Ránksóhajtott a tél! Éjszaka még nyitott ajtóval aludtam Amapolán, mert este kifejezetten meleg déli szívással érkezett az időjárási front, de reggel már csukott ajtónál, flanel ingben nyöszörgettem a harmonikaleckémet. Ha hideg van azt a kutya is azonnal jelzi, reggelre fényesre volt nyalva a tányérja, míg melegben alig eszik valamit. Szóval nagyon vége alakul a nyárnak. Ti is úgy vagytok vele, hogy egyre rövidülnek az évszakok, de kiváltképp a nyár?
Tegnap megírtam a következő fejezetet http://kopar.blog.hu/2017/09/01/ggr_2018_2_resz választott házi feladatomba, ha holnap időben kiveszik a varratot a halántékomból (már rohadtul unom a leragasztott és kisámfázott fülemet), írok még egy fejezetet, kaptam hozzá Istvántól válaszokat a kérdéseimre.
Kiolvastam az Eltékozolt Örökség könyvet. ( http://amapola.blog.hu/2017/08/28/hetfo_941 ) Azért tartott ilyen sokáig, mert egyszerűen képtelen voltam folyamatosan olvasni, annyira elkeserített a tartalma. Az ahogy néha bonyolult, szinte követhetetlen könyvelési, jogi trükkökkel sinkófálták el a hajókban megtestesülő "népvagyont" (ahogy Schláth Jancsi szemléletesen írja, hogy úgy fogytak el ahogy az ember homokot mer a tenyerébe, majd ha sokszor töltögeti egyikből a másikba, egyszercsak azt veszi észre, hogy nincs már semmi a markában), néha meg a lótolvaj cigányt megszégyenítő módon "hivatalosan" deklarálva, hogy egy hajó gépalapja megrepedt, a javítása olyan költséges lenne, hogy gazdaságosabb eladni ócskavasnak és miután leselejtezése és értékesítése megtörtént, egy német mérnök a helyszínre utazva egy nap alatt vascementtel (!!!) kijavítja a hibát, ami után a hajót új tulajdonosa még évtizedekig használja. És ezért senkit nem lőttek főbe,