A hétvégi zajongási tilalom miatt csak ma folytattam a lakatosmunkát. Legutóbb mutattam, hogy a nagy átmérőjű furatokat a 3-as lemezben csak körbefurkálásal és reszeléssel tudom kialakítani. Említettem, hogy mennyire utálok reszelni. Viszont szembenézve a rideg valósággal, hogy MUSZÁJ lesz, alapos revízió alá vontam a reszeléssel szembeni idáig való hozzáállásomat. Vajh az é a megfelelő magatartás, hogy miután 15 éves koromban a technikumi műhelygyakorlatok során az életlen reszelőkkel való kínlódás egy életre meggyűlöltette velem ezt a szerszámot, hogy most is az apámtól örökölt, valamikor az előző század elejéről származó kopott reszelőkkel kínlódok? Mi lenne ha megpróbálnék egy újat? A gondolatot tett követte, reggel elbringáztam a boltba és vásároltam egy jó durva "félgömbölyű" (tudom, a szó hülyeség, de mindenki így hívja) bazinagy vasreszelőt, plusz a Bosch dekopír fűrészbe való aránylag keskeny pengélyű fűrészlapokat. A szerszámok csodát tettek. Pillanatok alatt összefűrészeltem a lyukközöket, a maradékot meg a félelmetes reszelővel pár perc alatt eltüntettem. Nem mondom, hogy megszerettem a reszelőt (de még az is lehet, hogy megtörténik), de majdnem. Tanulság; az ember még 72 éves korában is változtathat fél évszázados megrögzöttségein.

De azért a külső átmérőt már sikítóval....

Ma kedves látogatóm volt. Az apropó szomorú, pár hete meghalt Szitnyai Jenő. Aki nem ismerné, rádióműsorokból volt felejthetetlen jellegzetes mély hangja, mindig olyan dolgokról tudósított, mindig olyan műsorokat készített szerkesztő-riporterként, amik engem ( vagy mondhatom tán a "magamfajtát")érdekel. Többek közt a különböző magyar vitorlázókkal, akik földkerülő kalandokra, távoli vizekre indultak, onnan érkeztek. Így került jó barátságba Kopár István földkerülő szólóvitorlázóval ( mennyivel sallangmentesebb az eredeti angol "circumnavigator" kifejezés! ) Nos István régi tengerészkollégám, annakidején az M/S Budapesten dolgoztunk együtt, egy klubban vitorláztunk a Balatonon, sőt az édesapja  dr Kopár István is a barátom volt, azért csak "volt" mert sajnos tavaly elhunyt. (ritka értékes ember volt, nagy álma a Sió csatorna állandó hajózásra alkalmassá tétele, mely az egész somogyi térség idegenforgalmát felvirágoztathatta volna, kicsinyes gáncsoskodók miatt megbukott)  Nos Szitnyai Jenő temetése holnap délben lesz a Fiumei úti temetőben és István többek közt a temetésre érkezett haza az USA-ból, ahol több évtizede él. Ez alkalomból látogatott meg engem is ma koradélután (mégiscsak jobb így, hogy még élek), itt kies otthonunkban. István újabb nagy kalandra készül, szinte pontosan egy év múlva indul a Golden Globe Race  az angliai Plymouthból http://goldengloberace.com/ggr/ és ő indul rajta. Namármost Szitnyai Jenő belekezdett István újabb kihívásának dokumentálásba, egyelőre egy erre a célra létesített facebook oldalon https://www.facebook.com/Kop%C3%A1r-Istv%C3%A1n-%C3%9Ajra-a-f%C3%B6ld-k%C3%B6r%C3%BCl-485895898201602/?fref=ts de a folytatásban a halál, mely mindnyájunk számításait képes keresztülhúzni, megakadályozta. István látogatása nemcsak a barátság megnyilvánulása volt, de valamilyen módon szeretné, ha valaki folytatná azt a munkát amit Szitnyai Jenő megkezdett vele kapcsolatban. Nos ő rám gondolt. Megtisztelő sőt túlságosan is megtisztelő feladat, számomra, ez gondot is okozott az elvállalásában. Gondom, hogy sem Kopár István "magyar hangjaként", sem Szitnyai Jenő szakmai örököseként (igaz csak ebben a témában), nem lesz e személyem szemérmetlenül jelentéktelen a feladatra.  Se jeles vitorlázó, se jeles újságíró nem vagyok, semmilyen teljesítményem nem mérhető a nagyokéhoz, mégis hogy jövök én ehhez? Ami a feladat elvállalására a lökést adta ( ezt Istvánnak nem is mondtam, akkor spekuláltam el rajta, amikor már idefelé autózott), hogy tervezett egy előadást erről a legújabb kihívásról a " megszállottak klubjában" e hónap végére. http://megszallottakklubja.hu/ Emailben meghívót küldött mindenkinek aki klubtag, meg az ismerősöknek, meg mindenkinek akit csak a barátjának gondolt, kérve visszajelzést. Nos a klubtagok közül egyedül a Monspart Sarolta jelzett vissza, azaz a nagy kihívások jelesei érdektelenül viszonyultak az ő nagy kihívásának megismerésére. Ebben is van persze valami, ha mindenki el van foglalva a saját Everestjeivel, mit neki a másé? Na erre mondtam én a kis kihívások apró mestere, hogy akkor én nem fogom az én barátomat cserben hagyni, ha szüksége van valakire aki az eredeti hazájában magyarul tudósít a legújabb kalandjáról. Sokan vártak tőlem a hajóépítés nyomán hasonló útleírásokat, ennek az elvárásnak nem tudtam megfelelni, de leszek akkor Kopár István legújabb kalandjának közvetítője. Persze aki olvas angolul, aki figyeli a netet sokkal részletesebb információkat szerezhet, de én fent fogom tartani a személyes kontaktust Istvánnal a tárgyban és azt is meg akarom oldani, hogy legyen vele egy magyar nyelvű párbeszédfal, ahol bárki kérdezhet tőle. Még nem tudom milyen formába öntöm a dolgot, mert a facebook bevallom nem a szívem csücske, ráadásul azt Szitnyai Jenő kezdte, most belekontárkodni, még ha meg is kapom a jelszót, nem tartom illendőnek. Alighanem lesz egy új blog, tán " Kopár István újra a Föld körül, Szitnyai Jenő emlékblog" , a dolog annyira új, hogy még csak kavarog a fejemben a "mit és hogyan". Egyelőre ennyi. Amint indul és ahogyan indul, itt fogom közzétenni, meg az elérhető hajós fórumokon.