak hívják, de minden ugyanaz és ugyanott mint régen. Szóval az "esernyő" alatti munkahelyemen dolgoztam délelőtt, idáig jutottam:

Ez az alja, 1 mm vastag alu lemez 60X30X 2-es L  profillal keretezve, ebbe jön bele majd a hőszigetelés, rá a kollektor aminek a fekete festése kissé kifakult az évek alatt, majd "befeketítem", a tetejére meg a polikarbonát "üvegezés".

Délután kedves vendégeink voltak, Csete Bandival 4 éves korunk óta barátok vagyunk, ő jött Irénnel a feleségével, Itt laknak szemben a Savoyai kastélyban, kicsit wellnessfürdőzni, Ráckevét élvezni és persze minket meglátogatni jöttek pár napra. Irigylem őket a számtalan unokájukért.

Amúgy tekintettel az időjárás miatti beltérbe húzódásra ezerrel nyomom a harmonikázást, tavaszra szeretnék mondjuk ezzel a számmal erre a szintre eljutni. https://www.youtube.com/watch?v=XO8Q2ukOuxg ( esetleg kicsit jobban... a végén hibázik és lélektelenül játszik)

Pénteken  kiállítás megnyitón voltunk. Szabó Ábel http://www.szaboabel.hu/pictures.htm festőművész képeit láthattuk. Én utoljára ebben a fotografikus stílusban Mácsai István képeit láttam (bár ő még gyakran megszurkálta egy kis szürrealizmussal is), sőt egy Vigadó-beli kiállításán volt szerencsém beszélgetni is a Mesterrel. Én imádtam a képeit. Lehet, hogy túlságosan proletár az ízlésem, de szeretem látni, ha valaki mestere is a képi ábrázolásnak és anélkül is megragad a képe, hogy erőlködnöm kellene hozzá. Amúgy kis személyes mellékszál Mácsaihoz. Az akkor tán 8-9 éves kisebbik lányommal voltam a kiállításán, mely a gyereknek is nagyon tetszett. Aztán lementünk a Vigadó földszintjére, ahol meg ezzel egyidejűleg Karátson Gábor festőművész (továbbá zavaros keleti filozófiák lelkes híve és minden, a természetes folyóvizekbe való emberi beavatkozás konok ellenzője) kiállítását láthattuk. Karátson akkor épp a színes foltok és vonalak kuszaságát vitte vászonra, ezzel mélységesen megdöbbentve serdülő leánykámat, aki mindezidáig azt hitte, hogy a "festészet" az az amit fent Mácsaitól látott. Az én gyermekem nem is rejtette véka alá a véleményét, meglehetős hangerővel fejtette ki azt, szalonképes szavakat használt ugyan, de nagyjából így lehetne summázni, hogy "ilyen sz@rt már elsős koromban se festettem". Én meg kussoltam, nem intettem a gyereket csendre, merthogy ott állt a művész úr pár méterre tőlünk és mindent jól hallott, de hát kell azt nekem tudni, hogy ő az? Végülis egy művésznek a közönsége visszajelzései fontosak lehetnek, hát hadd szembesüljön az én őszinte gyermekemével is, nem? Visszatérve Szabó Ábelre, nekem aki ilyen utcákban nőttem fel, ilyen többé-kevésbé leharcolt ipari üzemekben jártam tervező koromban a Kőbányai Gyógyszerárugyártól a bitterfeldi Kemischekomplexig, beszélősek voltak a képek. Nekem ennyi elég. Hogy megérint, hogy emlékeket ébreszt, hogy szól hozzám. Z hiányolta a "hozzáadott értéket" számára ez simán másolás, nekem elég hozzáadott érték az, ha ott állok előtte és nem tudok még tovább lépni és nem azért mert azon töröm a fejem, hogy vajh mit is ábrázol a kép, hanem mert egy sereg kapcsolt gondolat kavarog bennem.

Más. Tegnap fény derült a rejtélyre, hogy vajh mért is idéztek a rendőrségre tanúként. Felbumliztam Angyalföldre a szülőföldemre,  a Garam utcában lévő vízirendészetre, ahol is forsriftos beléptetés után kihallgattak. Az első.. na jó a második benyomás kifejezetten kedvező volt, kedves szimpatikus rendőrlányka (na jó fiatal családanya, de nekem már mindenki gyerek 40 alatt) hosszasan ismertette a jogaimat. Sok volt a hivatalból muszáj blabla, egy fontos volt benne, hogy mint tanúnak kötelező igazat mondanom. De hát úgyse úgy mentem oda, hogy hazudozni fogok, igazából nincs tagadni való az életemben és egyesek tán nem értik mért, de én erre kifejezetten büszke vagyok. Szóval van nekem egy helyi barátom (illetve több helyi barátom is van, de most konkrétan erről volt szó) akinek van egy masszív kikötő stégrendszere Ráckevén a promenád végében. Amikor az oldtimer járművek kiállításán voltunk hajóval, akkor nála kötöttünk ki. http://amapola.blog.hu/2016/08/30/hetfo_277  Namármost, az én barátomnak van egy igazi jószomszédja, aki feljelentette ezért a kikötőért, aminek az ismertetés szerint nincs érvényes engedélye. A feljelentéshez színes fotók is készültek, valóban ott áll Amapola, a decken meg mi ahogy beszélgetünk. Szóval csupa főbenjáró dolog. Na ezt kellett tanúvallomással megerősítem, hogy azok ott mi vagyunk, meg arra a kérdésre válaszolnom, hogy tudtam e hogy tilosban járok. Én válaszoltam ( az igazat és csakis az igazat és a tiszta igazat) , ez bekerült a jegyzőkönyvbe amit legalább nyolc helyen aláírtunk, ittavége fusselvéle. El is indultunk kifelé ( a rendőrségen nem úgy van az, hogy csak úgy kimész, kikísérnek a kapuig) , amikor  visszaazegész! Mégse jó! Visszamentünk, megint nekivetkőztem (jól fűtenek odabent), változott az ügyállás, merthogy mostantól kezdve a státuszom nem tanú, hanem ... hú elfelejtetem a szakkifejezést, szóval kb tettestárs. Merthogy.... és most figyeljetek! miután 2014-ben a hajósok számára szolgáló hirdetmények között az NKH egy határozatában közölte (

http://www.nkh.gov.hu/documents/12060/43650/A+R%C3%A1ckevei+%28Soroks%C3%A1ri%29-Duna+18%2B635+fkm+jobb+parti+szelv%C3%A9ny%C3%A9ben+kik%C3%B6t%C3%A9si+%C3%A9s+vesztegel%C3%A9si+tilalomr%C3%B3l/25e5c879-df9a-4b52-b197-409797748a09?version=1.0&type=pdf

