Hajónapló

Sikerült a saját készítésű szerszámmal beütni a babakocsi zárak ringlijeit a ponyvába. Kicsit aggódtam, de jó lett. Ilyen apróságoktól szoktam rohadtul elégedett lenni magammal, azzal biztatom magam, hogy ilyenkor elpusztul bennem pár rákos sejt. Felpróbálni reménytelen a hajóra, mert viharos dél-délnyugati szél fúj, na ez az amiben már nem megyek vitorlázni magamtól. Elkészült a http://kopar.blog.hu/2017/09/14/ggr_2018_5_resz ajánlom becses figyelmetekbe, jó sokat melóztam vele.

Amikor valami spekulálnivaló van, mindig azzal vigasztalom magam, hogy az agy erőltetése segít kitolni az aggkori elhülyülést. De amikor az informatikai kihívásokkal küzdök, azt mégis valahogy szenvedésnek fogom fel. Ez azért van, mert én a PC és internet használatot nem alapokról felépítve logikus rendszerként sajátítottam el, hanem autodidakta módon empirikusan, nagy lukakkal az ismeretek közt, az egyes részek közti  oksági kapcsolatok nélkül. Mindjárt rátérek a legújabb esetre. Vasárnap kihasználandó a kellemes vitorlázó időt ( mára alaposan elromlott ) itthagytunk csapot papot és ismét elindultunk J-vel a Tequilán egy körre. J ugyan azt mondta, hogy főzni kéne, de mondtam, hogy ott egye meg a fene a kaját, főzni akkor is lehet amikor esik az eső és hideg van. ( igaz vitorlázni is lehet olyankor, csináltam is eleget amikor muszáj volt, mert versenyeztem, de mostanra elpuhultam, ha 2-esnél kisebb a szél nem megyek, ha 5-ösnél nagyobb akkor sem, meg ha esik az eső akkor sem) Na mondom viszem a GPS-t és megörökítem az útvonalat. Elvitorláztunk hátszélben a jobbparton az Angyali sziget mellett és meglátogattuk Szigetszentmártonban régi barátaimat akiket már vagy 5 éve nem láttunk, aztán a balbarton visszakreuzoltunk. A megtett utat szépen kirajzolta a GPS. Na mondom letöltöm a PC-re, hogy berakjam ide a sok fűrészfoggal tarkított "csiganyál"-at. Na de nem úgy van az! A GPS GPX fájljait a Windows alapban nem ismeri fel nem működött a dolog. Segítséget kértem a "Turistautak.hu" fórumoldalán, elsőre valaki kioktatott, hogy milyen tökfej vagyok, hogy egy ilyen egyszerű problémát nem tudok megoldani, de egy régi segítő hasznos utasításokat adott ( bár ő is megjegyezte, hogy lehetnék szakértőbb is) és mostanra sikerült megjeleníteni a vitorlás utunkat. Nem egy nagy túra persze, csak a sok kreuz miatt érdekes, ahogy a keskeny ágban a parti fák szélárnyékait és a szitkozódó horgászokat kerülgetve végülis hazajutottunk. Íme.Reszelgetem a http://kopar.blog.hu/ soron következő részletét. UGYANAZT a hibát követtem el, mint amit gyakran rovok fel a filmek szinkronszöveg-íróinak, hogy csak fordítanak, fordítanak miközben nem nézik a filmet, így aztán bekerülnek a szövegbe a képkockákkal, azaz a cselekménnyel nem szinkronban lévő szövegek. Hogy ne rébuszokban beszéljek, a Kopár azt a szót használta a Puffin hajó restaurálásának munkája során, hogy "longboarding". Mind a Veperdi Bandinak, aki a fordításban nekem segítők egyike, mind nekem meggyűlt a bajunk ezzel a kifejezéssel, mert az összes létező szótári alak gördeszkának  fordítja a longboardot, de hát nyilvánvalóan az István és segítői egészen biztosan nem gördeszkáztak a hajó oldalán. Pedig ha csak odapillantottam volna a szöveghez mellékelt képekre, ami mutatta a longbordinghoz használt szerszámokat azonnal láttam volna mit jelent a szó. A "longboard" az tényleg egy hosszú deszka amire csiszolóvászon vagy papír van ráfeszítve és azzal kell a hajó laminált, glettelt oldalát gyepálni amíg csak sima nem lesz. Nehéz a fordítók és szerkesztők élete.

Rámijesztettek, hogy meg fog büntetni a közterület-felügyelet, mert már hetek óta kint van a cserepeslemez leponyvázva az utcán, két fa közt a vízparton. Mondjuk a kutyát nem zavarja ott, ráadásul az utca abból lett amit ingyen mindenki, így az elődöm is leadott a telekből és én nyírom a füvet és töltögetem a kátyúkat, de hát ez Magyarország. SP- től kaptam kölcsön két masszív vasbakot, azt csónakkal elhoztuk tőle, arra fektettünk két gerendát és délután nyolcan behordtuk rá az utcáról a 6 m hosszú lemezeket, a közterületesek meg feldughatják maguknak odakint a hűlt helyét. A 8 ember nem a súly miatt kellett, egy lemez kb 25 kiló mindössze, de nem akartam, hogy elgörbüljenek a lemezek, vagy más módon sérüljenek. Az jó, hogy itt mindig mindenki segít mindenkinek. SP-nek nincs ilyen szerencséje, őt a két szomszédja hetente feljelenti valamiért. Ha már reggel csónakázással kezdtük a napot SP-vel, kimotorladikáztunk a szombati piacra lángosozni, igaz nem egy "floating market" Bangkokban http://www.bangkok.com/floating-market-tours.htm amire drága pénzért ellátogatnak a turisták a világ minden tájáról, de majdnem olyan jó és itt van egy km-re. https://www.youtube.com/watch?v=O_-zFkpxwbA ( Imre tarjája tényleg szuper, de ma lángosra voltam ráizgulva, Juditnak is vittem haza reggelire) Némi tétovázás után vettem két görögdinnyét is, egy csíkosat, meg egy hagyományos sötétzöldet, bízva, hogy bár 4 napja elmúlt már Lőrinc nap, de még nem követte el azt a csúfságot a nemzet gázszerelője a dinnyével. Hát hiba volt, a sötétzöld héjú bizony már enyhén lőrinces, bárcsak ez lenne a Lőrinccel a legnagyobb baj!. Nekiálltam a kopárblog következő részét megszerkeszteni, pár nap alatt megleszek vele.

Tegnap megvolt a műtét utáni utolsó kontroll, a sebem begyógyult, minden a legnagyobb rendben van, sem tampon, se ragtapasz nincs már és a víz se árt már neki. Mondjuk a Dunában nem úszkálok ezzel a füllel, de ingerenciám sincs rá, tegnapelőtt már azt fontolgattam, hogy flanel pizsamára váltok éjszakára, mert 20 fok alá csökkent a hajón a hőmérséklet. Két hét ment el végülis rá az életemből, a hallásom egy cseppet se javult és ugyanúgy cseng a fülem mint előtte, de mint többször említettem (igaz szomorúan), most már legalább tudom, hogy nem lehet rajta segíteni. Szóval vége a pihenésnek, folytattam a cockpit pilothouse ponyva készítését, pontosabban egy szerszámot csináltam ma a babakocsizárak ringlijeinek beütéséhez, mert nincs kedvem a nehéz ponyvát felcipelni Csepelre beüttetni, a hozzá való edzett acél gyári szerszámot ezért a négy darabért meg nem vásárolnám meg mert közel 30000 Ft, annak éri meg aki kamionponyvát gyárt szakmányban. Pont olyat csinálni nem tudok mint a profi szerszám, de némi vasanyag, hegesztés, csiszolás és ami a trükk, öntött ólom, ami persze nagy mennyiséghez hitvány lenne, de négyhez untig jó lesz. Megszerkesztettem a kopárblog következő részét, ajánlom becses figyelmetekbe. http://kopar.blog.hu/2017/09/07/ggr_2018_4_resz

Ránksóhajtott a tél! Éjszaka még nyitott ajtóval aludtam Amapolán, mert este kifejezetten meleg déli szívással érkezett az időjárási front, de reggel már csukott ajtónál, flanel ingben nyöszörgettem a harmonikaleckémet. Ha hideg van azt a kutya is azonnal jelzi, reggelre fényesre volt nyalva a tányérja, míg melegben alig eszik valamit. Szóval nagyon vége alakul a nyárnak. Ti is úgy vagytok vele, hogy egyre rövidülnek az évszakok, de kiváltképp a nyár?

