Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Kedd.

2011.02.22. 10:57 :: A Tengerész

Elképesztő a statisztikám. Megvallom őszintén, hogy amikor tekintettel a téli sanyarú körülményekre minimumra csökkent a hajón a munkavégzés, azt gondoltam, hogy leállok a bloggal, igazából csak kínomban kezdtem el a történeteket. És most mi van? Ezek a mai adatok: Oldalletöltés 822, Látogatás 363, Látogató 268, Feed 3921 . Mégegyszer mondom el vagyok képedve. Különösen, hogy Joe HD  kifényesítette az elmémet, hogy az igazi olvasottságot a Feed szám  jelenti, ainek a mibenlétéről korábban fogalmam se volt. 

Sajnos munkáról ma se fogok beszámolni, hideg van odakint, nem megyek a deckere, meg sehová se. 

 

A következő történet a harmadik a Veperdi féle, „dobókötélre fűzött” történeteknek közül. Korábban már kommentben is szerepelt, de azt kevesen olvassák, így ide is beraktam. Miután a szereplőket csak nevük kezdőbetűjével jelölte, nem tudom kikkel történt, de egyet tudok,  gépüzemvezető, akinek a rovására az a bizonyos dobás megesett, az a már többször emlegetett Mártha József, a „Nagyember” volt.

 

- Hát ez már állatkínzás! - kiáltott fel Gy. és odavágta a rozsdaverő kalapácsát. - Még csak délelőtt 11 van, de az agyvizem már felforrt a tűző napon.

Valóban. Én is úgy éreztem, hogy már legalább egy hete verjük egyfolytában a „Cegléd” rozsdás orrfedélzetét a júliusi szíriai napsütésben. Pedig csak reggel 8 óra óta csináltuk. A hajó Lattakia kikötőjében állt, de nem a rakpart mellett, hanem bóják közé kötve vártuk, hogy a part mellett felszabaduljon annyi hely, ahová kiköthetnénk.

1973-at írtunk, és a tiszti főiskola másod és harmad éve közötti nyári hajózási gyakorlatunkat töltöttük a „Cegléden”. A háromhavi munka jól jött nekünk, hiszen fizetésért dolgoztunk, a cégnek pedig azért volt jó, mert így a matrózok egy részét nyugodtan szabadságra engedhették a nyár idejére. 

- Még a Stopa (a hajó korcs kutyája) is hátul liheg az árnyékban a fadekken, mi pedig csak verjük és verjük ezt a forró vasfedélzetet - jegyezte meg P. a harmadik „akadémista” társunk.

- Addig üst a vasat, amíg meleg! - bölcselkedtem, de legszívesebben hátramentem volna leheveredni a kutyánk mellé. - Gyújtsunk rá!

Ezzel felálltunk és elkocogtunk a középfelépítmény kanizsellája alá dohányozni.

- Jó lenne ha már part mellé állnánk és kirakodnánk. Aztán mennénk tovább - szólalt meg P. a rakpart melletti hatalmas szovjet hajót bámulva. - Az is csak ott áll. És egyáltalán nem rakodik. Csupán éjszaka van mozgás körülötte.

- Hát persze. Biztosan láttad, hogy miket rakodnak ki. Harckocsikat - mondta Gy.

- Honnét tudod, hiszen éjszaka a teljes kikötőt elsötétítik, és még a hajókon sem éghetnek a fedélzeti lámpák - erősködött P.

- Onnét, hogy ott, a régi kikötő kis öblének az oldalánál, a személyhajó kikötőpartnál állt az a menetrend szerint közlekedő, nagy olasz személyhajó. Ti is láttátok, hiszen két napig volt itt.

- Na és?

- Hát az fényárban úszott. A kikötőből pedig csak arra vezet az egyetlen út a kapuhoz. Amellett mentek el a trélerek, amikkel a szovjet hajóból kirakott tankokat szállították el valami katonai bázisra.

