Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Péntek.

2011.10.28. 08:16 :: A Tengerész

 Csodás a reggel. Végignéztem a napfelkeltét, attól kezdve ahogy a ferencvárosi házak sziluettje kezd kirajzolódni a keleti égbolton, addig amíg a nap kezdeti pírja vakító tűzgömbbé változik. Már háromnegyed ötkor fent voltam, szétvet az energia, aktivitásom a csúcsponton. "J" készülődik a piacra én meg az Alvinplasthoz megyek anyagért. Amíg az én drágám végez a reggeli piperével én irkálok, aztán csónakkal kisofírozom őt (és magamat) a partra. Egész megdöbbentő dolog, de az Alvinplastos ember Molnár József, aki anyaggal és tanácsokkal segített amikor Amapolát kezdtem építeni, azonnal emlékezett rám, amikor ma reggel felhívtam. Hat év telt el azóta! Egyből vágta a telefonba, hogy én dolgoztam a Novotelben és hogy kormánylapot habosítottam epoxival. Eszem megáll. Én azt is elfelejtem aki tegnapelőtt járt nálam...

 

Ide teszek egy képet Amapoláról, mert vannak akik csak ritkán néznek a blogba és hiányolják hogy nem látnak a hajóról azonnal képet. Ez a kedvencem, Felicián csinálta rólunk Ráckeve felé igyekeztünkben. Ha már itt tartunk lesz majd jövőre Amapola "nyílt nap" hajózással egybekötve, barátoknak blogolvasóknak, mert most is volt jelentkező több is, meg én is igértem, hogy majd ha elindulok a hajóval, akkor lehet jönni velünk, de végülis elhárítottam minden ajánlkozást, mert a próbaúton nem akartam megosztani a figyelmemet a vendégek és a hajó közt, valamint nekünk olyan volt ez mint egy nászéjszaka hármasban Amapolával, ugye a nászéjszakára se jöhetnek a barátok, bármennyire is szeretnének drukkolni.

23:25 Úgy elfáradtam estére, hogy vacsora után felborultam és mostanáig aludtam. Délelőtt megvettem mindent az Alvinplastnál (ettől a tegnap megkönnyebbült pénztárcám gyakorlatilag súlytalanná vált, szerencsére J" bevásárolt, megfőzött egy csomó dolgot, merthogy a következő nyugdíj még két hét) és kaptam egy sereg tanácsot is. A baj csak az, hogy nem egyeznek (Mit nem egyeznek! Homlokegyenest ellenkeznek) a Redbarn technológiájával! A szokásos helyzet, vannak a jótanácsok és ha az ember mindegyiket megfogadja akkor biztos a kudarc. Sok tudomány létezik, de az egyik legnagyobb az, hogy a jótanácsok közül melyik az amit meg kell fogadni és melyik amit nem. Ami az egyiknek orvosság a másiknak méreg. Hogy konkrét legyek https://www.youtube.com/watch?v=aexxZdv780o itt egyértelműen látszik, hogy  a mester, Warren D. Messer, előbb kifektette (megintcsak, mit kifektette!? Hosszasan rásimogatta, talán még puszit is adott neki) az üvegszövetet a héjra, míg ettől a módszertől óva intett "M" úr, szerinte előbb kenni, aztán fektetni és  eloszlatni. Legyen az ember okos! Persze döntöttem, minden tiszteletem dacára a Redbarn technikát fogom követni (márcsak azért is mert ez egyemberes), csak azt tudnám mi a fenéből van az a henger amivel végiggurizza a munkadarabot, miután a nagy glettvassal eloszlatta a gyantát, merthogy az Alvinplastnál még csak hasonlót se láttam, pedig egy rakás volt a demonstrációs falon.