Tegnap megírtam a következő fejezetet  http://kopar.blog.hu/2017/09/01/ggr_2018_2_resz választott házi feladatomba, ha holnap időben kiveszik a varratot a halántékomból (már rohadtul unom a leragasztott és kisámfázott fülemet), írok még egy fejezetet, kaptam hozzá Istvántól válaszokat a kérdéseimre.

Kiolvastam az Eltékozolt Örökség  könyvet. ( http://amapola.blog.hu/2017/08/28/hetfo_941 ) Azért tartott ilyen sokáig, mert egyszerűen képtelen voltam folyamatosan olvasni, annyira elkeserített a tartalma. Az ahogy néha bonyolult, szinte követhetetlen könyvelési, jogi trükkökkel sinkófálták el a hajókban megtestesülő "népvagyont" (ahogy Schláth Jancsi szemléletesen írja, hogy úgy fogytak el ahogy az ember homokot mer a tenyerébe, majd ha sokszor töltögeti egyikből a másikba, egyszercsak azt veszi észre, hogy nincs már semmi a markában), néha meg a lótolvaj cigányt megszégyenítő módon "hivatalosan" deklarálva, hogy egy hajó gépalapja megrepedt, a javítása olyan költséges lenne, hogy gazdaságosabb eladni ócskavasnak és miután leselejtezése és értékesítése megtörtént, egy német mérnök a helyszínre utazva egy nap alatt vascementtel (!!!) kijavítja a hibát, ami után a hajót új tulajdonosa még évtizedekig használja. És ezért senkit nem lőttek főbe,

Amíg rajta a ragtapasz a fülemen, nem akarok mindenféle koszolós munkákba kezdeni, így kénytelen vagyok élvezni az életet. Kellemes szélben körbevitorláztuk az Angyali és a Vesszőzátony szigeteket, északnak hátszél a bal ágon, vissza délnek meg kreuz vagy 100 fordulóval a jobb ágon, aztán még le a hídig, na ott döglött le a szél mint a mellékelt színes ábra mutatja.

https://www.youtube.com/watch?v=Tf6p1JWC1yE

Egy sasért aggódunk. Délegyházán találták, barátaink madármentők, őket értesítették, de az eset nekik is túl súlyos volt, a sukorói madárkórházba vitték. Az orvosi jeletés:

A madárnak többszörös, nyílt, szilánkos törése van mindkét alkarcsonton, ami sajnos régebbi keletű, erősen szennyezett, légy nyüvekkel súlyosan fertőzött volt. Kondíciója gyenge. A lövést nehéz bizonyítani, csak ha a röntgenen a lövedék ill fém maradványai láthatók. Behozatala után infusiót, antibiotikumokat, gyulladáscsökkentőket kapott, majd az első műtét során a sérült terület megtisztítására került sor ( nyűvek, elhalt szövetek, szennyeződések eltávolítására) , majd a területet nedves, antibiotikumos, szövetképződést segítő kötéssel fedtük, mindezeket gázos altatásban. A seb tisztulása, a sarjadzás megindulása után kerül sor a csontok helyreállító műtétjére. A madár állapota jelenleg a területről felszívódott nagymennyiségű szennyeződés, méreganyag, a kórokozók miatt súlyos, a következő néhány nap kritikus.

A madár a második műtét után van, ezt írta az orvos.

Tegnap éjjel megvolt a sas második - helyreállító - műtétje is. A következő napok nagy kérdése az, hogy a szárny életképes vagy sem. 

Állítólag a madarak altatása különösen kockázatos. Fontos megemlíteni az orvos nevét Berkényi Tamás 

https://www.facebook.com/Vadmad%C3%A1rk%C3%B3rh%C3%A1z-Sukor%C3%B3-Bird-Hospital-118179714886849/

Miután kötözésekre járok Budapestre a HÉV-en olvasgatok. A kezembe került egy angol novelláskötet, címe "Drága illúzió" ("Mai angol elbeszélők" Szépirodalmi Könyvkiadó 1981). Mondjuk attól eltekintve, hogy ezek a "mai" elbeszélők azóta már meglehetősen tegnapiak, én még ilyen szart keveset olvastam. Képes voltam átrágni magamat az egészen, hátha találok közte használhatót, meg hátha közben rájövök a megfejtésre, de nem sikerült. Vagy nincs is bennük cselekmény, vagy az egy bővített mondattal kivégezhető lenne, de a szerzők ehelyett 10-30 oldalra tupírozzák az unalmas semmit. Mert hogy unalmas az nemcsak igaz, de nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten cél, hogy az legyen, biztos ettől  modern. A végén a szerkesztő lendületes utószóban méltatja a műveket, csupa szuperlatívuszban, én meg csak nézek ki  a fejemből és fel kell tennem magamnak a kérdést, ennyire tahó lennék, hogy nem is értem miről beszél? Malcolm Lowry " A legderekabb hajó" ( The bravest boat) novelláját például  "látomásos, misztikus" voltáért dicséri a fellegekbe. A cselekmény ( ami persze csak  a végén derül ki, miután közel húsz oldalt végigszenvedett az olvasó cirkalmas körmondatokban előadott tájleírások, haldokló cédrusok, hullámtarajok, fagyos vonulatok és ezerféle egyéb szómágiák értelmezésével) mindössze az, hogy egy kisgyerek vízre bocsájt egy hajócskát, amibe egy levelet tesz. Ezt néhány évtizeddel később megtalálja egy kisleány, amitől valahogy egyszer ( erről nem szól az írás) a felesége lesz az akkorra már öreg fiúnak. És csak úgy mennek, miközben a fagyos vonulatok meg vannak. A fordító Göncz Árpád. Árpi bácsit nagyra becsülöm, de tényleg börtönlakónak kell lenni, hogy az ember ilyen szövegeken át tanuljon meg angolból fordítani. Bizonyára vannak az ilyen küzdelmes irodalomnak is élvezői, akik mindent ami egy kicsit is kevesebb kínnal elviselhető olvasmány lektűrnek bélyegeznek, de nekem ez olyan mint amikor a vicc hőse akkor élvez amikor melléüt.