- Hát ez marha jó! - kezdtem kissé felvidulva. - Itt ez a teljes elsötétítési ökörség. Az izraeli Moszadnak pedig csak annyit kell tennie, hogy az egyik embere, hamis útlevéllel felszáll, mondjuk Riminiben, erre a személyhajóra. Ki sem kell mennie itt a partra, csak egész éjjel ül a légkondis bárban a jeges limonádéját szopogatva, és amikor elhalad a hajó fényei által megvilágított keskeny úton egy tréler, húz egy strigulát a söralátétre, hogy egy T72-es tank, meg még egy, egy T55-ös, és így tovább.

Ekkor harsány arabnyelvű ordítozást hallottunk a hajó túlsó, a tenger felőli oldaláról. Gyorsan átmentünk megnézni, hogy mi a riadalom oka. Hát az édesvizet szállító mauna (uszály) ott lebegett vagy tíz méterre tőlünk egymagában, mert a vontatója, egy aprócska rozsda és koszfészek elengedte, az uszálynak pedig nem volt elég lendülete, hogy odaérjen hozzánk. A rajta lévő három arab valószínűleg azért kiabált, hogy dobjunk nekik kötelet és húzzuk őket a hajó mellé.

- Na, megyek a dobóért - szólalt meg Gy.

- Már nem kell. Itt a P. a hajóács. Nála már van.

Tényleg a hátsó felépítmény baloldali ajtajából felbukkanó P-nek már a kezében volt egy összetekert dobókötél.

A hajó baloldalán a hátsó forgódarunál találkoztunk.

- Ha ideadod, akkor átdobom nekik - ajánlottam fel a segítségemet.

P. rám nézett, és annak ellenére, hogy alig hajózott egy-két évet, lekicsinylően így szólt: - Mi? Egy akadémistának? Az úgy sem ért semmihez, nem hogy a dobóhoz!

- Nocsak, nocsak. Köhög a bolha? Háromszor annyit hajóztam, mint te - vágtam vissza.

- Jó, jó, de hát az én dolgom a vízvételezés, majd én átdobom nekik - váltott hangnemet a hajóács. 

- Felőlem - vonogattam a vállam -, azt csinálsz, amit akarsz. Én csak segíteni próbáltam.

P nem volt rossz srác, jóban is voltunk, de hát bizonyára sértésnek vette, hogy bele akartam avatkozni a munkájába. Így hát felmásztunk a III. raktárnyílás ponyvájára, ahol már jó néhányan ácsorogtak azok, akiket szintén a nagy rikácsolás csalt oda

P. kihúzta a hozzám hasonlóan nem éppen szálfaméretű termetét, meglóbálta a dobót és kihajította a hajóból balra, a mauna felé.

Ilyen dobást sem azelőtt, sem azután nem láttam. A hajó oldalától merőlegesen elinduló dobókörte, a kötelét maga után vonszolva, kis ívben balra kanyarodott. Pár pillanatig a hajóval párhuzamosan repült hátrafelé, majd megint balra indult. A hátsó felépítménynél már visszatért a hajóra, és egyenesen berepült a kápó (gépüzemvezető) szalonjának nyitott ajtaján. Valami csörömpölésfélét hallottunk, majd egy valódi oroszlánüvöltést.

- A Kutya úristenit! Mi volt ez! - bömbölte a közel 200 kg-os kápó, majd megjelent a kis teraszának a mellvédjénél. - Ki volt az? Megölöm!

Mit ne mondjak, Mindnyájan, akik a raktártetőn állva néztük végig a jelentet, szinte fuldokoltunk a röhögéstől. A kápó, aki nem volt egy rossz fej, (igaz olyan gépész is akadt, akinek nem ez volt a véleménye), az általános jókedvtől csak még jobban dühbe jött. Azt látta, hogy akik jól mulatnak a dolgon, azoknak semmi közük az egészhez, de hát mégiscsak kiröhögik. Ez pedig tűrhetetlen. Ekkor meglátta a kezében a dobó végével a dekken, szinte sóbálvánnyá váltan ácsorgó P-t. 