Hazatérve, ebéd után nekiláttam a kartonból kivágni az orr és fartükör sablonokat, aztán összedrótoztam a palánkokat, hogy végre lássam működnek e rendesen. Egyelőre rendkívül pozitív a dolog, de erővel kell kiteríteni a "félhajót" (ugye a tengelyszimmetria miatt csak egyik oldal sablonját készítettem el), mert hajlamos az összepöndörödésre. Rámesteledett mire összeálltak a palánkok, holnap bedrótozom a schwertszekrénynél lévő keresztbordát (tkp. válaszfalat, ami persze megint nem igaz, hisz csak egy keret lesz), valamint az orr és fartükröt (persze ezek is csak félhajóhoz valók), ettől megszűnik majd reményeim szerint az összepöndörödési hajlam és alaposan végignézhetem, hol van esetleg illesztetlenség, amin módosítanom kell az alkatrészek végleges anyagból való kiszabása előtt. Talán kissé túlzásba viszem a precizitást, hogy érzékeltessem, pl a szerkesztésnél a pontosságra való törekvés jegyében még a 0,5-es Rotring ceruzát is kihegyeztem smirglivel és megpróbáltam a tizedmilliméteres értékeket is feldolgozni, de két esetben szokott az ember elszúrni dolgokat. Az egyik amikor még sose csinált valamit és ügyetlenkedik, a másik amikor már nagyon sokszor és lezserkedik. Nos miután én még az ügyetlenkedési fázisban vagyok ezzel a "kiszerkesztem-kivágom-összedrótozom-leműanyagozom" technikával, nagyon igyekszem nem átesni a ló túloldalára és lezsernek mutatkozni.

Kaptam persze egyértelműen olyan tanácsokat is amiket meg fogok fogadni, ilyen például, hogy egyszerre két deci epoxit kell keverni, az alkotórészeket mindig mérni mérleggel (na ezt még nem mondtam "J"-nek lesz ezzel gond...merthogy az az Ő mérlege amivel a sütéshez méri az anyagokat, hogy gyantát???), az anyagot egyből kiönteni a felületre és újat keverni az edénybe, benne hagyni így abba sose köt be az anyag, hanem mindig áll benne a friss keverés, miközben az előzőt bedolgozom a szövetbe. Aztán az illesztések ragasztásához ragasztó adalékot kell keverni a lamináló gyantába (ettől kevésbé lesz hajlamos kifolyni a réseken) és ezt a gyantát elhasznált sziloplaszt kartusba kell tölteni és azzal benyomni a résekbe. Szóval okosodom. (sose árt senkinek) Ha valamit szeretek az az, hogy rájönni dolgokra és megcsinálni, alkalmazni, kipróbálni, megtapasztalni, szóval állandóan valami (számomra)járatlan úton járni.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr843335534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minyo · http://www.photoblog.com/minyo/ 2011.10.28. 09:18:05

Kedves Tengerész!
Mint lelkes és napi szintű blogkövetőd én máris jelentkezem a nyilt napos hajókázásra!
Mégha jövőre lesz is...További zajos sportsikereket kivánva:
Minyó Szert Károly

www.photoblog.com/minyo/
minyo.hu/

abraxas 2011.10.29. 07:23:05

Én is azért mondtam, hogy jó lett volna látni ezeket a videókat az építés előtt, mert az efféle tanácsokkal nekem is meggyűlt a bajom. Konkrétan a gyantafelhordási mód is ilyen terület. Nekem az előbb kenem, aztán terítem módszer nagyon nem vált be :o(
Azóta sokszor láttam profikat a TV-ben, és mind fordítva nyomja.
A magyar szakik is "kikenésnek" titulálják ezt a műveletet.
A másik, a szövet passzítás. Én bizony csak ráterítettem a felületre, semmi WM féle húzogatás, simogatás, miegymás. No ennek két eredménye lett:
1. kenésnél folyton össze-vissza nyúlt az anyag, felvette azt a formát, amit előtte kellett volna nekem kihúzgálnom.
2. A nagyobb íveknél és az orrnál átfedéseket kellett kialakítani, mint valami úriszabó a zakónál. Ezeket aztán szépen lehetett glettelgetni. A pofám leszakadt, amikor láttam, hogy WM simán rásimítja az anyagot akárhova :o/
Bár rémlik, hogy ez a szövet szövési is módjától függ. Mindenesetre azok a sávolyszövésű cuccok simán bírták volna, amit az Alvinplast-ban vettem (utóbb kipróbáltam egy hulladék darabon)