Tegnap kötözésre mentem a fülemmel, eredetileg a doki naponta gondolta szükségesnek a műtéti heg átkötését ( igazából kívülről gézlapos ragtapasz, belülről tamponálás), de lesírtam kétnaponkéntira, szerény véleményem szerint ez is felesleges, "magánsebeimet" kivéreztetés után, amennyiben nem áll el magától a vérzés bekötözöm (általában papír zsebkendővel és szigetelőszalaggal), aztán egy idő után a kötést levéve ha nem vérzik úgy hagyom szellőzni. De hát ugye a hivatalos kórházi protokoll az más, bár nem értem azt se világosan, mert míg az egyik orvos friss tiszta gumikesztyűvel, steril kötözőanyagokkal, csipesszel dolgozik, a tegnapi azzal a kesztyűs kézzel amivel a kilincset is fogdosta, meg a számítógép billentyűzeten pötyögött amúgy véresen, turkált a fülemben. Mindegy, szépen gyógyulok. Reggel még hideg volt amikor átkeltem a Dunán, de aztán beindult a meleg. A kórházban hamar végeztem, felkerestem könyv ügyben a Schláth Jancsit. Arról van szó, hogy Dr Schláth Jánosnak, nálam pár évvel idősebb hosszújáratú tengerészkapitánynak, aki tizenvalahány évig vezette a Hajózási Felügyeletet is, megjelent az Eltékozolt Örökség című, szép kiállítású keményfedeles, több mint 600 oldalas (szóval nem az a WC papírra nyomott silány paperback) új könyve, mely a magyar tengerhajózás múltjával foglalkozik, sok személyes élménnyel és végre valaki alaposan tárgyalja azt a szörnyű folyamatot, mely során az évszázados múltú teljes tengeri hajóflottát 9 év alatt gátlástalanul szétlopták. Sokat hallottam erről innen-onnan, fél és háromnegyed információkat, egymásnak ellentmondókat is, nagyon szerettem volna végre tisztán látni e kérdésben ( bár értelme, hacsak a feleslegesen hullatott könnyeket nem tekintem annak, nincs ), nos János, akinek mint a Hatóság vezetőjének, a teljes dokumentáló anyag hivatalból átment a kezén, személyesen ágált ellene, egészen addig, míg székéből felállították és a dunai horgászstégek ügyintézésével bízták meg (!!!), majd a korhatárt elérve azonnal nyugdíjazták, az iratanyagokat amiket meg nem sikerült kimentenie, az azokat őrző bútorokkal együtt a szeméttelepre szállították. Számomra nagy élmény ez a könyv, ha valakit érdekel megvásárolhatja több könyves honlapról, de legolcsóbban, önköltségi áron a szerzőtől direktben teheti meg, ahogy én is tettem. Bátran fel lehet hívni a 20/565-5112 telefonszámon, a könyv ára nála 5000 Ft (ezernyolcszázzal olcsóbb mint a Püskinél és kettőkilenccel mint a Maritimenál)

Idézek a könyvből:

Írásom nem vádirat! Az érintettek nevét nem említem. A helyenként említett valóságos nevekre csupán akkor hivatkoztam, ha újságcikkben nyilvánosan vállalt véleményüket idéztem, vagy tetteik kiemelkedően jó, vagy rossz következménye miatt ezt szükségesnek ítéltem. Amennyiben a tengerhajózás kivégzéséről szóló írásaim elmarasztaló hangja, és ezzel kapcsolatos véleményem bárkit is sértene, nem kérek bocsánatot. Azért amit elkövettek, sajnos nem kellett bíróság előtt felelniük. Számoljanak el saját lelkiismeretükkel -ha rendelkeznek ilyen felesleges kellékkel- és képesek rá: 240 év erőfeszítéseinek eredményeit pusztították el

Nem mondom, hogy nem vagyok kissé csalódott. Bár igen tisztességesen megmondta az orvos, hogy egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a műtét javítani fog a hallásomon, de azért én csak bíztam benne, hogy fog. De sajnos semmi eredménye a közel három órás műtétnek. Hogy ne kelljen annyira korán kelnem ( reggel 7-re kellett jelentkeznem a kórházban, pontosan nem tudom mért, mert délután 3 volt mire belém vágták a szikét),kedden délután felutaztam Budapestre és a lányoméknál aludtam a kanapén. Pisze kutya szemrehányóan is nézett rám, hogy kitúrtam a helyéről, amint bevonultam a fürdőszobába esti piperére, azonnal bevackolt a takaróra és határozottan duzzogva vette tudomásul, hogy letessékeltem onnan. Amúgy a Bajcsy Zsilinszky kórház gégészeti osztály magasan felülteljesített az egészségügyi intézményekről általánosan kialakult képhez képest. Háromágyas kórtermek, modern ágyakkal, két kórteremhez tartozó közös patyolat-tiszta fürdőszobával, mosolygós kedves személyzettel és barátságos orvosokkal. Mondjuk a kaja az kifejezetten fogyókúrás, olyan 1000 kcal-ra saccolom, ehhez képest a műtét után két órával ehettem meg a vacsorámat ( szóval komplett 24 órán keresztül nulla táplálékbevitel, miután reggel üres gyomorral kellett jelentkezzek) ami egy zsemle és egy vékony szelet Zalahús volt egy kisméretű háromszögletű sajttal, szóval az egész ottlétem alatt nem tudtam bepótolni a táplálékhiányomat, amikor csütörtökön távoztam, elégedetten tapasztaltam, hogy két teljes lyukkal beljebb tudom húzni a nadrágszíjamat, mint amikor bejöttem. Szóval aki fogyni akar (én akartam) annak a kórházi koszt remek megoldás.

Maga  műtét, ha nem is kellemes, de különösebben kellemetlen se volt, ébren voltam végig, könnyű bódultságban ( kezdem érteni a kábszereseket), még beszélgettem is a fejemben turkáló szakemberekkel, szóval már a műtét alatt megtudtam, hogy adtunk a kakinak egy pacsit, mindazonáltal nem vagyok nagyon csalódott, mert ha nem vállalom be ezt az utólag feleslegesnek bizonyult műtétet, egész további életemben bántana a gondolat, hogy "hátha lehetett volna segíteni a hallásomon". Így legalább tudom, hogy nem. Kedves meglepetés volt, hogy meglátogatott a Sefcsik Józsi http://www.sefcsik-keramia.hu/  , aki a blogot olvasva tudta meg, hogy ott vagyok és miután a közelben lakik meglátogatott. Felajánlotta, hogy hazavisz Ráckevére autóval ha kiengednek, de akkor még azt terveztem, hogy hazamegyek én egyedül HÉV-vel ahogy jöttem. Nem tudom igazából ez a jó, vagy a rossz tulajdonságaim közé tartozik, hogy én mindent egyedül akarok megoldani. Azt, hogy más segítségére szorulok bármiben is, valahogy negatívumként élem meg, pláne ha egyedül is képes vagyok valamit megoldani. J kifejezetten szemrehányóan mondta, hogy "hát igen, neked nincs szükséged senkire". Na végülis  Kata lányom vitt kocsival be a kórházba és haza Ráckevére is ő szállított némi győzködés után, nem akartam tovább makacskodni, mert láttam, hogy K-nak rosszul esik, hogy nem akarom őt hagyni, hogy segítsen. Belátom, néha nem könnyű egy olyan konok palival mint én vagyok.

Szóval most itthon lábadozok, fájdalmam a műtét után sem volt, némi elviselhető sajgás is megszűnt, most kicsit viszket belülről a kitamponozott fülem, de ha nem figyelek rá, akkor nem izgat. Kicsit hamarabb fáradok, ahogy boldogult anyám szokta mondani "lehúz a testem", szóval jól esik heverészni. Azt mondták, hogy eleinte baj lesz az ízleléssel, valóban nem érzem az ízeket úgy ahogy korábban, de sose voltam egy nagy gourmand, nagyjából úgy vagyok a kajákkal, hogy mindegy mit eszik az ember csak a has teljen vele, ha így maradok se nagyon zavar. Lealkudtam  a napi kötözésre járást kétnapira, az mégis elviselhetőbb, valamikor a jövő héten, reményeim szerint csütörtökön a varratokat is kiszedik, ezzel vége a "fülprojektnek", szóval egy bő hét ami kiesett, ez volt az ára a bizonyosságnak.