), hogy az RSD mittudoménhányas folyamkilométerénél a jobb parton lévő kikötő használatát betiltotta, azt 2016-ban is tudnom kell, ergo szabálysértést követtem el. De böcsületesen közölték velem, hogy mostantól kezdve akár tagadhatok is mint elkövető. Szóval akár úgy is viselkedhetek mint Baldrick közlegény, vagy Rogán Antal.

https://www.youtube.com/watch?v=dxuQCHUjMEQ

 De hát én ismét bevallottam amit negyed órája mint még csak tanú, hogy elkövettem a szabálysértést sőt töredelmesen bevallom, hogy a hirdetményeket se szoktam figyelni, nemhogy még azokat évekre visszamenően fejben is tartsam. Szóval elismertem a szabálysértést és mint az annakidején '69-ben a katonai eskümben is  szerepelt, (ha ezen eskümet megszegem..) sújtson a törvény szigora és dolgozó népünk megvetése. Hogy ez maradéktalanul megvalósuljon (mindezidáig meggyőződésem volt, hogy mintapolgár vagyok, de most kiderült, hogy nem) mindjárt a jegyzőkönyvbe nyilatkoztam, hogy pénzbüntetést nem vagyok hajlandó kifizetni, börtönbüntetést óhajtok, de csak a közmunkát választhattam alternatívaként, de megnyugtattak, hogy ha oda magamtól nem vonulok be akkor automatikusan visznek Baracskára. (Kalocsát kértem, az női börtön, de azt mondták azzal rosszabbul járnék) Mindazonáltal megnyugtatott a kedves hölgy ( cseppet sem volt mb. alezredes külseje, cicanadrágban és papucsban slattyogott), hogy megúszom figyelmeztetéssel és meg kellett ígérnem, hogy többet nem kötök a Feri stégjéhez, ami azért szomorú, mert ha csak államhatóságilag tilos lenne akkor nem feltétlenül venném komolyan, de most hogy megígértem, tényleg nem köthetek oda többé. :((  Amúgy képtelen voltam az egész marhaságot komolyan venni. végigröhögtem az egészet és a hölgy se tudott igazán komoly maradni, de hát szegényt köti a hivatal, ha van egy hülye feljelentő ( a legfontosabb érve az volt, hogy őt minden sz@rért megbüntetik mást meg nem, szóval dögöljön meg a másik tehene is, ez annyira magyaros) akkor neki muszáj eljárnia. Ja, a legfontosabb, azt ígérte meg fogom úszni figyelmeztetéssel ( ha csak, teszem ezt már én hozzá, ha nem kell éppen statuálni. Ezt az ilyen totalitárius rendszerekben sose lehet tudni

https://www.youtube.com/watch?v=Urpw4emw_zw

). Nnna, ennyi. Tápászkodik már az idő, kimegyek matatni a szabadba, ki kell vegyem lassan a Tquilát, nekiállok az új kormány kitalálásának. A feladat elég nehéz, olyat kell csináljak ami nem a hajó tükrén van, mert az visszametszett és nem áll jól rajta egy olyan külkormány mint ami most van rajta, tehát a fenék alá kell tegyem, de mivel jolle, a kormánynak is felhúzhatónak kell(ene) lennie. Na ilyet se csinált még senki.

Utóirat. Most, hogy visszaolvastam a bejegyzést és rákattintottam az NKH Határozatra, látom ám, hogy a Kojnok Robi írta alá, régi tengerészkolléga ( '77-ben az M/S Kőrös átveő elektrikusa voltam Gdanskban, majd egy évet hajóztam rajta, amin ő meg matróz volt a rákövetkező évben) hálát adok Istennek, hogy amikor otthagytam a tengerhajózást szállodás lettem és nem irodista, merthogy ez az út is felderengett az akkor még nem NKH-nak, hanem Közlekedési és Hírközlési Minisztérium Hajózási Főosztályának titulált konglomerátumnál. Mondom én, hogy rettenetes egy mázlista vagyok!

Hát ez már igazi tél. 2,3 fok volt reggel a decken, kesztyűt kellett húzzak a kutyasétáltatáshoz. ( kesztyűben is tudom nyomkodni a képzeletbeli billentyűket, gombokat) Olyan köd van, hogy nem látszik a túlsó part. Szerencsére nem kell most vízre mennem. Ma folytatódik a rendcsinálás, csak várok még egy keveset amíg kisüt a nap.

Szmájlinak szülinapja van. Egy éve született. 5 hónapos korában került hozzánk, valamivel kevesebb mint 12 kiló volt, ma megmértem 19,8 kg. Csupa izom, nincs rajta egy gramm háj sem, egészséges mint a makk. ( bár nem tudom a makk mitől egészséges) Jó kutya, bár ma is be kellett temessek két komolyabb gödröt amit a kertben ásott. Okos és többnyire szófogadó. Akkor nem hallgat a szóra, ha macskát, más kutyát, gyereket lát, vagy felvesz a szántóföldön valami csábító szimatot, akkor elrohan felé, utána, hiába kiabálok neki, jutalomfalatra se hederít rá, pedig minden reggel sokszor ismételjük a "behívást", "ül", "fekszik" parancsok teljesítésével kombinálva, kolbászkarikákkal megtámogatva. Minden megy, de ha a fejébe veszi, hogy "ott van valami érdekes" akkor muszáj odarohannia. Mi nem szoktunk a családban nagy feneket keríteni a szülinapnak, de most volt ajándék.