A Red Barns Boat technológiája koherens, láthatóan működő dolog. És még valami! WM nagyságrendekkel kevesebb gyantából dolgozik, mint amit én elpacsáltam :o(

A gyantakeverésre vonatkozó tanácsot viszont némileg félreérthetted. Én úgy emlékszem a dologra, hogy a bekevert aktív anyagot ki kell önteni, és a helyére új gyantát kell tölteni, de csak gyantát! Ezzel a még benne lévő maradék felhígul, és lelassul annyira az edző hatása, hogy nem köt meg amíg elkened az előzőt. Ha mindkét komponenst beleöntöd, az tuti el kezd dolgozni, még ha nem is kevered be.
Nekem a tejfölös pohár (kicsi is nagy is) nagyon bevált keverőtálnak, az egész család gyűjtötte. Ha belekötött, hát kidobtam, ne gond. Szívesen felajánlom ebbéli kapacitásomat, csak szólj :o)

abraxas 2011.10.29. 07:32:14

@abraxas: Még valami! A pepecselős melóknál (pl. a panel illesztések szalagjai) nagyon bevált, hogy több kis adagot kimértem előre (100g-ra tessék gondolni) és az edzőt is kiméregettem hozzá előre, a pici mennyiség miatt kisméretű injekciós fecskendőkbe. Ennél a munkánál ugyanis nem lehet simán kiborítani a bekevert anyagot, mint a laminálás esetében. Itt pepecselgetni kell (esetemben ecsettel, de WM fogkefével nyomja :o), és az eltart egy darabig.

devton 2011.10.29. 08:48:56

Ha digitális az a mérleg akkor az alábbiakat javaslom, nekem bevált: Fóliazacskóba betenni a mérleget, háztartási fóliázóval lezárni, majd ha végeztél , eltávolítva a zacsit sértetlenül visszaadhatod. Ha nincs fóliázód élzárható tasak is jó. Ilyen van nekem:www.hauserelectronic.hu/Termekek/Kategoria/136 de létezik elemes/adapteres is:www.travex.hu/folia.html

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.10.29. 08:51:15

@abraxas:" ....tanácsot viszont némileg félreérthetted..." Alighanem igazad van! Még bele is gondoltam, hogy ugyanaz az eljárás, mint amikor a vödörben maradt maltert nem kikaparom, vagy otthagyom bekötni, hanem vizet öntök a vödörbe és másnap azzal folytatom a vakoláshoz a keverést.
KELL A TEJFÖLÖSPOHÁR! Főleg a 450 milliliteres ha van. Merthogy mi a literes tejföllel "dolgozunk" az ehhez nagy.(Mostantól "J"-nek lesz erkölcsi municiója, hogy a szememre hányja amikor a "mindigmindendoboztköcsögötpoharatelrakok" kacatgyűjtő szokásáért korholom, hogy a fejemhez vágja "deamikornekedkellvalamihezakkorbezzegjóhogyelrakom!!!".)

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.10.29. 08:52:24

@abraxas: "... Itt pepecselgetni kell..." Milyen igaz, kössz a tanácsot!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.10.29. 09:11:03

@devton: Digitális. A módszert amúgy ismerem, a gumicsónakos Feritől tanultam, ő is így használja a mérlegét, de egyszer kértem kölcsön "J" mérlegét valamire és mondtam neki hogy bezacskózva fogom használni, de akkor is nagyon gyanakodva nézett rám és úgy adta oda mintha a fogát húztam volna.
süti beállítások módosítása