Lement az augusztus 20. Szokás szerint bejött a lehűlés esővel, de csak éjjel esett, délelőttre már kisütött a nap. Nem tudom hogy van ez, de kivétel nélkül minden évben augusztus 20-a környékén lesz vége a nyárnak. 19-én már friss szélben és lehűlő levegőben volt a lampionos csónakfelvonulás, mely Ráckeve egyik, minden évben megtartott nevezetes eseménye. Három éve (vagy tán már négy? teljesen összefolyik az idő)amikor még kezdő helyiek voltunk, vagy tán csak épp ideköltözőben voltunk, részt vettünk Amapolával, bár nyertünk is egy különdíjat, egy nap fürdőzést a helyi wellness hotelban de még egyszer nem követem el ezt a szamárságot. A gondom az volt, hogy ez a fesztivál igazából a kis csónakokra van kitalálva. Korom sötétben egy közel 20 tonnás hajóval mozogni az össze-vissza száguldozó motorcsónakok közt elég stresszes. Amúgy sem látok a kormányállásból közvetlen a hajó elé, miközben a résztvevők jórésze vakítóan villódzó színes  LED-es fények tömegével kivilágítva cikázik, valaki egy ladikkal, rajta  egy szál pislákoló lampionnal  keresztbe áll a hajó elé. Mondjuk csak vánszorogtam, épp  hogy legyen a kormányon erő, de így is sikerült néha valakit megtaszajtani. Villódzó kavalkád a koromsötétben, rémálom. Egyébként is ahogy öregszik az ember elhatalmasodnak rajta mindenféle szokások. Illetve amik fiatal korában még csak csírájában voltak meg, na azok terebélyesednek ki. Olyan ez, mint akinek fiatalon olyan kackiás orra volt, annak öregkorára randa tülökorra lesz, akinek meg csinos kerek pofija, az vénségére olyan lesz mint a Columbo kutyája. Na így megy ez lélekben is. Fiatalon se voltam egy "társasági ember", mostanra kerülök mindenkit, főleg a tömeget. Márpedig ez a hétvége kitett magáért, két nap főzőfesztivál a piactéren, 20-án este zenés buli a parkban a bezárt kastély előtt, majd tűzijáték. Mondjuk azt néztem, de csak a házunk elől a kutya társaságában, a többi tumultuózus eseménytől óvakodtam. Szerencsére az eb egyáltalán nem fél tűzijátéktól , petárdától, időnként odanézett, de aztán megvetően hátat fordított a színes fényáradatnak, inkább a gizgazban szimatolt, a durranások egyáltalán nem izgatták. Kizárólag két dologtól fél a hattyúktól és az esernyőtől, legyen az nyitva vagy csukva. Ez utóbbit nem is értem, soha nem fenyegettem, pláne nem bántalmaztam az esernyővel,de elég ha csak meglátja, hogy a kezembe veszem, már pucol.

Kiszabtam Amapola cockpit takaró ponyvája első darabját, kicsit javítani akarok a régihez képest a fazonján, az őszi esők előtt készen akarok lenni vele, bár holnapután műtét, remélem nem fog nagyon hátráltatni a tennivalókban és akkor még hátravan a háztető csere a tél előtt.

Tegnap ismét írtam egy fejezettet,  http://kopar.blog.hu/2017/08/20/megerkeztunk_254  szeretnék ezzel a heti egy fejezet sebességgel haladni, remélem időm és ihletem lesz hozzá elegendő.

Laza nap volt, csak aludtam, olvastam, meg harmonikáztam és ismét írtam egy fejezetet a http://kopar.blog.hu/ -ba.

Kétszer is a hőmérséklettűrő határom végénél jártam.Tegnapelőtt 35° volt árnyékban de a napon ennél jóval több. Márpedig tűzött keményen. Én meg, látva a friss szelet vitorlázni indultam a Tequilával. Amióta kipróbáltam az új kormányával nagyon megszerettem ezt a hajót. Gyors, kezes  és olyan jó helyre raktam a kormányt, hogy csak egy icipicit luvgierig, pont mint amennyire kell,  alig van a kormányon erő 3-as 4-es szélben. Szóval nekiálltam felszerelni, de mondom pokoli volt a hőség, perzselt a nap és valahogy elkezdtem magam nem jól érezni. A mozdulatok nehézkessé váltak és  összpontosítani se igazán tudtam. Még sose ájultam el, igazából pontosan nem is tudom mi az, de amit éreztem az közel lehetett hozzá. Önuralommal túllendültem a feladaton és amikor már a menetszél hűsített egy kicsit, plusz a sapkámat a vízbe merítettem és félig vízzel telve raktam a fejemre, az sokat segített, visszahűtötte a felforrósodott fejemet. De alighanem a hőtűrőképességem határát karistoltam. Viszont jót vitorláztam. Miután kikötöttem és leszereltem, megmértem a vérnyomásomat, azt hittem magas lesz, frászt, lement 95-re a szisztolés érték. Alighanem az agyi vérellátás hiányát éreztem.

Mára jelentősen csökkent a hőmérséklet, viharos széllel oldódott a többnapos hőség. Erre vártam, hogy kicseréljem Amapola fenekén az anódokat. Épp ideje volt, ujjnyi vastagra és eredeti hosszuk felére fogytak az újkorukban kb 40 mm vastag magnézium rudak. ( A  200 literes Hajdú villanybojlerhez valókat használom feldarabolva.) Ez búvármunka és azt vártam, hogy csökkenjen a hőség ami a beöltözés során elviselhetetlen amikor az ember nagy nehezen magára masszírozza a neoprén búvárruhát, viszont a víz még meleg az elmúlt hőségnek köszönhetően. Annyira optimista voltam, hogy a fejemre nem is vettem fel a csuklyát, mint bebizonyosodott ez hiba volt. A munka a víz alatt  eltartott vagy két órát, szóval kissé tovább mint reméltem ( még menetet is kellett vágjak odalent, ahhoz képest, hogy látni semmit nem lehet, olyan zavaros a víz). A végére annyira kihűltem, hogy hangosan csattogtak a fogaim amikor kimásztam a vízből ( odalent ezt nem vettem észre a fogaim közé harapott légzőkészülék miatt). Még amikor beálltam a zuhany alá és a forróvizet benyomtam a nyakamnál a búvárruhába, hogy hordószerűen feltöltsem azt a testem körül, akkor is vacogtam. Nem emlékszem, hogy életemben fáztam volna valaha is ennyire. Szóval kipróbáltam a legmelegebbet, meg a leghidegebbet is három napon belül. 