Mintaszerűen viselkedett, leharapott egy darabot, megette, nem ugrált, szépen megvárta amíg bíbelődök a fényképezőgéppel a következő falatig, de így se tartott sokáig a lecsókolbász. J-től "túrótortát" kapott, azaz túrót (azt nagyon szereti) kolbászkarikákkal.Ezzel se vacakolt túl sokat.

Ettől kezdve le nem szakadt rólunk, amúgyis az ember nyomába jár, de most megérezte, hogy ünnep van és azt hitte a kényeztetés egész nap folytatódik.

Tegnap leszüreteltük a termést a diófáról. Ugye mondtam tavasszal, amikor a dió csemetét elültettem, hogy ennek a fának a terméséből én még enni akarok, hát egy szemet már termett is és be is érlelte! Mondjuk nem egy óriási darab, de remélem lesz nagyobb is rajta előbb-utóbb.

Meg is ettük, bár fekete volt a bőre, de az íze kifogástalan volt.

Leengedtem a vizet a hajón a napkollektorról és a melegvíz tárolóból, leszereltem a kollektort, kap majd egy keretet, alul hőszigetelést, felül üregkamrás polikarbonát "üvegezést", úgy kerül majd vissza a helyére, ettől 100% teljesítmény növekedést várok. A hőérzékelőt ami a kollektorra ragasztva a keringető szivattyút kapcsolgatta ki-be, átragasztottam az árboctalpra, így külső hőmérséklet érzékelőként működik tovább. Ma reggel 3,3 fok volt odakint, ehhez képest, imént amikor kint voltam begyújtani a kályhába már 6,6 fok volt, szinte melegnek éreztem a levegőt az esti kutyázás alatt.

Rakom a rendet a tornácon, alakul, de ez se egy nap az már biztos.

Kár volt megdicsérnem az időjárást, mert https://www.youtube.com/watch?v=P05mwU4Z_L4. Hajnalban arra ébredtem, hogy elkezdenek pattogni a felem felett a decken az esőcseppek, azóta se hagyta abba, olyan jó csendes áztató eső, mellé hideggel, bár legalább a viharos szél lecsendesedett. A napot sejteni se lehet az égen, szégyenszemre több hónapos szünet után kénytelen voltam a hajó villamos energiaellátását a parti tápra kapcsolni, mert az akkufeszültség reggelre alig volt 12 V felett, ennyi napsütés már kevés ahhoz, hogy a solarok bőségesen utánatöltsék az akkukat. Amapola kellemes  ringatódzása is megszünt, lassan beállt a téli alacsony vízállás, egy bő hét alatt vagy 50 centit csökkent a víz alattunk, a hajó orra beült az iszapba, tavaszig lecövekelt a hajó. Áldom az eszemet, hogy tegnap J határozott utasításával ellentétben ( ezzel rosszallását kivívva) nem a padlás világítás megjavításával kezdtem a napot, hanem a jó időt kihasználva gyújtós hasogatással és a hajóra való tüzelő deponálással, most nem kell az esőben csinálnom. (Azért a villany is meglett délutánra.) Ha ez a csúf idő lesz, márpedig nagyon úgy néz ki, befűtök a hajón és harmonika gyakorlatozni fogok. Egész jól oldódnak a görcsök, ami tegnepelöttelőtt egyáltalán ne ment és  elkedvetlenített, az tegnapelőtt már  döcögött, tegnapra meg már alig döcögött. Igaz ma reggel is felébredve, miután semmi kedvem nem volt a sötétben még kimászni a rongyok közül, rádiót hallgatva az ágyban, a jobb kezem 4-1-5-2-es ujjaival a képzeletbeli billentyűkön, a bal kezem 5-4-3-2-es ujjaival meg a gombokon nyomkodtam a  képzeletbeli C-G-D-A hangokat. Szóval komolyan veszem a gyakorlást.

Hideg van és erős szél. Tegnap kénytelen voltam befűteni a házban és a hajón is.  Nem nagy tűzzel, de jól esett a meleg a kinti hűvösség után. De legalább a nap kisütött mára.

Régóta nem írtam ide "olyanokat".... szóval olyanokat ami egyes olvasóim nemtetszésével találkozik. Az ok, mint már többször említettem, hogy utálok kutya lenni a karavánútvonalon. Most se írok semmit csak ide linkelek egy cikket, aminek minden szavával egyetértek. 

http://444.hu/2016/10/05/igenis-orban-gyozott-mindenki-mas-veszitett-es-vesziteni-is-fog

Úgy tűnik végleg vége a nyárnak. Tegnap délutánra befelhősödött az ég és estére erős széllel megjött az eső is. Egyelőre nem hűlt le nagyon a levegő, de ahogy a prognózist nézem naponta csökkenni fog néhány fokkal, szóval holnap- holnaputánra már vagy 10 fokkal lesz hidegebb mint a múlt hét vége felé volt. Jóleső  érzéssel dőlök hátra, mindent befejeztem amiben zavarna a rossz idő, felkészültem a télre, tornác zárások készek, téli tüzelő felvágva szárad már egy éve, szóval nem maradt elvarratlan szál a nyárról. Nem tudom mondtam e, hogy Amapola vizsgáját elhalasztottam a jövő évre, idén ezzel sincs teendőm. Ha megleszek a rendcsinálással kiveszem a vízből a Tequilát, berakom az "esernyő"  alá és kitalálok neki egy rendesebb kormányt a jelenlegi helyett. Szóval jól állok. Keményen gyakorlok a harmonikával, Á, az idomárom azt mondja, hogy jól haladok, gyorsabban mint a szokásos tanítványai, remélem nem csak udvariasságból mondja. Merthogy néha elfog a kétely, hogy a korom miatt nem leszek e képtelen fejben megfelelni a kihívásnak. Ugye ezen a hangszeren külön játszik a két kéz, ami az agymunka kettéhasadását is igényli. Abban bízom, hogy a koromból eredő hátrányt szorgalommal kompenzálhatom.