- Ahá! Szóval maga volt az! Maga tört az életemre! Maga törte össze a velencei üvegpoharamat! (A pohár valóban velencei volt, hiszen az egyik velencei kocsmából „származott”.)

- De hát véletlen volt, kápó - hebegte a hajóács.

- Na, én meg véletlenül szétrúgom a seggét! Ne merjen a közelembe kerülni! - harsogta végső fenyegetésként, és ezzel visszavonult a lakosztálya üvegcserepes magányába.

Nagy tudományos elme volt az öreg, és a Chief később elmesélte, hogy sokat töprengett azon, milyen tényezők összessége okozhatta a dobókörte sajátosan egyedi röppályájának alakulását. Még számításokat is végzett.

17:32 Na írtam két mesét is, az elsőt holnapra, a másodikat holnaputánra, hátha javul az idő és tudok odakint dolgozni, akkor se maradjon mese nélkül a blog. Persze akár most is felrakhatnám, de akkor megfeküdné a nyájas olvasó gyomrát a mennyiség, tán el se olvasnátok. Annakidején így volt ez a napi-, hetilapokban közölt folytatásos regényekkel, amikor még az olvasás kedves foglalatossága volt a kultúrált embereknek, ez segített "eladni" a lapot. Persze ott is előbb-utóbb bejött a kommersz. A csúcs a detektívregény volt, minél több gyilkossággal. Odáig ment a dolog, hogy egy szerzőt a kiadó a hullák után fizetett, mire az vérszemet kapott, és mivel a regényt folyamatosan írta, kezdtek  a szereplők hullani mint a legyek. A hetente megjelenő újság soron következő száma úgy fejeződött be, hogy valamennyi szereplő, meg még párszáz felszáll egy hajóra és elindul a tengeren túlra. A kiadó gyanút fogott és hivatta a szerzőt:

-Figyelmeztetem. Ha ez a hajó elsüllyed és mindenki odavész, nem kap egy vasat se!

Ezzel lehet, hogy megmentette a szereplők életét, mert a hajó biztonságban megérkezett a következő héten és valamennyi szereplő életben maradt...legalábbis egy darabig.

 18:09 Szomorú hírrel jelentkezett a Sinkó Máté, tudjátok, akinek a Glatisant nevű hajójáról jegyzett blogját a múlt évben ajánlottam és amely blog hirtelen félbeszakadt. A jó hír, hogy Máté rendben van, semmi baj, csak úgy változott hirtelen az élete, hogy meg kellett szakítania a hajózást, de semmi olyan baja nincs amitől tartottam. Szóval eddig a jó hír. Amit viszont küldött http://index.hu/kulfold/2011/02/22/megoltek_amerikai_tuszaikat_a_szomaliai_kalozok/ 

az nagyon szomorú. Az emberben gyilkos indulatok támadnak és megérti, miért volt annakidején minden hadihajó kapitányának joga az elfogott kalózokat a helyszínen felakasztani.

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr132679152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dismay22 2011.02.22. 11:59:28

ezek a dobos tortenetek annyira jok, hogy szerintem kellene egy tnafolyamot inditanod:)

harpi4 2011.02.22. 13:17:04

@dismay22: Sajnos a dobósak elfogytak, mert csak olyanokat írok le, amiknek részese, vagy szemtanúja voltam. Vannak egyéb apró történetek is, de nem szeretném teljesen kisajátítani a Vili blogját.