Gyönyörű reggelre ébredtünk.A tegnap vízre tett Tequila lesikált deckkel még alszik (de nemsokára belekerült az árboc és a megélénkült "kiülős" szélben remekül vizsgázott az új kormány).Szemben a város egyik szimbóluma a Balabán hajó fürdik a felkelő nap sugaraiban.Hatalmas tisztesség érte mind őt, mind a várost pénteken. Bizony! Jövök haza napnyugta után és látom, hogy a hajó kint mozog a vízen. Mondom a zöld ex csapatszállítón, amire kikötni szoktam amikor Pestre megyek, a régi tengerész kollégának Mikinek, hogy "Ezek nem tudják, hogy az RSD-n napnyugta után hajózási tilalom van?". Hát kiderült, hogy most semmi szabály nem érvényes (mint a régi kommunista időkben amikor valami fősertést hajóztattunk) az ország házmesterét Kövér Lászlót látja vendégül  a város, különleges biztonsági intézkedések kíséretében. Hálistennek a felhajtásból kimaradtam, a farvizüket bő kilométerre kereszteztem. Gyanús nekem ez az egész törleszkedés a bolsikhoz. Például szöget ütött a fejembe, hogy a gyönyörű Savoyai kastély egy éve zárva van. Korábban gyakran jártunk benne komolyzenei koncerteken, előadói esteken, amiket a város szervezett. Aztán egyszercsak a tulajdonos, az állam bezárta. Kérte a város, nem adták. Szálloda és étterem bérlők kirúgva, az ok, felújítás amire persze nincs pénz. De ez nem egy romhalmaz, mint sok más magyarországi kastély, ennek a felújítása kitelne pár milliárdból, ami állam szinten aprópénz. Már csak az a kérdés melyik Fidesz ( esetleg KDMP) káder fogja soha vissza nem térítendő bankkölcsönért megvenni és mondjuk hasznosítani a nemzet üdvöskéje Orbán Ráhel szakavatott vezetése mellett elvtársi kastélyszállónak. Olyan ismerős lenne a dolog. Engem kergettek el már vitorlással viharjelzés alatt a balatonaligai pártüdülő kikötője elől vízismasszerek amikor a "hivatásos forradalmárok" uralták a hazát. Gyanús nekem ez a nagy sündörgés Ráckeve körül. A város fuldoklik a pénztelenségben, ipar, pláne mezőgazdaság, mely adót fialna alig van, az üdülőket  nem nagyon lehet jobban lehúzni, viszont ez itt egy ékszerdoboz, földi paradicsom, szóval csak annyi kell, hogy valaki akinek megtetszik kapjon valahol 5-10 milliárdot és megveszi tokkal-vonóval Tengerésszel és a többi jobbággyal együtt  és majd kitalálja mit kezdjen vele a haza dicsőségére és a sógorkomasága kedvére. Bevallom fosok a neobolsiktól, ezeknek még a pofájukon is vastagabb a bőr mint azokén akik örökké Kádártól rettegtek, hogy fülöncsípi őket urizáláson. Na ilyen gondolatok keringtek kedves fejemben, miközben Sz-el reggeli  körünket róttuk. Sajnos, vagy hálistennek, ki tudja, sokminden változott a legújabb korral. Valamikor kishajó járatok közlekedtek menetrendszerűen  az RSD-n. A város szívében most is ott árválkodik a hajóállomás, ahogy minden vízparti  nagyobb településnél.De a népek inkább autóznak, buszoznak, HÉV-eznek, mert mindenki siet, kinek kell ma már a komótos hajó? Ahhoz viszont túl szegény a tömeg, hogy sétahajókázzon. Tudom kár ezen rágódni, de ahogy öregszem egyre jobban érzem mire gondoltak ifjúkorom öregjei amikor a "békeidőket" emlegették, meg valahogy mindenből az jött ki, hogy "régen minden jobb volt". Bár a háborúkat azt nem sírta vissza senki. Na még egy kép búcsúzóul mára ( látszik, hogy elkezd élénkülni a szél, siettem is az árbocállítással, meg a vitorlázást is abbahagytam ebédre, mert viharos idővel jósolja oldódni a meteorológia délutánra a hőséget), erős restanciában vagyok a Kopárbloggal, http://kopar.blog.hu/ most azt fogom reszelgetni.

Most valóban az erőm legvégéig elfáradtam. Tegnap már fél négykor fent voltam, Budapestre kellett menni egy ajtó beépítést koordinálni, kivételesen nem én csináltam, hanem a pribékek, de én képtelen vagyok  igazából kívül maradni. Szóval beszálltam, emeltem, cipeltem. Ma letettük vízre a Tequilát. Háromszor emeltem fel és engedtem le a trélerre, mire a súlypont a helyén volt. Ilyenkor körbe guggolva olajemelő és fatuskók és ékek ki-be négy helyen. Mindezt 40 fokban napon. Viszont a kormány remek. Nem billent ugyan a súlyától le a helyére, mint reméltem, hanem makacsul felúszott, úgy hogy be kellett mennem a vízbe letuszkolni függőleges helyzetbe, viszont elsőre beletaláltam a 60 cm hosszú csavarral a víz alatti furatba, igaz előtte még a  szárazon többször gyakoroltam, sőt akkor sose sikerült elsőre. Olyan fáradt voltam a nap végére, hogy a mellig vízből alig tudtam bemászni a hajóba. Megyek is aludni. Na jó előtte még egy kis gyakorlás a hangszerrel.

Meleg van. Még nekem is. Kénytelen voltam tegnap és ma is munka végeztével beülni a Dunába hűsölni. Amúgy a víz is 27 fokos. Aki teheti árnyékba húzódik.Viszont kész a Tequila kormánya. Ahhoz képest, hogy az volt a tervem a télen kész lesz, kicsit csúsztam vele.

A fartükrön van két vízkifolyó nyílás, korábban két teniszlabda zárta le amiket gumikötél tartott feszesen, de randán elöregedtek, vettem két kis műanyag tölcsért, valamikor a kalózokon használtuk ezt a megoldást, bár azoknak kicsit más volt a funkciójuk, boruláskor a vízzel megtelt hajóból itt folyt ki a víz amikor a motoros meghúzta őket, itt  se borulásra, se motoros mentésre nem számtok (bár sose lehet tudni mit hoz a jövő), de miután a hajó kialakítása olyan, hogy a padló, a kettős fenék teteje hátrafelé lejt, az esővíz kifolyik a tölcsérek mellett, az embernek nem kell eső után kimerni semmit. A koradélutáni rekkenő hőségben bringáztam a 100Ft-os boltba a tölcsérekért, meglepődtem, hogy eltűntek az emberek az utcákról beleértve az autóforgalmat is. Kihalt a város. Mindenki árnyékba, légkondis helyre menekült, egészen kísérteties volt az utcakép. Még a nyáron általában zsúfolt fagylaltos üzlete is kongott az ürességtől. Nagyon mondják, hogy az öregek ne menjenek a napra, meg nagyon vigyázzanak magukra, ehhez képest hálistennek engem különösebben nem vesz igénybe a meleg, kicsit többet alszom talán, meg persze rengeteg vizet iszom. Készülök a fülműtétre, leborotváltam a szakállam és a hajam fülcimpa vonal felett körben, érdekes módon nem tűnt fel senkinek.

Szorítók alatt culágok közt köt a kormányhosszabbító ragasztása. (két vékonyabb kőrislécből van).

A Tequila korábbi kormányával nem csak az volt a bajom, hogy ott csúnyáskodott a fartükrön és hogy a mozgatása is nehézkes, hanem nem volt rajta kormányhosszabbító. ( Tudtátok, hogy van magyar neve is?  úgy hívják "cuca",  Kádár Ferenc, "Hajósmesterség" c, enciklopédikus szakkönyvéből tudom). Márpedig egy jollét, amit ugye kiül az ember, ha már arravaló szél van, hogy a bánatba kormányozzak "cuca" nélkül? ( na jó nem fogom azért többet használni a szót, nekem se tetszik). Amikor még oktatóhajó volt, sose ülték ki(!!), hanem reffeltek, mert a hivatalos doktrina ez és a vizsgán is azt kell bejelölni a tesztlapon, hogy ha erősödik a szél akkor reffelni kell, passz. Na én nem tudok, pláne jollét kormányhosszabbító nélkül kormányozni. Még többtonnás kielereknél is bennem van a rugó, hogy lúvba kimásszak. Kétségtelen, hogy veszélyes jószág ha beakad a deck alá forduláskor, boldogult ifjúkoromban amikor még a siófoki kikötő nem zsúfolt  hajóparkoló volt, hanem szabad víztükörrel rendelkezett és csak a mólóhoz voltak kikötve ( és MINDIG volt szabad hely, el tudja ezt ma valaki képzelni?), gyakorta vitorláztunk bent a kikötőben kalózzal, amikor nem lehetett kimenni viharjelzés miatt. Ugye ez ember, különösen ha a mólón nézőközönsége akadt (és még különösebben ha az a fiatalabb és csinosabb ellenkező nemből került ki) "tette magagát". Mintegy oda se figyelve fordulózott az erős szélben a sima hullámmentes vízen az utolsó pillanatban, mielőtt felkoppant volna a kövekre. Kalózzal, ami szinte helyben fordul, ezt nagyon látványosan lehetett csinálni. Nos hálistennek nem velem esett meg ( tényleg, de kevésbé éles helyzetben velem is megesett), hogy egyszer valakinek egy ilyen kicentizett helyzetben amikor a kormányrudat átlökte volna a túloldalra beakadt a hosszabbító a deck alá, ami azért borzasztó, mert onnan kihúzni csak pont a rossz irányba való mozdítással lehet, tehát biztos a frontális ütközés a valamivel ami előtt épp fordulna a kormányos. Szóval vigyázni kell. Az első hajómon ( a Tengerészen amiről a nevemet is kaptam) ez okból volt egy bekattintható veret a kormányrúdon és megszoktam, hogy forduláskor automatikusan beleklattyintom a hosszabbítót, a Tequilán is ilyen lesz.