Régóta készültem erre, de ugye most az események, meg Vombatus kommentje  aktuálissá tették a dolgot. Arról van szó, hogy Amapola  két parti fához van elől ipszilonba kikötve. Ez a HSZ  szerint tilos. Mármint élő fához kötni. Mondjuk ez is olyan szabály amilyet  primitív országokban kell hozni, ahol az embereknek nincs agyuk, ezért képtelenek maguktól megfelelő döntést hozni, így az államnak kell helyettük gondolkodni. Mert értelmes emberek nem kötnek ki csenevészekhez több tonnás hajót, viszont akár egy 15 tonnásat is ki lehet anélkül kötni egy legalább 50 éves, méter körüli törzsátmérőjű fűzfához, anélkül, hogy ez akár a fára, akár a hajóra veszélyt jelentene. De ugye szabály az szabály, amikor még költözködőben voltunk ide és még szinte korlátlan  hozzáférésem volt kedvezményes áron különféle bontott acélanyagokhoz, csináltam a Kvassaynál fent a Főlak ( azóta megszűnt lakatos cég)műhelyében, ahol a nagy horgonyt is készítettem, 10 cm átmérőjű, vastagfalú acélcsőből két másfél méter hosszú cölöpöt, egyik végén hegyesre, másikon befenekelve, rajta füllel, hogy majd ezeket verem le a partra kikötni. Na azóta is kerülgettem, rakosgattam a vasakat a kertben, de mindig volt sürgősebb dolgom. Hát ma nekiálltam leverni őket. Először is 10 mm átmérőjű betonvasat lefúrtam, hogy kitapogassam ne legyen gyökér az útban, aztán nekiálltam bekalapálni a földbe a cövekeket. Elővettem a "népszava" kalapácsot. Ritkán használom ezt a "kis helyest". Nos a gerontológiai vizsgálódás részeként megállapítom, hogy a kalapálásban is  megmutatkozik az öregedés. Amikor ezt a szerszámot megvettem még alatta voltam az ötvennek. Balatonudvariban építettem nyaralót és a hatalmas sziklákat törtem vele darabokra amiket a pincegödörből kitermelt a markoló. Akkoriban erőből olyan 14-15-öt tudtam vele sújtani mielőtt elfogyott az oxigén. Ma tíz volt a rekordom, de 6-7 ütésenként álltam meg üzemszerűen pár percre pihenni és bizony le kellett ülnöm olyankor. Mintha nehezebb lett volna ez a kalapács mint 30 évvel ezelőtt volt. Képes voltam elővenni a mérleget, és tényleg! Annakidején 10 kilósnak vettem és most 12 -t mutatott a mérleg.

Szóval beütöttem a cölöpöket és mert nem volt kedvem bajlódni a fuxolással  "békakörmökkel" rögzítettem a drótköteleket. Imígyen néz ki a két cövek a kikötőkötéllel, a képeken látszik, hogy a fákon a három évi  rájukkötésnek nyoma se látszik. (a földtől 10 centire volt rajtuk a hurok)

Ilyen hosszú akármit nem könnyű leverni, kellett építsek egy emelvényt  a kezdetben, mert amikor másfél méter kiáll a földből annak a tetejét a talajon állva maximum csak kocogtatni lehet magastartásban. Meg kell mondjam elég is volt mára a feladat, délután már csak tettem-vettem, a 6-7 ütés  átlagban 10 centivel vitte lejjebb a cönköt ez minimum 150 sújtás a Samuval, elég is volt mára.

Van egy gyanúm. Mármint a rendőrségi kihallgattatásommal kapcsolatban. Pár napja nagyon közel ment el Amapolához egy rendőrmotoros. Elképzelhető, hogy valami bajuk lehetett a hajóval, bár miután köszönve integettem nekik, barátságosan visszaintegettek, de ugye rendőrnél ki tudja? Valaki azt mondta, hogy őt figyelmeztették, hogy egy stéghez csak egy csónaknak szabad kikötve lenni, erre van valami előírás. De jogszabályt ő se tud. Nos az én stégem körül, ha szigorúan vesszük, ugye 4 vízi eszköz is van. Ismer valaki ilyesfajta korlátozó szabályt?

Vasárnaptól csupa rosszat mond a meteorológia. Igyekszem a "külterjes" dolgaimat lezárni. Nagyon jól állok amúgy. Miután a polikarbonát csikicsuki tetőkkel végeztem, ma bekereteztem azt az 1 m2-es polikarbonát lapot ami a napkollektort fogja fedni a hajón. Egyelőre félreraktam, mert ez már csak jövőre fog üzemelni, ráér, csak azért csináltam meg a keretet, hogy ne foglaljon helyet az alu F profil szálban, így a falhoz simulva elvan tavaszig a télikertben. Miután az üregkamrás polikarbonát lapokat méretre vágva szállították, de egész tábla méretet kellett kifizessek, a maradékokat is átadták. Lett több, elég nagy maradékom, amikből csináltam terven felüli oldalburkolatot a tornác északi oldalára ahol valamivel többet mint egy métert kinyúlik a ház déli oldalán túl. Eredetileg ezt nem szándékoztam lezárni, mert a ház védi az uralkodó szélirányból de ha már itt volt egy csomó maradék anyag, csináltam belőle egy szélvédőt ide is, ártani nem árt, úgyis el kell valahova rakni az anyagot, miért ne legyen akkor már haszna is? Miután ezzel délutánra megvoltam, belekezdtem egy újabb mísz dologba, elég régóta halogatom, de most már hogy minden sürgősebbel megvagyok, nincs mentségem magam előtt a további kerülgetésére a feladatnak, szóval teljes és átfogó rendcsinálás következik szerszám és anyagok vonatkozásban a sufniban, a tornácon, a télikertben az "esernyő" alatt és a házban. Az ilyen nagy rendezésnek jótékony és kevésbé jótékony eredményei szoktak lenni. A jó az, hogy előkerülnek majd rég elveszettnek hitt dolgok, a kevésbé örömteli meg az, hogy utána az ember jódarabig nem talál meg semmit, amit régen csak úgy becsukott szemmel is megtalált. De muszáj, hogy még a tél beállta előtt minden a helyére kerüljön, mert az is gyakori volt, hogy valamiről amit tudtam, hogy "itt kell lennie valahol", de sehol se találtam (ettől meg tudok bolondulni amikor hajt a meló), illetve aminek eddig nem volt "helye"szóval hol ide, hol oda rakosgattam, annak végre legyen.

