Dacolva a szmogveszéllyel, tegnap felutaztam Budapestre. Van abban valami pikánsan szokatlan, hogy az ember csak úgy lemászik a fürdőlétrán a stégről a jégre és átsétál a túlpartra a HÉV végállomáshoz. Utálok a nagyvárosba menni, még akkor is ha nincs éppen büdös (amúgy cseppet sem volt jobban, vagy kevésbé büdös az én orromnak, mint szmogriadó mentes napokon, az itteni jó levegő után engem Budapest mindig nyomaszt és nemcsak a levegőjével) Szóval azért mentem, mert muszáj volt hogy aláírjam (mint de jure pesti lakos) a Momentum Mozgalom olimpiai népszavazást kikényszeríteni akaró listáját. Ha a kormánypárti fanatikusok annyira hisznek egy budapesti olimpia megrendezhetőségében, valamint a demokráciában, mint azt gyakorta bizonygatják, akkor nekik is alá kellene írniuk, mert ugye akkor úgyis a megrendezés mellett voksol majd a többség. De ha megpróbálják még a népszavazást is akadályozni,az csak azt mutatja, hogy ugyanolyan fanatikus bolsevikok mint '47-ben a kékcédulás kommunista fényes szeles ifjak. Bár ha meggondolom rosszabbak mert míg amazok lelkes, a háború és az azt megelőző nyomor megcsömörlötte fiatalok voltak, emezek inkább a szolgaságba és kiszolgáltatottságba beletört, amúgy tapasztaltabbnak lenni köteles öregek. Mégis legfőbb ellenségük a szabadság (liberalizmus) és a civil kezdeményezések.
Azt gondoltam volna, hogy vége a kemény télnek, mert tegnap, tegnapelőtt már nulla fok körüli nappali és -3-4° fok körüli éjszakák voltak, de ma éjszakára visszajött a hideg, már este is látszott, hogy hideg lesz az éjszaka. Sz-nek meg is engedtem, hogy ismét bent aludjon a cserépkályha előtt a nappaliban, ott karikába gömbölyödve csendben tölti az éjszakát, bár J a múlt héten panaszkodott, hogy felébredt rá, amikor a kutya álmában vakkantgatott, de olyan mélyen aludt, hogy még arra sem ébredt fel, hogy J megsimogatta. Ma reggel -7°-ra ébredtem és dél elmúlt, de még mindig nem sütött ki a nap, alighanem ma már nem is fog, szürke köd borít mindent, a túlpart is alig látszik.
Új számot gyakorlok, elsőre egész jól haladtam vele, egy hét alatt megvolt a jobbkezes szóló egy szólamban és a balkezes basszus , de a szerdai órán Á az idomárom látva, hogy milyen jól haladok, feladta leckének a második szólamot is, ami azt jelenti, hogy a jobb kéz többnyire két (néha három) hangot játszik, na ezzel vért izzadok.
Amúgy ha kész leszek vele, kb így kéne szólnia. Hát ez még jócskán arrébb van.
https://www.youtube.com/watch?v=Y3G4VdNjtpg
(az ember elképzeli hozzá a bőrgatyás labancokat ahogy keringőznek)
Hát azért így nehéz korcsolyázni. C megtámadta a lábamat.
Sajnos a jég nem vastagodott meg annyira, hogy biztonsággal lehessen rajta korcsolyázni, tegnap mértem, olyan 4, max 5 centi, én még nem merek rámenni, bár volt olyan bátor aki korizott rajta, én ha nincs 8-10 cm nem merek. 
Most meg alighanem lőttek a csúszkálásnak, nemcsak a hó miatt, de enyhült az idő meg még fog is a prognózis szerint, a hajó körül máris olvad.
Látod? Nem látod. Na látod! A deckre lépve így nézett ki a hajó.
Dér borít mindent.
Azt persze hogy "kell", azt én mondom, senki nem írta elő és senki nem várja el tőlem a tizedik lecke után, csak én akarom, hogy meglegyen. Mert én ilyen csökönyös konok pali vagyok, hogy nekem muszáj, hogy mindig minden sikerüljön amit elhatároztam. Szóval akarásban nagyon jó vagyok, de itt a testtel is meg kell küzdeni, egyrészt másfél óra gyakorlás után romlik a koncentrációm, azt is elrontom ami már megy, másrészt meg fizikailag is elfáradok, a bal felkarom pl. begörcsöl, merthogy azért a 120 basszusos Weltmeister 15 kiló, annak majd a felével meg manőverezni kell izomból. Beiktattam egy bő fél órát reggelre is az esti 1-1,5 óra mellé, ennél több nem fér bele a napirendembe. Fel is hívtam Á-t, hogy hagyjuk ki a holnapi órát, mert annak semmi értelme, hogy ilyen elkészületlenül odamenjek és ugyanarra a 7 dologra ismét felhívja a figyelmemet. Mondta, hogy vehetünk mást is, ha ez nem megy még, de tiltakoztam, mert az megfutamodás lenne.
.
Jobbal kellene játszani ( ráadásul egyszerre két hangot) egy háromnnyolcadot és három darab nyolcadhangot, ballal meg három darab negyedet ( egy A-t meg két Amoll akkordot, ugye ez egy gomb, még szerencse). tehát a bal azt játssza, hogy taaa-ta-ta-ta, a bal meg azt, hogy taa-tat-ta. ...képtelen vagyok rá. Akármennyire lassan próbálom, már kihúztam a hangszert mint az expandert ütközésig és még nincs meg az egy ütem sem, mégse megy. Holnap az lesz az idomárom feladata, hogy valahogy belémverje.( aki akarja próbálja meg két kézzel és elég csak egy ujjal kopogni az asztallapon, mennyire nem megy)
A megpróbáltatás úgy kezdődött, hogy Sz-el csónakba szálltunk, hogy átkeljünk a túlpartra, mert 7 hónapja kapta az első kötelező veszettség elleni védőoltást és ebben a korban még évente kettőt kell kapnia, majd csak később lesz az, hogy évente kell ismételni. Na rángatom a csónakmotort, sehogy se akar indulni. Sok állítgatnivaló nincs az ember ugye próbálja egy idő után szívató nélkül, nehogy beköpje a gyertyát, állítgatja a gázkart, de semmi. Szégyenszemre evezés vissza a stéghez ( ezen az egyszerű Tomos motoron nincs üresjárat, se irányváltó, amint indul a motor megy is a csónak... de most nem indult, csak a rángatástól ment arrébb). Szokatlan, idáig indult mindig, gyakran első rántásra, de most megmakacsolta magát. Mondjuk olyat csinált mostanában, hogy egyenetlenül járt a fordulatszám ütemesen gyorsult-lassult, de azt gondoltam, hogy sikerült az alapjárati benzin-levegő keverék állítgatásával megszüntetnem, mert amikor a Schopper Tibit vittem a piacra ebédelni akkor volt ilyen probléma és azután szereltem. Szóval most semmi életjel. Na gyertya ki, csupa lucsok, szóval benzint kap. Kitisztítom, szikra van, gyertya vissza motor nem indul. Ezt eljátszom még vagy háromszor, ezalatt elmegy a HÉV, szóval itt valami komolyabb dolog van. Kirakom a motort a stégre az állványára és elkezdem a rutint, kiszellőztetem mind az egy hengert rángatással, megpucolom ismét a gyertyát, sőt egy újat is előveszek, közben már hétágról süt a nap, nem nagyon látom szikra van e vagy nincs, karburátor, dűznik, minden rendben lévőnek látszik, el is indul a motor, de hogy igazából mi volt a baj, nem tudom. Arra az eredményre jutok végül, hogy alighanem víz volt valahol a karburátorban, ami éjszaka megfagyott, ezzel eldugítva valamit, ezért nem kapott üzemanyagot a henger, amikor meg kiolvadt akkor meg annyit rángattam szívatóval, hogy beköpte a gyertyát. Bár az elmélet eléggé sántít, de nincs jobb ötletem. Fel is hívom az Argay Gyurit az állatorvost, hogy rendel e délután is, mert délelőtt már nem fogok odaérni hozzá, de mondja hogy fogorvoshoz megy, na akkor majd holnap. De ha már ilyen gyönyörű az idő elcsónakázunk J-vel a piacra sütőtökért, csónakkal egyszerűbb hazahozni mint biciklivel. Viszont a motor visszaszokott a korábbi egyenetlen járásra. Idegesítő. Miután ezt a felpörög- lepörög jelenséget alapjáraton nem produkálja, de már közepes gázon előjön a hiba, valami üzemanyagelégtelenségre gyanakszom. Ebéd utáni alvásból ébredve ismét nekilátok. Ezúttal kiszerelem az üzemanyagszivattyút ( AC pumpa) és berakok egy másikat. Korábban ez volt benne, de kilyukadt a membránja, szabtam bele egy másikat vékony PVC kamionponyvából és félreraktam, helyette egy másik motorból kiszereltem egy működőt és azt raktam bele, na most ezt cseréltem le a régi javítottra. Egy rántásra indult a motor, kipróbáltam vízen is, nem csinálja a fordulatszám változtatgatást, már csak az a bajom, hogy nem reagál erős gázadásra. Alapjáratról olyan félgázig gyorsul, utána nem hajlandó jobban felpörögni. Lehet, hogy a PVC ponyva nem a legideálisabb membrán anyag? Miután már korom sötét volt, nem álltam neki tovább vizsgálódni, ha holnap reggel elindul rendben akkor a kutyaoltást abszolváljuk vele, aztán folyt. köv. Eltekintve a motormacerától gyönyörű nap volt, alig hullámos víz és szikrázó napsütés, csend és békés csónakázás. Még ilyen tarakkírozó motorral is jobb vízen bevásárolni, mint Pesten a kutyaszaros aszfalton húzni a banyatankot.
