08:47
Húúú. ANNYI jókívánságot kapok, hogy nehezen győzöm megköszönni. Elnézést ha valakinek elfelejtem. Ezúton köszönöm MINDEN kedves barátnak, ismerősnek, kedvelőnek, aki gondolt rám abból az alkalommól, hogy 1945 július 15.-én délután fél hatkor megszülettem.
Boldogult anyám gyalog ment be az angyalföldi Frangepán utca 53-ból, ahol laktunk, a Róbert Károly kőrúti kórházba, mert csak néha járt a villamos, még nagyon háború után voltunk. 36 éves volt, az akkor már idősnek számított és ez volt az első terhessége, kicsit félt is. Vele egy szobában vajúdott egy fiatal kismama, aki egyfolytában ordított a fájdalomtól és még az üveges gyógyszerszekrényből kis kiszórta a földre a polcról ami rajta volt. Szegény mutter csak várta, hogy rajta mikor fognak azok a borzalmas fájdalmak előjönni. Aztán egyszercsak megnézte az orvos és mondta hogy mostmár menni kell, én meg megszülettem. Az időpont onnan fixálódott, hogy a doktor megnézte a zsebóráját és azt mondta neki "Látja, ha az előző fájást nem mismásolta volna el, akkor már fél hat előtt meglett volna a gyerek.".
Sovány voltam mint az agár, de hát mitől is lettem volna kövérebb, amikor anyám 46 kilós volt (kb 165 cm magas) mielőtt megszült, mert enni azt nem volt mit. El is apadt a teje nem sokkal rá, hogy megszülettem. Tápszer még nem volt, a sárgaborsót meg a lóhúst még nem akartam megenni, úgy tűnt éhenhalok. De szerencsére a szomszédban volt egy kecske, a Mici, kipróbálták a tejét rajtam, ha jól tudom felesbe vízzel hígítva és úgy tűnik működött, ha holnap meghalok is már megérte. Viszont erős a gyanúm, hogy a konok, kitartó, makacs természetemet a Micitől örököltem.
20:02
Munkás szülinap volt. Na nem mintha enélkül dologtalanul ünnepeltem volna, nálam minden nap "munkanap",de most volt olyan feladat is amit nem én találtam ki magamnak, hanem az élet hozta. Ott kezdődött, hogy SP barátom kórházba került, méghozzá egyből intenzív osztályra. Most szigorú fekvés és kétnaponta gépeken engedik át a vérét. Hirtelen jött a betegség és alighanem több hét lesz mire kitatarozzák, de remény van a teljes gyógyulásra, bár ha időben elkapták volna a kórt és elsőre nem zavarják haza, hogy ne lábatlankodjon itt (úgy tűnik az első lépcső, hogy megpróbálják a beteget lebeszélni arról, hogy baja van, a háziorvos küldte vissza, hogy ne legyen ilyen nyámnyila, hanem erőszakoskodjon, hogy csináljanak vele valamit, merthogy óráról órára egyre jobban bénult lefelé), olcsóbban megúszta volna. Szóval SP az aki csónakokat kölcsönöz http://olcsosetahajo.hupont.hu/ és most a felesége egyedül maradt a munkával, amit leállítani, pláne most szezonban nem lehet, mert akkor a rokkant nyugdíjból kell megélniük, szóval éhkopp.Tegnapelőtt kikölcsönöztek egy csónakot és az Angyali sziget északi végénél sikerült valahogy lefullasztani a motort, amit aztán nem üresben, hanem sebességbe kapcsolva próbáltak elindítani, addig rángatták a berántózsinórt amíg a kezükben maradt. A csónakot otthagyták egy háznál a stéghez kötve, azért kellett ma elmenni. J-vel odacsolnakáztunk, magunk mellé vettük a beteget és hazahoztuk. Folyt. köv. holnap, jön E a motorspecialista, a másik jóbarát, majd megnézi mi van. De hát erre valók a barátok.
Még egyszer köszönök minden jókívánságot!