De "nemszeretem" munkát végeztem tegnap és ma! A házban volt az egyik szobában, amit leginkább én használok egy heverő. Nagyon kényelmes, régi fajta, de csak egyszemélyes. Miután ebbe a szobába lehoztam a padlásszobából a dupla ágyat, ez feleslegessé vált. Két éve nagy fáradsággal felhúztam a tornác mennyezetére, hogy ne foglaljon helyet, mert sajnáltam kidobni, ugye "még jó lesz valamire". De már a tornác mennyezetén is fogytán a hely, be kellett lássam, hogy ezt a heverőt soha nem fogjuk használni semmire. Ahhoz már nem igazán szép, hogy értékesíteni lehessen, elajándékozni meg nincs kinek, amúgy a fuvar többe kerülne mint amennyit ér, szóval pusztulnia kellett. Szétbontottam. Nem egyszerűen szétvertem, hanem a készítéséhez képest fordított sorrendben lebontottam, mert kíváncsi voltam, hogy is csinálták régen a kárpitosok. Azt kell mondjam elképesztő precizitás volt egy ilyen egyszerű tucatbútorban ami olyan 50  éve készülhetett. Minden kézi munka volt és hagyományos anyagokból. Fa korpusz okuméból és mahagónival furnérozott forgácslapból.  Fa kereten farost alaplap, rajta epeda-rugó, zsákszövettel borítva, sarkokon vattázva,  rugókon vatelin borítás, azon körbe kézzel varrt szegéllyel afrik réteg ( az afrik az kókuszháncs, ifjú koromban amikor a lányok még nem borotválkoztak "odalent", a fanszőrzetnek is az volt a népszerű neve), arra rátűzve vastag afrik tömés, azon ismét vatelin, majd egy vékony vászon precízen  körbevarrva és végül a bútorkárpit. Erre az ágyra vigyáztak, nem volt kiteknősödve, sehol egy törött rugó és a kárpiton sehol egy tisztátalanság. Komolyan mondom sajnáltam. Sajnáltam azt a magas színvonalú kézimunkát, amit valakik, azóta alighanem rég meghalt mester, meg a tanoncai beleöltek és most én elpusztítom a kezük munkáját. Legalább ebben a pár sorban had emlékezzek meg róluk. 

Két 15 kilós kutyakaja zsákot töltött meg az afrik.

Ez a vatelin, alul a textilek.

Ez a tűzött afriklap.

És végül a hibátlan epeda.

Nem tudom ilyen minőségű bútor készül e még manapság.

Más. Múlt héten bementem a hajózási felügyeletre, mert lejár a jövő hónapban a hajólevelem, vizsgáztatni kell a hajót. Azt hittem leülök amikor a jelentkezési lapon megláttam mibe kerül, 87000 Ft. De csak azért ilyen "olcsó", mert éppen 12 m hosszú, ha egy centivel hosszabb lenne, akkor már 111000 Ft-ba kerülne. Elhalasztottam a vizsgát jövő év tavaszra, úgyse megyünk addig a hajóval, így nyerek fél évet, meg spórolok a vizsgadíjra. Remélem nem emelik jövőre az árat. Azért elképesztő az összeg, mert pl. autóra ennek a töredéke a vizsgadíj, pedig ott erre fenn kell tartani egy komoly műszaki állomást. Aki nem tudná, a hajó vizsgáztatása meg annyi, hogy jön a hatóság képviselője, felolvassa az adott hajóméretre előírt kötelező felszerelések listáját, ellenőrzi azok meglétét és hogy nem járt e le a szavatosságuk és vége. Nagyjából 5-6 perc, plusz ugyanennyi a papírmunka.

Megint más. Jön ma a póstás és tértivevényes levelet hoz. De nem szeretem az ilyet! Legritkábban jelent jót, na most se. Tanúkén idéznek szabálysértési ügyben a budapesti központi vízirendészetre öt sorban ( ebből  három sor a személyi adataim), a lap többi része, úgy 30 további sor a fenyegetés, hogy ha nem jelenek meg akkor annak milyen súlyos következményei lesznek. Semmi info, hogy miről van szó, minek kéne utánagondolnom, netán magammal vinnem, ha már tanúskodni hívnak. Na felhívom őket telefonon, illetékes ( ales.) elvtársnő házon kívül, de aki felveszi a telefont kérdezi miben segíthet. Mondom az ügyiratszámot, azt mondja sajnos telefonon nem adhat felvilágosítást, de ugye van nekem az RSD-n egy hajóm. Mondom "igen". Na azzal kapcsolatban van valami, mindenesetre a hajóval kapcsolatos papírjaimat hozzam majd magammal. Szóval alighanem magam ellen kell majd tanúskodnom, alighanem valaki feljelentett valamiért. Nos nem tudom milyen szabályt sérthettem meg, de elhatároztam (J már balhézik érte), hogy miután tiszta a lelkiismeretem nem fizetek egy vasat sem, ha megbüntetnek leülöm. Börtönben még úgyse voltam, majd mesélek a blogban róla, jövő hónap 17-én lesz a kihallgatás. Csak úgy eszembe jut, hogy 3 éve ellopták az autómat a lányomtól, akinek odaadtam használatra, két évig nyomoztak ismeretlen tettes ellen, miközben a tolvaj összes személyi adatát megadta a rendőrségnek a lányom, mert vevőként jelentkezett és a gyerek kijegyzetelte a személyijét mielőtt az elvitte az autót,  volt három tárgyalás amire a tetteseket pórázon hozta ki a büntetésvégrehajtás, mert jelenleg is ülnek egyéb ügyben, de ítélet még nincs. Szóval muszáj valahogy rendet tenni, nem akarom magam nagyon belehergelni, de lehet, hogy most épp velem kezdik.

