Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • solidarity1: Sagan mester sokszor megcsillantotta merész fantáziáját, ezért is szeretjük annyira. A fenti idéze... (2025.07.19. 21:11) Szombat.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszi...tartok tőle nem ezen múlik. (2025.07.17. 00:54) Szerda.
  • TomRed: Gratulálok a szép kerek évfordulóhoz! Kedves Tengerész Úr! Ön számomra igazi példakép a tevékeny é... (2025.07.15. 20:02) Kedd.
  • A Tengerész: @6174: Ezt még nem. Szörnyű. És tudod mi ami még szörnyűbb? Alatta az ostoba, rosszindulatú, méreg... (2025.07.08. 19:45) Csütörtök.
  • Sün77: @ik260t: 00 00 (2025.07.01. 22:36) Hétfő.

Linkblog

Hétfő.

2025.07.21. 16:35 :: A Tengerész

15:57

Ebéd után eldőltem és elaludtam. Felébredve mondom körülnézek odakint, lenne tennivalóm. Aztán ránézek a hőmérőre az árnyékban az "esernyő", szóval a műhely mögött, szűk 40 °C itt lenne dolgom, lenyomáspróbázni a villanybojlert amit tegnap összeraktam.  A télikertben 36 fokot, az árnyékos tornácon, ahol a Sz kutya "hűsöl" csak 35, idebent viszont a 27°C kifejezetten hidegnek tűnik, úgy döntöttem idebent maradok. Majd holnap inkább korán kelek és reggel elintézem a nyomáspróbát. Nem véneknek való az idő.

Reggel korán kifejezetten kellemes volt még a hőmérséklet. Pár napja learatták a búzát

napraforgo_1-1_1.jpg

A napraforgó meg tisztára olyan mintha Van Gogh festette volna.

napraforgo_2.jpg

Ez ott középen olyan mint én. Az összes többi nagyjából ugyanarra néz, de ő az egyetlen ami szembe megy az általánosan elfogadott szokással.

napraforgo_3.jpg

És nemcsak most, harmadik napja figyelem, következetesen hátat fordít a többieknek.

Dolgoznak a méhek, ott látni a legfelső képen pirossal bekarikázva a kitelepített kaptárjakat, nem is mentem közelebb hozzájuk, a múltkoriból, amikor egyikük szó szerint "fülön csípett", tanultam.

Délelőtt itt volt az Árvai Laci, kedves barátom, az M/S Petőfin hajóztunk együtt. Jót beszélgettünk magunkról, az életünkről és a világ folyásáról. HÉV-vel érkezett, csónakkal hoztam át az innenső partra, kora délután vittem vissza és a lelkére kötöttem, hogy jöjjön többször "amíg lehet". Merthogy bár ő pár évvel fiatalabb nálam, de hát egyikünk se tudhatja meddig beszélgethetünk még a hús lombok alatt a szellős, árnyas  kerti pavilonban, egyikünk se fiatalodik.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr8618912350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása