Csodás a reggel. Végignéztem a napfelkeltét, attól kezdve ahogy a ferencvárosi házak sziluettje kezd kirajzolódni a keleti égbolton, addig amíg a nap kezdeti pírja vakító tűzgömbbé változik. Már háromnegyed ötkor fent voltam, szétvet az energia, aktivitásom a csúcsponton. "J" készülődik a piacra én meg az Alvinplasthoz megyek anyagért. Amíg az én drágám végez a reggeli piperével én irkálok, aztán csónakkal kisofírozom őt (és magamat) a partra. Egész megdöbbentő dolog, de az Alvinplastos ember Molnár József, aki anyaggal és tanácsokkal segített amikor Amapolát kezdtem építeni, azonnal emlékezett rám, amikor ma reggel felhívtam. Hat év telt el azóta! Egyből vágta a telefonba, hogy én dolgoztam a Novotelben és hogy kormánylapot habosítottam epoxival. Eszem megáll. Én azt is elfelejtem aki tegnapelőtt járt nálam...

Ide teszek egy képet Amapoláról, mert vannak akik csak ritkán néznek a blogba és hiányolják hogy nem látnak a hajóról azonnal képet. Ez a kedvencem, Felicián csinálta rólunk Ráckeve felé igyekeztünkben. Ha már itt tartunk lesz majd jövőre Amapola "nyílt nap" hajózással egybekötve, barátoknak blogolvasóknak, mert most is volt jelentkező több is, meg én is igértem, hogy majd ha elindulok a hajóval, akkor lehet jönni velünk, de végülis elhárítottam minden ajánlkozást, mert a próbaúton nem akartam megosztani a figyelmemet a vendégek és a hajó közt, valamint nekünk olyan volt ez mint egy nászéjszaka hármasban Amapolával, ugye a nászéjszakára se jöhetnek a barátok, bármennyire is szeretnének drukkolni.

23:25 Úgy elfáradtam estére, hogy vacsora után felborultam és mostanáig aludtam. Délelőtt megvettem mindent az Alvinplastnál (ettől a tegnap megkönnyebbült pénztárcám gyakorlatilag súlytalanná vált, szerencsére J" bevásárolt, megfőzött egy csomó dolgot, merthogy a következő nyugdíj még két hét) és kaptam egy sereg tanácsot is. A baj csak az, hogy nem egyeznek (Mit nem egyeznek! Homlokegyenest ellenkeznek) a Redbarn technológiájával! A szokásos helyzet, vannak a jótanácsok és ha az ember mindegyiket megfogadja akkor biztos a kudarc. Sok tudomány létezik, de az egyik legnagyobb az, hogy a jótanácsok közül melyik az amit meg kell fogadni és melyik amit nem. Ami az egyiknek orvosság a másiknak méreg. Hogy konkrét legyek https://www.youtube.com/watch?v=aexxZdv780o itt egyértelműen látszik, hogy  a mester, Warren D. Messer, előbb kifektette (megintcsak, mit kifektette!? Hosszasan rásimogatta, talán még puszit is adott neki) az üvegszövetet a héjra, míg ettől a módszertől óva intett "M" úr, szerinte előbb kenni, aztán fektetni és  eloszlatni. Legyen az ember okos! Persze döntöttem, minden tiszteletem dacára a Redbarn technikát fogom követni (márcsak azért is mert ez egyemberes), csak azt tudnám mi a fenéből van az a henger amivel végiggurizza a munkadarabot, miután a nagy glettvassal eloszlatta a gyantát, merthogy az Alvinplastnál még csak hasonlót se láttam, pedig egy rakás volt a demonstrációs falon.

Hazatérve, ebéd után nekiláttam a kartonból kivágni az orr és fartükör sablonokat, aztán összedrótoztam a palánkokat, hogy végre lássam működnek e rendesen. Egyelőre rendkívül pozitív a dolog, de erővel kell kiteríteni a "félhajót" (ugye a tengelyszimmetria miatt csak egyik oldal sablonját készítettem el), mert hajlamos az összepöndörödésre. Rámesteledett mire összeálltak a palánkok, holnap bedrótozom a schwertszekrénynél lévő keresztbordát (tkp. válaszfalat, ami persze megint nem igaz, hisz csak egy keret lesz), valamint az orr és fartükröt (persze ezek is csak félhajóhoz valók), ettől megszűnik majd reményeim szerint az összepöndörödési hajlam és alaposan végignézhetem, hol van esetleg illesztetlenség, amin módosítanom kell az alkatrészek végleges anyagból való kiszabása előtt. Talán kissé túlzásba viszem a precizitást, hogy érzékeltessem, pl a szerkesztésnél a pontosságra való törekvés jegyében még a 0,5-es Rotring ceruzát is kihegyeztem smirglivel és megpróbáltam a tizedmilliméteres értékeket is feldolgozni, de két esetben szokott az ember elszúrni dolgokat. Az egyik amikor még sose csinált valamit és ügyetlenkedik, a másik amikor már nagyon sokszor és lezserkedik. Nos miután én még az ügyetlenkedési fázisban vagyok ezzel a "kiszerkesztem-kivágom-összedrótozom-leműanyagozom" technikával, nagyon igyekszem nem átesni a ló túloldalára és lezsernek mutatkozni.

Kaptam persze egyértelműen olyan tanácsokat is amiket meg fogok fogadni, ilyen például, hogy egyszerre két deci epoxit kell keverni, az alkotórészeket mindig mérni mérleggel (na ezt még nem mondtam "J"-nek lesz ezzel gond...merthogy az az Ő mérlege amivel a sütéshez méri az anyagokat, hogy gyantát???), az anyagot egyből kiönteni a felületre és újat keverni az edénybe, benne hagyni így abba sose köt be az anyag, hanem mindig áll benne a friss keverés, miközben az előzőt bedolgozom a szövetbe. Aztán az illesztések ragasztásához ragasztó adalékot kell keverni a lamináló gyantába (ettől kevésbé lesz hajlamos kifolyni a réseken) és ezt a gyantát elhasznált sziloplaszt kartusba kell tölteni és azzal benyomni a résekbe. Szóval okosodom. (sose árt senkinek) Ha valamit szeretek az az, hogy rájönni dolgokra és megcsinálni, alkalmazni, kipróbálni, megtapasztalni, szóval állandóan valami (számomra)járatlan úton járni.