Alakul, alakul.

Ma délelőtt meghozták a háztető cserepeslemezeket. Lepakoltuk, egyelőre nem nyúlok hozzá. Szembe kellett süljek azzal (viccvót), hogy MINDENT nem tudok egyedül megcsinálni. Egy háztető héjalását lebontani és újra fedni nem egyemberes munka. Több kéz kell hozzá. Akárkiben nem bízom meg, nem engedek be mindenféle iparost a belső szférámba, de itt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyik szomszédom, akivel már régebben összebarátkoztam ( az a jó, hogy itt mindenki barát),  ács és többek közt ilyen munkákat csinál. Szereti a nem szokványos feladatokat és remek fantáziája van. Ezek a házak korábban Erdért, vagy csehszlovák, típus faházak voltak, nem különösebben izgalmas kinézettel. Ő ilyet csinált belőlük.

Ez mind bontott anyag, a százévesnél öregebb csapos gerendafödém bontásából kikerült fákból deszkákból rengeteg munkával csinál használható faanyagot. Na Ő jöhet hozzám tetőt csinálni. Az imént még befejeztem a tegnap megkezdett részletet  http://kopar.blog.hu/2017/07/28/a_mult_5_resz  és feltöltöttem a netre,  mindjárt holnap van, megyek harmonikázni a hajóra és utána aludni, jóccakát!

Délután fél négy van, kint sötét és dörög az ég. Felőlem már döröghet! Vége a tűzifa projektnek. Csak azért nem tudtam már szombaton befejezni, mert délelőtt eleredt az eső. Nem nagy eső, épp csak akkora, hogy láncfűrészelni és baltázni nem lehetett odakint. Délután meg ugye csendrendelet, szóval maradt a befejezés mára, a hétvégi pihenő nem is esett rosszul. Meg el is voltam maradva az egyebekkel, a Kopárblogot  (kötelező olvasmány mindenkinek és tessék terjeszteni is!  http://kopar.blog.hu/)írtam vasárnap délután, gyakoroltam a harmonika etűdöket és aludtam amikor csak rám jött az álmosság. Szóval ma délelőtt eltűntek odakintről a tuskók, kályhaajtó méretre vágva minden. A tornácon amíg a szem ellát  téli tüzelő, a kalodák lécanyaga is felfűrészelve abból lesz a "köztes fa". Ez az a tűzifa méret ami a lángot a gyújtósról a nagyobb hasábokra közvetíti. 

A mű kész, az alkotó pihen.

Na ilyen is ritkán van.

Az egy nagy igazság, hogy " amibe nem halsz bele az megerősít". Kedden este az egésznapos favágás után úgy éreztem szétszakadok, másnap gond volt megmozdulni. Tegnap estére is alaposan elfáradtam és nem mondom, hogy most is épp  könnyen mozognak a tagjaim, de  bár egész nap vágtam, talicskáztam rakásoltam, egyrészt nagyobbat tudok sújtani a baltával mint tegnapelőtt (onnan tudom, hogy amit tegnap abbahagytam mert nem tudtam elhasítani azt ma meg el tudtam, bár lehet, hogy tegnap már kifárasztottam a tuskót), másrészt valahogy kevésbé fáradok, pedig egész nap a tűző napon fát vágni azért azt hiszem nem rossz teljesítmény 72 évesen. Pont 72 talicska kályhaajtó méretre felvágott fa van bent  a tornác alatt, úgy nézem a hátralévő mennyiséggel meglesz a száz. Egy kemény téli nap tűzifa szükséglete kb fél talicska, szóval megnyugodva gondolhatunk a télre. Hát más munkára nem futotta a mából és azt hiszem a holnapi nap is ilyen lesz. Én sportnak veszem az egészet, van aki fut, van aki súlyzózik én fát vágok. Ami tuskóval végképp nem bírok, ott jön a láncfűrész, velem nem fog a bükkfa packázni.

Hát ami a hasogatást illeti, kicsit optimista voltam. A jó az, hogy nem tudom mikori vágás, de csontszáraz, fene tudja hány éve áll kalodában. Ami a kevésbé jó, hogy a száraz fa sokkal nehezebben hasad, na ez a bükkfa, NAGYON nehezen hasad, különösen ahol az elágazások vannak. Szóval megy a zsírégetés, baltázás a tűző napon, reggelre izomlázasan ébredtem, de aztán elmúlt munka közben. Kíváncsi vagyok, hogy mire végzek hány kilót adok le, tegnap reggel 74-ről indultam. A mennyiségnek valamivel több mint felével végeztem. Ha lassulok, akkor is péntek estére úgy gondolom végzek. A felkészülés a télre amúgy töretlen még akkor is ha rekkenő hőség van és a nyárnak még csak a felénél tartunk, idei projekt még a háztető rombusz Eternit ( magyarul "pala") tetejének cserepeslemezre  http://www.szendvicspanel.net/images/cserepeslemez-teto.gif  való cserélése. Nincs baj amúgy a jelenlegi tetőhéjalással, amióta az egy törött lapot két éve kicseréltem nem ázunk be sehol, de amióta láttam mit művelt az ilyen tetőkkel az újabban gyakori, dió, tojásméretű jégeső azóta nem vagyok nyugodt, nekünk a padlás a ruhásszekrényünk, rágondolni is rossz mit tenne velünk egy olyan jégeső mint ami egész falvak háztetőit törte össze, még a hagyományos cserépfedést is. Az anyagot megrendeltem, a kivitelezést a júliusi műtétem miatt szeptember második felére tervezem.

Kész a teljes hegesztés a tequila  kormányon, remekül működik, már csak a kormányrudat kell hozzá megcsinálnom,  még vacilálok, hogy egy rozsdamentes cső legyen, ez az egyszerűbb, vagy csináljak valami szépet fából, rétegesen ragasztva, nem tudom van e még  egyáltalán valami mahagóni anyagom. Beragasztottam a kormánylapot a "sapkájába" epoxival, most köt.

Holnap hozzák a téli tüzelőt, úgy hogy a hét várhatóan legmelegebb napját a tuskók aprításával és a tornácon való elpakolásával fogom tölteni, még az se biztos, hogy egyáltalán végzek az öt erdei köbméterrel egy nap alatt, majd kiderül mennyire hagyja magát hasgatni az anyag. Súlyra ez bő 40 q fa, úgy saccolom elég még akkor is ha az elmúlthoz hasonló hideg tél lesz.

Először is köszönöm szépen a Facebookon és itt kapott születésnapi jókívánságokat, ott is megköszöntem, de nem tudom igazán használni, nem tudom eljutott e mindenkihez, a Fb-ot amúgyis utálom, ezen nincs mit szépíteni.

Lassan összeállnak a Tequila kormány fémalkatrészei, ha tegnap délután, meg ma egész nap nem nem kell leállnom a zajongással az önként vállalt csendrendelet miatt, kész is lennék vele teljesen.  Az tartott sokáig, hogy amit a gyári hasonló szerkezeteknél öntéssel és forgácsolással állítanak elő, ahhoz hasonlót én csak különféle vastagságú lemezekből darabolva és hegesztve tudok készíteni, ez babramunka, például valahányszor valamelyik csőhöz kellett hegesszek, azt előtte ki kellett betonozni, hogy a tized milliméterre passzoló csőátmérő ne torzuljon hegesztéskor, várni három napot amíg a beton megköt és hegesztés után kivésni belőle a betont.  És persze nem is tud olyan szép lenni, mint a gyári. Így néz ki a deck feletti rész,

így meg ami a hajó feneke alatt van. Ott ahol a csőtengelyen a filctollas jelölés van, ott lesz összehegesztve. A kép kicsit csalóka, az a redves tuskó nem a kormánylapot majdan befogadó lemezszerkezetből áll ki, hanem mögötte van, azon áll a hajó.