Sün77 2011.02.22. 15:36:53

@harpi4: Vili biztosan nem fog érte megharagudni, ebben a tél végi, alacsony munkakedvű időszakban.
Várjuk az apróbbakat is!
Sün

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.22. 16:26:12

@dismay22: Hááát....nem vagyok benne biztos, hogy emlékszem még a "tudományra".De persze lehet, hogy ha a fejem nem is, de a kezem még igen. Biciklizni se lehet állítólag elfelejteni. És pl a telefonom kódját se tudom, csak ha nem is figyelek oda, csak nyomja az ujjam. De a múltkor, amikor megzavartam magam azzal, hogy rá gondoltam mielőtt nyomtam, össze is zavarodtam, le is tiltott. Amúgy ez is olyan tudás, ami mára értelmét vesztette. Valamikor mindenkinek kellett tudni logarléccel számolni, lovat hajtani, tűzet rakni kályhába, fát vágni, kapcát tekerni, gyümölcsfát megismerni akkor is ha éppen nincs rajta termés, vagy tudni azt, hogy mit jelent a kusztora, spanájzli, vagy nem úgy idézni a balhét valakivel, hogy "összerúgta a port", mert annak semmi értelme, hanem, hogy "összerúgta a patkót", mert az azt jelentette, hogy a két befogott ló ellenségeskedik. Van értelme ezeket tudni ma már?

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.22. 16:32:15

@Sün77: Most olyan lesz kettő (három?), ami velem esett meg és saját kútfőmből származik. Tehát a hitelességhez kétség se fér.:) Merthogy a benne szereplő másik személy sajnos már nem él.

phaidros 2011.02.22. 20:30:29

Tudtommal ez volt az első eset, hogy a kalózok megöltek valakit. Ezért nem ölték meg őket sem eddig.

Azt hiszem, ez megváltozik most már. :(

temtom 2011.02.22. 20:48:48

1. Öreg vagyok, tudok tüzet rakni, fát vágni kapcát tekerni, gyümölcsfát felismerni. A logarléccel bajban lennék, de talán előjönne... Viszont nem tudom mi a kusztora meg a spanájzli.

2. Malay barátom (Minarik László, hosszújáratú tengerészkapitány) infója szerint a legújabb építésű hajókon már van olyan szoba, ahová az egész legénység (8-10 fő) bemenekülhet kalóztámadás esetén. Szinte atombiztos. Teljes vezérléssel, étel-ital, légkondi, VHF, internet, minden... Teljes black-outot tudnak csinálni, a hídon semmi sem működik, a kalózok hiába foglalják el a hajót, semmit sem tudnak kezdeni vele.
Szomorú, hogy errefelé megy a világ...

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.22. 21:04:46

@temtom: Hehe. Írtam pár szót ami hirtelen beugrott, hogy biztos nem közismertek. Kusztora=fanyelű kés, spanájzli, szerintem valami német span eisen-ből lehetett magyarra "ferdítve". Azok a vasdarabok, amiket egy csavar rögzít a marógép bordás tárgyasztalára, vagy az eszterga síktárcsájára és a munkadarabot rögzítik vele.
Olvastam most a neten hasonló menedékekről, állítólag rövid időt elég kihúzni, mert a riasztás után 5 perc alatt ott vannak a harci helikopterek Szomália előtt, bár ezt nehezen tudom elképzelni, ez a támadás is többszáz mérföldre kint volt az Indiain, nem gondolom, hogy százasával lennének ott a repülőgéphordozók. Persze műholdas és légi felderítés sokat segíthet, de ez azért mégiscsak borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy mit tehet egy kis vitorlás, ha a nagy tankerek is veszélyben vannak? Első reakcióm az volt, hogy vízbefojtani a mocskokat, de aztán belegondoltam. Vajh milyen fegyvereik is vannak? Kik szállítják nekik? Nem hiszem, hogy egyetlen hajó is veszélyben lenne, ha a saját technikájukkal rendelkeznének csak. A világ legnagyobb fegyverexportőrei az USA, Oroszország, Kina. De még mi is benne vagyunk nyakig.