Na ez a projekt is kipipálva. Immáron nem fogja nekem behordani a tornácra a munkaasztalomra a havat a szél.  Ez a téli állás.

Ez meg a nyári.

Még majd kell szabjak 5 db két méteres stánglit nyári álláshoz kitámasztónak, ezek helyett az alkalmi pálcikák helyett, de ez ráér akár tavaszig is.

Más. Korábban említettem az öregedésprojektet. Adalékok azoknak akik kíváncsiak a jövőjükre, szóval, hogy (szerencsés esetben, mert meggyőződésem hogy én rettenetesen szerencsés vagyok) hogy fog alakulni az életük, mire számítsanak hetven pluszosan. Nem fog a fejem. Nem csak úgy általában hülyülök, azt a jelenséget mindenki ismeri, ha máshonnan nem, idős családtagjain tapasztalva, hogy ha hirtelen kell valami eszembe jusson, leginkább egy név, vagy valami más adat, ami amúgy "itt van a nyelvem hegyén", akkor belép valami gátlásféle és jusztse jut eszembe. Csak percek, netán egy óra (vagy egy nap) múlva. OK ez rendben van. De az, hogy ha valami újat kell megjegyezni, azzal vért izzadok. Mint most a harmonikával. A kezemmel hálistennek nincs baj, de a fejem... Ugye én a beatnemzedék reprezentánsa vagyok, egy ember  a nagy (de)generációból. Tehát 18 évesen csépeltem a gitárt de akkor is hanyagoltam az elméletet, az ember elvan azzal a 12 akkorddal, igazából akkor is a gitározásból a gitárkészítés ragadta meg leginkább a figyelmemet, tizenvalahány éve amikor feltörték a picerekeszt anyámnál, el is lopták az első saját gyártmányú elektromos gitáromat. De most a harmonikát nyúzva szembesültem azzal, hogy MUSZÁJ kottát olvasnom. Na mondom mi az nekem, két oktáv hangjait G és F kulcsban ( violin és basszus) kicéduláztam kis kártyákra, egyik oldalon a hangjegy képe, másikon a neve, kutyasétáltatás, közben, vagy napi munka közben lapozgatom. Első nap megtanultam hatot, második nap hozzávettem még hatot, ugye 5 nap alatt menni fog az egész. DE! Negyedik nap elfelejtettem amit az első kettőben tanultam, illetve elkezdtem keverni a G és F rendszer hangjait. Siralmas. Úgy tűnik az öreg agy új ismereteket ugyan elsajátít még, de adatszerű inputokat már nem, vagy csak nagyon nehezen rögzít. Persze nem adom fel, de mindenki igyekezzen olyasmivel mint pl a nyelvtanulás, ami végülis lényegében szavak memorizálása, hogy ne halogassa, mert egyre nehezebb lesz, ahogy öregszik.

Ha már öregedés. Van aki még nálam is nagyobb mázlista. Kedden nálam járt a Schopper Tibi, aki 25 éve elhajózott felfelé a Dunán ( lefelé a Jugoszláv háború miatt nem lehetett), leküzdöttek Katival a feleségével 408 zsilipet és így átkeltek három vízválasztón és közel 4 hónap múlva kilyukadtak a Földközin. Már ez is egy rendkívüli utazás volt, előttük utoljára Párizsban saját hajójával a "Hableány"-nyal Széchenyi Ödön járt 1867-ben. Aztán megjárták Spanyolországot, Olaszországot és végül Görögországban kötöttek ki, ahol bejárták a szigetek sokaságát és végül le is telepedtek Kiladán, egy kis halászfaluban.( Itt találkoztak Jonathan olvasómmal, aki ott tatarozza a Smiley nevű hajóját http://kishajo.jimdo.com/hajonaplo/2016/) Tibor sokat mesélt és elég sok viszontagságban volt részük, nem a tenger, nem a viharok, nem az időjárás, hanem csakis és kizárólag a valamennyi érintett ország ostoba bürokrata hatóságaival való állandó küzdelem során. Ugye ők még a gengszterváltás hajnalán indultak, nem voltunk EU tagok (kis lecke azoknak az idiótáknak akik úgy gondolják jobb lenne nekünk ismét kívül a kerítésen), már az is nagy trükközésbe került, hogy legyen egy olyan bankkártyájuk amire idehaza megy Tibor nyugdíja és külföldön tudnak vele vásárolni. Persze csórók voltak, ami azon túl, hogy kellemetlen, minden, nálunk módosabb nemzet szemében eleve utálatos. Ezt valamennyi lusta, tohonya hivatalnok éreztette is velük, bár a legtohonyább a spanyolországi magyar konzul volt aki négy hónapon át elfelejtett intézkedni amikor kirabolták őket. Nem élhettek azzal a lehetőséggel, hogy beálljanak a drága marinákba, ingyen kikötőhelyek meg meglehetős gyéren vannak és azóta is fogyatkoznak, miközben a helyi hatóságok gyakorlatilag kényszerítik a hajósokat a fizetős marinák igénybevételére. Szóval Odüsszeusz óta sokat változott a világ. Mindazonáltal Tibor vitalitása csodálatos, életerős aggastyán, 83 éves kora ellenére fürgén mászott fel-le a hajókra amiken át kellett kelni ahhoz, hogy csónakba szállva át tudjam hozni a HÉV állomástól a szigetünkre, szóval ezt teszi a hajózás az emberrel, meg az a rengeteg munka amit most is végez, gyakorlatilag azért van ingyen kikötőhelye, villanya, vize Kiladában, azon túl, hogy szeretnivaló egyénisége miatt a görög hajóépítő, kikötőüzemeltető család befogadta, mert megdolgozik érte.

