Az eleje a tegnapi blog hozzászólásokban olvasható, mert a hajóról írtam éjjel, ahol nem tudom szerkeszteni a blogot, csak a benti PC-n mint most. A lényeg, kidőlt a fa. Ez a látvány fogadott reggel 6 órakor a deckre kilépve.
Át kellett keljek rajta... olyasmi mint a fáramászás csak nagyjából vízszintesen. Küzdelmes volt a sűrűben és nem karmolásmentes ( a kiszáradt ágak törnek és szúrnak) de sikerült. Amennyire meg tudtam állapítani maga a stég kibírta, de a bejárat beszakadt.
Nem csoda, a robajból amit éjjel az ágyamban olvasgatva felfigyeltem, azonnal tudtam, hogy csak hiú remény volt, hogy lassan fog kidőlni a fa, sajnos ez a teher legalább két tonna lehet, nem csoda, hogy a stégbejáró megadta magát. A balra látható letakart 470-es remélhetőleg nem sérült, Amapola meg sértetlen....bár, lehet a járó korlátján Elvira ( aki nem olvasta korábban, ő a házőrző termetes keresztespókom) hálója azért megsérült, de ahogy őt ismerem holnapra kifoltozza.
Elkezdem gallyazni, hogy valamennyire képes legyek kijárni a hajóra amíg Engi Lajos favágóprofesszor (https://www.veszelyesfakivago.hu/) megérkezik a csapatával és megszabadít a nagyjától.
9:00 Gallyazok. ( a fotót SP csinálta)
J meg ordít, hogy azonnal hagyjam abba, mert agyon fog vágni a fa. Végül kompromisszum, Csónakkal fogok kijárni a hajóra aludni az Ervin stégjéről.