Tegnap itt volt látogatóban a Tilos rádiós csapat. Két kenuval + egy autóval + két biciklivel érkeztek tizenegyen, plusz egy kutya és egy 8 év körüli tüneményes kislány. Jólesett, hogy bár már 11 éve nem vagyok a műsor rendszeres hallgatója amióta kiköltöztem az adáskörzetből, és amióta eloperálták a hangszálamat betelefonálni se igazán tudok, de mégse felejtettek el. Elbeszélgettünk.. bár igazából csak suttogni tudok, ezért kerülök minden társaságot, de mégis többnyire engem hallgattak. Amikor menni készültek keresni kellett a kutyát és a kislányt aki eltűnt a hajóban, mert nagyon tetszett neki, mondtam a kutyát vihetik, de a gyereket nem bánnám ha itt hagynák, mert az összesen négy gyerekünk közül a legkisebb is már 36 éves, jó lenne ha megint lenne egy ilyen csöppség a háznál... de sajnos elvitték.
Visszatért a hőség, szerencsére nincs semmi olyan munka odakint amit muszáj lenne csinálni. Ma vége az olimpiának, elég is volt belőle. A magam részéről maximálisan elégedett vagyok a sportolóink teljesítményével. A fanyalgókat nem értem, a többiek is győzni mentek oda. Sajnálom, hogy az öttusában most volt utoljára lovaglás, az indok ugye, hogy a lóidomítás állatkínzásnak lett kikiáltva állatvédőék által. Magam is állatvédőnek tartom magam, bár a lovakhoz nem értek, de szerintem ez valahol álságos. Igazából ló csak azért létezik még mert tenyésztették, és csak azért, hogy dolgozzon az embernek. Ahhoz képest amit valaha a bányában dolgoztak, a sportlovaknak arany életük van. 1984-ben ott voltam Szilvásváradon a négyes fogatok világbajnokságán, én állítom, hogy a lovak legalább annyira aktív résztvevői voltak mint az emberek. Ami viszont valóban elgondolkodtató, egy versenyző ha "rossz" lovat húz a sorsoláson, sok év munkája veszhet kárba. Ez megtörtént már magyar öttusázóval is, hogy végigrombolta az akadálypályát így lovasát "kicsengették" és kiesett a versenyből, most is volt rá példa, pont egy korábbi világbajnok esett ki emiatt tegnap. Szóval a verseny nem válhat szerencsejátékká. Persze borul a sztori, ami ugye arról szólt, (idézem a Wikipediából) Egy katonai futár fontos küldetésre indul, egy levelet kell eljuttatnia a folyó túloldalán elhelyezkedő szövetségeseknek. Lovon indul útnak, de az ellenség felfedezi, ezért karddal majd pisztollyal kell utat vágnia a harcmezőn. A lovát az ellenség kilövi, ezért úszva kel át a folyón végül futva juttatja el az üzenetet a címzettnek. De ezt már korábban összekuszálták, mert a célbalövést belekeverték a futásba, gondolom a biatlont véve példának, most meg a lovaglás helyett lesz valami amit akadályversenynek neveznek e pillanatban, de még nem lehet tudni valójában mi lesz az. A lényeg a látványosság, mert ma már minden arról szól, hogy hogy lehet a TV-n a reklámokat eladni mellette. Ha csak ez számít, lehetne sörivás és célbapisálás is időre. Szóval én sajnálom a lovakat. Nem azért, mert a botrány úgy indult, hogy valaki mérgében rácsapott egy ló seggére, mert az azt meg se érezte, hanem hogy emiatt kevesebben lesznek.
Hónapok óta társam egy kaszáspók. Előrebocsájtom, szeretem a pókokat, Arakhné legendája óta elbűvöl a tevékenységük. Ez, mint az alábbi kép mutatja itt lakik a PC monitorja mellett
mutatom közelről
hálóját a tapétázott fal, a monitor, a lámpa vezetéke és egyéb tereptárgyak közé kifeszítve, és szorgalmasan fogja a muslincákat, szúnyogokat, amiket a fény idecsal amikor irkálok a PC-n. Elvagyunk kettesben, a múltkor a porronggyal lecsaptam egy aprócska legyet, pont belezúgott a pókhálóba, azonnal megkötözte. Nem tudom mit csinált vele, de másnapra nem volt ott a légy. A stégről a hajóra vezető járó korlátján is van egy, az odaszűrődő utcai lámpák fényére röpködő szárnyas rovarokra vadászó jó nagy keresztes pók, azt se bántom, igyekszem úgy közlekedni, hogy ne szaggassam le a hálóját. De az "esernyő" ( a műhely-kocsibeálló) alatt partvissal közlekedem, mert az azért túlzás, hogy a hajamat, képemet állandóan összepókhálózzák, azért mindennek van határa.