Beköszöntött az ősz. Pénteken akkora zivatar volt, hogy a túlpartot nem lehetett látni. Este még a napkollektor által napközben felmelegített, kb 35 fokos vízben zuhanyoztam, de alighanem ez volt idén az utolsó ilyen, szombaton, már be kellett kapcsolnom a villanybojlert. Szombat délelőtt piacoztam, délután, meg vasárnap nem lehetett zajongani a szomszédok felé önként vállalt hétvégi csendfogadalmam miatt, bár nagyon viszketett a markom, mert már csak az egyik szárny volt hátra a tornác bejárat tolóajtóból. De sajnos a polikarbonátot keretező "F" profilt csak sikítóval tudom vágni ( persze lehetne kézzel fűrészelni, de azért azon már túlvagyunk így a gépkorszakban), így maradt a pihenés. De ma befejeztem. Így néz ki becsukva

És így amikor kinyílik.

A történetéhez hozzá tartozik, hogy részben ez is recicling, mert amikor megvettük a házat, volt benne egy gardrób szekrény, amit felszámoltam, hogy az alapterületével megnöveljem a fürdőszobát amikor a válaszfalakat lebontottam és újakat építettem. Nos ennek a szekrénynek volt egy görgős, függesztett  dupla tolóajtaja, aminek a fém alkatrészeit elraktam, hogy tán egyszer majd jók lesznek valamire. Hát most jött el ez az "egyszer". Még pénteken kiegészítettem a meglévő tetőimet az "esernyő" és a tornác között egy kis plusszal

és milyen jól jött, mert e pillanatban is zuhog az eső, még a kutya is bekéredzkedett amikor bejöttem délután, olyan randa idő lett, sűrű esőfüggöny viharos széllel égzengéssel.

Hát rendes velem az Öreg. Rákentem az utolsó két keretre az utolsó réteg fehéret, ezzel kész a festés végre. ( kénytelen voltam a hátsó kertben még egy munkahelyet csinálni, mert így is rettentően elhúzódott a festés a száradási idők miatt)

És amikor megszáradt a második réteg is, szóval teljesen vége volt a festésnek AKKOR elkezdett esni az eső. Hogy a kedvemért megvárta az ősz bekapcsolását, ez egészen hihetetlen. És nem először tapasztalok részéről ilyen figyelmességet. Köszönöm Uram!

A bejárati tolóajtók keretei már szombat óta várják, hogy beablakozzam őket, még várniuk kell egy kicsit, mert a biciklipótkocsi felfényvisszaverőzése, hátsó villogó lámpa felszerelése, beelőzött. De az is kész. A villogót tartó lemezt két randalírozott fejű műszercsavar tartja, így nappali üzemben leszerelhető. Csak érdekesség képpen a műszercsavarokat még technikumban esztergáltam 17 éves koromban műhelygyakorlaton és elraktam párat, hogy még jó lesz valamire egyszer. Most van az az "egyszer".

Kipróbáltam sötétedés után, vakura így reagál. 

Persze hogy nem lett kész a tolóajtó. Hét végén nem illik zajongani, ezért nekiálltam esővédő huzatot varrni a bicikliutánfutóra. A varrógép (ráadásul bent a házban) mégse csinál olyan zajt mint kint a sikító. Az ok, ami miatt erre szükség van az, hogy mindezidáig akkor használtam a pótkocsit amikor piacoztunk, bevásároltunk, azzal mindig ki lehetett várni a jó időt.  De most a harmonikaórára ezzel fogom vinni a hangszert, az pedig meghatározott napokon van, ha esik, ha fúj, fel kell készüljek mindenre.  Vettem a bringához magamra eső poncsót is, mert van ugyan vízhatlan ruhám több is, de abba beizzad az ember ha tekerni kell közben. Ezt a ruhadarabot még tengerész koromban Amszterdamban figyeltem ki, ott esőben is bringázik a nép és mindenkin ilyen "malaclopó" volt. Azt hittem az eltelt 40 év alatt nálunk is elterjedt, de egy fenét. Direkt felutaztam Budapestre és végigjártam több kerékpárszaküzletet és "outdoor" sportboltot, de mindenütt csak a fejüket csóválták. Miközben a boltok tele voltak méregdrága bringás divatcikkekkel. Valahogy úgy néz ki, hogy nálunk a kerékpár még mindig inkább divatcikk ( na jó esetleg sportszer), mint jármű.  Végső tanácstalanságomban felhívtam a Papót ( Csabai Gábor, amúgy a Tilos Rádió kurátora) ő IGAZI bringás és tudtam, hogy neki van ilyenje, hát megtudtam tőle, hogy az EGYETLEN hely ahol ilyet kapni az a MOM park pincéjében lévő Tchibo kávézó!  Nem vicc! Odamentem és vettem egyet. Na aztán még az utánfutót körberaktam fényvisszaverő prizmákkal és amikor este használom (merthogy akkor vannak az órák, nyáron még csak világos van 6-7 órakor, de sajnos nagyon hamar eljön az az idő amikor már délután négykor sötét lesz) még rá fogok tenni egy extra nagy, három LED-es piros villogót. Miután pont csúcsforgalomban fogok bringázni a főutakon, lányom példáján okulva alighanem felveszem a bukósisakot is. Ezt idáig csak robogóra használtam, amúgy sí lesikló sisak. Szóval ezzel telt a hétvége, meg kentem a festéket a keretekre ahogy száradtak, hálistennek remek az idő MÉG, de jön az ősz meg a tél is sajnos, pedig úgy megszoktam az esős tavasz után a jó időt. De amire megjön a zegernye, ajtó ablak a helyén lesz. Egy projektet elhalasztottam. Ez a polikarbonát "esernyő" északi és nyugati oldalának lezárása kamionponyvával, talán nem lesz rá igazán szükség. Ha a tolóajtó meglesz a tornácon akkor az a hó és falevél fúvást megfogja, tán nem lesz szükség a ponyvára. ha mégis, akkor megrendelem méretre, felrakni nem nagy ügy. Sajnos magam nem tudok már ponyvát szabni, hegeszteni, mert az csak fent ment a Kvassaynál, ahol a gumicsónakos Feri ( http://www.gumicsonak.hu/) műhelyében hétvégeken amikor ők nem dolgoztak kedvemre garázdálkodhattam, használhattam a nagy ipari varrógépet, nagyfrekis PVC hegesztőgépet, meg a több négyzetméteres szabászasztalt. Hát így telt a hétvége meg a mai nap.