sanyi65 · http://www.hajoepites.fw.hu 2011.02.23. 00:06:50

@A Tengerész: Az az 5 perces helikopter-ottlét elég érdekes: mintha nagyar politikusok kampánybeszédéből vették volna...:) A múltkor volt valami film erről a Discoveryn, és ott bizony jó 50-60 perc is eltelt, mire odaért a helikopter, pedig éppen arrafelé repkedett...
A magyar AMD-65-ösöket pedig a világ legjobb Kalasnyikovjainak tartják szerte a nagyvilágban. Csak éppen itthon ezzel nem dicsekednek! (pedig lehetne!) Vagy 20 éve a FÉG által gyártott P9R pisztoly itthon 18000Ft-ba került. Kivitték Németországba, beleütötték, hogy Hauser, visszahozták (ugyanazt a magyar P9R-t Hauser néven!), és 89000Ft-ért adták! Szóval megint csak itthon nem becsültük a saját termékünket...

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.23. 17:10:17

@sanyi65: Szerintem az 5 percet simán elírta az újságíró. Sajnos ez az a szakma ahová azok mennek, akik megbuktak matekból. Rettegve félik a számokat (na jó, a műszaki, közgazdasági skriberek kivételek)és össze is keverik őket. Így jön be főműsoridőben a TV-ben egy bazi nagy villanymotor teljesítményére, hogy "ez akkora áram(??), hogy egy nagy városnak elég lenne egy évre". Ahogy keverik a kilowattot a kilowattórával, a feszültséggel és az áramerősséggel. A négyzetmétert a négyszögöllel, a milliót a milliárddal.

sanyi65 · http://www.hajoepites.fw.hu 2011.02.23. 23:16:00

@A Tengerész: Az újságírók azok, akik azt hiszik magukról, hogy ők a Világ Köldöke, miközben olyan buták, mint a s...ggem, és még fogalmazni sem tudnak... (tisztelet a kivételnek) Volt, hogy bevittem egy komplett cikket a tánccsoportom eredményeiről, csak ki kellett volna nyomtatni az újságocskájukban, de nem: ők majd átírják!:(( Hát úgy összezagyváltak mindent (hiszen halvány lila fingjuk nem volt hozzá!), hogy annak se füle, se farka nem lett!

strigul56 2011.02.24. 12:07:45

Sziasztok!
Emberileg sajnálatos ami a két amerikai(?) hajózó párral történt és aggasztó azoknak akik tengeri világcsavargást terveznek.Kalózkodás mindig volt.Emberrablás mindig volt.Szárazföldön is.Az ,hogy Juliánusz Barát és Körösi Csoma elért oda ahova , az is egy fajta csoda.Hányan lehettek akik hasonló utakon odavesztek...
Valószínű ,hogy a kiszabadításkor , kiszabadítástól(!) haltak meg a szomáliai túszok.
A kalózok sem hülyék... amíg pénzt remélhetnek ,biztos vigyáznak a túszokra(így talán csóró magyrat el se kéne rabolni...na ja ők is tévedhetnek).Valamint ,ha látják, hogy valahol erősödik a védekezés,(hadi hajók,naszádok ,miegymás,)más területre, módszerre váltanak.

strigul56 2011.02.24. 12:26:30

@A Tengerész: A millió, az még hagyján , de milliárd és a billiárd sem egyértelmű, attól függően ,hogy amerikai, vagy angol(európai ) mondja ,keveredhet. Ha még azt veszem, hogy angol mondja Amerikában ,vagy amerikai mondja Európában...az már káosz. Ahogy egy bulgáriai szokás(igen-nem fejrázással-bólintással ),de az jobb megfigyeléssel megfejthető.Az is szörnyű blamás sztori volt,amikor egy közös amerikai-angol űreszköz elszáguldott az űrbe, messze elkerülve a kiszemelt bolygót, mert az egyik team méterben a másik lábban számolt...
süti beállítások módosítása