Nem mondom, hogy nem vagyok kissé csalódott. Bár igen tisztességesen megmondta az orvos, hogy egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a műtét javítani fog a hallásomon, de azért én csak bíztam benne, hogy fog. De sajnos semmi eredménye a közel három órás műtétnek. Hogy ne kelljen annyira korán kelnem ( reggel 7-re kellett jelentkeznem a kórházban, pontosan nem tudom mért, mert délután 3 volt mire belém vágták a szikét),kedden délután felutaztam Budapestre és a lányoméknál aludtam a kanapén. Pisze kutya szemrehányóan is nézett rám, hogy kitúrtam a helyéről, amint bevonultam a fürdőszobába esti piperére, azonnal bevackolt a takaróra és határozottan duzzogva vette tudomásul, hogy letessékeltem onnan. Amúgy a Bajcsy Zsilinszky kórház gégészeti osztály magasan felülteljesített az egészségügyi intézményekről általánosan kialakult képhez képest. Háromágyas kórtermek, modern ágyakkal, két kórteremhez tartozó közös patyolat-tiszta fürdőszobával, mosolygós kedves személyzettel és barátságos orvosokkal. Mondjuk a kaja az kifejezetten fogyókúrás, olyan 1000 kcal-ra saccolom, ehhez képest a műtét után két órával ehettem meg a vacsorámat ( szóval komplett 24 órán keresztül nulla táplálékbevitel, miután reggel üres gyomorral kellett jelentkezzek) ami egy zsemle és egy vékony szelet Zalahús volt egy kisméretű háromszögletű sajttal, szóval az egész ottlétem alatt nem tudtam bepótolni a táplálékhiányomat, amikor csütörtökön távoztam, elégedetten tapasztaltam, hogy két teljes lyukkal beljebb tudom húzni a nadrágszíjamat, mint amikor bejöttem. Szóval aki fogyni akar (én akartam) annak a kórházi koszt remek megoldás.
Maga műtét, ha nem is kellemes, de különösebben kellemetlen se volt, ébren voltam végig, könnyű bódultságban ( kezdem érteni a kábszereseket), még beszélgettem is a fejemben turkáló szakemberekkel, szóval már a műtét alatt megtudtam, hogy adtunk a kakinak egy pacsit, mindazonáltal nem vagyok nagyon csalódott, mert ha nem vállalom be ezt az utólag feleslegesnek bizonyult műtétet, egész további életemben bántana a gondolat, hogy "hátha lehetett volna segíteni a hallásomon". Így legalább tudom, hogy nem. Kedves meglepetés volt, hogy meglátogatott a Sefcsik Józsi http://www.sefcsik-keramia.hu/ , aki a blogot olvasva tudta meg, hogy ott vagyok és miután a közelben lakik meglátogatott. Felajánlotta, hogy hazavisz Ráckevére autóval ha kiengednek, de akkor még azt terveztem, hogy hazamegyek én egyedül HÉV-vel ahogy jöttem. Nem tudom igazából ez a jó, vagy a rossz tulajdonságaim közé tartozik, hogy én mindent egyedül akarok megoldani. Azt, hogy más segítségére szorulok bármiben is, valahogy negatívumként élem meg, pláne ha egyedül is képes vagyok valamit megoldani. J kifejezetten szemrehányóan mondta, hogy "hát igen, neked nincs szükséged senkire". Na végülis Kata lányom vitt kocsival be a kórházba és haza Ráckevére is ő szállított némi győzködés után, nem akartam tovább makacskodni, mert láttam, hogy K-nak rosszul esik, hogy nem akarom őt hagyni, hogy segítsen. Belátom, néha nem könnyű egy olyan konok palival mint én vagyok.
Szóval most itthon lábadozok, fájdalmam a műtét után sem volt, némi elviselhető sajgás is megszűnt, most kicsit viszket belülről a kitamponozott fülem, de ha nem figyelek rá, akkor nem izgat. Kicsit hamarabb fáradok, ahogy boldogult anyám szokta mondani "lehúz a testem", szóval jól esik heverészni. Azt mondták, hogy eleinte baj lesz az ízleléssel, valóban nem érzem az ízeket úgy ahogy korábban, de sose voltam egy nagy gourmand, nagyjából úgy vagyok a kajákkal, hogy mindegy mit eszik az ember csak a has teljen vele, ha így maradok se nagyon zavar. Lealkudtam a napi kötözésre járást kétnapira, az mégis elviselhetőbb, valamikor a jövő héten, reményeim szerint csütörtökön a varratokat is kiszedik, ezzel vége a "fülprojektnek", szóval egy bő hét ami kiesett, ez volt az ára a bizonyosságnak.
