Végre javul az idő. De én sajnos nem dolgozhatok most éppen. Ahogy gyerekkoromban mondták az öregek "mindig b@szik valamit a kutya". Méghozzá szó szoros értelmében. Tegnap délután sétálunk a kutyával, amikor feltűnt egy ember szintén kutyával a "Vacakkal". Szmájlival korábban már találkoztak és békésen futkároztak, nem tartottunk semmitől. De amikor most közel kerültek egymáshoz, elkezdtek morogni, nem tetszett a dolog, hívtam is vissza az enyémet de V gazdája leintett, hogy hagyjuk csak majd kialakul, csak barátkoznak. Hát NEM, egyszercsak az én szelíd jólnevelt kutyusom mint egy vadállat támadt a hozzá hasonló termetű Vacakra. Azonnal rájuk vetettem magam, hogy szétválasszam őket, aminek az lett az eredménye, hogy a Vacak ráharapott a jobb kezemre és miután a Sz meg nem volt hajlandó engedni a harapásból amivel a másik kutyát szorította, az meg az én kezembe vájta bele mind jobban a fogait. Ez eltartott jó darabig, végülis csak úgy sikerült kiszabadulnom, hogy egy jó mély, kb 4-5 cm -es elágazó szakított seb marad a kezemen. Mielőtt jobban megnéztem volna azt gondoltam, hogy nem kell orvos, de aztán, kivéreztetve, kinyomkodva, lemosva alaposabban megnéztem a sebet és megállapítottam, hogy ezt bizony össze kell varrni. Még eljátszottam a gondolattal, hogy megpróbálom magam, de aztán letettem róla. Kölcsönkértem a szomszédból egy autót, mert ezzel a kézzel ne akaródzott csónakot vízre tenni, átautóztam a HÉV megállóhoz és elmentem a Fiumei úti traumatológiára, mert péntek délután itt nálunk sebészet az nincs, sőt hiába van ma országosan ilyen quasi kommunista dolgozós szombat, a rendelő ma is zárva van.
Nos baleseti ambulancia... akik nagyon régen olvassák ezt a blogfolyamot talán még emlékeznek amikor sajkacsont töréssel voltam ott ápolt, azóta mintha romlott volna a helyzet ott. Sor a recepción, a rendszer túlterhelt, ez szemmel látható. A dolgozók nyilván mindent megtesznek a páciensek megfelelő infomálásáért, ezért minden ajtó, ablak, fal teleragasztva ragtapasszal rögzített A4-es papírokkal,nyilakkal, hogy mi merre van,mit szabad, mit nem szabad, mit kell időben elővenni, bemutatni. Tehát "valakik" tudják mi kell a betegeknek, de hogy erre ne legyen egy normális kinézetű, belsőépítészeti dekorációs megoldás, az valami balkáni. A klotyóban a kéthengeres egyike zárva, a két piszoár egyike letépve a falról, a két mosdóból az egyik szintén hiányzik, a másikon a csap lötyög csak az imádság tartja, szappan naná, hogy nincs, ahogy kézszárító vagy papírtörölköző sincs. Amikor az embert regisztrálták a recepción és a papírjai, betegbiztosítása rendben találtattak, megmondják melyik rendelő előtt várjon. Természetesen ott sincs igazi felirat, szorgalmas kezek színes filctollal írták fel óriási számokkal az ajtók főlé, ez is jó, csak hát nem európai, de hát, úgyis Türkmenisztán az új mintaország. A mentők sorra hozzák a kerekes ágyakon a betegeket, jobbára nagyon öreg embereket, egy néni ( még nekem is az) panaszkodik, hogy amikor a mentős megemelte eltört a bordája. A megfelelő rendelő ajtaján a nővér kiszólva elvileg szólítja azokat akiket a recepció beregisztrált a kompjúterbe, de itt zsivaj van és tömeg aki nem az ajtóban áll az nem hall semmit, ráadásul a tepsikben fekvő öregek nagyrésze még nálam is süketebb, leginkább holtfáradtan alszik úgy ahogy a mentős leparkolt vele ahol helyet talált, távol az ajtótól, ilyenkor a nővér körbejár, felráz minden alvót és megkérdezi tőle ő e a Kovács néni. Egyszercsak engem is szólítanak, orvos csak rápillant a bekötött kezemre ahogy J-vel az otthoni mentődobozból elláttuk, mondja menjek röntgenre egy kinyomtatott cetlivel, amit dobjak be ott az ajtón. Vajh ha már bent vagyok a gépben, mért kell cetli? Mert a röntgen a vizsgáló orvossal már képernyőn kommunikál, tehát van egy létező rendszer, csak hát pont az hiányzik a szoftverből ami a papírt helyettesítené. Kapok két űrlapot, hogy miközben várakozok töltsem ki, az adataim, meg az esetet, hogy hogy is történt, nyilatkoznom kell a bűnös kutya betegnek látszott e, (nem) volt e oltva (volt) , van e lehetőség az állat 14 napon át történő megfigyelésre (van). Röntgen után ismét várakozás az 1-es rendelő ajtóban, úgy egy óra múlva behívnak, másik doki van már, úgy látszik váltás volt, lenyisszantja a sebről a saját kötésemet, tesz rá egy sokkal szarabbat és átküld a műtő ajtó elé, hogy ott lobogtassak egy újabb papírt, hogy ha kijön valamelyik iparos lássa hogy van ott még egy munkadarab. Ott is ülök egy szűk órát, közben aggódom mikor fogok végezni, mert ha lekésem a 23:35-ös utolsó HÉV-et, akkor csak reggel tudok hazamenni. De aztán mégis újra beszippant a rendszer, műtőasztal, érzéstelenítés, sebszélek lefaragása és ahogy oldalt sandítva megállapítom, olyan 4-5 öltés, meg egy cső a sebbe, kötözés és mostmár csak 20 percet kell várni az 1-es ajtó előtt a papírokra. Piszok meleg van, ruhatár sehol, izzadok ácsorogva a hónom alá csapott kabátommal, a rendelőbe amíg papírozik a doki meg a dúskeblű asszisztens, kérdezem van e még valami, el vagyok e engedve, mondja a vicces orvostojás, hogy "sőt, el van zavarva", na mondom magamban, akkor mielőtt felvenném a kabátomat, megkérdezem "te, nem kellett volna nekem egy tetanuszt is kapnom?" "nem kapott??", kérdezi csodálkozva az orvostojás, "Nem kaptam, pedig SZERINTEM ilyenkor kell, de hát én csak a csapos vagyok, hivatalból nem értek hozzá". A doki egy kicsit sincs megsértődve, behív egy hozzáértőt, aki a seggembe vág egy tűt és mostmár szabad vagyok mint a madár, még épp elérem az utsó HÉV-et.
Kicsit nehéz így lefogni egy F dúrt, harmonikán meg se próbálom.