Tegnap reggel kutyázás közben ismerősök álldogálnak egy stégen. S az új csónakját próbálgatja. Helyes formájú horgászcsónak, fartükrén 9 LE-s motorral. S kezdő motoros a szél meg közel viharos erősségű, a könnyű csónak farában ülve (a kormányzás miatt nem tud előbbre ülni) a szél szembemenetkor felkapkodja a csónak amúgyis magasan kiemelkedő orrát. A következő próbálkozáskor már egy csövet húz a gázkarra, így előbbre tud ülni az evezőpadra. Nem nagyon mer gázt adni ketten ülnek a csónakban ő meg a Majré. A stégen állók folyamatos jótanácsokkal látják el (én esküszöm nem), mindenki bekiabál okosságokat és sületlen vicceket. Akinek nem ismerős a dolog az még sose volt közösségben . S egy idő után kiköt, ez se egyszerű, de négyen (!) segítünk. Ennek ellenére többedjére sikerül. Csak úgy eszembe jutott.

Ma, hogy csendesnap van, írtam egy fejezetet a  http://kopar.blog.hu/-ba ajánlom becses figyelmetekbe.

Hát éjszaka volt ugyan egy kiadós zivatar, de a levegő csak reggel volt kissé hűvös, mire kicsónakáztunk a piacra gyümölcsért, már meleg volt, amikor meg  visszafelé  jöttünk ugyanolyan hőség mint tegnap.  Csónakkal nem gond a cipekedés, megvettük a legeslegnagyobb görögdinnyét ami a piacon volt, meg sárgadinnyéket, meg málnát. A csónakkal nem is a piac kikötőjében kötöttünk ki, hanem a dinnyés pult mögött, így is majd kiegyenesedtek az ujjaim mire beemeltem a csónakba. Fele estére már el is fogyott, ma gyümölcsnap van. Szóval ma a meleg miatt ugyanúgy egy szál gatyában sziszegtem a szikráktól  a vasakon matatva mint tegnap és tegnapelőtt.

Egy kicsit meleg van. A hőmérő a cockpit padlón mérve a ponyva árnyékában 36,3° C. A "csak " 33 fokos szalont szinte hüvősnek éreztem amikor délután kivonultam a hajóra harmonikázni. Az 55 °C -ra beállított napkollektor szivattyú folyamatosan működött, ami azt jelenti, hogy a teljes 50 liter víz ami a boylerben volt melegebb volt mint 55 fok, így a szivattyú nem kapcsolt ki, csak amikor átállítottam 58 fokra a keringetést kikapcsoló értéket. A ház viszont tökéletes, A déli oldalt árnyékoló tornáccal és a nyugati oldalon beárnyékolt, de átszellőztetett télikerttel a nappaliban a legmagasabb hőmérséklet 27 °C volt, ami teljesen elviselhető. Azt kell mondjam, a nem kis erőfeszítés amit a ház hőszigetelésére fordítottam meghozta az eredményét, immáron télen, nyáron bizonyított. Délelőtt az "esernyő" alatt dolgoztam, a Tequila kormányán, a polikarbonát szűri a napot, de így is nagyon meleg volt..Azért kellemetlen, mert hegeszteni szikrákat szóró sarokcsiszolóval dolgozni mégiscsak zárt ruházatban kellene, de hát ebben az időben nem megy. Egy szál gatyában égetnek a szikrák, a rozsdamentes hegesztési varratról meg ellentétben a nem rozsdamentessel azonnal elkezd lepattogni a tüzes salak, ha csak úgy a bőrömre megy még csak hagyján, de beleugrott a szandálom pántja alá, azonnal hólyagot égetve. Délutánra meg is elégeltem a dolgot, holnapra lehűlést jósolnak, ha már egy hosszúnadrágot, pólót, bakancsot elviselek, mindjárt nem lesz ilyen gond a lakatoskodással. Miután végeztem a délutáni hangszeres gyakorlatokkal ( hat etűdöt kaptam nyárra, kettő úgy ahogy megvan) nem is kezdtem dolgozni, hanem beültem a Dunába egy Polifoam mentőgyűrűbe hűsölni. A vízhőmérséklet 28°C. Érdekes a vízállás, soha nem volt ilyen magas az RSD, miközben  nem nyitnak zsilipet két hete már, mert kint a nagy-Dunán meg két méter alatt van a vízszint, nézem a mai értéket, Budapestnél, csak 1 m-el magasabb a valaha mért legkisebb vízszintnél.

http://www.hydroinfo.hu/Html/hidinfo/hidinfo_graf_duna.html

Miután vasárnap van, szóval csendrendelet, nem lehet sikítózni, így nem lakatoskodok a Tequila kormányon. Bepótoltam a restanciámat a Kisember blogjának olvasásában, http://vizizene.blog.hu/ remek helyeken jár, olyanokon ahol még én se jártam, bár Norvégiáért  nem nagyon irigylem, a fjordok kopárak és hideg van. meg is értem mért isznak annyit. Arra is van magyarázatom, hogy arrafelé a zord klíma ellenére mégis mért élnek emberek, nos, abban a hideg időben a fűtött szobában kevés más szórakozás adódik mint a faj reprodukálása.

Ma két látogatónk is volt, Az egyik Vajda Marci, akit idáig színről színre még nem volt szerencsém ismerni, de miközben a hajón a szalonban harmonikáztam egyszerre csak telefonált, hogy itthon vagyok e, mondtam igen, kérdeztem ő merre van, mondta itt áll a hajójával ( és barátnőjével) Amapola mellett. Csinos kis hajóját romos állapotban vásárolta és 3 év alatt újította fel, bár mondta, hogy még nincs kész, megnyugtattam, hogy egy hajó sincs kész soha..

A hely ahol ez a kép készült róla nagyonis ismerős, Amapolát itt építettem 10 évig.

 A másik látogató csak úgy megjelent egy kicsiny virágcserépben a télikert tövében, úgy tűnik idekészül lakni, mert már egy hete is megjelent ugyanitt. Ha nem tudnám, hogy él azt hinném  szobor, annyira mozdulatlan, még a finom érintés se zavarja.

Minden erőfeszítésem csütörtököt mond a fotók gyors letöltésével a fényképezőgépről. Valami összeakadt, pillanatnyilag kéziüzem van, de tényleg, tisztára mint gyerekkoromban a fotóalbumok képeinek rakosgatásakor, csak itt nem a kezemmel, hanem bal egérgombbal kell megragadni a képet és áttuszkolna a fotómappába.  Utálom. Ha ezentúl kevesebb kép lesz a blogban annak kizárólag ez az oka.

J-nek fáj a füle. Muszáj volt orvoshoz mennie. Orvoshoz vittem volna, de nem volt a helyi gégészeten rendelés, mert nyár van.  A mázli, hogy a gégészeti asszisztens volt beosztva a recepcióra és egyből mondta milyen fülcsepp kell, de a patikában nem adtak recept nélkül, így elmentünk a  háziorvoshoz aki az én nevemre felírta, mert J még Budapesten van háziorvosolva. Egyszerű nem? A villanymotorral hajtott munkacsónakkal mentünk a városba,  nem lett volna jó ha  ebben az állapotban bringázik, prímán bírta a megjavított motor az oda-vissza utat. Már azt hittem dugámba (és kardomba) dőlök a kopárblog  http://kopar.blog.hu/ címfeliratozásával amikor Jelentkezett PADUC olvtárs ( csupa nagybetűvel tiszteletem jeléül) és kihúzott a szarból.

