Hát... szégyenszemre bolti paradicsommagokat kellett elültetni. Többfélét is, például ilyet.
Sehol nem találom az eltett tavalyi magokat. Sebaj...bár kicsit aggódom, hogy ezek a, zacskóikon lévő fényképeken remekül mutató termések a valóságban milyenek lesznek és mennyire lesznek ízletesek, de még az is lehet finomabbak lesznek az eddigieknél. Végülis kapnak napot, vizet, trágyázott termőföldet csak meghálálják. Gyakran előfordul, hogy amit az ember elsőre balszerencsének gondol (mint most azt hogy nincs meg a vetőmag), később szerencsének bizonyul, soha nem lehet tudni mi lesz a végén, sőt azt se, hogy hol a "vége". Egyébként meg csak meglesznek azok a magok egyszer, azonkívül miután a termés kétharmadrésze lehullik és természetes úton kikelnek belőle a magok, nincs elveszve örökre a bevált fajta, csak később fog kihajtani és beérni mint a télikerben palántázott és május elején kiültetett.
Két napja Budapesten voltam, amit általában utálok. Mármint odamenni. Egyrészt mert eleve utálok kimozdulni. Bárhová. Itt szeretek lenni a világ közepén... vagy legalábbis az ÉN világom közepén és azt akarom, hogy minden nap pontosan olyan legyen mint az előző. Másrészt a "pestremenés" általában eleve valami utálatos dolog miatt van, rendőrségre idéznek (még ha nem is vádlottként, akkor is), valami hatóság fingat éppen, vásárolni muszáj valamit ami nem megy csomagküldővel (utálok vásárolni, ha egymásután három boltba be kell menjek már "idegbe vagyok", nem tudom a nők mit zabálnak rajta, kis feleségem időnként akar nekem venni valami ruhafélét, kézzel lábbal tiltakozom, egy szakasz katonaszökevényt tudnék beöltöztetni civilbe annyi a göncöm, 50 évig is élhetnék még mire elhordom az összeset), temetésre kell menni, szóval csupa "nemszeretem" dolog, de legalább most az egyszer nem ilyenről volt szó. Említettem a két kölcsönkapott könyvet orosz szerzőktől, na azokat vittem vissza Sefcsik Józsi barátomnak. Hozzá legalább szívesen mentem. Józsi keramikus, specialitása a nagy méret, tehát akkora kemencéje is van, amibe embernagyságú alkotás is belefér. Ez egyrészt előny, másrészt hátrány, mert pár éve leszerződött egy ehhez mért többmilliós sorozat munkára, amire felvett bankkölcsönt, elkészítette, leszállította, csak épp nem fizették ki, erre majdnem ráment a háza, otthona műhelye, egzisztenciája. Én nem is tudom hogy éltem volna túl, szerencsére ő nálam keményebb legény, ha nem is könnyen és sebek nélkül, de átvészelte.
A rövid körbenézés alatt rengeteget tanultam, hogy ezt (is) egy életen át kell tanulni, mert az, hogy az anyag hogy dolgozik, száradás közben hogy zsugorodik, hogy reped, égetés közben hogy gázosodik ( ha elszúrod az anyagválasztást, akár az egész kemencét kidobhatod) a kemencében hogy tapad, melyik máz hogy színeződik az valami varázslat. És ha nem találod ki előre, he nem próbálod ki, ha hiányzik az előrelátás, ha korábban nem dokumentáltad magadnak, hogy el ne felejtsed, "mikor mit hogyan", akkor nagyot lehet hibázni. És ha nagy a termék akkor a kár is nagy, ezek nem apró biz-bazok ahol pár dekányi anyag és energia (emberi, villamos, gáz) megy kárba.
Józsival érdemes beszélgetni, egészfalakat beborító könytárszobája láttán Moldova egyik sora jutott az eszembe, "Nem mindegy, hogy ha a gyerek otthon nekidől a szekrénynek, egy befőtt esik a fejére, vagy egy Dante-kötet!" (most is hoztam tőle két könyvet) Szerintem az olvasottság sokat számít, manapság illik lebecsülni a lexikális tudást, de régi elméletem, hogy a legfontosabb tudás a kérdezni tudás, aki már egy jó kérdést meg tud fogalmazni az már tud "valamit", a hülye hiába "gugliz", mert amit talál azzal csak a tudatlanságát erősíti, hiszen igazából ahhoz keres megerősítést. És a tudást csakis olvasás árán lehet megszerezni. Mert az olvasás megmozgatja az elmét, míg a mozgókép ellustítja a fantáziát. Klári a felesége finom tiroli rétessel kínált, még soha nem ettem ilyet, kaptam tőle hazahozni is, J kéri a receptet mert neki is nagyon ízlett.
Visszafelé eleredt az eső, de miközben a villamost vártam még jobban megvidámodtam ennek az óriásplakátnak a láttán.
Ha már az adómat milliószor ennyire költötte el "kormánytájékoztatás" címén a bolsevofeudálfasiszta állam, akkor abból a kevésből amit én is adakoztam a pillanatnyi ellenzéknek legalább erre futotta.
TE ADTÁL MÁR?
Egyébként akinek csak egy napos erkélye van, már annak is érdemes paradicsomot ültetni, ha máshova nem, pár cserépbe, mert nagyon hálás növény, különösen ha annyira szereti mint én, miközben a szupermarketekben kapható paradicsomnak (kivéve talán a cocktail fajtákat) továbbra sincs íze. De még ha ez nem is mindig igaz, akkor is teljesen más íze van annak amit a teljes beérés után, étkezés előtt öt perccel szedsz le a száráról. https://www.google.com/search?q=cserepes+paradicsom&tbm=isch&ved=2ahUKEwjExKKa0ZX2AhUOiVwKHbt8AIIQ2-cCegQIABAA&oq=cserepes+paradicsom&gs_lcp=CgNpbWcQDFAAWABgAGgAcAB4AIABAIgBAJIBAJgBAKoBC2d3cy13aXotaW1n&sclient=img&ei=zA4WYsSuAY6S8gK7-YGQCA&rlz=1C1GCEA_enHU915HU915
