A helyi rendelet szerint csak pénteken szabad a kertben égetni. Kihasználtam a lehetőséget, hogy idén péntekre, azaz mára esik a nyár utolsó napja és a rengeteg száradó zöldet amit az elmúlt hetekben kiirtottam, ma elégettem. Hát még elégetni is emberes munka volt a több kazal gezemicét. Húztam, vontam gereblyével, vasvilláztam az egymásba gabalyodott, még holtukban is makacs ellenállást tanúsító futónövényeket.
Nos itt néztem vissza a blogban, hogy augusztus 28-án kezdtem, tehát az, hogy most ilyen
a placc, abban 24 napi munkám van. És ez a kertnek mondjuk a 10 százaléka. És még ez is távol van a késztől, fel kell kapálni és elegyengetni, a konyhakert részt gyommentesen tartani ( az a tervem, hogy beforgatom a földbe a hamut és még műtrágyázom is), a többit meg bevetni fűmaggal.
Hétfőn Budapesten járva, nem tudom azért mert elszoktam a várostól, vagy hogy most épp én voltam rossz passzban, vagy éppen szerencsétlen arcát mutatta a város, de elszomorító volt amit láttam. Közvágóhíd, 1-es villamos, 28A villamos, Kőbánya, gond volt egy használható arcot, egy bizalomgerjesztő megjelenést felfedezni. Lesírt egy csomó emberről a minőségtelenség. Elnézést, hogy ránézésre ítélek, de ne mondja senki, hogy nagyot téved aki ilyet tesz. És ez nem egyszerűen olyan, hogy valaki nem a legutolsó divat szerint öltözik, NEM. Az emberek közül sokan kifejezetten söpredék jellegűek. Nem tud más az eszembe jutni, hogy már szemre is hiányzik az a közel 10 százaléka a népességnek aki elköszönt az országtól. Siralmas.