 Csináltam egy 5 m-es cső karnist a télikertbe, hogy legyen már végre vége ennek az áldatlan állapotnak, hogy a táűző nap ellen mindenféle díb-dáb módon mindenféle rongyokat aggatunk fel függöny gyanánt. A karnisra csinos bambusz redőnyöket akasztottunk. Most lefényképeztem, hogy berakjam ide a blogba, erre nem működik ami idáig működött. Nem elég nekem, hogy új dolgokkal szenvedjek, a régi is abbahagyja a funkciót! Idáig ha bedugtam az USB kábelt a fényképezőgépbe, automatikusan felajánlotta, hogy letölti. Egy katt és kész. De hülye fejemmel felraktam egy dropbox nevú szart a gépre mert azt hittem, hogy az jó lesz nekem, és most mindent oda akar letölteni. Most kivettem a tálcából a dropboxot, de csak annyi változott, hogy most sehol se jeleníti meg automatikusan a fényképezőgép tartalmát, ha megnyitom az eszközmenüben, akkor meg külön melózhatok vele amíg idepasszírozom. De utálom amikor valami újat kell csinálni.

A mindenféle projekt mellé bejött egy ajtó, amit meg kell oldjak  J szüleinél, hogy a Mama ki tudjon menni az udvarra ott ahol nagyon-nagyon régen ajtó volt, aztán nagyon régen ablak lett, a gond az, hogy nem látok bele a falba, hogy meddig tart a befalazás alatt a régi lépcső, mert ha elszúrom az ajtó méretet amit le kell gyártassak ide és amikor kibontja a kőműves a falat és máshol van mint amit saccolok, el lehet dobni a kétszázezres ajtót. Jövő héten kutatófúrások&vésések következnek Pesten.

Így néz ki a kormánytönkcső. Alul a fenéken a cső végére felhegesztett négyzetes talp alulról van epoxiba ültetve és felcsavarozva a fenékre. itt a legnagyobb problémát az okozta, hogy nincs egy olyan munkatársam, aki befért volna a kettős fenékbe egy egycollos vízleeresztő furaton, hogy a csavarok anyáit 10-es kulccsal megtartsa amíg meghúzom őket a hajó alatt.

Így aztán amikor még a négyszögletes lap nem volt a csőre hegesztve, csak a fenékhez domborítva, a csavarok helyét kifúrtam, beügyeskedtem egy ujjal belülre az anyákat, felcsavaroztam a lapot, majd a lukon ismét benyúlva az ujjammal odaragasztottam a fenékre belülről csemperagasztóval az anyákat.  De a csemperagasztó nem vált be, az anyák elforogtak, még jó, hogy a csövet nem hegesztettem véglegesre. Végülis az epoxi vált be továbbá az anyákra egy farkat hegesztettem, hogy ha elforognának amikor már belekapott a csavar a menetbe, a farok a csőbe akadva meggátolja  a további elfordulást. Jó babra meló volt, de sikerült a végére. Ha megköt az epoxi majd lecsiszolom szépre. Belül a gerincre felpopszegecseltem egy lemez sapkát, alatta Sziloplaszttal alaposan kikenve, a deckre meg egy Danamid tárcsát, ezen forog majd a kormányrúd veretje.Mindeközben a munkaasztalban C békésen alszik, se a sikítózás, se a hegesztés nem zavarja.

Reszelgetem  a Kopárblogot. http://kopar.blog.hu/ úgy gondolom ha azoknak akarok írni akik korábban semmit se hallottak róla meg a vállalkozásairól, a hátteréről., az indíttatásáról, akkor nem jó ha csak a versennyel foglalkozom és  belevágok a blogja magyarításába. Kell valami személyes, valami több, valami abból ami megfogja azt is akit nem csak  a technikai részletek érdekelnek.  Igazából nem tudom megmagyarázni mi vezeti a kezem, ösztönösen írok, eddig  a saját blogom kapcsán nem voltak aggályaim, most kicsit bizonytalan vagyok. Nem is mindig megy az írás, amikor eszembe jutnak dolgok akkor persze nem vagyok a gép előtt, estére meg elfelejtem. De hát az amatőrnek ihlet kell az íráshoz, a profinak meg előleg.

Nem is igaz, hogy kedd, mert nézem, hogy 6 perce már szerda van. Bent van a Tequilában a kormány tönkcső. Nem volt egyszerű, de összejött.  Mondjuk harmadikra. Nem részletezem a bajokat, fő, hogy bent van. Még egy dologban köptem meg a markom, megküzdöttem az új blog formátumával, semmi sallang, a remélhetően figyelemreméltó tartalomhoz illő blikfangmentes küllem http://kopar.blog.hu/2017/07/04/miert_lett_ez_a_blog_446  . Majd kiderül tudok e olyat beleírni, ami méltó a tárgyhoz. A kocka el van vetve, meglátjuk mi nő ki belőle.

Képtelen vagyok haladni úgy ahogy szeretném. Pl itt nem kaptam rozsdamentes csavarokat, fel kellett utazzak Ráckevéről Pestre, ráadásul a MenetTrend, ahol korábban az ilyesmiket beszereztem átment nagykerbe, annak ellenére, hogy telefonon előtte való nap megbeszéltem, hogy kiszolgálnak, miután kibumliztam Újpestre közölte a raktáros, hogy nem szolgál ki csak céges vásárlót és csakis 15000 Ft felett(ez utóbbi, nem mellékes infot véletlenül csíptem el miközben valakivel telefonon beszélt). Kértem kössön össze a kolléganőjével aki ezek szerint előző nap telefonon  felültetett (kifejezetten mondtam neki, hogy magánszemély vagyok, nem céges vásárló), megtette, nos ha létezik ilyen képzavar, a telefonban csak  a vállát rángatta, külön ki kellett könyörögjem, mondjon már egy boltot akinek szállítanak és ahol kapok csavart. A mogorva  raktáros meg kioktatott, hogy ha megnézem a honlapjukat akkor benne van, hogy csak nagykereskednek, most megnéztem mégegyszer, alapjábavéve nincs benne, de ha valaki baromi kíváncsi pár nyamvadt csavar vásárlása kapcsán az apróbetűs "árukiadási feltételek" menüpontra akkor azt megnyitva megtalálja ( amúgy ott a raktárban szóban elhangzott 15000 leírva csak 5000). Rohadt életszerű. Én ha tényleg törődnék a vevőimmel ez a címlapon lenne nagybetűkkel. Ennyit a mézesmázas dumáról, amitől viszont csöpög  a honlapjuk. Na erre is elment egy nap. Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve elmentem a helyi gégészetre, mert a jobb fülemre már gyakorlatilag süket vagyok, csináltak egy alapos vizsgálatot és meglepetésemre közölte a doktor, hogy elképzelhető, hogy műtéttel javítható az állapot. Adott egy beutalót  a Bajcsy kórházba, ma ott töltöttem a napot, megismételték a vizsgálatot, augusztusban műtét. A döntés az enyém volt, elképzelhető, hogy semmit se fog tőle javulni a hallásom, de esély van rá, hogy igen. Akkor fog kiderülni (mint minden elromlott szerkezetnél) amikor kinyitják és belenéznek. Ha javítható megcsinálják, de ha nincs hozzá alkatrész akkor marad ilyen. Szenvedek a Kopár bloggal, mármint az admin felületen a tervezéssel ( formátum, indító kép, szöveg, tipográfia), amikor ezt a blogot indítottam akkor is volt vele sok bajom, amit aztán valahogy leküzdöttem, de egyrészt elfelejtettem hogy is csináltam, másrészt meg is változott azóta sokminden. Szóval küzdök, de bízva bízom. Csak épp nem haladok.