Ma felhívott a Schopper Tibi, aki vagy 20 éve hajózott el Budapestről a Dunán saját építésű hajójával és a Duna, Majna, Rajna, Szajna, Földközi tenger útvonalon megtalálta élete "Ráckevéjét"  Kiladát, egy kis görög halászfalut, ahol a parton álló hajójában él feleségével. És ugye van párezer mérföld tengerpartja Görögországnak és van párszáz halászfalu ezen a parton, de "természetesen " pont ide érkezett Jonathan kommenttársunk a katamaránjával ( amit "természetesen" ugyanúgy hívnak mint a kutyámat, csak ő Smiley-nak én meg Szmájlinak írom)  http://kishajo.jimdo.com/hajonaplo/2016/junius/ és azonnal egymásba botlottak. Nos egy hónapra haza szabadságolta magát Tibor és ez alkalommal megtisztel látogatásával, várhatóan jövő hét kedden.

Lassan a végére érek a rengeteg ( ha jól számolom 7) vaskeretnek, ma összehegesztettem az utolsót, egy réteg szürke alapozót rá is kentem az egyik oldalra. A festés elég lassú, a 15 x 15-ös zártszelvény ugyan nem nagy felület, de a keretek nagyok, négy kerti szék tetejére rakok keresztben 1-1 hosszú lécet, erre fektetem egyenként őket és mindig meg kell várni amíg megszárad egy oldal, aztán megfordítani, azt is lekenni, kétszer alapozni, kétszer zománcozni és csak négy székem van, illetve helyem sincs igazán több, szóval egy keret oldalanként 4 réteg szer 2 =8 szor 7=56 kenés, közben száradási idő még napon is legalább 4 óra. Na ez a lassú. Mindenféle trükköket eszelek ki, pl a vasakat már összehegesztés előtt egyszer lealapozom, csak a végeket hagyom festetlenül, mert ott úgyis leégne hegesztéskor a festék. Még szerencse, hogy az idő továbbra is remek, esőtől nem kell tartani, még a reggeli harmat is hamar felszárad, a fedél alatt az asztalon lakatolok, kint a füvön festek, vasárnapra szeretném már legalább a tolóajtót készre csinálni. Na majd kiderül.

 Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=NsgPdmBYUX0

Állítólag holnap hozzák a több mint két hete megrendelt üreges polikarbonát lapokat. Hiszem ha látom. Mondjuk nem égetően sürgős, szerencsére (úgy érzem) messze még a tél, de jó lennemár befejezve látni egy s mást. Merthogy kész a tolóajtó két szárnyának, és  a három 1,70 x 1,30-as oldal lezárásnak az acélszerkezete. Kétszer lealapoztam, szárad, holnap rámegy még mindegyikre legalább egy réteg fehér zománc, ha fent van a második akkor már csak az "üvegezés" (polikarbonátozás? ilyen szó még nincs) van hátra. A hátsó lezárás azért érdekes lesz ez 2 x 1,70, még nem tudom, csak remélem, hogy nem fog nagyon hajladozni kitámasztott állapotban. Hóteherre nem kell méretezni, mert télen függőlegesen lóg, csak nyári üzemben működik úgy mint egy ferde előtető.

Kellemes meglepetés a jó idő, hétfőn még úgy tűnt vége a nyárnak, hideg volt és esett majdnem egész nap. Figyelve a meteorológiát, vasárnapra ütemeztem a kürtőskalács sütést, vasárnap úgysem lehet zajongani sikítóval, ezért "agolszombatot"rendeltem el (tengerészek még emlékeznek mi az), J bedolgozott 2 kiló lisztet, feltekerte a  "Judit- és Lacifára" ( azért mert tőlük kaptuk őket) én meg felváltva sütögettem őket. Lett vagy 8-10 darab, én két napig azt reggelizem, vacsoráztam és a barátaink is kaptak belőle, szóval "nem rohadt ránk". Jövő héttől járok hetente egyszer harmonikaórára, ő fog tanítani. https://www.youtube.com/watch?v=LJx0Tydk5_E  Azóta  már harmadéves zeneakadémista.

Kész a tolóajtó acélszerkezete, le is festettem kétszer alapozóval. Sajnos nem hozták ezen a héten (sem) a megrendelt üreges polikarbonát lapokat, így nem tudom befejezni. Sebaj, a tél, amikorra kell majd igazán, szerencsére még mesze van. A projekt része még a tornác déli és keleti oldalának speciális lezárása, ide olyan lapokat fogok csuklósan felfüggeszteni, amik nyáron felnyitva tetőt, télen lehajtva átlátszó lezárást biztosítanak hófúvás ellen. Ugyanis az elmúlt télen volt, hogy a szerszámaimat az itteni munkaasztalon reggelre hóból kellett kikaparjam. Na ilyen nem lesz többet.

Mai ajánlatom  https://www.youtube.com/watch?v=2cNnajhj5ts Hát nem gyönyörű?